Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-06-12 / 132. szám

ji évfolyam. '“'sZERKESZTÖLEG Tiksa - utcza , nyomdaépület. beleíűtött közlemények nem közöltétnek. Kírtelenn! dlbzt»11 kéziratok nem adatnak viasza (ciak bérmentes levelek fogadtatnak el. 132-dik tfv.ára Kolozsvár, vasárnap, 1891. junius 12. KIADÓHIVATAL: kültorda-utcza, nyomdaépület ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre . . . 16 Irt évnegyedre . 4 frt — kr félévre..................8 , egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési dij: sora 6 kr. — BélyegiDerék: minden hirdetés után 80 kr. — Nyiltta: sora 86 kr. Iitross Elek—Hegedűs Lilóik éljenek! ^ kolozsvári szabadelvüpárt holvasárnap — tartja meg nagygyü^ g Vigadó termében. I a nagygyűlés fogja proklamálni ittunk képviselőjelöltjeit. — És a kor tári szabadelvűpárt érdemesebb fér^ köré nem csoportosulhat, minők :^ross Elek és Hegedűs Sándor. Mindkettőnek a mi városunk az itthona; közülünk valók, és bü9z■íségür.kre szolgálhat, hogy közülünk „lók. Mindketten sok éven át kiváibb tagjai voltak a magyar parlamentek, őszinte, igaz hívei a szabadelvü■ártnak. Bokross Elek már két országgyűlégen képviselte Kolozsvár egyik kerüetét És tanúsított képességei, vasszorinum munkássága, működésének eredményei által a legméltóbbá tette matti arra, hogy választói harmadszor is a kezeibe tegyék le a képviselői imadátumot. Feltűnést keltve mindjárt legelső parlamenti szereplésével, egyre jelentékenyebb, egyre befolyásosabb szerepkört vívott ki magának, s az utóbbi időkben már a képviselőház előkelő jöji szaktekintélyei közt foglalt helyet. Nem tartozott azok közé, kik időpazarló, haszontalan szószaporítással szereznek forgalmat és olcsó népszerűséget nevüknek. Hanem tartozott non — fájdalom — kevesekhez, kik a törvényhozás annyira nehéz, fáradságos mankáját végzik. Bokrost tehetségei, képességei és munkaszeretete vok díszes sorába vitte, kiket egyelől és méltóan illet meg a kitüntető cam. ,a nemzet napszámosai.“ Aki figyelemmel kisérte a paramentnek csak legutóbbi működését —az előtt tisztelt déra Bokros lilék neve. És — a mi épen reánk nézve nem szennyős — az erdélyi részek érdekében minden alkalommal olyan buzgó és sikeres működést fejtett ki, mely méltánylást, elismerést érdemel ez országrésznek nemcsak szabadelvűpárti lakóitól. Az igazságügyi bizottságnak egyetlen erdélyi tagja lévén, minden egyes törvény alkotásánál Bokros képviselte a Erdélyben még ez ideig is fennállt külön törvényekből származott specális érdekeket. És képviselte mindensor legjobb eredménynyel, így pl. a vezető törvény tárgyalásánál az erdrészi sajtótörvények és a büntető perrendtartás kellő figyelembevételét visiányozta és keresztülvitte. Ugyanígy működött a csődtörvény meghozatalául is. Az erdélyrészi birtokviszonyokról szóló törvény megalkotása leginkább a Bokros érdeme. Tudvalevőleg az eredetileg benyújtott javaslat 13. §-sa csak egy pár általános elvnek kijelentését, és csak azt célozta, hogy az igazságügyminiszter hatalmaztassék föl az eljárásnak rendelet útján való szabályozására. Bokros sérelmesnek találta azt, ami 1867-től kezdve az utóbbi időkig mindig gyakorlat volt, — hogy míg a királyhágóntúli részek minden — bármily csekély és helyi érdekű — kérdéses törvények útján intéztettek el, addig Erdélyt legfontosabb ügyében is a törvényhozás csak egy-egy meghatalmazással elégítette ki; és hogy a kormány igen számos esetben, mint pl. épen birtokrendezési ügyeinkre nézve 1872-ben és 1876-ban kiadott rendeletei által, az erdélyi viszonyok közt káros és hibás irányt követett. Bokros e nevezetes felszólalásának meg volt a kivánt eredménye. A törvényjavaslat módosítása reá bízatott. És részint a fennebbi okokból, részint a kormány javaslatában kimondott számos lényeges javítás kivitele érdekében : Bokros Elek az egész javaslatot újból átdolgozta, s ezt — a nemzetiségi és ezek által félrevezetett királyhágón túli képviselők heves támadásaival szemben — a jogügyi bizottságban és a házban egymaga megvédelmezte és keresztülvitte. Úgyhogy e törvény kizárólag az ő egyéni alkotásának tekintendő. És ezután az igazságügyminisztertől megbízást kapott arra, hogy az életbeléptetésre és átmenetre, valamint az eljárás részleteire szükséges rendeletet készítse el. E rendeletet Bokros Elek ismét egész önállóan szerkesztette, az igazságügyminiszter által az országgyűlési szünet alatt tartott értekezleten előadta és módosítás nélkül elfogadtatta. Álljon itt még néhány adat Bokros Eleknek parlamenti jelentékeny működéséről. A kisajátításról szóló törvénynek hasonlókép előadója volt. E törvény az 1868. évi 55-ik általános és 56- ik a fővárosra vonatkozó, és sok tekintetben hiányos törvények helyett, egy általános organikus törvényt képez. A kisajátítási jogok kodifikácziója egyike a legnehezebb és az utóbbi ideig igen kevéssé kifejtett törvényhozási feladatoknak. Európa különböző államaiban alig van olyan ága a törvénynek, melyek egymástól oly lényegesen eltérő dispositiókat tüntetnének föl az egyes országok törvényei között. A kisajátítási jog terjedelmes irodalmában a vitás kérdéseknek egész sorozata van az elmélet tárgyalása alatt. Ezen még ekkép forrásban levő joganyagból Bokros Elek az eredeti hegyi patak közelében kap, még oldalt is bekeríti kővel, nehogy a hegyi patak a kőtörmelékeket ott rakja le , összes fáradságát semmivé tegye. — Vannak itt szántóföldek, hova az ekét szétszedve, vállaikon viszik fel, s a marhát szabadon hajtják fel, s csak ott fenn állítják össze. Láttunk szántóföldet, melyet csákánynyal szántanak fel. — Itt látszik csak a létért való küzdelem a maga egész nagyságában. Bisztrán megnéztük az Egerbényiféle lőporgyárt, melynek termékeit a bányáknál használják. Kellemesen lepett meg e néptelen, zordon vidéken a szintén az Egerbényi tulajdonát képező, csinosan berendezett hideg zuhany-fürdő, úgy látszik itt szokott a vidék intelligenciája magának a nyári napokban szórakozást szerezni. Nemsokára Topánfalvára értünk. Itt törvényjavaslat teljes átdolgozása mellett egy merőben új, szerves törvényjavaslatot szerkesztett, s azt a bizottság és a törvényhozás el is fogadta. E törvénynek a városokra kiható nagy hordereje lapunkban már hangsúlyozva és részletezve volt, így dolgozta át Bokros Elek önállóan a műemlékekről szóló törvényjavaslatot, és úgy a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséről szóló javaslatot is. És bizton elmondható, hogy e négy törvényjavaslatra alig akadt volna az egész képviselőházban oly gyakorlatilag minősült referens, mint Bokros Elek. Mert mindenik oly szakszerű tárgy, melylyel kevés ember foglalkozott, s amelyekben Bokros Elek gyakorlati tapasztalatai az egész törvényhozást vezették. Bokros szakadatlanul részt vett az igazságügyi bizottság minden munkálkodásában, s igen számos indítványa úgy a bizottságban, mint a házban elfogadtatott. A magyar nyelv és irály alapos ismerete folytán a törvényeket szövegező és azok véghitelesitését eszközlő albizottságokba mindig beválasztatott s ott szorgalommal működött. — A képviselőházban minden jogi szakkérdésnél felszólalt, és szava sulylyal birt. Elmondottunk egyet mást Bokros Elek legutóbbi képviselői működéséről — azok számára, kik a jelentékeny működést eléggé figyelemmel nem kísérhették. Ki ne adhatná rá szavazatát készséggel, meggyőződéssel? Ki mondhatja, hogy e férfin nem legméltóbb arra, hogy választói továbbra is őt tiszteljék meg bizalmukkal, melynek anynyira megfelelt! Híven teljesítette kötelességét, s a becsülésben, tekintélyben, melyet érdemeivel szerzett s még szorozni fog — osztoznak választói is. Örömmel, megelégedéssel fogadhatják és fogadják a szabadelvű párt választói Hegedűs Sándor jelöltetését is. Kolozsvár szülötte, s a politikai pályán olyan szerepet játszik, hogy működése, érdemei már mindnyájunk előtt ismeretesek. Hírlapi téren sok év óta tevékenyen és befolyásosan részt vesz az erdélyi politikai életben. Jeles tehetségei, páratlan vasszorgalma, munkássága néhány év alatt parlamentünk törekvő fiatalsága közt a legjelentékenyebb helyet biztosították Hegedűs Sándornak. Mint hírlapíró, mint képviselő, és ez utóbbi minőségben kivált mint a pénzügyi bizottság előadója, Hegedűs Sándor nevezes feladatokat végzett, kitűnő érdemeket szerzett, s nehéz felelősségteljes hivatásait úgy tölti be, mint ő kívüle kevesen tehetnék. Nagyfontosságú, befolyásos szerepe van az országos politikában, s gyár jelleg. Tánczuk is feltűnően hasonlít a székely tánczhoz, sőt többnek magyar családneve is van. Mindez arra mutat, hogy midőn Erdély külön önálló fejedelemség volt, valószínűen a határőrizet szempontjából székely határőröket telepítettek ide, vagy lehet, hogy mint bányamunkások telepedtek le. A vendéglő nagy termében úgy látszik, az itteni intelligentia bálokat szokott rendezni. Egy ilyen bálnak a maradványát ott láttuk ékeskedni az ajtó felett, fenyőgalyakból kirakva: „Vivatu Romania.“ Ha úgy áhítoznak ezek az urak Románia után, várjon miért nem mennek oda ? gondolván magunkban. Nagyobb jólétet élveznének-e ott? Nagyobb e ott a gondolat és szólás szabadsága ? Nagyobb-e a lelkiismeret és nyelv szabadsága? — mint itt mi nálunk. Tudnak-e ott úgy feledni, mint ahogy mi tudunk? Ha Nagy-Enyedet nem láttam volna, ha Abrudbánya, Brád, s a féktelenné lett vad indulat annyi sok áldozata e helyen járva nem jutott volna eszembe — talán gondolkozóba estem volna a felett a kérdés felett, hogy váljon legalább részben nem adtunk-e okot ez elszakadási vágyra ? De élénken szólott fel e gondolatom ellen az a szomorú történet, mely e vidéken leviharzott büszkeséggel tudtam csak visszagondolni nemzetem nagylelkűségére hogy akkor, midőn a megtorlásra a hatalom kezében van, nem a megtorlásra, hanem arra gondol, hogy mi módon lehet eddigi pályafutása a legfényesebb kilátásokat nyújtja a jövőre. Nemrég a párisi érempénz-kongresszuson képviselte monarchiánkat, s a nemzetgazdaság körül szerzett érdemeinek elismeréséül a td. akadémiában e napokban tagul ajánltatott. Eddig az abrudbányai kerületet képviselte az országgyűlésen. Jól kiérdemelte, hogy szülővárosa most magához hívja magának követelje e jeles fiát, ki büszkeségére szolgálhat. Éljen Bokross Elek, éljen Hegedűs Sándor, a kolozsvári szabadelvű párt képviselő-jelöltjei . Az országos földadó-bizottság megalakult csütörtökön a pénzügyminisztériumban, a Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter elnöklete alatt tartott értekezleten. Az alakuló gyűlésre a földadó kerületek választott küldöttei közül megjelentek Biró Lajos a nagyszebeni, Bittó Béni a pozsonyi, Elekes György a kolozsvári, Gyurgyevics Adolf a temesvári, Ivics András a határőrvidéki, Jelenik-Alrpássy István a kassai, Kussevics Szvetozár az eszéki és Rudnyánszky Ferencz a budapesti kerületből. Távol voltak Beniczky Gyula a beszterczei, Dessewffy Aurél gr. debreczeni, Festetich Andor gr. a szombathelyi, Inkey Nándor gr. a zágrábi, Kállay Kornél a szathmári, Siskovich Tamás a pécsi és Sváb Károly szegedi kerületből. A pénzügyminiszter által kinevezett tagok közül megjelentek: Badányi Mátyás, Bánhidy Béla b., Károlyi Sándor gr., Kemény Endre b., Kemény János b., Keszlerffy János, Majthényi László b., Miksics Kálmán, Sennyey Pál br., Simics Péter, Stoll Károly, Vizsolyi Gusztáv, Zichy Nándor gr. A jelen voltak letevőn a törvényben előírt fogadalmat, a pénzügyminiszter felszólítására és annak távozta után megválasztották a hetes bizottság tagjaiul egyhangúlag a következőket: Bittó Bénit, Dessewffy Aurél grófot, Elekes Györgyöt, Gyurgyevics Adolfot, Festetics Andor grófot és Inkey Nándor bárót, a bizottság a törvényben előírt munkálatait és körútját legközelebb fogja megkezdeni. JÓKAI HOR BESZÉDE. (Tartotta Sepsi-Szentgyörgyön a megyeház termében, junius 7-én.) helyen elmondottam, minden választónak a kezébe juttassanak, hogy ott a nyomtatást maga előtt látva, a szavakat, a melyek eltagadhatlanok, latra vethessék, megbírálhassák, hogy azok szerint adják szavazatukat, vagy ne. Most újra mindazt elősorolni, amit azon három helyen elmondtam, tiltaná az idő rövidsége, de különösen saját testi korlátoltságom is, mert azt emberi tüdő meg nem bírná, hogy az eddig elmodottakat s az ezután elmondandókat mind egyfolytában elsoroljam. Elmondtam ezen három beszédemben azt, hogy a jelen kormány és annak a pártja csak ennek a hazának a javára, csak a mi békességünk biztosítására, csak az önök megvédelmezésére, a magyar név dicsőségének terjesztésére követett el mindent. Adatokkal, tényekkel bizonyítottam, nem hiú szavakkal. Azt fogják önök már most kérdezni és fogja kérdezni minden emober, hogy hogyan lehet az mégis, hogy arról a kormányról, amely annyi jót tett a nemzettel, s hogy különösen a kormánynak fejéről, Tisza Kálmánról (Hosszas élénk éljenzés) azt hirdetik tele torokkal, hogy azok a legnépszerütlenebb emberek Magyarországon, s hogy különösen a kormánynak feje a legnépszerütlenebb ember a hazában ? Ezt én Önöknek ma el fogom mondani hosszasabban. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt a férfiút, a ki jelenleg Magyarország ügyeinek vezetésén áll, zsenge ifjú korától fogva tanultam ismerni. — A legelső hely, ahol mi találkoztunk, az a zászló volt, a mely alatt szabadságunkért küzdöttünk 48—49-ben. Később a szomorú absolutizmus ideje alatt, akkor is a mikor semmi hazai ügyről beszélni nem lehetett, egyszerre feltűnt Tisza Kálmánnak a neve. Mégpedig feltűnt ekkép . Zsurlódás a katonatiszti osztály és a polgári osztály között volt akkor is. Voltak akkor is katonatisztek, akik Magyarország iránt nem voltak jó indulattal, akik nemzeti önérzetünket sértegették. Hanem akkor az arany fiatalság nem azt tette, hogy aki a katonatisztek közül megsértette a magyar nemzet becsületét, tintával fecscsentsenek annnak az arczába és piszkolódással adják vissza a piszkolódást. Nem azt tették, hanem hozzányúltak ahoz az eszközhöz, amivel meglehet a nemzeti becsületet védeni, hozzányúltak a kardhoz, a fegyverhez. (Élénk tetszés.) Azt a főtisztet, aki tiszteletlenül nyilatkozott a magyar nemzetről, a legutóbb is képviselő volt, Beniczky Ferencz, akkor fiatal ember, leterítette úgy, hogy csaknem belehalt, két évig veszélyes beteg volt utána. Erre az osztrák tisztikar három tagot sorsolt ki, akiknek a magyar fiatalság szintén három kiváló tagjával kellett megverekedniök. S ekkor történt az, hogy Tisza Kálmán és Szapáry Gyula mostani miniszterek szemben álltak a kard kard ellen.Az engedmények nem a létra fokait képezik, melyeken fölfelé haladhatunk, hanem a meredélyt, mely a mélységbe visz ! Önkéntelenül jöttek e sorok tollam alá, nem állhattam ellent, hogy azt a benyomást is le ne írjam, a melylyel e vidék látása reám hatott. A kincstár itteni roppant terjedelmű havasai vájjon nem lennének-e alkalmas eszköz a székely kivándorlás megakadályozására ? Topánfalván a derék járási orvos vendégei voltunk. Topánfalváról visszajöttünk az Aranyos mellett, a már leírt után Torda előtt Gyéresre. A táj, a vidék, a nép, a talaj, az építkezési modor, szokások, minden-minden egyszerre megváltoztak, ahogy Várfalához értünk. S e változás kellemesen hatott reánk. A gyönyörű vetések, a szépen kiterült vidék, a szépen kiejtett magyar szók mind azt mondták, hogy itthon vagyunk. Ott femn a havasok közt bámultuk a természet csodáit s lelkesültünk a szép látványokon ; de e lelkesültségünk hideg volt, mint a havasok levegője ; itt lenn gyönyörködtünk a természet áldásaiban. Soha ily szép vetéseket nem láttam. Egy talpalatnyi föld ebből felér egy hozzáférhetetlen havassal. Egy maroknyi nép ebből a népből felér a havasok népességével. Átmentünk a történelmi nevezetesben — nemzetünk becsületének megvédelmezésére két oszrták katonatiszttel, kikre a sors esett. Ekkor kapott Szapáry Gyula egy vágást a mellére, Tisza Kálmán pedig egyet az arczára, melynek nyoma még most is látható. Ugyanaz a vágás a nyelvét is megsértette, de úgy látszik, nem veszedelmesen. (Hosszan tartó nagy derültség és taps.) Ettől fogva kezdődött el Tisza Kálmánnak a hire, nevezetessége. Később a 61. országgyűlésen 5 volt a balközépnek, az akkori ellenzéknek vezérférfia. Ezt a vezérférfiú szerepet megtartotta azután a hatvanötödik diétán is, megtartotta a kiegyezés után való években. Én mindig az ő táborához tartoztam. Ismertem elveit nagyon jól. Nem voltak azok a rendfelforgatásra irányozva, de igenis azon meggyőződésből sugalmazva, hogy a meglévő állapoton törvényes eszközökkel lehet segíteni. Mikor a király meg volt már koronázva, a kiegyezési törvények el voltak fogadva, akkor bizony nagyon kedvező ajánlatok létettek a magyar országgyűlési balközépnek, hogy egyesüljön már most a kormánypárttal. Nem láttuk eljöttnek az idejét. Felejthetetlen jó barátom, Nyáry Pál, igen jól megmondta azt nekünk: meg kell tartanunk ezt a helyet azért, hogy Magyarországon kanalizáljuk a forradalmat, hogy levezessük azoktól az elemektől az oppozícziót, akik a forradalomba vezetnék a magyar nemzetet, és mi tartsuk meg az oppozíczió azon helyét, mely a józan észt párosítja az ellenzékkel. Ezért álltunk meg a helyünkön hoszszú éveken keresztül. Hanem ezen hosszú évek alatt kezdtük észre venni, hogy azáltal, hogy mi ilyen erős oppozíciót csinálunk a kormánynak, az ország financziai napról-napra, évről-évre rosszabbak lesznek. A kormány kénytelen a maga pártjának tagjaiért minden pénzáldozatot meghozni, hogy őket együtt tartsa; tőlük való féltében olyan kiadásokat tesz, hogy utoljára országunknak az évenkinti deficitje felment már 63 millió forintra s az akkori pénzügyminiszterek csak úgy kaptak már kölcsönöket, hogy az ország minden ingatlanát ás minden ingó-bingó jószágát zálogba adták és akkor is csak váltóra öt esztendei lejárattal és pénzt csak irtóztató nagy kamatra kaptak. Ez már határos volt a tönkrejutással. Ekkor az akkori kormány elnöke jónak látta letenni kezéből a kormányaidat és erősebb kezeket hívni annak mozgatására. Felszólítottak bennünket az egyesülésre. Én akkor is megmondtam tisztelt társaimnak : gondoljátok meg jól a dolgot, a balközép tagjainak, ha belépnek a kormánypártba — nagy és nehéz feladataik lesznek. Következni fognak azok az évek, amelyekben a 10 évre kötött kiegyezés a vámügyben lejár és újra napirendre kerül. Azokban a tárgyalásokban mi nem főség a Keresztes mezőn. A zengő kalászok gondolják-e, hogy ők az elhullott hősök áldása? Láttam a gyönyörű parkot Keresztesen, hol e lapoknak oly korán elhunyt alapítója és küzdelmes évek hosszú során helyét megálló és a szó legteljesebb értelmében betöltő szerkesztője, a boldog emlékű K. Papp Miklós irodalmi dolgozataihoz nem egy tervét szőtte. Visszagondoltam arra az élénk szellemre, a kiapadhatatlan szorgalomra, arra a mohóságra melylyel jeles ösmereteit gazdagítani törekedett, arra a szives barátságra és szeretetre, melylyel barátai és hozzátartozói iránt viseltetett, az évek hosszú sorára, mely alatt hozzá a munkatársi viszony fűzött s e ház előtt önkéntelenül megemelém kalapomat. Tiszteletem adója volt, — ő elment. Szelleme maradjon közöttünk! Kevés idő múlva Gyéresen voltunk, hol szintén kiváló szives fogadtatásban részesült a társaság. Gyéres híres az ő mintagazdaságairól. Én berándultam Kolozsvárra, s a reggeli gyorsvonattal visszamentem. Keczéllel amikor leszállottam , a társaság is megérkezett. Mintha kommandóra történt volna. Gratuláltunk is egymásnak a pontosságért. Utunk Maros Ludasra vitt, hol a Mezőség állott előttünk. TARCZA. A repülő commissió. (Képek a kataszter köréből.) III. J J!f»nbányától Maros-Ludasig — A lupsai hét *mplom. — Vakolatlan házak. — Küzdelem a — Lőpor-gyár. — Fürdő Bisztrán. — To- t 'átalva. — Topánfalvi férfiak. — Néptáncz. — ’ ,Ti*»to Romania“ felirat" — Reflexiók. — Arastos-szék. — a Keresztes-mező. — K. Papp Miklós emlékezete. — Gyéréé.) Offenbányáról Topánfalva felé ment ,eg a ménföldre terjedő Lupsán kell ke.5'.Ül menni, minek az a nevezetessége, két templommal dicsekszik. A hajó métszórtsága idézte elő ezt a szűkfeltűnő, hogy e vidéken a házakat, boronafából a legnagyobb pontos^- vannak összerakva, kívül nem szok ^«vakulni, s ha egy egy vakolt ház Ül« ember, kellemesen nyugszik rajta. Ur*á«i a küzdelem, melyet e vidék a természet ellenében kifejt. Egyes He8 e.röletel£et kiirt s azt a gabonatera 87^ legszorosabb értelmében A szántóföld alsó oldalát kő- M^Ja, hogy azt a kis humust, a mit az esővíz le ne moshassa, s ha láttuk legelőbb tömegesen megjelenni a fényűt. A mi azt jelenti, hogy havason vagyunk. Topánfalva meglehetős rendezett község. Egy pár csinos háza van. Nagy vendéglője, boltjai, gyógyszertára, berendezett nagy vásártere arra mutatnak, hogy e hely a vidék központját képezi. Épen vasárnap volt. A vendéglő nagy szobájában folyt a nép táncza. A nők közül alig egy pár volt a kiken kellemesen nyughatott meg a üzem. Ellenben a férfiak mind erőteljes szép emberek, s legtöbbnyire mindeniken felösmerhető a maTisztelt polgártársaim ! Szeretett székely testvéreim ! A lefolyt két nap tartama alatt volt szerencsém a szabadelvű párt politikáját, eddigi tetteit s ezentúli irányát megismertetni a tisztelt választóközönséggel, egyrészt Ilyefalván, másrészt azonban, harmadrészt Nagy-Borosnyón. Mindazokat, amiket ottan elmondani szerencsém volt, meg fogják önök kapni egy csomóban ; a legelső beszédemet, az ilyefalvit, mely különösen pártunk politikáját ismertette, még ma megtalálják önök az igen jól szerkesztett hazafias irányú „Nemere“ czímű lapban, a többieket pedig meg fogják kapni holnap. Azon kívül is gondom lesz rá, hogy mindazok, amiket ezen három egy nemzetiséget, mely egy hazát vall magáénak, velünk boldoggá tenni. Fiai számára oskolákat épít, megnyitja számukra az ösztöndíj alapítványokat, önmagának semmi kiváltságot sem tart fenn ; a választó urnához csak úgy oda bocsátja, mint saját fiait; az állam minden tisztségére és hivatalaira alkalmazza a legalsó polcztól egész fel, de mondhatom, hogy ezen állomások elvállalásába nem is passivisták, tűri hogy sajtójuk ellenünk a legkézzelfoghatóbb rágalmakat terjeszszék ; történelmünket oskoláikban meghamisítva adják elő . . . de elő lehet e mind ezt számlálni ? És mindez nem elég. Ha kis ujjúnkat oda adtuk követelni fogják karunkat, a magyar példabeszéd szerint. Ha visszagondolok fiatalabb éveimre, midőn világszabadság nagy alakjai fogékony keblemre oly mélyen hatottak; midőn annyira lelkesültem a nemzetek és egyesek korlátlan szabadsága iránt; midőn mindenkiben csak az embert, a barátot, a testvért láttam, s nem tudtam, hogy az ember vadságban túlszárnyalhatja a vadállatot, s az emberiségnek csak igen picziny része a jóbarát és a testvér, a többi ellenség, s ha látom a történet mindennap ismétlődő eredményeiből, hogy vannak népek, melyeket legnagyobb engedményekkel sem lehet meggyőzni, nem lehet, hogy ne érezzem magam lehangolva, mint midőn egy kellemes álomból ébredünk a kellemetlen valóra. (Folytatása köv.)