Magyar Rendőr, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-26 / 21. szám

Szolgálat és szabályzat Kit kell bekísérni? A Rendőrség Ideiglenes „Szolgálati Szabály­­zatá"-nak 2­1. pontja szerint a rendőrség tag­jainak általános "•kötelessége: az ál­lami, társadalmi, gazdasági rend, az állampol­gárok személyének és jogainak védelme. A rendőr­­ általános kötelességeinél fogva — a 282. pontban felsorolt eseteken túlmenően — nemcsak az állam biztonságát, a közrendet, köz­­biztonságot ért sérelem vagy azt fenyegető ve­szély esetén köteles intézkedni, hanem akkor is, ha az állampolgárok személyét (életét, testi ép­ségét) vagy jogait éri sérelem, vagy fenyegeti veszély. Az említett elv gyakorlati érvényre juttatása érdekében született meg a ,,bekísérés" intéz­kedés, amelyről a Szolgálati Szabályzat 321. pontja rendelkezik. Eszerint „A bekísérés az a szolgálati kötelesség, amikor a rendőr valakit saját érdekében azért korlátoz személyes sza­badságában, hogy részére védelmet biztosítson”. A 322. pont felsorolja azokat az eseteket, amikor a bekísérés kötelező. Az e) alpont külön rendel­kezik azon személyek bekíséréséről, akiknek életét, testi épségét közvetlen veszély fenyegeti. Mi történjék azonban akkor, ha a ve­szélyhelyzet nem közvetlen? A kérdés megválaszolásához szükséges a közvetlen veszély és a veszély fogalmának tisztá­zása. A közvetlen veszélyen mindig azt a helyzetet értjük, amikor — az általános élet­tapasztalat szerint — az ember élete, test ép­sége vagy egészsége sérelmének közeli lehető­sége fennáll, és megvan a sérülés bekövetkezé­sének a konkrét, reális valószínűsége. A veszély ilyen esetekben az általános jellegű veszélynél konkrétebb, határozott, külsőleg is felismerhető formában — egyes személyhez vagy személyek­hez kapcsolódva — jelentkezik. Ezzel szemben az olyan esetekben, amikor a veszélyhelyzet fennáll ugyan, de nem lép túl a veszély általános jellegén, s a sérelem bekö­vetkezésének nincs meg a konkrét valószínű­sége, és a külső megjelenési formája nem is­merhető fel határozottan, s nem kapcsolódik személyhez vagy személyekhez, csupán v­e­­szélyről beszélhetünk. A közvetlen veszély tehát térben és időben közeli és meghatározott, konkrét személyhez vagy személyekhez tapadó, míg általában a ve­szély esetében ezek a szükséges ismérvek hiá­nyoznak. • Amikor valakinek az életét vagy testi épségét közvetlen veszély fenyegeti — ha a veszély el­hárítására és az élet, testi épség biztonságos megóvására másként nincs lehetőség —, az érin­tett személyt be kell kísérni és biztonságba kell helyezni. Például: Az ittas férj megöléssel fe­nyegeti a feleségét. A helyszínre kiérkező rend­őrt meglátva, elmenekül. Az asszony tart attól, hogy a férje visszatér és beváltja a fenyegetést. Az ilyen személyt — tekintettel az életét, testi épségét fenyegető közvetlen veszélyre — biz­­tonságba helyezése érdekében be kell kísérni. Ugyancsak be­­kell kísérni azt is, aki saját hibája folytán vagy éppen szándékosan került közvetlen veszélyhelyzetbe. Így kell eljárni az­zal is, aki pl. öngyilkosságot kísérelt meg. Ha­sonló az eljárási mód az ön- és közveszélyes elmebetegek esetében is. Ilyenkor ugyanis az el­mebeteg kárt tehet magában vagy másokban — tehát közvetlen veszélyhelyzetet teremt. A Szolgálati Szabályzat 322. pontjában felso­rolt további esetekben nem beszélhetünk köz­vetlen veszélyről, mégis kötelező a bekísérés. Be kell kísérni a magával tehetetlen részeg személyt és az eltévedt vagy csavargó gyerme­ket is, mert élete, testi épsége ki van téve sok­féle, előre nem látható, objektíve létező veszély­nek. A veszély a részeg ember magatehetetlen volta, a gyermek meggondolatlansága, szerte­lensége folytán és a kellő körültekintés hiányá­ban bármikor konkréttá, az életet és testi ép­séget közvetlenül veszélyeztetővé válhat. Nem szabad azonban soha szem elől tévesz­tenünk, hogy a bekísérés az állampolgárok ér­dekét, védelmét szolgálja. A Szolgálati Szabály­zat 322. pontjában tételesen felsorolt eseteken kívül igen gondosan kell mérlegelnünk az adott helyzetet, és minden esetben az összes körül­mények figyelembevételével kell döntenünk. Előfordulhat, hogy a helyszínen nem dönthető el azonnal, hogy a közvetlen veszélyhelyzet fennáll-e. Ilyen esetben a szocialista humaniz­mus elvénele figyelembevételével kell dönte­nünk, illetve — amennyiben ezt a veszélybe ke­rült személy kéri — be kell kísérnünk és ezt követően kell tisztázni a körülményeket. 4 Dr. Solymosi Zoltán r. szds., katonai főügyészségi ügyész 12 Már öreg este volt, amikor a szobába lépett. A papírdarabkán, amit gondo­san odatámasztottak a vázához, üzenet: „Zűr van! Azonnal menj át Sinay elv­társhoz.” — Látom már, a vacsorából nem lesz semmi! — szólt ki az asszonynak a konyhába Gavallér Károly. Jól tudta ugyanis, hogy ez a felhívás a „harma­dik műszaknak” szól. Persze, nem a gyárba, hanem egészen máshova... A kilincset fogta már, amikor a gon­dos asszonykéz egy kis csomagot dugott a zsebébe: —■ Jó lesz éjszakára — szólt búcsú­zóul a feleség. Állapota súlyos, életveszélyes... — Jó, hogy jössz, Karcsikám — for­dult az újonnan érkezett felé Sinay, az önkéntesrendőr-csoport vezetője. Bá­nyai törzsőrmester egyenesen rátért a lényegre: — Te jól ismered a kerületbeli fia­talokat. Kutasd át gondosan a Mikszáth út és a Tétényi út környékét! — Miért? Mi történt? — nézett értet­lenül hol az egyikre, hol a másikra. Ők is csak most kaptak észbe, hogy a tanácskozás hevében egészen megfe­ledkeztek arról, hogy Gavallér még nem tud semmit sem a történtekről. Vér folyt a „Jóbarát” vendéglő előtt. Egy férfi öt késszúrást kapott. A leg­veszélyesebb a mellkast érte. Állapota életveszélyes. Valamiféle nőkön vesz­tek össze bent a vendéglőben — vázol­ták a történteket. Az eligazításban azután természete­sen részletesen kitértek a helyszín és az eset elemzésére. Személyleírás csu­pán ennyi volt: „A hűvös áprilisi szél­ben ketten felöltő nélkül fogták közre a sértettet. A tettesek valószínűleg kör­nyékbeliek.” Segít a tömegkapcsolat A Fehérvári út környékén járt már Gavallér Károly, amikor ismerős fiatal­emberekkel találkozott. „Éppen ezeknek a fiúknak adtam a múltkoriban egy csokorra való orgonát a kertből” — tűnődött magában. — Karcsi bácsi! — lépett hozzá az egyik fiú, és bizalmasan odasúgta: — A nagy bunyó után errefelé húzta el a csíkot... — Ott a munkásszálláson lakik — mondta a másik fiatalember. — Bizto­san megismeri Karcsi bácsi a srácot, hiszen az inge is véres volt... Ezen a nyomon indult el a XI. kerü­leti kapitányság apparátusa Gavallér önkéntes rendőr jelzésére. A munkásszállás gondnokát álmából verték fel. — Igen — emlékezett vissza —, tu­dom, hogy a Bodnár fiú csapzottan jött haza. S valamit még mosott is a fürdő­ben ... Bodnár Gyula bambán pillantott fel, ahogy az ágya mellett elhangzott: „Rendőrség!” Főleg akkor ijedt meg, amikor elkérték a sárgás színű ingét. Hiába, a mosás sem segített azon: a halványodó vérfoltok ott árulkodtak rajta. Megvan a második is... A másik tettest, Szabó Józsefet a XIII. kerületi Frangepán utcai mun­kásszálláson fogták el. Kitakarózva fe­küdt a felső ágyon, amikor Bányai törzsőrmester, Füredi főhadnagy és Ga­vallér önkéntes rendőr a szobába lé­pett. A takaró félrecsúszott, s egy ha­sított friss seb a lábszáron rögtön fel­keltette a figyelmet. —­ Ugye, ez valami késtől ered? — mutatott Szabó lábára a nyomozó. — Igen — dadogta meglepetten. Majd elcsukló hangon azt is kihebegte, hogy a közelharc a „Jóbarát” előtt zajlott le. Ő is szúrt, csak nem tudja, merrefelé, mert közben ütés érte a szemét. — Majd mi kiderítjük, hogy hová is szúrt — nyugtatták hárman is. ... így került lakat alá a két vesze­delmes késelő. Rozs Mihály „Amikor a sér­tett kilépett az ajtón a nőkbe karolva, a két huligán a nyo­mukba szegő­dött" — emléke­zik a főpincér a késelés éjszaká­­járól Gavallér Ká­roly, az önkén­­tesrendőr-cso­­portvezető he­lyettese, aki az első nyomra bukkant (Fotó: Kristóf) KniPWIlHttiWilllHJ HÚSZAT!­MLUU« *r­­ -m Bányai József r. törzsőrmester és Varga István önkéntes rendőr a munkásszállás gondnokától tudako­zódik a ..véres ingfi” fiú után

Next