Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)
«TAEDIUM VITAE.» 389 elaludni. «Egy fél kanál helyett egy pohárral . . . e finita e la comoedia» Most már derültebb lett, a jövő nem volt már oly ijesztő előtte, mint előbb. «Ugyan fognak-e emlegetni?» Megtöltötte poharát. Gépiesen keverni kezdte, egyszerre csak felriadt: «Hátha majd csak akkorra hagynám, mikor már nem lesz semmi pénzem, hatvanezer forintból elélek még egy félévig» mélázva nézett maga elé. «Még tán szerezhetek is ez idő alatt, ki tudja ... de hiszen akkor majd egy garast sem találnak nálam, ma pedig hatvanezer forint van zsebemben. «Nem akart koldulni s ezért megölte magát.» — Ah nem, nem lehet. Pfuj, mégis furcsa szaga van ennek a folyadéknak.» S hirtelen felhajtotta a pohár tartalmát. Justh Zsigmond.