Magyar Szemle 4. kötet (1928. 9-12. sz.)

Tomcsik József: Nevelés és egészségügy a mai Kínában

7­6 MAGYAR SZEMLE 1928 még ma is látjuk a régi Kung Fu Tze, Lao Tze, vagy Buddhának emelt templomokat elszegényedett, de még kitartó papjaikkal. E különböző temp­lomok között csak a művészettörténettel foglalkozó idegen lát különb­séget, a kínai nem, kinek képzeletében Lao Tze, Buddha, tibeti istenek békés politeizmussá keveredtek össze. Van egy temploma, melyben ősei emlékének áldoz, egy másikban földi javakért könyörög, a harmadikban gyógyulást keres. A pekingi tatárváros keleti falain kívül ma is áll egy nép­szerű, régi templom, hová a gyógyulást keresők tömege jár holdtölte körül. A különböző gyógyító szellemek között ott látunk egy ironikus, 300 éves bronzszobrot, egy szamár szobrát. A beteg megsimogatja a fájó testrészének megfelelő tagot a bronzszobron és tömjént égetve pár krajcár ajándékozása mellett áldoz a gyógyítás istenének. A háromszázéves szamárszobornak lekopott szemei élő tanúbizonyságai a szembajok évszázados nagymérvű elterjedtségének. A hangulatos templom öreg fákkal beárnyékolt udvarán a múlt évben megjelent az üdvhadsereg zenekara. A tömeg egy része köréjük csoportosult. A térítő prédikációt kíváncsiság nélkül, de türelmesen, moso­lyogva hallgatták a templom papjai is. Nemsokára egyik vásári árus kezdte meg a mutatványait, a tömeg átcsoportosult hozzá és ugyanazzal a mosoly­gással nézte az újabb attrakciót. Szomorú és nagy nehézségekkel bíró feladat a keresztény hittérítőé, ki mégis reméli, hogy a saját lelkivilágát át tudja ültetni ebbe az idegen talajba. Statisztikalag szép számban van már keresztény kínai, de Krisztus igazi követője kevés, pedig a missziós társaságok minden tőlük telhetőt megtettek. A szegényeket istápolták, iskolákat, kórházakat állítottak föl. A jövő mondhatja csak meg, hogy a misszionáriusoknak igazi magas céljuk mikor valósul meg, avagy egyelőre csak eszközük, a beteggyógyítás és köz­egészségügyi törekvéseik megszervezése fog átalakítólag hatni Kínára. A hatalmas fejlődést kiváltható fermentumot utóbbi törekvésük már meg­adta s ha az események ebben nem fogják meggátolni, a pekingi Országos Közegészségügyi Intézet nagyszabású programmját legalább részben meg fogja valósítani. Ennek számításai szerint Kínában ezer emberből évenként 30 hal meg, míg nyugati országokban a halálozás átlaga csak félakkora, Newyorkban például csak 12 ezrelék. 15 ezreléket véve az általános halá­lozásnak, a Kína egész területére kiszámított halálozási többlet hatmillió, mely a közegészségügy megfelelő fejlettsége mellett megelőzhető volna. Ennek a valószínűség szerint megelőzhető halálozási többletnek 20%-a esik a csecsemőkori halálozásra, 25—40%-a fertőző gyomor- és bélmegbetege­désekre és ami Európában szinte hihetetlen, 15%-a himlőre. A himlőnek az aránylag legkönnyebben és legolcsóbban keresztülvihető megelőzésével évente 900.000 ember életét mentenék meg Kínában. Ezek a számok csak lehetőségekre mutatnak rá, de a közgazdászoknak még nem lehet okuk a félelemre, hogy a közegészségügy fejlődésével beálló népszaporulat még inkább fogja növelni a túlnépesedés problémájának a súlyosságát. A köz­egészségügy fejlődése a dolog természeténél fogva lassú, és ha mégis bekövet­kezik, ennek a fejlődésnek európai tapasztalat szerint kísérőtársa, az egyke, valószínűleg Kínában is ki fogja egyenlíteni a gazdaságilag nem kívánatos túlszaporodást. A kínai családi élet természete egyelőre még elképzelhetetlenné teszi az egykerendszer meghonosodását. A gyermekek eltartásának gondját még a nyomasztó gazdasági helyzet mellett is szívesen veszi magára a kínai. Hagyományos életcélja erős, tiszta családi élet fölépítése s ha magas kőfallal körülvett házának karminnal festett kapuja fölött még ma is ott álló föl­írás: „ping an" tényleg boldog békességet jelent, nem törődik azzal, hogy a jelenlegi átmeneti zűrzavarban melyik generális ragadja magához a hatalmat.

Next