Szabad Vajdaság, 1945. július (2. évfolyam, 148-174. szám)
1945-07-01 / 148. szám
llasdi a fasizmusra — Szaftaccsúg a népnek! A VAJDASÁGI EGYSÉGES NÉPFELSZABADÍTÓ FRONT NAPILAPJA II. évfolyam 148. szám Noviszád, vasárnap, 1945 július 1 Aradivár Vajdaság asszonyai szavazzatok! i az asszonyok beválasztása a népbizottságokba nemcsak a nők ügye bánom az egész népé t Hozzátok fordulok, Jugoszlávia aszszonyai, közösségünk egyenjogú tagjai, hozzátok, akik harcban kivívtátok öszszes jogaitokat. Azt kérem, hogy minden figyelmeteket és erőtöket fordítsátok elsősorban néphatóságaink megerősítésére. Hozzátok fordulok, legyetek ti is éberek! És segítsétek a hatóságok megerősítését, tisztítsátok meg közéletünket azoktól, akik akadályozzák néphatóságaink megszilárdítását! M és segítsetek azokon, akik tudatlanságból hibáznak« Jugoszlávia antifasiszta asszonyainak első, beográdi kongresszusán hangzottak el legkedvesebb néptársunk, Tito marsal fenti szavai, amelyek erőteljes visszhangra találtak egész országunkban, ugyanakkor elismerést és felhívást is tartalmaztak. Elismerést, hogy az új demokrata föderatív Jugoszláviában a közös ellenség ellen vívott együttes harcban harcolták ki szabadságukat és egyenjogúságukat az asszonyok. Felhívást, hogy — amiként részt vettünk a harcban a vívmányok kiharcolásában — most azok megvédésében, megszilárdításában és kiszélesítésében is részt veszünk, segítjük a néphatóságok megerősítését azt a ménhatalmat, amelynek feladata éppen harcaink eredményének biztosítása és kiszélesítése. A Vajdaság asszonyai előtt a legszélesebb lehetőségei nyíltak meg annak, hogy Tito marsal felhívása nyomán a nép és hazánk iránti feladatunkat tettekre váltsuk. A választás nyújtja ezt a nagy lehetőséget. Első ízben történelmünkben mi asszonyok is hallathatják szavunkat: választópolgárok lettünk és bennünket is megválaszthatnak. Új államhatalmunk, amely a megszállók elleni négyéves küzdelemben született, megadott minden jogot a népnek, az asszonyoknak is. Teljes egyenlőséget biztosított, elismerte nekünk, asszonyoknak a jogot, hogy részt vehetünk országunk sorsának intézésében és részt vehetünk a hatalomban. A kapott jog azonban semmit sem jelentene, ha a nők nem élnének vele. Mit ér ugyan a választójog egy alkalmatlan ember ellen, akit el kell távolítani, ha azt a jogunkat —, hogy ellene szavazhatunk — nem használjuk ki, és nem távolítjuk el? Mit ér az asszony számára a hatalomban, irányításban való részvétel joga, ha nem jönnek el a szavazóhelyre és nem mondják meg, kit kivonnak és kit nem akarnak a bizottságban, ha nem jelöltetik magukat és nem vesznek részt a bizottság munkájában? Mindez egészen világos, de talán éppen ezért mert világos, sokan vannak elmaradottak, akik akadályozni akarják az asszonyok jogainak kihasználását. Itt és ott jelentkezik az alattomos suttogás, valamelyik szögletből, hogy az asszonynak arra kell szavazni, akire a férje szavaz, vagy akit a férj megjelöl. Vagy, hogy a férfinek kellene az asszony helyett szavazni. Nem kell senkinek túlságosan bizonyítani, hogy mindez nagyon is hasonlít a régi recepthez, amikor erőszakolták, kire kell szavazni. Vagy amikor oly sokan a mások nevében adták le szavazatukat .. Nem nehéz kitalálni, hova irányul ez a suttogás: el akarják venni minden asszony kedvét, hogy szabad jogával éljen, hogy saját lelkiismerete,és annak sugallata alapján határozzon. Mindezt azok a reakciósok kívánják így és azok akik kezdettől ellene voltak az asszonyok egyenjogúságának és általában mindenfajta egyenjogúságnak. Ezek a csetnikek, usztasák, horthypártiak és légionisták, akik ellen voltak népeink szabadságának és testvériségének, akik a mostani háborúban ellenünk harcoltak, akik arra törekedtek és még ma is arra törekszenek, hogy a szerbet, a horvátot, a magyart, a románt, a szlovákot, egymás ellen uszítsák, népet nép ellen, testvért testvér ellen, férjet felesége ellep. A nép esküdt ellenségei ezek, az asszony egyenjogúságának ellenségei. Vannak, akik nyíltan fellépnek a nők választójoga ellen. Megtiltják az aszszonyoknak a beavatkozása ki kerüljön a bizottságokba, ki alkossa a néphatóságot. Sokan tudatlanságból cselekszenek így, nem látják be eljárásuk kárát, nem látják a tudatos ellenség kezét a dolgok mögött. Az ilyenek elfogadják az ellenség érvelését, hogy az asszony dolga a háztartás, a gyerek, a konyha. , Vájjon a házunk tájának és gyermekeinknek sorsa nem függ-e öszsze népünk sorsával? Vájjon a nép sorsa, gyermekeink és, egész házunk tája sorsa nem attól függ-e, hogy ki kormányozza a népet, az országot? Vájjon az anya, aki annyi gonddal, bajjal és türelemmel ápolja és neveli gyermekeit, aki hosszú éjszakákat reszket át sorsuk miatt, aki gyermekei jobb jövőjéről álmodik mindig — az az anya, akinek gyermeke a holnap támasza, szabadságának élvezője lesz, az ne tegyen meg mindent, amit meg kell tennie, hogy boldog jövőjét biztosítsa? Nem, az anya hűtlen lenne anyai hivatásához, ha nem élne jogaival. Az asszony elvesztené otthonát, családját, népét és hazáját, ha hozzájárulásával, elhatározásával nem segítené az ország jobb, kormányzás■•ít és mindenki bj,dugulását! Jó asszolyk ettek hüberk népünkhöz és hazájukhoz, amikor hódítók garázdálkodtak benne — nem lesznek hűtlenek most sem, amikor felszabadították földünket, hazánkat újjá kell építenünk. Békében, boldogságban, testvériségben és jólétben akarunk élni. Éppen ezért a Vajdaság.rg.ellövetve Makedónia és Szlovénia asszonyainak példáját, ahol a választások már lezajlottak — egységesen lép fel a választásokon és olyanokat emel a néphatóság soraiba, akik tettekkel bizonyították be már eddig is és biztosítékot jelentenek a jövőre, hogy a hatalmat nem használják ki önző céljaikra, nem egy szűk csoport érdekeit képviselik, ha- Kárpátalja csatlakozott a Szovjet Szövetséghez A Szovjetunió és Csehszlovákia között megegyezés jött létre amelyben jóváhagyták Kárpátalja csatlakozását Moszkvából jelentik. Moszkvában teg nap aláírták a Szovjetszövetség és Csehszlovákia között kötött legújabb megegyezést, amelynek értelmében Kárpátalja a Szovjet Szövetséghez csatlakozott. Kárpátalja népe még 1944 november 26-án Munkácson kimondotta azt az óhaját, hogy a Szovjet Szövetséghez kíván csatlakozni. Csehszlovákia teljes területének felszabadulása és az új csehszlovák kormány megalakulása után ennek a kérdésnek rendezése is aktuálissá vált. A csehszlovák kormány képviselői a hét elején Firlinger miniszterelnök vezetésével Moszkvába utaztak, ahol több napon át folytak a tanácskozások Kárpátalja csatlakozásának kérdésében. A tanácskozások eredményeképen megegyezés jött létre, amelyet Szovjet részről Molotov külügyi népbiztos, a csehszlovák kormány részéről pedig Fulenger miniszterelnök írt alá. Az okmány ünnepélyes aláírása után Molotov külügyi népbiztos beszédet mondott. Megalakult a lengyel nemzeti egység kormánya Valamennyi lengyel demokrata pártcsoport képviseletei nyári a kormányban Varsóból jelentik: Oszupka Morawszki Lengyel miniszterelnök benyújtotta a lengyel Nemzeti Tanács elnökének az lengyel kormány névsorát. A Nemzet Tanács az alábbi kormánylistát hagyta jóvá: Miniszterelnök Eduard Oszupka Moravszki, első alelnök Vladiszláv Gornuluka, második alelnök és földművelésügyi miniszter Sztaniszláv Mikolajczik, véderőminiszter Zsimijerszki marsal, külügyminiszter Vicent Razsimovszki, társadalomügyi miniszter dr. V. Kjernik, pénzügyminiszter Konsztantin Dombrovszky, társadalombiztonsági miniszter S. Racskievicz, iparügyi miniszter Hilary Mincz, közlekedésügyi miniszter Rabanovszki mérnök, posta- és távirdaügyi miniszter Vetyeszláv Turug, hajózásügyi és külkereskedelmi miniszter dr .Jendajkovszki, egészségügyi miniszter dr. Litvin,, erdőügyi miniszter S.Lalcsov, munkaügyi és szociálpolitikai miniszter Jan Sztancsik,, közoktatásügyi miniszter Csaszlav Viczek, kulturális és művészeti ügyek minisztere Vladiszláv Kovalyszky, igazságügyminiszter H. Szentovszky, újjáépítésügyi miniszter Kacsarovszky, információs miniszter Sz. Matusevszky, közellátásügyi és kereskedelmi miniszter E. Sztáhelszky. Június 28-án este hat órakor a lengyel nemzeti egység kormánya letette az esküt a Nemzeti Tanács előtt. Utána megtartották az első minisztertanácsot. S szfiverszes csapatok elhagyták Olaszországot ? Washingtonból jelentik: A Reuter iroda híradása szerint ez év szeptemberében a szövetséges csapatok a Bolzano-i és a Julia-Venezia kerület kivételével egész Olaszországot kiürítik. A híradást még nem erősítették meg, egy másik forrásból azonban azt a jelentést közüik, hogy az amerikai csapatok még ebben az évben elhagyják Olaszország területét kivéve a Julia Venezia-i körzetet nem a nép javát akarják és azt önzetlen munkával szolgálják. A nők szerepét ezeken a választásokon nem szabad egyedüli szavazásra korlátozni. Arra is szükség van, hogy a legalkalmasabb, tisztességes és rátermett asszonyok és lányok a jelölő listára kerüljenek és hogy beválasszák őket a népbizottságokba. Nem azért, hogy kidomborítsuk a nők egyenjogúságát, és nem is azért, hogy valakinek önkényét szolgáljuk. Ha csak azért választanánk be nőket a bizottságokba, hogy legyen néhány belőlük, hogy asszony is legyen benne ez téves felfogást jelentene! A nők azért kerüljenek a bizottságokba, mert aktív részvételükkel a népfelszabadító harcban, továbbá munkájukkal, fáradozásukkal, a tavaszi vetésért folyó munkálkodással, a háborús árvákért való gondoskodással, a kórházi és betegszolgálat megszervezésével, gyermekotthonok létesítésével megmutatták, hogy áldozni, harcolni, szervezni és vezetni egyaránt tudnak. A népbizottságokban a szociális gondoskodás és a gyermeknevelés terén az asszonyok többet tehetnek mint sokan a férfiak közül. Mert ugyan ki fog többet gondolni a gyermekek iskolalátogatására, ki fog őrködni a napközi otthonokban, ki gondol a rokkantakra és a háborús árvákra, ha nem a népbizottságok nőtagjai? Áldozatosságot is mutattak az asszonyok amikor kellett. Készek voltak a feladatok együttes megoldására — például a tavaszi vetésért folyó kampányban. Bátran mondhatjuk, hogy a nők sokat, nagyon sokat tettek azért és sokat köszönhetünk nekik, hogy a vajdasági föld nem maradt parlagon. Az asszonyok beválasztása a népbizottságokba nemcsak a nők ügye, hanem az egész népé. A megválasztott női bizottsági tag éppen úgy mint a megválasztott férfi, a nép bizalmának részese vagy hordozója, nemcsak egy szervezeté. Éppen ezért, a nők sem szorítkozhatnak arra, hogy csak nőkre adják le szavazatukat. Szavazniok kell azokra, akikről úgy gondolják, hogy a legjogosultabbak arra, hogy a néphatóságok képviselői legyenek. Amikor felkészülünk, egységesen és határozottan a választáson való részvételre, Tito marsa! hívását követjük: megerősítjük a néphatóságokat éserősítjük a testvériséget és egységet — ugyanakkor lehetetlenné tesszük a turkálódéig és áskálódók munkáját, azokét akik Nediccsel, a németekkel, Paveticscsel és a többiekkel haladtak , együtt tegnapig és most gyűlöletet hintenek a Vajdaság népei közé és megingatnák mindazt, amit hazánk népei annyi, vérrel és áldozattal teremtettek meg. Tito mondotta: „Rajtatok áll, Jugoszlávia asszonyai, anyák és testvérek, a mostani nemzedék és az eljövendő nemzedékek anyái, róttatok áll,, hogy minden erőtökkel segítsétek elért nagy vívmányaink megőrzését. Harcoljatok mindenki, ellen, aki gyűlöletet hirdet bármelyik népünk ellen. Ez minden horvát, szerb, szlovén, makedón, crnagorai és minden más nő feladata és kötelessége.« Tudatában kell lenni annak, hogy bárezek a választások helyi vagy járási jellegűek, a választásokon anépfelszabadító vívmányainkról éppenúgy szól lesz. Épen ezért a Vajdaság asszonyai, a szerbek, horvátok, magyarok, szlovákok románok és ruszinok és " mások egyformán tegyenekeleget nagy Tito hivó szavának. Vegyünk részt szívvel-lélekkel a választásokon, hassunk a testvériség és egység megerősítésére, a Vajdaság minden népének egyenlősége és szabadsága ." jegyében, a demokrata föderativ ,Jugoszlávia jobb és boldogabb vevőjéért. Éljenek az első szabad Választások! Vjcszetinov Sztanka 9 Vajdasági főbizottság tagja.