Magyar Szó, 1946. március (3. évfolyam, 51-77. szám)
1946-03-01 / 51. szám
Ara 2 db^f ^OSTARINA PLACEWA a GOTOVT Halál a fasizmusra ! — Szabadság a népnek! A VAJDASÁGI NÉPFRONT NAPILAPJA III. évfolyam Noviszád, péntek, 1946 március 1 51. szám Spanyolországban az utóbbi hetekben tömeges kivégzések történtek és többszáz spanyol antifasisztát halál fenyeget Az egész demokratikus világ erélyes lépéseket követel Francoval szemben Dolores Ibaruri, a La Passionaria «néven ismert spanyol női szabadságharcos levélben fordult Bideault franca, Bevin angol és Byrnes amerikai külügyminiszterekhez. Ezt írja: Mint a spanyol köztársasági parlament alelnöke exellenciádhoz fordulok, hogyértesítsem, Franco kivégeztetett tíz szabadsághőst, köztük Garsit, az Egyesült Nemzetek egyik hős harcosát is, aki a francia ellenállási mozgalomban harcolt. Franco a terrorista cselekedetek nagy hullámát indította el a letartóztatott antifasiszták ellen. Spanyolországban az utóbbi hetekben tömeges kivégzések történtek. Sokszáz spanyol antifasisztát halál fenyeget. Közöttük vannak Santiago Alvarez, Sebastian Soprani és Roma Villás. Kérem, vesse latba befolyását nehogy tovább öldössék Spanyolországban a demokrácia harcosait." Francot azonban semmi sem akadályozza meg abban, hogy folytassa terrorisztikus cselekedeteit és nyilvánvaló, hogy valahonnan bizorítást kapott, mert e nélkül élhetetlen volna eljárása. Közvetlenül a háború befejezése előtt, a sanfranciszkói konferencia idején Franco megtagadott minden közösséget a fasizmussal, sőt valósággal demokratának vallotta magát Természetesen ezt a nyilatkozatot senki sem vette komolyan, mégis Franco hoszszú ideig tartózkodott a kilengésektől és csak az utóbbi hetekben firmgolt fel ismét a terror, amelyről a világ közvéleményének is tudomást kell szereznie. Francot azonban most már nem lehet megállítani és a madridi hadbíróság újabb 40 embert ítélt kényszermunkára. Közöttük ismert szabadsághősök vannak. Patris a legnagyobb felháborodással fogadta a híreket. A nagygyűlésre, amelyen a spanyolországi események ellen tiltakoztak, végeláthatatlan tömegek gyűltek össze, amelyek előtt Sagan Louis, a szakszervezeti világszövetség főtitkára beszélt. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a történtek után Anglia és az Egyesült Államok sem késlekednek, hogy erélyesen és határozottan fellépjenek Francoval szemben. A gyűlésen felszólalt valamennyi francia haladószellemű párt képviselője, köztük Jacques Duclos, a kommunista párt központi főtitkára is, akik mindannyian erélyes intézkedéseket sürgettek. Hilal spanyol emigráns miniszterelnök kormánya nevében nyilatkozott és annak a reményének adott kifejezést, hogy a civilizált világ és az Egyesült Nemzetek valamennyi tagjának kormánya fellép Francoval szemben és megakadályozza a további vérengzést Felhívta a figyelmet arra, hogy Franco gyűjtőtáboraiban ugyanazokat a módszereket alkalmazzák a politikai foglyokkal szemben, amelyek Buchenwaldból és Matthausenból váltak ismeretessé. Casablancában nagyszabású tüntetés keretében tiltakoztak a vérengzések ellen. A spanyol köztársaságiak tartottak felvonulást, hogy kifejezésre juttassák felháborodásukat Franco eljárása felett. Rio de Janeiroban hasonlóképen tiltakozó gyűlés volt, amelynek résztvevői követelték, hogy a délamerikiai államok haladéktalanul szüntessék meg a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat a fasiszta Spanyolországgal. A Manchester Guardian a kivégzésekkel kapcsolatban megállapítja: ,,Nálunk is nagy megértést tanúsítanak az elkeseredés és felháborodás iránt, amelyet a francia nép érez Gariol és társainak kivégzése miatt. Ezzel a tettével Franco dacol a francia néppel és minden jel arra vall, hogy Franco önérzete tisen megnövekedett az utolsó hetekben. Pusztán szavak, még ha azok sokmillió ember álláspontját fejezik is ki, nem kényszeríthetik többé Francot a visszavonulásra. Az Egyesült Államoknak az az eljárása, amellyel normális diplomáciai úton kívánja rendezni Franciaországgal a spanyol kérdést, Franco tátorításaira szolgál. A lap végül megállapítja, hogy a nagyhatalmak csak beszélnek a közös akcióról, amelynek érdekében azonban semmi sem történt. Ideje megállapítani, milyen formában és milyen nyomatékkal történjék ez az együttes lépés — fejezi be cikkét az angol lap. A szláv üldöztetések elöl Magyarországról Jugoszláviába szökött hét volt szabadságharcos A Szálasi-tárgyalás cirkuszi komédiává vált A magyarországi szlávüldözések újabb eseteit jelenti a Tanjug. Gorjanac Marin és Prodan Dragomir új szántói születésű földművesek átszöktek Magyarországról Jugoszláviába. Szökésük oka, hogy a népfelszabadító egységekben harcoltak a fasizmus ellen és emiatt most üldöztetésben volt részük Magyarországon Szláv származású magyar állampolgárok és a felszabadító csapatokban harcoltak. Amikor leszerelték őket, mint magyar állampolgárokat, viszszatértek Magyarországra. Amikor most, szökésük után megérkeztek Szubotiára és tartózkodási engedélyt kértek a városi népbizottságtól vallomást tettek szökésükről, amelyben a többi között ezeket mondták: — A Vörös Hadsereg megérkezésekor Újszántóra, mi 1944. november 20-ikán önként léptünk be a Jugoszláv Hadseregbe. Leszerelésünk után visszatértünk Magyarországra, de a hatóságok és a katonaság állandóan üldöztek bennünket és ismételten házkutatásokat tartottak nálunk Utóbb rendőri felügyelet alá helyeztek. Arra kényszerítették mindkettőnket, adjuk át az öltönyt amiben leszerelésünk után hazatértünk Szemrehányást tettek nekünk miért léptünk be önként a Jugoszláv Hadseregbe és miért nem csatlakoztunk önként a magyar seregekhez. Minthogy helyzetünk veszélyessé vált, elhatároztuk, hogy megszökünk Magyarországról-A magyarországi reakció tehát rendületlenül dolgozik és minden téren igyekszik megzavarni a jószomszédi viszonyt A Szálasi-per vezetésének módja világosan mutatja, hogy a magyar hatóságok köreiben milyen elemek szerepelnek, mennyire nincsenek tisztában hivatásukkal és milyen kevéssé teljesítik feladatukat A TASS átveszi ezzel kapcsolatban a polgári demokrácia lapjának, a Magyar Nemzetnek egy cikkét, amelyben elégedetlenségét fejezi ki afelett, ahogyan a bíróság a Szálasi-per tárgyalását vezeti. A vezércikket Parragi György írta „A Szálasi felett ítélkező bíróság szavai és eljárása“ címmel és többek között ezeket állapítja meg: „A magyar nép egyre fokozódó elégedetlenséggel kíséri figyelemmel a Szálasi-per tárgyalását, amely már egy hónapja tart. A per kezd hasonlatossá válni egy cirkuszi előadáshoz amely „Szálasi-komédia" nevet viselhetne. Véget kell vetni ennek az időhúzásnak. Azt kívánjuk, tisztítsák meg a tárgyalóterem légkörét minden politikai fertőzéstől. Szálasi bűnét nem szabad azon tanuk vallomása alapján megállapítani, akik a barátai és akik tisztára akarják mosni őt is és magukat is. Szálasi bűne világosan áll mindenki előtt." Szálasi perének tárgyalása időközben valóban végetért Nem azért, mert a bíróság megsokalta az időhúzást, hanem mert már teljesen kimerült a bizonyítási eljárás és a bíróság nem tudta tovább húzni a pert. Az utolsó szó jogán még alkalmat nyújtottak arra, hogy Szálasi négyóra hosszat beszéljen zavaros és értelmetlen elméletéről, olyan mondatokkal, amelyekt senki sem ért, legkevésbé ő maga. Másoknak megengedték, hogy megjátszák a megbánás komédiáját Mindezt a bíróság tette lehetővé, az a bíróság, amelynek leginkább mentesnek kellene lennie a fasizmus maradványaitól, hogy a magyar nép nevében ítélkezhessék ne a reakció itt is szerepel Mit lehet várni tehát azoktól a hatóságoktól, amelyek alacsonyabb fokokon ülnek? Sajnos csak egyet, hogy üldözzék a szlávságot, üldözik azokat, akik a népek, köztük a magyar nép szabadságáért is harcoltak és azok kénytelnek elmenekülni hazájukból és otthonukból. A svájci szakszervezeti kongresszus jugoszláv kiküldöttje sajnálkozását fejezte ki, a jugoszláv fasisztáknak Most tartották meg Zürichben a svájci szakszervezeti szövetség rendkívüli kongresszusát, amelyre ötszáz delegátus gyűlt össze Svájcból és amelyen külföldi kiküldöttek is résztvettek. Számos fontos határozatot hoztak, amelyek a munkásság munkafeltételeinek javítására irányulnak. Elhatározták azt is, hogy csatlakoznak a szakszervezeti világszövetséghez. Egyhangúlag hozott határozatban tiltakoztak a spanyolországi fasiszta terror ellen. Felszólalt a tanácskozásokon Plávsics Lázár jugoszláv kiküldött is, akit lelkesen üdvözöltek. Bracci elnök, amikor átadta neki a szót, kijelentette, különös megtiszteltetés számára, hogy olyan állam képviselőjét üdvözölheti, amely az első sorokban harcolt a fasizmus ellen. Plávsics beszélt a munkásság helyzetéről a régi Jugoszláviában, a népfelszabadító harcok nagyszerű teljesítményeiről és vívmányairól, amelyek között első helyen állnak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság létrehozása és a munkásosztály teljes egyesítése. Kiemelte a Kommunista Párt szerepét és méltatta Tito marsal érdemeit. A mai feladatokról beszélve Plavsics rámutatott arra, hogy elsősorban az újjáépítést kell elvégezni. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Svájc menedékjogot ad jugoszláv fasisztáknak, akik „nemcsak a jugoszláv dolgozóknak, hanem a svájci népnek, a nemzetközi békének és demokráciának is ellenségei.” Végül Triesztről beszélt Plávsics és kimutatta, hogy Jugoszlávia teljes joggal tart igényt Triesztre. A beszédet gyakran szakították félbe tetszésnyilatkozatok és helyeslések. Megkezdődtek Londonban a jugoszláv-angol kereskedelmi tárgyalások A jugoszláv delegáció, amely az angol-jugoszláv kereskedelmi tárgyalások vezetésére Londonba utazott, megkezdte munkáját. Az angol delegációt sir Strafford Cripps kereskedelemügyi miniszter vezeti, aki a két delegáció első találkozása alkalmával beszédet mondott. Kiemelte, hogy moszkvai tartózkodása idején kezdődött meg Jugoszláviában a népfelszabadító mozgalom, amely rengeteg áldozatot követelt, de kivívta Jugoszlávia függetlenségét. Tolmácsolta az angol nép elismerését Jugoszlávia iránt, hogy a felszabadulás óta eltelt rövid idő alatt ilyen nagy eredményeket értek el az újjáépítés terén. Anglia is sokat szenvedett a háborúban és bár nem volt soha megszállás alatt, városait lerombolták a bombázások. Végül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jugoszláv viszonyok annyira rendeződtek hogy a két ország között helyreállíthatók a rendes kereskedelmi kapcsolatok. A tárgyalások kiterjednek a pénzügyi problémákra és jugoszláviai angol érdekeltségek kérdéseire is. Petrovics Mikola szövetségi külkereskedelmi miniszter válaszában mindenekelőtt a jugoszláv nép üdvözletét tolmácsolta az angol népnek. A most kezdődő tárgyalások célja, hogy mielőbb helyreállítsuk a zavartalan forgalmat országaink között — mondotta a miniszter Rendezni kell olyan gazdasági kérdéseket, amelyek a háború során merültek fel és bár a megvitatásra váró nagy problémák tárgyalásánál felmerülhetnek nehézségek, bizonyos, hogy kölcsönös jóindulattal minden nehézség kiküszöbölhető lesz. Az egész arab világ támogatja Egyiptomot függetlenségi harcában Mint várható volt, Egyiptom nem maradt elszigetelten abban a helyzetben, amelyet az angolellenes tüntetések teremtettek. Az egész arab világ megmozdult, az újonnan alakult Iraki kormány máris válságos helyzetbe jutott és Palesztinában fellángoltak a harcok, ezúttal az arabok és az angol katonaság között. Kétségtelen, hogy ezek a jelenségek annak az összeütközésnek a tünetei, amelyben az arab országok népfelszabadító mozgalma ellentétbe kerül a nyugati hatalmakkal amelyek ezekben az országokban meg akarják tartani eddigi pozíciójukat. Az egyiptomi kormány válasza, amelyet az angol jegyzékre nyújtott, határozott és erélyes. Az angol katonaság azonnali visszavonását és az összeütközésekben elesett emberek családjainak kártalanítását követeli. Anglia még nem válaszolt a jegyzékre, de az egyiptomi kormánylapok hangja nem hagy kétséget afelől, hogy Egyiptom komolyan követeli az 1936. évi angol,egyiptomi egyezmény revízióját és bizonyos olyan pontok törlését, amelyek sérelmesek Egyiptom függetlensége tekintetében. Párhuzamosan az egyiptomi eseményekkel, Palesztinában összeütközésekre került a sor. Támadást hajtottak végre Kvasztinban az angol légiközlekedési központ ellen és ez alkalommal 3 repülőgép elpusztult, 8 súlyos károkat szenvedett. Hasonló támadásokat jelentettek több központból, úgy hogy az elpusztult gépek száma összesen 14- et tesz ki. Három arab szervezet kiáltványban jelentette be, hogy az angol,amerikai ankétbizottság bojkottálta, ugyanakkor az arab nemzeti felszabadulási liga követeli, hogy Palesztina ügyét terjesszék sürgősen az Egyesült Nemzetek elé. Saudi Arábia külügyminisztere átutazóban Kairóban nyilatkozott az újságírók előtt és kijelentette, hogy Saudi-Arábia ugyanarra törekszik mint Egyiptom, helyeselte az egyiptomi nép harcát és kijelentette, hogy a két ország, Egyiptom és Arábia között megbonthatatlan egység áll fent. Kairótól 66 mérföldre Marsasin állomás közelében megtámadták a gyorsvonatot, amely Palesztina és Kairó között közlekedik. A támadásnál két angol katonát megöltek. Indiában a helyzet változatlanul súlyos és újabb kirobbanást váltett ki a tüntetőknél a hír, hogy Bombayban a sztrájkoló és utóbb kapituláló tengerészek közül 84-et elfogtak és ismeretlen irányba elszállítottak. Sorsukról semmit sem tudnak, csupán annyit, hogy az elhurcoltak között van a sztrájkközpont elnöke, alelnöke és titkára is. Bombayban a sztrájkoló és utóbb na sztrájkba lépett, tiltakozásul Burhanudin százados hét évre való elítélése ellen. A sztrájkhoz a központi provinciák katonasága soraiban is sokan csatlakoztak.