Magyar Szó, 1948. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1948-10-01 / 235. szám
V. ÉVFOLYAM, 235. (172.) SZÁM 11 NOVISZÁD, PÉNTEK, 1948 OKTÓBER 1 ARA 2 DINAR Paksból jelentik. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésén mint jelentettük — tegnap délelőtt Kardoly Edvard miniszterelnök hebet, te* szövet g, külügyminiszter, a jugoszláv delegáció vezetője a következő beszédet mondta" EL:ők ur, delegátus urak! Az általános vilg során egyes szónokok — szinte azt mondanám,, hogy pont nanszulatban — a béke sorsa miatti aggodalmukat fejezték ki Ez a 1 ■ -es aggodalom meglehetőse'f.írsan visszatükrözi azt a háborús tiszító légkört, amelyet ma nagyrészt a nemzetközi propaganda teremt, a. mikor a második világháború bor. z',a;a!^.ps :..:•«•*' átszenvedett z. azzal üldözi, hogy »jóslásokba« bocitko. .. u, mi zerint a harmadik világháboru úgyszólván már küszöbön áll. Ezeknek jóslásoknak és a különféle háborús uszító központok által a nemzetközi életbe bevetett egyéb frrlé megriasztó fe"' eleteknek a politikai »tanulsága«, hogy akár hogyan is, de el kell fogadni és minden erővel támogatni kell az ellenséges hajszát és az úgynevezett :"er-j". ''az« irányzatát a Szovjet 37"' e‘ g 'ci •■"•mben a népi demokrácia országaival szenten és általában a demokratikus mozgalmak ellen, mert különben — mint ezt ez a provaganda állítja — mindjárt kitör a harmtói!« világháború. A jugoszláv delegáció véleménye serint éppen ezek az irányzatok az okai annak*, hogy az Egyesült ■'Novetek munkájának eredménye meglehetősen gyenge. Olyan eszk*zöket keligne •« fethasználunk, hogy azoskal megkönnyítsük az egyetértés meg'ter•'ütfásét a vitás kérd*'?kban, különösen a nagyhartalmai, között, mert ezek egyetérlése nélkül a nemzetközi együttműködés üres, tartalmatlan feltevéssé válik. A többség vezető államcsoportja más irányzatot vett, mégpedig azt, hogy szervezetünkben a számszerinti formai többségre támaszkodik és így valósítja meg szándékát és hajtja végre akaratát. Ilyen körülmények között nem a megértés felé haladunk, hanem afelé, hogy az Egyesült Nezeteket egy meghatároztt államcsoport, sőt egyetlen állam politikájénak eszközévé avassák. Magától értetődik, hogy ez az irányzat — ha tovább fejlődik — a mind nagyobb nehézségek forrása lesz és az Egyesült Nemzeteket zsákutcába vezeti. Ezt a veszélyt úgyszólván mindannyian felismerték és ebben az általános vtában számos képviselő szert éríti. A többség azonban éppen azon az uton keresi a megoldást, amely a valóságban az Egyesült Nemzetet, a nemzetközi együttműködés szervezetét pusztulásba sodorja, kivezető utat az Alap okmány felülvizsgálásában, különbösen ne*)!, a nagyhatalmak egyetér. ^fs®ne,< _ felszámolásában, vagy ..fr’11.,1b ‘s döntő korlátozáséban ereknet. Al‘r ^hitelezhető, hogy Javaptetoknak 87.?rzői fó tekét úgy tek11..,hc(i!,.' r J k^J e*„ korrekt"’ h-?*ou«ig pcHMkálának feladásét és fokozatos áttérést a tömbpolitika hadállásaira s az Egyesült Nemzetek rendszerének feladására. Ivesint ''“''retek belső helyzetében és általában a nemzözi viszonyokban fennálló jelenlegi rossz helyzet okait az Egyestül Nemzetek szervezeti gépezetének állítólagos »hibáiban« vasrv fogyatékosságaiban keresni - természetesen értelmetlen és kemutatós a valóságban ezrei akarják takargatni a számtalan tibczsegi«1] »kart. »I.Miivel« az Egyesültek mintánban felbukkannak és főként arra vezethetők vissza, v ennek a szervezetnek a vezető államcsoportja nem akar együttmnistám, nem törekszik a más állami srokkal, különösen nem a Szovjet Szövetséggel való megegyezésre. Megszüntetni a nagy államok egyetértésének elvét, vagy gyengíteni az Egyesült Nemzetek alapokmányában előirányzott egyéb együttműködési eszközöket, egyértelmű az Egyesült Nemzetek elkerülhetetten gyengítésével és azzal, hogy az UNO.t a nemzetközi együttműkö dés szervéből egy állam vagy államcsoport számára a nyomásgyakorlás ■ szervévé tegyék; végső fokon egy , értelmi: az egész háború utáni nemzetközi együttműködési rendszer bukásával — hiszen mindannyiunk számára teljesen világos kell, hogy tegyen, hogy ez Egyesült Nemzetek vagy a szuverén államok köcsönös egyetértésének és együttműködésének szerve lesz a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, vagy Irent létezik többé. Éppen ezért, a. !zok számára, akik ma olyan kitartóan igyekeznek felszámolni a nagyállamok egyetértésének elvét, ismételnünk kell, hogy a valóságban ezzel meg akarják szüntetni az Egyesült Nemzetek létezésének alapkvető okát, ez pedig azt jelenti, hogy ennek a szervezetnek, a nemezettközi együttműködés hathatós fegyverének felszámolása útjára tértek. Mindezen okoknál fogva a jugosszláv delegáció úgy véli hogy feltétlenül fel kell számolni az ideigylenes bizottságot és be kell tartani az Egyesült Nemzetek Alapokmáj nyí .-.tk- al'-eit. Szükséges ez azért is, mert akik az Alapokmánnyal f eltűnteiben léírehozták ezt az ideiglenes bizottságot, azt a feladatot szánták nekik, hogy tovább gyengítse az Egyesült Nemzeteket, teljesen megossza a nemzetközi , együttműködés eszközeitől és alárendelje szervezetünket egy államcsoport, sőt akár egyetlen állam céljainak. Hogy nézne ki az Egyesült Nemzetek munkája, ha ez a szervezet lemondana éppen arról a fegyveresről, amely jogosulttá teszi létezését, arról világosan tanúskodik eddigi munkájának minden tapasztalata. Én csak az Egyesült Nemzetek néhány legfontosabb határozatának sorsára hívom fel a figyelmüket, a két közgyűlés közötti időszakban. Vegyük például a görög kérdést, amely különösen világosan mutatja azt az irányzatot, hogy az Egyesült Nemzeteket és szerveit a többség egyes államai a maguk céljaira használják fel. Jugoszlávia képviselői — a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia többi országának képviselőivel együtt — szakadatlanul rámutattak arra, hogy a görög- országi nemzeti felkelés okai nem Görögország északi szomszédainak valamilyen beavatkozásában, vagy hajtogatásában rejlenek, hanem egyrészt abban, hogy ott a nép akarata ellenére a demokráciával ellenkező módon a görög nép többségével szemben ellenséges kormányt állítottak fel, másrészt abban, hogy az USA és Anglia durván beavatkozik a görög belviszonyokba és ennek következtében a görög nép nagy többségének akarata nem érvényesülhet. Eszerint : az idegen csapatok, missziók és „ mindenfajtaszakértők kivonása Görögországból egyben a görög kérdésnek az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szellemével egyező helyes megoldása volna, mert az Alapokmány elitéli a beavatkozást m országok belügyeibe, más utat választottak; az idegen beavatkozás fokozásának 9 és a?1'31' .a kisérletnek az útját, hogy jösssl^“* be,sö helyzetéért a feleháritsák d/ ®Szaki szomszédokra évelőivé T‘í‘a!at,,K' mar néhányban ts az Görögorszagviat es GörfeH ’do alatt •,a'»szla' MR°r*aáB tóWü északi szomszédját teszik felelőssé ezért a háborúért. De mindaz, amit a különféle görögországi »külön bizottságokénak sikerült a legkülönfélébb üzelmekkel »bizonyítékul« összegyűjteni, hogy igazolják ezeket a vádakat, olyan jelentéktelen dolgokból áll, hogy mégha mind igaz volna is, csak egy csepp volna a tengerben azokhoz az eszközökhöz viszonyítva, amelyeket az amerikai és angol intervenció alkalmaz Görögországban. Amellett ezek az úgynevezett bizonyítékok az északi szomszédok ellen természetesen magukon viselik a »Made in Athenes« bélyegzőjét, de a görög nép mégis harcol. Azt hiszem nagyon meg kell kerülni az igazságot, hogy ezek után még mindig azt állíthas- sák, hogy Görögországban csak egy az északi szomszédok által bujtogatott jelentéktelen kisebbség lázadozik. De ha nem akarják meg iskerülni az igazságot, akkor köny- I nyű felismerni, hogy a fokozott külföldi beavatkozás szüli a nép fokozott ellenállását, hiszen közismert tény, hogy a nép nem szereti országában az idegen fegyveres kiküldötteket. A mai tűz Görögországban annak az idegen beavatkozásnak a következménye és arra válasz, amelyet Churchill úr kezdett. Ez a beavatkozás egyszer már kudarcba fulladt, azután az Amerikai Egyesült Államok vette kezébe. A nép harcol az idegen terjeszkedés ellen és ebben kell keresni a görög kérdés okát, ebben kell keresni megoldását is. A múlt évi közgyűlésen létrehozták az Egyesült Nemzetek balkáni úgynevezett külön bizottságát. A balkáni országok képviselői kormányaik nevében visszautasították,hogy együttműködjenek ezzel a bizottsággal és hangoztatták, hogy ennek a bizottságnak a hatásköre, felhatalmazása és működési köre ellenkezik az Egyesült Nemzetek szervezetének elveivel és sérti Jugoszlávia, Albánia és Bulgária szuverenitását, tehát ez a bizottság országuk számára törvényellenes és nemlétező. Itt szemünkre vetik ezt az álláspontot, de engedjék meg, hogy jogunkban áll védekezni a kísérlet ellen, hogy az idegen felelősséget nyakunkba zúdítsák. Ma az adott tények alapján megállapíthatjuk, hogy ez a bizottság nemcsak nem segítette elő az úgynevezett görög kérdés demokratikus megoldását a béke érdekében, hanem ellenkezőleg, még kiélezte Görögország helyzetét azzal hogy korlátlan támogatást nyújtott a királypárti fasiszta elemeknek és az USA és Anglia beavatkozásának. Ismeretes, hogy a görögországi ideiglenes demokratikus kormány néhányszor kijelentette, hogy a fdeszabadító mozgalom kész békésen rendezni a görögországi viszályt. Íme mit mond az ideiglenes görög demokratikus kormány ez évi májuti nyilatkozata: ............. .... . »Abban a törekvésben, hogy mi- vel ez a közvélemény az utóbbi időben olyan beható érdeklődést tanú -sít Görögország és a harcoló gö- rög nép iránt, enyhítse a nemzet-közi közvélemény feszültségét és attól a kívánságtól vezérelve, hogy a maga részéről is hozzájáruljon az egész világ demokratikus erőinek a békéje a világban való demokratikus egyetértés elérésére irányuló törekvéseihez. Görögország ideiglenes demokratikus kormánya kijelenti, hogy mindenkor kész elfogadni és támogatni minden kezdeményezést bármely oldalról jöjjön, ha arra irányul, hogy segítsen Görögországnak megtalálni önmagát és megteremteni a nyugalmat az országban, azzal a feltétellel, hogy minden korlátozás nélkül biztosítják a népnek a demokratikus életet, biztosítják minden idegen bearatkozás nélkül a nép szuverenitását és függetlenségét és azt, hogy a görög nép szabadon határozhasson sorsáról.« Az ember azt várja, hogy az úgynevezett külön bizottság magáévá teszi ezt a békés kezdeményezést és intézkedéseket tesz ebben az irányban. De másképp történt A külön bizottság figyelmen kívül I hagyott minden ilyen kezdeményezést, viszont vakon kapott minden I kihíváson, amit Jugoszlávia és Görögország más északi szomszédai ellen szerveztek. Mialatt ez a bizottság a Görögország északi szomszédai ellen irányuló hamis vádak gyűjtésével foglalkozott, azalatt maga Görögország mindinkább az amerikai terjeszkedés terepévé vált. A számtalan amerikai katonai káder teljesen kezébe vette az athéni kormány hadseregét. Az amerikai képviselők Görögország igazi uraivá váltak. Ez most olyan meszszire vezetett, hogy még az athéni jobboldali sajtó is tiltakozik ez ellen a helyzet ellen. Így például az »Elefteri« című lap 1948 szeptember 2-iki számában ezeket írja: »Van Fleet mindenbe befesti az orrát, lármáziik, túlságosan sokat forgolódik és túl sokat beszél, ír magáról, mindig csak önmagát emeli ki és úgy látszik az a benyomása, hogy a görög vezérkari főnök mellette úgyszólván csak a tisztiszolga szerepét tölti be. Ugyancsak amerikai kézben vannak a görög gazdaság parancsnoki állásai. Az előjogokat, amelyek egy független országban a kormányt illetik meg, a görögországi amerikai képviselők kisajátították maguknak, maguk készítik a törvénytervezeteket, rendeleteket, előírásokat, kihallgatáson fogadják a politikai pártok képviselőit, minisztereket, parlamenti képviselőket, különféle delegációkat stb. Mindezt a fokozódó tömegterror hulláma kíséri, amelyet különösen bátorított Van Fleet amerikai tábornoknak 1948 február 27-ikei kijelentése, amelyben jelszóul kiadta: »Fogd el és öld meg«. A görögországi tömeges gonosztettek visszatetszést és tiltakozást váltottak ki az egész világban, csak éppen a külön Balkán-bizottságra nem hatottak. Teljesen világos, hogy az úgynevezett görög kérdés a befolyásos amerikai körök terjeszkedési politikájának ugyanazon a vonalán áll, amely megmutatkozik abban, hogy Nyugatnémetországot az Egyesült Államok nyugateurópa katonai és gazdasági hadszínterévé teszik és fejlesztik, hadsereget tartanak szövetséges és másországok területén, üzérkednek Közel-Kelettel, Japánt szovjetellenes hadszíntérré avatják, a békeszerződésekben vállalt kötelezettségeket nem teljesítik, kiépítik a katonai támaszpontok rendszerét, szembeszállnak a leszerelésre és az atomerőknek katetoni cárokra való felhasználása, [ megtarására irányuló követelessel stb. Ez az oka annak, hogy a görög nép ma kénytelen harcolni szabadságáért és függetlenségéért. íme, mi az oka annak, hogy a görög nép háborús balsors áldozata. Ezeket a tényeket nem tagadhatja semmiféle különbizottság. Hogy a balkáni különbizottság mennyire elvesztette tiszta ítélőképességét annak meghatározásában, hogy mi a kihívás és mi a tény, azt legjobban bizonyítja ennek a bizottságnak a kiegészítő jelentésében szereplő mellékmondat, amely szerint az utóbbi időben kevesebb adatuk van, mint azelőtt arról, hogy Jugoszlávia segíti a görög, partizá,rokat. Jugoszlávia sohasem avattakozott Görögország belső ügyeibe és ezért nyilvánvaló, hogy a Balkán- bizottságnak ez az állítása csak nagyon átlátszó és olcsó kihívás, amit a mai viszonyokra alkalmaznak és céljai és háttere nagyon is világos. Ugyancsak jellemző, hogy ennek a bizottságnak a görögországi tevékenységével összefüggésben áll számtalan határincidens és egyéb kihívás Jugoszláviával szemben, amelyeket nyilvánvalóan azért szerveztek, hogy a bizottság számára megfelelő anyagot teremtsenek. Erről azonban részletesebben szólunk majd a görög kérdés vitájában. Mindezt szem előtt tartva, érthető, hogy a görög ideiglenes demokratikus kormány augusztusi emlékírata a következőket mondja: »Mindenki, akiben akárcsak a legkisebb jószándék is van azt kérni, miért nem készítik el annak a demokratikus megoldásnak a tervét, amely kizárná a mindkét oldali üzérkedés minden lehetőségét. Az Egyesült Nemzetek feladata éppen az lenne, hogy elkészítse ezt a tervet, ahelyett ,hogy bizottságot nevez ki, amely azok céljait szolgálja, akik a » polgárháborút szervezik és felelősek azért«. (Az ideiglenes görög demokratikus kormány »Kék könyve« 196/197 oldal). Bevin úrnak az a megjegyzése, miszerint a görög népnek a tábora után sohasem volt alkalma a szabad fejlődésre, mindenképpen helyes, de a felelősséget ezért csak akkor lehet Görögország északi szomszédaira és a Szovjet Szövetségre hárítani, ha teljesen figyelmen kívül hagyják a tényeket és az igazságot. .Mindenki tudja, hogy sem a görögök északi szomszédai, sem a Szovjet Szövetség nem vettek részt a görög antifasiszta harcosok üldözésében, sem a nem demokratikus uralomnak a görög népre való ráerőszakolásában, sem a választási komédiának a ráerőszakolásában, sem pedig a volt fasiszták, kvíszfingek rehabilításában , hanem mindez angol és amerikai védnökség alatt történt. És éppen ez az oka annak, hogy a görög nép sohasem fejezhette ki igazán demokratiskus módon akaratát. Ha pedig a dolgok így állnak, nem világtésze, hogy a görögországi helyzetért a felelősség az athéni kormányzatot és az ezeket támogató idegen hatalnakat terheli? Kissé hosszabban foglalkoztam az úgynevezett belkáni különbizottság munkájának kérdésével azért, mert ezzel kapcsolatban közvetlen vádat emelnek a Jze ószláv Szövetségi Népköztársaság ellen. Nem más a helyzet azonban az Egyesült Nemzetek Szervezetének más hasonló testületeben sem. Vegyük a koreai bizottság kérdését. Ahelyett, hogy elfogadták volna a szovjet javaslatot a koreai megszálló csapatok visszavonására és így lehetővé tettek volna a koreai népnél«, hogy magadötti. sör sorsáról bizottságot hoztak l®í re,amely a valóságban csak arra vadé volt, hogy leplezze és igazolja a délkoreai választási komédiát és annak a bábkormánynak a megalaptatását, amely idegen támogatás. (Folytatás a második oldalon) Szardely Edvard beszéde az Egyesült nemzeteit közgyűlésén A jugoszláv delegáció teljes erejével támogat p a szovgei Beszerelési javaslatot * Kardely Edvard