Magyar Szó, 1949. június (6. évfolyam, 129-153. szám)
1949-06-02 / 129. szám
VI. ÉVFOLYAM 129 (1377) SZÁM NOVISZÁD, CSÜTÖRTÖK, 1949. JÚNIUS 2 ARA 2 DINAR a hátrányos megkülönböztetés és a kötelezettségek megszegése — a magyar kormán politikájának alapja Jugoszláviával szemben A magyar kormány május 29-én durván megszegte a békeszerződést. Sértő módon etávoktatta országából jóvátételi és visszatérítési bizottságunkat, és ezzel világosan tudtunkra adta, hogy nem szándékozik teljesíteni kötelezettségeit Jugoszláviáival szemben, habár ezek a kötelezettségek nemcsak a békeszerződés írott szavaiból erednek, hanem becsületbeli és erkölcsi kötelességet is jelentenek. A magyar kormánynak ez az eljárása súlyosan sértő népeinkre, elkeseredéssel és megvetéssel tölti el, ami abból a felismerésből származik, hogy nem először tapasztalják a saját bőrükön — hiszen volt már alkalmuk tapasztaló — hogy a jót gyakran rosszul fizetik viszsza. Vajdaság horthysta megszállása 176.000 értékes emberéletbe került népeinknek. Ezt a háborús kárt soha nem lehet megtéríteni. A számtalan más seb mellett ez is vérző seb népeink testén. Ma gyógyítgattuk és begyógyítottuk. A szomszédos magyar népnek soha szemére nem vetettük ezt a nehéz sebet, sőt a barátság érdekében, túltettük magunkat rajta. A holttestek felett testvéri kezet nyújtottunk a magyar népnek, segítőkezet abban a reményben, hogy ezzel járulunk leginkább hozzá barátságunk megteremtéséhez, ez lesz leghezhajtósabb bizomykikra annak a tudatunknak, hogy szükséges ez a barátság. Íme mit irt a Borba, mit üzentünk mi 1941 november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom évfordulóján, a magyar népnek: »Vajdaság népei, külözösen a magyarok, a régi jugoszláv kormányzatok részéről gazdasági kizsákmányolás, politikai jogfosztottság és nemzeti elnyomás alatt ásottak; de Vajdaság népei nem akarják, hogy visszatérjen, ami akkor volt. Az újjászervezett Vajdaságban testvén viszonynak kell lenni minden nép között, s a népek maguk kormányozzák országukat, bárki gyámkodása és hatalmaskodása nélkül. Csak így lesz Vajdaságban szabad és elégedett valamennyi nemzetiség. Ez volt Jugoszlávia Koninnista Pártjának állásfoglalása a magyar nemzetiségű kisebbséget illetőleg, tehát az egész magyar népet illetőleg, abban az időben, amikor a magyar fasiszták a legalattibb kegyetlenkedéseket követték el Vajdaság lakossága ellen, amikor hazánk különböző vidékeiről a hazafiakat gyújtőtáborokóba vitték, a többi között Magyarországra is, amikor Hoffmann, a 717-es német gyalogsági hadosztály parancsnoka »a partizánok elleni harci tervében« , előirányzta, hogy a letartóztatott antifasisztákat rabszolgamunkára küldi Magyarországra és amikor a magyar megszálló csapatok vérrel-vassal teremtettett rendet Jugoszlávia megszabott részeiben. Pártunknak ez az állásfoglalása népi forradalmunk eső évétől mindmáig következetesen nemzetközi maradt. . A Horthy-fasiszták nemcsak Szitkoltak, nem csak gyújtogattak, nemcsak harcoltak a partizánok ellen. Vajdaság megszállását Magyarország anyagi gazdagításaira is kihasználták A horthysta megszállás alatt Vajdaságból 1 370 trakert, több mint 4.000 vetőgépet, több mint 20.000 ekét, 80.000 parasztszekeret 900 aratógépet, 190.000 lovat több mint 100 000 szarvasmarhát, több mint 2 mil Hó sütést, majdnem 400.000 vagón gabonát hurcoltak el. Leszereltek és Magyarországra szállottak 1/4 ipar, amet több mint 6.500 vagont, 250 ciszternát,539 mozdonyt, több mint 400.000 különféle járművet, 250 vizi járművet stb. Lehetően mindent részletesen felsorolni és még nehezebb pontosan felszámítani a horthysta hordák borzalmas fosztogatása által okozott teljes kárt. A hadiikárpótlási bizottság becslése szerint a magyar megszálló hatóságok által népünknek okozott kár eléri az 1 milliárd 280 millió dollárt. Hála Jugoszlávia Kommunista Pártja és vezetősége helyes politikai vonalának, Jugoszlávia népei nem a magyar népet okolták a magyar fasiszták bűneiért és fosztogatásaiért Jugoszlávia Kommunista Pártja megmutatta, hogy hol van a bűnös, ellenük irányította népeink megvetését és gyűlöletét. Megmutatta nekik, hogy ellenük kell harcolni és a harc a fasizmus ellen, a harc a magyar fasiszták ellen is, nemcsak Jugoszlávia népei számára teszi lehetővé a győzelem kivívását, hanem segítséget nyújt a magyar népnek is abban, hogy megtalálja a maga útját a demokrácia felé, segítt neki, hogy a demokratikus erők győzelmének kivívása után a magyar nép is azoknak a népeknek a közösségébe tartozzék, amelyek új alapokon építik jövőjüket. Nyomban a háború befejezése után a világ reakciós erői nagy reményeket fűztek azokhoz az erős reakciós maradványokhoz, amelyek Magyarországon maradtak. Azon fáradoztak, hogy a dunamenti országok közötti régi ellentéteket felhasználják és mindenáron megakadályozzék Magyarország demokratikus fejlődését. E célból igyekeztek ügyesen kihasználni a magyar nemzetiségi kisebbségek helyzetét más országokban. Ez különösen megmutatkozott 1946-ban a párisi békekonferencián. Jugoszlávia azonban kezet nyújtott az ifjú magyar demokráciának megteremtette vele diplomáciai kapcsolatát, már akkor, amikor még csak vita folyt a békeszerződésről. A magyar nemzeti kisebbségek iránti helyes magatartásával pedig erőteljes erkölcsi és poltikai támogatást nyújtott a magyarországi demokratikus erőknek. Jugoszláviának ez az internacioniafeta magatartása Magyarország iránt erős politikai érv volt a magyar demokratikus erők, elsősorban Magyarország Kommunista Pártja kezében, amely annak idején Jugoszlávia magatartását nagyon szívesen használta fel. 1946-ban a párisi békekonferencián tartott beszédében Kardely elvtárs ezt mondta: »Mi jugoszlávok nem kívántjuk a magyar népnek, amely a Horthy politika következtében annyit szenvedett hogy újból ugyanennek, vagy hasonló politikának az útjára jusson Meg akarjuk mondani a magyar népnek, ne keressen kiutat ott ahol nem találhat, vagyis a különféle nyílt, vagy leplezett revíziós irányzatokban . . . A magyar nép számára van kiút a végveszedelemből. Ez az út pedig a régi hódító, revíziós politika forrásainak felszámolása és a szoros baráti viszony megteremtése a többi dunamenti néppel«. Kiderült azonban, hogy a baráti politika ellenére, amelyet hazánk folytatott Magyarország iránt, Magyarországon továbbra is fennállott az a nyílt és leplezett irányzat hogy zavarják sőt megkíséreljék megakadályozni a szoros baráti viszony megteremtését egy dunamenti állammal, — Jugoszlavia-raEz az irányzat különféle formákban jelentkezett. A. ^erősebben Sen a jóvátétel é® vagyonunk visszatérítése tekintetében jutott k' A * Jugoszláviának a magyar megszálló hatóságok által okozott 1 281,161,162 dollár értékű kar jóvátételére Jugoszlávia kormánya beleegyezett, hogy mindjusz’ 70.000 millió dollárt kapjon az 5 százaléka atényleges karnak, nemcsak ez. Jugoszlávia nagy kony nyitéseket nyújtott Magyarországnak ennek a csekély összegnek a fizetésében. Kormányunk a magyar kormány kérelmére hozzájárult, hogy egy évre elhalassza a jóvátétel fizetését, habár abban az időben, az ország újjáépítése időszakában, a jóvátételi szállításokra nagyon nagy szükségünk volt. Ugyancsak a magyar kormány kérésére hozzájárultunk, hogy a jóvátételi fizetéseket ne 6, hanem 8 év alatt bonyolítsák le. Továbbá, a szállítások folyamán Jugoszlávia különféle könnyítéseket nyújtott Magyarországnak és a szerződésben lekötött áru helyett más árut is elfogadott. Jugoszlávia 1947-ben és 1948- ban lemondott a kőolaj szállításokról, noha ez nagy áldozat volt számunkra. Ezenkívül Jugoszlávia, ugyancsak a magyar kormány kérésére elállt attól, hogy leszereli a textilgépeket a magyar gyáraikban, habár erre a korábbi egyezmények értelmében joga volt. 1948 folyamán a magyar kormány teljesen beszüntette a jóvártétel szállításokat Jugoszláviának. Másrészt minden lehető módon megnehezítette a megszállás alatt elrabolt jugoszláv értékek visszaszármaztatását. E tekintetben visszatérítési bizottságunk minnden fáradozása sikertelen maradt. A magyar kormány különféle agyafúrtságokkal és a tények kiforgatásával akarja bebizonyítani, hogy kormányunk felelős azért, hogy a jóvátétel és visszaszármaztatás kérdését nem sikerült egyetértésben és helyes módon rendezni. A tények azonban meglehetősen világosak és nem szorulnak magyarázatra: a magyar kormány nem fizette ki eddig jóvátételi adósságait és nem adta vissza a megszárlás alatt elrabolt jugoszláv értékeket, amelyek mind a mai napig legnagyobb részben Magyarországon vannak. Kitalálhatnak erről mindenféle meséket, de azt, amit mindenki jól tud, nem cáfolhatják meg. Nem tagadhatják, hogy a magyar kormány, amikor kiűzte országából jóvátételi és visszatérítési bizottságunkat, a valóságban megtagadta, hogy teljesítse kötelességét Jugoszlávia népeivel szemben. Ezzel ténylegesen igazolja a magyar fasiszták tetteit Vajdaságban. A szocialista országok külpolitikájának egyik elve, amiért mindenkor síkraszálltak, a harc a hátrányos megkülönböztetés ellen, harc a nemzetközi együttműködés megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért. Ebben a harcban magától értetődő, hogy harcolnak minden olyan nemzetközi egyezmény és szerződés tiszteletben tartásáért, amelyben az egyes országok kormánya kötelezettséget vállalt. De amióta ellenséges hajszát kezdtek hazánk ellen azért, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szocialista országok között egyenrangú viszonynak kell fennállnia, a Szovjet Szövetség és a népdemokratikus országok vezetőségei számos más elvvel együtt lemondtak arról az elvről is, hogy tiszteletben tartsák a nemzetközi szerződéseket, legalább is, ami Jugoszláviát illeti Nyilvánvaló, hogy ez az eljárásuk, mint a magyar kormánynak ez az országunkkal szemben a kötelességek megszegését jelentő eljárása , gyengíti a nemzetközi együttműködésért vívott általános harcot és kárt okoz az ügynek, amelyért a szocialista országok egyébként síkraszállnak. Hazánk polgárai jól tudják, hogy milyen indítóokok késztették a magyar kormányt erre a szégyenletes eljárásra Jugoszlávával szemben. Tudják, hogy ez a folytatása azoknak az intézkedéseknek, amelyek célja megzavarni, megnehezíteni, sőt megakadályozná a szocializmus felépítését Jugoszláviában. Másrészt ez újabb kihívás az eddigi Ifjabb kihívás a magyar határos Magyar katonai őrjárat jugoszláv területen lesből megsebesített egy jugoszláv katonát A Tanjug közli: Május 29-én este tizenegy óra tájban Bajmak szakaszán, a jugoszláv-magyar határon, a 205-ös határkőnél egy magyar katonai őrjárat jugoszláv területre jött. Az őrjárat a határtól 95 méternyire jugoszláv területen haladva leshelyet készített és lehevert a búzába. A leshelyre kéttagú jugoszláv katonai őrjárat bukkant rá. Amikor a jugoszláv őrjárat közeledett, a magyar katonák golyószóróból tüzet nyitottak reá. A magyar golyók mindkét lábán eltalálták és súlyosan megsebesítették Petár Bobics jugoszláv katonát. A lesből történt aljas orvtámadásra őrjáratunk puskatűzzel válaszolt. Az egyik magyar katona megsebesült. Utóbb a sértetlenül maradt magyar katona, akol a sebesülttel együtt hevert a lesen, a földön csúszva visszavonult jugoszláv területről magyar területre és magával vonszolta sebesült társát is. Ahol a magyar katonák lesen hevertek, jugoszláv területen maradt a megsebesült magyar katona sapkája, benne a katona nevével: Vértesi Miklós. Ugyancsak megtaláltak néhány kilőtt golyóhüvelyt és vérnyomokat találtak mind a leshelyen, mind pedig végig azon a vonalon, amerre a magyar katonák visszahúzódtak. Másnap, 1949 május 30-ikán reggel határhatóságaink felkérték a magyar határhatóságokat, hogy jöjjön össze a jugoszláv-magyar vegyesbizottság. Ennek feladata lett volna, hogy a helyszínen tisztázza a tényállást a magyar határőrök által jugoszláv terület ellen elkövetett súlyos határsértés ügyében és erről jegyzőkönyvet vegyen fel. A vegyesbizottság ülését egyetértésben ugyanaznap déli 12 órára tűzték ki. A vegyesbizottság magyar tagjai azonban sem a kitűzött időpontban, sem később a nap folyamán nem jelentek meg a helyszínen, mivel tudták, a helyszíni szemle igazolná, hogy az incidenst a magyar katonák szándékosan okozták Ennél a Jugoszlávia ellen elkövetett újabb súlyos területsértésnél súlyosan megsebesült egy jugoszláv határőr, aki kötelességét teljesítette és szocialista hazájának határait védte. Az újabb eset világosan mutatja, hogy a magyar kormány folytatja merényleteit Jugoszlávia területi sértetlenségeellen. Ezzel újabb incidenseket idéz fel, hogy utóbb a Tájékoztató Iroda is rosszhiszeműen kihasználhassa propagandára a JSzNK ellen. A magyar kormány részéről az incidenseknek ez a szándékos felidézése a jugoszlávmagyar határon csak azoknak válik hasznára, akik a béke és a nemzetközi együttműködés ellen kovácsolnak terveket. Jóvátétel! és visszatérítési bizottságnak távirata a JKP KV-hez és Tito elvtárshoz A Magyarországról kiutasított jugoszláv jóvátétel és visszatérítési küldöttség, amint jugoszláv területre ért, a következő táviratot intézte a Kommunista Párt Központi Vezetőségéhez és Tito elvtárshoz: »Mi, a budapesti jugoszláv jóvátételi és visszatérítési bizottság tagjai, akiket a magyar kormány Magyarország elhagyására kényszerített, lángoló üdvözletünket küldjük Nektek. A magyar kormány korábbi döntését, hogy a jóvátételi szállításokat beszünteti és mostani döntését, hogy a jóvátételi és visszatérítési bizottságokat kiutasítja, habár ezek azon fáradoztak, hogy a demokratikus Magyarországnak a békeszerződésből eredő és a szocialista Jugoszlávia iránti erkölcsi kötelezettségét érvényesítsék azzal a szándékkal hozták, hogy kárt okozzanak Jugoszlávia népeinek és megnehezítsék a szocializmus felépítését hazánkban A jóvátételi és visszatérítési bizottságok kiutasításával a magyar kormány megszegi a békeszerződést és megakadályozza a horthyfasiszta seregek által okozott anyagi károk és emberveszteségek jóvátételét. Ezzel az eljárással, amely példátlanul áll a nemzetközi munkásmozgalomban, hazánk elleni tájékoztatóirodai hajsza újabb rágalmakkal, elvtelenségekkel, hazugságokkal és a hazánk elleni céltalan intézkedésekkel gazdagítja kincsestárát Ezekkel az eljárásokkal akarkihívások sorozatában. Valamenynyinek az a célja, hogy megzavarja a baráti viszonyt országaink között, népeink között viszályt szítson és ezzel elterelje a magyar nép figyelmét arról a harcról, amelyet Jugoszlávia népei vezetőikkel együtt vívnak a szocialista országok közötti helyes viszonyért. Ezért a tájékoztatóirodás hajsza szóvivői nem riadnak vissza semmiféle bűntettől és attól sem, hogy a nemzetközi közvélemény előtt súlyosan kompromittálják azt a harcot, amelyet a szocialista országok vívnak a hátrányos megkülönböztetés politikája és a nemzetközi kötelezettségek megszegése ellen. jók bebizonyítani, hogy a tájékoztatóirodás hajszának igaza van. Mi azonban erről a helyről megüzenjük: semmiféle intézkedés, rágalom a barátsági szerződések bármilyen megszegése — ami eddig történt és esetleg történni fog — nem ingat meg benünket hitünkben és nem térít le bennünket Pártunk igazi és helyes útjáról, amelyen a hősi Központi Pártvezetőség vezet bennünket, az élen Tito elvtárssal. Mindezek a népeinkkel szembeni ellenséges intézkedések csak újból bebizonyítják, hogy Pártunkra nehéz, de tisztes feladat hárult, hogy a szocialista tábor megerősödése és a nemzetközi munkásmozgalom érdekében harcoljon a helyes viszonyért és a helyes gazdasági együttműködésért a szocialista országok között. Éppen Pártunknak ez a hősi útja, ahogyan népi forradalmunkon át, nehéz, de biztos ösvényeken győzelemről-győzelemre vezette népeinket, megszilárdította a munkásosztály uralmát, s amely a szocializmus építésével felépíti népeink boldogabb jövőjét; éppen ez a munkásosztály, amely ma ilyen óriási erőfeszítésekkel harcol az Igazságért az egész világon, harcol a marxizmus-feninizmus revíziója ellen — a legjobb biztosíték arra, hogy Pártunk győzni fog, mert győznie kell, harca pedig a munkásmozgalmak történelmének ragyogó oldalait fogja képezni. Ezért mi, a budapesti jugoszlávjóvátételi és visszatérítési küldöttjek tagjai, kötelezzük magunkat, hogy fáradságot nem kímélve, még fokozottabb lendülettel végezzük feladatunkat Elvégezzük mindazt a feladatot, amit Központi Pártvezeősségünk és Tito elvtárs reánkhsz. Megfogadjuk, hogy szocialista hazánkba visszatérve hűek maradunk a marxizmus-feninizmus tanaihoz, amelyeket Pártunk, Központi Pártvezetőségünk, az élen Tito elvtárssal a legkövetkezetesebben alkalmaz és valóra vált Biztosak vigyünk abban, hogy rágalmakkal és nyomás gyakorlásával nem lehet sokáig fenntartani a hazugságokat a munkásmozgalomban, mert a munkásmozgalom nem térhet le a nagy marxista tanok útjáról.«