Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)

1871-12-02 / 277. szám

túlsó oldal szónokai eddig mind megtámadták a különvéleményt, valamennyien egyetértettek arra nézve, hogy a helyzet komoly és hogy a takarékosságra legnagyobb szükség van. Felel a pénzügyi miniszternek, Wahrmannak és Éber Nándornak. „A t. pénzügyminiszter úr mondja azzal vi­gasztalt tegnap bennünket, hogy a mi helyze­tünket összehasonlította Ausztria helyzetével s azt mondva, hogy körülbelül egyformán állunk. Megvallom ebben nagy vigasztalást nem találok, mert ha el­indul az országúton két koldus, az is­­ körülbelül egyforma tarisznyával fog elindulni, csakhogy mindenik üres. így vagyunk mi is, ha vigasztalni akar valamivel, ne avval vigasztal­jon, hogy körülbelül egyformán állunk, de igye­kezzék kimutatni és kivinni azt, hogy álljunk jobban.“ Wahrmannak a programmkészítésre vonat­kozólag így felel: „A programm­készítés, és azon programm beterjesztése szerinti eljárás azoknak kötelessé­ge, kiknek kezeiben az ügyek vezetése letéve van. Ha valaha lesz ellenzéki kormány s nem fogja teljesíteni ezen tisztet, méltóztassék meg­támadni érte, de legyenek meggyőződve azok legalább, kik az ellenzék tagjaiul ismeretesek, soha sem fognak azon helyzetbe jönni, hogy az akkori ellenzéktől programmot kérjenek.“ Szaló megengedi, hogy az adóreformra ná­lunk nagy szükség van, de nem látja át, hogy az adók igazságosabbá tétele által jövedelem­­emelkedés fog elévetni. Beszédét e szavakkal végzi: „Én azt tartom, kötelességünk nem az, hogy bevárjuk a vész óráját, nem az, a felett vitat­kozni, hogy közelebb vagy távolabb van-e egy­két évvel a veszély, de az, hogy be ne várjuk, hogy most, midőn még időnk van rá, akadályoz­zuk meg azt, s ne az utolsó perczben verjük fél­re a harangokat, mikor a ház ég. Ezen szem­pontból indulva ki, én helyeslem a kisebbségi véleményben kifejezett azon nézetet, mely mint mondom nem azt mondja, hogy kétségbeessünk, de azt mondja, hogy vigyázzunk, nem azt mond­ja, hogy nem lehet a bajon segíteni, de azt mondja, hogy segítsünk, a­míg lehet; ily szel­lemben pártolom a kisebbség véleményét, majd a részleteknél előadom azokra vonatkozó nézeteimet“. A tárgyalás holnap folytattatik. Ülés vége 3 órakor. KÜLFÖLD. A versaillesi kivégzések. Paris­ nov. 28. A „G a u 1 o i s“ a versaillesi elítéltek utolsó óráiról a következőket írja: „Este 11 óra; nem órák, hanem csak másod­perc­ekig számítható már azon idő, a­mit Ros­sel s­zerre az életben töltenek. S ők tudják ezt, vagy legalább is sejtik. A kegyelmezési bizott­ság, miután a megmásí­hatlan elhatározást meg­tevő, másnap 4 órakor Versaillest elhagyó; Martel, annak elnöke, Normandiába ment. Rossel atyja Martel atyjánál lépéseket tett, mik a fenforgó körülmények miatt mindkét félre nézve borzasztóak voltak; a szerencsétlennek családja minden lehetőt elkövetett, a­mi nyilván rokonszenvre, de csakis rokonszenvre talált. — Rossel, kinek erélye s nyugodt elhatározottsága egy pillanatra sem hagyá el, minden enyhítő körülményt lehetetlenné tett, miután mintegy hat nap előtt Thiersnek körülbelül a következő­ket írta: „Tudom, hogy oly kisegítő útról gondoskod­nak, miszerint engem életbe hagyjanak, a ke­gyelmi bizottságnak s a köztársaság elnökének e szándékáért szívélyes köszönetet mondok. De megingathatlan elhatározásom, éltemet gyalázat árán nem vásárolni meg. Ha tehát éltemet s rangomnak további megtartását nem adhatja meg, úgy fosszanak meg inkább fejemtől; önnek nyíltan megvallom, hogy soha sem tudnék meg­­bocsájtani annak, bárki legyen is az, ki a rang megfosztását rám kimondaná, a­mit nem tudok elviselni. Nyíltságom ne sértse az elnök urat; sokkal jobb, ha köztünk semmi félreértés sem forog fenn.“ Rossel s­zerre már azon körülményből sejt­hetők, mily sors vár reájuk,a­mi a börtönökben elkerülhetetlen. Tegnapelőtt a törvényszéki írnok polgári állásuk után tudakozódott; ebből gyaníthatók, hogy halotti levelükről van szó. Rossel az elő­készületeket csakhamar megtéve : elő­vette azon öltözetet, melyet szabadon léte alkalmával hordott : tiszta ing, fekete kabát, mellény és nadrág. — Látja — mondá a papnak, Passanak — ha majd ingemet széttárom, hogy azt mondjam: ide czélozzatok ! úgy ez legalább az én ingem leend s nem az intézeté. Ezután munkájának egy példányát adta át Passának, melynek ez a czime : „Metz védelme s a végsőig folytatandó harcz,“ ez ajánló sza­vak kíséretében: „Passa Theodor urnak, a reformált egyház lelkészének, a hála s barátság jeléül. L. Rossel.“ Ehhez Jób következő versét (4. rész, 3 vers) csatola: „íme sokakat útba igazítottál és erősí­tetted a lankadó kezeket.“ Rossel Lajos még csak 27 éves ; a cevem­en­­ből származik s csak történetesen született Bre­­tagneban, nevezetesen Saint-Brieucben; atyja a hadseregben szolgál, anyja skott Campbell csa­ládból való. Két nővére van, az idősb 20 éves s rendkívül hasonlít hozzá, a fiatalabbik még csak 12 éves s Saraknak hívják. Övéit pénte­ken a börtön igazgató s a lelkész jelenlétében utólján látta ; ez szívszakgató jelenet volt. Az elitélt anyját s testvéreit melléhez szok­ta, az után hirtelen elszakítván magát töltik, kiáltá : — Vigyétek, vigyétek el őket! Ah ! csak két nővérem van ! Arczát s köny­­nyeit eltakaró, midőn atyja megáldá: — Isten veled s őrködjék fölötted. — Igen, atyám — felesé Rossel — isten ve­lünk s veletek! — Holnap ismét eljövünk . . . — Holnap ? — kérdé Rossel jelentékenyen s meghatottam Az utóbbi napok alatt Noaillesnek Richelieu­­ről irt könyvét, XV. Károly czimü munkát Al­­dersfeld Gustavtól, Calvin s Corneille kedvencz munkáit, a harmincz éves háború történetét Schillertől (német nyelven), Tennysoon költemé­nyeit (szintén eredetiben) s végre egy régi imád­ságos könyvet a cevem­eni háborúból olvasó, ezenkívül összehasonlító tudományokkal foglal­kozott a mostani kor­i Villars marchall idejéből való hadseregek közt. Ezenkívül még szívesen társalgott védőjével politikai s bölcsészeti dol­gokról, a­mely alkalommal a legnagyobb lelki nyugalmat s derültséget tanusíta. Ellenben Ferré lázas izgatottságban van, a­mi csak időről időre hagyja el, ha Folley lelke­sedéssel társalog. Az utóbbi napok alatt írt a minisztereknek s Thiershez, hogy szintén fogva tartott testvére számára enyhébb bánásmódot eszközöljön, kinek kedélyvilága elborult. Atyja szintén a dereglyéken van ;­­ nővére hoszabb ideig szintén fogva volt, s anyja kétségbeesésé­ben megőrülve meghalt. Nővére heti kézimun­kája keresményéből 20 frankot takarít meg, hogy bátyjának adja . Versaillesban e lány magaviseletét nem tudják eléggé dicsérni. A kivégeztetésről a „Figaro“ a következő részleteket írja: Tegnap reggel 11 órakor Ver­sailles mailje, a mint ép a municipális tanács­ban elnökölt, az igazságügyminiszter egy kül­döttétől arra nézve kerestetett meg, hogy adjon engedélyt a Saint-Louis temetőben, a kivégzet­tek számára rendelt helyen, három sír ásására. A kegyelmezési bizottság határozata foganato­sítására ez volt az első lépés. E bizottság szom­bati ülésében elhatározta, hogy az igazság Ros­­selre, Ferrére és Bourgeoisra nézve érvényesít­tessék. Bourgeois sergeant volt a 45. sor­ezred­ben s a 2-ik hadbíróság szökés és a fölkelésben való részvétel miatt halálra ítéltetett. Legelőször tudta meg, hogy halála órája ütött, mert nem azon fogságban volt, a­hol Ros­sel és Ferré, és már reggel 4 órakor elvitték onnét, hogy együtt legyen azokkal, kiknek sor­sában osztozik. Nyugodt volt, s csak egy szivart kért az útra, Rossel még jól aludt, midőn vé­dője, Albert Joly szobácskájába lépett, hogy megmondja neki a szomorú hírt. Kétszer kellett nevén szólítnia. „Ah, ön az ?“ — szólt Rossel végre, felismervén ügyvédét — „tehát ma reg­gel lesz?“ — „Fájdalom igen,“ felelt Joly.“ — „Ha már meg kell lenni!“ kiáltott Rossel egy tekintettel az ég felé. Azután kérte a fogházigaz­gatót, hogy hadd elmélkedjék egy perczig, mi­dőn azonban kijelentették neki, hogy többé nem maradhat magára, gyorsan öltözködni kez­dett. Midőn észrevette, hogy Joly megindulásá­ból nem tud magához térni, ezen szavakkal ölelte át őt: „Bocsássa meg barátom, hogy ily szomorú dolgot bíztam önre, s imádkozzék ér­tem.“ Aztán hosszabban beszélt a protestáns lel­készszel. Ferré, midőn a hirt meghalló, gyorsan felug­rott ágyáról s az épen belépő Folley abbénak igy szólt: „Rögtön rendelkezésére állok, hisz van időnk; engedje meg, hogy előbb felöltöz­zem,é s zavartalan nyugalommal szivarra gyúj­tott, s öltözékére annyira aprólékos és figyelmes gondot fordított, hogy amellett egy félóránál többet töltött. Amellett őreivel s ápolóival cse­vegett, szivarokat ajándékozott nekik, s folyton saját személyével foglalkozott, csak szemidegei­nek convulsiv rángása s egy-egy elejtett össze­függéstelen szó árulta el, mi van bensőjében. Bourgeois pedig, akinek külön czellát adtak, enni kért, ivott és dohányzott. Hat órakor egy csapat vértes és egy dandár csendőr foglalt állást a fogház előtt; három egészségügyi kocsi őrizet alatt előállt s csakha­mar megnyíltak a ház ajtai. Legelőször Rossel lépett ki, szilárd léptekkel; balján a pap s jobb­ján egy csendőr volt, aki karjára rövid lánczot csatolt. Fekete, alacsony szövet kalapot viselt s szemén lorgnon volt. Azután jött Bourgeois, fején sapkával s szivarral szájában, mellette Folley abbé; végül jött Ferré, kis termetével alig játszván ki két csendőr közül.­­ A három kocsi megindult, s gyorsan a sartory-i mezőre ért, hol Merlin ezredes vezénylete alatt nagy­számú csapat volt négyszögben felállítva. 71/­ órakor Merlin jelt adott. A harsonák megszólal­tak, s a szomorú menet helyére ért. Az elitéltek szilárd léptekkel szálltak ki a kocsikból s kísé­retükkel azon hely felé mentek, ahol a három kivégzési jelvény felállítva volt. Néma csend uralkodott az egész nagy síkon, midőn a három ítélet felolvastatott. Most Rossel újabb halasztásra ad okot. Azt kívánja, hogy maga parancsolhassa a „tüzet/ ‘ Midőn ezt megtiltják neki, egy jelenlevő s vele jóbarát pa­rancsnokot akar látni s vele utolszor kezet szo­­ritni. Figyelmeztetik arra, hogy ezzel csak ok nél­kül hosszabbítja társainak halálfélelmét; ezt be­látja, mert gyorsan kalapját s felöltőjét leveti, s szemeit bekötteti. De Creuitz parancsnok eltá­vozik onnan, az altisztek leeresztik kardjaikat s a csapat tüzel. Rossel mintha villám találta vol­na, egész hosszában elterül hátával a földön. A sereg sebésze odalép s constatálja, hogy csak hulla már. Bourgeois és Ferré ellenben egy ka­tonától kapták a kegyelem-lövést, s Ferrét csak az utolsó lövés találta fején halálosan. Ezután a csapatok mind eldefil­roztak a hullák előtt. Rossel­l Ferré tetemét családja reklamálta, s így csak Bougeois találta a Saint-Louis teme­tőben végső nyughelyét.­­B»3^a3aBaaaa8WBiaga^«K5agBg«KEimaKS3ro Kivonat a hivatalos lapból. Az állami számvevőszék elnöke Perlaky Mihály, Ingyic Boldizsár, kleebergi Strohmayer Osvát, Kaszner Ignácz, Wittek Gyula és Kádár István államszámvevő­széki I-fö osztályú számtiszteket Il-od osztályú szám­­vizsgálókká nevezte ki; továbbá előléptette Pinszker Arthur, Faszberger Károly, Boór Sándor és Oberschall Győző, kebelbeli I-ső osztályú Il-od fokozatú számtisz­teket az­­első fokozatba; végre Wittek Mór, Wolf Károly és Trux Lajos szintén kebelbeli másod osztályú számtiszteket első osztályú másod fokozatú számtisz­tekké , és Palkovics Miklós államszámvevőszéki iroda­tisztet másod osztályú számtisztté nevezte ki. KRÓNIKA. Pest, deczember 1. — Tófalvi 1­. Apor Károly, erdélyi kir. táblai elnököt — mint halljuk — Bittó igazság­ügyét­ fölrendelte Pestre ad audiendum verbum regium, hihetőleg a jogászegyleti hazafias és alkotmányos megnyitó beszédéért megdicsérni. Csak nehogy egyúttal a kineve­zendő bírák iránt is megkérdezze, mert akkor a Bach és Schmerling vitézek az ő nagyvezírsége mellett újból lábra kapnak. — Bessenyey György hátrahagyott iro­mányainak megszerzésére, melyek egy debre­­czeni rokonának birtokában vannak, az akadé­mia lépéseket tett. Felkérte Imre Sándor deb­reczeni tanárt, hogy részére a tulajdonjogot biz­tosítsa s a nevezett a rábízott ügyben már el is járt. — Pulszky papáról azt írja egy bécsi lap, hogy diplomata állásra van kiszemelve. Lehet, hogy a nógrádi gyönyörűséget akarják neki meghálálni, avagy szagoló érzéke iránt csak most kezd figyelmessé lenni a kormány. Szerin­tünk a nyugalomba lépett prágai időjós helyébe kellene tenni, mert hát nálánál nem sok ember tudja ki jobban az idő fordultát. — Germanisátoraink Breuer József, Bit­tó igazságügyminiszter által Budára kinevezett törvényszéki elnök novemb. 10-étől az ottani tanácshoz egy német nyelven irt megkeresést intézett. Annál örömestebb jelenthetjük, hogy a tanács jegyzőkönyvileg fejezte ki megbotránko­zását a nevezett úri­ember vakmerősége fölött s erélyesen visszautasította a Bach-korszak dicső­ségére szolgáló dokumentumával. — Slonvédhir. A szathmári 12. dandár pa­rancsnokságára, mely Szilányi Péter őrnagy halála által üresedésbe jött Stankó Sámuel nagykárolyi parancsnok neveztetett. Ennek he­lyét egyelőre a legidősb kapitány tölti be.­­ A pesti kereskedelmi csarnokban a „népszerű felolvasások“ sorát Fálk Miksa nyi­totta meg tegnap „Eötvös József b. ifjú éveiből“ tartván érdekes előadást. A kedvezően fogadott előadás után a hallgatóság nagy része még együtt maradt s az est hátralévő részét kedélyes vacsoránál töltötte.­­ A város és az olasz konzulátus közt vitás ügy merült fel, mivel egy Gibellini nevű olasz polgárnak a bormérési jog megtiltatott. A hatóság régi szabadalmára hivatkozik, míg Salvini lovag, a konzul csak a 67-ben kötött olasz-osztrák-magyar szerződést ismeri el, mely­ben Pest város szabadalmáról semmi említés nincs téve. Az ügy a belügyminiszter elé került.­­ A dunai malmok ügyében a belügy­miniszter tudatta Pest városával, hogy a mal­mok eltávolítását a Duna szabályozása s igy országos érdek követelvén, a molnárok kérvé­nye visszautasittatott s a város felhivatik, hogy a malmokat szükség esetében karhatalommal távolittassa el. — Ritka szépségű meteor volt látható a múlt hét egyik estéjén Pancsova környékén. Délnek tűnt fel és dék­ felé haladt. Fehér világí­tó gömbnek mutatkozott látszólagosan mintegy tíz perc­nyi átmérővel, néhány pillanat múlva hosszú vöröses szikratömeg hátrahagyásával el­tűnt, míg a szikrák még körülbelől fél másodper­­czig láthatók voltak. A meteor gyorsasága mint­egy négyszer kisebbnek látszott a közönsé­ges hulló csillagokénál.­­ A közlekedési miniszter költségveté­se is nem sokára tárgyalásra kerülvén az or­szággyűlésen, időszerűnek látszik helyt adni a következő somogyi panasznak. A legnagyobb büntetés ma Somogyban postakocsisnak lenni, míg egyik állomástól a másikig ér, nem tesz egyebet, mint a kocsit támogatja, sok helyen pedig a börzsákot hátán viszi, hogy az újság és levelek el ne ázzanak. Egy szerencséje még is van: egész útjában nem kell a trombitába fúj­nia , mert senkit elő nem talál. — Az egyetemi ifjak olvasó körének ed­­digelé már 700 tagja van s várhatólag pártolói is napról-napra szaporodni fognak. — Ritka mint a fehér holló az az önzet­lenség, melylyel a Hajdúkerület a magyar gazd­­asszony-egylet részéről neki mint vizkárosult­­nak felajánlott 1500 frtnyi segélyt megköszön­ve, a pénzt visszaküldte, mivel erre nincs szük­sége s az árvíztől nem is szenvedett úgy mint más vidékek. — Lelketlen asszony. Múlt hétfőn Rákos­keresztúr határában a rákos­csabai és jászberé­nyi ut melletti árokban egy körülbelül már fél éves fiúgyermeket találtak elevenen beásva. A véletlen vezetett nyomára, mert egy ruhadarab kilátszott a földből s egy arra menő megmentette a kisdedet. Most egy helybeli lakos ápolja, a lelketlen nőt pedig, kinél a gyermek dajkaságon volt, a hatóság nyomozza. — A himlőjárvány most sokakat retteg­­tet, már csak azért is, mert most minden ember félti szépségét, még ha nincs is rá oka. Ifjabb mi­nisztereink egyike is, — a­kit különben a szebb férfiak sorában szoktak emlegetni — tanácsot kért orvosától az ojtás iránt, s megvallva, hogy ez egy kis lázzal jár . Hagyjuk, mondá, a jövő hétig, a­mikor a budgetem tárgyalása úgy is meg fog viselni. Legalább egy csapással esem át mind a kettőn. A Pest város vagyona a legújabb kimu­tatás szerint 19.777,796 írt értéket képvisel. Ebből jövedelmező 9.901,118 frt, nem jövedel­mező pedig (minő városház iskolák stb.) 9 millió 876,678 forint. Az egyes nagyobb fekvőségek ezek: a városház 372.300 frt, a főreáltanoda 600.000, belvárosi plébánia 150.000, lipótvárosi paplak és iskola 176.000, redout 1.197,266, te­rézvárosi iskola 165.066, a városliget, t. i. az ottani telek 308.00, a kőbányai víztartók és telkek 592.012, üllői kaszárnya 752.508, Rókus­­kórház 1.072.500, lóversenytér 184.620, temető 1.571.000 stb. A legnagyobb értéket egyébiránt a még el nem adott háztelkek stb. képezik. — „Egy Zárából lett Szabó, vagy a hires Ráday gróf biztosa, avagy egy pesti kon­­stábler kalandos dolgai. Tragikomédia három felvonásban és számtalan jelenésben. Történt Pesten,Becskereken és ennek határában.“ Talán még akad valamely poéta, — a ki ily czimmel megénekli azt a mulatságos és szomorú végű históriát, melynek hőse egy pesti konstab­­ler. A kigyóutcza sarkán állt több hónapig és sokan ismerték Szabó Sándor néven. Magas, izmos ember volt, kitől retteghettek a frakkere­­sek, kiknek fékentartására leginkább ki volt rendelve. Ha az esti homály leszállt a földre, mindenféle rendjeleket lehetett látni széles, domború mellén, a melyek nappal sehogysem voltak ott észrevehetők. Ezek egyszerű érmek voltak és senkit sem bántottak. — Csak hősünk hiúságát táplálták, mert hát leghőbb vágya az volt, hogy kitüntetést nyerjen, de — hiába hő­­sieskedhetett, gorombáskodhatott ő a békés em­berekkel, — a rendjel nem hullott le senki ke­gyelméből. Múlt hó elején szabadságidőt nyert családja meglátogatására, minthogy azonban a határidő lejártával sem jelentkezett, Thaisz uram köröztetni kezdte. Történtek pedig rend­­jelsovár konstabierunkkal a következők: Né­hány hét előtt Becskerekre érkezett, hol egyen­ruhájában páváskodott, vendéglőbe ment és jól evett ivott. Nemsokára megjelent egy pandúr, ki gyanús szemekkel nézte a konstabiert, de hogy tisztába jöjjön, beszédbe ereszkedett vele és ekkor bizalmas után megtudta tőle, hogy ő a hires Ráday grófnak előre küldött biztosa, s egy óra múlva Ráday is Becskereken lesz. A pan­dúrnak sem kellett több, sietett a szolgabiróhoz, ki azonnal kiöltözködött díszruhába és több tisztviselővel és pandúrral kiállt az országútra, hogy a k. biztost ünnepélyesen fogadják. — Az idő mult, a tisztelgésre sorakozottak türelmetle­nül vártak, vártak, Ráday gróf csak nem jött. Végre a vendéglőbe küldötték a pandúrt, hogy hívja elő Ráday előhírnökét, de ez roszat sejtve, már rég elinalt a vendéglőből. A rászedett tiszt­viselők erre ki lovon, ki kocsin keresésére in­dultak, s Becskerek határában utol is érték és letartóztatták. Sok hamisított bizonyítványt, hamis pecsétet és a pesti kapitányságtól egy hamisított szabadságlevelet találtak nála, mely Záva névre szólt. — Az igy lépre került kons­­tabler bevallá, hogy az ő igazi neve Záva, és magyar Szabó nevét csak azért vette föl, hogy biztosabban kapjon állomást. — Most hűvö­sön ül. — Az 1864-iki sorsjegyek mai húzásánál Bécsben a 3171 sor. 19. sz. nyerte a 250.000 frtot. A 2682 sor. 32 sz. nyert 25000 irtot, a 127 sor 96 sz. 15000-et. A többi kihúzott soro­­rozatok ezek : 1251, 1638 és 2367. — Uj zeneművek. Táborszky és Porsch műkereskedésében megjelent „Ejnye, ejnye azt a betyár. . . !“ Csárdás zongorára szerzé Tisza Aladár. — „Chansonetten-Quadrille“ zongorára Rozenzweig Adolftól. Mindegyiknek ára 60 krajczár. Színház. Tudomásunkra jött, hogy a nem­zeti színházat Orczy b. elleni tüntetések színhe­lyévé akarják tenni s e czélra az egyetemi ifjú­ság közt már tegnap és ma az előadásra szóló jegyek osztatnak ki. Orczy tegnap nem jelent meg páholyában s igy a demonstrátió tegnap csak arra szorítkozott, hogy néhányan Remé­nyit hívták, mint a ki a minapi botrány követ­keztében el akarja hagyni az intézetet. Ma ha­sonló izgatások folynak a városban s vélhető, hogy este a nemzeti színházban sajnos jelenetek lesznek. Mi óva intjük az illetőket, hogy ne fe­ledkezzenek meg azon intézet méltóságáról, melynek érdekében akarnak fellépni, de a­melynek érdekeit nem ezen a módon lehet megőrizni. Ne téveszszék szem elől, hogy újabb botrányok nem tehetik meg nem történeté azt, a­melyet Orczy báró elkövetett s hogy a nem­­zeti színház közönségéhez minden olyan tün­tetés, mely az intézet tekintélyét csorbítja, méltatlan. Az intendáns hibázott, nagyon hibá­zott, s ezért átalános megrovás érte. Ő ennek daczára is megmaradt állásán, ám igyekezzünk más után oda hatni, hogy az intézet sorsa ne függjön egy oly ember kezétől, a­ki a férfias önérzetet teljesen nélkülözve, tiszteletünk és elis­merésünkre többé nem számíthat. De ne alacso­­nyítsuk le miatta múzsáink templomát, mely valójában szentségtelenítve csak úgy lesz, ha mi ingatjuk meg oszlopait. Elég volt a botrányból, uraim! Steilwell színház. Szombaton, decz. 2-án ada­tik : „F­a­u­s­t“. Gounod nagy operája. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. DECZEMBER 2. Jegyzetek a múltból. 1848. decz. 2. Trónváltozás. Az e napon Ollmützben az uralkodó család, úgyszintén Jel­­lacsics, Windisch-Grätz, s az osztrák miniszte­rek előtt kelt okmányok szerint Ferdinánd csá­szár és király, „a szomorú tapasztalás“ által a felől győzetvén meg, hogy népeinek boldogsá­gán szive óhajtása szerint munkálódnia immár nem áll tehetségében, koronáiról s fejedelmi ha­talmáról lemond, melyet miután a törvényes trónörökös Ferencz Károly főherczeg hasonló meggyőződéstől vezéreltetve örökösödési előjo­gával élni nem akar vala, Ferencz­ József félig veszt. A 18 éves uj fejedelem a nov. 6 és 7 legi. intézkedéseket megerősíti s Windisch­grätznek, katonai parancsnokának meghatalmazást ad a magyarországi „lázadás“ megzabolázására, fel­szólítván az „elcsábított“ sorkatonákat s lako­sokat, hogy a fölkelést hagyják oda. Asztalos százados az aradi ostromsereg egy részével (700 önkéntes és 2 ágyú) Zámnál (Hu­­nyadm.) a Károly-Ferdinándokat s az oláh föl­kelőket megveri, egy ágyút, több mázsa töltényt s lőport zsákmányul ejt, Nopcsa László épületeit pedig felgyujtatja. Szegedi alezredes Görgey parancsából a császáriakat déli 12 órakor Deutsch-Hassau előtt a Lajthánál megrohanja, s a faluból kiker­geti, de majd Pellenkirchen felül nagy erőtől tartva, Gátára visszahúzódik. KÖZGAZDASÁG­ a­z üzlet. Pest, decz. 1. Az adásvevés mai nap a gab­­nacsarnokban rendkívül csekély volt. Csupán következő szerződések jutottak hivatalos jegy­zés alá: Búza: tiszavidéki 84 1/2 m­s­z frt 37 1/2 kr.; 833/4 fns 7 frt 32 1/2 kr.; 83 fns 7 frt 25 kr.; 85s/4 fns 7 frt 65 kr.; mind három hóra. Pestvidéki 8372 fns 7 frt 20 kr. ; 833/4 fos 7 frt 39 kr. 3 hóra, mind v. m. Az értéktőzsdén: Osztr. hitelint. 319— 320, magy. dijsorsjegy 100.25, m. hitelbank 131, franco 97.75, pesti közúti vp. 311 fizetve, külv. takarékp. 94, első m. sörfőzde 455, Hunnia 190. Más papírokban nem volt üzlet. Valuták válto­zatlanok. Napoleon 9.28, arany 5.56, tallér 1.74. Az iparegyesület igazgatóságának meghí­vása folytán november 29-én gyűlést tartottak a helybeli ipartestületek elöljárói illetőleg képvi­selői az ipartörvényben czélbavett ipartársulatok alakítása tárgyában.­­ Az egyesület igazgató­sága részéről kiemeltetett azon nagy horderő, melylyel az uj ipartörvény bír, kiemeltettek to­vábbá azon átmeneti nehézségek, melyeket a törvény életbeléptetésével és annak szellemében az ipar új korszerű organisatiójánál le fog kel­leni küzdeni.­­ Az egyesület kötelességének tartja az iparosoknak e nehézségek leküzdésé­ben minden kitelhető módon segédkezet nyúj­tani, név szerint első­sorban az által, hogy az ipartestületeknek ipartársulatokká alakításánál közre akar működni,alkalmat nyújtván korszerű társulati alapszabályok kidolgozására.Több­ szóló nevezetesen Boldog Lajos , Miksics Károly, Stock Endre, Kurzweil Ede urak örömmel ü­d­j­vözlik az egyesület e kezdeményét, melytől Üd­vös sikert remélnek, és felszólítják szaktársai­kat a bizalmas összeműködésre és arra, hogy az egyesületet ez ügyben kitelhető erejükkel tá­mogassák, mivel csupán az erők egyesítése és az iparegyesület vezetése alatti közreműködése alatt remélhetni zilált ipari viszonyainknak ren­dezését és ezáltal gyors előmenetelt. — A gyű­lés élénk érdekeltségről tanúskodó eszmecsere után egyhangúlag magáévá tette azon indít­ványt, hogy a czélzott minta alapszabályok és egyéb mintázatok kidolgozására bizottság kül­dessék ki, — melybe megválasztottak : Ba­logh Ferencz, Boldog Lajos, Hild Károly, Hill Jakab, Magyar Gábor, Miksics Károly, Mo­­gács József és Nagy István testületi elöljárók, továbbá az iparegyesület igazgatósága részéről dr. Szabóky Adolf és az egyesület vezértitkára Mudrony Soma, ki egyszersmind felkéretik, hogy tanácskozási alapul az alapszabály terve­zet pontozatait összeállítsa.­­ Ha a kiküldött bizottság munkálatával elkészül és az ipartör­vény szentesítve lesz, a testületek képviselői új­ból össze fognak hivatni, hogy az alapszabály tervezetet alaposan megvitassék és megál­lapít­sák.­­ Az így megalkotott mintaalapszabály azután valamennyi hazai ipartestületnek el fog küldetni, hogy vezérfonalul szolgáljon a meg­alakulandó társulatoknak, magától értetődvén, hogy minden társulat maga saját viszonyaihoz képest azokat módosíthatni fogja. A kidolgozandó alapszabályok alapelvei iránti tájékozás végett tanácskozás alá vétetett a képviselőház által elfogadott ipartörvényja­vaslatnak az ipartársulatokról szóló fejezete, melynek 82 §-nál (az ipartestületek vagyoná­ról) hosszabb eszmecsere fejlődött ki. — A tes­tületi elöljárók felkérettek, hogy a jelenleg fen­álló testületi alapszabályokat tekintetbe vétel végett a bizottságnak átadják. Vízállás. IDeczemb. 1 Névszerint­­i r0 pl.­­ISS XI 0 al. I­I •B 22 -a Időjárás 1 Pesten . . . 32 esősn Pozsonyban ... 21—.— felhős Marmaros-Szigeten . ._ Szathmáron_­___ Tokajban ... __ Szolnokon.................._— a Szegeden . . . . 158_— esős Aradon.......................— N.-Becskereken . . .__ 53 Bezdánban .___ o Verbászon.................. __ Barcson ._._ 30 Eszéken.... 310—_ felhős 29 Sziszeken................... 13_, n Mitroviczon 1710___ n ZimonyDan.... 151—— Ó-Orsován................... —— TÁVIRATOK. Bécs, decz. 1. A „Wanderer“ írja, hogy Pottenburg báró athéni követté neveztetett ki. Páris, decz. 1. A nemzetgyűlésben hétfőn Thiers személyesen fogja fölolvasni a jelen hely­zetről szóló iratát, a­nélkül, hogy az alkotmány­kérdéseket érintené. Bern, decz. 1. A szövetségi gyűlésnek elnö­kévé Welthi, alelnökévé Cersoli, a szövetségi tör­vényszék elnökévé Bores Neuenburg választatott. Berlin, decz. 1. A birodalmi gyűlés harma­dik felvonásban a hadseregre kívánt átlagössze­get 152 szavazattal 128 ellenében elfogadta. Továbbá elfogadtattak az államköltségvetés egyéb tételei a költségvetési törvénynyel együtt. Delbrück felolvasta ezután a király átiratát, mely által a birodalmi gyűlés bezáratott. Brüsszel, decz. 1. A képviselők kamarájá­ban kijelenté Anethan: miután a király tárczá­­inkat visszakivánta,mi visszaadattak neki , azért e helyzetre való tekintetre kérjük a kamarát, hogy magát elnapolja. Felelős szerkesztő: Helfy Ignác*. Nyílt tér. *) Városi Vasárnap, deczember 3. nagy SÉTA HANGVERSENY három zenekar Leibold K., ifj. Fahrbach Fülöp és Berkes Lajos karmesterek szives köz­reműködése mellett. Pénztármegnyitás 4'/s órakor. Kezdete 5­/a órakor. — Egy páholy 4 személyre 3 frt. — Páholyjegy 1 frt. — Karzatjegy 50 kr. — Bemenet 30 kr, Cachemirkendök XoU %sír. Szép, jó és olcsó ! Legújabb női ruha-kelmék nagy választékban bámulatos olcsó árért. Teljes ruhához való legszebb kelmék, 3, 4, 5, 6 frtért, úgyszintén a legfinomabb fekete selyem-anyagok HAMBURGER ADOLF üzletében, Pest, uri­ utcza 1. sz. Párisi ház bemeneténél. mr- Mustrák kívánatra mindenfelé bér­mentesen küldetnek s megrendelések után­vét mellett azonnal eszközöltetnek. ([oop.u[d­iffi OS *) E rovatban közléttekért a szerkesztőség nem vál­al felelősséget.

Next