Magyarország, 1935. november (42. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-08 / 254. szám

1935. november 8. péntek MAGYARORSZÁG A vendéglős eddig mindig csalódott az interpellációs napokban. Nem fogyott több egy keménytojással, egy­­epertőspogácsával. Úgy látszik, a t. Házban eddig nem sok kérdeznivalója akadt az uraknak a­ miniszterektől. Mnd a tanácskozá­sok az interpellá­­ció szerdákon sem tartottak tovább a szabályos nyolc órá­nál Isjy tegnap is Eckhardt Tibor csak egyetlen in­terpelláló volt, a keresztényszocialista Tober János, aki a postaaltisztek helyzetének javítását sürgette. Igaz, hogy nem is volt nagyon kit megkér­dezd. Üresen ásítottak a miniszteri bársmyfotelek. Ezért Farkas Elemér is a jövő szerdára halasztotta az in­­terpellációját, amikorra már Hóman kultuszminiszter hazajön Lengyelor­szágtól. Mert hozzája szól a kérdés, a magyar könyv válságáról, a magyar írók helyzetéről és jövőjéről. Nem látja-e elérkezettnek a miniszter úr az dől, hogy a magyar művelődés lehetősége és a magyar írók érdeké­ben intézményes rendelkezések létes­senek? . Ami azt illeti, ezt az interpellációt csakugyan szeretnénk hallani. Nem­csak azért, mert ezen a területen iga­zán el lehet mondani, hogy »ég­yca­­legon« — hanem valami arányérzék­ből is. Ugyanis a t. Házban, az ülés­teremben csakúgy, mint a folyosón, olyan keveset beszélnek irodalomról, művészetről, a művészek társadalmá­nak gondjairól, mintha ennek a nem­zetnek lelke sem volna, nyelve sem lenne, amelyben él és amelynek buká­sával elbukna maga az ország is, akárhogy ügyeskednének a politikus urak odabent a diófapadok között. A nap fő eseménye különben Eck­­hardt Tibor hosszú beszéde volt. A kisgazdapárt vezére mindig jól be­szél. Könnyű neki, tehetséges em­ber, azonkívül van a fényében va­lami gyújtó szuggesztivitás, úgy­hogy aki hallgatja, akaratlanul iz­gatottá válik, mintha­­ oxigént léleg­­zett volna be. De tegnap különösen elemében volt Eckhardt Tibor. Mér­téket tartott. Elegánsan, hűvösen használta világos színű tenorját. Nem tehetünk róla, de volt rajta valami, valami furcsa kihívó és hi­deg, szinte művészi gavallérosság, úgyhogy emlékeztetett bennünket a remek angol színészre, Leslie Ho­­wardra, akit utoljára a »Vörös Pim­­pernel« című filmben láthatott a nyájas olvasó. E nagy attrakció után egy derék »középszám« következett: Krüger Aladár. Majd a szocialisták egyik legjobb szónoka, a szurokfekete üstö­kű Takács Ferenc állott föl. A szocialista beszéd alatt — pedig kevesen voltak a teremben — össze­villant néhány jobb­oldali és baloldali penge. Az elnök rázta a csengőt. Egy bajuszos, jobb­­középi úr a nagy­­birtokosok védel­­mében átkiáltotta balra, hogy: »...azo­k adják a cselédek­nek a bért!!« Cseléd!! — A szél­sőbal felhördült a puszta szóra. Csak­ugyan szörnyű szó ez a »cseléd«. Vala­hogy középkoria­­san cseng, majd­nem úgy, mintha azt mondanák, hogy: »jobbágy«. Elpirul tőle az ember, meggyül a lelke, mint szárazságban a háztető, hacsak nem a professzionátus úr«, aki remeknek találja, hogy ennek az országnak a népe, kilenctized ré­szében cseléd legyen és az is marad­jon mindörökké. Hunyady Sándor d­­ob. 50.000 pengős életbiztosítással akart segíteni családján Fónagy Lajos Anyagi összeomlás, leánya betegsége, szívbaj és búskomorság vitte sírba­ ­A Magyarország tudósítójától.)­egrendítő részletekben bontakozott ki mára Fónagy Lajos dr. 58 éves ügyvéd tragédiája. Az ügyvéd tegnap regggel azzal távozott el hazulról. Széll Kálmán tér 14. szám alatti lakásáról, hog dolgait intézi a városban, délre otthon lesz. Családja, felesége, fia és leánya azonban hiába várt a késő dél­­utái órákig, az ügyvéd nem adott majdról életjelt. Rémület lett úrrá a Szél Kálmán téri lakásban. A család­fáik rosszat sejtve kutattak valami nem után és az ügyvéd íróasztala fiújában rövid búcsúlevelet találtak. — Nem bírom tovább az életet, 80.000 pörgős biztosításomból öngyilkosság estén 50.000 pengőt kifizetnek. Ebből­­nyugodtan élhettek tovább. , , Mindössze ennyiből állott a búcsú­­lvér, de ebből is kétségtelenné vált az ügyvéd családja előtt, hogy Fon­ga,­i Lajos végzetes tervekkel foglal­junk és ez az oka eltűnésének. Délután már a rendőrség nyomozott , eltűnt ügyvéd után. Abban remény­­edtek, hogy talán sikerül megtalálni s megakadályozni a készülő öngyil­kosságot. Az ügyvéd egyik barátja, Ladnay Imre dr., azt a gyanúját kö­zölte a nyomozó rendőrtiszttel, hogy Fónagy Lajos a Svábhegyen, Kalóz utca 10. szám alatt lévő villájába ment ki, ott akarja végrehajtani az öngyilkosságot. A főkapitányság központi ügyeleté­ről telefonon értesítették a svábhegyi rendőrőrszobát, két rendőr nyomban liment a kalózutcai villába, a házfel­­ügyelő azonban megnyugtatta őket s­enki sem járt itt, gazdáját három hónap óta nem látta és a villa kulcsai nála vannak, tehát az ügyvéd az ő adta nélkül nem juthat be a villába. Pedig a jóbarát gyanúja alapos volt. De Fónagy Lajos akkor még, este tíz óra tájban a kalózuccai villa házmestere figyelmessé lett ku­tyájának ugatására. Kiment az ud­varra, alaposan körülnézett, de semmi gyanúsat nem észlelt. Ma reggel új­ból körüljárta a villát és ekkor ijed­ten vette észre, hogy az egyik mellék­ajtó üvegablaka a zár mellett be van törve és az ajtót belülről elreteszelte valaki. A házmester betörésre gondolt, le­szaladt a közeli rendőrőrszobára és segítséget kért. Rendőrökkel tért vissza. Betörték az ajtót és az egyik szoba padlóján megtalálták Fónagy Lajos dr.-t holtan. Nagy vértócsában megmerevedett kezében revolverrel, arccal a padló felé fordulva feküdt az öngyilkos ügyvéd. Télikabátban volt, ahogy tegnap este beosont, be­tört saját villájába. Az éjjeliszekrényen ügyvédi irodá­jának egyik nyomtatványán kusza búcsúsorokat talált a rendőrség. Az utolsó pillanatban írta az életúnit ügyvéd. Szövege a következő: — Levél a kasszában. A holnapi kosztpénz 3 pengő különbözete kis erszényemben. Utolsó készpénzjutta­tásom, utolsó pénzem ez. Szívesen maradtam volna itt, de nem lehet. Utolsó búcsúszóm: minden jót! A levél itt megszakadt. A levélíró nem akart többet írni, de, úgy látszik, eszébe jutott még valami és a rendsze­rető ember pedantériájával odaírta: — Hogy el ne felejtsem, a villany­­számla csekkje az íróasztalomon. El ne felejtsétek, mert kifizetendő, ellenkező amikor a rendőrök a villában keres -­n és hónapok búskomorsága után él­ek, valahol a városban tartózkodott­­ szántan készült az öngyilkosságra. „Ugyő, örökre az esetben holnap kikapcsolják. De nem így akarta befejezni a le­velet, kapkodóan, gyorsan hozzá írt még néhány szót: — Befejeztetett! Itt kell hagynom titeket! Ugye! örökre! Még egy búcsúlevelet találtak. Ezt a rendőrségnek írta az ügyvéd, anya­gi bajaira hivatkozott, majd ponto­san beszámolt arról, hogyan szerezte a revolvert, amellyel öngyilkosságát végrehajtotta. Holtan az üres villában A rendőrorvos megállapítása sze­rint az öngyilkos ügyvéd holtteste több órája feküdhetett a svábhegyi villa szobájában, amikor megtalálták. Ebből könnyű arra következtetni, hogy az öngyilkosság már tegnap este tíz óra körül történhetett. Az ügyvéd megírta utolsó búcsúsorait, azután kirakta az asztalra a zsebében lévő apró tárgyakat, leült a pamlag­­ra és főbelőtte magát. A pamlagról lezuhant a padlóra, ott rátaláltak. A fővárosi társaságokban mély megdöbbenést keltett az öngyilkos­ság­­híre. A Fónagy testvérek, Ala­dár a bankigazgató, Béla a műépí­tész és az öngyilkos Lajos, aki ügy­védi irodája vezetése mellett egy exportvállalatnak igazgatója is volt, élénk szerepet játszottak a főváros társasági életében. Mindenki tudta róluk, hogy jelentős vagyon felett rendelkeznek, kitűnő vállalkozásaik vannak, de a konjunk­turális évek elmúltával tudták Fó­nagy ügyvéd anyagi zavarok közé ju­tott, bármihez kezdett, nem sikerült. összecsaptak a hullámok a nemrég még dúsgazdag ügyvéd feje fölött, de helyzete semmiesetre sem volt olyan kétségbeejtő, amilyennek ő látta. A csillogó sikerek után kedvezőtlenebb helyzetbe jutott ember melankolikussá vált. Idegállapotát súlyosbította szív-­­ baja is. Két évvel ezelőtt az ügyvéd rél 1 EPIZÓD PAULA WESSELY csodálatos filmje CORVIN mától CAPITOL mát­ól SIMPLON 9. fiatal leánya súlyosan megbetegedett. A jó apa kétségbeesett, reszketett, hogy leánya meghal és ez időtől kezd­ve panaszkodott szívbántalmakról. Leánya felgyógyult, az ő betegsége ellenben végzetessé vált és ez a beteg­ség is siettette a pusztulását. Egy falusi Otelló feimpere (A Magyarország tudósítójától.) Véres féltékenységi dráma játszó­dott le szeptember 1-én Zsá­mbék köz­ségben. Szauter Antal 33 éves zsám­­béki kisgazda féltékenységből meg­ölte 29 éves feleségét. Szauter szán­dékos emberölés bűntettével vádolva ma került a pestvidéki törvényszéken Mendelényi László törvényszéki elnök tanácsa elé. Elmondotta, hogy nyolc évig zavar­talan házaséletet élt feleségével, két gyermekük született. Nemrégiben is­merőseitől megtudta, hogy felesége leánykori udvarlójával, Schneider Jó­zseffel találkozik, sőt látták őket csó­­kolódzni is. Ezért szemrehányást tett az asszonynak, mire felesége kijelen­tette: utálja férjét és bevallotta, hogy megcsalta őt. Erre Szauter elkergette feleségét. Később a községi bíró előtt az asszony tagadta, hogy megcsalta volna férjét, mire Szauter visszafogadta. Augusz­tus 31-én ismét civakodás volt köztük és az asszony férje fejéhez vágta a tüzes vasalót. Másnap délelőtt Szauter sokat ivott a vendéglőben. Amikor is­merősei illírét közölték vele, hogy lát­ta a feleségét Schneiderrel csókohízni, a kisgazda erősen felindult állapotban hazarohant. Arra gondolt, hogy végez feleségé­vel és önmagával. Nem tudja, honnan került a kés a kezébe. Amikor bement a szobába, az asszony az ágyon feküdt. Csak arra emlékszik, hogy kétszer­­háromszor beleszúrt az asszonyba. Ez­után önmagával akart végezi, de ehhez már nem volt ereje. Később a csendőrségen önként jelentkezett. A gyilkos férj kihallgatása után a meggyilkolt asszony apja, Keller György , vallomásában elmondotta, hogy félórával a gyilkosság előtt leá­nya nála volt s panaszkodott, hogy nagyon fél az urától. A gazda sze­rint a leányát Szauter Antal halálos fenyegetésekkel vette rá arra, hogy azt vallja, hogy viszonya volt Schnei­­derrel. Több zsámboki gazda vallott ar­ról, hogy a gyilkosság napján együtt iddogáltak Szauter Antallal, aki na­gyon lehangolt volt. Az elnök a tárgyalást 2 órakor félbeszakította és folytatását dél­után 4 órára tűzte ki. Lóvásár A mai lóvásárra felhajtottak 542 darab lovat, ebből 323 darabot adtak el. Csikó 25—40, igás kocsiló, nehéz, nyugati faj 200—250, igás kocsiló, könnyű 170—240, alá­rendelt 170, vágó 10—120 pengő. A fővá­ros vágóra 141, a vidék 44 darabot vásá­rolt. A vásár élénk volt. MA PREMIER! Csupa soha nem látott szenzáció! ““5TM"* Pál fifit kísérő szövegével! É nLnUL

Next