Magyarság, 1923. október (4. évfolyam, 230-246. szám)
1923-10-12 / 230. szám
1923 október 12. péntekR Áfa 3519 Um&m Budapest, IV. évf. 230. (835.) szám muatMMK Előfizetési árak negyedévre 20.000 korona. Egy hóra Zoookorona. Egyes szám ára hétköznap 330 korona. Vasárnap 400 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotav ISTVÁN Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon: Józseff 68-41), József 08-91, Kiadóhivatal: • VII. kerület, Miksa-utca S. Telefon: József OS—92. Megjelenik kettő kivételével mindennap. A basor diktátor befedi az étel-Málliarcot a szociáldemokrácia ellen itálír nv. nyilasítozaftt a Htogijarsag tudósítója előtt MUmben, aki. C (A Muaijarsag kiküldött tudóulójától) Négy esztendő óta nemcsak a ba- Sor, de az összes német nacionalisták egyik nagy reménysége és politikai vezére, Kahr dr. ma ismét Bajorország élén áll és mint diktátor intézi a bajor ügyeket. Kahr, aint bajor miniszterelnök szervezte meg az müncheni kommunizmus ■után Bajorországot és mikor a népúspárt megbuktatta, vonult vissza apolitikától, hogy megvárja, máig ideje ismét elérkezik. Most ütött az órája. A passzív ellenállás bukása után ugyanazok ajelenségek mutatkoztak Németországban, mint 1918 novemberében. Az anarchia szele csapta mega felelős emberek arcát és úgy látszott, hogy az általános fejvesztettségben a jobbszélről és balszélről t megindul a roham a mai állam ellen. A bajor kormány nem érezte Jenagát többé elég erősnek, hogy ha a Hitler és a horogkeresztes nemzeti szocialisták fegyveresen akarnák felkergetni a korrupt parlamentkorrupt kormányát, vagy Szásztomágból vörös offenzíva indul meg— az állami tekintélyt fegyveresen tudja megőrizni és ekkor labdült az egyetlen emberhez, aki Bajorországban mindenkinek imponál, akinek erős kezét ismerik, —Kahrhoz. Kahr engedett a hívásinak, kezébe vette a gyeplőket — és aligba fogja azokat hamarosan elengedni. Fölkerestük a bajor diktátort, ahogy tőle halljuk meg, milyen törekvéseket akar megvalósítani és pnerrefelé akarja vinni Bajorországot és azon keresztül Németországot is. Kahr alacsony, zömök férfi, fölül van a hatvanon, de ez nem látszik rajta, koromfekete, szinte tolaszos típus, egész fellépése — azt lehet mondani — tudatosan diktátori, kemény, határozott, kurta mondatokban beszél, impulzív és nem tétovázó; azt mesélik, a miniszterek, akik most lényegileg hatáskör nélkül maradtak, valósággal félnek tőle. A bajor főállamfiktus, amint hivatalosan címezik, a magyar sajtó részére adott nyilatkozatában bevezetőül azokkal a híresztelésekkel foglalkozott, amelyeket a világsajtóban a bajor diktátor terveiről terjesztettek. — Valóban csak csodálkozni tudok azon, hogy még mindig annyi ostoba ember akad, akik mindenostobaságot elhisznek. Bajorország nem fog szállítani a világnak sem puccsot, sem monarchia- ki kiáltást, sem különválást a birodalomtól. — Én megmondom egész nyíltan, mit akarunk. Szeretem, mint őseink, a nyílt, becsületes harcot, a véleményemet mindig kimondom, tekintet nélkül bárkire és örülök, ha ezemtől-szentben látom az ellenfeleimet. Elhatároztam, hogy minden erővel harcolok azért, amit hazám érdekében jónak látok és nem fogok tágítani. — Első feladat a nemzeti becsületet a régi piedesztálra emelni. A becsület minden nemzetnek, épp-; úgy, mint, minden embernek is, a ló nagyobb kincse. Most sajnos, nem volt elég erőnk az ellenünk intézett támadásokkal szemben a becsületünket megvédeni, de ezt meg akarom változtatni. Nem szabad tűrnünk azt sem, hogy továbbra is rajtunk legyen a háborús felelősség szégyenfoltja. — A második feladatom az állami tekintély védelme és helyreállítása. Egy államban csak az államhatalomnak szabad erősnek lenni, másnak nem, különben kifelé nem tud kellő erővel fellépni. Pártemberekből ismét állampolgárokat kell csinálni. A német birodalom csak akkor lesz erős, ha az egyes német államok megerősödtek, tudomásul kell tehát venni mindenkinek, hogy ami Bajorországnak használ, használ a nagy német népnek is. Mindezt nemzeti érzésű elemet összefogva, helyre is fogjuk állítani Bajorországban az állami tekintélyt. Semmiféle puccsot nem fogunk eltűrni. — Abból, amit mondtam, természetszerűleg következik, hogy Bajorországsemmiféle szeparációs polimikát főzni nem akar, és nem is fog. Az kétségtelen, hogy a bajor nép túlnyomó többsége előtt nem nagyon rokonszenves az 1918-as forradalom után létesített weimári alkotmány, amely szerencsétlenségbe sodorta az egész nagy német népet. Mi vissza akarunk térni a bismarcki föderalisztikus alkotmányhoz, amely a német törzseknek testvéri együttműködését biztosította. Mi úgy tekintjük Bajorországot és a NémetBirodalmat, mint a sziámi ikreket, nem szabad őket egymástól elvágni, mert elpusztulnak. Döntő fontosságú történelmi, gazdasági és erkölcsi kötelékek kapcsolják össze a német államokat és Bajorország nem akarja magát kivonni ebből a sorsközösségből. — Sok szó esik mostanában a monarchikus államformáról. A monarchia kérdése háttérbe szorul ma a német birodalom egyéb, égetően fontos problémái előtt, mint ahogy a mi trónörökösünk, Prupprecht herceg ezt nagyon szép szavakkal kifejezésre is juttatta. Az azonban tény, hogy a bajor nép óriási többsége monarchista. Énrólam azt mondták, hogy ki akarom kiáltani a monarchiát. Ez azok közé az ostoba hírek közé tartozik, amelyekről előbb szóltam, amelyeknek terjesztésében — lojálisan el kell ismernem — a belföld egy színvonalon áll a külfölddel. Legutóbb már olyan híreket is bocsátottak világgá, hogy Bajorországból pápai, egyházi államot akarunk csinálni. Ez a hír mutatja, hogy a mai hisztérikus időkben minden abszurdum hihetőnek látszik. Én sokkal jobb monarchista vagyok, semhogy most egy ügyetlen kísérletezéssel kockáztassam a monarchista gondolatot. Nem akarok a bajor és német történelemben mint híres kalandor és bandavezér szerepelni.— Általában, elég volt a kísérletezésekből. Elég kárt okozott már nekünk a marxista kísérletezés. A jövőben a legélesebben szembe kell szállnunk a marxizmussal, amely nemzetköziségével megbontotta a német nemzetiséget, amely-Bift-széria lista világfelfogásával egymás ellen uszította az egyes osztályokat. A marxizmus, a szociáldemokrácia szemét az államban, amelyet ki kell tisztogatni, amellyel nincs alkudozás és paktum. A német nemzet neki tűrheti egy kisebbség, egy osztály diktatúráját. A marxizmus hiába fedezi magát azzal, hogy a munkásság érdekeit képviseli, a munkásságot mi is megbecsüljük, úgy a szellemi, mint a fizikai munkást az állam és nemzet nagy fontosságú tagjának tekintjük, de kell, hogy a munkások is érezzék, hogy nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak az állammal szemben. — KétpVilágnézet harcol itt, — mondotta a bajor diktátor, befejezésül. — Ennek a harcnak kimenetele döntő az egész német nép sorsára és döntő egész Európára nézve, mert egész Európa érdeke, hogy Németország végre befelé konszolidálódjék és teljes erővel hozzákezdhessen az újjáépítés esztendők óta megakadt munkájához. Klumi Endre Hitler nyilatkozik a Magyarság tudósítója előtt München, okt. 8 (A Mintgarsal) kiküldött tudósítójától.) Hitler Adolf ma egyike Németország legaktuálisabb embereinek. Három éve csatázik kíméletlen erővel a köztársaság, a parlamemt, a „November—Verbrecher”, a szociáldemokrácia ellen, követeli a diktatúrát és a kíméletlen leszámolást a belső ellenségekkel és most nagyon közel jutott ahhoz, hogy kísérletet tehessen ezeknek a követeléseknek megvalósítására. Hitler nagyban készülődik is," hogy »történelmi misszióját« teljesítse. Nagy erőfeszítéssel tanul, meg akarja szerezni azt a politikai műveltséget, amelyet mint munkás Ausztriában nem kaphatott meg. Egyenesen bámulatos agitációs tevékenységet fejt ki, mindennap Bajorország más és más pontján tűnik fel, megszámlálhatatlan népgyűlésen beszél. Szónoki egyénisége — remélem nem veszik rossznéven ezt a párhuzamot — nagyon emlékeztet Friedrich Istvánéra, rendesen fel-alá sétál a pódiumon, zsebredugott kézzel, közvetlenül, könnyeden, valósággal lebeszélget a publikumhoz, tréfálkozva, csípősen fűrészelve intézi el a politikát és a politikusokat. Különben nyers, darabosvonású arcán örökösen gunyoros mosoly, és a nép rajong érte. Neki sikerült a munkástömegek közzé is beférkőznie és még azok is, akik csupán ügyes demagógnak tartják, elismerik, hogy ezzel sikerült a szociáldemokrácia hatalmát Bajorországban lényegesen meggyengítenie. Másik érdeme, amit mindenki elismer, hogy az ő agitációja szorította egészen háttérbe Bajorországban a szeparációs törekvéseket, Hitler a német egységnek legelszántabb híve. Most, mikor főhadiszállásán beszélek Hitlerrel és alvezéreivel, köztük a legtevékenyebbel, Esser Hermannal, már ismét indulóban vannak Nürnbergbe, automobilszemüveg, bőrkabát rajtuk, autón mennek, mert a vezérkarnak állandóan két automobil áll rendelkezésére. A főhadiszállás egy pillanatig sem nyugodt, itt van a Völkischer Beobachter szerkesztősége és mellette a sotosstruppok központja, állandóan érkeznek kerékpáros küldöncök, katonás tisztelgéssel jelentkeznek az ügyeletesnél, mint a valóságos főhadiszállásokon,. Bizalmatlanság Kahr iram Elsőnek megkérdeztük a nemzeti magonalisták vezérét, hogy miért viseltetnek bizalmatlansággal Kahr, bajor diktátorral szemben, és miért jelentették vele szemben a nyílt harcot? — Kahr úr — volt a válasz — egyizben már, mint miniszterelnök bebizonyította, hogy ily nagyfontosságú állást megfelelően betölteni nem tud. Semmi okuk sincs felterítni, hogy pár hónap, vagy esztendő alatt Kahr úr egyénisége és képességei, átalakultak volna és e miatt a személyes bizalmatlanság miatt nem támogathatjuk őt. — Kit kívánnának Kahr, helyére? — Bajorország diktátora ma csak egy ember lehetne, Pöhne volt müncheni rendőrfőnök. ..csal« mi lettetünk.. — Jós az egész a Német birodalom diktátora? — Ez a kérdés egy kissé agreszszív. Az kétségtelen, hogy a mai parlamentáris rendszer, teljes csődbe jutott, ezt beismerik a parlamenti urak is és tudja minden ember. Keressen egész Németországban egyetlenegy embert, aki előtt még a parlamentnek, politikai pártoknak és frakcióvezérüknek tekintélyük van, ilyent nem fog találni. Ez a hetenkénti kormánycserélgetés és diplomatikus izzadás, amíg egy új kabinetet nyélbeütnek, világosan mutatja, hogy az egész rendszer nemsokára utolsót vonaglik. Ezután természetesen csak mi jöhetünk. A nemzeti szocializmusnak határozott ideáljai vannak és mi bízunk önmagunkban. Hogy azután a mi részünkről ki fog az élen állani, hogy kik lesznek az esetleges direktórium tagjai, arról most beszélni valóban még nem időszerű. Meggyőződésem, hogy a változás már csak igen rövid idő kérdése. Napot előre nem lehet mondani, 1918-ban sem tudta senki bemondani az összeomlás dátumát, de mindenki érezte, hogy jörn . Milyen erővel rendelkezik most a nemzeti szocialista tábor? — Pozitív adatokat persze nem mondhatok, tény, hogy a nürnbergi nagy szemlén hatvanezer, ember, vett részt, hogy csak magában Münchenben harmincháromezer emberünk van, pedig két év előtt egész Németországban alig volt háromszáz. — Melyek a legsürgősebben megvalósítandó programpontjaik? — Az első és legfontosabb feladat végre idehaza rendet csinálni, leszámolni a marxizmussal és megtisztítani az országot minden bűnös és mtos elemtől