Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
Előfizetési árak: MegizedAvM UO.OOA korona. Egy hóra 40.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Batttrtában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Ara 2001l korona. 1924 augusztus 1, péntek ÁTVfelsestipest, V. évf. 156.(1055.) sz. Felelős szerkesztő : Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91. Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Szanálva az éhhalálig A magyar tisztviselőtársadalom három rétegből áll, és pedig a B-listásokból, azután az állami és törvényhatósági szolgálatban meghagyottakból és harmadszor a nyugállományba tartozókból, akiknek csoportjához kell sorozni azokat, akik az özvegység vagy árvaság jogcímén »élvezik« az államkincstár gondoskodását és kormányunk atyai jóindulatát. !A magyar társadalom e három rétege esztendők óta egymással versenyezve futja a nyomor halálgaloppját. Azt hittük, hogy ez vad és kétségbeesett rohanatot lehetetlen már továbbfokozni s hogy a trianoni nyomorúság e marathoni futói már régen alél- Itan és kimerülten összeroskadtak a beláthatatlanul távoli cél előtt !Az Isten csodájának, a nyomorévtizedes tréningjének és a magyar intelligens társadalom bámulatos fegyelmezettségének kell tulajdonítanunk, hogy ez az osztály még él, küzd és remél. Az Utolsó hónapokban már csak azzal lehetett tartani bennük a lelket hogy a szanáló program végrehajtása, ha a trianoni csonkasághoz redukálja is a tisztiviselőosztályt de legalább emberhez méltó életmódot biztosít neki és az irgalmatlan szelekcióban megkegyelmezettek számára végre jobb és derültebb napok következnek. Annyi várakozás és csalódás után az a tudat tartotta fenn bennük a testi és erkölcsi erőt, hogy keskeny méretek közé szorított létalapjuk elegendő menhelyet biztosít majd a száműzött nemzeti gondolatnak és a magyarság történelmi céljainak. Az úgynevezett aranyparitásos fizetés irtózatos arculcsapása volt a magyar tisztviselőosztály önérzetének, műveltségének és munkája értékének. Igaz, mi vallották be az általános megdöbbenés és felbuzdulás neszelésére bölcs minisztereink,re kevés az aranyparitásos fizetés, de lehetetlen volt túlfeszíteni a szanáló műtét kereteit, amelyek közt az állami költségvetésben amúgy is a személyi tételek jelentik a terhek hatvan százalékát, ami óriási előrehaladás a régi Magyarország tisztviselői budgetjének arányszámához képest. Azt persze célszerűen elhallgatták ezek a kiváló státusférfiak, hogy a személyi kiadások terhére írták a magyar királyi zsoldos honvédség fenntartásának a költségeit is amelyek régebben nem a személyi kiadások rubrikájában szerepeltek, illetőleg ilyen formában sehol se, minthogy a magyar honvédelem az általános katona kötelezettség elvén alapult. Az az állítás tehát, mintha a tisztviselői személyi járandósága Triasson Magyarországban viszonylagosan nagyobb arányszámát tenné az állami költségeknek, mint , a régiben, sem nem reális, sem nem jóhiszemű s csak arra való, hogy egy nemzeti érdek függönye mögé rejtsék el azt a szűkmarkú és szűklátókörű társadalmi és pénzügyi politikát, amelyet a mai kormányrendszer meghonosított. Amikor a tisztviselő és nyugdíjas tábornak fülébe muzsikálták ezt a nemzeti indulót, akarom mondani, takarodót, a hatás nem is maradt el. Kinek kell áldoznia a nemzeti kultúráért? Kinek kell megfizetnie az elvesztett háborút? Hol kell kitakarékoskodni a rossz békét és a reparációt? Kinek a bőrén kellett végigsuhintani legelőször a szanálás ostorával? Természetesen és következetesen mindig a magyar középosztály lett a kiszemelt balek, akit B-listára tettek, akit proletarizáltak és akinek minden egyiptomi csapás után végig kellett ürítenie a szanálás bürökpoharát. Azaz pontos gondoskodás történt arról is, hogy ez a gyönyör ne egy percig tartson, hogy a serleg tartalmát részletekben és cseppekben ihassák ki. Mint egy kis érteties orgona, úgy zúg, sóhajt és nyöszörög ez a kis ország annak a rengeteg panasznak a visszhangjától, amely elviselhetetlenül feszültté és terhessé teszi az amúgy is viharhangulatos magyar levegőt.A tisztviselők és nyugdíjasok, az özvegyek és az árvák nem kapják meg a szokott időben illetményeiket. Az államkincstár megállapíthatatlan kulcs szerint előlegekkel, de főképp ígéretekkel tartja őket, s maguk se tudják már, hányadán állanak a fizetésükkel, a szorzószámmal és a számfejtéssel. Az a tény, hogy az elmaradt júliusi fizetést is az augusztusi kisebb szorzószám arányában kapják, elsőrangúan destruktív cselekedet s olyan cigánykodás, amely nem illik egy kulturállamhoz és egy jogrendi korszakhoz. A szanálás eredménye a magyar középosztályra nézve példátlan és áttekinthetetlen anyagi káoszt teremtett, amelyben idestova senkisem tud már többé eligazodni s amely azoknak a régi balkáni államoknak a színvonalára sülyesztette országunkat, amelyekben a hivatalnokok és az alkalmazottak fizetése alku tárgya volt: a szemesebb és a szerencsésebb többet és hamarabb, a szerényebb és az élhetetlenebb későn és kevesebbet kapott, ha ugyan kapott. Nem okoljuk érte a számvevő és számfejtő hivatalokat, amelyek emberfeletti munka súlya alatt roskadoznak az új költségvetési időszámítás óta. A baj — úgy mondják — egyrészt abban van hogy az aranyparitásos fizetésről intézkedő rendeletet csak június 18-án bocsátották ki, holott a szanáló program minden részletében már májusban készen volt. A másik hiba az, hogy mindig későn állapítják meg a szorzószámot s az utolsó napokban döntik a technikai átszámítás rengeteg anyagát a számfejtő hivatalok szánandó áldozataira. Lám, a képviselő urak idején gondoskodtak magukról. Az ő fizetésük három hónapra előre készen van egy magasabb index szorzata szerint. Holnap elseje van. Számlák, házbérfizetés, a nyári napokra egy kis levegő is ráférne ezekre a túlfeszített tisztviselőidegekre és az elkeseredett nyugdíjasok és özvegyiek is kivételés julius 31-ikén senki se tudja, mit kap, mikor kap s egyáltalában kap-evalamit. Szörnyű dolgok ezek, jó, ha nem gondolja végig az ember teljes összefüggésükben és minden vonatkozásukban. Mintha valami borzasztó korlátoltság és elvakultság démona tartaná megszállás alatt azoknak az agyát és lelkiismeretét, akik igy kormányoznak s akik e szörnyű nyomorgaloppot vezénylik a kétségbeesés és a felfordulás felé. 71 jóvátételi bizottság a vita középpontjában A szövetségesek ma újabb részletet fedtek föl házaséletük intimitásaiból. Minthogy az amerikai bankárok szemében szálka a jóvátételi bizottság, a franciák pedig féltékenyen ragaszkodnak hozzá, mert benne látják a versaillesi szerződés legfőbb biztosítékát, az amerikaiak ma kijelentették, hogy semmiféle döntőbíróságban nem vesznek részt, ■mert nem akarnak az európaiak zavaros dolgaiba belebonyolódni. Az amerikaiak kijelentése következtében a franciák tegnap újabb javaslatot dolgoztak ki. Ez a javaslat persze ismét a jóvátételi bizottságról szól és lényege az, hogy ha a jóvátételi bizottság nem tud megegyezni Németország esetleges mulasztása dolgában, akkor ő maga a Dawes-bizottságból három- vagy öttagú különbizottságot választ a kérdés tanulmányozására s ha ez a bizottság se tud dönteni, akkor a hágai nemzetközi bíróság elnöke nevezi ki az új bizottságot. A második szakasz súlyt vet arra, hogy a dologi szállításoknál Németország ne részesítsen előnyben egyik szövetségest se. Ha ez ellen mégis vét, akkor ugyanúgy járnak el a döntőbíróságok kijelölésénél, mint ma előbb. Végre a harmadik szakasz — amely nem kevésbé jellemző a másodiknál — azt kívánja, hogyha Németország mégis előnyben részesítené valamely szövetséges hatalmat, állapítsák meg, hogy ez szándékosan történt-e, s ha szándékos volt az eljárása, akkor büntetőszankciókat kell alkalmazni, s a döntőbíróságot ismét a föntemlített módon kell megalakítani. A franciák tehát Amerika helyett a hágai döntőbíróságba vetik a bizalmukat, s Hága nyilván azért felel meg inkább nekik, mert az amerikaiakat németbarátoknak tekintik. Minthogy francia javaslatról van szó, természetesen az egész párisi sajtó hatalmas kórusban fogott össze, s valósággal ontotta a fenyegetéseket ma London felé, ha a javaslatot elvetnék. E fenyegetések részben elvesztették aktualitásukat azzal, hogy a konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot. Hughes államtitkár ma délután Páriából Brüsszelbe utazott, s előreláthatóan szombaton továbbutazik Berlinbe. Ha azonban addig Marx dr. miniszterelnöki és Srresemann talügyminiszter már az angol fővárosban volnának, akkor az államtitkár közvetlenül oda fog utazni. 7t francia javaslat a bizottságok előtt Londonból jelentik. Az első és a harmadik bizottság délelőtt megkezdték a francia javaslat megvitatását. Úgy látszik, a javasolt választottbírósági eljárás nem ütközik nehézségbe. A mulasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A harmadik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantálja. Az angol szakértők csak arra akarják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programjának végrehajtására feszítse meg erejét a azt is kijelentik, hogy nem tudnak dönteni arról, vájjon egybekapcsolható-e a három kérdés: a mulasztások, az átutalások és a szállítások kérdése. a konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot Londonból jelentik. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a francia javaslatot. Az angol részről ma délelőtt benyújtott módosító indítványt visszavonták. A francia és az angol delegátusok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Az egyik delegátus kijelentette a Reuteriroda képviselője előtt, hogy a konferencia nagy nehézségét immár áthidalták. " Ai német sajtó a francia javaslat ellen Berlinből jelentik. A Ruhrvidék kiürítésére vonatkozó francia javaslatot a Zeit elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangoztatott feltevéseknek. A Lokal-Anzeiger szerint a francia javaslat megsértése a versaillesi szerződésnek. A Kreuz-Zeitung attól tart, hogy francia részről a nemzetközi tőkére Németország szempontjából kártékony befolyást fognak gyakorolni és kijelenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgyalásokra. j