Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
Genf előtt Sokan azt követelik tőlünk, hogy neink is siessünk Bethlen István gróf segítségére és álljunk be védőinek vagy híveinek nagy seregébe, mert személyén át az ország külső és belső ellenségei a nemzeti és keresztény Magyarország erkölcsi és politikai megsemmisítésére törnek. Adja fel tehát a frankcsata idejére a Magyarság a maga intranzigens ellenzéki álláspontját, hunyjon szemet egyelőre a kormányt terhelő hibák és mulasztások fél évtizedén, halkítsa hangját, legyen nagylelkű és mindenek felett fontolja meg azokat az érdekeket, amelyek a viadal ádázaiét fűtik jobbról és balról egyaránt. Majd azután, ha megenyhül a jég és indul a határ, ha elült a harci zaj, ha idebenne odakünn is behegednek a franksebek a felejtés jótékony balzsama által és minden halad tovább a régi csapáson, ha, egyszóval, a Bethlen-kormány szanáltatik, akkor majd ássák le a földből a csatabárdot és küzdjenek tovább ellene. Egy keresztény újság csakugyan nem üvölthet együtt a keresztény Magyarország vesztét bömbölő baloldallal s még csak látszólag se nyújthat segítséget annak a gyűlölködő sajtóhadjáratnak, amely az európai kontinens minden nyelvén a Bethlen-rendszer sürgős felszámolását követeli. Tartsák önök hát szárazon a puskaport. Bethlenek ellen, ha majd nem kell együtt hadakozniok olyan elemekkel, amelyektől egy világ választja el önöket. Most pedig, ha már nem tudnak segíteni Bethlennek, hagyják őt birkózni a felbőszült baloldali oroszlánokkal s nézzék a semlegesség páholyából az eseményeket. Ilyen és hasonló érvelésekkel és figyelmeztetésekkel napról-napra találkozunk. A keresztény társadalom a maga jóhiszeműségében és tájékozatlanságában a Bethlen-kormány sorsán keresztül reszket a keresztény Magyarországért. Ennek a társadalomnak egy része nem akarja, nem tudja megérteni, hogy olyan betörési felülettel, mint amilyen a Bethlen-rendszer bástyáján tátong, a keresztény Magyarország nem védheti meg azokat a nagy célokat és érdekeket, amelyeket a nemzet, e rendszer uralmától még ötesztendős rettentő csalódása és veszteglése után is, nem szűnt meg várni és remélni. Ha módunkban lett volna a frankösszeesküvés szomorú titkait leplezni és elhallgatni, vagy olyan nyomozási felületen tartani, amely nem súrolja az ország életbevágó érdekeit, akkor érthető és indokolható volna az a kétségbeesett felfogás, hogy a Bethlen-kormányon át védjük meg a destrukcióval szemben a keresztény gondolat politikáját. Ha egyetlen mód és lehetőség kínálkozott volna arra, hogy ezt a tragikus botrányt izolálni lehet olyan foghijjas térre, amelyen Szimpla bűnügy maradhat és nem enged beavatkozási alkalmat vagy ürügyet egy idegen nagyhatalomnak, akkor minden erővel azon lettünk volna, hogy nagy nemzeti érdekből elvágassanak azok a rejtélyes szálak, amelyek a bűnügyi összeesküvés homályos barlangjából kényes és kitett politikai pozíciók magaslatáig vehetik el a vizsgálatot. Ehhez azonban az lett volna szükséges, hogy az összeesküvők ajka néma maradjon, hogy egyikük se ejtse ki száján a nemzeti célt, hogy cselekedetüknek előrelátható sötét konzekvenciáit azzal a daccal viseljék, amely nem szolgáltat ki ártatlanokat, nem szolgáltatja ki az országot, s még harapófogóval vagy tüzesvassal sem tudnak kikényszeríteni belőlük olyan vallomást, amelytől talán megkönnyebbülhet szívük és társadalmihelyzetük, de ugyanakkora Súly zsibbad a nemzetre, amelynek pedig sohasem volna szabad szenvedni egyesek hibáitól és bűneitől. Ha nem is kerestünk bennük Mucius Senevolákat és Orsiniakat, feltételezhettük róluk, hogy erkölcsi hírnevük érdekében nem fognak foltot ejteni olyan érdekeken, amelyek fontosabbak az egyes emberek erkölcsi egzisztenciájánál is. Minthogy éppen ellenkezőleg viselkedtek, lehetetlenséggé vált a frankösszeesküvésnek egyszerű bűnügyként való kezelése és intézése. Ennek következtében olyan léket ütöttek a mostani rendszer hajóján, amelyen át — napról-napra láthatjuk — egyre vészesebb tömegekben árad be a víz, hogy a tengerfenékre nyomja az egész alkotmányt. Azzal pedig, hogy a frankügy egyes fejlődési mozzanataiban a külföldi nyomozók többet tudtak a konspiráció szövevényeiről, mint a magyar hatóságok, kivihetetlenné vált az a gondolat, hogy a frankosok dolga egyszerű magyar belüggyé szigetelődjék. Az egész frankbotrány kipattanása január elején a Bethlen-rendszerre nézve csaknem ugyanazon erkölcsi és taktikai következményekkel járt, mint 1918-ban augusztus 9-ike a német hadseregre nézve, amely napot Ludendorff emlékirataiban a német történelem fekete napjának nevezte el. Az történt ugyanis, hogy a világháborúban először egész és intakt német, osztagok tagadták meg a parancsnokaik rendelkezéseit, egész hadosztályok adták meg magukat, küzdelem nélkül a tankok iszonyatának ellenállhatatlan lelki fertőzése alatt. Még ezután is küzdött és helytállt a német hadsereg csaknem, négy hónapig, de lassanként felgöngyölődött az egész német, harcvonal, megkezdődött a visszavonulás s a legyőzhetetlen német ármádiát lassú, de biztos munkával leharapdálták és felőrölték az antant tankjai. Amikor ezeket, a következményeket áttekintettük, nem tehettünk egyebet, mint azt, hogy a nemzeti és keresztény gondolat sorsát mielőbb elválasszuk a Bethlen-kormány sorsától. Kezdettől fogva arra buzdítottuk a nemzeti érzés éi társadalmat, hagyja ott a frankügy által beszennyezett lobogót, különítse el magát azoktól, a tábornokoktól, akiknek mulasztása vagy hibája a magyar történelemnek ezt a fekete napját előidézte, gyülekezzék új vezérek körül, új lobogó alatt, hogy érintetlen presztízsek alatt összeszedhesse minden erkölcsi és anyagi erejét a nemzeti és keresztény gondolat védelmére. Ha még feltételezhető is, hogy Bethlen ördöngős ravaszságával kimászik ebből a csávából és elmenti magát és rendszerét a közeljövőre, a nemzeti és keresztény gondolat tőkéjéből fogja megfizetni ennek a háborúnak költségeit. Minden harcnak vége: béke. Egy, a maga öntudatában, önbizalmában és politikai erejében megizmosodott, baloldallal szemben Bethlen csak nagyon drága megegyezést tud kötni. Ahhoz, hogy ő nyugodt politikai légkört biztosítson magának, le kell vezetnie az ellenzéki villámok egy részét olyan engedményeken át, amelyeket nem tehet másképp, csak a nemzeti és keresztény rendszer hátrányára. Egy megtépázott, sok oldalról átkarolt hadvezér csak rossz fegyverszünetet köthet. A helyzet nem sokkal biztatóbb a kisántanttal szemben sem, amely most szintén elérkezettnek látta az időt, hogy a Bethlen-kormányon át leterítse a nacionalista és irredenta Magyarországot. Vizsgáljuk meg csak közelebbről, hogyan fest e pillanatban Bethlen István gróf kormányának külpolitikai helyzete? Trianon-Magyarország sorsa Isten után a nagyhatalmak jóindulatától függ. Az európai nagyhatalmaknak bizonyos fokú jóindulata óvott meg bennünket attól, hogy a kisántánt fái az égig ne nöjjenek és árnyékukkal eletemessék ezt a szomorú, vérző országcsonkot. E nagyhatalmak egyikével ma, éppen a frankügy miatt, súlyos konfliktusba keveredtünk. A másik éppen azért, mert egy messzeágazó német—osztrák—magyar konföderáció tervét fejtette ki belőle, szintén bizalmatlansággal van telítve ama magyar kormányzattal szemben, amelynek vétkes türelméből egy reá végzetessé válható középeurópai alakulásnak rettegett rémét festi fantáziájának falára. , A harmadik nagyhatalom, bizonyos türelmes jóindulattal van irántunk. Ez a jóindulat azonban többé nem Bethlen István gróf személyének és rendszerének szól, hanem abból a belátásból származik, hogy nem tűrhet változást Középeurópában a mostani statusquo megbontására. Bethlen István gróf maga is érezte, hogy a népszövetség előtt csak akkor képviselheti a magyar ügyet, ha sikerül köpenyéről sürgősen lekefélni a frankügy sarát. Ezért irányult minden törekvése arra, hogy bírói ítélettel kezében jelenhessen meg a népszövetség aeropagitái előtt. Ezért, volt sürgős az ügyészi vádirat. Ezt a tervet, azonban szétzilálta Monsieur Clinchant démársa s a nyomában megindított pótnyomozás. Ekkor a miniszterelnök egy nemzetgyűlési határozat bizalmi szavazatával akarta erkölcsileg és politikailag alátámasztanii pozícióját. Ezért sürgette lentéseit. A javában folytánossága előtt a frankbizottság jevita e pillanatban a nemzetgyűlés nyils Bethlennek március hatodikára meg kell jelennie Génfben anélkül, hogy a senatus consultum-ot zsebében vihetné. E percben tehát Magyarországot olyan kormányelnök képviseli a népszövetség előtt, akinek egy nagy európai kérdésben elintézetlen ügye van még idehaza is. Feltételezni lehet, hogy ilyen körülmények között Bethlen István gróf, tagadhatatlan ügyessége mellett is, képes megvédeni az ország érdekeit? El lehet hinni, hogy sikerrel tudja megjátszani a frankparttet, amikor még saját parlamenti többsége bizalmának ütőkártyájával se rendelkezik? Nem lett volna-e célszerűbb és a magyar nemzet szempontjából is okosabb, ha a frankügy hullámaiban vergődő miniszterelnök helyett olyan államférfi képviseli Magyarországot Genfben, akinek személyes érintetlensége megszerezte volna azt az erkölcsi fölényt, amely egy ilyen játszma győzelmes megjátszásához mellőzhetetlenül szükséges? Az-e hát a helyes keresztény politika, hogy egy ilyen halálosan sebzett kormányra bízzuk a keresztény gondolat jövőjét? És az a helyes nemzeti politika, amelyik azt hiszi, hogy külpolitikai akciószabadságában megbénított kormány képviselheti Magyarország nemzeti érdekeit? 1926 m&rchisz kedd Ára 2000 kort Buda Vff. évi* 49. (1522.) sz. Előfizetési árak: Félévre 300*000 korona* Negyedévre 150.000 kor* Egy héra 50.000 korona. Egyedmám ára hétköznap 2000 korona* Vasárnap 4000 korona* Ausztriában hétköznap 30 garat, vasárnap 40 garas. Felelős szerkesztő: MILOTAY ISTVÁN SirfeSztCsiga kiadóbhrata , Budapest, VII, Miksa utca 8. szám. Tel.fonE&mok ■ 14tel 68.90, J6n*i 68-91, József 68-92. Levélcím ■ Budapest 741, Portafiók 19. ná*b Megjelenik hétfő kivitelével mindennap- Március 16-ig elnapolják a Házat A miniszterelnök szerdán utazik Genfbe — A Magyarság tudósítójától . A nyolcórás ülések megszavazásával az eléggé álmosan indult frankvita megélénkülésére számítottak politikai körökben, a kormány azonban már holnap gondoskodik arról, hogy az élénkség ne tartson tul soká. A holnapi ülés végén ugyanis az elnök, értesülésünk szerint, indítványozni fogja a nemzetgyűlés elnapolását Bethlen István gróf genfi tartózkodásának idejére s igy a miniszterelnök elutazása előtt több ülést már nem tart a Hás. Bethlen István hosszas tűnődés és párisi követségünk útján az antant államokból beszerzett bizalmas információk után ma végre végérvényesen megállapította Genfbe való utazásának időpontját. Szerdán délután öt órakor utazik el a Délivasút pályaudvaráról, s az eddigi számítások szerint március közepe táján tér csak vissza Budapestre. A nemzetgyűlés elnöksége és a miniszterelnök között ma történt megállapodás értelmében ezért március 16-ig fogják elnapolni a Ház üléseit, pontosan két hétre szakítják meg tehát a frankvitát, amelyet Bethlen hazatértével nyolcórás ülésekben folytatnak majd. A kéthetes szünetet megelőző holnapi ülésnek minden oldalon nagy érdeklődéssel várt eseménye lesz Pallavicini György őrgróf felszólalása. úgy tudjuk, hogy Pallavicini az eddigi szónokoktól eltérően egészen új megvilágításba helyezi a frankügyet. Hire járt, hogy holnap nyilatkozni fog Bethlen István is, ezt a hírt azonban illetékes helyen megcáfolták. A francia követ Bethlen Istvánnál Clinchant budapesti francia követ ma felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinél mintegy félóra hosszat tartózkodott. E látogatással kapcsolatban politikai körökben újabb francia demarsról terjedtek el hírek s azt beszélték, hogy a párisi kormány elégedetlenségének adott kifejezést a frankügyben lefolytatott nyomozás hézagos volta miatt. A kormányhoz közelálló helyen a láttatásról csupán annyit mondottak, hogy Clinchant a frankbizottság jelentésével öszszefüggő részletkérdésekben leért felvilágosítást, mert Briand a francia kamarában holnap válaszol a frankhamisításról előterjesztett interpellációra. Bethlen István gróf egyébként úgy nyilatkozott az újságírók előtt, hogy a francia követtel sűrűn érintkezik. Apponyi a genfi tárgyalások után szólal fel a frankvitában Apponyi Albert gróf, mint más helyen megírtuk, elhalasztotta a frankvitában mára tervezett felszólalását. Elhatározásának okairól különféle hírek kerültek forgalomba, amelyekkel szemben sikerült megállapítanunk, hogy csupán azért állott el egyelőre a szótól, mert nem akarta még inkább megnehezíteni Bethlen Istvánnak a népszövetség előtt amúgy is eléggé kedvezőtlent helyzetét. A miniszterelnöknek Génfből való hazatérése után feltétlenül beszélni fog Apponyi. A radikális ellenzék újabb deklarációra készül a frankügyben A liberális-radikális ellenzéki pártok képviselőtagjai ma este értekezletet tartottak, amelyen további magatartásuk tekintetében döntöttek arra az esetre, ha holnap tényleg elnapolják a nemzetgyűlést. Az értekezleten, mint értesülünk, kimondották, hogy a Ház elnapolása esetén a napirendi vitánál a baloldali pártok nevében újabb deklarációt olvasnak fel, amelyben ismételten kifejtik a kisebbségi véleményben immár ismertetett amaz álláspontjukat, hogy a kormány politikai felelősségét, a frankügyben kétségtelenül meg lehet és meg kell állapítani.