Magyarság, 1926. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 300.000 K, NEGYEDÉVRE 130.000 K EGY HÓRA 50.000 KORONA. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 2000 K, VASÁRNAP 4000 K AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS / 4/ BUDAPEST, 1926 ÁPRILISI, CSÜTÖRTÖKI VII. ÉVFOLYAM. 74. (1547.) SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VII. MIKSA UTCA 8. SZÁM TELEFON: JÓZSEF 68-90, JÓZSEF 68-91, JÓZSEF 68-92 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP A becsapott Erdély Bukarest, márc. 31 (A Magyarság tudósítójától) Bukarestnek megint öröme van. Ünnepli önmagát pártkülönbség nélkül, hogy az új kormánnyal megint milyen nagyszerűen kijátszották Erdélyt. Hiába egyesítette Trianon már közel egy évtizede Erdélyt a Balkánnal, az ottani politikusok még mindig középeurópai észjárás szerint gondolkoznak, s most is mint valami ártatlan kis nyugati csecsemő, úgy álltak szemben a politikailag nagykorú ravasz balkániakkal. Bratianu mesteri játszmát remekelt. Állítsuk csak kissé össze az eseményeket és okaikat! A liberális párt belföldön úgy magára zúdított kíméletlen rablópolitikájával mindenkit, hogy mindenféle pótválasztáson, mezőgazdasági, kamarai és községi választáson elbukott. Megtépett nimbuszának helyreigazítására tehát nagyon sürgős volt, hogy egyelőre ellenzékbe vonuljon. Majd mikor az új kormány és közegei hasonló eszközökkel magukra uszítják az országot, jöhetnek megint, mint megmentők. Még szükségesebb volt ez a távozás külpolitikai okokból. Franciaország bajban van és sürgeti a romániai tartozások fizetését. Ilyenkor legjobb félreállni a kormánynak az útból, hadd vesződjék az utód. He fontos nemzetközi bonyodalmak is vannak, holmi út. keleti Locarno készül és nem lehet tudni, hogyan változik Európa. Ilyenkor meg éppen jó nem lábatlankodni a nemzetközi politikában. Majd amikor kialakulnak a kialakulnivalók, jöhetnek a liberálisok megint és vihetik Romániát abba a táborba, amelyiknél több a nyerési eshetőség.Szóval a kormányváltozás elkerülhetetlen volt. A kormány átvételére három párt állott készen: a nemzeti párt, a parasztpárt, és Avarescu pártja. A nemzeti párt, ha királyságbeli frakciók beolvadásával országos párt lett is, de voltaképpen mégis erdélyi jellegű, őt tehát nem volt szabad kormányra engedni, mert alighanem gyökeresen változtatott volna Erdély mai gyarmati helyzetén. Ugy de e helyzetnek változásával az egész államháztartás felborult volna, mert hiszen ma Erdély ötször akkora adót fizet, mint a királyság és amellett felvevő és elhelyezési területe minden olyan elemnek, mely a királyságban csak zavart szít és tehertétel, Erdélyben azonban, mint tisztviselő, az egységes állameszme megbízható képviselője. A nemzeti párt szünet nélkül hangsúlyozta, hogy kormányrajutása után azonnal kitoloncol minden királyságbeli jövevényt Erdélyből, az ilyen naiv nyíltság pedig mindig megbosszulja magát. A parasztpárt radikális és fenyegeti a nagy liberális érdekeltségeket, ha kormányra kerülne, még forradalom árán sem lehetne onnan leszorítani. Tehát őt sem lehetett kormányra engedni. Maradt, mint egyetlen kormányképes párt, Avarescu álellenzéki csoportja. Ez ugyan a most feloszlatott parlamentben még tíz embert sem számlál, de pártszervezetei vannak mindenfelé. Királyságbeli párt, de megvan a maga erdélyi tagozata is, viszont Erdély sorsán gyökeresen nem változtat. Avarescu bizalmasa és kész eszköze Bratianunak és visszaadja a hatalmat, amikor a liberálisok az ellenzéken némi népszerűséget szereztek megint. Ezek alapján csakis Avarescu jöhetett kormányra. De ha csak magában alakítja meg a párt a kabinetet, különféle bajok származtak volna. Nevezetesen az erdélyi nemzeti párt egységes marad és királyságbeli segítőivel odahaza is fenyegeti Avarescuékat, Erdélyben pedig megcsinálja az egységes erdélyi blokkot. Ennek megakadályozására el kellett szigetelni, sőt fel kellett robbantani. Avarescu tehát bevett három embert belőle a maga kormányába, a görögkeletiek vezetőit. Az erdélyi oláhság a királyságiakkal ellentétben teljesen papjai vezetése alatt áll, a görögkatolikus papság pedig érsektől le káplánig, megingathatatlanul híve a nemzeti pártnak. Ezekkel tehát kár is lett volna kísérletezni. A görögkeleti papság egy része azonban már 1920-ban Avarescuhoz csatlakozott, azonban a liberálisok uralomrajövésekor átállott azokhoz. Ezeket az ingatag elemeket egy új választáson meg lehet szerezni megint Avarescunak. Ennek nemcsak az a haszna, hogy a kormány az erdélyi 108 képviselőből és 36 szenátorból szerez meg magának egy csomót, hanem az is, hogy az erdélyi nemzeti párt görögkatolikus jellegű lesz, s így politikai vezetésre a türelmetlen görögkeleti királyság mellett nem számíthat. De ez még nem volt elég. Maniut az utolsó percig azzal bolondították illetékes helyekről, hogy az ő pártja kapja meg a megbízást, a kormányalakításra. Ebben a hitben belement, hogy leköszönjön a nemzeti párt elnökségéről, s helyére a vasárnapi intézőbizottsági ülésen a királyságbeli Jorgát válasszák meg a párt elnökévé. Belátta ugyanis, hogy, mint miniszterelnök és belügyminiszter nem kötheti le magát pártügyekkel. Miniszterelnök nem lett, s ő bámult legjobban rajta, amikor az újságokból megtudta, hogy Avarescu alakított kormányt, ellenben nem is pártelnök többé, így aztán a mindig hiperlojális Jorga vezetése alatt pártja túlságos eréllyel nem folytathatja az ellenzéki szerepet, ha pedig szembefordul Iorgáékkal, marad egy kis elszigetelt erdélyi felekezeti frakció Vajda, Dán Szever, Pop-Csicsó, Manu, Bilasco s más görögkatolikusok vezetése alatt. Még ügyesebb sakkhúzás volt Bratianutól a magyarok kijátszása. Két évvel ezelőtt, amikor Avarescu még olyan messzire volt a hatalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől, Goga csúcsai kastélyában megkötötte a paktumot a Magyar Párttal, mely biztosította a magyarság kisebbségi jogait, ha Avarescu kormányra kerül, de már a választásoknál odaígért a magyarságnak majdnem annyi mandátumot, amennyi számarányának megfelel. Ezzel a kötelezettséggel Bratianu nem adhatta át a kormányt Avarescunak, mert a paktum miatt összeomlott volna az az egész gyűlöletépület, melyet négy év alatt a magyarság ellen emelt. Tehát amikor már utolsó heteit élte a kormány, hirtelen Constantinescu miniszterrel paktumot ajánlott fel a Magyar Pártnak, amely messzemenő ígéretek mellett még a liberálisok ellenzékbe kerülése mellett is kötelezi a Magyar Pártot. A magyarság jóhiszemű, de csodálatosan naiv vezetői elhitték, hogy leghalálosabb ellenségük komolyan ki akar velük békülni, a paktumot aláírták, magukat népszerűtlenné tették és Avarescu uralomrajutása előtt egy hónappal felmondták a csúcsai paktumot, így már el volt takarítva az útból az utolsó akadály is, jöhetett Avarescu nyugodtan. A magyarságnak nincs már kötelező megegyezése a kormánnyal, hanem megint az ellenzéki párttal, mely a kormány törvénysértéseiért nem felelős. Ilyen tiszta helyzetben vette át Avarescu az uralmat, hogy őrizze egy ideig a Bratianu-dinasztiának. Az új kormány tegnap már megtartotta az első minisztertanácsot és ez kiírta május 25-ére az új választásokat az új választójogi törvény alapján, mely a relatív többségre kerülő pártnak biztosítja a mandátumok felét, egyharmados többségnél hatvan százalékát, háromnegyedesnél kilencven százalékát. A magyarság pedig szerez a csúcsai paktumban biztosított harminc mandátum helyett a legjobb esetben tizet és kénytelen lesz kegyként várni mindazt, amit a paktum felmondása nélkül szerződés szerint követelhetne. Nem lesz kisebbségi front, még kevésbé lesz erdélyi front, Goga, az ismert antiszemita vezér, mint belügyminiszter, gondoskodik róla, hogy a zsidókat kizárja a politikai életből, a királyságiak tovább is Erdély nyakán maradnak, s az öt erdélyi miniszter legfeljebb némi könnyítéseket fog kieszközölni anyagi téren Erdélynek. Ez a mostani kormányváltozás szigorúan hiteles háttere és igaz perspektívája. Lovászy Márton ma este Budapestre érkezett A szocialisták Garami Ernőt is vissza akarják hozni — A Magyarság tudósítójaitól . Napokkal ezelőtt jelentettük már, hogy míg a nyílt színen látszólag elkeseredett harc folyik a frankhamisítás és egyéb ügyek kapcsán a kormány és a baloldali radikálisok, nevezetesen a szociáldemokraták között, addig a kulisszák mögött titokban már érik az új paktum. Ugyanekkor megírtuk azt is, hogy a fölöttéb erkölcsös politikai szerződés első látható jele a forradalom egyik leghirhedtebb vezérének, Lovászy Mártonnak hazatérése lesz. Értesüléseink helyessége mára már teljes mértékben beigazolódott. Lovászy Márton ma délután érzékeny búcsút vett bécsi elvbarátaitól, akikkel hosszú éveken átegyütt ette az „emigráció“ sótalan kenyerét és felült a budapesti gyorsvonatra. Este kilenc óra és ötven perckor szerencsésen meg is érkezett Budapestre,ahol régi barátai és elvtársai kitörő örömmel üdvözölték a forradalomnak ezt az érdemekben gazdag előharcosát és fáklyavivőjét. A radikális-szocialista pártok öröme kétségkívül határtalan Lovászy szerencsés megérkezése alkalmából; annál nagyobb meglepetéssel és megdöbbenéssel látja azonban a keresztény közvélemény, hogy az állítólag keresztény alapon álló és különösen a legutóbbi időben erősen a keresztény jelszavak felé orenuiálódó Bethlen-kormány újból viszszacsempészett az országba egy vezérforradalmárt, éppen azokban az időkben, amikor magának a kormányelnöknek kijelentései szerint is az eddiginél nagyobb mértékben üti fel a fejét a baloldali veszedelem, amikor idebenn az országban is éppen elég dolgot adnak a forradalmi elemek, eddig külföldön marasztal elvtársaik segítsége nélkül is. A félhivatalos magyarázat, amely a kormány kőnyomatosában Lovászy Márton hazatérését kíséri, nem túlságosan sokatmondó. A félhivatalos közlemény mindössze olyan kevéssé meggyőző erejű fejtegetéseket tartalmaz, hogy Lovászy Márton hazatérésének semmi akadálya sincs, mert amint ismeretes, a kormánynak az az álláspontja, hogy az emigránsok hazajöhetnek, amennyiben azonban eljárás van folyamatba ellenük, az eljárást itthon szabályszerűen le is folytatják. Lovászy Márton ellen sajtóvétségek miatt ma bűnvádi eljárás van folyamatban és hazaérkezéséről a bűnügyi és közigazgatási hatóságoknak tudomásuk van. Lovászy az utóbbi időben távoltartotta magát az emigráció propagandájától és mivel nem súlyosak azok a bűncselekmények, amelyek terhelik, kormánykörökben úgy tudják, hogy Lovászy szabadlábon védekezhetik. Ebből a félhivatalos nyilatkozatból minden olvasni tudó ember kiolvashatja az igazat. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy Lovászy kellő megnyugtatások és kellő biztosítékok alapján tért haza és hogy a bűnvádi eljárástól neki sincs több oka tartani, mint nem sokkal előtte megérkezett emigránstársának, Weltner Jakabnak. Egyiküket sem fogja nyugtalanítani az a kormányzati rendszer, amely most legutóbb a frankügy kapcsán minden eszközzel igyekezett magának a keresztény jelleget biztosítani, amelynek valóságos lényegével és megbízhatóságával azonban ezek után a keresztény tömegek már valóban teljesen tisztában lesznek. Ezek a keresztény tömegek be fogják látni, hogy a Bethlen-kormány előtt a keresztény jelszavak politikai és erkölcsi értéke nem több, mint amennyit a pillanatnyi politikai helyzetek alakulásában mint csereértékek és mint politikai alkudozások tárgyai jelentenek. A Vázsonyiékkal és Peidlékkel vívott heves és szélsőséges hangú parlamenti harcok után, a konszolidációra, a belső rend biztosítására, a forradalmi idők utolsó nyomának eltüntetésére irányuló kormányzati politika sokszoros hangoztatása után egyenként szivárognak be az országba a forradalom hősei, a Bethlen-kormány gyengeségének és folytonos megalkuvásainak következtében, amelyek most már a legkomolyabb próbára teszik a keresztény közvélemény türelmét és elnézését. Volt forradalmi minisztertársai, Búza Barna, Nagy Vince és még egynéhányan, köztük, persze, a liberális hírlapírók kara várta Lovászy Mártont a pályaudvaron, ahol az első percek elfogódottságában nem sokat tudhattak meg Károlyi Mihály jobbkezéről. Egyelőre, óvatosan, csak annyit jelentett ki, hogy politikával nem akar foglalkozni, csak családi ügyeit és egyéb magánügyeit akarja elintézni. Barátai azonban remélik, hogy ez a tartózkodás nem lesz hosszú életű és amint Lovászy egy kicsit megmelegszik, egy kicsit megint megszokja a magyar klímát, hangja megint vissza fogja kapni a régi fényét és újból ott láthatják majd a sorban maguk között. Ebben egyébként nyugodtan bízhatnak is, Lovászy Mártonnak nem lesz hosszú időre szüksége, hogy újból megtalálja helyét a szélsőbaloldali politika útvesztőjében. Minden jel arra mutat, hogy Lovászy Márton még egyáltalán nem is zárja le a hazatérő „emigránsok“ sorát. Ebben a tekintetben mindenesetre feltűnő jelenség az, hogy a szociáldemokraták ma hirtelen újból felfedezik magukban a szélsőséges, kommunisztikus irányzatok megátalkodott ellenségét és harcot hirdetnek Vági Istvánék és az egyéb szélsőséges csoportok ellen, amelyek már a szakszervezetek belső egységét fenyegetik. A szocialisták kétségkívül abban bíznak, hogy ha ilyen módon bizonyságot tesznek lojalitásukról és szolgálatkészségükről, biztosítani tudják Garami Ernőnek hazatérését is. Erre vonatkozólag egyébként, értesülésünk szerint, már konkrét lépéseket is tettek a kormánynál, amely Lovászy Márton hazatérésének engedélyezése után aligha fog Garami Ernő visszacsempészésével szerten elutasító álláspontra helyezkedni. Ara 2000 kor.