Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
»»Létke JíVen ÖTNEGYEDE »-„„A . * . -------^ SZERKESZTÖSÉG ÉS IUDOHITATAL. , EG1 HÓRA « PENGŐ. egYes szAm Ara fél FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VIIL, JÓZSEF-KÖRUT 5. SZÁM köznap tí fillér, vasárnap 32 fillér MN flT&Y rcTír^ frt" - ) telefon: József 68-16, József lui, József 68.92 Ausztriában hétköznap jo garas, vasárnap . garas MILU1AY ISTVAN^g^ “ JlSfíS, XlZ'Lt'yX 4 o L r A M 4S. szám Ilöttisztesség a kislakásban A falusi kislakásépítő akció esztendők óta folyamatban van, vagy legalább is nincs nap, hogy az újságok hasábjain ne szerepelne, mint terv és mint politikai kérdés, vagyis inkább, mint konc a különböző frakciók belső marakodásainak és vetélkedéseinek. Ebben a kislakásépítő akcióban vonaglik immár évek a a rendszer szociálpolitikai meddőség-'"' és benne tükröződik az egész uralom erkölcsi arculata. Hacsak tizedrész annyi energiát fordítottak volna a falusi kislakások felépítésére, mint amennyi erőt, figyelmet és munkát pocsékoltak el a különböző kormánypárti csoportok a kölcsönös és alattomos cselvetésre és intrikára, azért, hogy egymás szájából kiverjék az állami szociálpolitikai altruizmus ízes falatját, akkor a magyar falusi zsellérség nagy része már rég a maga fedele alatt érezhetné magát és nem kellene a háború óta olyan reménytelen és pihenetlen küzdelmet folytatnia a túlzsúfoltság és a hajléktalanság gondjaival. Mikor azonban nálunk végre-valahára elkészül egy-egy terv, valamely állami szociális intézmény létesítésére, az ige nem válhatik testté mindaddig, amíg nem sikerül ezt az állami szociálpolitikát szétparcellázni a különböző kormánypárti frakciók zsákmányául, azaz, amíg az eszmét nem sikerült valami kormánypárti előkelőség testére szabni. Esztendők óta alig múlt el nap, hogy ezt a tengeri kígyót viszont ne láttuk volna a kormánypárt értekezletein, vagy az újságok hasábjain, előbb nagy szociálpolitikai probléma gyanánt, majd megint a terv szakszerűségének vita tárgyaként vagy éppen, mint kivihetőségének és megvalósításának pártpolitikai szempontból mérlegelt kérdését. Eleinte — úgy látszott — jó kézbe van letéve az egész szociálpolitikai elgondolás sorsa. Maga Hadik János gróf, a régi magyar közélet nagy tekintélye, vállalkozott arra, hogy a maga nagy szociális érzékenységét, lelkiismeretességét, pontosságát és megtámadhatatlan puritánságát bocsátja rendelkezésére a magyar falu újjáépítésének. Az ő vezetése és irányítása, persze, nem volt összeférhető az állami közérdek kimérésével a különböző kormánypárti frakciók önző érdekeinek. Múltja és jelleme eleve kezesség volt arra, hogy az egész terv megvalósulásának egyetlen pontján sem fog összeütközésbe jutni az állami közérdekkel és a publica honostas-szal. Aki Hadikot ismeri, az biztosra vehette, hogy a legridegebben visszautasít minden önző pártérdek beavatkozását és hogy a nagy állami akció más célt nem szolgál, mint azokét, akiknek számára az elodázhatatlan szükségesség parancsolja. Miért, miért nem, annyi bizonyos, hogy Hadik János grófot sikerült kitúrni, illetőleg elundorítani ennek az akciónak irányításától és nagy kormánypárti ellenzék alakult, hogy Hadik János gróf eltávolításával ezt a lehetőséget is felhasználják a pártabszolutizmus növelésére és bizonyos egyéni mohóságok kielégítésére. Amióta a mostani törvényhozás üvegfalain ily átlátszóan, tökéletes pártabszolutizmus uralkodik, azóta, természetesen, az,ilyen kérdések nem a parlamenti erők szabad mérkőzésének versenyén dőlnek el, hanem az egységespárti értekezletek zárt és bizalmas akusztikájában. Mert az abszolutizmusnak természetrajzához tartozik, hogy a nagy és kényes kérdéseket nem hurcolják a nyilvánosság elé, nem teszik ki a parlamenti viták szabadságának és tapintatlanságának, hanem, ahogy régebben a kancelláriák diszkrét légkörében döntöttek nemzetek és államok sorsáról, azonképpen most, ha nem is ilyen nagy ügyek, de mindenesetre a nagy közérdeket képviselő kérdések a kormánypárti többség intim értekezletein és dulakodásain intéződnek el. Mióta az utolsó választáson kiirtották a pártokat s véget vetve a turáni átoknak, a nemzetet végre összepofozták egy szent egységbe, azóta a parlament egyúttal kormánypártot s a kormánypárt magát a parlamentet jelenti. A képviselőknek nincs többé pártjuk, legfeljebb árnyalataik és érdekeik vannak. A kislakásépítő akció ügye is Hadik János gróf távozása után most ezeknek az árnyalatoknak és érdekeknek újabb vadászati alkalmat és izgalmat szerzett. A kormány elkövette azt a nyers és vakmerő tréfát, hogy az akció élére állított egy fiatal és fürge közéleti férfiút, a pártnak egyik arrivistáját, aki ugyan eddig nem adta különös jelét a szociálpolitikai érzéknek és szakavatottságnak, de, úgy látszik, sikerült felküzdenie magát a különböző kormánypárti szférák legmagasabb köréig s egy zsíros kanonoki stallummal beleültették a nagy szociálpolitikai koncepcióba. Az illető képviselő úr még csak arra sem hivatkozhatik, hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna rövid közpályája alatt a magyar falu problémái iránt és mégis — talán, mert beügyeskedte magát, a hatalom olimpuszi istenségeinek kezébe — elnyerte a nagy havi járandósággal adagolt állami szociálpolitikát. A kormánypártnak úgynevezett agrárszárnya felszisszent a közéleti dekórum ilyen goromba érintésére. A kormánypártban akadnak még egyes tényezők, akik valamivel továbblátnak a párthatalmi érdekek sivatagjának pereménél s akik, mint a falu istápolói és protektorai, nem nézték közömbösen ilyen fiatal illetéktelenség beérkezését. Akármennyire fáradt és apatikus a magyar politikai társadalom, azért mégse durvult el annyira az erkölcsi érzéke s annyira nem homályosult el látószeme, hogy fejet ne csóválna a képviselői inkompatibilitások rendszeres halmozása felett. Az egységes párt elégületlenjei úgy hiszik, hogy felesleges és ártalmas dolog ekkora morális erőpróbának alávetni egy buzgó fiatalember érdekében azt a kormánypártot, amelynek származási hibáját nem szabad szaporítani élete makuláinak szaporításával. Valamikor sokkal kisebb dolgok miatt zúzta széjjel Szilágyi Dezsőék buzogánya a nagy szabadelvű párt egységét. Akik az összeférhetetlenségi törvényt megalkották, tudatában voltak a felső példaadás fertőző hatásának s nem tűrték, hogy a magyar törvényhozók lelkiismeretének szabadságát az államtól, vagy az államkincstártól való anyagi függőség gátolja. A miniszterelnök egy hatalmi ténnyel megoldotta már ezt a kérdést, amikor az agrárcsoporttal és az összeférhetetlenségi törvény szellemével ellentétben ezt a megbizatást, illetőleg állást eladományozta a kormánypárt egyik fiatal „tehetségének“. Nem tudjuk, mi véget ér a kormánypárt belső palotaforradalma. Nem lehet azonban vitás, hogy most azok szolgálják inkább még a párt érdekeit is, akik ebben a kérdésben a régi közélet puritán hagyományaihoz ragaszkodnak s akik úgy hiszik, hogy erkölcsi dekórum nélkül szilárd párturalmat alakítani annyi, mint puha fából hidat hevenyészni egy rohanó hegyifolyam sellői és örvényei fölött. Szovjetoroszország kihívó hangon válaszolt az angol jegyzékre A szovjet kormány választ adott a legutóbbi angol jegyzékre, amelyben a brit kormány felszólította Szovjetoroszországot, hogy hagyjon fel angolelenes propagandájával. A szovjetjegyzék szerint az orosz kormány angol panaszok esetében már ismételten kérte konkrét esetek felsorolását, ennek azonban a brit kormány nem tett eleget, ami megszegése Curzon lord 1923-ban vállalt kötelezettségének. A legutóbbi angol jegyzék csupán szovjetorosz államférfiak politikai nyilatkozatainak sorozatát említi meg, kétségtelen azonban, hogy a szovjetunión belül elhangzott vagy a sajtóban megjelent nyilatkozatokra való kiterjesztése a fennálló megállapításoknak önkényes eljárás. De sem a szovjet sajtóban, sem egyéb orosz kijelentésekben nem lehet találni olyasmit, ami a konzervatív angol kormánynak a szovjet kormány ellen használt éles kifakadásaihoz hasonlítana. A brit kormány tudatosan eltér az általánosan szokásos nemzetközi szabályoktól, sőt az elemi illendőség szabályaitól is, bátorságot vesz magának arra, hogy a szovjetkormánnyal az ultimátummal való fenyegetőzés hangját beszéljen és ignorálja a szovjet alkotmányát, amikor jegyzékeiben makacs kísérleteket tesz arra, hogy pártszerveket, sőt nemzetközi intézményeket szerepeltessen a szovjetunió formális kormánya helyett. A brit kormány továbbá hallatlan és precedens nélkül álló hangot használt Csicserinnel szemben. A jegyzék ezután utal egyes újabb keletű leleplezésekre, amelyek bizonyítják, hogy az angol kormány egyes tagjai megegyezést igyekeznek létesíteni a volt cári diplomatákkal és az ellenforradalom vezéreivel. A jegyzék ezután kifejti: ha a brit kormány azon a nézeten van, hogy az angol szovjet-orosz viszony megszakítása a brit birodalomnak és az általános béke ügyének előnyére válik, akkor, természetesen, ennek megfelelően fog cselekedni és viselnie kell a teljes felelősséget a következményekért. A szovjet kormány végül magáévá teszi Kraszin nyilatkozatát az összes ellentétek megszüntetésének és a teljes normális viszony helyreállításának kívánatosságáról, majd kijelenti, hogy a brit kormánynak a béke útját elősegítő mindennemű előzékenységét őszintén üdvözölni fogja. Az angol sajtó élénken kommentálja a szovjet kormány tegnapi válaszjegyzékét és általános vélemény szerint ezek után további tárgyalásokról nem lehet szó. A Times véleménye szerint a legokosabb a® lenne, ha az angol kormány nem is venné tudomásul a szovjet jegyzékét, amely tele van hamis rágalmakkal és az angol álláspontot egészen tévesen állítja be. Az angol kormánynak most már nem szabad beavatkoznia az események további alakulásába s nem szabad kiéleznie az ellentéteket, tekintettel arra, hogy a helyzet további elmérgesedése rendkívül kedvezőtlenül befolyásolná Anglia kínai pozícióját. A Daily Telegraph igyekszik szétoszlatni azokat a német aggodalmakat, amelyeket az angol—orosz viszony kiéleződése német politikai körökben felszínre hozott. A lap bejelenti, hogy ebben a kérdésben egyébként Chamberlain külügyminiszter nizzai tartózkodása alkalmából személyesen is tárgyalni fog Stresemarin német külügyminiszterrel. Moszkvai lapjelentések szerint a® angol jegyzék Oroszország nagyobb városaiban viharos tüntetésekre adott alkalmat és sokezer munkás angolellenes felvonulásokat rendezett. Konstantinápolyi jelentés szerint Clark angol követet Londonba rendelték, hogy tekintettel az angol—orosz feszültségre, Törökország magatartásáról felvilágosítást adjon, elsősorban arról, várjon az orosz—török szerződés milyen mértékben kötelezi Törökországot Szovjetoroszország támogatására. GSSSSSSSSSSSSSmSSSSS5SSSS Döntő ütközet készül az északi és déli kínai csapatok között Sanghaj előtt Sanghaji jelentés szerint Szun-Csuang-Fang és Csang-Csang-Csang korán reggel Sanghaiba érkeztek és rövid tartózkodás után Sun-Kiangba mentek tovább, ahol előreláthatólag a délkínai haderők ellen létesítendő új védelmi vonal lesz. A két tábornok a jelenleg ötvenezer főből álló sereg fölött tart szemlét. Csang-Csung-Csang a Times nankingi külön tudósítója előtt kijelentette, hogy remélhetőleg sikerülni fog 150.000 embert küldeni a kantoniak ellen. A közeli napokban Sanghai körül élete legnagyobb csatáját fogja megvívni a kantoni csapatokkal, amelyek már csali: néhány mértföldnyire állanak Sanghaitól. A városban a legnagyobb erővel dolgoznak a védelmi állások kiépítésén. Kiu-Sang, a sanghai-i kínai haderő parancsnokló tábornoka elrendelte, hogy a Wu-Sung folyó bejáratát Whang-Punél, amely az egyetlen bejárat Sanghaiba a tenger felől, este hat órától reggel hat óráig mindennemű hajóforgalom elől zárják el. A tábornok, amikor intézkedése ellen a konzuli kar tiltakozott, arra hivatkozott, hogy elejét akarja venni a déli flotta esetleges támadásának. Sanghaiban tegnap ismét partraszállítottak két angol zászlóaljat, amelyeket iskolaépületekben és gyárakban helyeztek el. A sanghaji angol csapatok főparancsnoka, Duncan tábornok, influenzában megbetegedett stegnap óta az ágyat őrzi. A francia konceszszióban tegnap délelőtt kisebb összeütközésre került a sor a francia katonaság és a kínai rendőrök között. A sanghaji városparancsnok rendőrei be akartak nyomulni a francia negyedbe, hivatkozással arra, hogy utasításuk van több kommunista agitátor letartóztatására, akik a francia negyedben kerestek menedéket. A francia katonaság a rendőröket feltartóztatta s nem engedte meg, hogy átlépjék a francia koncesszió határát. A sanghaji városparancsnok tegnap, egyébként, bezáratta a sanghaji egyetemeket is, hivatkozással arra, hogy az egyetemi diákság fejti ki a legnagyobb kommunista propagandát. Kínában élő angol misszionáriusok jelentése szerint az északkínai csapatok Hang- Csau városát elvonulásuk előtt kifosztották. Fegyveres polgárok erre összeverődtek és többszáz északkínai katona leölésével borzal. Ára 16 fillér