Magyarság, 1927. június (8. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA K: félévre 24 pengő, negyedévre 4 pengő EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILLÉR. VASÁRNAP 32 FILLÉR AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIIL, JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM TELEFON) JÓZSEF 46947, JÓZSEF 46218, JÓZSEF 40491 FIÓKKIADÓ HIVATAL: BUDAPEST, VL KÉR, ANDRÁSSY ÚT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-321 LEVÉLCÍM) BUDAPEST 741, POSTAFIÓK , BUDAPEST, 1927 JÚNIUS 1, SZERDA VIII. ÉVFOLYAM 123. (1894.) SZÁM Szerb orléniádé Irta: Bartorych Hornél Hajdan, mikor filozófiával foglalkoztam, tanultam Bacon elméletét az idolákról, a bálványképekről, előítéletekről, melyek, velünk születve és belénk nevelve, akadályai az önálló gondolkozásnak, az igazságok felismerésének. Mindig Bacon idolái jutnak eszembe, valahányszor a Magyarországon újra és újra felbukkanó szerb rokonszenv jeleivel találkozom. Magyarországon a szerbek tömegesen először 1690-ben jelentek meg, mikor az árulóvá lett Csarnojevics III. Arzén ipeki pátriárka a szultán bosszúja elől negyvenezer szerb családdal ide menekült.. A magyar király befogadta a menekülteket és azon feltétel alatt, hogy hazájuk felszabadulása után oda visszatérnek, ideiglenesen letelepítette őket. Azóta a régi Kaléia felszabadult, de a szerbek megmaradtak Dél- Magyarországon és a nagylelkű király kegyelmét azzal hálálták meg, hogy Magyarország ez ősi területét elrabolták. A szerbek Magyarországon, hasonlíthatatlanul kedvezőbb kulturális és gazdasági viszonyok közé jutottak, mint amilyenek közt a Balkánon éltek. Ennek köszönhetik, hogy a szerb irodalom a XVIII. században Magyarországon született újjá. Egészen a múlt század nyolcvanas éveiig a szerb kulturális élet központja előbb Buda, azután Újvidék volt. Szerbiának vezető politikusai és írói a jelen századig szinte kizárólag Magyarországról kerültek ki. A karlócai szerb egyházat a magyar királyok tették gazdaggá és látták el széleskörű nemzeti autonómiával. Mindezért a, hála az volt, hogy valahányszor Bécs és Magyarország ellentétbe kerültek egymással, a szerbek Béccsel tartottak. Ismeretesek a magyar szabadságharc eseményei. A szerbek hét nemzedéken át, duskálkodva Magyarország leggazdagabb részein, a magyar királyok kegyelméből nyert anyagi és erkölcsi javaik segítségével mindig Magyarország vesztére törtek, mindig Nagy-,Szerbia pionírjainak tartották magukat, és mikor a világháború végén elérkezett céljaik megvalósítására a pillanat, tőrüket jótevőjük szívének irányítva, teljesen meg akarták semmisíteni. Csodálatosképpen Magyarországon a negyvennyolcas események után is maradtak szerbbarátok. Horvátországban a nyolcvanas évektől a kormányzatban a szerbek igen jelentékeny szerepet játszottak a Szent György-tér jóvoltából, a horvátok rovására. A függetlenségi párt és a szerb radikális párt között szoros szálak fűződtek, de a szabadelvű- és a munkapártban is mindig ott ült néhány úgynevezett magyarhű szerb. Ez az állapot a magyar közvélemény tetszésével találkozott, holott, aki csak egy kicsit is benézhetett a szerb urak cirkulusaiba, tisztában kellett, hogy legyen, mire törekszenek. Magyarországszerfelett naiv nemzetiségi politikát csinált. A vezető politikusoknak rendszerint fogalmuk sem volt a nemzetiségi törekvések igazi céljairól. Azt hitték, hogy aki jól beszél magyarul, aki veri a mellét, hogy ő büszke magyar állampolgárságára, aki elsajátította a magyar politikai frazeológiát, aki úgy tud mulatni, cigányozni, mint a magyar zseniki, az valóban támasza a magyar impériumnak. A szerbek bizánci moralitással teljesen beleilleszkedtek a magyar élet külsőségeibe, amivel sikeresen vezették félre a magyar politikát és közvéleményt. Nem tanult a magyarság egy része még Trianon után sem. Pedig akkor a legmagyarásabb szerbek is eldobták az álarcot. Ki nem tudná, hogy egy munkapárti képviselő felesége lett a szerb királyné első udvarhölgye, hogy egy a magyar kormány által a szerbekre erőszakolt karlócai pátriárka testvére sietett Belgrádba megszervezni az ottani egyetem orvosi fakultását, hogy a magyar királyi Kúria egy disze hetvenéves korában átment szerb szolgálatba? És mégis voltak magyar miniszterek, akik szerb orientációt hirdettek, voltak magyar politikusok, akik a habsburgi „veszedelem“ ellen Belgrád pártfogását keresték, akadnak ma is magyar politikai pártok, melyek Belgrád felé kacsintgatnak! És, ami mindezeknél sokkal súlyosabb, kilenc hónappal ezelőtt, a mohácsi gyászünnepen, a Bethlen-kormány még az államfőt sem átallotta egy szerbbarát nyilatkozatba belevinni. Nyugat-Európában a kormányok államfőiket csak olyankor szokták külpolitikai nyilatkozatokra felkérni, mikor valami nagy horderejű, perfekt dolgot a nemzetnek és a külföldnek ünnepélyesen akarnak bejelenteni. A mohácsi beszédet így is fogták fel világszerte. E sorok írója akkor külföldön tartózkodott és élénken emlékszik rá, hogy nemcsak ő, hanem mindenki, magyar és idegen egyaránt, meg volt győződve róla, hogy az államfői nyilatkozat mögött kész magyar__szerb megegyezés áll. Azóta kiderült, hogy a beszéd csak ballon d’essai volt. Csekély nézetem szerint ezzel a kormány súlyos tiszteletlenséget követett el Magyarország kormányzója ellen, amiért felelősségre kellett volna a parlamentben vonni. És felelősségre kellett volna azért is vonni, hogy a mohácsi beszéd délszláv visszhangja körül félrevezette, vagy legalább félrevezetni hagyta a magyar közvéleményt. A délszláv sajtóban valóban nagy visszhangja keletkezett a beszédnek. Száz és százféle variációban ugyan, de lényegében véve a válasz mindenütt ugyanaz volt: Nagyon örülünk, hogy a magyarok végre észretértek és hajlandók beleilleszkedni a trianoni keretekbe. Nagyon örülünk ennek és szívesen segítségére leszünk Magyarországnak azon törekvésében, hogy a kisántántba beléphessen. A magyar sajtópropaganda, elhallgatva e szerb kedvességeket, a mohácsi beszéd óriási hatásáról beszélt, úgy, hogy a magyar közvélemény be nem avatott része heteken át valami csodát várt. A szájrólszájra adott, ellenőrizhetetlen, de hangulatcsinálásra igen alkalmas „értesülések“ területi koncessziókról, szoros szövetségről, észak és kelet felé szabadkézről stb. tudtak. Kérdem, miért volt ezekre szükség? Talán csak nem azért, hogy a fiaskó lepleztessék? Az olasz—magyar barátsági szerződés visszaadta Magyarországnak külpolitikai súlyát. És sajátságos, hogy amíg a tiranai szerződés által sarokba szorított Szerbia egy lépést sem tett a trianoni kereteken túl Magyarország felé, itt még mindig akadnak politikusok, akik nem ábrándultak ki Belgrádiból. Íme, a fajvédők vezére nemrégen a belgrádi Politikában magyar—délszláv__bolgár konfederációról beszélt és magát, keleti embernek vallotta. A konfederáció, persze, fantasztikum, egyebek közt azért is, mert Belgrád sem kér belőle. A keleti kultúrához való csatlakozást, nem tudom, hogyan képzeli a képviselő úr. Mindenestre előbb egy új magyar nemzetet kell teremtenie, mert ez a magyar nemzet közel ezer év óta a nyugatikultúra részese, támasza , néni kis dicsősége. Ugyanott hangsúlyozza a fajvédők vezére, hogy Budapestről az út Fiuméba nem Zágrábon át vezet, hanem Belgrádon. Legyen szabad arra emlékeztetnem, hogy a mohácsi beszéd után arról beszélt, hogy Budapestről az út Rómába Belgrádon át vezet. Kilenc hónap alatt lényegesen közelebb került hozzánk a belgrádi út végpontja. Attól tartok, ha a képviselő úr még néhányszor ilyen alaposan megrövidíti a belgrádi utat, végül is__a Konti utcába fog eljutni! Kívüle ma már jóformán csak ott vannak szerbbarátok. Szerbiánál megátalkodott abb ellensége még nem vét a magyarságnak. Ott a magyar szerelmi ömlengéseken mindig csak nevettek és rendületlenül folytatták aknamunkájukat Magyarország ellen. Csak gondoljunk arra, mit tett Szerbia a magyar nemzet ellen azösszeomlás óta. Befogadta és pénzelte Lindert, Károlyit, Jászit, Lovászyt. Megcsinálta a baranyai köztársasághoz címzett komédiát. Az uralma alá került magyarokat megfosztotta birtokaiktól, iskoláiktól, léptennyomon belegázolt nemzeti érzésükbe és becsületükbe. Sehol az utódállamokban nem olyan sanyarú a magyarság sorsa, mint Belgrád uralma alatt. Magyarország hajdani Kánaánjából mocsaras, egészség-" télen, maholnap gazdaságilag is passzív Fiók-Macedóniát csináltak. És még ma, Tirana után is, legázolással fenyegetnek, ha a magyar_s olasz barátság nekik nem tetsző méreteket öltene. Ők, a Magyar-ország vesztére törő francia politikának és a szabadkőművességének balkáni exponensei, akik legújabban még a szovjettel is gyanús relációkat kezdettek. Ilyen áLlammal vél a fajvédők vezére konföderációba léphetni? E sorok írója őszinte csodálattal van eltelve a szerb nép iránt, mely méltatlan vezérei alatt is törhetetlen nemzeti érzésről, halálmegvető hősiességről és minden csapásokkal dacoló elszántságról tett tanúságot. A szerb nép rászolgált arra, hogy természetes határai között megtalálja boldogulásának feltételeit. Csak azt nem tudom elviselni, hogy ez a boldogulás más nemzetek rovására történjék, hogy ez a par excellence balkáni nemzet Balkánon túlra is kiterjessze hatalmát. És a magyar nemzetre végzetes veszedelemnek tartanám, ha Szerbiával, baconi idoláktól vezetve, a jószomszédságon kívül bármily közelebbi kapcsolatokra törekednék. Zalaegerszegen újra megválasztották Kray István bárót Zalaegerszeg, május 31 (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) Még meg sem érkeztünk Zalaegerszegre, csak a megye szélén jártunk, s máris tudtuk, hogy nem az ellenzéki Farkas Tibor és a kormánypárti Kray István báró, hanem Farkas Tibor és a közigazgatás vívja meg a választási harcot, mely a bíróság mandátumsemmisítő ítélete nyomán újult ki a Zala völgyében. Nem mendemondából értesültünk erről, hanem a legilletékesebb forrás, a kormánypárt nagykanizsai szócsöve kürtölte ki tele hanggal, hogy „a hatóságok minden előkészületet megtettek a választásra“. S a kormány zalai hírharsonájának igaza volt: a hatóságok csakugyan rákifegyverkeztek. Annyira a szó szoros értelmében történt ez a fegyverkezés, hogy a választási törvény 57-ik szakaszának világos rendelkezése ellenére az utolsó pillanatban két század honvéd toppant be váratlanul a kerületbe. A törvény úgy intézkedik, hogy karhatalmat egyedül és kizáróan a választási elnök rendelhet ki. Az elnök azonban semmiféle rendelkezést nem tett, a két század mégis megérkezett. Hogy honnan és miért? Ki más tudna feleletet adni erre a kérdésre, mint az, aki napokkal ezelőtt négyszáz csendőrt összpontosíttatott Zalaegerszeg vidékén. Mert azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy a kakastollas vitézek összpontosítását sem a választási elnök rendelte el. De történtek más hatósági előkészületek is, így például a zalalövői jegyző, Tóth Géza, a hétfőről keddre virradó éjszakán egy pillanatig sem hunyta le álomra a szemét. Reggel négy óráig rótta körjegyzőségének községeit: Zalalövőt, Zalapatakot és Zalamindszentet. Felhívta a választókat, ha szüksége mutatkozik, kézzelfoghatóan is korteskedni a kormánypárti jelölt érdekében. Még kézzelfoghatóbb hatósági korteskedés szemtanúi voltak hétfőn délután Zalahárshágy választópolgárai. Itt ugyanis letartóztatták Varga István földművest, akinek az volt egyetlen bűne, hogy tántoríthatatlanul kitartott decemberben is és most is Farkas Tibor mellett. A letartóztatott ellenzéki választót addig-addig kisérgették, amíg Zalalövőre nem értek vele. Itt azután ajánlatot tett neki a jegyző, mondván, változtassa meg elveit, nyomban szabadlábra kerül. Varga István azonban nem állt kötélnek, aminek következményeképpen ottfelejtették a csendőrség őrizetében. Talán most is ott volna még, ha Zalahárshágy lakosai kedden reggel utána nem mennek. Ne higyje senki, hogy az ellenzéki választók erőszakoskodni akartak. Korántsem! Ahelyett négyszázmillió korona kauciót ajánlottak föl Varga István szabadlábra helyezése érdekében. Az ajánlat annyira gondolkozóba ejtette azokat, akiket illetett, hogy kaució nélkül is szélnek eresztették Vargát. Hogy mi volt az első teendője? Hazament és leszavazott Farkas Tiborra. A tanulságos hatósági előkészületek száz és száz esetét sorolhatnék még föl, azonban kénytelenek vagyunk most már csak a legkirívóbb esetet említeni föl. Az egységes párt zalaegerszegi irodájában is hatóság ütött tanyát, amennyiben a népjóléti minisztérium két kirendelt tisztviselője vette kezébe az irányítást s dolgozott oly munkakedvel és szorgalommal, hogy ha Budapesten is így működnék a központ, egyetlen akta sem maradna hátralékban. Ilyen előkészületek után nyitották meg ma reggel nyolc órakor a szavazást a kerület hetvenkét községében és Zalaegerszegen. A székhelyen valósággal hajsza indult meg a különféle járművek után, melyek a választás napján is nyugodtan korteskedő egységespárti képviselőket röpítették ki a községekbe, hogy ellensúlyozni próbálják a Farkas Tibor mellett megnyilatkozó lelkes hangulatot. Magában Zalaegerszegen nem volt szükség ilyen munkára, mert a város nagyrészben kormánypárti volt decemberben is s az maradt most is. A Magyarság munkatársa a Farkas Tibor támogatására Zalaegerszegen tartózkodó Gaal Gaszton autóján járta végig a hetvenkét község nagy részét. Kormánypárti lelkesedést a legjobb akarattal sem tuúrtunk felfedezni sehol sem: mindenütt Farkas Tibor mellett tüntetett a nép. A délutáni órákban a kerület községeiben nagyon veszedelmesre fordult a kormánypárt helyzete. Vaspör községben Farkas Tibor 160 szavazatával szemben mindössze két egységes Ára 16 fillér