Magyarság, 1928. május (9. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-01 / 99. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1928 MÁJUS 1, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI BUDAPEST VI. ARADI U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-32 FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-32 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER., ANDRÁSSY ÚT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 IX. ÉVFOLYAM, 99. (2167.) SZÁM Az eredmény írta: Friedrich István .A dicsőségesen uralkodó Rendszer megdönthetetlen szilárdsággal áll. Mussolini diktatúrája után a magyar konszolidált királyi köztársaság az a boldog mintaállam, amely felé az egész világ ámuló népei csodálattal tekintenek. Európa két zsenigóliát — Mussolini és Bethlen — körül van kialakulóban. Bethlen mosolygós hallgatása mögött világtörténelmi tervek és elgondolások rejtőzködnek, az integer Magyarország feltámadásának csodaszerei. A rendszer nagyjait a gondviselés adta szegény nemzetünknek, hogy azt szanálja, konszolidálja, a felesleges embereket leépítse, a mindent elnyelő állambürokráciát felépítse, a kincstárt megtömje, a választásokat közigazgassa és az egyhangúlag kiválasztottakból szervezze meg a Pártot, amelybőlegyedül fakad a politikai jólét, a szövetkezeti termelés és értékesítés. Felülről informált sajtó, a rendszer néhány száz beérkezettje, a bankettek, ünnepségek, évfordulók, a „méltóságos“ tűn zápora, az ál-Bethlenek és pseudo- Mussolinik műtekintélye, egy új politikai arisztokrácia, egy csendes parlament, sötétben bujkáló örömhírterjesztéssk, politikai udvaroncok és smaracerek stréberlégiói, meggyőződés és véleménynélküli eunuchok által körülhordozott győzelmi trófeumok, az amatőrpolitika kihalása és a professzionálus politika terpeszkedése, egyrészt politikai kényurak, másrészt közéleti janicsárok, a konszolidációt örökké magasztaló, de lekenyerezett chanteclair-ék, hivalkodó külsőségek, üres parádék, épülő vasúti szalonkocsik és végnélküli csend, ellenzéki mozdulatlanság hirdetik a Konszolidáció Isten kegyelméből való származását. Tömegpszichikai hullámzásban sodródik ez a jámbor balektársadalom egyik csodavárásból a másikba. Egyszer a népszövetségi kölcsönhullám, máskor a Mohács—Belgrád között iniciált orientáció, azután Róma—Fiume reményei, újabban a Balkánblokk ábrándja elkapja ezt a mechanizált közvéleményt és viszi magával addig, amíg a sikertelenség és eredménytelenség biztos kitudódása előtt a rendszer deus ex machinája egy újabb fantomot nem varázsol a politikai rabszolgaságban tartott és titkos választójogra éretlen adóalanytömegek elé. A kincseket gyűjtő Harpagon-kincstár, a pusztuló magángazdaság és proletarizálódó társadalom felett trónol olimpusán, mint a bethleni Potemkin konszolidáció dicsősége. Ez a kincstári aranyborjú lett az új Magyarország szimbóluma. A Párt, Bürokrácia és Kincstár triumvirátusa uralja Csonka- Magyarországot a dolgozó társadalom, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem terhére. Az állam jólétével hivalkodik a rendszer, a magángazdaság pedig sivataggá szárad, amelyben a felesleges emberek szomjas karavánjai lézengenek. Hiába adjuk le egynéhányan ennek a delíriumos, uniformizált közvéleményünknek az S. O. S. vészjeleket. Azokra nem hallgat senki sem. Az exigenciák, reális és közelfekvő lehetőségek, a nemzetgazdasági szükségszerűségek, az azokra támaszkodó külpolitikai elgondolások nem érdekelnek senkit sem. A „mindent vagy semmit“ és „az idő nekünk dolgozik“ hisztérikus jelszavaival felőrlődő társadalmunk nem veszi észre saját politikai, gazdasági és erkölcsi züllését, hanem a rendszer vétéseire hallgatva várja, hogy az egy erős akarat kettévágja majd Nagy Sándor módra a gordiuszi csomót. Az ehhez hiányzó kardot tehetetlenségének megsemmisítő tudatában egyszerűen Bethlen rejtélyes mosolya mögé képzeli. A rendszer satrapái, saját politikai létük prolongálása céljából, mindig újabb és újabb kábítószerek adagolásával elősegítik ezt a narkotikus álmot, ezt az ópiumos ábrándozást. Pedig milyen rettenetes lesz a felébredés! Nincs is olyan messze már! A Nemzetközi Vásár megnyitásánál hallottuk, hogy kishitűség, ha a konjunktúrának — a dolog természete szerinti — rövidebb vagy hosszabb kimaradásánál mindjárt csökkenő bizalommal tekintünk a jövő elé. Sajnos, azonban a dolgozó társadalom ma nem dekonjunktúrát lát és érez, hanem nemzeti termelésünk teljes szervezetlenségét és a produktumainak értékesíthetetlenségét nyögi. Ez a dekonjunktúra nem hullámszerű megnyilatkozás, hanem veszélyes ingovány, amely a dolgozó társadalmat elnyelésével fenyegeti. Az úgynevezett konszolidációs rendszer hibáiból és tévedéseiből képződött ez az ingovány. Akkor kezdődött, amikor a névtelen adófizető című polgár titkos választójogra éretlen individuum lett, fegyelmezett, haptákba állított véleménynélküli adóalannyá, szolgalelkű és akaratnélküli numerussá. Akkor kezdődött, amikor a kisgazdatársadalom lett az a szikla, amelyre a konszolidáció csodavárát felépítették. A gazdatársadalom volt az irányító hatalom. Látszólag! Annyira érvényesültek a gazdák érdekei, hogy ma egész őstermelésünk passzív és összeomlás előtt áll. Egységespárti égisz alatt — más formában nem lehetséges — összeülő kisgazdaüléseken a józan, hazafias kisgazdák, mint a szikla alkotó elemei, kétségbeesve panaszolják, hogy „a gazdatársadalom a végpusztulás útján van.“ így jajgat maga a szikla, amelyre a rendszer a maga kártyavárát rá’-* építette! Mezőgazdaságunk jövedelmezőségé- nek 35%-át az állattartás szolgáltatja) Nemzetgazdaságunknak ez az ága azon- ban, hála a bölcs külkereskedelmi poli- tikánknak, teljesen tönkrement és meg-szűnőben van. Állatexportunk katasztrófálisan összeomlott. A hizlalás csak deficitet, de nem jövedelmet jelent a gazdának. Külkereskedelmi mérlegünk minden állammal szemben passzív. Csak Ausztria kivétel e tekintetben, de ebben a viszonylatban is mérlegünk 50%-kal megromlott az utóbbi esztendőben. Múlt évi külkereskedelmi mérlegünk 350 milliós hiánnyal zárult, ez évben — ha valami csoda nem történik — 700 millió lesz. Sőt! Búzakivitelünk Olaszország felé, dacára az olasz—magyar barátságnak, egy év alatt az id-ére csökkent. Ezzel szemben az olasz export Magyarországba emelkedik. Politikai barátságok és szövetségek a történelem tanúsága szerint csak akkor tartósak és válnak döntő pillanatokban átütőerejűvé, ha gazdasági érdek az alapjuk, ha nemzetgazdaságuk a válságos időkben szolidáris egységgé válik. Ehhez pedig az út csak olyan külkereskedelmi szerződéseken át vezet, amelyek mind a két fél sacro egoismo-ját kielégítik. Hogy a nagybirtok belterjes gazdálkodásról külterjesre kénytelen áttérni, az a többtermelési frázisokkal manipuláló rendszer tragikomikuma. Az intenzív gazdálkodás ráfizetést jelent! Baj nem a konjunktúra kimaradása, hanem a gazdasági bajok lavinájának nyomában járó gazdasági lehetetlenülés. Racionális külpolitikát csak gazdasági alapon lehet felépíteni, a görögtüzes külpolitikai mutatványok a realitások felett légüres térben lebegnek. Őrségen Írta: Török Sándor Az oláh hadseregben eltöltött napjaim emlékére. .. ,.. Egy-kettő ... négy ..« hét. .. Ibyolc. .« vissza..» kettő ... öt... hat... nyolc. i i vissza... Éppen nyolc az oszloptól az oszlopig. Peckesen fogok fordulni..így. Hopp.»- csak ne Csúszna úgy ez a kő. Biztos, hogy kijön a hadnagy .. egész biztos. Hát csak jöjjön. Az a betegsége, hogy magyarok álljanak a vártán... hát kérem tessék megnézni. Egy**. öt.** hét... nyolc... sztanga prejur.. . hátra arc.. « vissza... kettő, .. hat .»3 nyolc... sztanga prejur ... vissza ... ezt megnézheti. A hadnagy úr, Irimia Constantin ... furcsa alak ... lehet vagy negyvenöt éves... azt mondják, őrmester volt. Hát máskép nem is lehet Csak szépen katonásan, így ni. Nincs az az operett, amelyikbe különbül csinálják .. . Milyen csend van. Valaki jön a hátám mögött. Na . i. mi az, tisztán haliszé ... éreztem ... na most megint... a... bolondság... ki jönne... A káplár ki fog jönni óránként, az biztos ... talán pofon is vág, azt a keserves- Nahát azt nem ... azt aztán tudom, nem. Abban a pillanatban leszúrom... azt a ... nem, nem ... inkább ... Nem bánom, akárhogy is, bele a szuronyt, hogy a hátán jön fel... csodálom azt a szegény Szabót is, hogy hogy tűri... ámbár sok mindent eltűr az ember. De ütni nem, nem hagyom magam, leszúrom a bitangot... le én. Ha a Moldván átjutok hát... hát... hát semmi. Mit érek vele. S különben is a hídon nem mehetek át egyenruhában. — Egy, kettő, négy, hét, nyolc... a bátyám tiszt volt.. ..a magyaroknál a háborúban... milyen kicsi voltam akkor. Tizenegy, vagy tizenkét éves. S most itt vagyok. Moldvában .. . Moldva ... Moldva ... Moldva ... Moldva ... Moldva ... Mold- nyolc vissza ... ilyen hideg még nem volt mióta itt vagyok. — A Toscában a harmadik felvonásban ... az a katona, ahogy sétált De milyen lomhán, csak éppen hogy húzza a lábát ott fent . — Merre van Jassy ... ott kell legyen az istállókkal egy irányban. Kicsit balra ... Jassy ... csak ez a szél ne volna— talán be is állhatnék kicsit a kutyaszorítóba ... Kutyaszorító ... a bátyám mondta a faköpönyegre ... beállhatnék, elvégre, lefagy a fülem ... hopp ... — Streit domnu caporal. Nu sa intamplat nimic. Nem történt semmi, igenis káplár ur.. . da, da .. . igenis káplár ur. ... Ur... urr uuurrr ... a bitang keservű... Három, öt nyolc, vissza, na most, ha beálltam volna, bezzeg. Egészen biztos, hogy megüt... ivott... érezni a száján, képzelem, mi van bent... szegény Szabó, arra amúgyis rájár a rúd. Miről is kezdtem ... igen, Jassy ott lesz az istállók mögött és amarra a gyergyói havasok ... messze, ahol bejöttem. Idegen folyók ezek... jaj, de idegenek, ronda moslékvizek, Moldva, Szereth ... ámbár tán van akinek olyan otthonos, mint Szamos, Olt... Jaj, de hideg ... minden hideg... fújok egy kicsit... igy, még ... hú, de ég. Most egy óra hosszat nem jön az a gazember, hacsak nem akar rajtacsípni, a nyomorult. Pályázik az intelligenciára ... de különösen Szabóra — szegény. Nem bírja ki ez a fiú ... lehetetlen, hogy kibírja. Egy, kettő, hét, nyolc, nyolc oda, nyolc vissza. Turretur, tizenhat. Mondjuk, százszor fordulok egy óra alatt, az ezerhatszáz lépés ... hetvenöt centivel számítsuk ... Katonalépés ... ojjé, nem lehet annyi, de mondjuk, hogy hat kilométer óránként... öt óra az ... hopp, azért nem állok meg ... Jézus Mária, az nem lehet... harminc kilométer, a ... Ide Moreni talán nem több harminc kilométernél, fő a fejem a hidegtől... legalább fülvédőt adnának... a bátyámnak kötöttek olyat, mikor Galíciában volt... tizenhatban ... igen tizenhatban, persze akkor, mikor a nyáron, nem is ... őszön ... menekültünk... ezek elől... most meg itt állok a kapu előtt... az ott lent, messzebb az a csík a Moldva ... megy , a Szeretbe ... amarra Jassy, erre Moreni... ott valahol Bacau... és Jassy felől, fuj a szél. Oroszország felől... Fuj bele a nyakamba és a fülembe, a bőröm alá, a csontomba ... Istenem ... öt óra ... disznóság ... az ezrednél csak hármat kell, de ilyen hidegbe csak kettőt... Csak nem megállni... nem megállni... nem szabad megállni ... egy, öt, hét, nyolc, igen balról az ott a Moldva ... és szerte a városban még százan... sokkal, sokkal több mint százan őrséget állanak ... gondolom fele magyar... és az országban szerte mindenütt most katonák állanak a kapuk előtt... mind ilyen ruhában mint én, ilyen bakancsban mint én, ilyert, puskával.. * jelzem igazán nevetséges.. Kellene is nevessek igazán, hiszen jóformán nem is tudom még, hogy kell bánni ezzel a puskával.* nem, igazán, csak sejtem... szúrni tudnék vele, vagy ütni, de egyébként igazán nevetséges, hogy nem ülök les*» — Streit dopinu capolar... da««« igen... nem történt semmi... igenis*) Na azért csak telik az idő... telik, te-lik... te-lik... te-lik, te- nyolc, vissza... ez a disznó, hogy röhög azzal a sunyi szemével .. . látja, hogy megveszek a hidegtől... röhög a nyomorult... még kétszer jön ki, aztán bemegyek, csak tovább ... ki is mondta ... Csorvássy, igen ... Csorvássy ... hogy az ezrednél csak kettőt. S ilyen hidegbe... Miről is ... na ... hogy mennyien vagyunk itt szerte... topogunk le-fel ebbe a szélbe, nyolc lépés jobbra, nyolc balra... és be is biztosan verik szegény Szabót... még sok Szabót vernek itt-ott szerte a kaszárnyákban ... hogy hogy is bírja egy ilyennyápic ... Anyámék most alusznak ... jaj, ma sem imádkoztam ... pedig ő biztosan imádkozott... nem azért... jó, jó, én tudom, hogy izé ... ez az egész csak afféle ... de édesanyám, szegény ... de hát ez még nem számít bevégzett papnak, hogy itt sétálok le-fel. Ahogy bemegyek a terembe rögtön imádkozni fogok ... akkor kéz a napom és akko£ Ára 16 fillér.