Magyarság, 1928. október (9. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK. FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 1991 BUDAPEST, 1928 OKTÓBER 2. KEDD IX. ÉVFOLYAM, 223. (2291.) SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ* MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VL ARADI U. 10. TEL.: AUT. 252-30, 252-31, 252-40. FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK UTCA. 7. TELEFON: AUT. 294-31, 294-32. FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER., ANDRÁSSY ÚT 8. SZ. TELEFON, AUT. 200 77, 234-32 a - Pilsidski Bukarestben Varsó, szeptember 30 Bem hamvainak hazahozatala talán Soha nem látott fényű nemzeti ünnepnek készült Lengyelországban, de mára hazaszállítást másodszor is elhalasztották. A lengyel közvéleményt is teljesen készületlenül érte az újabb halasztás és meglehetősen éles kifakadások hangzanak el mindenfelé az illetékes tényezők ellen, akik egy ilyen nagyjelentőségű nemzeti ügyben ennyire határozatlanok. Tudósítónknak alkalma volt beszélni a lengyel közélet több vezető egyéniségével, akiktől teljesen hiteles felvilágosítást nyert arra vonatkozólag, hogy mi az oka ennek a határozatlanságnak. Nem határozatlanság ez a lengyel részről, hanem meghátrálás a cseh és román diplomácia együttes rohama elől. A Bem-emlékünnep nem magánügye lett volna Lengyelországnak, mert abból bőven kivette volna részét a magyar nemzet is, hiszen neki is teljes joga van ünnepelni a lengyel katonák eszményi hősét, a szabadságharcok legendás hírű vezérét, aki annyira hozzánőtt a magyar nép szívéhez. Ahogy Erdély adta Báthory Istvánt Lengyelországnak, úgy adta viszont a lengyel nemzet Erdélynek Bemet. Lengyelországnak ez a két legnagyobb alakja a múltból isátnyúlt, hogy összekapcsolja a magyar és a lengyel nemzetet, azt a két nemzetet, mely az ezeréves szomszédság egész folyamán mindig csak vállvetve állt egymás mellett a harcokban, de sohasem egymással szemben. Várna és Mohács csatasíkján, Pskov falai alatt és Bem apó legendás erdélyi harcaiban olyan emléket őriznek lengyelek és magyarok egyaránt, mely feledhetetlen a múltra és szétszakíthatatlan a jövőre. Egyenesen megindító, hogy lengyel politikusok, publicisták milyen meghatottsággal emlegetik a lengyel—magyar barátságot. Ugyanezek az emberek szégyenkezve vallják be, hogy kormányuk megint nem tudott ellenállani a kisantant követelésének és elhalasztotta a DBem-ünnepet, csak azért, mert csehekés románok tiltakoztak ellene, hogy újabb alkalom legyen, melyen a lengyel és magyar nemzet közelebb jöjjönegymáshoz. Pilsudski engedett megint, mert a cseh intrika tekintélyül felvonultatta Franciaországot, a protektort is, a lengyel—magyar barátkozás ellen. De ivóit valami súlya kétségtelenül Bukarest beavatkozásának is, mert hiszen Romániával szövetség, kapcsolja össze Lengyelországot, ha csak forma szerint is. Lengyel informátoraink véleménye szerint ez a szövetség tisztán a diplomácia teremtménye, s amint előfeltételei nem gyökereztek egyik népnél sem, úgy utólag sem hajthat semmi gyökeret. Lengyelország és Románia diplomáciai és katonai szövetségre lépett, mert azonos veszedelmes földrajzi helyzetben van mind a kettő: az orosz szovjettel szemben kell védekezniük, ennek nyugat felé terjeszkedését megakadályozniuk, s ez a közös veszedelem, az azonos helyzet volt oka a szövetség létrejöttének. Csakhogy erről a szerződésről Lengyelország egyik legnagyobb katonai tekintélye mondta ki, hogy nem éri meg a papírt amit ráírtak, mert ha Lengyelország Romániától várna védelmet orosz támadás esetén, ugyancsak megjárná. A szerződések sokfélék és ugyanazt a szerződést így is lehet magyarázni, úgy is, aszerint, hogy ki a magyarázó. És Románia 1916-ban már megmutatta, hogyan szokta magyarázni a maga évtizedes állami szerződéseit, melyeknek védelme alatt megnőtt és megerősödött. Ha a hármasszövetséggel kötött szerződése és szövetsége olyan kevéssé kötelezte, hogy a veszedelem pillanatában éppen a másik táborba sietett, a lengyel közvélemény sem sok garanciát lát arra, hogy a jövőben másképp cselekedjék. Ürügyet kap könnyen. Ha egyebet nem, eszébe jut, hogy az oroszok is pravoszlávok, mint a románok, tehát a vallásrokonság inkább Hozzájuk fűzi a románságot, mint a katolikus lengyelekhez. Lengyelországban ismerik jól a román szövetségest és nem is tulajdonítanak ennek a szövetségnek nagyobb értéket, mint amennyit megérdemel. Hogy a két szövetséges közt a lelki szálak ne igen szövődhessenek, gondoskodik arról Bukarest politikája is. A lengyelek nem melegedhetnek fel az olyan szövetséges iránt, aki a bukovinai és a besszarábiai lengyel kisebbségeket annyira rosszakaratúlag kezeli. A lengyel birtokosok földjét minden kártalanítás nélkül kisajátította, a lengyel iskolákat bezárta, a római katolikus lengyel egyházakat román nyelvű prédikációk és templomi ének bevezetésével igyekszik eloláhosítani. Lengyelország, ha hivatalosan nem is, de a lengyel közvélemény számontartja ezeket a sérelmeket, éppen ezért nem tulajdonít különösebb jelentőséget Pilsudski romániai útjának és tárgyalásainak. Tudvalevő, hogy Pilsudski tisztán pihenni akart egy barátja házánál Romániában. A román kormány azonban ezt az óhaját egyáltalában nem tartotta tiszteletben: politikai látogatók, újságírók anynyira zaklatták Pilsudskit a Prahovamegyei kastélyban, ahol egy nyugodt nyarat szeretett volna tölteni, hogy végre is maga indult el körútra, hogy legalább lássa a szomszéd országot, ha úgysem hagyják nyugodtan. Bukarestben nagyon rossz hatást tett, hogy elsősorban Erdélybe látogatott el és ott is Műláth püspököt kereste fel, aki ellen a román kormányok annyit vétettek, s csak azután ment el Bukarestbe. Hogy Bukarestben most már nem mint magánember jár, hanem mint Lengyelország diktátorával miket tárgyalnak, az természetesen Varsót is érdekli, különösebb jelentőséget azonban nem tulajdonítanak neki éppen azért, mert magának az egész lengyel—román szerződésnek komoly voltát sem látják be. A nemzetek lelki szövetsége nélkül a diplomaták gyártmányai vagy nagyon rövid életűek, vagy a teherpróbát nem bírják ki. Csehország a bécsújhelyi nacionalistakommunista összecsapást felhasználva be akar vonulni Ausztriába Cseh és felvidéki kommunista csapatok is beavatkozásra készülnek Bécsújhelyen Egy hét választ el a bécsújhelyi nagy tüntető gyűléstől, amelyet Német-Ausztria katonai alapon szervezett nemzeti organizációt hívtak egybe és most már kétségtelennek látszik, hogy október 7-ike a megrendült és elgyengült osztrák köztársaságnak kritikus napja lesz. A bécsújhelyi nacionalista felvonulás kezdetben csak ártatlan jobboldali tüntetésnek és erőpróbának indult, a szocialisták és kommunisták azonban, amint ismeretes, hadüzenetet küldtek a nemzeti alapon álló önvédelmi szervezeteknek és bejelentették, hogy ők is mozgósítani fogják, ha deréjüket" őszi rák vköztársaságiÁg, amióta a 'kciáldemokraták jelentős szerephez jutuak ennyi a boldogtalan államalakulatnak tében, köztudomás szerint annyira megerősödött a pacifista és antimilitarista szellem, hogy minden politikai párt és árnyalat, élükön a legpacifistább szociáldemokratákkal, külön fegyveres haderőt szervezett, amelyet a régi k. u. k. arzenálok eltűnt puskáival és géppuskáival, részben pedig az orosz szovjet által nagylelkűen átengedett modern fegyverekkel és munícióval a legkitűnőbben felszereltek. Az első időkben csak a szociáldemokraták és kommunisták rendezgettek véderőcsapataikkal harcias felvonulásokat, próbamozgósításokat és hadgyakorlatokat és a bécsújhelyi nap lett volna az első, amikor komolyan életjelt adtak volna magukról azok a nemzeti szervezetek, amelyek a legutóbbi bécsi kommunista lázadás hatása alatt alakultak meg. A szociáldemokraták és a kommunisták, mint a szervezkedési szabadság klasszikus értelmezői, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ami nekik, mint pacifistáknak szabad, azt a militarista nemzeti elemeknek nem lehet megengedni és ezért a legszélsőségesebb uszítást kezdték a bécsújhelyi nacionalista felvonulással szemben. A helyzet Bécsben és Ausztriában napról-napra feszültebb és nyugtalanítóbb lesz és különösen kiélesedett most, amikor a bécsújhelyi rendőrhatóság a szociáldemokraták és kommunisták ellentüntetésétbetiltotta A bécsújhelyi fejleményeket azonban nemcsak Bécs és Ausztria polgársága várja a legnagyobb feszültségben, szájról-szájra terjesztve a legvadabb rémhíreket, hanem felfokozott figyelemmel vssik a fejleményeket Ausztria szomszédjai, elsősorban, természetesen, Csehország. Pozsonyi tudósítónknak jelentése, amelyet alább közlünk, a legkifetőbb információk alapján ohjon részleteket közöl Csehország készülődéséről, amelyek mindenütt bizonyára a legnagyobb feltűnést idézik elő. Ezek az értesülések azt mutatják, hogy Csehországban is a legkomolyabbnak ítélik a bécsújhelyi zavargásokat, sőt azokat minden erővel fokozni és bonyolítani akarják, hogy ilyen módon ürügyet találjanak a védtelen szomszédállam belügyeibe való beavatkozásra.. Az orosz szovjet, természetesen, szintén nagy pénzösszegek bedobásával és számos agitátor kiküldésével igyekszik teljessé tenni a felfordulást és ezek a jelek azt mutatják, hogy október 7-e nagyon próbára fogja tenni Középeurópa népeinek és diplomatáinak idegzetét is. Felvidéki, cseh és orosz bolsevisták gyülekeznek Pozsonyban Pozsonyi tudósítónk a következőket mondja: A magyarországi Károlyi-forradalom és bolsevizmus szökevényei néhány esztendő óta meglehetősen csendesen viselkedtek Prágában és az elszakított Felvidéken is. Igyekeztek elhelyezkedni a csehországi és felvidéki szociáldemokrata és kommunista pártban, egyik-másik szerepet vállalt a magyarellenes cseh propagandában, a cseh pénzen fémártól magyarnyelvű újságoknál, vagy kémszolgálatot iparkodott kifejteni és egy-két ügyesebben spekuláló vezértől eltekintve, mind jobban és jobban szétzüllöttek. A Felvidék magyarságának ellenséges magatartása miatt a helyzetük állandóan kellemetlenebbé vált, talán gyanús működésük és pénzügyekben túlzott egyéni felfogásuk miatt a cseh hatóságok is mindig nagyobb bizalmatlansággal kezdték őket, nem is bizonyultak eléggé hasznosaknak és használhatóknak, úgy hogy az utóbbi időben ezek a kitűnő emigránsok már nagyon lógó orral járkáltak Prága, Pozsony, Kassa és Ungvár utcáin. Néhány nap óta azonban mintha hirtelen miben megváltozott volna. Az emigránsok, azok is, akik köztudomás szerint a cseh kormánnyal állanak belső összeköttetésben és az orosz szovjet forradalmi dijpokat is, egyszerre felélénkültek. Olyan arcok bukkantak elő, akiket hónapok óta nem láttunk és akikről azt hittük, hogy már régen valahol Amerikában, vagy Brazíliában küzdenek a magyar proletáriátusért. Ezek a kisebb-nagyobb kaliberűs bolseviki szökevények most egymásután érkeznek meg Pozsonyba, ahol lassan már minden kávéházban és szállodában külön kommunista csoportok képződnek. A derék, tisztességes pozsonyi szállodások mindig nagyobb riadalommal látták, hogy régi, tisztes vendégeik sorában napról-napra több gyanús alak furakodik be. A Magyarországról megszökött emigránsok mellett Pozsonyba jöttek a felvidéki és csehországi kommunista, párt vezetői, agitátorai, titkárai és titkos csapatvezetői, sőt néhány olyan félreismerhetetlen külsejű feketeszakállú és nyugtalan, izzó Ára 16 fillér