Dick Bódog (szerk.): Mindent tudok - Az Ujság könyve 5. (Budapest, 1926)
Eőrsi Julia: A nagy Terézia
94 MINDENT TUDOK pohár alján rajnai bor aranylott. Ezüstpohár alján tokaji pihent, mozdulatlan és töretlen tükörrel. A császár belenézett. Fölhajtsa? ... A lakájok hiúzfülekkel lesték a pohárkoppanást. A követek mély hódolattal várták, hogy fejet hajthassanak a császár élvezete előtt. Ferenc megfogta a poharat és messzetolta magától. Pajzán francia vonásai, mint egy ifjú manóé, sziporkáztak a jókedvtől. Mosolyba fulladt most az a gondolata, amely máskor nyomta tűrhetetlenül; nehezére esett a császárság. Jó pillanataiban boldog frankhoni szabadságára gondolt, ahol kopók csaholták körül az asztalt és kártyával a kezében intett kívülről a jóbarát. Vidám puskadörejt hoztak felé a lankák, akkor száguldotta be lovon a vidéket, amikor bő és heves vére szelet kívánt. De Terézia szerelme, a drágaköves korona odakötötte könnyű ifjúságát a kötelességek nehezen döccenő szekeréhez. Úgy hullott az ölébe a császárság, mint a feleség: harc nélkül, egy-egy büszke és tüzes mosolytól megbabonázva. Ha már itt volt, meg kellett ölelni asszonyt és császárságot. Komor pompában, nehéz szertartások álombilincseiben, a szent felség tömjénes magasságában, keservesen egyedül volt. Az asszony uralkodásra született, ő szerelemre született. Az asszony úgy hordta évszázadok gőgös tudományát, a kormányzást, mint egy drága palástot, ő viselte a császári koronát, de örökkön rázta alatta könnyelmű, szép fejét. Oh, élni, szabadon és szilaj lobogással, hadd koccintsanak vidám pohárt körül a követek, mint cimborák és menjünk aztán a bálba, álarcosan, vidám éjszakába, lehessen vége meleg karok között akár messze valahol. De feketén virítottak a falak kárpitjai. Sötétlila bársonyfüggöny volt az ajtókon. Amint eltűnt a napfény, feketébe borult odabenn minden. Megnyúlott a poharak árnyéka. Elterült az ezüsttányérok árnyéka, mint egy lomha folt. A követek arca kőből volt, senki sem merte mutatni, hogy él. Lehetetlen volt egy mosoly is a lakájok előtt. Egymás rabjai voltak, akik a császárt szolgálták. A császár pedig önmagának volt rabja. Ferenc sóhajtott. Micsoda másképpen van az ebéd a császárnénál! Ott göröghet a spanyol pompa, méltóságosan, mint a nagy vizek, amik óceánba torkolnak. Terézia szemevillanásával kormányozza az ebédet... a birodalmat és őt is, a császárt. Talán az egész KERTHELYISÉGE GUNDEL az Állatkert mellett a legnépszerűbb és legkedveltebb nyári vendéglő Budapesten, melyben nagy terjedelménél fogva a legelőkelőbb közönségtől az egyszerűbb igényűig mindenki megtalálja a neki megfelelő helyet, s ragyogón tiszta asztal mellett válogathat egy példátlanul gazdag étlapról, melyen a legpreciózusabb inyencfalatok mellett kitűnő minőségű egyszerű és olcsó ételek sorakoznak. Konyhájának hírével csak pincéjének renomméja vetekedhet. A legkitűnőbb, tiszlilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltán kezelt fajborokat nyitva mérik s húsválasztéku borlapján magyar és külföldi szőllők legkiválóbb termékei szerepelnek. Közönségét a nagyszámú külföldin kivül a magyar társadalom kiválóságai díszítik, soraiban a politikusok, írók és művészek pihenik ki napi fáradságaikat