Múltunk – politikatörténeti folyóirat 34. (Budapest, 1989)
1–2. szám - TANULMÁNYOK - Tokody Gyula: Magyarország kiválása az első világháborúból és a német külpolitika
A katolikus klérus pedig a Vatikán „mindenkori exponense, a bécsi nuncius őrködik a Rómától származó jelszavak szigorú végrehajtásán". A budapesti főkonzulátus jelentése a Vatikán németellenességét kizárólag anyagi érdekekkel magyarázta, azzal, hogy Olaszországnak az antanthoz való csatlakozása miatt Róma a monarchiából és a Németországból származó péter filléreket jórészt elveszítette, viszont Anglia és Franciaország bőven kárpótolta őt ezért, így Róma „szimpátiája az antant felé hajlik", hiszen „érzelmi alapon nyugvó politikát a Vatikán és diplomatái nem ismernek". Magyarország esetében azonban e két faktornak nem volt akkora jelentősége a németek megítélése szerint, mint Ausztriában. A magyar kormány ugyanis a nemzetiségekkel vívott harc során „ellentétben az osztrákkal, vezérlő motívumaiban sohasem vesztette el következetességét", nem került tehát a szlávok befolyása alá, de ennél is fontosabb volt, hogy „olyan kimondottan németellenes nemzetiségek, mint Ausztriában, Magyarországon nincsenek". A magyar katolikus klérus pedig „általában véve nemzeti és liberális", sőt a katolikus és a fiatal arisztokrácia lényegében szintén „nemzeti érzelmű", mégha az csak „a Béccsel való szembenállásból" ered is. A háborúellenesség, azaz - a diplomáciai iratok szóhasználata szerint -a németellenesség legfőbb okát ezért Berlin Magyarország esetében a Németország iránti bizalmatlansággal magyarázta, azzal, hogy nemcsak az ellenzék, hanem még a magyar vezető körök is féltik az ország szuverenitását a Német Birodalom hatalmi törekvéseitől. „Bár Tisza és mindenki, aki köréje csoportosult - írja egy 1919 februárjában kelt, az összeomlás okait utólag összefoglaló jelentés kitartott a Németországgal való szövetség mellett, többnyire még ebben a táborban sem tartották kívánatosnak az emberek Németország döntő győzelmét. Az európai német hegemóniában nemzeti veszélyt láttak a magyarságra nézve..." Egyrészt a német kultúra túlzott befolyásának növekedésétől, közelebbről az ország germanizálásától tartottak, másrészt attól féltek, hogy „Magyarország Németországtól gazdasági függőségbe jut". Fürstenberg gróf kiemelte, hogy maga Tisza is osztotta ezt a félelmet, s helyesen utalt arra, hogy a német hegemónia miatti aggodalom különösen akkor erősödött meg, amikor sor került a „Mitteleuropa gondolat" hosszan elhúzódó és országos méretű vitájára. Friedrich Naumann, vezető német politikus könyvétől ugyanis, amely egy Németország által vezetett Közép-Európa létrehozását javasolta a világháború utánra, a vita során a magyar politikai irányzatok elhatárolták magukat. Ilyen légkörben a német befolyás növelése Magyarországon, ennek megfelelően a „szövetség elmélyítésének" Németország által kigondolt „szerencsétlen jelszava" valóban olaj volt a tűzre, az addiginál is magasabbra szította a magyar politikai körök bizalmatlanságát.7 5 Politisches Archív des Auswártigen Arates (a továbbiakban: PA des AA) Bonn. Österreich 95. Die Beziehungen Deutschlands zu Ungarn. A. 37778. 1918. szeptember 4. 2. o. 6 Uo. 3-4. o. 7 Uo. A. 5816. 1919. február 15.