Múltunk – politikatörténeti folyóirat 44. (Budapest, 1999)
2. szám - SZEMLE - Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs (Bolvári-Takács Gábor)
SZEMLE Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs* A hazai politikai memoárirodalomban lényegében három típus különíthető el. Az elsőbe a lineárisan felépített az életpálya minden részletére kiterjedő, többkötetes emlékiratok tartoznak, mint például Kállai Gyula, Marosán György, Sík Endre, Vas Zoltán munkái. Egy másik típus a teljes életút ábrázolásának szintén lineáris, de egykötetes összefoglalása, amelyre Havasi Ferenc, Horn Gyula, Nógrádi Sándor, Úszta Gyula művei példák. A harmadik megközelítés az, amikor a szerző az életpályának csupán egyetlen fontos állomását vagy periódusát ragadja ki, esetleg e szemszögből pillant vissza, röviden, az előzményekre. Ilyen például Bányász Rezső, Berecz Frigyes, Horváth István, Kulcsár Kálmán, Lakatos Ernő visszaemlékezése, s ilyen volt Pozsgay Imre első, „1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban" című memoárja is, amely 1993-ban látott napvilágot. A most megjelent „Koronatanú és tettestárs" a felsorolt három típus közül egyikbe sem illeszthető be. Pozsgay nem folytatást írt, hanem más szempontok szerint dolgozta föl mindazt, amit eseménytörténeti összefüggéseiben az előző kötetében már leírt. Az „ 1989" című munka a tények rögzítésére, bemutatására törekedett. Az életrajzi bevezető után elsősorban a rendszerváltozás történéseit elevenítette föl. A szerző értékelte ugyan korabeli tevékenységét, de saját eszmei fejlődésére, belső vívódásaira, egyáltalán, az általa megtett út érzelmi és értelmi feldolgozására nem fordított figyelmet. Az „1989" így kitűnő kronológiai áttekintésnek bizonyult, de belőle Pozsgay személyiségét nem ismerhettük meg. A szerző ezt nyilván maga is felismerte, s talán ezért írta meg mostani munkáját, amelyben már meg is magyarázza politikusi pályafutásának elemeit. A „Koronatanú és tettestárs" mellékletében - hasonlóan az előző kötethez - a szerző válogatást közöl a vele készült interjúkból, saját beszédeiből és cikkeiből. A több mint száz oldalon közölt 12 dokumentum első darabja Pozsgaynak a Nemzeti Demokrata Szövetség alakuló ülésén elmondott 1991-es programbeszéde, míg az utolsó egy 1998. januári interjú. Ezek tehát elsősorban Pozsgay 1991 és 1998 közötti megnyilatkozásait reprezentálják. Szerkesztési problémaként itt említhető meg, hogy a tartalomjegyzék a szövegek címeit nem tünteti fel. * Korona Kiadó, 1998. 327 p.