NYELVTUDOMÁNY, 1. KÖTET (1906-1907)
1. kötet / 1. sz. - PETZ GEDEON: Nyelvtudományi irányok és feladatok
NYELVTUDOMÁNYI IRÁNYOK ÉS FELADATOK. Rerum cognoscere causas: ez volt minden időben vezérlő elve minden tudománynak s az oksági kapcsolatok felderítését a nyelvtudomány is mindig főfeladatának tartotta. Voltakép ez a törekvés adott létet az összehasonlító és történeti grammatikának s ez virágoztatta fel azokat a tanulmányokat is, melyek a nyelvműködés lélektani feltételeit kutatják. Ha a legújabb időnek, körülbelül az utolsó évtizednek, a nyelvtudomány körébe eső mozgalmait csak futólag áttekintjük — s midőn egy új nyelvtudományi folyóirat zászlaja körül sorakozunk, ily áttekintés szinte kötelességünkké válik — egyik szembeötlő jelenség ép az utóbb említett nyelvlélektani vizsgálatoknak jelentékeny térfoglalása. E jelenségnek magyarázata nyilvánvaló, — az, akinek nevéhez e tanulmányok újabb föllendülése fűződik, Wundt Vilmos is rámutat: «die Ursachen, die die geschichtliche Entwicklung der Sprache bestimmen, sind doch zu einem sehr wesentlichen Teilpsychische Kräfte» (Sprachgeschichte und Sprachpsychologie 1901. 19.1.), — tehát itt is az oksági kapcsolat földerítésére való törekvés az, a mi ama vizsgálatokat életre keltette. E nyelvlélektani tanulmányoknak egyrészt betetőzését, másrészt új irányban való megindulását jelenti és» Wundtnak nagy munkája (Völkerpsychologie. I. Die Sprache. 1900. 2. kiad. 1904.)*) Míg elődei közül Herder és Humboldt inkább csak általános nyelvbölcseleti elmélkedésekkel próbálták a nyelv *) Wundt munkáját és a hozzáfűződő irodalmat részletesen ismertették Katona Lajos, NyK. 31, 349. 1. és 32, 477. 1. és Gombocz Zoltán, MNyr. 31. és 32. k. Wundt felfogásával legújabbban Vossler J. helyezkedik szembe, főleg Sprache als Schöpfung und Entwickelung (1905) czímű könyvében. Nyelvtudomány, I. e. 1. f.