Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-20 / 3. szám

XXXI. évfolyam Nagykároly, 1915. január 20. 3. szám. NAGYKAROLT ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8­— kor. Fél évre..............................4­— „ N­egyedévre......................2­ — , Egyes szám......................—’20 „ T­anulóknak egész évre . . .’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 90 fill. Kéziratok nem adatnak vissza „A magyar név megint szép lesz.. .“ Az oroszoknak, meg az angoloknak puskaaggyal kellett fejébe verni, hogy va­gyunk. Mi, magyarok. Eddig keveset tud­tak felőlünk és az meg egészen összeza­varodott a fejükben, hogy mik vagyunk. Lexikonjuk nem volt hajlandó tudomá­sul venni, külföldre került tudósításaink­ból nem tudták megérteni, hogy mikén helyezkedünk el a világűrben. Hogy ke­leti nomád nép vagyunk-e, vagy pedig Ausztriának egy vármegyéje, ez külön­féle variációkban bukkant föl, valahány­szor valamely külföldi újságban fölfedez­ték a magyarokat. Néha „lovagiasok“-nal is mondtak bennünket, de ez csak olyan­kor történt, ha üzletet akartak velünk kötni, vagy egyéb módon pályáztak a zsebünkre. Hogy mennyire nem ismertek bennünket, azok a hülye tátják, amelyek legutóbb az cikkek is ma angol lapok hasábjain jelentek meg, proklamációkról amelyeket a magyar ellenzék adott volna ki a háború ellen, Magyarország s Ausz­tria ellentétbe kerüléséről, az elkedvtele­­nedésről, háborúellenes parlamenti ülé­sekről és egyebekről. Mikor hírét vettük ezeknek — mi kezdtük ismerni a brite­ket. Jó ég, hát a korrekt gentlemanek híres országában ilyen büntetlenül lehet hazudni! Most azonban ők is kezdenek megismerni bennünket. Részint közvetet­­lenül, részint szövetségesük, az orosz ré­vén. A „Times“ levelezője jónak látja az angol közvéleményt fölvilágosítani arról, hogy a magyarok között egyáltalában nem tapasztalható az a hangulat, amelyet Lon­donban képzelnek felőlük. Senkinek sin­csen itt oka, hogy a háború miatt zúgo­lódjék : a monarchiában a magyarok azok, akiknek példája erősíti meg az összhan­got, az összetartást. „A monarchia ös­­­szes népei közül — írja az angol lap — ,,a magyarok harcolnak a leglelkesebben.“ Ausztriával szemben őszinték és lojálisak és a német birodalommal való szövetség­ben látják a jövendőjüket — folytatja a fölvilágosítás munkáját. Végül az oroszok nyilatkozataira hivatkozik, akik szerint az összes csapatok közül a magyarok viszik véghez a legszebb bravúrokat és haditet­teket. Hát csak vagyunk mi valamik, ami­kor a világtörténelem nagy perceiben a magunk legigazibb formáiban láthatni bennünket. Barátnak, testvérnek, szövet­ségesnek őszinték, becsületesek, kitartók, ellenségnek, harcosnak elszántak, erősek és félelmetesek. Amit kimondunk, amit megfogadunk, ahhoz a halálig kitartunk és az igazi öntudat energiájával küzdünk a bennünket környező ármány, gyűlöl­ködés és veszedelem ellen. Mi, a magya­rok, akik nem vagyunk alárendeltjei Ausz­triának, következésképen tehát föl se lá­zadhatunk ellene, hanem őszinte testvé­rei, akikkel a sors bennünket egymásra másra utalt, és úgy, amint hogy egy a jövőnk a nagy német birodalom jövőjé­vel. Olyan nemzet vagyunk, amelynek legegyszerűbb emberei is tiszta ésszel ér- TAR­CZA • Meddig tart még ? . . . Meddig tart még, Ó Uram, a Te nagy haragod .. . Meddig gyöngyözik még vérkönnyet az Ég ? Mikor szólsz bele ?...(') mond, ó mond: „Elég“! . S ne legyen már több éjsötét napod. A Golgotáig véres már az utunk, De visszük, visszük még tovább a keresztet. Vérben gázolunk s a lelkünk mégsem csügged , Mert vezérünknek Tégedet tudunk. Ó maradj, maradj mindvégig mellettünk, Hogy sóhaj, panasz ne jöjjön a szánkra, Hogy ne érhesse az önzés rut vádja — Millió sebből vérző nemzetünk ! Akkor nem kérdezzük: milyen lesz a vége, Meddig tart még e szörnyű, nagy tusa ? . . . Csináld, mint tetszik, világok Ura : Kerüljön bár könybe, fájdalomba, vérbe. 0, mert tudjuk, hogy egyszer földerül Napod A nagy áldozati véroltár felett, — 8 milliók áldják majd jóságos neved: Mert a győzelmi pálmát, Te nekünk adod. Fehér Ákos. T­ MWjÍ-4 A németek és az angolok. Melyik nemzet felelős a világháborúért ? Csakhamar az európai háború kitö­rése után Harnach Adolf a berlini egye­tem világhírű tanára, a törtelem profes­­­szora és tíz kiváló angol theológus kö­zött rendkívül érdekes, az egész világ fi­gyelmét felkeltő nagyszabású tudományos vita indult meg ama kérdés fölött, vajjon a németek, vagy az angolok-e az oka a most dúló rettenetes háborúnak? A vi­lághírű vitára Harnack beszéde adott okot. Az angol hadüzenet (aug. 4.) után 1914. aug. 11-én a Berlinben élő „Amerikai kolónia“ egy nyilvános gyűlésén („Deusth — amerikanische Sympathiekundgebung“ alakjában) adott kifejezést a németek iránt érzett rokonszenvének. E gyűlésen megjelent Harnack Adolf is s beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyben le­sújtó ítéletet mondott az angolokról. Erre az angol egyház 10 kiváló theológusa nyílt levélben fordult a tudóshoz és iga­zolni próbálta Anglia viselkedését. E le­vélre válaszolt Harnack híres nyílt leve­lében.­­ Miután a pesti nagy lapok is csak kívánatosan, vázlatosan közölték a beszéd, illetve a levelek tartalmát, az alábbiakban hűfordításban szóról-szóra közöljük ama reményben, hogy lapunk olvasói szívesen fogadják és olvassák a világhírű tudósok világhírű nyilatkozatait. Mindennemű ruhán emírek, csipkék, fejlöltők, függönyök, terítök, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, kertjük festése. ! ! Minta után való festés ! !Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59-ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése.

Next