Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-20 / 3. szám
XXXI. évfolyam Nagykároly, 1915. január 20. 3. szám. NAGYKAROLT ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8— kor. Fél évre..............................4— „ Negyedévre......................2 — , Egyes szám......................—’20 „ Tanulóknak egész évre . . .’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 90 fill. Kéziratok nem adatnak vissza „A magyar név megint szép lesz.. .“ Az oroszoknak, meg az angoloknak puskaaggyal kellett fejébe verni, hogy vagyunk. Mi, magyarok. Eddig keveset tudtak felőlünk és az meg egészen összezavarodott a fejükben, hogy mik vagyunk. Lexikonjuk nem volt hajlandó tudomásul venni, külföldre került tudósításainkból nem tudták megérteni, hogy mikén helyezkedünk el a világűrben. Hogy keleti nomád nép vagyunk-e, vagy pedig Ausztriának egy vármegyéje, ez különféle variációkban bukkant föl, valahányszor valamely külföldi újságban fölfedezték a magyarokat. Néha „lovagiasok“-nal is mondtak bennünket, de ez csak olyankor történt, ha üzletet akartak velünk kötni, vagy egyéb módon pályáztak a zsebünkre. Hogy mennyire nem ismertek bennünket, azok a hülye tátják, amelyek legutóbb az cikkek is ma angol lapok hasábjain jelentek meg, proklamációkról amelyeket a magyar ellenzék adott volna ki a háború ellen, Magyarország s Ausztria ellentétbe kerüléséről, az elkedvtelenedésről, háborúellenes parlamenti ülésekről és egyebekről. Mikor hírét vettük ezeknek — mi kezdtük ismerni a briteket. Jó ég, hát a korrekt gentlemanek híres országában ilyen büntetlenül lehet hazudni! Most azonban ők is kezdenek megismerni bennünket. Részint közvetetlenül, részint szövetségesük, az orosz révén. A „Times“ levelezője jónak látja az angol közvéleményt fölvilágosítani arról, hogy a magyarok között egyáltalában nem tapasztalható az a hangulat, amelyet Londonban képzelnek felőlük. Senkinek sincsen itt oka, hogy a háború miatt zúgolódjék : a monarchiában a magyarok azok, akiknek példája erősíti meg az összhangot, az összetartást. „A monarchia összes népei közül — írja az angol lap — ,,a magyarok harcolnak a leglelkesebben.“ Ausztriával szemben őszinték és lojálisak és a német birodalommal való szövetségben látják a jövendőjüket — folytatja a fölvilágosítás munkáját. Végül az oroszok nyilatkozataira hivatkozik, akik szerint az összes csapatok közül a magyarok viszik véghez a legszebb bravúrokat és haditetteket. Hát csak vagyunk mi valamik, amikor a világtörténelem nagy perceiben a magunk legigazibb formáiban láthatni bennünket. Barátnak, testvérnek, szövetségesnek őszinték, becsületesek, kitartók, ellenségnek, harcosnak elszántak, erősek és félelmetesek. Amit kimondunk, amit megfogadunk, ahhoz a halálig kitartunk és az igazi öntudat energiájával küzdünk a bennünket környező ármány, gyűlölködés és veszedelem ellen. Mi, a magyarok, akik nem vagyunk alárendeltjei Ausztriának, következésképen tehát föl se lázadhatunk ellene, hanem őszinte testvérei, akikkel a sors bennünket egymásra másra utalt, és úgy, amint hogy egy a jövőnk a nagy német birodalom jövőjével. Olyan nemzet vagyunk, amelynek legegyszerűbb emberei is tiszta ésszel ér- TARCZA • Meddig tart még ? . . . Meddig tart még, Ó Uram, a Te nagy haragod .. . Meddig gyöngyözik még vérkönnyet az Ég ? Mikor szólsz bele ?...(') mond, ó mond: „Elég“! . S ne legyen már több éjsötét napod. A Golgotáig véres már az utunk, De visszük, visszük még tovább a keresztet. Vérben gázolunk s a lelkünk mégsem csügged , Mert vezérünknek Tégedet tudunk. Ó maradj, maradj mindvégig mellettünk, Hogy sóhaj, panasz ne jöjjön a szánkra, Hogy ne érhesse az önzés rut vádja — Millió sebből vérző nemzetünk ! Akkor nem kérdezzük: milyen lesz a vége, Meddig tart még e szörnyű, nagy tusa ? . . . Csináld, mint tetszik, világok Ura : Kerüljön bár könybe, fájdalomba, vérbe. 0, mert tudjuk, hogy egyszer földerül Napod A nagy áldozati véroltár felett, — 8 milliók áldják majd jóságos neved: Mert a győzelmi pálmát, Te nekünk adod. Fehér Ákos. T MWjÍ-4 A németek és az angolok. Melyik nemzet felelős a világháborúért ? Csakhamar az európai háború kitörése után Harnach Adolf a berlini egyetem világhírű tanára, a törtelem professzora és tíz kiváló angol theológus között rendkívül érdekes, az egész világ figyelmét felkeltő nagyszabású tudományos vita indult meg ama kérdés fölött, vajjon a németek, vagy az angolok-e az oka a most dúló rettenetes háborúnak? A világhírű vitára Harnack beszéde adott okot. Az angol hadüzenet (aug. 4.) után 1914. aug. 11-én a Berlinben élő „Amerikai kolónia“ egy nyilvános gyűlésén („Deusth — amerikanische Sympathiekundgebung“ alakjában) adott kifejezést a németek iránt érzett rokonszenvének. E gyűlésen megjelent Harnack Adolf is s beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyben lesújtó ítéletet mondott az angolokról. Erre az angol egyház 10 kiváló theológusa nyílt levélben fordult a tudóshoz és igazolni próbálta Anglia viselkedését. E levélre válaszolt Harnack híres nyílt levelében. Miután a pesti nagy lapok is csak kívánatosan, vázlatosan közölték a beszéd, illetve a levelek tartalmát, az alábbiakban hűfordításban szóról-szóra közöljük ama reményben, hogy lapunk olvasói szívesen fogadják és olvassák a világhírű tudósok világhírű nyilatkozatait. Mindennemű ruhán emírek, csipkék, fejlöltők, függönyök, terítök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, kertjük festése. ! ! Minta után való festés ! !Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59-ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése.