Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1996. 1. szám
(A hagyományos próza tervezéséről) Felszíneik és képzettársításaik ősiségével a szobrok Trvombly múltszerelmét hangsúlyozzák, s micsoda tisztasággal. Előhívják egyiptomi lényét, vagyis a művészt, aki olyan témákkal és motívumokkal foglalkozhat csak, melyek letűntek bár, mégis újra mondják és újra festik őket, értelmük nem vitás, mindenek számára megközelíthető. Ennek ellenére, méretük, szerkezetük és érzelmi felhangjaik révén e tárgyak végső érzékenységet is hordoznak, hasonlíthatatlanul bensőségest, és untalan kirajzolják a kulturális és a személyes tapasztalatok átfedéseit. Mint bármely más művével, Trvombly e munkák révén is olyan alkotónak mutatkozik, aki szüntelenül lecsupaszítja szívét, elméjét és lelke mélyét, arra használva a múltak művészetét, hogy feltárja amaz ősi szenvedélyeket s félelmeket, melyek nem eresztik - s minket is fogva tartanak. A maga módján ez végsőkig bensőséges és ízig-vérig modern. Tovombly művészete mélységesen magánjellegű, már-már kimondhatatlan kérdéseket tesz fel, minden emberi tevékenység magva-kérdéseit: kit szeressek, ho-