Nemzet, 1883. szeptember (2. évfolyam, 240-268. szám)
1883-09-19 / 257. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. __________ESTI KIADÁS__________ KIADÓHIVATAL: Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 írt. 3 hónapra .................................................. g » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ........................ » Budapest, 1883. szerda, szeptember 19. 257. szám. Táviratok. Berlin, szept. 19. A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« minden más közleménynyel szemben kijelenti, hogy Schlözer Rómába utazását nem siettette, hanem azért utazott vissza, mert szabadságideje letelt. Schlözer elutazása előtt kérdést intézett Gasteinba, Bismarck herczeghez, ki a kérdésre hivatalos udvariassággal igenlőleg válaszolt. Minthogy Schlözer kis kerülőt tett, Rómába érkezése nem hogy előbb történt volna, hanem még 24 órai késedelmet szenvedett. Páris, szept. 19. Ferry miniszterelnök és Tseng marquis chinai nagykövet értekezletén tegnap Waddington londoni franczia nagykövet is részt vett. A hírlapok szerint Challemes-Lacour miniszter lemondása esetén ismét Waddington venné át a külügyi tárcát. Bukarest, szept. 19.(Eredeti távirat.) Moldvában épen olyan jelenetek játszódnak le, mint Horvátországban s nyilvánvaló, hogy ugyanazon titkos kéz intézi ezeket is, mint a mely a horvátországi zavargásokat. Ügynökök utazzák be Moldvát, s azt beszélik a népnek , hogy a király áruló, hogy Bratiano a Dunát eladta Ausztria-Magyarországnak, hogy keljen föl, űzze el a királyt és a kormányt. A bukaresti kormány nagy éberséget fejt ki. Az ellenzék tiltakozó neetinget tervez Romániának a német-osztrák-magyar szövetséghez való csatlakozása ellen. Madrid, szept. 19. A hirlapok egyhangúlag azt írják,hogy Lagasta a király visszaérkezése után új cabinet alakításával fog megbizatni. Pétervár, szept. 19. Tolstoi gróf szabadságidejéről visszatért és ismét átvette a belügyminisztérium vezetését. A czár Wannowsky hadügyminiszternek, f. hó 5-én kelt rendkívül kegyes iratával a Newski Sándor-rendet adományozta. Belgrád, szept. 18. A skupstinába a választások ma a városházán óriási részvét mellett megkezdődtek. Délig a kormánypárt volt előnyben. A szavazás este fog véget érni. Szeged, szept. 29. A király ideérkezése alkalmára eddig a következő törvényhatóságok jelentettek, he küldöttségeket: Bács-, Csanád- és Csongrádmegyék, Baja és Újvidék városok, a dems tagjai közül Haynad bibornok-érsek, Angyelics karlóczai patriarcha, Brankovics temesvári és Popovics bácsi püspök. Haynald bíbornok-érsek átiratban értesíté a polgármestert, hogy káptalanja képviselőivel együtt jön a felség előtt hódolatát bemutatni és felhívta a Csanádi, nagyváradi és erdélyi püspököket, hogy jelenjenek meg, vagy ha betegség által gátoltatnának, képviselőt küldjenek káptalanjaiknak legalább 2—2 tagjával. Bonnát Csanádi püspök tudatta, hogy a Csanádi püspökség és káptalan képviselve lesz és az esperességek fölhivatták, hogy Szegeden ő felsége előtt hódolatukat mutassák be. — Branko udvari irodatiszt az éjjel megérkezett. Karagyorgyevicsék, mialatt Milán király uralkodónak vendége, szintén Bécsben tartózkodnak. Mint a »N. W. Tagblatt« írja, igen fontos dolgokkal fog A NEMZET TÁRCZÁJA Szeptember 19. Irén. Irta : Bodnár Zsigmánon.d. (Folytatás.) 5 IX. fejezet. A kisértés. A képviselőházban tett látogatása után a szegény Irénnek, a szelíd, csöndes asszonynak, kit senki sem látott nyugtalannak, bekövetkeztek izgatott napjai. Lelkében a kötelesség és a szerelem állott harczban egymással és csatájokat oly kis téren kellett kivivniok, a minő az ő szive volt. Férje és két gyermeke van, tehát nő és anya elég erős erkölcsi érzettel, akit maga a családi büszkeség is visszatart a bukástól. Más részről egy hasonlíthatatlan férfi állott előtte, egy derék, ünnepelt, szeretetre és tiszteletre méltó ember, kit forrón szeretett. Először érezte volna a szerelem boldogító melegét, de ez az ő helyzetében kínos lett és elviselhetetlen. S Szilvássy viszonozni látszott ez érzelmet. Hónapokig tartott a titkos szerelem, anélkül, hogy azt kérdezték volna egymástól, hogy mit is akarnak. Pedig nagy veszedelembe sodortattak volna, ha csak valamit sejt Irén férje. Ales Tamással nem lehetett tréfálni. És az ilyen viszony előbb-utóbb közszájra kerül. Úgy is gyanús volt Ales úr előtt a Fodorházyné barátsága. Eleinte azonban nem kutatott. Néha nagy ritkán maga is beköszöntött, de Irén szerencséjére soha sem találta ott Szilvássyt. Később Ales tudomására jutott annak, hogy Szilvássy majd mindennap látogatja Janka házát, de bár egy sereg ismerős és jóbarát pletykázta a két szerelmes viszonyát s Bodorházynét is többfelé interpellálták, mikre ő sajátságos mosolylyal adott tagadó választ: Alei még sem tudta bizonyosan. Irén atyja sem tudott szerelmekről. Egyszer azonban a véletlen rávezette a helyes ösvényre s a hivatalból hazajövet megtámadta nejét. — Asszony! most már tudom, mit keresel te mindig Jankánál. Szivássyval jösz ott össze! Mit is keresne most a tudós képviselő oly könnyű társaságban, mint szerelmeskedni a háziasszonnyal vagy — veled ! Irén reszketett, könyvét kiejtő kezéből s föl sem mert tekinteni férjére, annyi düh és elhatározás mutatkozék szemeiben. Tamás fel-alá sétált a szobában monologizálva és kezeivel gestiulálva. Egyszer megállóit és Irént kényezni látván, oda ment hozzá, megfogta az egyik kezét, majd görcsösen szorongatta és igy szólt: — Irén! Habár sok kifogásom van ellened, bár nem vagy az a nő, kit magamnak festettem, magam elé képzeltem, mind a mellett becsültelek, mert a nagy világ előtt soha sem feledkeztél meg a tisztességről, melylyel egymásnak és gyermekeinknek tartozunk; de tudd meg, hogy ha nyomára jövök valaminek, ha igaznak bizonyul sötét gyanúm, borzasztó leszek. — Hiába gyanakodol, viszont a neje. Én feleséged vagyok és két gyermeked anyja, a ki nehéz szívvel tűröm faggató szeszélyedet s kitörő hevességedet, de tűröm gyermekeink boldogságáért. Nem szeretlek, mert durvaságodért nem szerethetlek ; de soha sem fogok megfeledkezni azon kötelességekről, melyekkel magamnak és gyermekeimnek tartozom. Ha ez nem tart vissza, már rég elváltam volna tőled. Az önérzet és a szerelem adták e határozott szavakat Irén ajkaira. Büszke volt önmagára, mivel megőrizte tisztaságát és véleménye szerint roppant áldozatot hozott hitvesi kötelmeinek. Látogatásai ritkultak Jankánál, hetenkint csak kétszer találkozik Szilvássyval, de nem volt annyi lelki ereje, hogy szakítson vele. Ő tudta, hogy a férfinak, kit egész lelkéből szeret, nem szabad nősülnie, bár Szilvássy többször előhozakodott vele, hogy váljék el férjétől és jöjjön hozzá. Igaz ugyan, hogy ezt az ajánlatot soha sem tette azzal az erővel, mely magával ragadta volna a nőt, így Irén megmaradt elhatározása mellett, hogy Tamás neje marad és a sírig hordozza keresztjét. Helyzete azonban annál kényesebb, elviselhetetlenebb jön. Mást szeretni és mégis ha feleség, jó anya és nő maradni, csaknem a lehetetlenségek közé tartozik s Iréne már nem lehetetlennel akart megpróbálkozni. E közben Szilvássy mellbasa egy kis meghűlés következtében újra kitört és az orvosok sürgetőleg égalji gyógymódot ajánlottak neki. Kívánták, hogy Olaszországba vagy ha tetszik Uj-Tátrafüredre, Görbersdorfba, Gleichenbergbe menjen. A tél daczára Uj-Tátrafüredet választotta. De mielőtt Iréntől elvált volna, megígérték egymásnak, hogy levelezni fognak. Fodorházyné közvetíti soraikat, hozzá intézik leveleiket s ő expediálja tovább. XI fejezet: A szerelmes levél históriája. Az istenek, akik néha tréfát űznek a szegény földi ember sorsából, rég különös mulatságot lelnek abban, hogy olyannak juttassák kezébe leveleinket, akinek éppen nem voltak szánva. Ezt a személycserét, ezt a czimbeli tévedést a legrégibb időktől fogva gyakorolták az Olymp urai, már akkor, midőn még ismeretlen volt a posta áldásos intézménye, mikor a legjobb akarat mellett sem lehet receptssel vagy poste restante leveleket küldeni szeretteinknek. Ezen elmélkedés előrebocsátása után meg kell említenünk, hogy Szilvássy néhány nap múlva útra kelt Tátra-Füred felé. Ötnyi hó fedte az utat s a szegény beteg folyton ki volt téve a meghűlés veszélyeinek. E veszély mellett azonban nagyszerű kép tárult fel szemei előtt, mikor a magas Tátrát számos csúcsával meglátta. Éppen rásütött a téli nap s ragyogni látszottak a tiszta fehér hegyek. Fenséges, isteni kép ez, mely magával ragadja a nézőt. Tátra-Füreden jelezve volt Szilvássy megérkezése, s minden intézkedés megtétetett, csakhogy lehető épségben szállítsák fel a magas hegyoldalra. A fürdőben alkalmas helyiséget kapott lakásul s semmi hiány sem vola az orvosi ápolást és a jó élelmezést illetőleg. Három heti ott tartózkodása után lényegesen javult a munkában és hülés folytán megrendült egészsége s áldotta magában a gondolatot, hogy e kies helyre jött gyógyulást keresni. Alig helyezkedett el Tátra-Füreden, már a második nap levelet intézett Irénhez. »Kedves Irén! Végre itt vagyok hazánk legmagasabb bérczeinek lábánál. Csodálattal vagyok eltelve a természet fensége, mérhetetlen erőinek roppant hatása iránt s alig tudom elképzelni azon borzasztó belső rázkódást és kitörést, mely ily magasságú csúcsokat emelt ki a sima, lapos földből. És mégis legyen szabad azt mondanom, hogy a föld irtózatos kitörései aránylag nem nagyobbak, mint az én szívem viharai és küzdelmei. Az egész után csak kegyed lebegett előttem, minden pillanatban kegyedre gondoltam s átkoztam betegségemet, mely egyezségünk szerint áthidalhatatlan távolságot teremtett köztem, és kegyed között. Erősen meg vagyok győződve, hogy legfölebb pár év alatt a halál fia vagyok. — Már annyira ismerem az orvosok auscultatióját, hogy midőn mellemet kopogtatják, jól megkülönböztetem a hangokat, melyek tüdőm fokozatos elpusztulását jelentik s bárkinek megmondhatom, meddig terjed testem e fontos szervének romlása. Szeretnék legalább e pár év alatt, éltem rövid estéjén boldog, igazán boldog lenni. Pedig e boldogságot csak kegyed adhatná meg nekem, csak kegyed szerelme tudna boldogítani, azért szépen kérem, szerelmére kérem, fontolja meg távollétemben helyzetünket és ha lehetséges, váljék el férjétől, én talán képes leszek kegyednek lángoló szerelmet, rövid időre boldogságot biztosítani. Huszonnégy óra múlva Janka s azután Irén kezébe jutott a levél. Végtelen örömmel vette kezébe a kedvese irta sorokat, kebléhez nyomta, majd ajkaival csókolta s csak azután kezdte olvasni. Könyek tolultak szemébe, midőn Szilvássy Szive viharáról, rendkívüli epedéséről és rövid életéről szóló szavakat olvasta. S mikor végig ment a drága levelen, rögtön kimondotta Jankának azt, a mit egy pillanat alatt határozott: — Elválok férjemtől! S a drága levelet, mely ez elhatározást keltő lelkében, nem égette el, hanem magánál tartotta. Azzal körülnézett a szobában, mintha biztos helyet keresne a szent soroknak, de ha akadály gördülne útjába, sem fogják elhatározásában megtántorítani. Szilvássy úgy látszik, nem csupán a jó levegő, hanem e biztatások következtében is folyton épült, úgy hogy nem sokára a kitűzött hat-nyolcz hét lejártával hazafelé készült. Fájdalom, mivel mindennek, a mi létezik változáson kell keresztül menni, s így históriájának is kell lenni, Szilvássy levele sem kerülhette ki a természet e törvényét, ennek is meglőn a maga históriája. Egyszer Tamás jelenlétében egy írást kapott le a kis Ella az asztalról, melyet Irén mindjárt el akart tőle venni. De nem ment oly könnyen, mert a leányka kis markába szorította és makacsul dugdosta. — Ella, add ide a mamának, — kérte Irén a kis leányt, de egyúttal erősen megfogta, hogy el ne szökhessék. — Add ide édesem, a mama ad czukrot az Ellácskának. — Add ide hát a másikat, a melyiket oda dugtad ! és a mama keblére, a szive oldalára mutatott. Irén elpirult. Az a másik írás Szilvássy levele volt, melyet a kis leány aznap délelőtt kikapott anyja kezéből és Össze-vissza futkosott vele a szobában, mig sikerült elvenni tőle. Mikor most Irén elszedte a gyermektől az Írást, ez ott sirt a térde mellett s többször a mamája szivére mutatott, hogy adja elő onnét az Írást. — Te kis bohó, miféle papiros kell neked, mondá Irén, azt akarván színlelni, mintha mit sem értene a gyermek kéréséből. — Azt, amit Ella elvett, de te oda dugtad, s újra anyja kebelére mutatott. Irén majd elpirult, majd meg elsápadt e jelenet alatt. Férje mindezt látta és hallgatag nézte. Olykor mintha a féltékenység zöld ördöge jelent volna meg szemeiben! — Ugyan kérlek adj valami papirost ennek az ostoba kis leánynak, szólt férjéhez. Tamás az íróasztalhoz ment és egy hivatalos levél nagy borítékát nyújtotta Ellának. A kis leány elkapta és a földhöz csapta, azután száját félre húzva pityergő hangon mondá: — Nem kell, hozd ide azt! s újra anyja keblére mutatott. — Irén! mondá most Tamás a féltékenységtől izgatva, miféle írást akar ez a gyermek ? — Mifélét? Tudod, hebegett Irén, az ilyen kis gyermek néha valamit összeképzel és aztán nem nyugszik miatta. (Folytatása következik.)lalkozik most a szerb praecedens család. Természetesen nem Ausztria-Magyarországgal való kibékülésről van szó. Karagyorgyevicsék kizárólag Oroszország felé tekingetnek. Zorka montenegrói herczegnő férje azon tiszteletben akar részesülni, hogy nejével együtt fogadtassék az orosz czári udvarban. Az erre vonatkozó kérdésre nem érkezett eddig válasz, talán meg fog érkezni, ha megoldatik egy kényes családi kérdés. Arról van szó tudniillik, hogy az öreg herczeg mondjon le fia javára igényeiről. De bármiként oldassék meg ez a kérdés és bármily válasz érkezzék Pétervárról, a fiatal pár mindenesetre az orosz sas szárnyai alá fog menekülni és Moszkvában fog lakni. A fiatal Karagyorgyevics Bécsben sokszor találkozott Pobedonoszevvel, az orosz zsinat főprocuratorával, Ponton követségi tanácsossal, Kaul Kars ezredessel, egy itteni orvossal, akinek pánszláv viszonyai ismeretesek, kiváltképen pedig Uszeláczczal és Marinovicscsal, Ignatiev ágenseivel. Az utóbbiakat, vagy legalább az egyiket vagy másikat legközelebb »ott lent« fogjuk látni megjelenni. Foucher de Careil franczia nagykövetet, mint a »Pol. Corr.« értesül, szept. 23-án vasárnap fogja fogadni ő felsége, hogy átvegye tőle a megbízó levelet. A franczia nagykövet ezután néhány nap múlva Francziaországba megy és október végén kezdi meg a nagykövetség ügyeinek intézését. Az új olasz ellenzék. Rómából szept. 15-ki kelettel írják a »Pol. Correspondenz«-nek: Minden jel arra vall, hogy a radicálisokkal és a jobbpárti »engesztelhetetlenekkel« szaporodott úgynevezett históriai és democrata balpárt rögtön a parlament megnyitása után elkeseredett háborút fog indítani a kormány ellen. A históriai és democrata balpárt számos csoportjának vezérei gyűlést szándékoznak tartani e hó végén, amelyben Caroli, Zanardelli, Crispi, Nicotera, Seismit- Doda, Miceli és Baccarini volt miniszterek is részt akarnak venni. A gyűlés czélja: megállapítani a közös programmot és az actio tervét. A közös politikai programmot megállapítani természetesen nem lesz könnyű dolog, tekintve az elemek különböző voltát, amelyekből az új ellenzék áll, továbbá a rokonszenv csekélységét, amelylyel a vezérek egymás iránt viseltetnek. Minthogy az új ellenzék fraciója inkább a tagadáson alapszik, vagyis inkább a kormány megbuktatására, mintsem erős kormány alakítására céloz, a közös támadás hamarjában meg fog történni. Egyelőre elhatározta az ellenzék, hogy az új szövetség támogatása végett lapot alapít. E lap november 1-én fog megindulni. A coalitio élén állnak Crispi és Baccarini volt miniszterek. Az előbbi nem bocsáthatja meg Depretisnek, hogy a cabinet megalakítása alkalmával nem vette őt figyelembe , az utóbbinak pedig még most is fáj tárczájának elvesztése. Előőrsi csatározásnak lehet tekinteni azt a beszédet, amelyet Seismit-Doda, Cairoli első kabinetjében pénzügyminiszter, választói előtt tartott a napokban. Baccarini volt közmunkaügyi miniszter három beszédet fog tartani legközelebb, természetesen azon minisztérium ellen, amelynek nem régen ő is tagja volt. Említésre érdemes és a jövő ellenzék programmját jellemzi Sesmit-Doda legutóbbi beszédjének az a része, amelyben engesztelékeny magatartást kíván a radicálisok iránt és kárhoztatja Depretis kormányelnököt, aki oly erélyesen és szigorúan bánik a radicálisokkal. A nemzet többsége azonban más nézetben van, mint Seismit-Doda és politikai barátai és köszönettel adózik Depretisnek azért, hogy komolyan és határozottan szembe száll e zavargó kisebbség terrorizáló üzelmeivel. Ebben a tekintetben aligha fog tehát az ország támogatásában részesülni az új ellenzék. A parlament jövő ülésszaka rendkívül élénk lehet tehát, de a jelen kabinetre nézve alig lehet veszedelmes. Bolgár állapotok. A conservativ párt egyik előkelő lapja a következőt Írja Szófiából szept. 13-ki kelettel a »Pol. Correspondent«-nek. Oroszország nagy hibákat követett el Bulgáriában. J o n i n úr, mondják, megbizatott, hogy tanulmányozza a helyzetet és lecsöndesítse a kedélyeket. Ez is bizonyítja, hogy az orosz lapok egy részének állítása ellenére nem kielégítő Bulgária helyzete és hogy azok a pétenári intézők, akik irányadó befolyást gyakorolnak a bolgár ügyek vezetésében, semmit sem tudtak a fejedelemségben történtekről. Abból, hogy Jenin úrnak kell lecsendesíteni a kedélyeket, az is kitűnik, hogy a tábornok-miniszterek megakadtak az állam szekerével és hogy segítségre szorulnak. Akármint legyen, azt a tényt ki kell emelni, hogy a pártok aug. 10-én kibékültek egymással, vagyis Jenin urnak Szófiába való megérkezése előtt. Zankov és Nacsevics, a liberálisok és conservativek vezérei, jegyzőkönyvet írtak alá aznap a megtörtént kiegyezésről. Az egyezséget az országot fenyegető veszedelem diktálta. Hogy mi volt ez a veszedelem, kiviláglik azon föltételek természetéből is, amelyekkel utólag Jonin urógatására a liberálisok megtoldották az egyezséget. Ezek veleje az a kívánság, hogy Sobolev és Kaulbars tábornokok tartsák meg tárczájukat, a tartománygyűlés pedig a vasúti szerződés és az 1884. évi költségvetés tárgyalására szorítkozzék. Ez azt jelenti, hogy a tábornokok minden esetre miniszterek akarnak maradni és hogy ők nem törődnek mással, ha megkapják a vasutakat és a költségeket. De még mást is bizonyít ez a tény. A tábornokok azért küldettek Bulgáriába, hogy megszüntessék a pártok villongását. A pártok kiegyezésével véget ért tehát missiójuk. A tábornokok tudván ezt, el is követtek mindent a pártok kiegyezésének meghiúsítására, hogy az egyenetlenség által szilárdítsák nagyon ingadozó állásukat. Ami az absolut Oroszország azon szándékát illeti, hogy új bolgár alkotmányt akar kidolgozni, az a kérdés támad, vajjon az orosz álomférfiak oly jól ismerik-e a bulgáriai viszonyokat, hogy megjelölhetik ez országnak legalkalmasabb kormányformát. — Ha Oroszország valóban helyre akarja állítani az alkotmányt Bulgáriában, csak egyetlen út van számára. Az egész felelősséget el kell vállalnia, az alkotmányt megszerkesztenie és mint egészet, az országra ootrogálnia. Ha ellenben Oroszország ismét a bolgárokra bízza az alkotmány kidolgozását, ismétlődni fog, ami 1779-ben történt. A bolgárok akkor módosították az orosz javaslatokat tetszésük szerint, de mégis az oroszokat vádolták az alkotmány minden hibájáért. A bolgárokra kell tehát bízni ezt. Minthogy az alkotmányt revideáló bizottságban a conservativek és a liberálisok is helyet foglalnak, a bizottság működése hasznos lehetne az országra nézve, ha az orosz hatalmasok be nem avatkoznának. De minél inkább be fognak avatkozni az orosz tábornokok és Jonin ut az ország belügyeibe, annál nagyobb lesz a lakosok izgatottsága és a bolgárok és oroszok elidegenedésével fog végződni. Azt bajos elhinni, hogy a tábornokok őszintén kívánják az alkotmány helyreállítását vagyis hatalmuk elvesztését. Valóbbszinűi az a gyanítás, hogy a liberálisokat az alkotmány ígérésével meg akarják nyerni, titokban pedig arra számítanak, hogy a revideáló bizottság működését két évig is halogathatják. Végre mit jelent Jenin úr azon föltétele, hogy a tartománygyűlés csak bizonyos kérdésekkel foglalkozzék ? Azt, hogy Janin úr tudja, hogy a tábornokok bbákat követtek el és hogy fél a hibák fölfedezésétől. Különben kérdés, várjon a szofia-ruszcsuki vasutat és a költségvetést a tábornokok kedve szerint fogja-e megszavazni a tartománygyűlés. A horvát válság. A báni határőrvidéken a mozgalom véget ért, a lakosság megszokott foglalkozása után lát, a szenvedélyek úgy a hogy lecsillapodtak, mert elmúlt szept. 16-ika, azon nap, mely a magyar zászlónak és »koronának« minden horvát helységben való kitűzését várták. Szinte hihetetlen, hogy mily nézetek uralkodnak a határőrvidéken. »Mi határőrök — mon-dák a többek közt — a magyarokkal nem kötöttünk semmi szerződést, tehát semmi joguk sincs hozzánk, s a zászlót sem csempészhetik ide be.« Azon kérdésre, hogy ki hitette el velök, miszerint Magyarországból kapták a zászlókat, így feleltek: »Kell benne valami igaznak lenni, hogy ily zászlókat küldtek, mert különben az ujgradiskai erdőfelügyelő honnan vehette volna ezeket, ha nem postán küldték neki.« (Tudvalevő dolog, hogy Ujgradiskán a magyar zászló 8 napig volt kitűzve az augusztus 18-iki insultus miatt. * A zavargások utóhangjai gyanánt közöljük a következőket: Divusa, Topusko, Bovics és Vrgin most határőrvidéki helységekben forrongnak a kedélyek, de rendzavarásra még nem került a dolog. Yaganaczban az ottani dohánytőzsdéről levették a czimert, de a csendőrség szétverte a csoportosulókat s a czimert visszatette. Rujevaczban azt követelte a nép a községi elöljárótól, hogy adja ki a magyar zászlót és a »magyar koronát«, meg azon »három kiló bankót«, melyet a magyaroktól kapott. A csendőrség szétverte a zavargókat, de ezek éjjel ismét összecsődültek, a szerb templom előtt lármáztak , a toronyban harangoztak, lődöztek, s megtámadták a csendőrséget és a pénzügyőrséget. A lárma és lődözés egész éjjel tartott. Ez e hó 12-én volt. Másnap megújultak a zavargások, Mraovics kerületi főnök és Vavrusko járásbíró megjelentek a tömeg közt, s kérdezték, hogy voltaképpen mit akarnak. Ezek a magyar zászló és korona eltávolítását, a régi mértékek és sulyok behozatalán s azt követelték, hogy a pálinkás üstök ezután ne bélyegeztessenek meg. A tömeg erre átment Beslinaczba, az ottani postahivatal előtt lévő Jaczimert darabokra törte, Dragisics vendéglőjében pedig mindent összerombolt. A csendőrség szétvervén a zavargókat, ezek Gvozdanszkoba, majd ismét Bújováczba mentek, a paptól kérték a magyar zászlót, s fenekestől fölforgatták az egész paplakot. A helyi tőzsdéről levették a czimert, s czéltáblául használták. Ekkor érkezett meg a kerületi főnök 24 vadászszal, kik a zavargókat szétűzték. 14-én reggel és este szintén voltak zavargások, a Preradovics-Bodoról egész nap lődöztek. Mlagyenovics államügyész és Bijasek törvényszéki ülnök Petrinjából Kosztajniczába mentek, hogy megindítsák a vizsgálatot a Mecsencsaniban történt zavargás főkolomposai ellen. A csendőrség naponként visz be zavargókat, akiknél fegyvereket találtak. Majából, hol Gravrovics nyugalmazott főhadnagyot, községi elöljárót agyonütötték, a következőket írják: Gavrilovics 70 éves öregember volt, a községi hivatal vezetését ezelőtt három héttel vette át. Nem Majában hanem a fél órányira fekvő Dobrinában lakott. E hó 12-én éjjel egy 60 emberből álló tömeg jelent meg nála, az öreget kivonszolták az ágyból, s Majába vitték. Mikor a papiak elé értek, egy valaki doronggal fejére ütött, mire a többiek botokkal és fejszékkel neki estek s agyonverték. HÍREK Szeptember 19. Hivatalos. Kinevezések. A kolozsvári tv. kir. pénzügyigazgatóság, Éltes Ignácz szám gyakornok-jelöltet díjtalan számgyakornokká nevezte ki. A veszprémi királyi törvényszék elnöke, Tamasits Márton kir. törvényszéki dijnokot s kiszolgált altisztet, a pápai kir. járásbírósághoz II-e. osztályú hivatalszolgává nevezte ki. — Alapszabályok. Az alföldi önkéntes tűzoltó egyletek kerületi szövetségének alapszabályai, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Posta. Folyó évi szeptember hó 21-én zalamegyei Kozmadombja és Háshágy községekben új postahivatal lép életbe. — A királyné Mária Valéria főherczegnővel együtt ma délben érkezett Münzstegből Schönbrunnba, s innen Gödöllőre fognak jönni, hol hosszabb ideig tartózkodnak. A királyné lovas- és vadászparipái már régebben Gödöllőre vitettek, 16 kópéval együtt, melyeket Angliában vásároltak a falka kiegészítésére. — A trónörökös mint koma. Több ízben megtörtént, hogy boldog apák egyenesen a trónörököst kérték fel komának, így tett legutóbb Krasz Gyula pancsovai molnár, akinek kérvénye a következő házirattal ellátva érkezett le: »A koronaörökös ő fensége elvből sohasem fogadja el a kersztapaságot, minélfogva a kérvény mellékletei ide zárva visszaküldetnek. Laxenburg, 1883. évi szeptember hó 13. Rudolf koronaörökös ő cs. és kir. fensége titkári hivatala. Spindler, ezredes.« — Személyi kir. Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos ma reggel Szegedre utazott. — A nemzeti szinház drámája és operája a jövő évben már, mint tudva van, meg fognak válni egymástól. A megállapodások már meg is történtek, mégpedig a »Főv. Lapok« szerint a következő módon. A két műág a mai épületben már csak a jövő évi június hó végéig működik együtt. De már ápril elsejétől fogva a két műág pénzkelése is két felé lesz választva. A júliusi szünet után a drámai személyzet magában marad a mai hajlékban s augusztusban és szeptemberben még nem fog minden este játszani, hanem az igazgatótól függ, hogy belátása szerint hány előadást tartson, vagy folyvást játszasson egy egy héten. Október elsejétől fogva azonban folyvást minden este lesz előadás. Az operai személyzet a jövő év augusztusában és szeptemberében nem fog előadásokat tartani, hanem készül az októberi megnyitásra és a nagy játékrendre. A jövő évben tehát július elsejétől szeptember végéig nem fogunk Budapesten hallani operát. Október elsejétől fogva az új dalszínházban hetenkint háromszor vagy négyszer szándékoznak játszani. A várszínházban a nemzeti színház személyzete a közelgő idényben (október elejétől márczius végéig) tartja legutolsó előadási sorozatát. Azontúl mind a két műágnak elég gondot ad a saját otthoni játékrendje. A várszínház téli állomása lesz egy-egy jobb vidéki színtársulatnak. — Halálozás. Aradi Gerőnek, a pécsi színtársulat igazgatójának neje, szül. Bainville Emilia asszony e hó 17-én Nagy-Kanizsán elhunyt 27 éves korában. — Ügyvédek Boszniában. A közös minisztérium Bosznia és Herczegovina számára a következő ügyvédeket nevezte ki: Serajevóba: Dr. Zarevich Antal fiumei és Wahrmann Jakab csukovári ügyvédeket; Banjalukába Klofutár Albert zágrábi és dr.Dalegovics Adolf vinkovczei ügyvédeket s végre Bihácsba Rosinger Ignácz pécsi ügyvédet. — Elhalasztott sajtótárgyalás. A »Szabolcsmegyei Közlöny« czimü lap ellen e hó 29-re Debreczenben kitűzött esküdtszéki tárgyalás bizonytalan időre elhalasztatott. — Phylloxera Gyiva, Párkány és Magyar-Szölgyén esztergommegyei, továbbá Almádi veszprémmegyei községekben a phylloxera jelenléte constatáltatott. A földmivelési miniszter elrendelte a kellő óvintézkedéseket. — Sikkasztás a Vaticanban. Nagy a botrány a Vaticanban,mint a Berliner Tagblatt-nak írja római levelezője. A római vicegerents, Monsignor Giulio Lentit, sidai érseket utódai, a sutri-i és nepi-i püspöki székben, azzal vádolják, hogy nagy összeget tulajdonított el a maga javára azon nagy hagyatékból, melyet a nevezett két egyházmegye bizonyos Capotanditól kapott. Már akkor merültek fel hasonló hírek, mikor IX. Pius az érseket mostani fontos állására meghívta, de a befolyásos papnak sikerült pápai parancscsal, mely a számadásokat egyszerűen jóváhagyta, ezen híreket elhallgattatni. Ez által azonban nem szűntek meg azon differentiák, melyeket Lenti utódai a sutri-i és nepi-i egyházmegye pénztárában találtak. Ezen egyházmegyék püspökei vonakodtak átvenni a Capotandi-féle hagyaték kezelését, s a bibornokok és szerzetesrendek congregatiójához fordultak, hol a prefectusban, Ferrieri bibornokban hatalmas támaszra találtak. A congregatio elítélte Lentit 25000 frank visszafizetésére, az érsek azonban azt állítja, hogy ártatlan, s a nevezett összeget nem akarja megfizetni. A bibornokok arra igyekeznek rábírni a pápát hogy a congregatio ítéletét valahogyan semmisítse meg, mert ez az ítélet Lenti magas állásánál fogva igen rossz vért szül a katholikus világban. Még nem lehet, tudni, hogy a pápa mit fog határozni ezen kényes ügyben. Annyi bizonyos csak eddig, hogy a congregatio egyhangúlag Lenti ellen ítélt, s így állását tarthatatlanná tette. Lenti állása, mint Róma