Nemzet, 1883. szeptember (2. évfolyam, 240-268. szám)

1883-09-19 / 257. szám

Szerkesztőség : Barátok­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. __________ESTI KIADÁS__________ KIADÓ­HIVATAL: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let, földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................. 2 írt. 3 hónapra .................................................. g » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ........................­­ » Budapest, 1883. szerda, szeptember 19. 257. szám. T­áviratok. Berlin, szept. 19. A »Norddeutsche All­gemeine Zeitung« minden más közlemény­nyel szemben kijelenti, hogy Schlözer Ró­mába utazását nem siettette, hanem azért utazott vissza, mert szabadságideje letelt. Schlözer elutazása előtt kérdést intézett Gas­­­teinba, Bismarck herczeghez, ki a kérdésre hivatalos udvariassággal igenlőleg válaszolt. Minthogy Schlözer kis kerülőt tett, Ró­mába érkezése nem hogy előbb történt volna, hanem még 24 órai késedelmet szenvedett. Páris, szept. 19. Ferry miniszterelnök és Tseng marquis chinai nagykövet érte­kezletén tegnap Waddington londoni franczia nagykövet is részt vett. A hírlapok szerint Challemes-Lacour miniszter le­mondása esetén ismét Waddington venné át a külügyi tárc­át. Bukarest, szept. 19.(Eredeti távirat.) Moldvában épen olyan jelenetek játszódnak le, mint Horvátországban s nyilvánvaló, hogy ugyanazon titkos kéz intézi ezeket is, mint a mely a horvátországi zavargásokat. Ügy­­nökök utazzák be Moldvát, s azt beszé­lik a népnek , hogy a király áruló, hogy Bratiano a Dunát eladta Ausztria-Ma­­gyarországnak, hogy keljen föl, űzze el a ki­rályt és a kormányt. A bukaresti kormány nagy éberséget fejt ki. Az ellenzék tiltakozó neetinget tervez Romániának a német-osztrák-magyar szövet­séghez való csatlakozása ellen. Madrid, szept. 19. A hirlapok egyhangú­lag azt írják,hogy Lagasta a király vissza­érkezése után új cabinet alakításával fog meg­­bizatni. Pétervár, szept. 19. Tol­stoi gróf szabadság­­idejéről visszatért és ismét átvette a belügyminiszté­rium vezetését. A czár Wannowsky hadügyminiszternek, f. hó 5-én kelt rendkívül kegyes iratával a Newski­ Sán­­dor-rendet adományozta. Belgrád, szept. 18. A skupstinába a választások ma a városházán óriási részvét mellett megkezdőd­tek. Délig a kormánypárt volt előnyben. A szavazás este fog véget érni. Szeged, szept. 29. A király ideérkezése alkal­mára eddig a következő törvényhatóságok jelentettek, he küldöttségeket: Bács-, Csanád- és Cson­­grádmegyék, Baja és Újvidék városok, a d­ems tagjai közül H­a­y­n­a­­­d bibornok-érsek, A­n­­gye­l­ics karlóczai patriarcha, Brankovics te­mesvári és Popovics bácsi püspök. Haynald bíbornok-érsek átiratban értesíté a polgármestert, hogy káptalanja képviselőivel együtt jön a felség előtt hódolatát bemutatni és felhívta a Csanádi, nagy­váradi és erdélyi püspököket, hogy jelenjenek meg, vagy ha betegség által gátoltatnának, képviselőt küld­jenek káptalanjaiknak legalább 2—2 tagjával. Bon­ná­t Csanádi püspök tudatta, hogy a Csanádi püspök­ség és káptalan képviselve lesz és az esperességek fölhivatták, hogy Szegeden ő felsége előtt hódolatu­kat mutassák be. — Branko udvari irodatiszt az éjjel megérkezett. Karagyorgyevicsék, mialatt Milán király ural­kodónak vendége, szintén Bécsben tartózkodnak. Mint a »N. W. Tagblatt« írja, igen fontos dolgokkal fog­ A NEMZET TÁRCZÁJA Szeptember 19. Irén. Irta : Bodnár Zsigmánon.d­. (Folytatás.) 5 IX. fejezet. A kisértés. A képviselőházban tett látogatása után a sze­gény Irénnek, a szelíd, csöndes asszonynak, kit sen­ki sem látott nyugtalannak, bekövetkeztek izgatott napjai. Lelkében a kötelesség és a szerelem állott harczban egymással és csatájokat oly kis téren kellett kivivniok, a minő az ő szive volt. Férje és két gyer­meke van, tehát nő és anya elég erős erkölcsi érzet­tel, a­kit maga a családi büszkeség is visszatart a bukástól. Más részről egy hasonlít­hatatlan férfi állott előtte, egy derék, ünnepelt, szeretetre és tiszteletre méltó ember, kit forrón szeretett. Először érezte volna a szerelem boldogító melegét, de ez az ő helyzetében kínos lett és elviselhetetlen. S Szilvássy viszonozni látszott ez érzelmet. Hó­napokig tartott a titkos szerelem, a­nélkül, hogy azt kérdezték volna egymástól, hogy mit is akarnak. Pe­dig nagy veszedelembe sodortattak volna, ha csak valamit sejt Irén férje. Ales Tamással nem lehetett tréfálni. És az ilyen viszony előbb-utóbb közszájra kerül. Úgy is gyanús volt Ales úr előtt a Fodorházy­­né barátsága. Eleinte azonban nem kutatott. Néha nagy ritkán maga is beköszöntött, de Irén szerencsé­jére soha sem találta ott Szilvássyt. Később Ales tu­domására jutott annak, hogy Szilvássy majd minden­nap látogatja Janka házát, de bár egy sereg ismerős és jóbarát pletykázta a két szerelmes viszonyát s Bo­­dorházynét is többfelé interpellálták, mikre ő saját­ságos mosolylyal adott tagadó választ: Alei még sem tudta bizonyosan. Irén atyja sem tudott szerelmek­­ről. Egyszer azonban a véletlen rávezette a helyes ösvényre s a hivatalból hazajövet megtámadta nejét. — Asszony! most már tudom, mit keresel te mindig Jankánál. Szivássyval jösz ott össze! Mit is keresne most a tudós képviselő oly könnyű társaság­ban, mint szerelmeskedni a háziasszonnyal vagy — veled ! Irén reszketett, könyvét kiejtő kezéből s föl sem mert tekinteni férjére, annyi düh és elhatározás mu­­tatkozék szemeiben. Tamás fel-alá sétált a szobában monologizálva és kezeivel gesti­ulálva. Egyszer meg­állóit és Irént kényezni látván, oda ment hozzá, megfogta az egyik kezét, majd görcsösen szorongatta és igy szólt: — Irén! Habár sok kifogásom van ellened, bár nem vagy az a nő, kit magamnak festettem, magam elé képzeltem, min­d a mellett becsültelek, mert a nagy világ előtt soha sem feledkeztél meg a tisztességről, melylyel egymásnak és gyermekeinknek tartozunk; de tudd meg, hogy ha nyomára jövök valaminek, ha igaznak bizonyul sötét gyanúm, borzasztó leszek. — Hiába gyanakodol, viszont a neje. Én felesé­ged vagyok és két gyermeked anyja, a ki nehéz szív­vel tűröm faggató szeszélyedet s kitörő hevességedet, de tűröm gyermekeink boldogságáért. Nem szeretlek, mert durvaságodért nem szerethetlek ; de soha sem fogok megfeledkezni azon kötelességekről, melyekkel magamnak és gyermekeimnek tartozom. Ha ez nem tart vissza, már rég elváltam volna tőled. Az önérzet és a szerelem adták e határozott szavakat Irén ajkaira. Büszke volt önmagára, mivel megőrizte tisztaságát és véleménye szerint roppant áldozatot hozott hitvesi kötelmeinek. Látogatásai ritkultak Jankánál, hetenkint csak kétszer találkozik Szilvássyval, de nem volt annyi lelki ereje, hogy szakítson vele. Ő tudta, hogy a fér­finak, kit egész lelkéből szeret, nem szabad nősülnie, bár Szilvássy többször előhozakodott vele, hogy vál­jék el férjétől és jöjjön hozzá. Igaz ugyan, hogy ezt az ajánlatot soha sem tette azzal az erővel, mely ma­gával ragadta volna a nőt, így Irén megmaradt elha­tározása mellett, hogy Tamás neje marad és a sírig hordozza keresztjét. Helyzete azonban annál kénye­sebb, elviselhetetlenebb jön. Mást szeretni és mégis ha feleség, jó anya és nő maradni, csaknem a lehetet­lenségek közé tartozik s Irén­e már nem lehetetlennel akart megpróbálkozni.­­ E közben Szilvássy mellbasa egy kis meghűlés következtében újra kitört és az orvosok sürgetőleg égalji gyógymódot ajánlottak neki. Kívánták, hogy Olaszországba vagy ha tetszik Uj-Tátrafüredre, Gör­­bersdorfba, Gleichenbergbe menjen. A tél daczára Uj-Tátrafüredet választotta. De mielőtt Iréntől elvált volna, megígérték egymásnak, hogy levelezni fognak. Fodorházyné közvetíti soraikat, hozzá intézik levelei­ket s ő expediálja tovább. XI fejezet: A szerelmes levél históriája. Az istenek, a­kik néha tréfát űznek a szegény földi ember sorsából, rég különös mulatságot lelnek abban, hogy olyannak juttassák kezébe leveleinket, a­kinek éppen nem voltak szánva. Ezt a személycserét, ezt a czimbeli tévedést a legrégibb időktől fogva gya­­korolták az Olymp urai, már akkor, midőn még isme­retlen volt a posta áldásos intézménye, mikor a leg­jobb akarat mellett sem lehet receptssel vagy poste restante leveleket küldeni szeretteinknek. Ezen elmél­kedés előrebocsátása után meg kell említenünk, hogy Szilvássy néhány nap múlva útra kelt Tátra-Füred felé. Ötnyi hó fedte az utat s a szegény beteg folyton ki volt téve a meghűlés veszélyeinek. E veszély mel­lett azonban nagyszerű kép tárult fel szemei előtt, mikor a magas Tátrát számos csúcsával meglátta. Éppen rásütött a téli nap s ragyogni látszottak a tiszta fehér hegyek. Fenséges, isteni kép ez, mely ma­gával ragadja a nézőt. Tátra-Füreden jelezve volt Szilvássy megérke­zése, s minden intézkedés megtétetett, csakhogy lehető épségben szállítsák fel a magas hegyoldalra. A fürdő­ben alkalmas helyiséget kapott lakásul s semmi hiány sem vola az orvosi ápolást és a jó élelmezést illetőleg. Három heti ott tartózkodása után lényegesen javult a munkában és hülés folytán megrendült egészsége s ál­dotta magában a gondolatot, hogy e kies helyre jött gyógyulást keresni. Alig helyezkedett el Tátra-Füreden, már a má­sodik nap levelet intézett Irénhez. »Kedves Irén! Végre itt vagyok hazánk legmagasabb bérczeinek lá­bánál. Csodálattal vagyok eltelve a természet fensége, mérhetetlen erőinek roppant hatása iránt s alig tudom elképzelni azon borzasztó belső rázkódást és kitörést, mely ily magasságú csúcsokat emelt ki a sima, lapos földből. És mégis legyen szabad azt mondanom, hogy a föld irtózatos kitörései aránylag nem nagyobbak, mint az én szívem viharai és küzdelmei. Az egész után csak kegyed lebegett előttem, minden pillanatban kegyedre gondoltam s átkoztam be­tegségemet, mely egyezségünk szerint áthidalhatatlan távolságot teremtett köztem, és kegyed között. Erősen meg vagyok győződve, hogy legfölebb pár év alatt a halál fia vagyok. — Már annyira ismerem az orvosok auscultatióját, hogy midőn mellemet kopogtatják, jól megkülönböztetem a hangokat, melyek tüdőm fokoza­tos elpusztulását jelentik s bárkinek megmondhatom, meddig terjed testem e fontos szervének romlása. Szeretnék legalább e pár év alatt, éltem rövid estéjén boldog, igazán boldog lenni. Pedig e boldogságot csak kegyed adhatná meg nekem, csak kegyed szerelme tudna boldogítani, azért szépen kérem, szerelmére ké­rem, fontolja meg távollétemben helyzetünket és ha lehetséges, váljék el férjétől, én talán képes leszek ke­gyednek lángoló szerelmet, rövid időre boldogságot biztosítani. Huszonnégy óra múlva Janka s azután Irén kezébe jutott a levél. Végtelen örömmel vette kezébe a kedvese irta sorokat, kebléhez nyomta, majd ajkai­val csókolta s csak azután kezdte olvasni. Könyek tolultak szemébe, midőn Szilvássy Szive viharáról, rendkívüli epedéséről és rövid életéről szóló szavakat olvasta. S mikor végig ment a drága levelen, rögtön kimondotta Jankának azt, a mit egy pillanat alatt határozott: — Elválok férjemtől! S a drága levelet, mely ez elhatározást keltő lelkében, nem égette el, hanem magánál tartotta. Azzal körülnézett a szobában, mintha biztos he­lyet keresne a szent soroknak, de ha akadály gördülne útjába, sem fogják elhatározásában megtántorítani. Szilvássy úgy látszik, nem csupán a jó levegő, hanem e biztatások következtében is folyton épült, úgy hogy nem sokára a kitűzött hat-nyolcz hét lejártával haza­felé készült. Fájdalom, mivel mindennek, a mi létezik válto­záson kell keresztül menni, s így históriájának is kell lenni, Szilvássy levele sem kerülhette ki a természet e törvényét, ennek is meglőn a maga históriája. Egyszer Tamás jelenlétében egy írást kapott le a kis Ella az asztalról, melyet Irén mindjárt el akart tőle venni. De nem ment oly könnyen, mert a leányka kis markába szorította és makacsul dugdosta. — Ella, add ide a mamának, — kérte Irén a kis leányt, de egyúttal erősen megfogta, hogy el ne szökhessék. — Add ide édesem, a mama ad czukrot az Ellácskának. — Add ide hát a másikat, a melyiket oda dug­tad ! és a mama keblére, a szive oldalára mutatott. Irén elpirult. Az a másik írás Szilvássy levele volt, melyet a kis leány az­nap délelőtt kikapott anyja ke­zéből és Össze-vissza futkosott vele a szobában, mig sikerült elvenni tőle. Mikor most Irén elszedte a gyermektől az Írást, ez ott sirt a térde mellett s többször a mamája szivére mutatott, hogy adja elő onnét az Írást. — Te kis bohó, miféle papiros kell neked, mon­­dá Irén, azt akarván színlelni, mintha mit sem értene a gyermek kéréséből. — Azt, a­mit Ella elvett, de te oda dugtad, s újra anyja kebelére mutatott. Irén majd elpirult, majd meg elsápadt e jelenet alatt. Férje mindezt látta és hallgatag nézte. Olykor mintha a féltékenység zöld ördöge jelent volna meg szemeiben! — Ugyan kérlek adj valami papirost ennek az ostoba kis leánynak, szólt férjéhez. Tamás az íróasztalhoz ment és egy hivatalos levél nagy borítékát nyújtotta Ellának. A kis leány elkapta és a földhöz csapta, azután száját félre húzva pityergő hangon mondá: — Nem kell, hozd ide azt! s újra anyja keblé­re mutatott. — Irén! mondá most Tamás a féltékenységtől izgatva, miféle írást akar ez a gyermek ? — Mifélét? Tudod, hebegett Irén, az ilyen kis gyermek néha valamit összeképzel és aztán nem nyugszik miatta. (Folytatása következik.)­lalkozik most a szerb praecedens család. Természete­sen nem Ausztria-Magyarországgal való kibékülésről van szó. Karagyorgyevicsék kizárólag Oroszország felé tekingetnek. Zorka montenegrói herczegnő férje azon tiszteletben akar részesülni, hogy nejével együtt fogadtassék az orosz czári udvarban. Az erre vonatkozó kérdésre nem érkezett eddig válasz, talán meg fog érkezni, ha megoldatik egy ké­nyes családi kérdés. Arról van szó tudniillik, hogy az öreg herczeg mondjon le fia javára igényeiről. De bármiként oldassék meg ez a kérdés és bármily vá­lasz érkezzék Pétervárról, a fiatal pár mindenesetre az orosz sas szárnyai alá fog­ menekülni és Moszkvá­ban fog lakni. A fiatal Karagyorgyevics Bécsben sokszor találkozott Pobedonoszevvel, az orosz zsinat főprocuratorával, Ponton követségi tanácsossal, Kaul­­ Kars ezredessel, egy itteni orvossal, a­kinek pánszláv viszonyai ismeretesek, kiváltképen pedig Uszeláczczal és Marinovicscsal, Ignatiev ágenseivel. Az utóbbiakat, vagy legalább az egyiket vagy másikat legközelebb »ott lent« fogjuk látni megjelenni. Foucher de Careil franczia nagykövetet, mint a »Pol. Corr.« értesül, szept. 23-án vasárnap fogja fo­gadni ő felsége, hogy átvegye tőle a megbízó levelet. A franczia nagykövet ezután néhány nap múlva Fran­­cziaországba megy és október végén kezdi meg a nagy­­követség ügyeinek intézését. Az új olasz ellenzék. Rómából szept. 15-ki kelettel írják a »Pol. Correspondenz«-nek: Minden jel arra vall, hogy a radicálisokkal és a jobbpárti »engesztelhetetlenekkel« szaporodott úgy­nevezett históriai és democrata balpárt rögtön a par­lament megnyitása után elkeseredett háborút fog in­dítani a kormány ellen. A históriai és democrata bal­párt számos csoportjának vezérei gyűlést szándékoz­nak tartani e hó végén, a­melyben C­a­­­r­o­l­i, Z­a­­nardelli, Crispi, Nicotera, Seismit- Doda, Miceli és Baccarini volt miniszterek is részt akarnak venni. A gyűlés czélja: megállapítani a közös programmot és az actio tervét. A közös politikai programmot megállapítani természetesen nem lesz könnyű dolog, tekintve az ele­mek különböző voltát, a­melyekből az új ellenzék áll, továbbá a rokonszenv csekélységét, amelylyel a ve­zérek egymás iránt viseltetnek. Minthogy az új ellen­zék frac­iója inkább a tagadáson alapszik, vagyis in­kább a kormány megbuktatására, mintsem erős kor­mány alakítására c­éloz, a közös támadás hamarjában meg fog történni. Egyelőre elhatározta az ellenzék, hogy az új szövetség támogatása végett lapot alapít. E lap no­vember 1-én fog megindulni. A coalitio élén állnak Crispi és Baccarini volt miniszterek. Az előbbi nem bocsáthatja meg Depretisnek, hogy a ca­binet megalakítása alkalmával nem vette őt figye­lembe , az utóbbinak pedig még most is fáj tárczájá­­nak elvesztése. Előőrsi csatározásnak lehet tekinteni azt a be­szédet, a­melyet Seismit-Doda, Cairoli első kabi­­netjében pénzügyminiszter, választói előtt tartott a napokban. Baccarini volt közmunkaügyi miniszter három beszédet fog tartani legközelebb, természete­sen azon minisztérium ellen, a­melynek nem régen ő is tagja volt. Említésre érdemes és a jövő ellenzék programmját jellemzi S­e­­­s­m­i­t-D­oda legutóbbi beszédjének az a része, a­melyben engesztelékeny magatartást kíván a radicálisok iránt és kárhoztatja Depretis kormányelnököt, a­ki oly erélyesen és szigo­rúan bánik a radicálisokkal. A nemzet többsége azon­ban más nézetben van, mint Seismit-Doda és politi­kai barátai és köszönettel adózik Depretisnek azért, hogy komolyan és határozottan szembe száll e zavargó kisebbség terrorizáló üzelmeivel. Ebben a tekintetben aligha fog tehát az ország támogatásában részesülni az új ellenzék. A parlament jövő ülésszaka rendkívül élénk lehet tehát, de a jelen kabinetre nézve alig lehet ve­szedelmes. Bolgár állapotok.­­ A conservativ párt egyik előkelő lapja a követ­kezőt Írja Szófiából szept. 13-ki kelettel a »Pol. Correspondent«-nek. Oroszország nagy hibákat követett el Bulgáriá­ban. J o n i n úr, mondják, megbizatott, hogy tanul­mányozza a helyzetet és lecsöndesítse a kedélyeket. Ez is bizonyítja, hogy az orosz lapok egy részének állítása ellenére nem kielégítő Bulgária helyzete és hogy azok a péten­ári intézők, a­kik irányadó befo­lyást gyakorolnak a bolgár ügyek vezetésében, semmit sem tudtak a fejedelemségben történtekről. Abból, hogy Jenin úrnak kell lecsendesíteni a kedélyeket, az is kitűnik, hogy a tábornok-miniszterek megakadtak az állam szekerével és hogy segítségre szorulnak. Akár­mint legyen, azt a tényt ki kell emelni, hogy a pártok aug. 10-én kibékültek egymással, vagyis Jenin urnak Szófiába való megérkezése előtt. Zankov és Nacsevics, a liberálisok és conser­­vativek vezérei, jegyzőkönyvet írtak alá az­nap a megtörtént kiegyezésről. Az egyezséget az országot fenyegető veszedelem diktálta. Hogy mi volt ez a veszedelem, kiviláglik azon föltételek ter­mészetéből is, a­melyekkel utólag Jonin ur­­óga­tására a liberálisok megtoldották az egyezséget. Ezek veleje az a kívánság, hogy Sobolev és Kaulbars tá­bornokok tartsák meg tárczájukat, a tartománygyűlés pedig a vasúti szerződés és az 1884. évi költségvetés tárgyalására szorítkozzék. Ez azt jelenti, hogy a tá­bornokok minden esetre miniszterek akarnak maradni és hogy ők nem törődnek mással, ha megkapják a va­sutakat és a költségeket. De még mást is bizonyít ez a tény. A táborno­kok azért küldettek Bulgáriába, hogy megszüntessék a pártok villongását. A pártok kiegyezésével véget ért tehát missiójuk. A tábornokok tudván ezt, el is követtek mindent a pártok kiegyezésének meghiúsí­tására, hogy az egyenetlenség által szilárdítsák na­gyon ingadozó állásukat. A­mi az absolut Oroszország azon szándékát illeti, hogy új bolgár alkotmányt akar kidolgozni, az a kérdés támad, vajjon az orosz álomférfiak oly jól ismerik-e a bulgáriai viszonyokat, hogy megjelölhetik ez országnak legalkalmasabb kormányformát. — Ha Oroszország valóban helyre akarja állítani az alkot­mányt Bulgáriában, csak egyetlen út van számára. Az egész felelősséget el kell vállalnia, az alkotmányt megszerkesztenie és mint egészet, az országra ootro­­gálnia. Ha ellenben Oroszország ismét a bolgárokra bízza az alkotmány kidolgozását, ismétlődni fog, a­mi 1779-ben történt. A bolgárok akkor módosították az orosz javaslatokat tetszésük szerint, de mégis az oro­szokat vádolták az alkotmány minden hibájáért. A bolgárokra kell tehát bízni ezt. Minthogy az alkot­mányt revideáló bizottságban a conservativek és a liberálisok is helyet foglalnak, a bizottság működése hasznos lehetne az országra nézve, ha az orosz hatal­masok be nem avatkoznának. De minél inkább be fognak avatkozni az orosz tábornokok és Jonin ut az ország belügyeibe, annál nagyobb lesz a lakosok izgatottsága és a bolgárok és oroszok elidegenedésével fog végződni. Azt bajos el­hinni, hogy a tábornokok őszintén kívánják az alkot­mány helyreállítását vagyis hatalmuk elvesztését. Va­­lóbbszinűi az a gyanítás, hogy a liberálisokat az al­kotmány ígérésével meg akarják nyerni, titokban pedig arra számítanak, hogy a revideáló bizottság működését két évig is halogathatják. Végre mit jelent Jenin úr azon föltétele, hogy a tartománygyűlés csak bizonyos kérdésekkel foglal­kozzék ? Azt, hogy Janin úr tudja, hogy a tábornokok b­bákat követtek el és hogy fél a hibák fölfedezésétől. Különben kérdés, várjon a szofia-ruszcsuki vasutat és a költségvetést a tábornokok kedve szerint fogja-e megszavazni a tartománygyűlés. A horvát válság. A báni határőrvidéken a mozgalom véget ért, a lakosság megszokott foglalkozása után lát, a szenvedélyek úgy a hogy lecsillapodtak, mert elmúlt szept. 16-ika, azon nap, mely­­ a magyar zászló­nak és »koronának« minden horvát helységben való­­ kitűzését várták. Szinte hihetetlen, hogy mily nézetek uralkodnak a határőrvidéken. »Mi határőrök — mon-­­­dák a többek közt — a magyarokkal nem kötöttünk semmi szerződést, tehát semmi joguk sincs hozzánk, s a zászlót sem csempészhetik ide be.« Azon kérdés­re, hogy ki hitette el velök, miszerint Magyarország­ból kapták a zászlókat, így feleltek: »Kell benne va­lami igaznak lenni, hogy ily zászlókat küldtek, mert különben az ujgradiskai erdőfelügyelő honnan vehette volna ezeket, ha nem postán küldték neki.« (Tudva­levő dolog, hogy Ujgradiskán a magyar zászló 8 na­pig volt kitűzve az augusztus 18-iki insultus miatt. * A zavargások utóhangjai gyanánt közöljük a következőket: Divusa, Topusko, Bovics és Vrgin most határőr­vidéki helységekben forrongnak a kedélyek, de rend­zavarásra még nem került a dolog. Yaganaczban az ottani dohánytőzsdéről levették a czimert, de a csendőrség szétverte a csoportosulókat s a czimert visszatette. Rujevaczban azt követelte a nép a községi elöljárótól, hogy adja ki a magyar zászlót és a »magyar koronát«, meg azon »három kiló bankót«, melyet a magyaroktól kapott. A csendőr­ség szétverte a zavargókat, de ezek éjjel ismét össze­csődültek, a szerb templom előtt lármáztak , a torony­ban harangoztak, lődöztek, s megtámadták a csend­őrséget és a pénzügyőrséget. A lárma és lődözés egész éjjel tartott. Ez e hó 12-én volt. Másnap megújultak a zavargások, Mraovics kerületi főnök és Vavrusko járásbíró megjelentek a tömeg közt, s kérdezték, hogy voltaképpen mit akarnak. Ezek a magyar zászló és korona eltávolítását, a régi mértékek és sulyok be­hozatalán s azt követelték, hogy a pálinkás üstök ezu­tán ne bélyegeztessenek meg. A tömeg erre átment Beslinaczba, az ottani postahivatal előtt lévő Jaczimert darabokra törte, Dragisics vendéglőjében pedig min­dent összerombolt. A csendőrség szétvervén a zavar­gókat, ezek Gvozdanszkoba, majd ismét B­újo­vá­c­z­b­a mentek, a paptól kérték a magyar zászlót, s fenekestől fölforgatták az egész paplakot. A helyi tőzsdéről levették a czimert, s czéltáblául használták. Ekkor érkezett meg a kerületi főnök 24 vadász­­szal, kik a zavargókat szétűzték. 14-én reggel és este szintén voltak zavargások, a Preradovics-Bodoról egész nap lődöztek. Mlagyenovics államügyész és Bijasek törvény­­széki ülnök Petrinjából Koszt­ajniczába mentek, hogy megindítsák a vizsgálatot a Mecsencsaniban történt zavargás főkolomposai ellen. A csendőrség naponként visz be zavargókat, akiknél fegyvereket találtak. Majából, hol Gr­a­v­r­­­­­o­v­i­c­s nyugalmazott főhadnagyot, községi elöljárót agyonütötték, a követ­kezőket írják: Gavrilovics 7­0 éves öreg­ember volt, a községi hivatal vezetését ezelőtt három héttel vette át. Nem Majában hanem a fél órányira fekvő Dobrinában la­kott. E hó 12-én éjjel egy 60 emberből álló tömeg jelent meg nála, az öreget kivonszolták az ágyból, s Majába vitték. Mikor a papiak elé értek, egy valaki doronggal fejére ütött, mire a többiek botokkal és fejszékkel neki estek s agyonverték. HÍREK­ Szeptember 19. Hivatalos. Kinevezések. A kolozsvári tv. kir. pénz­­ügyigazgatóság, Éltes Ignácz szám gyakornok-jel­öltet díjtalan számgyakornokká nevezte ki. A veszprémi királyi törvényszék elnöke, Tamasits Márton kir. törvényszéki dijnokot s kiszol­gált altisztet, a pápai kir. járásbírósághoz II-e. osztályú hi­vatalszolgává nevezte ki. — Alapszabályok. Az alföldi önkéntes tűzoltó egyletek kerületi szövetségének alapszabályai, a bemutatási záradék­kal elláttattak. — Posta. Folyó évi szeptember hó 21-én zalamegyei Kozmadombja és Háshágy községekben új postahivatal lép életbe. — A királyné Mária Valéria főherczegnővel együtt ma délben érkezett Münzstegből Schönbrunn­­ba, s innen Gödöllőre fognak jönni, hol hosszabb ideig tartózkodnak. A királyné lovas- és vadászpari­pái már régebben Gödöllőre vitettek, 16 kópéval együtt, melyeket Angliában vásároltak a falka kiegé­szítésére. — A trónörökös mint koma. Több ízben meg­történt, hogy boldog apák egyenesen a trónörököst kérték fel komának, így tett legutóbb Krasz Gyula pancsovai molnár, a­kinek kérvénye a következő ház­irattal ellátva érkezett le: »A koronaörökös ő fensége elvből sohasem fogadja el a kersztapa­­ságot, minélfogva a kérvény mellékletei ide zárva visszaküldetnek. Laxenburg, 1883. évi szeptember hó 13. Rudolf koronaörökös ő cs. és kir. fensége titkári hivatala. Spindler, ezredes.« — Személyi kir. Jekelfalussy Lajos mi­niszteri tanácsos ma reggel Szegedre utazott. — A nemzeti szinház drámája és operája a jövő évben már, mint tudva van, meg fognak válni egy­mástól. A megállapodások már meg is történtek, még­pedig a »Főv. Lapok« szerint a következő módon. A két műág a mai épületben már csak a jövő évi június hó végéig működik együtt. De már ápril elsejétől fog­va a két műág pénzkelése is két felé lesz vál­asztva. A júliusi szünet után a drámai személyzet magában ma­rad a mai hajlékban s augusztusban és szeptemberben még nem fog minden este játszani, hanem az igazga­tótól függ, hogy belátása szerint hány előadást tart­son, vagy folyvást játszasson egy egy héten. Október elsejétől fogva azonban folyvást minden este lesz elő­adás. Az operai személyzet a jövő év augusztusában és szeptemberében nem fog előadásokat tartani, ha­nem készül az októberi megnyitásra és a nagy játék­rendre. A jövő évben tehát július elsejétől szeptember végéig nem fogunk Budapesten hallani operát. Októ­ber elsejétől fogva az új dalszínházban hetenkint há­romszor vagy négyszer szándékoznak játszani. A vár­színházban a nemzeti színház személyzete a közelgő idényben (október elejétől márczius végéig) tartja legutolsó előadási sorozatát. Azontúl mind a két mű­­ágnak elég gondot ad a saját otthoni játékrendje. A várszínház téli állomása lesz egy-egy jobb vidéki szín­társulatnak. — Halálozás. Aradi Gerőnek, a pécsi szín­társulat igazgatójának neje, szül. Bainville Emilia asszony e hó 17-én Nagy-Kanizsán elhunyt 27 éves korában. — Ügyvédek Boszniában. A közös minisztérium Bosznia és Herczegovina számára a következő ügyvé­deket nevezte ki: Serajevóba: Dr. Zarevich An­tal fiumei és Wahrmann Jakab csukovári ügyvédeket; Ban­jalukába Klofutár Albert zágrábi és dr.Da­­legovics Adolf vinkovczei ügyvédeket s végre B­i­­h­á­c­s­b­a Rosinger Ignácz pécsi ügyvédet. — Elhalasztott sajtótárgyalás. A »Szabolcsme­­gyei Közlöny« czimü lap ellen e hó 29-re Debreczen­­ben kitűzött esküdtszéki tárgyalás bizonytalan időre elhalasztatott. — Phylloxera Gyiva, Párkány és Magyar-Szöl­­gyén esztergommegyei, továbbá Almádi veszprémme­­gyei községekben a phylloxera jelenléte constatálta­­tott. A földmivelési miniszter elrendelte a kellő óvin­tézkedéseket. — Sikkasztás a Vaticanban. Nagy a botrány a Vaticanban,mint a Berliner Tagblatt-nak írja római levelezője. A római vicegerents, Monsignor Giulio Lentit, sidai érseket utódai, a sutri-i és nepi-i püspöki székben, azzal vádolják, hogy nagy összeget tulajdoní­tott el a maga javára azon nagy hagyatékból, melyet a nevezett két egyházmegye bizonyos Capotanditól kapott. Már akkor merültek fel hasonló hírek, mikor IX. Pius az érseket mostani fontos állására meghívta, de a befolyásos papnak sikerült pápai parancscsal, mely a számadásokat egyszerűen jóváhagyta, ezen híreket elhallgattatni. Ez által azonban nem szűntek meg azon differentiák, melyeket Lenti utódai a sutri-i és nepi-i egyházmegye pénztárában találtak. Ezen egyház­megyék püspökei vonakodtak átvenni a Capotandi-féle hagyaték kezelését, s a bibornokok és szerzetesrendek congregatiójához fordultak, hol a pre­­fectusban, Ferrieri bibornokban hatalmas támaszra találtak. A congregatio elítélte Lentit 25000 frank visszafizetésére, az érsek azonban azt állítja, hogy ár­tatlan, s a nevezett összeget nem akarja megfi­zetni. A bibornokok arra igyekeznek rábírni a pá­pát hogy a congregatio ítéletét valahogyan semmi­sítse meg, mert ez az ítélet Lenti magas állásánál fogva igen rossz vért szül a katholikus világban. Még nem lehet, tudni, hogy a pápa mit fog határozni ezen kényes ügyben. Annyi bizonyos csak eddig, hogy a congregatio egyhangúlag Lenti ellen ítélt, s így állá­sát tarthatatlanná tette. Lenti állása, mint Róma

Next