Nemzet, 1884. augusztus (3. évfolyam, 689-719. szám)
1884-08-21 / 709. szám
24-dik nagygyűlését, melegen üdvözölve a központi egylet küldöttét. Hochmeister polgármester a város nevében üdvözölte a gyűlést és ezután a lipcsei küldött, dr. Fricke mondott hosszabb beszédet. »Oly földön tudom itt magamat, monda többek közt, mely mindenka nagy súlyt fektetett arra, hogy a német egyházzal, a német theologiával összeköttetésben maradt és amelyen a növekedett nehézségek daczára megmaradt a szilárd eltökélés, ezen érintkezést, ezen összeköttetést fentartani a drága szász földnek és egész Magyarországnak javára. A velünk testvériig szövetkezett magyar protestáns fiókegylet képviselői is a Németországban tartott nagygyűléseken ismételten hangoztatták, hogy mily súlyt fektetnek arra, hogy Németországgal és a német tudománynyal kapcsolatban maradjanak és hogy theologiai műveltségük alapját ott vetették meg. A szónok kiemelte, hogy mily becscsel bír a culturnépek közti szellemi kapcsolat, a kölcsönös tisztelet, az eszmecsere és hogy mily veszélyes az isolálási törekvés. Kifejtette ezután, hogy a Gustav-Adolf-egylet, melynek ő már harminczévi működést szentelt, nem csak azt a czélt követi, hogy szegény községeknek némi segélyt nyújtson, új evangelikus templomokat és iskolákat alapítson, hanem azt is, hogy egy hatalmas protestáns egylet alapítása által megteremtse a hívekben a protestantismus egységének és összetartozásának érzetét. »Nem kell azt hinnünk, folytatá dr. Fricke, hogy a szász, a hannoveri, a porosz egyházhoz tartozunk, hanem azt, hogy a nagy evangélikus világegyháznak vagyunk tagjai. Ez dominálja a világot, nem a catholicus egyház, mert ami szellemileg jelentékeny, az mind a protestáns szellem kezében van. Minden művelt ország át van tőle hatva. A protestáns népek állnak a világ élén és ahol szabad tudomány van, ez a protestáns szellem szüleménye. Azok, kik közömbösen állnak szemben az evangélikus egyház hitével, a természettudományért való lelkesedés pillanatában gondolják meg, hogy szülőhelyük a protestantismus és hogy segíteniük kell megóvni a talajt, melyen állunk és a melyen megalapítottuk az egyletet, az egyetlen evangelicus egyletet, mely összeköti egymással a világszerte lakó protestánsokat.« Végül a szónok azon szász ifjakról emlékezett meg, kik a német egyetemeken végezték tanulmányaikat és azon reménynek adott kifejezést, hogy ezek nem fogják elfelejteni Németországot és az ott nyert behatásokat, melyeket vezércsillagokul fognak megőrizni egész életükön át. Dr. Teutsch püspök röviden felelt e beszédre és ezután megnyitotta a tanácskozást az egylet folyó ügyeiről. A felolvasott évi jelentésből felemlítjük, hogy az erdélyi Gusztáv Adolf egyletnek van 10 fiókegylete, 257 helyi és 8 nőegylete és a tagok összes száma 51.913 tag; az összes bevétel 4068 frt 73 kr; ebből 1389 frtot a helyi egyletek saját czéljaikra fordítottak; 2667 ftot a főegyletnek küldöttek, mely ebből 891 frt 49 krt szászföldi községek segélyezésére, 889 frt 19 krt hat hazai és 18 külföldi községek közt osztott ki és 889 frt 19 krt a lipcsei központi egylet rendelkezésére bocsátott. A nagygyűlés után diszebéd volt, melyen dr. Teutsch a királyra mondott felköszöntőt, mire a gyülekezet elhatározta, hogy táviratilag üdvözli a királyt. A távirat így szövegeztetett: »Az evang. Gustav Adolf egylet és vele együtt az erdélyi honismei egylet, a szász gazdasági egyesület és az erdélyi Kárpátegyesület, melyek mind nagyszámban gyűltek össze itt Szebenben közgyűlést tartandók, egyhangú lelkesedéssel kifejezték hódolatukat és legalázatosb, legmélyebb tiszteletüket császári és királyi felségek, culturmunkájuk felséges és legmagasabb földi pártfogójuk iránt és mély tisztelettel kérik, hogy felséged fogadja kegyesen öröklött, változhatlan lojgális érzületüknek ezen hit kifejezését.« Felköszöntőt mondott dr. Fricke is; a nagy német nemzetet egy nőhöz hasonlítá, ki a tenger viharcsapkodta partján epedve néz kedvese felé, ki az ingadozó hullámokon bolyong; emlékeztetett arra, hogy az erdélyi szász nép olyan volt, mint egy tengerbe sülyedt város, melyből bizonyos német monda szerint halk harangszó hangzik fel; most a német öntudat és nemzeti önérzet hatalmasan felébredt; két harang szól egyszerre: egy nagy harang, a német birodalomé és egy kicsi, a szászföldé, melyek ezentúl együtt fognak hangzani. Ezután még Szeben városára, az egyletekre a nőkre, a szász-német szokásokra mondtak felköszöntőket és végül a németországi, ausztriai és romániai vendégekre. Rendeztek lövészünnepélyt és gazdasági állat- kiállítást is ; az utóbbi igen gyengén sikerült, kiállt- " Pedig Reichenhall gyógyhatását, fekvését és természeti előnyét tekintve, semmivel sem különb, mint országunkban lévő Marilla, vagy Tátrafüred gyógyhelyek. — Mert ha Marilla fekvését veszszük, itt is úgy, mint Reichenhallban feltaláljuk a kies előnyös fekvést, a fenyves erdőségeket, a kellemes éghajlatot, az ózon tartalmú és a légző szervekre jótékonyan ható hegyi levegőt, a közel vasúti összeköttetést. Ha Tátra- Füredet tekintjük, ott is úgy, mint Reichenhallban megtaláljuk mindazon természeti előnyöket, melyek a szenvedő emberiség fájdalmának enyhítésére áldásos üdítő hatással vannak. — E helyek között tehát mi lényegében a különbség? — Az, hogy Manilla és Tátra-Füreden a természet munkálkodik fékezetlenül; hogy itt a kényelemre és a fürdővendégek szórakozására a semmivel, majdnem határos kevés intézkedések léteznek, — holott Reichenhallban az élelmes nép és orvosok felhasználnak mindent, de mindent, mit azon vidék nyújthat, és fokozatos éberséggel iparkodnak a természet kellemeit, az emberi munkássággal és ügyességgel élvezhetővé tenni. A Reichenhallban például száz meg száz villa van építve, melyek csupán a fürdő évad alatt vannak benépesítve, sőt tulajdonosaik is csak azon idő alatt laknak ott. Itt nemcsak vendéglőkre van szorulva a fürdő vendég, hanem lakást vehet ily nyaralókban, sőt magán házakban; az élelmezés sincs egy-két helyhez kötve, hanem létezik számtalan magán ház, hol igen jó és olcsó kosztot kaphatni. Ezután a helység és egész környékének gyalog és kocsi utai mind pompás jó karban vannak tartva. Gondoskodva van arról, hogy ha kirándulást tesz a fürdővendég, találjon oly helyet vagyis vendéglőt, hol étkezhet és elfáradt szervezetét üdítő itallal ,legyen az tej, bor, sör, de magát felfrissíthesse. Vannak rendes fuvarosok, kik a fürdőbiztosság által kibocsájtott menetárakhoz kötelesek magukat tartani, kik a vidéket ismervén, egyúttal a ciceronét helyettesítik. Sőt annyira elővigyázatosak, hogy még a borravalók összege is szabályrendeletileg van meghatározva. Ily elővigyázati rendszabályok persze azután a tartózkodást kellemessé teszik, mert a természet szépségét az anyagi hasznos takarékos existenciával párosítják, és azt a következményt hozzák létre, hogy e fürdőhelyre az egész világból sereglenek az emberek. Nálunk Magyarországban ily intézkedések vagy nagyon kevés fürdőhelyen vannak, vagy egyáltalán nem is léteznek. Miért ne lehetne ezt nálunk is behozni ? Ezen intézkedések nem olyak, melyek helyhez kötnék csupán, hanem ezeket lehet mindenhol létesíteni , és ezek teszik kellemessé, látogatottá a fürdőhelyeket. Továbbá Reichenhallban vannak fenyőgaly, sásviz inhalatiók, és pneumaticus apparatus és minden néven nevezendő fürdők. Különönösen a pneumaticus kamarák, melyekben 25—30 cm. légnyomás folytán a beteg 11/a-szer sűrített levegőt belélegez és ez által idült hurutok, emfítemák enyhülést nyernek; — ezek teszik Reichenhallt oly keresett fürdőhelylyé, hogy ezeket naponkint 200-nál több ember használja. Igaz ugyan, hogy Bécsben a Sofienbadhban, Meránban, Gleichenbergben is vannak ily pneumaticus kamarák, de oly jó fenyves erdőségek nem lévén ezen fürdőhelyek közelében, a sűrített levegő nem oly ozon és szénsav tartalmú, mint Reichenhallban. — Tehát nem is ily látogatottak! Valóban, bizonyos szégyenérzet tölti el az embert, ha meggondolja, hogy Magyarországban, melynek Marilla, Tátrafüred és számtalan más fenyves erdőségtől teljesen környezeti helyei vannak, még nincs ily pneumaticus apparatus. És fájdalmasan látjuk csak egy-egy külföldi fürdőhelyen bár, hogy mennyi tömérdek pénzt kénytelen a magyar ember külföldre kiczipelni, hogy egészségét helyreállítsa. Marilla fürdőn p. o. vannak fenyvesgaly inhalatiak, de már pneumaticus kamarákat nem voltak képesek fölállítani. Szóval úgy hiszem megelégelhettük eddig kellőleg azt, hogy külföldre szoruljunk akkor, midőn országunk oly gazdag természeti kincsekben , sőt mindazt sokkal szebben, jobban s talán gyógyhatásosabban feltalálhatjuk hazánkban, amiért száz meg száz mértföldnyi fárasztó utazás után külföldre kell kivándorolnunk. A magyar kormány, főleg pedig a magyarországi orvosi karhoz és a vállalkozókhoz volna tehát intézve azon benső kérelmünk: ragadjanak meg minden alkalmat, eszközöltessék a legszerényebb munkásság mellett mindazt, mi hazai gyógy- és fürdőhelyeink kellemetessé tételére szükséges, mi által ezen gyógyhelyek hiányai pótoltatnak! — hogy a magyar embernek ne külföldre kelljen utazni, hanem hogy egészségét az országban is üdíthesse. Csak ezen factorok képesek a gyógy- és fürdőhelyeink felvirágzását előmozdítani. És ha meg lesznek téve az intézkedések, melyek által a hazai gyógyfürdők jobban hozzáférhetők lesznek mint eddig,akkor ismét a sajtónak nyílik alkalma, hogy hazai gyógy- és fürdőhelyeink leírását, az azokbani összes gyógy- és megélhetési viszonyokat, a vasúti vagy egyéb fuvarozási körülményeket évenként a fürdőévadok kezdete előtt ismerhesse. Ily beruházás meghozza a maga gyümölcsét, — sőt a biztos anyagi hasznot is, de utóvégre a honpolgárok egészsége, illetve annak gyógyíthatása szintén egyik fontos ágát képezi az országos közegészség ügyének. RÓTH NÁNDOR tottak mindössze 105 darab szarvasmarhát, 39 sertést és malaczot és 70 darab baromfit, de ezt is jobbára román tenyésztők állították ki. Az erdélyi »Verein für Landkunde« közgyűlése tegnap folyt le. A gyűlést megelőzőleg Teutsch püspök emlékbeszédet mondott Túsz Mihály erdélyi botanikusról. Wittstock felolvasást tartott Szent István királyról, fejtegetve a magyar állam megalapítójának gyarmatosítási politikáját. A gyűlést diszebéd követte, melyen Teutsch püspök a német tudományra, dr. Fricke latin nyelven az egylet elnökségére, Teutsch Frigyes a német publicistikára mondtak felköszöntőket. Wolff orsz. képv. felolvasta a bécsi német Schulverein üdvözlő táviratát. Délután az önkéntes tűzoltók díszgyakorlatot tartottak, este a színházban Albertnek »Flanderer am Alt« cz. királyföldi történeti színműve adatott elő és este nagy bál volt. Budapest, aug. 21. (A horvátok és apans a v i s m u s.) Tudvalevő, hogy a krakkói cseh-lengyel testvéresülési ünnepen jelen volt Harambasics Ágost horvát költő is, ki a krakkói írók és művészek körének lakomáján köszöntőt mondott a lengyel nemzetre, mint amelynek cultur-missiója van a többi szláv nemzetiségek fölött. Nem érdektelen tehát, hogy mi módon van leírva egy beszélgetés, melyet a »Kurjest Lwowski« egyik szerkesztője folytatott Harambasicscsal, ennek Bécsben időzése alatt. »Én sokat hallottam a horvátok panslavismusáról beszélni, s különösen a magyarok és a német sajtó legnagyobb része minden adott alkalommal russophileknek rajzolják őket. Én tehát részt vettem a prágai színházba utazó horvátok tiszteletére adott lakomán, s találtam rá alkalmat, hogy Harambasics ünnepelt költővel, a »Hrvatscher Vile« szerkesztőjével beszélgessek a horvátoknak a panslavismusról, Lengyel- és Oroszországról táplált nézeteik felől. Harambasics a lengyelekről a legnagyobb tisztelettel beszélt. Rátértünk az oroszokra és a panslavismusra. Az orosz nép, — úgymond, — nálunk részvétet és sajnálkozást ébreszt, minthogy az absolutismus alatt annyit kell szenvedniük. Panslavismus alatt értem a szláv törzsek összetartását, egyenlőségét és szabadságát, de nem Aksakow és Skobelew panslavismusát. Mi horvátok vagyunk, a délszlávok lengyelei vagyunk s a Skobelewek úgy a lengyeleket, mint minket elveszettnek tartanak eszméikre nézve. Ez uraknál az egész szláv eszme az orthodox egyházon alapszik, mi horvátok azonban, mint önök lengyelek, katholikusok vagyunk, s így természetes akadályai a czártiszteletnek. (A czár az orthodox egyház feje.) Oroszország folyvást ellenünk izgatja a szerbeket. Oroszország, mely a szlávok egyesítésére törekszik, a divide et impera elvét követi, egyenetlenséget és viszályt idéz elő a szlávok között, hogy annál könyebben hajthassa őket uralma alá. A horvát nemzet annyi évszázadon át küzdött a saját szabadságáért, s most ez a nemzet vágyódnék az iga után ? Azt mindenesetre meg fogja engedni, — tette hozzá gúnyosan — hogy Szibéria ránk nézve nagyon kecsegtető nem lehet.« — Megvallom, jegyzi meg a levelező, hogy annyi rokonszenvet a lengyelek iránt a horvátoknál nem vártam, de nem kevésbbé leptek meg Harambasics nézetei a panslavismus fölött, melyekről azt állítja, hogy osztja az egész horvát nemzet. KJLPÖLr, Berlin, aug. 18. (A cholera- vesztegzár az északi tengeren.) A német birodalmi cancellárnak az a határozata, mely a norvég kikötőket choleraveszélyeseknek declarálja, csak válaszul szolgált a norvég kormány ama rendeletére, mely az öszszes angol, franczia, belga, holland és német kikötőket járványosaknak jelentette ki. Ennél fogva valamennyi e kikötőkből érkező hajók s még azok is, melyek teljesen egészséges vidékekről jöttek, orvosi vizsgálat és még ezen kívül rövid vesztegzár alá vétetnek. Azon hajók, melyek cholerabeteggel fedélzetükön Norvégiába indultak, Lootzenből Christiansundba, a vesztegzár-állomásra mennek. Budapest, aug. 21. (Németország legujjabb gyarmata.) Berlinből jelentik, hogy dr. Nachtigal német főconsul, mint császári biztos, Afrika nyugati partvidékén Woermann hamburgi kereskedőnek a Congótól északra eső birtokán kitűzte a német lobogót és a területet a német birodalom kormányainak oltalma alá helyezte. A partvidék kérdéses része Fernando-Po szigetével szemközt fekszik. A Woermann-czég ott rendes hajóközlekedést tart fenn, és egyik hajója ép a múlt hóban hozta oda az Afrikai Társulatnak a Congo vidék kikutatására felszerelt német expeditiót. A berlini lapok nagy megelégedéssel registrálják a német kormány ezen tettét. A Congo-kérdés szabályozása tárgyában egyébiránt a hatalmak közt megindult az eszmecsere és úgy látszik viszhangra talált azon eszme, hogy ezen kérdés rendezése czéljából európai értekezlet hivassék össze. Táviratok. Zágráb, augusztus 21. (Eredeti távirat.) A tartománygyűlés tudvalevőleg holnapután, szombaton, délelőtt 11 órakor fog ismét egybegyűlni. Az ülésszak igen rövid lesz, mindössze is csak három vagy négy ülést fog igénybe venni. A tartománygyűlés utolsó ülésében a következő ülés napirendjének első tárgyául a fiumei kérdés ügyében kiküldött regnicoláris bizottság jelentésének tárgyalása lett ugyan kitűzve, a ház azonban ezt megelőzőleg a kormánynak a végvidéki választási pátens beczikkelyezésére czélzó előterjesztését fogja tárgyalni. A »független nemzeti párt« ez ülésszakban meglehetős passiv megtartást fog tanúsítani; egyik fő matadorja, Conte Vojnovics, Dalmácziában tartózkodik és el sem jön. Ha a Starcsevicsiánusok csak féligmeddig lehetővé teszik a tárgyalást, a fent nevezett jelentésen kívül a Lonjskopolje-ügy, az ezen consortiummal kötendő egyesség — is le fog tárgyaltatni. Valószínű azonban, hogy a Szarcsevicsiánusok ez alkalmat nem fogják elmulasztani akarni, anélkül, hogy a kormányt és a nemzeti pártot szokott modorukban megtámadják. Az ülésszak, és ezzel a tartománygyűlés három évi időszaka ehó utolsó napjaiban fog királyi leirattal bezáratni. A választások körülbelül szeptember 15-ig meg fognak ejtetni, úgy hogy a horvát tartománygyűlés addig, míg a magyar országgyűlés érdemleges tárgyalásokba bocsátkozhatik, talán október első napjaiban — ez utóbbin már képviselve lesz. Basel, aug. 21. Plaut, a »Freiheit« kiadóját, a Stellmacher kivégeztetése alkalmából megjelent anarchista kiáltvány terjesztése miatt elfogták. Kairó, aug. 21. Assuanból érkezett hivatalos jelentés szerint a Nílus vize naponként több hüvelyknyit apad, minek következtében a vízeséseknél jelenleg teljes lehetetlen gőzösökkel járni. Katonai körökben szükségesnek tartják, hogy a khartumi expeditió műveleteinek kiindulópontja a Nílusról Suakinba tétessék át, ha csak a Nílus rövid idő alatt gyors áradásnak nem indul. Mint Kitchener őrnagy Debbah-ból jelenti, a mahdi által kinevezett el-bodai emir az angolokkal barátságban élő Scheikigch törzset megverte és most útban van, hogy egy másik fölkelőcsapattal egyesüljön, mely Debbahtól három napi járásnyira tanyáz. Bécs, aug. 21. Az osztrák hitelintézet fél évi mérlegének közzététele ma estére tűzetett ki, mivelés megkezdésének s ennek alapján maga a város keletkezésének és fennállásának. A két gyíkról szóló mese nem igazolható történetileg, de hogy vonatkoztatása a város eredetére nem alaptalan, ezt az is bizonyítja, hogy a két gyik a városnak czimerében ma is meg van örökítve és hogy a később »Glanzenberg«-nek nevezett altárnát, nemcsak az abban található fémek csillogásáért, hanem ama sziklahasadék iránti kegyeletből is »silberblick«-nek nevezték el. Selmeczbánya kiváltságos állását a magyar királyok adományai folytán szerezte. Ez adományok sorában legfontosabb IV. Béla király adománya, melylyel a város articulusokba szedett polgári bünteté s bányajoga első szentesítését nyerte. E jogkönyv, jelesül annak a bányászatra vonatkozó része, a hazai statutarius jogalkotásnak egyik legrégibb ereklyéje. A 16-ik század első feléből datált két példánya ezen ereklyének a városi levéltárban őriztetik. Szitnyay József városi főjegyző ur szívessége folytán volt alkalmunk azt megtekinteni. Bekötése díszes voltának, valamint a régi írás classicitásának szempontjából egyiránt érdekes. Ha még megemlítem, hogy II. Rákóczy Ferencz egy tráctája a megkezdett békealkudozások folytatásául 1704-ben itt tartatott; továbbá, hogy e város falai közt Nagy Lajos és Zsigmond király, Hunyady János, mint kormányzó, Mátyás király és más fejedelmek is megfordultak s hogy azt ő felsége I. Ferencz József is szerencséltette 1852-ben legmagasabb látogatásával, hát csaknem mindent elmondtam múltjáról. Legfeljebb azt kell még megemlítenem, hogy a város közelében igy nagy szerepet vittek a kamara temáva. ----------• " Win Kár/. VIVi nyánszky Dénes volt. Arczképeik a kamaraház nagytermében diszlenek. Utódjuk ma az érdemekben oly igen gazdag Péch Antal, miniszteri tanácsos. MARKUSOVSZKY BÉLA: A tűzoltók VII. országos gyülése. (Saját tudósítónktól.) Selmeczbánya, aug. 19. Ott hagytam el tegnapi tudósításomat, hogy megérkeztünk Selmeczbányára. Azelső diadalkapunál, hol mint táviratomban említem, a bányászok kegyesek voltak beereszteni bennünket városukba, egész komolyan végig csináltuk azt a procedúrát, melylyel hajdanában, a mikor még a város bírája, mint valami velenczei dogé uralkodott, bebocsátották az idegent. A menet élén haladó zenekar egyszerre elnémult. És az érkezők nevében Marschalkó Gyula főparancsnok megtette a kérdést, vájjon szabad-e belépnünk a város területére. S miután ezt egy bányatiszt igenlőleg döntötte el, fenn a magasban, a diadalkapu tetején, felhangzott egy dróton függő deszkán a kalapács hangja, helyesebben a kopácsolás, mely symbolicus jele volt egykor annak, hogy jóbarát és nem ellenség a közeledő. Beléptünk a diadalkapun át, mely egy tárna bejáratát tünteté fel, az alsó városba. Itt kezdődik — a föld alatt — Magyarország legrégibb vasútja, mely a Szt.-háromság nevű altárna mélyéből szállítja kifelé a nemes érczet. Elérünk a »felső major«-hoz. Ma másodi, rangú szálloda. Hajdan véres harczok színhelye. Átellenben vele fekszik ugyanis az a hegy, melyről Józsa István, egri kanonok, mint Tököly egyik dandárénak parancsnoka 1679-ben megtámadta 4000 »talpasával« a várost s a bélabányai kapun és a szomszédos kert kerítésein áttörve, a polgári militiát meghátrálni kényszerítő. Sőt ezzel sem elégedve meg, szabad zsákmányolást is engedett. S mint a selmeczi levéltárban megírva találni, reggeli 9 órától, délutáni 3 óráig, nemcsak a kapiafaház összes arany és ezüst készletét, valamint az úgynevezett német templom ékszereit s drágaságait rabolta el, hanem a város alsó részét el is hamvasztotta, mely pusztításnak egyebek közt maga a nevezett templom, a kamaraház s a mostani kegyesrendiek lakóháza, akkortájt a jezsuiták residentiája is áldozatul esett. Balra a bányavasúttól a Szt.-háromság hegye emelkedik, melynek tövében valamikor az alsó major volt. Leromboltatván, ugyanoda a m. kir. dohánygyár építetett. A bányavasut azon részének átellenében, melyről az altárna torkolata alőtt a kocsiutra térünk, az alsó kapu állott. Jelenleg ennek csak egy része s az eredetileg Szt. Erzsébetre czimzett templomnak sanctuariuma van szélszerüleg felépítendő kápolnának meghagyva. A város ezen nevezetességének eredete kétségkívül a Hunyadiak kora előtti időben keresendő. 1574-ben erőditvénynyé alakíttatott. Kapuszerkezetét a törökök eltakarodása után nyerte. A mintegy emlékül meghagyott kápolnával szemben, a bányavasút hosszában, nagy kőhalmok szemlélhetők, melyek a bányatermények odaszállításából származnak. Sok csillogó kődarab hever ott szerteszét. A bányász életének itt szemlélhető ezen első képe azonban csak az aranyhegyekről alkotott ábrándok eloszlatására s azon meggyőződés keltésére való, hogy a bányász fáradságos munkájának gyümölcse nem a fán terem. Belépünk az ősbányavárosba, melyről Agricola György egy 1557. évben Baselben megjelent művében azt mondja, hogy az 745-ben, tehát jóval a honfoglalás előtt keletkezett. A nép száján még most is élő mese szerint Sebnicz (Sebenicsibi nihil) nevű pásztornak köszöni eredetét. Ott tanyázott ő az akkortájt még őserdőkkel benőtt ezen vidéken, juhait legeltetve. Egyszer 2 gyíkot pillantott meg. Az egyik ezüstös szinü volt s a másiknak háta aranyportól csillogott. Ezzel vonta magára figyelmét az egykedvű pásztornak. Megindult utánuk s követve fürge iramlásukat egy kősziklahasadékhoz ért, mely a nemes ércztől ragyogóan csillogott. Ez a véletlen volt indító oka a monda szerint — az itteni bányamivelésnek, illetve a HÍREK. Aug. 21. — Személyi hírek. Trefort Ágost miniszter jelenleg Londonban időz, hol ezelőtt 48 évvel járt először. Londonból visszajövet Brüsszelbe és Antwerpenbe utazik s szeptember közepén tér vissza a fővárosba. — Bedekovich Kálmán horvátországi miniszter tegnap délután a gyorsvonattal Budapestről Bécsbe utazott. — Somssich Pál ma Budapestre érkezett. Innen rövid tartózkodás után Somogy megyébe utazik, ahol három hetet fog tölteni. — Catty altábornagy és hadtestparancsnok, mint soproni levelezőnk jelenti, Pozsonyból Arbter lovag ezredes kíséretében Sopronba érkezett, hogy az ott állomásozó 76. Knebel gyalogezredet megtekintse. Az altábornagy a »magyar király «-hoz czimzett szállodába szállt. — Erzsébet királyné Mária Valéria főherczegnővel együtt szeptember 6-kán Ischlből Schönbrunnba mennek s itt pár napot töltvén, Gödöllőre fognak menni, a hol a hadgyakorlatok befejezte után a király is huzamosabb ideig fog tartózkodni. A karácsonyi ünnepeket az egész királyi család valószínűleg Budán fogja tölteni. — Jókainé Laborfalvi Róza asszony szobrára Gyarmathy Zsigáné urhölgytől 5 frtot vettünk, a melyet el fogunk juttatni rendeltetése helyére. — A miniszterelnök családjának Koritnyczán idézéséről egy fürdővendégtől hosszabb tudósítást vettünk, melyből közöljük a következőket: Tisza Kálmánná és gyermekei láthatólag teljesen jól érzik magukat Koritnyczán, s mindenfelé derült jó kedvel élvezik a fürdő kiránduló helyeit, üde zamatos levegőjét. Aug. 9-ikén érkezett Koritnyczára Tisza Kálmán sógora Odescalchy Gyula herczeg nejével, szül. Degenfeld-Schomburg grófnővel és lányával, Irmával, s a két család azóta folyton együtt járt mindenüvé. Nemsokára a herczegi család megérkezése után sétacsónakozást lőnek a közeli kincstári uradalom vizfogójának sima tükrén ; a csónakot a fürdő igazgatója, gelléri Szabó János kormányozta. Pár nap múlva a miniszterelnök családja és rokonai meglátogatták Magerle Ede kincstári főerdész haltenyésztőjét, hol Migazzi Vilmos gróf is hozzájuk csatlakozott. 13-án, mint azt már említik, a hermaneczi papírgyárat, hol annak tulajdonosa Stadler nemcsak rendkívüli szívélyességgel fogadta kiváló látogatóit, s vezette körül a gyár minden műhelyében, de az egész társaságot fényesen meg is vendégelte. A társaság csak éjfél felé érkezett vissza Koritnyczára. Másnap a vizjogó zsilipjeit nyitották ki, hol az alázúgó habok megkapó szép látványt nyújtottak. Augusztus 15-ikén Tisza Kálmánnénál ebéd volt, melyben résztvettek Szentiványi Márton főispán, gelléri Szabó János, Karuch József, Matyasovszky Gyula, Magerle Ede és dr. Ormay. Másnap az egész nagy társaság a remek kilátású árvas várat látogatta meg, hol Kubinyi Árpád képviselő kalauzolta a vendégeket. — Biharmegye küldöttsége a király előtt. A király ő felsége Aradon tartózkodása alatt e hó 31-ikén Biharmegye részéről a következő tagokból álló küldöttség fog tisztelkedni az uralkodónál: Beöthy Algernon, des Escherolles Kruspér Károly, des Escherolles Kruspér Sándor, a latin és gör. szert, káptalan küldöttei, b. Podmaniczky Béla, Lipovniczky Sándor, Klobusiczky Béla, Szlávy Olivér, Szunyogh Szabolcs, Szabó József, Pappszász Károly, Plathy Miklós, Vulkán József, Szunyogh Péter, Virágh Elek, Popper Károly, Örley Kálmán, Tóth Dezső, Stern Gyula, Brachfeld József, Markovits Antal, Markovits Kálmán, Torma Lajos. A küldöttséget báró Dőry József Biharmegye főispánja vezeti. — Uj magyar állampolgár. Kurcz Ede lovag, ki Fehértemplomban lakik, Temesmegye alispánja előtt közelebb a magyar állampolgári esküt letevén, a magyar állampolgárok közé felvétetett. — A pápa beszéde. A múlt vasárnap a pápa a bibornokok tisztelgése alkalmával megdicsérte Franzelin bibornokot a Hegel ellen írt művéért, valamint a német jezsuitákat polemikus munkáikért. Ezzel kapcsolatban Leo pápa ekkér nyilatkozott: »És a harcz szükséges, mert a protestantismus Németországban vára a tévelygéseknek és a legszomorubb előítéleteknek; — a pápa tudni fogja, mint küzdje ki magának a terreriumot lépésről lépésre s a harczot buzgón és fegyverszünet nélkül folytassa.« — Válaszában Franzelin bibornok sajnálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy a német levéltárak protestáns vezetés mellett a »katholikusok egyik ellensége« kezeiben vannak. — Mindezen nyilatkozatok élénken jellemzik a szentszék és a német kormány közt való feszült viszonyt s azt, mennyire alaposak a dementik, melyek Schlözer ismert nyilatkozataira vonatkoznak. — Elővigyázati rendszabályok a bécsi postán. Bécsből írják tegnapi kelettel: Az utóbbi időben előfordult nagy postalopásokra való tekintettel a bécsi postaigazgatóság a postahivataloknak szigorú utasítást adott, hogy az értékküldemények kezelésénél a legnagyobb elővigyázattal járjanak el. Különös pontosságot kíván a rendelet nemcsak a postaszolgáktól a postaküldemények megmérlegelésénél, hanem a postahivatalnokoktól is a vevények kiállításánál s hogy a feladott küldemények a leggondosabban megőriztethessenek, megfelelő számú zárható ládákat adtak a postahivatalnokok rendelkezésére. Különös gondot fordítanak a 200 frt értékű s azt meghaladó kézi csomagokra, amelyek igen gyakran fordulnak meg postán, s a melyek megőrzésére külön elzárható s idegen kéz által hozzá nem férhető szekrények szolgálnak. A postahivatali főnökök kötelesek a küldeményeket személyesen ellenőrizni s ha 10,000 frt értékű pénzes levél küldemény vagy más csomag expediálandó, úgy az avisot a postahivatali főnök tartozik személyesen kiállítani. A gőzhajó feltalálója, Besansonban folyó hó 17-ikén leplezték le Claude de Joufroynak a gőzhajó tulajdonképeni felfedezőjének szobrát a Franche- Comté lakosságának rendkívüli részvéte mellett. A szobrot Charles Gautier szobrász s Saint-Genest építész készitették s az utóbbi a szobor talapzatát folyó vízzel diszitette. Mint a franczia akadémia küldötte Lesseps Ferdinánd elnökölt az ünnepélyen. Joufroy már 1776-ban kísérletet tett egy kis gőzössel, de minden jelentősebb eredmény nélkül. 1783-ban azonban már jobban sikerült a kísérlet Lyonban. De Joufroy nem tudta tervét teljesen keresztül vinni, mivel az Institut nem hogy védelmébe vette volna, hanem még kísérleteiben megakadályozta s terveit nevetséges szinben igyekezett feltüntetni, így aztán midőn Fulton 1803-ban I. Napóleonnak egy gőzhajó tervét bemutatta, mindenki őt tartotta a gőzhajó föltalálójának igen hosszú időn át. Fulton azonban a föltalálás dicsőségét átengedte Joufroynak. — Nyilatkozat: Szokoly Viktor úr által a következő sorok közzétételére kérettünk föl: Mai alulirt napon a pestvidéki kir. járásbiróságtól 2153. sz. a. községi kisbiró utján (úgy tehát, hogy az egész falu olvashatta) következő nyílt végzést kézbesítettek nekem: »Párviadal vétségével vádolt Hoffmann Ede és társm^em^nt^^vbe^. szept. hó 10-dik napja d. e. 9 órájára kitüzetik s erre vádlott Szokoly Viktor, (lakik Tinnyén) oly hozzáadással idéztetik meg, hogy meg nem jelenése esetén elővezettetése elrendeltetni fog.« sat. (Képzelhetni-e ennél nagyobb, hivatalosan kicsikart insultust ?) Miután én a folyó évben lovagias elégtételt senkitől sem kértem, sem tőlem ilyent senki sem követelt; miután becsületbeli ügyben a folyó évben senkinek segéde nem voltam; s miután végre itt helyben székel a pilis-alsó járási szolgabiróság, melynek hatásköre alá tartozom, mely engem sem zsandárjai által meg nem lepett, sem bárminemű ügyben meg nem idéztetett s ki nem hallgatott, azért, ha vádlott vagyok, titkos vádlómat (ki épen úgy foghatta volna reám az összes postatolvajlásokat) mondom: ezen gyalázatos titkos vádlómat alávaló gazembernek kell nyilvánítanom, ki nem mert engem először is illetékes közrendőri hatóságomnál, a helybeli szolgabiróságnál följelenteni, hanem mint a néhai Haynau-féle testvérgyilkos denunciánsok titkos árulkodásával (maga leleplezve) hurczol a fenyitő bíróság elé. Tinnye, 1884. aug. 18. Szokoly Viktor. (Fölkérem minden hazai nyelvű szerkesztőtársamat jelen nyilatkozatom szives közzétételére. Sz. V.) — Bismarck arczképe. Több külföldi lap közölte a hirt, hogy Lenbach hires festő a pápa megrendelésére Bismarck herczeg arczképét festi; a »Pol. Corr.« e hírt megerősíti, de hozzáteszi, hogy a cancellár arczképét a pápa számára nem a pápa megrendelésére készíti Lenbach. — Halálozás. Özv. esztergáli Esztergály Mihályné sz. dementis Karolina ehó 19-én 88-ik évében Aszódon meghalt. — Krausz Ignácz szigorló orvos e hó 19-én 24 éves korában hosszas szenvedés után kimúlt. — Szerencsétlenség egy tavon. A napokban nagy vihar dühöngött a Zenthenerseen, mely egy hajót felborított s egy emberáldozatot is kívánt. Bizonyos Moll urnák »Prisca« nevű ladikja déli egy óra felé ment a vízre, négy férfi s egy hölgy ült a ladikba. A vihar már szünőben volt, pillanatokra teljes szélcsönd állott be s egyszer-egyszer ismét erősen hullámzani kezdett a tó. Egyszer csak a közelben észrevesznek egy sülyedő hajót. Közelednek feléje ,s a habokból kiálló árboczra kapaszkodva találnak két nőt és két férfit. Az egyik nő tudván úszni, egy ingre vetkezett s a »Prisca« elé úszott, a két férfi követte példáját s a »Prisca« a második nőt is megmentette. Egy nő azonban az elsülyedt hajó — »Alice« — cajutejében megfulladt. »Alice« 430 méter hosszú s 230 méter széles hajó volt s közelebb ment át Blackburn birtokából Mendelsohnéba. — Dobrzansky-botrány. Varsóból távirják a »Wiener Tagbl.«-nak : Dobrzanski Miroszlávot, a lembergi hűtlenségi pörből ismeretes Dobrzanski Adolf fiát, kit a pétervári belügyminisztérium titkos missiókra használ, Paul ezredes felpofozta. E lépés oka az, hogy Paul ezredes ellen Dobrzanski Miroszláv hamis denunciációt adott be. Az ezredesnek azonban a kém megfenyítése miatt le kellett mondania tiszti rangjáról. — Zergevadászat az erdélyi havasokon. Fogarasról távirják. A fogarasi havasokon Horváth Gyula orsz. képviselő által rendezett zergevadászat tegnapi hajtása igen szép eredménynyel végződött. Két hajtásban, mely reggel 7 órától délután 1-ig tartott, volt egy kilenczes, tizenegyes és huszonegyes csapat. A szombatfalvi havasrészen 7000 láb magasságban 4 zerge esett el, melyek közül 3 kiváló szép s kizsigerelve 23, 27 és 35 kilogramm súlyúak. Szerencsés lövők voltak: Bethlen Gábor gróf, Podmaniczky Béla báró és Czakó honvédszázados. A vadászat, mely szép, de nagyon fáradságos, tovább foly. Ma zerge és medve hajtás lesz. A marseillei kikötő statisztikája szerint a múlt évi július hóban a hajók forgalma 1798 volt, míg ez évben csak 1070 hajó fordult meg a kikötőben. A marseillei lapok kiemelik, hogy a cholerajárvány terjedésének egyik oka az is volt, hogy számos halálozási esetet a cholerának tulajdonítottak s nem temették el azonnal a halottakat. — Óriási léghajó. A Párisból érkezett ama jelentésre, hogy egy szivar alakú kormányozható léghajóval tettek. Meudonban sikerült kísérletet, a szentpétervári »Herold« írja, hogy közelebb az orosz fővárosban is fel fog szállani egy óriási kormányozható léghajó. E hajón Kostswitsch kapitány már évek óta dolgozik s annak is szivar alakja van s szárnyai is vannak. Gépje ötven lóerővel dolgozik s 16 férfi és 250 pad súlyt egy óra alatt negyven mértföldre elvisz. A léghajó 200 láb hosszú s hajója 80 láb s legközelebbi útját Pétervárott már a jövő szeptember hóban fogja megtenni. — Franczia kémek Németországban. Említettük tegnapelőtt, hogy a német hatóságok Koblenzben múlt héten elfogtak két franczia tisztet, kikre rábizonyult, hogy katonai czélokból kémkedtek. Berlinből most azt jelentik, hogy a német kormány e két kémet szabadon bocsátotta és erről a franczia miniszterelnököt hivatalosan értesítette. — A troppaui tüntetés. Említettük, hogy az osztrák-német tanítók troppaui gyűlésén f. hó 12-én, a díszvacsorán pángermán tüntetés történt; felolvasták Schönerer egy táviratát, mely Bismarck éltetésével végződött, mire a díszvacsora elnöke, dr. Horny tartománygyűlési képviselő és városi bizottsági tag oly pangermán szellemű beszédet mondott, hogy a jelenlevők egy része tüntetőleg ott hagyta a termet. A kérdéses távirat miatt az osztrák kormány, amit szintén említettünk, fegyelmi vizsgálatot rendelt el.Az