Nemzet, 1884. augusztus (3. évfolyam, 689-719. szám)

1884-08-21 / 709. szám

24-dik nagygyűlését, melegen üdvözölve a központi egylet küldöttét. Hochmeister polgármester a város nevében üdvözölte a gyűlést és ezután a lipcsei küldött, dr. F­r­i­c­k­e mondott hosszabb beszédet. »Oly földön tudom itt magamat, monda többek közt, mely mindenka nagy súlyt fektetett arra, hogy a­ német egyházzal, a német theologiával összekötte­tésben maradt és amelyen a növekedett nehézségek daczára megmaradt a szilárd eltökélés, ezen érintke­zést, ezen összeköttetést fentartani a drága szász föld­nek és egész Magyarországnak javára. A velünk test­vériig szövetkezett magyar­ protestáns fiókegylet kép­viselői is a Németországban tartott nagygyűléseken ismételten hangoztatták, hogy mily súlyt fektetnek arra, hogy Németországgal és a német tudomány­nyal kapcsolatban maradjanak és hogy theologiai művelt­ségük alapját ott vetették meg.­ A szónok kiemelte, hogy mily becscsel bír a culturnépek közti szellemi kapcsolat, a kölcsönös tisz­telet, az eszmecsere és hogy mily veszélyes az isolálási törekvés. Kifejtette ezután, hogy a Gustav-Adolf-egy­­let, melynek ő már harminczévi működést szentelt, nem csak azt a czélt követi, hogy szegény községeknek némi segélyt nyújtson, új evangelikus templomokat és iskolákat alapítson, hanem azt is, hogy egy hatalmas protestáns egylet alapítása által megteremtse a hívek­ben a protestantismus egységének és összetartozásának érzetét. »Nem kell azt hinnünk, folytatá dr. Fricke, hogy a szász, a hannoveri, a porosz egyházhoz tarto­zunk, hanem azt, hogy a nagy evangélikus világegy­háznak vagyunk tagjai. Ez dominálja a világot, nem a catholicus egy­ház, mert ami szellemileg jelentékeny, az mind a pro­testáns szellem kezében van. Minden művelt ország át van tőle hatva. A protestáns népek állnak a világ élén és ahol szabad tudomány van, ez a protestáns szellem szüleménye. Azok, kik közömbösen állnak szemben az evangélikus egyház hitével, a természet­­tudományért való lelkesedés pillanatában gondolják meg, hogy szülőhelyük a protestantismus és hogy se­gíteniük kell megóvni a talajt, melyen állunk és a melyen megalapítottuk az egyletet, az egyetlen evan­gelicus egyletet, mely összeköti egymással a világ­szerte lakó protestánsokat.« Végül a szónok azon szász ifjakról emlékezett meg, kik a német egyetemeken végezték tanulmányai­kat és azon reménynek adott kifejezést, hogy ezek nem fogják elfelejteni Németországot és az ott nyert behatásokat, melyeket vezércsillagokul fognak meg­őrizni egész életükön át. Dr. T­e­u­t­s­c­h püspök röviden felelt e be­szédre és ezután megnyitotta a tanácskozást az egy­let folyó ügyeiről. A felolvasott évi jelentésből felem­lítjük, hogy az erdélyi Gusztáv Adolf egyletnek van 10 fiókegylete, 257 helyi és 8 nőegylete és a tagok összes száma 51.913 tag; az összes bevétel 4068 frt 73 kr; ebből 1389 frtot a helyi egyletek saját czél­­jaikra fordítottak; 2667 ftot a főegyletnek küldöttek, mely ebből 891 frt 49 krt szászföldi községek segé­lyezésére, 889 frt 19 krt hat hazai és 18 külföldi köz­ségek közt osztott ki és 889 frt 19 krt a lipcsei köz­ponti egylet rendelkezésére bocsátott. A nagygyűlés után diszebéd volt, melyen dr. Teutsch a királyra mondott felköszöntőt, mire a gyü­lekezet elhatározta, hogy táviratilag üdvözli a királyt. A távirat így szövegeztetett: »Az evang. Gustav­ Adolf egylet és vele együtt az erdélyi honismei egylet, a szász gazdasági egyesü­let és az erdélyi Kárpátegyesület, melyek mind nagy­számban gyűltek össze itt Szebenben közgyűlést tar­tandók, egyhangú lelkesedéssel kifejezték hódolatukat és legalázatosb, legmélyebb tiszteletüket császári és királyi felségek, culturmunkájuk felséges és legma­gasabb földi pártfogójuk iránt és mély tisztelettel ké­rik, hogy felséged fogadja kegyesen öröklött, változ­­hatlan lojgális érzületüknek ezen hit kifejezését.« Felköszöntőt mondott dr. F­r­i­c­k­e is; a nagy német nemzetet egy nőhöz hasonlítá, ki a tenger vi­harcsapkodta partján epedve néz kedvese felé, ki az ingadozó hullámokon bolyong; emlékeztetett arra, hogy az erdélyi szász nép olyan volt, mint egy ten­gerbe sülyedt város, melyből bizonyos német monda szerint halk harangszó hangzik fel; most a német ön­­tuda­t­ és nemzeti önérzet hatalmasan felébredt; két harang szól egyszerre: egy nagy harang, a német bi­rodalomé és egy kicsi, a szászföldé, melyek ezentúl együtt fognak hangzani. Ezután még Szeben városára, az egyletekre a nők­re, a szász-német szokásokra mondtak felköszöntőket és végül a németországi, ausztriai és romániai ven­dégekre. Rendeztek lövészünnepélyt és gazdasági állat-­­ kiállítást is ; az utóbbi igen gyengén sikerült, kiállt- " Pedig Reichenhall gyógyhatását, fekvését és természeti­­ előnyét tekintve, semmivel sem különb, mint orszá­gunkban lévő Marilla, vagy Tátrafüred gyógyhelyek. — Mert ha Marilla fekvését veszszük, itt is úgy, mint Reichenhallban feltaláljuk a kies előnyös fek­vést, a fenyves erdőségeket, a kellemes éghajlatot, az ózon tartalmú és a légző szervekre jótékonyan ható hegyi levegőt, a közel vasúti összeköttetést. Ha Tátra- Füredet tekintjük, ott is úgy, mint Reichenhallban megtaláljuk mindazon természeti előnyöket, melyek a szenvedő emberiség fájdalmának enyhítésére áldásos üdítő hatással vannak. — E helyek között tehát mi lényegében a különbség? — Az, hogy Manilla és Tátra-Füreden a természet munkálkodik fékezet­­lenül; hogy itt a kényelemre és a fürdővendégek szó­rakozására a semmivel, majdnem határos kevés intéz­kedések léteznek, — holott Reichenhallban az élel­mes nép és orvosok felhasználnak mindent, de min­dent, mit azon vidék nyújthat, és fokozatos éberség­gel iparkodnak a természet kellemeit, az emberi munkássággal és ügyességgel élvezhetővé tenni. A Reichenhallban például száz meg száz villa van épít­ve, melyek csupán a fürdő évad alatt vannak benépe­sítve, sőt tulajdonosaik is csak azon idő alatt laknak ott.­­ Itt nemcsak vendéglőkre van szorulva a fürdő vendég, hanem lakást vehet ily nyaralókban, sőt ma­gán házakban; az élelmezés sincs egy-két helyhez köt­ve, hanem létezik számtalan magán ház, hol igen jó és olcsó kosztot kaphatni. Ezután a helység és egész környékének­ gyalog és kocsi­ utai mind pompás jó karban vannak tartva. Gondoskodva van arról, hogy ha kirándulást tesz a fürdővendég, találjon oly helyet vagyis vendéglőt, hol étkezhet és elfáradt szer­vezetét üdítő itallal ,legyen az tej, bor, sör, de magát felfrissíthesse. Vannak rendes fuvarosok, kik a fürdő­biztosság által kibocsájtott menetárakhoz kötelesek magukat tartani, kik a vidéket ismervén, egyúttal a ciceronét helyettesítik. Sőt annyira elővigyázatosak, hogy még a borravalók összege is szabályrendeletileg van meghatározva.­­ Ily elővigyázati rendszabályok persze azután a tartózkodást kellemessé teszik, mert a természet szépségét az anyagi hasznos takarékos existenciával párosítják, és azt a következményt hoz­zák létre, hogy e fürdőhelyre az egész világból sereg­lenek az emberek. Nálunk Magyarországban ily intézkedések vagy nagyon kevés fürdőhelyen vannak, vagy egyálta­lán nem is léteznek. Miért ne lehetne ezt nálunk is behozni ? Ezen intézkedések nem olyak, melyek hely­hez kötnék csupán, hanem ezeket lehet mindenhol lé­tesíteni , és ezek teszik kellemessé, látogatottá a für­dőhelyeket. Továbbá Reichenhallban vannak fenyő­­galy, sásviz inhalatiók, és pneumaticus ap­paratus és minden néven nevezendő fürdők. Külön­ö­nösen a pneumaticus kamarák, melyekben 25—30­­ cm. légnyomás folytán a beteg 11/a-szer sűrített leve­­­­gőt belélegez és ez által idült hurutok, emfítemák­­ enyhülést nyernek; — ezek teszik Reichenhallt oly­­ keresett fürdőhelylyé, hogy ezeket naponkint 200-nál­­ több ember használja. Igaz ugyan, hogy Bécsben a Sofienbadhban, Meránban, Gleichenbergben is vannak­­ ily pneumaticus kamarák, de oly jó fenyves erdőségek­­ nem lévén ezen fürdőhelyek közelében, a sűrített le­­­­vegő nem oly ozon és szénsav tartalmú, mint Rei­chenhallban. — Tehát nem is ily látogatottak! Valóban, bizonyos szégyenérzet tölti el az em­bert, ha meggondolja, hogy Magyarországban, melynek Marilla, Tátrafüred és számtalan más fenyves erdő­ségtől teljesen környezeti helyei vannak, még nincs ily pneumaticus apparatus. És fájdalmasan látjuk csak egy-egy külföldi fürdőhelyen bár, hogy mennyi tömérdek pénzt kénytelen a magyar ember külföldre kiczipelni, hogy egészségét helyreállítsa. Marilla für­dőn p. o. vannak fenyvesgaly inhalatiak, de már pneumaticus kamarákat nem voltak képesek fölállí­tani. Szóval úgy hiszem megelégelhettük eddig kellő­leg azt, hogy külföldre szoruljunk akkor, midőn or­szágunk oly gazdag természeti kincsekben , sőt mind­azt sokkal szebben, jobban s talán gyógyhatásosabban feltalálhatjuk hazánkban, amiért száz meg száz mért­­földnyi fárasztó utazás után külföldre kell kivándo­rolnunk. A magyar kormány, főleg pedig a magyarországi orvosi karhoz és a vállalkozókhoz volna tehát intézve azon benső kérelmünk: ragadjanak meg minden alkal­mat, eszközöltessék a legszerényebb munkásság mellett mindazt, mi hazai gyógy- és fürdő­helyeink kelleme­­tessé tételére szükséges, mi által ezen gyógyhelyek­­ hiányai pótoltatnak! — hogy a magyar embernek ne külföldre kelljen utazni, hanem hogy egészségét az or­szágban is üdíthesse. Csak ezen factorok képesek a gyógy- és fürdőhe­lyeink felvirágzását előmozdítani. És ha meg lesznek té­ve az intézkedések, melyek által a hazai gyógyfürdők job­ban hozzáférhetők lesznek mint eddig,akkor ismét a saj­tónak nyílik alkalma, hogy hazai gyógy- és fürdőhe­lyeink leírását, az azokbani összes gyógy- és megélhetési viszonyokat, a vasúti vagy egyéb fuvarozási körülmé­nyeket évenként a fürdő­évadok kezdete előtt ismer­hesse. Ily beruházás meghozza a maga gyümölcsét, — sőt a biztos anyagi hasznot is, de utóvégre a honpolgárok egészsége, illetve annak gyógyíthatása szintén egyik fontos ágát képezi az országos közegész­ség ügyének. RÓTH NÁNDOR tottak mindössze 105 darab szarvasmarhát, 39 sertést és malaczot és 70 darab baromfit, de ezt is jobbára román tenyésztők állították ki. Az erdélyi »Verein für Landkunde« közgyűlése tegnap folyt le. A gyűlést megelőzőleg Teutsch püspök emlékbeszédet mondott Túsz Mihály erdélyi botanikusról. Wittstock felolvasást tartott Szent­ István királyról, fejtegetve a magyar állam megalapí­tójának gyarmatosítási politikáját. A gyűlést diszebéd követte, melyen Teutsch püspök a német tudományra, dr. Fricke latin nyelven az egylet elnökségére, Teutsch Frigyes a német publi­­cistikára mondtak felköszöntőket. Wolff orsz. képv. felolvasta a bécsi német Schulverein üdvözlő távira­tát. Délután az önkéntes tűzoltók díszgyakorlatot tartottak, este a színházban Albertnek »Flanderer am Alt« cz. királyföldi történeti színműve adatott elő és este nagy bál volt. Budapest, aug. 21. (A horvátok és apan­­s­­ a v i s m u s.) Tudvalevő, hogy a krakkói cseh-len­­gyel testvéresülési ünnepen jelen volt Haramba­­s­i­c­s Ágost horvát költő is, ki a krakkói írók és művészek körének lakomáján köszöntőt mondott a lengyel nemzetre, mint a­melynek cultur-mis­­siója van a többi szláv nemzetiségek fölött. Nem érdektelen tehát, hogy mi módon van leírva egy beszélgetés, melyet a »Kurjest Lwowski« egyik szerkesztője folytatott Harambasicscsal, ennek Bécs­­ben időzése alatt. »Én sokat hallottam a horvá­tok panslavismusáról beszélni, s különösen a magya­rok és a német sajtó legnagyobb része minden adott alkalommal russophileknek rajzolják őket. Én tehát részt vettem a prágai színházba utazó horvátok tiszteletére adott lakomán, s találtam rá alkalmat, hogy Harambasics ünnepelt költő­vel, a »Hrvatscher Vile« szerkesztőjével beszélges­sek a horvátoknak a panslavismusról, Lengyel- és Oroszországról táplált nézeteik felől. Harambasics a lengyelekről a legnagyobb tisztelettel beszélt. Rátér­tünk az oroszokra és a panslavismusra. Az orosz nép, — úgymond, — nálunk részvétet és sajnálkozást ébreszt, minthogy az absolutismus alatt annyit kell szenvedniük. Panslavismus alatt értem­ a szláv törzsek összetartását, egyenlőségét és szabadságát, de nem Aksakow és Skobelew panslavismusát. Mi horvátok vagyunk, a délszlávok lengyelei vagyunk s a Skobelewek úgy a lengyeleket, mint minket elveszettnek tartanak eszméikre nézve. Ez uraknál az egész szláv eszme az orthodox egyházon alapszik, mi horvátok azonban, mint önök lengyelek, katholikusok vagyunk, s így természetes akadályai a czártiszteletnek. (A czár az orthodox egyház feje.) Oroszország folyvást ellenünk izgatja a szerbeket. Oroszország, mely a szlá­vok egyesítésére törekszik, a divide et impera elvét követi, egyenetlenséget és viszályt idéz elő a szlávok kö­zött, hogy annál könyebben haj­thassa őket uralma alá. A horvát nemzet annyi évszázadon át küzdött a saját sza­badságáért, s most ez a nemzet vágyódnék az iga után ? Azt mindenesetre meg fogja engedni, — tette hozzá gúnyosan — hogy Szibéria ránk nézve na­gyon kecsegtető nem lehet.« — Megvallom, jegyzi meg a levelező, hogy annyi rokonszenvet a lengyelek iránt a horvátoknál nem vártam, de nem kevésbbé leptek meg Harambasics nézetei a panslavismus fö­lött, melyekről azt állítja, hogy osztja az egész hor­vát nemzet. K­­JLPÖLr, Berlin, aug. 18. (A cholera- vesztegzár az északi tengeren.) A német birodalmi can­­cellárnak az a határozata, mely a norvég kikötőket choleraveszélyeseknek declarálja, csak válaszul szol­gált a norvég kormány ama rendeletére, mely az ösz­­szes angol, franczia, belga, holland és német kikötő­ket járványosaknak jelentette ki. Ennél fogva vala­mennyi e kikötőkből érkező hajók s még azok is, me­lyek teljesen egészséges vidékekről jöttek, orvosi vizs­gálat és még ezen kívül rövid vesztegzár alá vétetnek. Azon hajók, melyek cholerabeteggel fedélzetükön Nor­végiába indultak, Lootzenből Christiansundba, a vesz­­tegzár-állomásra mennek. Budapest, aug. 21. (Németország leguj­­jabb gyarmata.) Berlinből jelentik, hogy dr. Nachtigal német főc­onsul, mint császári biztos, Afrika nyugati partvidékén Woermann hamburgi kereske­dőnek a Congótól északra eső birtokán kitűzte a né­met lobogót és a területet a német birodalom kormá­nyainak oltalma alá helyezte. A partvidék kérdéses része Fernando-Po szige­tével szemközt fekszik. A Woermann-czég ott rendes hajóközlekedést tart fenn, és egyik hajója ép a múlt hóban hozta oda az Afrikai Társulatnak a Congo vidék kikutatására felszerelt német expeditiót. A berlini lapok nagy megelégedéssel registrál­­ják a német kormány ezen tettét. A Congo-kérdés szabályozása tárgyában egyébiránt a hatalmak közt megindult az eszmecsere és úgy látszik viszhangra talált azon eszme, hogy ezen kérdés rendezése czéljából európai érte­kezlet hivassék össze. T­á­v­i­r­a­t­o­k. Zágráb, augusztus 21. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A tartománygyűlés tudvalevőleg holnapután, szombaton, délelőtt 11 órakor fog ismét egybe­­gyűlni. Az ülésszak igen rövid lesz, mindössze is csak három vagy négy ülést fog igénybe venni. A tarto­­mánygyűlés utolsó ülésében a következő ülés napi­rendjének első tárgyául a fiumei kérdés ügyé­ben kiküldött regnicoláris bizottság jelentésének tárgyalása lett ugyan kitűzve, a ház azonban ezt megelőzőleg a kormánynak a v­é­g­­vidéki választási pátens beczikkelye­­zésére czélzó előterjesztését fogja tárgyalni. A »független nemzeti párt« ez ülésszakban meglehetős passiv megtartást fog tanúsítani; egyik fő­ mata­dorja, Conte Vojnovics, Dalmácziában tartózko­dik és el sem jön. Ha a Starcsevicsiánusok csak félig­­meddig lehetővé teszik a tárgyalást, a fent nevezett jelentésen kívül a Lonjskopolje-ügy,­­ az ezen consortiummal kötendő egyesség — is le fog tár­gyaltatni. Valószínű azonban, hogy a Szarcsevicsiánu­sok ez alkalmat nem fogják elmulasztani akarni, a­nélkül, hogy a kormányt és a nemzeti pártot szokott modorukban megtámadják. Az ülésszak, és ezzel a tartománygyűlés három évi időszaka ehó utolsó napjaiban fog királyi leirattal bezá­ratni. A választások körülbelül szeptember 15-ig meg fognak ejtetni, úgy hogy a horvát tarto­mánygyűlés addig, míg a magyar országgyűlés érdem­leges tárgyalásokba bocsátkozhatik, talán október első napjaiban — ez utóbbin már képviselve lesz. Basel, aug. 21. Plaut, a »Freiheit« kiadóját, a Stellmacher kivégeztetése alkalmából megjelent anarchista kiáltvány terjesztése miatt elfogták. Kairó, aug. 21. Assuanból érkezett hiva­talos jelentés szerint a Nílus vize naponként több hü­velyknyit apad, minek következtében a vízeséseknél jelenleg teljes lehetetlen gőzösökkel járni. Katonai körökben szükségesnek tartják, hogy a khartumi ex­­peditió műveleteinek kiindulópontja a Nílusról Sua­­kinba t­étessék át, ha csak a Nílus rövid idő alatt gyors áradásnak nem indul. Mint Kitchener őrnagy Debbah-ból je­lenti, a mahdi által kinevezett el-bodai emir az ango­lokkal barátságban élő Scheikigch törzset megverte és most útban van, hogy egy másik fölkelőcsapattal egyesüljön, mely Debbahtól három napi járásnyira tanyáz. Bécs, aug. 21. Az osztrák hitelintézet fél évi mérlegének közzététele ma estére tűzetett ki, mivelés megkezdésének s ennek alapján maga a város keletkezésének és fennállásának. A két gyíkról szóló mese nem igazolható törté­netileg, de hogy vonatkoztatása a város eredetére nem alaptalan, ezt az is bizonyítja, hogy a két gyik a vá­rosnak czimerében ma is meg van örökítve és hogy a később »Glanzenberg«-nek nevezett altárnát, nemcsak az abban található fémek csillogásáért, hanem ama sziklahasadék iránti kegyeletből is »silberblick«-nek nevezték el. Selmeczbánya kiváltságos állását a magyar kirá­lyok adományai folytán szerezte. Ez adományok sorában legfontosabb IV. Béla király adománya, melylyel a vá­ros articulusokba szedett polgári bünteté s bányajoga első szentesítését nyerte. E jogkönyv, jelesül annak a bányászatra vonatkozó része, a hazai statutarius jog­alkotásnak egyik legrégibb ereklyéje. A 16-ik század első feléből datált két példánya ezen ereklyének a városi levéltárban őriztetik. Szitnyay József vá­rosi főjegyző ur szívessége folytán volt alkalmunk azt megtekinteni. Bekötése díszes voltának, valamint a régi írás classicitásának szempontjából egyiránt érdekes. Ha még megemlítem, hogy II. Rákóczy Ferencz egy tráctája a megkezdett békealkudozások folytatá­sául 1704-ben itt tartatott; továbbá, hogy e város falai közt Nagy Lajos és Zsigmond király, Hunyady János, mint kormányzó, Mátyás király és más feje­delmek is megfordultak s hogy azt ő felsége I. Fe­rencz József is szerencséltette 1852-ben legmagasabb látogatásával, hát csaknem mindent elmondtam múlt­járól. Legfeljebb azt kell még megemlítenem, hogy a város közelében ig­y nagy szerepet vittek a kamara­­ tem­áv­a. ----------• " Win Kár/. VIVi nyánszky Dénes volt. Arczképeik a kamaraház nagy­termében diszlenek. Utódjuk ma az érdemekben oly igen gazdag P­é­c­h Antal, miniszteri tanácsos. MARKUSOVSZKY BÉLA: A tűzoltók VII. országos gyülése. (Saját tudósítónktól.) Selmeczbánya, aug. 19. Ott hagytam el tegnapi tudósításomat, hogy megérkeztünk Selmeczbányára. Az­­első diadalkapu­nál, hol mint táviratomban említem, a bányászok ke­gyesek voltak beereszteni bennünket városukba, egész komolyan végig csináltuk azt a procedúrát, melylyel hajdanában, a mikor még a város bírája, mint va­lami velenczei dogé uralkodott,­­ bebocsátották az idegent. A menet élén haladó zenekar egyszerre elné­mult. És az érkezők nevében Marschalkó Gyula főparancsnok megtette a kérdést, vájjon szabad-e be­lépnünk a város területére. S miután ezt egy bánya­tiszt igenlőleg döntötte el, fenn a magasban, a diadal­kapu tetején, felhangzott egy dróton függő deszkán a kalapács hangja, helyesebben a kopácsolás, mely sym­­bolicus jele volt egykor annak, hogy jóbarát és nem el­lenség a közeledő. Beléptünk a diadalkapun át, mely egy tárna bejáratát tünteté fel, az alsó városba. Itt kezdődik — a föld alatt — Magyarország legrégibb vasútja, mely a Szt.-háromság nevű altárna mélyéből szállítja kifelé a nemes érczet. Elérünk a »felső major«-hoz. Ma másodi, rangú szálloda. Hajdan véres harczok színhelye. Átellenben vele fekszik ugyanis az a hegy, melyről Józsa István, egri kanonok, mint Tököly egyik dandárénak parancsnoka 1679-ben megtámadta 4000 »talpasával« a várost s a bélabányai kapun és a szomszédos kert kerítésein áttörve, a polgári militiát meghátrálni kényszerítő. Sőt ezzel sem elégedve meg, szabad zsákmányolást is engedett. S mint a selmeczi levéltárban megírva találni, reggeli 9 órától, délutáni 3 óráig, nemcsak a kapiafaház összes arany és ezüst készletét, valamint az úgynevezett német templom ékszereit s drágaságait rabolta el, hanem a város al­só részét el is hamvasztotta, mely pusztításnak egye­bek közt maga a nevezett templom, a kamaraház s a mostani kegyesrendiek lakóháza, akkortájt a jezsui­ták residentiája is áldozatul esett. Balra a bányavasúttól a Szt.-háromság hegye emelkedik, melynek tövében valamikor az alsó major volt. Leromboltatván, ugyanoda a m. kir. dohánygyár építetett. A bányavasut azon részének átellenében, mely­ről az altárna torkolata alőtt a kocsiutra térünk, az alsó kapu állott. Jelenleg ennek csak egy része s az eredetileg Szt. Erzsébetre czimzett templomnak sanc­­tuariuma van szélszerüleg felépítendő kápolnának meghagyva. A város ezen nevezetességének eredete kétség­kívül a Hunyadiak kora előtti időben keresendő. 1574-ben erőditvénynyé alakíttatott. Kapuszerkezetét a törökök eltakarodása után nyerte. A mintegy em­lékül meghagyott kápolnával szemben, a bányavasút hosszában, nagy kőhalmok szemlélhetők, melyek a bányatermények odaszállításából származnak. Sok csillogó kődarab hever ott szerteszét. A bányász éle­tének itt szemlélhető ezen első képe azonban csak az aranyhegyekről alkotott ábrándok eloszlatására s azon meggyőződés keltésére való, hogy a bányász fáradsá­gos munkájának gyümölcse nem a fán terem. Belépünk az ős­bányavárosba, melyről Agricola György egy 1557. évben Baselben megjelent művében azt mondja, hogy az 745-ben, tehát jóval a honfogla­lás előtt keletkezett. A nép száján még most is élő mese szerint Sebnicz (Sebenicsibi nihil) nevű pász­tornak köszöni eredetét. Ott tanyázott ő az akkortájt még őserdőkkel benőtt ezen vidéken, juhait legeltetve. Egyszer 2 gyíkot pillantott meg. Az egyik ezüstös szinü volt s a másiknak háta aranyportól csillogott. Ezzel vonta magára figyelmét az egykedvű pásztor­nak. Megindult utánuk s követve fürge iramlásukat egy kősziklahasadékhoz ért, mely a nemes ércztől ragyogóan csillogott. Ez a véletlen volt indító oka a monda szerint — az itteni bányamivelésnek, illetve a HÍREK. Aug. 21. — Személyi hírek. Trefort Ágost miniszter jelenleg Londonban időz, hol ezelőtt 48 évvel járt először. Londonból visszajövet Brüsszelbe és Antwer­­penbe utazik s szeptember közepén tér vissza a fővá­rosba. — Bedekovich Kálmán horvátországi mi­niszter tegnap délután a gyorsvonattal Budapestről Bécsbe utazott. — Somssich Pál ma Budapestre érkezett. Innen rövid tartózkodás után Somogy me­­gyébe utazik, a­hol három hetet fog tölteni. — Catty altábornagy és hadtestparancsnok, mint soproni leve­lezőnk jelenti, Pozsonyból Arbter lovag ezredes kíséretében Sopronba érkezett, hogy az ott állo­másozó 76. Knebel gyalogezredet megtekintse. Az altábornagy a »magyar király «-hoz czimzett szállo­dába szállt. — Erzsébet királyné Mária Valéria főherczeg­­nővel együtt szeptember 6-kán Ischlből Schönbrunnba mennek s itt pár napot töltvén, Gödöllőre fognak menni, a hol a hadgyakorlatok befejezte után a ki­rály is huzamosabb ideig fog tartózkodni. A kará­csonyi ünnepeket az egész királyi család valószínűleg Budán fogja tölteni. — Jókainé Laborfalvi Róza asszony szobrára Gyarmathy Zsigáné urhölgytől 5 frtot vettünk, a melyet el fogunk juttatni rendeltetése helyére. — A miniszterelnök családjának Koritnyczán idézéséről egy fürdővendégtől hosszabb tudósítást vettünk, melyből közöljük a következőket: Tisza Kál­mánná és gyermekei­ láthatólag teljesen jól érzik ma­gukat Koritnyczán, s mindenfelé derült jó kedvel élvezik a fürdő kiránduló helyeit, üde zamatos leve­gőjét. Aug. 9-ikén érkezett Koritnyczára Tisza Kál­mán sógora Odescalchy Gyula herczeg nejével, szül. De­­genfeld-Schomburg grófnővel és lányával, Irmá­val, s a két család azóta folyton együtt járt minde­nüvé. Nemsokára a herczegi család megérkezése után sétacsónakozást lőnek a közeli kincstári uradalom viz­­fogójának sima tükrén ; a csónakot a fürdő igazga­tója, gelléri Szabó János kormányozta. Pár nap múlva a miniszterelnök családja és rokonai meg­látogatták Magerle Ede kincstári főerdész haltenyész­tőjét, hol Migazzi Vilmos gróf is hozzájuk csatlako­zott. 13-án, mint azt már említik, a hermaneczi pa­pírgyárat, hol annak tulajdonosa Stadler nemcsak rendkívüli szívélyességgel fogadta kiváló látoga­tóit, s vezette körül a gyár minden műhelyében, de az egész társaságot fényesen meg is vendégelte. A társa­ság csak éjfél felé érkezett vissza Koritnyczára. Másnap a vizjogó zsilipjeit nyitották ki, hol az alázúgó habok megkapó sz­ép látványt nyújtottak. Augusztus 15-ikén Tisza Kálmánnénál ebéd volt, melyben résztvettek Szentiványi Márton főispán, gelléri Szabó János, Karuch József, Matyasovszky Gyula, Magerle Ede és dr. Ormay. Másnap az egész nagy társaság a remek kilátású árvas várat látogatta meg, hol Kubinyi Ár­pád képviselő kalauzolta a vendégeket. — Biharmegye küldöttsége a király előtt. A király ő felsége Aradon tartózkodása alatt e hó 31-ikén Biharmegye részéről a következő tagokból álló küldöttség fog tisztelkedni az uralkodónál: Beöthy Algernon, des Escherolles Kruspér Károly, des Escherolles Kruspér Sándor, a latin és gör. szert, káptalan küldöttei, b. Podmaniczky Béla, Lipovniczky Sándor, Klobusiczky Béla, Szlávy Olivér, Szunyogh Szabolcs, Szabó József, Pappszász Károly, Plathy Miklós, Vulkán József, Szunyogh Péter, Virágh­ Elek, Popper Károly, Örley Kálmán, Tóth Dezső, Stern Gyula, Brachfeld József, Markovits Antal, Markovits Kálmán, Torma Lajos. A küldöttséget báró Dőry József Biharmegye főispánja vezeti. — Uj magyar állampolgár. Kurcz Ede lovag, ki Fehértemplomban lakik, Temesmegye alispánja előtt közelebb a magyar állampolgári esküt letevén, a magyar állampolgárok közé felvétetett. — A pápa beszéde. A múlt vasárnap a pápa a bibornokok tisztelgése alkalmával megdicsérte Fran­­zelin bibornokot a Hegel ellen írt művéért, valamint a német jezsuitákat polemikus munkáikért. Ezzel kap­csolatban Leo pápa ekkér nyilatkozott: »És a harcz szükséges, mert a protestantismus N­émet­­országban vára a tévelygéseknek és a legszomorubb előítéleteknek; — a pápa tudni fogja, mint kü­zdje ki magának a terreriumot lépésről lépésre s a harczot buz­gón és fegyverszünet nélkül folytassa.« — Vála­szában Franzelin bibornok sajnálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy a német levéltárak protestáns vezetés mellett a »katholikusok egyik ellensége« ke­zeiben vannak. — Mindezen nyilatkozatok élénken jellemzik a szentszék és a német kormány közt való feszült viszonyt s azt, mennyire alaposak a dementik, melyek Schlözer ismert nyilatkozataira vonatkoznak. — Elővigyázati rendszabályok a bécsi postán. Bécsből írják tegnapi kelettel: Az utóbbi időben elő­fordult nagy postalopásokra való tekintettel a bécsi postaigazgatóság a postahivataloknak szigorú utasí­tást adott, hogy az értékküldemények kezelésénél a legnagyobb elővigyázattal járjanak el. Különös pon­tosságot kíván a rendelet nemcsak a postaszolgáktól a postaküldemények megmérlegelésénél, hanem a postahivatalnokoktól is a vevények kiállításánál s hogy a feladott küldemények a leggondosab­ban megőriztethessenek, megfelelő számú zárható ládákat adtak a postahivatalnokok rendelkezé­sére. Különös gondot fordítanak a 200 frt értékű s azt meghaladó kézi csomagokra, a­melyek igen gyak­ran fordulnak meg postán, s a melyek megőrzésére külön elzárható s idegen kéz által hozzá nem férhető szekrények szolgálnak. A postahivatali főnökök köte­lesek a küldeményeket személyesen ellenőrizni s ha 10,000 frt értékű pénzes levél küldemény vagy más csomag expediálandó, úgy az avisot a postahivatali főnök tartozik személyesen kiállítani.­­ A gőzhajó feltalálója, Besansonban folyó hó 17-ikén leplezték le Claude de Joufroynak a gőzhajó tulajdonképeni felfedezőjének szobrát a Franche- Comté lakosságának rendkívüli részvéte mellett. A szobrot Charles Gautier szobrász s Saint-Genest építész készitették s az utóbbi a szobor talapzatát folyó vízzel diszitette. Mint a franczia akadémia kül­dötte Lesseps Ferdinánd elnökölt az ünnepélyen. Joufroy már 1776-ban kísérletet tett egy kis gőzös­sel, de minden jelentősebb eredmény nélkül. 1783-ban azonban már jobban sikerült a kísérlet Lyonban. De Joufroy nem tudta tervét teljesen keresztül vinni, mivel az Institut nem hogy védelmébe vette volna, hanem még kísérleteiben megakadályozta s terveit nevetséges szinben igyekezett feltüntetni, így aztán midőn Fulton 1803-ban I. Napóleonnak egy gőzhajó tervét bemutatta, mindenki őt tartotta a gőzhajó föl­­találójának igen hosszú időn át. Fulton azonban a föltalálás dicsőségét átengedte Joufroynak. — Nyilatkozat: S­z­o­k­o­l­y Viktor úr által a következő sorok közzétételére kérettünk föl: Mai alulirt napon a pestvidéki kir. járásbiróság­­tól 2153. sz. a. községi kisbiró utján (úgy tehát, hogy az egész falu olvashatta) következő nyílt végzést kézbesítettek nekem: »Párviadal vétségével vádolt Hoffmann Ede és társm^em^nt^^vbe^. szept. hó 10-dik napja d. e. 9 órájára kitüzetik s erre vádlott Szokoly Viktor, (lakik Tinnyén) oly hozzá­adással idéztetik meg, hogy meg nem jelenése esetén elővezettetése elrendeltetni fog.« sat. (Képzel­hetni-e ennél nagyobb, hivatalosan kicsikart insul­­tust ?) Miután én a folyó évben lovagias elégtételt sen­kitől sem kértem, sem tőlem ilyent senki sem kö­vetelt; miután becsületbeli ügyben a folyó évben sen­kinek segéde nem voltam; s miután végre itt helyben székel a pilis-alsó járási szolgabiróság, melynek hatásköre alá tartozom, mely engem sem zsandárjai által meg nem lepett, sem bárminemű ügyben meg nem idéztetett s ki nem hall­gatott, azért, ha vádlott vagyok, titkos vádlómat (ki épen úgy foghatta volna reám az összes postatolvajlásokat) mondom: ezen gyalázatos titkos vádlómat alávaló gazembernek kell nyilvánítanom, ki nem mert engem először is illetékes közrendőri hatóságomnál, a helybeli szolgabiróságnál följelenteni, hanem mint a néhai Haynau-féle testvérgyilkos denunciánsok titkos árulkodásával (maga leleplezve) hurczol a fe­­nyitő bíróság elé. Tinnye, 1884. aug. 18. Szokoly Viktor. (Fölkérem minden hazai nyelvű szerkesztőtár­samat jelen nyilatkozatom szives közzétételére. Sz. V.) — Bismarck arczképe. Több külföldi lap kö­zölte a hirt, hogy Lenbach hires festő a pápa meg­rendelésére Bismarck herczeg arczképét festi; a »Pol. Corr.« e hírt megerősíti, de hozzáteszi, hogy a can­­cellár arczképét a pápa számára nem a pápa meg­rendelésére készíti Lenbach. — Halálozás. Özv. esztergáli Esztergály Mihály­né sz. dementis Karolina ehó 19-én 88-ik évé­ben Aszódon meghalt. — K­r­a­u­s­z Ignácz szigorló orvos e hó 19-én 24 éves korában hosszas szenvedés után kimúlt. — Szerencsétlenség egy tavon. A napokban nagy vihar dühöngött a Zenthener­seen, mely egy hajót felborított s egy emberáldozatot is kívánt. Bi­zonyos Moll urnák »Prisca« nevű ladikja déli egy óra felé ment a vízre, négy férfi s egy hölgy ült a ladikba. A vihar már szünőben volt, pillanatokra tel­jes szél­csönd állott be s egyszer-egyszer ismét erősen hullámzani kezdett a tó. Egyszer csak a közelben észrevesznek egy sülyedő hajót. Közelednek feléje ,s a habokból kiálló árboczra kapaszkodva találnak két nőt és két férfit. Az egyik nő tudván úszni, egy ingre vetkezett s a »Prisca« elé úszott, a két férfi követte példáját s a »Prisca« a második nőt is megmentette. Egy nő azonban az elsülyedt hajó — »Alice« — ca­­jutejében megfulladt. »Alice« 4­30 méter hosszú s 2­30 méter széles hajó volt s közelebb ment át Black­burn birtokából Mendelsohnéba. — Dobrzansky-botrány. Varsóból távirják a »Wiener Tagbl.«-nak : Dobrzanski Miroszlávot, a lembergi hűtlenségi pörből ismeretes Dobrzanski Adolf fiát, kit a pétervári belügyminisztérium titkos missiókra használ, Paul ezredes felpofozta. E lépés oka az, hogy Paul ezredes ellen Dobrzanski Mirosz­­láv hamis denunciációt adott be. Az ezredesnek azonban a kém megfenyítése miatt le kellett monda­nia tiszti rangjáról. — Zergevadászat az erdélyi havasokon. Foga­­rasról távirják. A fogarasi havasokon Horváth Gyula orsz. képviselő által rendezett zergevadászat tegnapi hajtása igen szép eredménynyel végződött. Két hajtásban, mely reggel 7 órától délután 1-ig tar­tott, volt egy kilenczes, tizenegyes és huszonegyes csapat. A szombatfalvi havasrészen 7000 láb magas­ságban 4 zerge esett el, melyek közül 3 kiváló szép s kizsigerelve 23, 27 és 35 kilogramm súlyúak. Szeren­csés lövők voltak: Bethlen Gábor gróf, Podma­niczky Béla báró és C­zak­ó honvédszázados. A vadászat, mely szép, de nagyon fáradságos, tovább foly. Ma zerge és medve hajtás lesz.­­ A marseillei kikötő statisztikája szerint a múlt évi július hóban a hajók forgalma 1798 volt, míg ez évben csak 1070 hajó fordult meg a kikötő­ben. A marseillei lapok kiemelik, hogy a cholerajár­­vány terjedésének egyik oka az is volt, hogy számos halálozási esetet a cholerának tulajdonítottak s nem temették el azonnal a halottakat. — Óriási léghajó. A Párisból érkezett ama je­lentésre, hogy egy szivar­ alakú kormányozható légha­jóval tettek. Meudonban sikerült kísérletet, a szent­pétervári »Herold« írja, hogy közelebb az orosz fővá­rosban is fel fog szállani egy óriási kormányoz­ható léghajó. E hajón Kostswitsch kapitány már évek óta dolgozik s annak is szivar alakja van s szárnyai is vannak. Gépje ötven lóerővel dolgozik s 16 férfi és 250 pad súlyt egy óra alatt negyven mért­földre elvisz. A léghajó 200 láb hosszú s hajója 80 láb s legközelebbi útját Pétervárott már a jövő szep­tember hóban fogja megtenni. — Franczia kémek Németországban. Említet­­tük tegnapelőtt, hogy a német hatóságok Koblenzben múlt héten elfogtak két franczia tisztet, kikre rábizo­nyult, hogy katonai czélokból kémkedtek. Berlinből most azt jelentik, hogy a német kormány e két kémet szabadon bocsátotta és erről a franczia miniszterelnö­köt hivatalosan értesítette. — A troppaui tüntetés. Említettük, hogy az osztrák-német tanítók troppaui gyűlésén f. hó 12-én, a díszvacsorán pángermán tüntetés történt; felolvas­ták Schönerer egy táviratát, mely Bismarck éltetésé­vel végződött, mire a díszvacsora elnöke, dr. Horny tartománygyűlési képviselő és városi bizottsági tag oly pangermán szellemű beszédet mondott, hogy a jelenlevők egy része tüntetőleg ott hagyta a termet. A kérdéses távirat miatt az osztrák kormány, a­mit szintén említettünk, fegyelmi vizsgálatot rendelt el.Az

Next