Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-25 / 743. szám
báró Curcel franczia nagykövetnél hosszabb látogatást tett. Föltehető, hogy az egyptomi pénzügyi kérdés legújabb phasisa képezte a beszélgetés tárgyát. Magától értetődik, hogy Francziaország a khedive, illetve Anglia által elkövetett államcsínyt nem fogja szó nélkül elnézni. Azon jóakaratú magatartás mellett, melyet a német birodalom az egyptomi ügyekben a franczia kormánynyal szemben tanúsított, másrészt tekintve az egyetértést, amely a három császári hatalom közt az összes nevezetes kérdésekre nézve fenforogni látszik, tán nem lesz téves az a következtetés, hogy a Francziaország részéről teendő lépések a leghatásosabb támogatásban fognak részesülni. Berlin, szept. 23. (A német császár és a westphaliai katholikusok.) A német clericalisok közlönye, a »Germania« megerősíti a hírt, hogy Vilmos császár vonakodott átvenni a két föliratot, melyet a Westphalia katholikusai szándékoztak átnyújtani a császárnak, midőn ez a rajnavidéki hadgyakorlatokra megjelent. A »Germania« egyúttal fölvilágosítást ad a föliratok tartalmáról, amely azután megmagyarázza a visszautasítás okát. A császár — úgymond az idézett lap — a föliratokból meggyőződhetik, hogy e tartomány és fővárosa katholikusai hű és loyális alattvalók. De hát igaz westhaliai módra (?) nem hallgattuk el, mik kívánságaink vallásegyházi tekintetben. Ezeknek adott kifejezést a két fölirat, amelyek egyike a tartomány nemességétől származott s első aláírói , úgymint Croy Dülmen herczeg, Brenken Henrik báró, Droste gróf és Schorlemer Alst és Schorlemer Overhagen bárók által lett volna átnyújtandó. A másik fölirat, nagyszabású laicus fölirat, a münsteri egyházmegye összes katholikus egyház elöljárói által íratott alá. Ez esettel kapcsolatban egy másik érdekes esetet említ föl egy berlini lap. Azon főurak közül, akik nemesi föliratot aláírták, három Berlinből fölszólíttatott, hogy engedjék át lakásaikat a gyakorlatok tartamára Vilmos, Henrik és Adalbert herczegek számára. Erre az urak kijelentették, hogy »nincsenek abban a helyzetben« a császári herczegeknek lakással szolgálni. Táviratok. BéCS, szept. 24. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« római levele szerint az olasz kormány a császártalálkozás jellegéről és czéljairól úgy Berlinből mint Bécsből felvilágosításokat kapott, melyekből kitűnik, hogy Olaszország külön érdekei ez alkalommal is a legbarátságosabb módon vétettek figyelembe.A morális előnyök, melyek az illető megállapodásokból Ausztria-Magyarországra és Németország ráhárulhatnak, ki fognak terjedni Olaszországra is, melynek viszonya a közép-európai hatalmakhoz sohasem volt szivesebb és bizalmasabb mint most. BéCS, szept. 23. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr«. szt.-pétervári levelezője hangsúlyozza, hogy a skiernevicei császár találkozást az orosz közvélemény tökéletesen helyeselte, amit főleg a nép kiváló békeszükségletének kell tulajdonítani. Teljesen téves felfogás, az, hogy a skiernevicei találkozásnak éle bárki ellen lett volna intézve; téves nevezetesen az a felfogás mely abban egy Angolország elleni coalitió alapját látja. Az összes európai hatalmak közt tán Oroszországnak van legkevesebb oka neheztelni Angolország ellen, mely a középázsiai ügyek kényes terén is igen előzékeny Oroszország iránt, holott az egyptomi kérdés csak másodrendű érdekkel bír Oroszországra nézve ; az Anglia és Németország közti nézeteltérések a gyarmatok ügyében még kevésbbé érdeklik Oroszországot. Ami illeti azon versiót, hogy a Balkán-félszigetet illetőleg Oroszország és Ausztria-Magyarország közt megegyezés létesült, másról bizonyára nem volt szó, mint arról, hogy mily okok és módok alkalmasak a jelen állapot fenntartására. Egyáltalán feltehető, hogy a három császár és minisztereik elégségesnek tartottak szíves egyetértést, a nézetek és irányzatok összhangba hozatalát előidézni, ami által a netáni politikai nehézségeket el lehet majd hárítani. Pétervár, szept. 23. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése : Jól értesült körökben határozottan kétségbe vonják azon hírt, hogy Giers külügyminiszter a skiernievicei császártalálkozás eredményeit és czéljait tárgyaló körlevelet szándékozik intézni a külföldi orosz képviselőkhöz. BéCS, szept. 24. (E r e d e t i tá v ira t.) A »Pol. Corr.« madridi levelezője alaptalannak mondja a franczia lapokban felmerült azon versiót, mely szerint a Canovas-kabinetben változások fognának történni oly értelemben, hogy a clericalis elemek kiválnának belőle és Pd a közmunka miniszter ez esetben Demolius urnak, a jelenlegi vaticáni spanyol nagykövetnek helyét foglalná el. Róma, szept. 23. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése : Vaticáni körökben minden alapot nélkülözőnek mondják azon hírt, hogy a szentszék, a közte s a franczia kormány közt fenforgó nézetkülönbség miatt a franczia püspököket motu proprio szándékozik kinevezni. Róma, szept. 24. Depretis, Genaa, Magliani és Grimaldi miniszterek jövő pénteken Stradellában a vasúti egyezmények szövegének a vasúttársaságok által megállapított módosításai fölött fognak tanácskozni. Róma, szept. 24. Az »O p i n i o n e« az egyptomi államadósságok törlesztésének felfüggesztéséről szólva, ezeket mondja: »A khedive rendelete megszegi a nemzetközi kötelezettségeket. A hatalmak a hitelezők érdekében fel fognak szólalni. Az értekezleten Anglia egész nyíltan kijelentette, hogy az államadósságok törlesztésének felfüggesztése az egyetlen mód, mely Egyptomot megmentheti. Ha csak Francziaország tiltakoznék ez ellen és a középeurópai hatalmak hallgatnának, Anglia azt hihetné, hogy rá akarják a felelősséget hárítani. Az soha sem volt hihető, hogy a középeurópai hatalmak elvileg Anglia ellen küzdenek; mostani mérsékletük ezt legjobban bizonyítja. Az ő tiltakozásuk nem bírna azon jelleggel, melylyel egy franczia tiltakozás birna. Olaszország nem csalódott, midőn barátságot tanúsított Anglia ellen, anélkül, hogy elfeledte volna Ausztria- Magyarszágot és Németországot. Ma is óhajtja, hogy Anglia a civilisatio érdekében adja vissza Egyptomnak a békét és a rendet.« Kairó, szept. 24. A Reuter-ügynökség jelentése szerint megerősítik azt a hírt, hogy az orosz főconsul utasítást kapott, hogy csatlakozzék az államadósság törlesztésének felfüggesztése ellen való tiltakozáshoz. Diplomatiai körökben az a hír kering, hogy Francziaország, Németország, Ausztria-Magyarország és Oroszország képviselői holnap Nubar pasának azonos jegyzéket fognak kézbesíteni,melyben határozott tiltakozás lesz kifejezve. Francziaország azon indítványa, hogy Nubar pasa levelének visszavételét kívánják, csak később fog diplomatiai actio tárgyává tétetni. Időközben a vasutak és a vámhivatal igazgatósága 8000, illetőleg 12,000 font sterlinget szolgáltatott be a pénzügyminisztériumnak. Szt.-Pétervár, szept. 23. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A hírt, mely szerint a kairói orosz követ utasítást kapott, hogy csatlakozzék követtársai tiltakozásához az egyptomi államadósság törlesztésének felfüggesztése ellen, megerősíttetik. Brüssel, szept. 24. (Eredeti távirat.) Az éjjel ismét voltak zavargások. A »Place Royal«-on rendőrök és tüntetők közt verekedésre krült a dolog. A rendőrség a csendőrökkel egyesülve meggátolt ott minden további gyülekezést. A tüntetők erre a Grand Theatre előtti térre vonultak, melyet egész este csendőrök őriztek, míg a szomszéd bazároknál a polgárőrség állomásozott. A tüntetők ellepték a színház előtti kávéházat, ahol tegnap öszszeütközés volt a csendőrökkel, ott elénekelték az » Van den Peerebom«-ot és a »Marseillaiset«. A rendőrség mit sem tehetett, miután ez nem történt nyílt téren. Mikor azonban mindenfelől új csapatok érkeztek és a téren már vagy 3000 személy volt jelen, a csendőrök szuronyokkal és a rendőrök kirántott karddal rohantak előre. A tömeg szétoszott, de újból összegyűlt és számos egyént le kellett tartóztatni. Az ily jelenetek ismétlődhetnek és mind nagyobb mérveket ölthetnek, de eddig emberben és vagyonban még nem esett kár. A mozgalom tisztán politikai jellegű. Páris, szept. 24. A rendőrfőnök megtiltotta a Párisban tervezett gyermekkiállítás megtartását, mert az orvosi bizottság veszélyesnek nyilvánította, hogy 13 éves gyermekek a vidékről Párisba hozassanak és itt zárt helyiségben együtt tartassanak. Kiev, szept. 24. Minthogy az itteni egyetem alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyre a tanulók egy részét nem bocsátották, a rector és a tanulók közt egyenetlenségek keletkeztek, minek következtében az ünnepélyen csak mintegy harmincz tanuló jelent meg, a többiek pedig szept. 20-án az utczákon csoportokba gyülekeztek és este beverték a rector lakásának ablakait. Egyéb rendzavarás nem fordult elő. Róma, szept. 24. A tegnapi nap folyamán a következő cholera-esetek fordultak elő: Az alexandriai kerületben 3 betegedési és 3 haláleset; az aquilai kerületben 4 betegedési eset; az avellinoi kerületben 3 betegedési és 1 haláleset; a bergamoi kerületben 18 betegedési és 8 haláleset; a campobassoi kerületben 1 betegedési és 1 haláleset; a casertai kerületben 19 betegedési és 10 haláleset; a cremonai kerületben 10 betegedési és 2 haláleset; a cuneoi kerületben 23 betegedési és 14 haláleset; a genuai kerületben 36 betegedési és 10 haláleset (ebből Genua városára 3 choleragyanús betegedési eset és Spezia városára 21 betegedési és 6 haláleset esik) ; a milánói kerületben 1 betegedési és 1 haláleset; a nápolyi kerületben 311 betegedési és 151 haláleset (ebből Nápoly városára 264 betegedési eset és 126 halálozás esik); a modenai kerületben 1 betegedési eset; a parmai kerületben 3 betegedési és 3 haláleset; a paviai kerületben 3 betegedési eset; a reggio dell’emiliai kerületben 2 betegedési és 6 haláleset ; a rovigoi kerületben 5 betegedési és 2 haláleset és a salernoi kerületben 1 betegedési és 1 haláleset. Róma, szept. 24. (Eredeti távirat.) Monsignore Ricci majordomust a pápa megbízta a cholerakórház felállításával és e czélra 60,000 lírát utalványozott ki ; főorvosok lesznek dr. Ceccarelli, a pápa orvosa és Valentini orvos ; a betegápoló nőket az itteni apáczakolostorok fogják állítani. A »Rassegna« úgy vélekedik, hogy a pápa ezzel souverainitási actust akart végezni és azért a pápa tervét meg kellene hiúsítani, ha a pápa nem kérné a hatóságok engedélyét a tervre. Nápoly, szept. 24. (Eredeti távirat.) A kormány 50,000 lírát utalványozott négy uj népkonyha megnyitására. — Santeverino gróf praefectus felgyógyult cholerabajából és naponkint meglátogatja a kórházakat. — A cholera-temetőt meg kellett nagyobbitani. Zágráb, szept. 24. A horvát népnevelők egyesülete ma ünnepelte meg az iskolai törvény tízéves fenállását. Az ünnepélyre az egész országból igen sok népnevelő gyűlt össze úgy, hogy a résztvevők száma mintegy 400-ra tehető. Az egybegyűlteket Y o n cs i n a osztálytanácsos a kormány nevében szívélyesen üdvözölvén, örömmel constatálta, hogy a népnevelés az iskolatörvény fennállása óta lényegesen fellendült, amennyiben az iskolalátogatók száma a lefolyt 10 év alatt 72 százalékkal szaporodott. Szónok azon kívánsággal fejezte be beszédét, hogy a jelenlevők a nép szellemi fejlődésében lássák a jövőben is fáradságuk jutalmát. A beszéd viharos tetszést keltett. Erre Filippovics, az egyesület elnöke, gyakori tetszésnyilatkozatokkal megszakított beszéddel megnyitotta az ülést és köszönetet mondott Voncsina osztályfőnöknek. Beszédét e szavakkal végezte : »Isten éltesse sok, sok esztendeig legkegyelmesebb királyunkat a horvát és az uralkodása alatt élő valamennyi nép boldogságára és dicsőségére !« Háromszoros dörgő »zsivó« követte e beszédet, mire Hoffmann polgármester a város nevében üdvözölte a gyűlést. Ezután Basaricsek tanitóképezdei tanár értekezett az iskolai törvény jelentőségéről és hatásáról s a tanitók állásáról. A gyűléssel kapcsolatban kiállítás rendeztetett a sziszeki polgári iskola növendékeinek munkáiból. Délben az »Osztrák császár«-hoz czimzett vendéglőben lakoma volt. Marosvásárhely, szept. 24. A székely egylet holnapi közgyűlésére a déli vonaton érkezett vendégeket és a központi választmányt a pályaudvarban a hatóság nevében elfogadó bizottság élén Borosnyai polgármester üdvözölte. Hajós János miniszteri tanácsos egyleti elnök meleg szavakban köszönte meg a meghívást és szívélyes fogadtatást. Megérkeztek a többek között Deák Farkas osztálytanácsos egyleti alelnök, Nagy Gábor miniszteri titkár egyleti titkár, Gidófalvi miniszteri titkár pénztárnok, Turóczy fővámigazgató, Ráth iparegyesületi elnök Budapestről, Szabó Károly történész egyetemi tanár Kolozsvárról, Nagy Gyula erdőfelügyelő Brassóból. A két utóbbi a közgyűlésen felolvasást fog tartani. Délután négy órakor értekezlet tartatott, melyben a budapesti árszámításba venni az események egymásutánjának szükségét, innen gyorsan támadó elégületlensége. Ahol a politikai eszély talán némi halasztást javasolt, ő hajlandó volt könnyelmű mulasztást látni s az intéző körök felett pálczát törni számtalanszor még oly esetben is, midőn ítéletét később módosítania kellett. De soha ilyet nem cserélt egyéni számításból, szemei előtt mindig a közügy, a haza üdve lebegett. Bármely politikai párthoz tartozott is mindig felülemelkedett az érdekek harczán, állása előnyeit soha sem használta fel egyéni czéljainak előmozdítására. Mások ügyeinek szívesen volt közbenjárója, a magáéiról mindig megfeledkezett. Lelke mélyéből örült, ha valakinek javát előmozdíthatta, szívesen ajánlotta fel szolgálatkészségét, ha tehetett valamit, csak saját magáért nem tett semmit. Egész országgyűlési szereplése szülőföldje javának előmozdítására volt irányozva, hosszú sorozatát említhetnék azon vívmányoknak, melyek az ő nevéhez kötték. Helyi érdekeink védelme mellett országos ügyek tárgyalásaihoz is hozzászólt, lelkes beszédet mondott a magyar hadsereg létesítése mellett, alaposan kifejtette politikai álláspontját azt 1869—71-ki felirati vitában, beszélt a megyék rendezésekor a centralisatio ellen, a parlamenti ülésszak meghosszabbítása és az incompatibilitási törvényjavaslat ellen stb. stb. s ha ma már akkori álláspontja sok tekintetben meghaladott álláspont is, két oly vívmány fűződik országgyűlési tevékenységéhez, melyet a hála és elismerés szavaival említhetünk mindig. A helyi érdeküek között neki köszönhetjük városunk szabad királyi várossá emelését, az országos érdeküek között a hirlapbélyeg eltörlését, melyért hosszas izgatást fejtett ki. Mindkét vívmány Tóth Kálmán nevének dicsőségét hirdeti. Bonyolult politikai vitákba soha sem merült. Nem szerette a jogok csűrés-csavarárát s törvényhozói komolyságával nem tartotta megférőnek a pártos feleselést, megvonult a csendes hazafiak sorában s csak akkor beszélt, ha belső ösztönt érzett a szólásra. Némán, de figyelemmel hallgatták szavait a kitörő tetszés jelei, vagy tapsvihar nélkül, melyeket különben soha sem hajhászott. Még választói előtt sem tartott úgynevezett hatásos beszédeket, mert mindig ő uralkodott beszéde tárgyán, soha sem ez rajta. Lelkesített áradozó ömlengések nélkül, tanulságos volt a nélkül, hogy doctrinairré lett volna. Élete utolsó éveiben nehéz betegséggel küszködött, hosszantartó kínos gyötrelem szegezte ágyhoz s csak ritkán örülhetett szenvedései enyhülésének. Alakja megtört, idő előtt megöregedett s szenvedés ott ült arczán. Szende barátságos mosolyát komor szenvedő arczvonás váltotta fel. Derült kedélyvilága búskomorrá lön s nem tudta megörvendeztetni semmi sem, felhagyott egykori enyelgő tréfáival és folytonosan testi-lelki bajaival foglalkozott. Beállt rá nézve az az állapot, melyről korábban oly meghatóan mondta: »Nem ott van a halál, ahol a temető . Itt is sokszor haltunk, — oh én azt érezem. Én már rég meghatok, — agyam forr és kezem Mozog még — de tudom, hogy ez nem élet — és Ami még hátra van, az csak — elköltözés.« Ha fájdalmai szüneteltek és fenn járt, gyakran láttuk őt a budapesti népes utczák sétálói vagy a városliget pihenői között. Előbbi közlékeny természete szófukarrá lett s örömest vonult a városliget valamely félreeső, magános padjára, hogy önmagával társalogjon. Szerette vitetni magát a lóvonatu vasúton, megvonult a kocsi valamely ülésén, ott elmélkedett vagy töprengett helyzete, sorsa felől, vagy valamely költeménye conceptiójával foglalkozott. 1879-ben szélhüdés érte, mely megbénította nyelvét s tehetetlenné tette testileg, lelkileg. Környezete kétségbe esett állapotán, mindenki elvesztette reményét a fölépüléshez, senki sem hitt életerejében, nem is volt ez élet, csak annyiban amennyiben hátra volt még az »elköltözés«. Kimondhatlan kinek gyötörték, hiába irigyelte azokat, kik hirtelen halállal múltak ki, a sors nem engedte, hogy ő, ki egész életén át szenvedett, a halálba szenvedések nélkül menjen át. 1881. február 3-án szabadult meg földi kínjától a sokat hányatott költő. Halálakor gyászt öltött az Académia, a Kisfaludy-Társaság, a Nemzeti színház, siratta az irodalom, mely benne egyik nagyérdemű munkáját, a nemzet, mely egy kiváló hazafit, végre szülőföldje, mely leghűbb fiát veszité el. Emlékét megőrzi az irodalom, melynek lankadhatlan munkása volt nehéz időkben is, nevének dicsőségét hirdetni fogják munkái, melyek általános lelkesedést keltettek a nemzetben. Alig ötven évre terjedő életének munkásságát, műveinek hosszú sorozata hirdeti. Ifjúkori kísérletei után 1852—53-ban jelentek meg a Szerelmi vadrózsák két kötetben, 1854-ben Költeményei, 1856. Száz uj költemény, 1859-ben Összes költeményei két kötetben. 1860-ban alapította a Bolond Miskát, melyet 12 évig szerkesztett,1861-ben adta ki Kpferhauser verseit, 1865-ben Bolond Miska verseit, 1868-ban Újabb költeményeit, 1871-ben szerkesztette A Honvédmenház könyvét, melynek jövedelméből ezer forintot adott jótéki konyczélra. 1873-ban Huszonöt év után cziment adott egy válogatott gyűjteményt költeményeiből. 1877-ben Irka-firkák czimen apróbb prózai dolgozatait tette közzé, végre 1878-ban összes költeményeit, egy szigorúan megválogatott gyűjteményt, költői munkásságának megrostált eredményéül. Időközben irta drámáit, melyekkel országszerte oly sok színházi estét töltött be. Szerkesztette 1854- től 1862-ig a »Hölgyfutár«-t Berecz Károlylyal, 1864-en alapította a legelterjedtebb szépirodalmi napilapot barátjával, Vadnay Károlylyal, ki oly megható beszéddel ünnepelte emlékezetét a Kisfaludy Társaságban, megragadó színekkel ecsetelvén a jóbarát, a költő és szerkesztőtárs irodalmi érdemeit s finom analysissel tüntetve fel az elköltözöttnek érzelemvilágát s annak minden mancsait. Ő rendezett gyűjtést síremlékére s már néhány hó múlva dombornyomásu arczképpel díszített gyönyörű svenit emlék fogja jelölni a helyet, hol a költő örök álmát aluszsza. Íme termékenysége egy szenvedésektől zaklatott rövid élet munkásságának, melynek élte alkonyán önmaga volt legszigorúbb birálója, mint következő versecskéje tanúsítja: »A kritikust egy időben Duellumban én meglőttem, Mivel szidta versemet. Azt hittem, hogy amit írtam Lángolóan, hévvel, ifjan, Már az rossz nem is lehet. Most hogy elmúlt századnegyede összegyűjtöm verseimet, Látom, mennyi rossz akad ; Több mint felét tépem, szidom, De különös , ezért bizony Nem lövöm meg magamat.« De ha vannak is alkotásai között, amelyek nem születtek halhatatlanságra, viszont számos műve igazi költői hivatásról tanúskodik. Ki ne ismerné a Fütyül a szél . . . . Hegedülnek, szépen muzsikálnak, Befújta az utat a hó, Hej csikós, hova olyan szaporán, Naptól virít, naptól hervad a rózsa, Csaplárosné piros virág, stb. kezdetű népdalait , melyek élnek a nép ajkán s élni fognak, mig a dal felvidítja a borongó kedélyt. Költő, aki oly művekkel gazdagította nemzete irodalmát, mint a Deák Ferencz haláláról irt óda, a Halál, Minek is van a szív s a szívben szerelem, méltán foglalhat helyet a nemzet Pantheonjában. Tóth Kálmán ilyen volt. Addig is, mig legméltóbb emléke, szobra fogja kegyeletre inditni az utódokat, álljuk körül az emlékkővel jelölt szülőházat s hirdessük büszkeséggel, hogy a miénk volt országos kiállításban való részvétel módozatai beszéltettek meg. Fél hat órakor a vendégek megjelentek az ipartárlaton, melyről a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A tárlaton jelen voltak Beliczey békésmegyei és Bánffy báró maros-tordamegyei főispánok is. Este 8 órakor a Domokos-féle vendéglőben ismerkedési estély lesz. Kisfaludy-társaság. — szept. 24. A nyári szünetek után ismét kezdetét vették ama kedves esték, melyeket egész bátran elnevezhetnénk a Kisfaludy-társaság soiréeinak. Nem közönség, ami hallgatja föolvasásait, hanem társaság, amely előkelő, mindkét nemű ifjakból áll, s mert olyan nagy s mert csupa fiatalság, szépen kiöltözve, bizonyos ünnepélyességgel jő össze, s gyönyörű képet alkot együtt. Jó korán jő össze mindenki, hogy helyet kapjon, ez a jogczim, hogy egy kicsit fecsegjen, ez a valóság. A hallgatók a teremben képeznek apróbb csoportokat s halkan suttognak, az első teremben pedig néhány »tag« csap olyan lármát, mintha mindjárt össze akarnának verekedni ; az igaz, hogy köztük van az elnök is. Csak a karzat csöndes. Ott az egyetemek, felsőbb középiskolák és akadémiai pályázatok ifjai szorongnak, könyökük és döfködvén egymást, ha egy-egy nagy férfiú az ajtóban mutatkozik. Ember hátán ember zsúfolódik azon a szegény karzaton, s két nagyhátú oszlop tönkre teszi előttük a kilátás egy részét. A hölgyek száma a korláton belül mindig szaporább, s megtaláljuk ismerőseinket közöttük a múlt évadról mind. Az elhunyt ősz költő sarját, a rózsás arczu kis idegent, s a galambősz méltóságos asszonyt, a ki minden kezdő írónak erősen tapsol, s jelt ad a tetszés nyilatkozatokra akkor, a midőn azok el akarnak maradni; a szigorú leányiskola-igazgatónőt, aki növendékei közül csak a legnagyobbakat szokta elhozni a felolvasásokra, s idegesen csapkodja legyezőjét, hahogy valami szökkenőbb életet olvasnak, s növendékeinek a tapsolást minden körülmények között megtiltja. Egyáltalán a női közönség bizonyos mértékben megfélemlítő hatással van a Kisfaludystákra. Jelenlétük, figyelmük, tetszésük nyilatkozatai vagy azok elmaradása, — ami a pisszegéssel is fölér, — számosaknak gyakran ugyancsak üde fiatalsága, mind úgy hat a társaság tagjaira mint a zene, s ez meglátszik azon a modoron, melyen a fölmerülő kérdéshez hozzá — nem szólnak, s meglátszik azon is, amit fölolvasnak. Az a hozzászólás tényleg kellemetlen valami akkor, a midőn összesen öt társasági tag van együtt, s egyiknek föl kell állania, mint valami parlamentben s speechet kell tartania, amit ugyan helyeslés nem kísérhet, de száz szép hölgy áhítattal hallgat, így Gyulai Pál fölvetette azt a kérdést, hogy most kérjenek-e föl valakit emlékbeszéd tartására vagy bízzák arra, hogy majd jelentkezik valaki ? A tagok összemorogtak, megbökdösték egymást, a lánykák előre hajoltak, hogy megnézzék, ki töri fel azt a kemény diót? — senki! Nagy bátorság kell ahhoz, ilyenkor beszélni ! Olvasni könnyű, mert az ember belenéz a papirosába, de ágálni, véleményt mondani ?! Nem is szólt rá senki, csak valamennyi morgott valamit. A gyakorlott Szász Károly vakmerően vágta ketté a csomót : várjunk a jövő hétig. Ellentmondani nem mert senki, mert akkor mégis csak föl kellett volna szólalni. A felolvasásokon még jobban meglátszott a nők terrorizálása. — Mikszáthtól olvastak valami olyan »Jó asszonyt !«, aki szerelmes egy bamba ficzkóba, s elcsábítaná ugyan a fiatal technicust, de nem mer a technicus. Mikor aztán menne, akkor az asszony meghagyja az urának, hogy maradjon otthon, ő pedig megmarad »jó asszonynak.« Azért szeretik idehozni a nevelőnők a növendékeiket. A másik felolvasó Gyulai Pál, aki annyi sok szép szerelmes verset irt már, most azon busul, hogy sehol sincs hazája a szélvésznek. S legvégül, mintha a nevelést akarná betetőzni a felolvasások csoportja, — következik egy műfordítás olaszból — magyar történelmi tárgyról, így a programm a salon követelményeinek megfelően »szerves egészszé körül«, s a fiatal lánykák kedélyének ártatlanságát semmiképen meg nem rontja. Az ülésben Gyulai Pál elnökölt, s ezt Beöthy Zsolt titkár nyitotta meg a következő szavakkal: Tisztelt Társaság! Jelenteni valóim sorát gyászhitrel kell kezdenem. Társaságunknak s a magyar irodalomnak egy tisztelt veteránja, Frankenburg Adolf nincs többé. A Grácz melletti, Eggenbergben i. é. július hó 3-án hunyt el. Érdemeit társaságunk, a magyar irodalom és közélet iránt nem az én tisztem részletesen méltatni. Amit pedig általánoságban mondhatnék felőle, azt mindnyájan tudjuk. Tudjuk, hogy egyike volt azoknak, kik a magyar hirlapból szólt a rhetorica és értekezés kötelékeiből kibontakozni, s szabadabb és tetszősebb mozgásra fejlődni segítették. Már Kosuth, lapja fűszerének nevezte Frankenburgot, ki az élezés, tréfálkozó csevegésnek mindvégig egyik jobb képiselője maradt irodalmunkban. Az egykori fiatalos jókedv könnyed hangját megőrizte az öreg emlékeinek elmesélésére is. Ezek a tanulságos és érdekes emlékek, melyeket emlékiratainak három folyamában irt meg : irodalmi és politikai életünknek egyaránt nagy jelentőségű korszakára vonatkoznak. Bár nem első rangú alakja, de az Életképek szerkesztői székén buzgó és lelkes részese volt annak a forrongásnak, mely költészetünket eddig virágzásának legmagasabb pontjára emelte. A kor fényéből reá is esik egy sugár, s ez a sugár egy derék embert, jó barátot s tehetséges és szorgalmas iót világit meg. A kenyér gondja nem engedte, hogy a borús napokban megváljék Bécsben viselt hivatalától,de hazafias érzését ott is tisztán megőrizte s a szabadabb idők hajnalán téfáival, életeivel, gunyjával lelkesen sietett szítani a nemzeti visszahatást. Sohasem szűnt meg visszavágyni övéi közé, az ő kedves Pestjének pezsgő zajába, barátai közé, ismerősei közé. Ezelőtt három évvel telhetett csak be vágya s azóta nem volt üléseinknek nála szorgalmasabb látogatója, kit társaságunk 1867 óta számított tagjai közé. Visszaérkezte óta többször tartott felolvasást is. Ez évi márczius 26-án láttuk utolszor körünkben, mikor Tükörképeket mutatott be a régibb magyar női életből. A felolvasás kimerítette, betegen ment haza s többé nem is nyerhette vissza erejét. A haza határain kívül halt meg, de itt kívánt nyugodni, s itt temettetett el. Koporsóját társaságunk elnöksége kisérte s koszorúja díszítette. Amint ezelőtt néhány évvel végső erejét a hazai levegőtől várta, most végső nyugalmát is hazai földben kereste. Legyen e föld könnyű felette! A társaság alapítóinak száma kettővel szaporodott : Ege Miklós végrendeletileg egy 200 frt értékű lemberg-csernoviczi vasúti részvényt hagyományozott a társaságnak, dr. Végh Arthur a társaság ügynöke pedig 100 írttal lépett az alapítók közé. A sár-szt.-lőrinczi Petőfi-ünnepélyen Baksay Sámuel, a bajai Tóth Kálmán-ünnepélyen pedig a többi küldöttek akadályoztatása folytán egyedül a titkár képviselte a társaságot s köszönte meg ennek nevében a város vendégszeretetét. Két újabb meghívó is érkezett irodalmi ünnepélyekre, mindkettő Maros- Vásárhelyről. Az egyik meghívó Bolyai Farkas jeles tudós síremlékének leleplezésére, a másik a Petőfi-emléktábla leleplezésére vonatkozik. Az első szeptember 26-án, a másik szeptember 28-án lesz. Mindkettőn Szász Béla fogja képviselni a társaságot. A társasághoz kiadás végett benyújtott Racine »Nagy Sándor« czímű tragoediájának fordítására a bírálók (Zichy Antal és Berczik Árpád) beadták véleményüket. Némi kiigazítással kiadhatónak tartják a fordítást. Újabban két munka érkezett a társasághoz bírálat illetve kiadás végett. Az egyik Corneille »Cinná«-jának a fordítása, melyet Zichy Antal és Berczik Árpádnak adtak ki a másikat dr. Radó Antal nyújtotta be: Petrarka összes szerelmi sonettjeinek(számszerint 300-nak)fordítását. Ezt Szász Károly és Györy Vilmos fogják megbírálni. Végül jelenti a titkár, hogy a szünet alatt, a társaság kiadásában, megjelent Plautus vígjátékainak két első kötete Csiky Gergely fordításában (nagyon szép kiállításban). A felolvasások sorát Boethy Zsolt nyitotta meg. Mikszáth Kálmánnak »A jó asszony« czimü elbeszélését olvasta fel, — az elül említett »József«-ről. Ezután Gyulai Pál szavalta el »A szél« czimü meghatóan szép költeményét az ádáz, a vad, a hontalan »Szél« panaszáról, melynek utolsó sorai után zajos tapsokba tört ki a közönség: »Minden hiúság a nap alatt, A változás, mi megmarad! Kiáltozom És változom Bánattá vagy örömmé; Szivem lángol, de el nem ég ; Be nem fogad se föld se ég, Csak bujdosom örökké.« Dr. Heinrich Gusztáv olvasott fel végül néhány versszakot Monaci Lőrincznek Kiss Károlyról írt verséből Márki Sándor gördülékeny szép fordításában. Színházak. NEMZETI SZÍNHÁZ. Csütörtökön, szeptember 25-én :Feleki Miklós utolsó fellépteül : »Az idegen nő. Szinmű 4 felvonásban. Irta ifj. Dumas Sándor. Fordította Feleki József. NÉPSZÍNHÁZ. Csütörtökön, szeptember 25-én. Blaha Luiza asszony mint vendég. »A tót leány.« Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta Almási Tihamér. Zenéjét Serly Lajos. A szinlapokat esti kiadásunkban teljesen közöljük. HÍREK Szept. 24. — Király Ő felsége holnap reggel 6 óra 15 perczkor Gödöllőről Budapestre érkezik a magyar államvasuton és a kerepesi uti indóházban fog megállni. Királyné ő felsége tegnap reggel Schönbrunnból kirándult a Kahlenbergre és 12 órakor érkezett meg kocsin a »Kahlenberg« fogadóba, ahova megérkeztek még Károly Tivadar herczeg nejével és leányával, Amália herczegnő és Lajos herczeg nejével. Este Károly Tivadar herczeg és neje Münchenbe utaztak, míg Amália herczegnő a királynéval maradt, akit szombaton, f. hó 27-én elkísér Gödöllőre. A királynéval ide fog érkezni Valéria főherczegnő, továbbá Lajos herczeg és neje. Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösné ma este 9 óra 30 perczkor érkeztek Budapestre, minthogy a vonat mint második gyorsvonat 20 perccel később indíttatott Bécsből útnak, mint az osztrák-magyar államvasút rendes gyorsvonata. A trónörököspár kíséretében voltak: Sylva Tarouca grófnő főudvarmesternő, Pálffy grófnő udvari hölgy, gróf Bombelles főudvarmester, Wohlgemuth corvettkapitány szárnysegéd, dr. Lányi udvari orvos. A fenséges pár az egész utat Bécsből Sinaig a magyar államvasutak által a trónörököspár részére készített, — négy kocsiból — álló, új udvari vonattal teszi meg. E vonaton a trónörökösné boudoirja és toiletteszobája a tér mintaszerű kihasználása mellett elegantia és kényelem dolgában is remek munka. Az új vonaton az egész kíséret részére elegendő hely áll rendelkezésre. Minthogy ő fenségeik ez uj udvari vonatukat ez alkalommal először vették igénybe, To 1nay igazgatósági elnök felutazott Bécsbe, hogy ott a pályaudvaron az új vonatot a fenséges párnak felajánlja. Rudolf trónörökös meleg hangon köszönte meg a magyar államvasutak igazgatóságának előzékenységét. A magyar közlekedésügyi minisztérium részéről az udvari vonatot Balogh Gyula felügyelő, a magyar államvasutak részéről Hübner felügyelő kisérte. A trónörökös pár megérkeztét a pályaudvaron nagyszámú közönség várta s habár a hivatalos fogadtatás kikéretett, gróf Szapáry István főispán, Thaisz főkapitány megjelentek volt. — A fenséges párt az osztrák-magyar államvasutak részéről Hieronymi igazgatósági elnök, Leitner felügyelő és Littmann állomásfőnök fogadta. — A trónörökös pár az első udvari kocsi kis salonjában vacsoráit, a kiséret részére az udvari váróteremben terítettek. A vonat itt 40 perczig időzött. Az elindulás előtt a trónörökös pár megjelent a kocsi ablakánál, s legszívélyesebb módon viszonozta a közönség üdvözlését. Innét az udvari vonat mint első gyorsvonat indult tovább Czegléden át Predeálig, a honnan e vonat mint külön vonat megy Sinaiaig. A trónörökös pár e hó 28-án a rendes személyvonattal utazik el Sinaiából s Kocsárdon át e hó 29-én reggel 6 órakor érkezik Maros-Vásárhelyre, ahol rövid időzés után kocsin megy Görgénybe. A medve vadászatok e hó 30-án kezdődnek. Görgényből a fenséges pár okt. 9-én Püspök-Ladányon át Nagy-Károlyba megy, ahova reggel 8 órakor érkezik. Nagy-Károlyban a trónörökös pár több küldöttséget fogad, és a két napra tervezett tartózkodás alatt vaddisznó vadászat tartozik, aminek végeztével egyenest visszautaznak Bécsbe. A trónörökös pár ez alkalommal sem Gödöllőn időzni, sem M.-Szigetre rándulni nem szándékozik. — Miniszteri látogatások. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos kíséretében ma reggel látogatást tett az iparművészeti múzeumban, hol Ráth György kir. táblai tanácselnök s az iparművészeti múzeum felügyelője és Keleti Gusztáv a mintarajztanoda és tanárképző intézet igazgatója fogadták. A miniszter sorba nézte a kiállítási és könyvtártermeket, megszemlélte a különböző gyűjteményeket éskülönösen a Gedon-féle tárgyaknál időzött hosszasabban s a látottak fölött teljes megelégedését fejezte ki. Az egyes osztályokban Uhl Sándor őr és Lipcsei József tollnok kalauzolták a minisztert, ki innen a magy. kir. iparművészeti szakiskolába ment át, hol az intézet tanári kara, élén Keleti Gusztávval fogadta. Itt beható szemle alá vette az összes mintázati, faragászati, fémvésnöki, fa- és rézmetszeti és üvegfestészeti osztályokat, megnézte a figurális, ornamentális és építészeti rajztermeket s mindenütt intézett egy-két szakértői kérdést a növendékekhez. A minisztert láthatólag kellemesen lepte meg az intézet kitűnő berendezése s a jeles tanrendszer és nem is késett meleg elismerését kifejezni az intézet tanári karának s különösen Morelli Gusztáv, Mátrai Lajos és Herpka Károly tanároknak. Ezután a bajza-utczai készülőfélben levő festészeti mesteriskola helyiségeit tekintette meg a miniszter, hol Benczúr Béla műépítész fogadta és kalauzolta, kinek szintén elismerését fejezte ki. — Kállay Béni közös pénzügyminiszter ma Hampelné Pulszky Polixéna kíséretében, illetve vezetése mellett látogatást tett a műcsarnokban. Hosszabban időzött Munkácsy remek festménye előtt s innen az iparművészeti múzeumba ment, hol látható érdeklődéssel nézte végig az összes gyűjteményeket. Ezután a sugárúti állami