Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)

1891-04-28 / 3111. szám

Melléklet a­­ Nemzet 3111. (116.) április 28. számához. Az Adria-szerződés. A »Bud. Corr.« a következőkben közli a keres­kedelmi miniszter által az Adriával 20 évre megkö­tött új szerződés főbb pontjait: Az »Adria» magyar tengerhajózási részvény­­társaság a jelen szerződés erejénél fogva és annak tartamára arra kötelezi magát, hogy rendszerint saját hajóival a következő rendes járatokat fogja fen­tar­tani és teljesíteni: 1. bz. évenként 18 járatot Fiuméből Glasgowba 2. » » » » Fiuméből Leithbe vagy Nagy-Britannia egy­más keleti kikötőjébe, 3. » » 12 » Fiuméből Londonba, 4. » » 24 » Fiuméból Liverpooliba 5. » » 12 » Fiuméből Hull vagy New­ Castleba, 6. » » 12 » Fiuméből Rouenbe vagy Észak-Francziaország más kikötőjébe, 7. » » 12 » Fiuméből Bordeauxba 8. » » 18 » Fiuméből spanyol és por­tugál kikötőkbe vagy Francziaország egy nyit­­kikötőjébe, esetleg Mar­seille, vagy Cettebe. 9. » » 12 » Fiuméből Olaszország keleti kikötőibe, továbbá Siciliába, Máltába és Tunisba (La Goulettebe) 10. » » 6 » Fiuméből Hamburgba, Antwerpen vagy Rot­terdam vagy Amster­dam érintésével. 11. » » 6 » Fiuméből Braziliába, a­melyek közül két járat a kereskedelemügyi mi­niszter a La­ Plata ál­lamok területén létező és a kereskedelemügyi miniszter által megjelö­lendő kikötőkig meg­hosszabbítandó. 12. » » 12 » Glasgowból Fiuméba. 13. » » 12 » Leithből vagy Nagy-Brittan­ia más keleti ki­kötőjéből Fiuméba. 14. » » 12 » Londonból Fiúméba. 15. » » 24 » Liverpoolból Fiúméba. 16. » » 11 » Hull vagy New­ Castleból Fiúméba. 17. » » 12 » Rouen vagy Észak-Fran­cziaország egy más kikö­tőjéből Fiúméba. 18. » » 12 » Bordeauxból Fiúméba. 19. » » 12 » Tunis (La Goulette) Málta, Sicilia, továbbá Olaszország keleti kikö­tőiből Fiuméba. 20. » » 6 » Hamburgból vagy Rot­terdamból vagy Amster­damból vagy Antwer­penből Fiuméba. 21. » » 6 » Braziliából Fiuméba, melyek közül két járat a kereskedelemügyi mi­niszter kívánságára La­ Plata államok megjelö­lendő kikötőiből indí­tandó. Ezeken kívül kötelezettséget vállal az »Adria«, hogy még továbbá 15 járatot, vagy legalább 46,000 tengeri mértföldet fog a fent részletezett viszonylatok­ban a forgalmi viszonyokhoz mért választása szerint évenként mindenesetre teljesíteni. Az »Adria« magyar tengerhajózási társaság által fentartandó és teljesítendő fenti összes járatok­nál mindenkor Fiume fogja képezni a kiinduló, illetve végpontot. A megállapított rendes járatokon és teljesítmé­nyeken felül a társaság a kereskedelemügyi minisz­ternek kívánságára és feltéve, hogy az Adriai tenge­ren létező hajózási vonalak első osztályú gőzösein azon időben szedett fuvardíjak mellett háromnegyed hajórakomány biztosítva van, minden külön államse­gély nélkül a jezett viszonylatokban, további járato­kat is köteles teljesíteni, illetve indítani, még­pedig legkésőbb 21 nap alatt a vett felhívás kézbesítése napjától számítva. A társaságnak különben kötelességében álland, az ország kereskedelmének czélszerű kiszolgálása ér­dekében, a­mennyiben ezt a viszonyok engedik, külön utasítás nélkül is a szükséghez mért külön járatokat indítani. A társaság köteles havonként legalább 16 ren­des járatot teljesíteni. A társaság jogosítva van a Fiuméből kiinduló, vagy a Fiuméba menő járatain a közbeeső kikötőket — ideértve az észak-adriai kikötőket is — érinteni. Különösen meg van engedve, hogy a társaság hajói a nyugateurópai járatoknál,visszamenőt Fiuméba Cardiffot, vagy más ugyanoly természetű angol kikö­tőt érinthessék. A társaság kötelezve van, hogy Fiuméban, il­letve Fiume számára mindenkor az illető hajó térfo­gatának kétharmadát fentartja. Minthogy a Lloyd Triesztből kiindulva, Fiume érintésével Braziliába és a brazíliai kikötőkből vissza Fiume érintésével, Triesztbe fog szintén 6—­6 rendes járatot teljesíteni, ennélfogva az »Adria« a 11. és 21. sz. járatokat a Lloyd által teljesített brazíliai jára­tokkal váltakozva fogja teljesíteni. E szolgálat tekintetében a következők lesz­nek mérvadók: A két társaság által teljesítendő 12 rendes já­rat közül minden év január 1-től június hó végéig 5, az év hátralevő részében pedig 7 járat végzendő és a járatindítások mindegyik csoportban lehetőleg egyenlő időközökben eszközlendők. A brazíliai rendes szolgálat ilyetén eszközlésé­nél, a két társaság közt váltakozó járatok megkezdé­sének sorrendjére nézve az Adria a Lloyddal meg fog­egyezni. Megegyezés létre nem jötte esetén a kereske­delemügyi miniszter által megállapítandó módozat mellett a sors dönt és azontúl a járatok megkezdése évenként váltakozva történik. Abban az esetben, ha a brazíliai járatoknak a jelen szerződés értelmében a La­ Plata államok meg­jelölendő kikötőibe leendő kiterjesztése követeltetnék, e járatok a Lloyd által teljesített hasonló járatokkal váltakozva lesznek az Adria által teljesítendők. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a Brazíliába indított rendes segélyezett járatok szaporítása szük­ségesnek mutatkoznék. Az Adria a havonkénti spanyol járatoknál, va­lamint a brazíliai járatoknál úgy az oda, mint a visszautazásnál Triesztet minden esetben érinteni tartozik. Az itt említett szerződésszerű járatokon, a­me­lyeken Trieszt érintése kötelező, a Triesztből és Triesztbe való szállítás tarifája ugyanaz lesz, mint a Fiuméból és Fiuméba való szállítás tarifája és az ezen vo­nalakon érintett külföldi kikötőkből behozott árukra nézve is a szállítási díj kiszabása tekintetében nem fog említett két kikötő, mint rendeltetési hely között különbség tétezni. A Fiuméból kiinduló forgalomban engedélye­zett díjmérséklések és rerakc­iók, valamint a tengeri szállítással összefüggésben lévő illetékekből nyújtott kedvezmények a Triesztből kiinduló forgalomra is al­kalmazandók lesznek, ha hasonnemű áruk ugyanazon hajón szállíttatnak, ugyanazon rendeltetési kikötőbe. Az említett szerződésszerű járatokon, melyeken Trieszt érintése kötelező, Fiuméban a hajók rakterü­­letének egyharmada Trieszt részére fentartandó olyképen, hogy a társaság e lakhely felett csak abban az esetben rendelkezhetik máskép, ha a kisebb küldemények számára legkésőbben 24 órával, na­gyobb mennyiségek számára legfeljebb nappal, a Brasiliával való forgalomban pedig egyáltalában leg­később 14 nappal a hajó elindulása előtt igénybe nem vétetett. Az Adria kötelezettséget vállal, hogy minden állami segélyezés nélkül legalább két gőzösét állan­dóan a Fekete-tengerben Sulina és Konstantinápoly között fogja állomásoztatni és oly czélból járatni, hogy ezek a Fekete-tenger kikötőinek egymásközti vagy ezeknek más kikötőkkel, jelesen Konstantiná­­polylyal való forgalmában is résztvegyenek. Különösen köteles lesz a társaság ezen hajói­val a kereskedelemügyi miniszter rendelkezése és az által jóváhagyandó menetrend szerint azon — a tár­sasággal egyetértőleg megállapítandó — összekötte­téseket fentartani és kiszolgáltatni, amelyek aldunai átrakodások segélyével forgalmi érdekeink szempont­jából esetleg berendeztetni fognak. A társaság jogában áll a jelen szerződésben megállapított rendes és rendkívüli járatokon felül sza­bad hajózást űzni. Ebbéli működésénél azonban mindaddig, míg azt a kereskedelemügyi miniszter követelni fogja, illetve míg az e tekintetben kikötött viszonos­ság tartani fog, azon határozáshoz lesz kötve, hogy a Lloyd által szerződésszerűen fentartott és az osztrák cs. k. kormány által segélyezett rendes vona­lakon sem tulajdon, sem bérelt vagy szerződéses gő­zösökkel, időszaki járatokat nem fog fentarthatni s egyes járatokat sem fog azon czélzattal indítani, hogy a Lloyd szerződésszerűen segélyezett valamely vona­lának versenyt támaszszon. A társaság hajórajának szaporítása tekinteté­ben a következő kötelezettségeket vállalja magára és pedig: a) A társaság köteles jelenlegi 10 hajóból álló hajóraját még a jelen 1891. évfolyamán egy legalább 2100 egész 2200 és egy legalább 800 bruttó register tonna tartalmú, összesen tehát 2 gőzhajóval szaporí­tani. A második, kisebb gőzös személyforgalomra szükséges berendezéssel is ellátandó. b) Köteles a társaság az 1892. évfolyamán és legkésőbb ugyanazon év végéig további 10 és a reá­következő 1893. év végéig ismét további 3 új gőzöst beszerezni, amely 13 gőzös közül 6 gőzös egyenként legalább 2200 brutto register tonna tartalmú, 5 gő­zös legalább 1500 brutto register tonna tartalmú és 2 gőzös legalább 800 brutto register tonna tartalmú legyen. Ezen 800 brutto register tonna tartalmú két gőzös a Fekete-tengerben berendezendő szolgálatra lesz alkalmazva s e forgalom czéljainak megfelelőleg a személyszállításra is berendezendő. E két hajón kívül a társaság föntebb elősorolt újonnan beszerzendő új 13 gőzhajója közül még ket­tőt úgy köteles berendezni, hogy azok teljes kényelmű, mérsékelt személyszállításra is alkalmazhatók le­gyenek. c) A jelen szerződés utolsó tíz évében a társa­ság köteles hajóraját a­nélkül, hogy a társaság a je­len szerződésben megállít­­atott segélyen túl az állam­tól e beszerzésért és teljesítményért bármely további hozzájárulást igényelhetne, még további 5, egyenként legalább 1500 bruttó register tonna tartalmú gőzös­sel szaporítani olyképen, hogy minden második évben egy-egy gőzös lesz beszerzendő. A társaság által beszerzendő gőzhajóknak órán­ként legalább kilenc­, a személyszállításra a Fekete­tengeri, valamint az 1. 5. 9. és 19. sz. a. említett já­ratokon berendezett gőzösöknek pedig óránként leg­alább tíz mértföld rendes menetsebesség kifejtésére kell képeseknek lenniök. A kereskedelemügyi miniszter fentartja magá­nak a jogot, hogy a személydíjszabás módosítását szükség esetén követelhesse, aminek a társaság hala­dék nélkül megfelelni tartozik. A társaság köteles, személyszállításra berende­zett vonalain a m. kir. államvasutakkal mindama vi­szonylatokban, amelyekben az utóbbi kívánni fogja, közvetlen menetjegyek kiadásához és az utasok pod­­gyászának közvetlen szállításához hozzájárulni. Az »Adria« Fiuméból vagy Fiuméba soha sem fog magasabb fuvardíjakat szedhetni, mint amilyenek a többi észak-adriai kikötőkre, nevezetesen Trieszt és Velenczére nézve ugyanama viszonylatokban és idő­ben rendes járatú vonalak elsőrendű gőzösein alkal­maztatnak. A társaság köteles azokban a forgalmakban, melyek a kereskedelemügyi miniszter által e czélból meg fognak jelöltetni, a m. kir. államvasutakkal köz­vetlen díjszabásokat felállítani. A társaság kötelezi magát, hogy a közös had­ügyminiszter felszólítására, mozgósítás vagy háború esetén valamennyi rendelkezésre álló hajóját, a szük­séghez képest és megfelelő díj mellett, a haditengeré­szet szolgálatába, illetőleg a hadigazgatás czéljaira, vagyis a bevonulok szállítására s egyéb katonai szál­lítmányok vitelére átengedni. A közös hadügyminiszter pedig, ha csak lehet a társaságot már a mozgósítás megkezdése előtt ér­­tesíten­i a szükséges hajók mennyiségéről, a végből, hogy ez azokat a hadi czélokra visszatartsa. A ki- és berakodás eszközlésére rendes viszo­nyok közt megkívántató idő tartamára az Adria tár­saság gőzhajói számára, Fiuméban meghatározott hely jelöltetik ki a rakparton. A kereskedelmi miniszter arra fog hatni, hogy azon időre, a­míg a társaság a 6. §. szerinti kötele­zettségeket telje­sítendi, ily hely a társaság számára Triesztben is kijelöltessék. A társaság számára a fiumei kikötő tárházak­ban az általa lebonyolított áruforgalomnak megfelelő raktárhelyiségek fognak a lehetőség szerint bérbe adatni. A bérlet feltételei a miniszter által lesznek megállapítandók. A kereskedelmi miniszter a társaság minden gőzhajóját, tehát nemcsak a szerződéses, hanem vala­mennyi járataiban alkalmazott hajóit, mindennemű levél és kocsipostai küldemények szállítására felhasz­nálhatja, tekintet nélkül arra, hogy a küldemények honnan vagy hová küldetnek. A kereskedelmi miniszter azon joga, hogy a társaság összes hajóit postaszállításra felhasználhatja, kiterjed az idegen posták által a társaságnak átadott levélpostai küldeményekre (zárlatokra) is. A postai szállításra felhasznált hajók a hajózási okmányokban postahajóknak neveztetnek. A társaság a levélpostai küldemények és postai zárlatok, nemkülönben a hivatalos kocsiposta, postai (értékes vagy nem értékes) küldemények szállítását és közvetítését ingyen teljesíti. A hivatalos csomagokra nézve azonban a tár­saság igényelheti, hogy azok netáni tengeri biztosí­tásáért a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg megállapodott tarifa szerint járó biztosítási díj meg­fizettessék. A m­agánjellegű csomagok szállítása és közve­títése a viteldíjnak, biztosított küldeményeknél ezen felül még a tengeri biztosítási díjnak megfizetése mel­lett történik és pedig vagy a közönség számára álta­lában, vagy külön megállapítandó mérsékelt tarifa szerint. Az egy és ugyanazon postai rovatlapba felvett magánjellegű csomagok az Adria-illetékek megtérí­tése tekintetében egy küldemény gyanánt tekintetnek. A társaság oly helyeken, a­hol postahivatal nincs, köteles magánfelektől is bárhová szóló oly csomagokat átvenni és a postának tovább adni, ame­lyek közvetítését a feladó magyar posta útján kíván­ja. Ily küldemények szállításáért a feladó helytől azon kikötőig, ahol azokat a postának átadja, a társaság a közönség számára általában érvényes vagy külön megállapí­tandó mérsékelt tarifában előírt díjakat kapja. A jelen szerződés 1892. évi január hó 1-től 1911. évi deczember hó 31-ig terjedő időszakra köt­tetik. E szerződés időtartama alatt a magyar kormány a szerződő társaságnak az általa a jelen szerződés ér­telmében elvállalt kötelezettségek fejében évenkint 570.000 frtnyi segélyt fog fizetni. Ezt az állami segélyt a kereskedelmi miniszter 47.500 irtot tevő utólagos havi részletekben fogja a társaságnak, szabályszerűen bélyegzett nyugta ellené­ben kifizetni. A társaság 1891. decz. 31-én 100.000 forintnyi biztosítékot tesz le, készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban, a kereskedelmi miniszter által meg­jelölendő állami pénztárnál. A magy­ar kormány kötelezi magát, hogy a je­len szerződésben megnevezett vonalakon, valamint a a Fekete-tenger szabad forgalmában e szerződés tartama alatt más hajózási vállalatnak állami segélyt nyújtani nem fog. A társaság a jelen szerződés tartama alatt a ke­reskedelmi miniszter felügyelete alatt áll, ki felügye­leti jogát az e czélra kinevezendő miniszteri biztos és a m. kir. tengerészeti hatóság által gyakorolja. A társaság a miniszteri biztos díjazására e felügyelet czímén évi 4000 irtot fog a kereskedelmi miniszter által megjelölendő valamely állami pénz­tárba befizetni. A miniszteri biztos a közgyűlésekben és az igaz­gatósági ülésekben résztvesz és a fennálló törvények vagy az állam érdekeivel ellenkező határozatok ellen óvást emel. Ez óvás által az illető határozat végrehajtása 48 órára felfüggesztetik, amely idő alatt a kereske­delmi miniszter határoz. Csongrád megyei állapotok: A csongrádmegyei állapotok közelebb az or­szággyűlésen szóba kerülvén, azóta a közvélemény élénken foglalkozik velek s a sajtóban is különböző­kép kommentáltattak. Lapunk teljesen távol tartotta magát a dolgok fejtegetésétől s távol tartja magát ma is, mert csak azt az álláspontot tarthatjuk egye­dül jogosultnak, amire S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf mi­niszterelnök képviselőházi beszédében rámutatott, hogy ez ügyben be kell várni a folyamatban levő vizsgálatok befejezését. Minthogy azonban a lapok­ban oly dolgok láttak napvilágot, amelyek egyenesen személyében támadták meg Csongrád­ megye alispán­ját, csak természetesnek találhatjuk, hogy az alispán a védelem fegyveréhez nyúl s nem zárhatjuk el la­punkat a védekezés elől. Midőn azonban Csongrád­­megye alispánjának nyilatkozatát kiadjuk, ezt azzal a határozott kijelentéssel teszszük, hogy a nyilatkozat­tal magunkat nem identifikáljuk s az azokban foglal­takért a felelősséget a beküldőre hárítjuk. A nyilatkozat így hangzik: Tekintetes szerkesztő úr! Szemben azzal az interpellác­ióval, amelyet a csongrád megyei és szentesi ügyekben Komjáthy Béla országos képviselő a f. hó 22-iki országgyűlésén inté­zett a belügyminiszterhez, felkérem a t. szerkesztősé­get, szíveskedjék b. lapjában a következő soraimnak helyt adni: Nem kívánok reflektálni a hivatalos hanyagsá­gok és visszaélések egyikére sem, miket az interpel­lál halomra gyűjtött. Mindez ügyekben szigorú vizsgálat folyik, illetékes hatóság előtt, amelynek eredménye végső fokon valószínűleg a belügyminisz­ter eldöntése alá kerül és ennek prejudikálni annyi­val kevésbbé lehet feladatom, mert hisz ez ügyek egyikében magam is vizsgálatot kértem önmagam el­len és biztosíthatom az interpellálót, hogy én e vizs­gálat gyors befejezése elé soha nem fogok sem feleb­­bezéssel, sem egyébként semmi akadályt sem gördí­teni, mint a­hogy cselekszik azok, akik őt az inter­­pellálásra felhasználták. Egyet azonban meg kell jegyeznem az inter­­pelláczióra és ez az: nagyot téved az interpelláló és nyilván a rut misztifikáczió áldozata, amikor azt hiszi, hogy az őt interpellálásra ösztönzők erre Cson­­grád megye vagy Szentes város lakossága részéről nyertek volna megbízást. Nem a vármegye vagy Szen­tes népének akarata nyilatkozik meg ezek ajkán, hanem egy összeverődött kicsiny táboré, amelyben ép azok visznek részben szerepet, akik hivatalos ha­nyagságukért és rendetlenségeikért a felettes ható­ság által fegyelmi vizsgálat alá vonattak és épen e vizsgálatok lehető elodázása, vagy az igyekezet ezek ódiumát más, harmadik egyénekre áthárítani — hozta össze azt az érdekcsoportot, amely magát az interpel­láló útján az egész ország — és küldöttségileg a belügyminiszter előtt,hazugul Szentes város és Csong­rádm­egye közönsége mandatáriusának mon­dotta. Van azonban az interpelláczióval megcsinált országos skandalumnak, amely arra volt hivatva, hogy Csongrád vármegye adminisztrác­ióját az ország színe előtt megbélyegezze, egy előjátéka, amely nem most, nem is az ország színe előtt, vagy a miniszter­­elnök elfogadó termében, hanem itthon, a vár­megye székhelyén, Szentesen játszódott le, és erről kívánom a sajtó nyilvánosságával a leplet lerán­tani, hadd lássa az interpelláló maga, lássa a ma­gas kormány és lássa az egész ország, milyen klikk hát az, amely itt mindent terrorizál és milyen fegy­verekkel élnek a klikk emberei, mikor vakon törnek egy kitűzött gonosz czél felé. Hogy ezt megtehessem, messze kell nyúlnom a múltba, az 1889. évi megyei tisztujítást megelőzött eseményekhez. Mikor ez a tisztujitás árnyékát előrevetette, egy bizalmas előértekezleten, az értekezlet egyetlen egy tagja, Sima Ferencz által elkövettetett minden, hogy engem, aki mögött több, mint 40 éves köztiszt­viselői és 18 éves alispáni múlt áll, még a kandidá­­czióból is kihagyjanak. Részint ő maga, részint Horváth Gyula ország­gyűlési képviselő, aki ekkor sűrűn jött le a főváros­ból, hogy magát a mi megyei belügyeinkbe hívatla­nul beleártsa, szorgalmazták a főispánnál, hogy jelöl­­tetésre ne is bocsásson ; és mikor a főispán határo­zottan kijelentette, hogy ő semmiféle pártküzdelem­be magát bele nem ártja s hogy, ha megválasztáso­mat nem kívánják, ám teremtsenek maguknak el­lenpártot, mert hiszen az, kivihetetlen, hogy a kisebbség, a többség jelöltjét alkotmányos jog­ és törvény ellenére, minden igaz ok nélkül, a pályázatból és kandidáczióból kizárja, akkor fe­nyegetésre fogták a sort és Horváth Gyula előbb a Sima-féle pártértekezleten, azután a főispán előtt határozottan kijelentette, hogy az esetre, ha engem a kandidáczióból ki nem zár, küldöttségileg mennek el a belügymininiszterhez, ha ez nem segít, a kormányel­nökhöz, és ha még így sem érnek ezért, parla­menti botrányt csinálnak. Nos, ma elmondhatjuk, hogy mindezt már meg­­cselekedték, fenyegetéseiket beváltották. Közvetlenül az 1889. évi megyei tisztusités előtt számban bár kisebb, de összeállításában a most fentjárthoz teljesen hasonló küldöttséggel csak­ugyan fentjártak az akkor volt belügyminiszternél. E küldöttség vezetője és szónoka, akkor Heltai Ferencz volt, és azt kérték, hogy a választás küszö­bén rendeljen el ellenem a belügyminiszter fegyelmi vizsgálatot. Rendelje azt el ellenem kihallgatásom és előzetes vizsgálat nélkül, pusztán azért, mert ők azt szeretnék, hogy én ne legyek kandidálható. Nem utolsó adata e való tény az itt mindent terrorizáló érdekszövetség jog- és törvénytiszteletének. Ezt megelőzően azonban kísérletet tettek a jó urak, hát ha szép szerével térnék ki az útjukból ? Horváth Gyula újból lejött tanácskozásra és e tanácskozás eredménye volt, hogy Szentes város egyik legtekintélyesebb polgárát küldték el hozzám, a következő ajánlattal: Lépjek vissza önként az alispáni pályázattól, és ez esetben kötelezik ma­­gukat részemre — bár csak 18 évi alis­­pánság volt mögöttem — egész fizeté­semet mint nyugdíjat kieszközölni. Ezen kívül eddigi érdemeimet a várme­gye közgyűlésén jegyzőkönyvbe iktat­ják. Ha azonban e kívánságukat nem teljesíteném, — úgy — és ezt szintén kijelen­tették előttem meghatalmazottjuk által — legyek elkészülve reá, hogy halálosan fognak üldözni. Egész önérzetem fellázadt e rut ajánlatra. Ha arra kérnek egyszerűen, hogy a belbéke érdeké­ben lépjek vissza — bár tudtam, hogy a vármegye közönségének törpe kisebbsége az, amely kér, még meggondoltam volna a dolgot. De ők nemcsak kértek és fenyegettek, hanem bért merészkedtek ígérni, visz­­szalépésemért. Nekem, akiről azt hirdették mn talán, hogy ilyen-amolyan rossz sáfárja is voltam és vagyok e vár­megyének, jutalmat, teljes nyugdíj élvezet biztosítását ígérték, ha útjukból kitérek. "Érdemeimet akarták jegyzőkönyvbe iktatni azok, akik tőlem minden érde­met megtagadnak. Az ilyen ajánlatra önérzetes fér­fiúnak csak egy válasza lehet, a visszautasítás. Azt feleltem az ajánlattevőnek, hogy az olyan hivatalnok, aki annyi bűnben leledzik, amennyivel engem küldői vádolnak, nem jutalmat érdemel, hanem büntetésre méltó. Ám álljon hát elő küldői közül bár egyetlen ember, hozzon fel ellenem akár a múltból, akár a jelenből, hivatalos eljárásomra, közéleti vagy társadalmi szereplésemre vonatkozó egyetlen egy konkrét vádat, és ha ilyent felhozni képes, mindenféle csalogató ígéret, nagyobb nyugdíjigény, vagy érde­meim jegyzőkönyvébe iktatása nélkül is, s nyomban visszalépek és átengedem a tért másoknak. A­míg azonban ezt nem teszik, amíg mindig csak általános­ságban tartott és harmadik egyéneket terhelő vétsé­gekkel igyekeznek nevemet, hivataloskodásom és közszereplésem tiszta 40 évét bemocskolni, addig megállok a helyemen és bátran szembenézek fenye­getéseikkel. Ezt mondottam akkor, és ezt ismétlem ma. A jog és törvény döntsön­ közöttünk, nem a terrorizmus. Várja be ezt ellenfeleim tábora, várja be Hor­váth Gyula olyan nyugodt lélekkel, olyan türelemmel, mint én s ne igyekezzék egyik sem akadályt gördíteni, vagy interpellácziókkal, összerótt küldöttséggel befo­lyásolni a törvényt és jogot, mint ahogy azt én nem cselekszem. A volt belügyminiszternél tehát 1889-ben a megyei tisztújítás előtt deputáltak, de jogtalan köve­telésükkel el lettek utasítva, minden ellen­akc­iójuk daczára a megyei tisztújításkor a vármegye törvény­­hatóságának óriási többsége engem választott meg újból alispánul. Megindult az ígért fenyegetés utolsó pontjának beváltása is és azóta rendszeresen, szokatla­nul üldöz ez az érdekszövetkezet, amelynek Horváth Gyula az egyik legtevékenyebb tagja. A megindított fegyelmi vizsgálatok elé megen­gedett és meg nem engedett módon akadályokat gör­dítenek, a vármegye hivatalnoki testületét hírlapok­ban olybbá tüntetik fel, mintha személyi bosszú szolgá­latában üldözné, elnyomná, fegyelmezné az önálló, független gondolkozású polgárokat, vagy községi hi­vatalnokokat. Felbujtják ezeket a fölöttes hatóság ellen és szítják az engedetlenséget. Több mint egy éve, hogy a parlamenti botrányra készülnek, melylyel szintén a megyei tisztújítás előtt fenyegették a főispánt és amelyet aztán most Kom­játhy Béla orsz. képviselő jóvoltából végre tettre is váltottak. Megtörtént hát az interpelláczió, az országos parlamenti botrány és újból küldöttség járt azúttal már a főispán ellen is, a belügyminiszternél egy kül­döttség, melyet Horváth Gyula vezetett és úgy muta­tott be, mint Csongrád megye és Szentes város kül­döttségét. Nos, hogy az interpelláló, a belügyminiszter és az egész ország, mely előtt a parlamenti botrány tör­tént, csak némi fogalmat is alkothassanak arról: váljon valóban Csongrád megye és Szentes város kö­zönségének mandatáriusa volt-e az a küldöttség, ta­lán nem lesz érdektelen, ha egynéhány tagjára névleg rámutatok. Ott volt a küldöttségben Szentes város adóügyi tanácsnoka, Tóth Kálmán, ki ugyan az interpellá­­czióra kapott miniszteri válasz után elmaradt a fo­gadtatásról és aki ellen két fegyelmi ügy van folya­matban, ezek közül egy a szegedi pénzügyigazgatóság megkeresésére. Csongrád megye képviseltetésében Mindszentről ott volt Kovács Imre, Mindszent község felfüg­gesztett községi pénztárosa, Szilágyi Ferencz községi esküdt, aki illetéktelen végrehajtás miatt fegyelmileg 30 főt pénzbírságra ítéltetett, Korom Gáspár és társai, akik ellen hivatalos okmányok meghamisítása miatt bünfenyitő feljelentés létetett. Ezek mindazok a személyek,akik elől 1884. évben, kép­viselőválasztási értekezlet alkalmából Mindszenten elkövetett katasztrófa közepette — Horváth Gyula mint pártvezető, az urasági kertkerítésen keresztül keresett menedéket, hogy veszélyeztetett drága életét megmenthesse. Igaz, a többi úgynevezett küldöttségi tag nem esik hasonló kategóriába, de vájjon feltételezhető-e, hogy ilyeneket bízzon meg Csongrád megye küldött­ségbe menéssel ? Nem nyilvánvaló-e, hogy az a tábor úgy verődött össze, ahogy ezt az egyéni érdekek ösz­­szehozták ? Ezek, és nem a vármegye tisztikara az itt klikk-uralmat, ezek terrorizálnak mindent és Sima Ferencz, valamint a fegyelmi eljárás alá vont hanyag és renitens tisztviselők, és ezek czimborasága áll harczban a felettes hatósággal, nem pedig Szentes, vagy Csongrád megye közönsége, amely ma is békés és nyugodt. Végeztem. Az interpelláló és az ország, mely­nek színe előtt egy könnyelmű klikk a szégyen bélye­gét iparkodott sütni e vármegyére, abból, amit itt el­mondtam, megalkothatja magának könnyen az itteni állapotok képét, meg azt a szerepet, amelyet azokban Horváth Gyula játszott. A­mi az interpelláczió tárgyát képező fegyelmi ügyeket illeti, ezek mind folyamatban vannak, ítéljen bennük a törvény és a jog — és csak azután a n­a­g­y közönség. Kelt Szentesen, 1891. ápril­is 25-én. A tekintetes’ szerkesztőségnek kész szolgája Stammer Sándor, alispán. Közlekedés. Legolcsóbb és leggyorsabb utazás Budapestről Olaszországba A Fiume és Ancona közt életbeléptetett gőz­hajózási összeköttetés folytán a leggyorsabb és legol­csóbb út Budapestről Olaszországba, főleg pedig Rómába, Nápolyba stb. a m. kir. államvasutak Budapest-fiumei vonalán át vezet. Fiuméból a minden kényelemmel berendezett gőzhajó a nyári idény tartama alatt, azaz bezárólag október hó 14 éig hetenként kétszer közlekedik, a következő menetrend szerint: Indulás Fiuméból minden vasárnapon és csütörtökön 7 óra 30 perc­kor este, érkezés Anconá­­ban másnap reggel 7 órakor. Indulás Anconából minden kedden és pénteken 8 óra 30 perczkor este, érkezés Fiuméba másnap 8 órakor reggel. Ezen útirányon közvetlen menetjegyek adatnak ki Budapestről Anconába és viszont a következő árakon: Gyorsvonatnál: I. oszt. 14 frt 60 kr. » II. » 12 » — » Személyvonatnál: I. » 13 » — » » II. » 10 » 80 » » III. » 7 » — » Az I. és II. oszt. jegyek hajón az I., a III-ik osztályúak pedig a hajón is a III-ik helyen érvé­nyesek. A hajón 50 kgr. podgyász szabadsuly engedé­lyeztetik és az esetleges többsulyért minden megkez­dett 10 kgr. után 50 kr. számittatik. A közvetlen menetjegyek úgy a m. kir. állam­vasutak budapesti pályaudvarán és nagyobb állomá­sain, valamint annak Budapesten, Bécsben, Belgrád­­ban és a vidéken létező menetjegy irodáiban, nem­különben a Cook-féle budapesti utazási irodában vált­hatók, hol a kívánt egyéb felvilágosítások is készség­gel megadatnak. Az Olaszországba utazó közönség még figyel­meztetik, hogy az említett útirányon át Budapestről Rómába­­het utazni. Gyorsvonattal: I. oszt. 29 frt 60 kr. » II. » 22 » 50 » Személyvonattal: I. » 28 » — » » II. » 21 » 30 » » III. » 13 » 80 » Nápolyba pedig: Gyorsvonattal: I. »42 » 80 » » II. » 31 » 80 » Személyvonattal: I. » 41 » 20 » » II. » 30 » 60 » » III. » 19 » 70 krért le­ A Dunagőzhajózási társulat közhírré teszi, hogy a f. hó 30-án Budapestről Bogdányba menő helyi hajó útját Visegrád-Nagy-Marosig folytatja és onnét már az új nyári menetrend szerint fog visszatérni. A f. hó 30-án Budapestről déli 12 órakor lefelé menő személyhajó nem csupán Úszódig, hanem mint eddig, a rendes menetrend szerint mohácsig megy. Fővárosi ügyek.­ ­ A közélelmezési bizottság ma délután, Ma­tus­k­a Alajos dr. tanácsos elnöklete alatt ülést tar­tott, amelyen tárgyalás alá került a vásárcsar­nokok ügye. A napirendre térés előtt M­o­r­­­i­n Imre intéz kérdést az elnökhöz az iránt, hogy mivel a fővárosban a húsárak egyre emelkednek s igy a lakosság élelmezése folytonosan nagyobb nehézsé­gekbe ütközik,­­ szándékozik-e a tanács valamely oly intézkedést tenni, amely a további drágulásnak elejét vegye. De van egy más panasza is, az t. i. hogy igen sok mészáros nem súly szerint méri ki a húst, hanem pénzegység szerint adja, úgy, hogy pl. a ve­vőnek fölmutat egy darab marhahúst, kikáltva, hogy ennek ennyi vagy annyi az ára. Ez a fölszólaló szerint visszaélés, amelynek megszüntetését kéri.­­ Az elnök, jelentheti, hogy tudomása szerint a mészá­rosok körében kartell-szerű megállapodás a húsárak emelése tekintetében nem történt. Az élő marhák ára tényleg emelkedett, de ezt a körülményt csakis egyes mészárosok használták áremelésre. Ha általá­nos s megokolatlan áremelés tapasztaltatnék, a köz­gyűlés határozatának értelmében rendszeresíttetnék a főváros saját régiejében való húsmérés. Erre azon­ban a kellő ok még nincs meg. A­mi a kivételes visz­­szaéléseket illeti, azokról tudomása van a vásár­igaz­gatóságnak s ha szükséges, intézkedik azok megtor­lása végett is. Krick Aladár vásárigazgató jelenti, hogy neki hivatalos uton nincs tudomása arról, hogy egyes mészárosok megtagadják a mérték szerinti el­­árusítást. Tény azonban, hogy igen sok vevő bizo­nyos pénzegységért vásárol húst s nem a mérték­egy­séget jelöli meg akkor, amidőn vásárol. Ily esetben pedig a mészáros nem hibáztatható; cselekedete csakis akkor lenne kihágásnak minősíth­ető, ha a húst a súlyegység szerint való kimérés megtagadásával adná el. — M­o­r­­­i­n Imre a válaszokat tudomásul veszi s kéri, hogy ez ügyben folytonosan a legszigo­rúbb rendszabályok alkalmaztassanak. Következett a vásárcsarnokok ügye. Elnöklő M­a­t­u­s­k­a Alajos tanácsos röviden össze­gezve az ez ügyben eddig történteket, pontonként terjeszti a bizottság elé, hozzájárulás végett, az albi­zottságokban idevonatkozólag történt megállapodáso­kat. E szerint oly irányú előterjesztés fog a közgyű­léshez intéztetni, hogy egyelőre a központi vásárcsar­nokkal együtt 7 vásárcsarnok létesíttes­­s­é­k, a 20 milliós kölcsönből fedezendő 6 millió ma­ximális költséggel. E­hhez a közélelmezési bizottság egyhangúlag hozzájárult. A részleteknél a következő pontok merültek föl: 1. Az albizottság azt javasolta, hogy a központi vásárcsarnok a régi

Next