Népsport, 1962. december (18. évfolyam, 237-256. szám)

1962-12-28 / 254. szám

v:- * ' ' ' ''^0^^ A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA PÉNTEK, 1962. DECEMBER 28. ^ Ára: 60 fillér is XVIII. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM IDÉNYZÁRÁS UTÁN:A KAJAK-KENUSPORT Karácsonyi meglepetés jégkorongban Hidegkúti a nyáron végleg hazajön Innen-onnan Jégkorongban: Csehszlovákia—Szovjetunió 3:3 Jegeseink jó műsora Halló, itt Cos­tarka! RÉSZLETEK A VASAS EDDIGI MÉRKŐZÉSEIRŐL Eddig csupán szűkszavú je­­­­lentésben számoltunk be a Va­sas labdarúgó-csapatának első mérkőzéséről, a kolumbiai 3:1-es vereségről. Úgy tudjuk, hogy azóta már újabb két mérkőzést játszott a magyar bajnokcsapat, de az eredményekről sokáig nem kaptunk hírt, pedig több­ször is kerestünk telefonössze­köttetést Costaricával. Vasárnap végre aztán megszólalt valaki a drót túlsó végén San Joséban, de csak hangfoszlányokat hal­lottunk, semmit sem értettünk. Csütörtökön este nagyobb sze­rencsénk volt: a hívás után egy órán belül viharos gyorsasággal bejött Costarica. A telefonköz­pontból udvarias hang szinte lelkendezve közölte: —• Itt van kérem San Josét És egy perccel később meg­szólalt egy magyar hang: — Rózsa Győző szakosztály­­vezető beszél. Nagy kő esett le a szívünk­ről. — Mi újság? — kérdeztük. — Kedden Costaricában San Joséban 1:1-re játszottunk az Alajuelense együttesével. Fél­időben a hazaiak vezettek 1:0- ra. — És mi volt a második mérkőzés eredménye? — Ez volt a második mérkő­zés, az első pedig az 1:3-as. — Mi okozta a vereséget? — Hétfőn hajnalban játszot­tunk, s előző napon érkeztünk meg Kolumbiába. Noha kényel­mes, zavartalan utunk volt, a fiúk érthetően mégsem voltak teljesen frissek, ez meg is lát­szott a teljesítményükön. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy nem tudtak aklimatizá­­lódni, valósággal kapkodtál, a levegőt, mint a partra vetett hal. Elment a hang, de később ismét megértettük Rózsa sza­vait: — Nem mentségként mon­dom, de az 1:3 kialakulásában ludas a játékvezető is, aki 1o 0ás vezetésünk után elképesztő döntéseket hozott, s adott elle­nünk egy nevetséges 11-est is. A kolumbiaiak egyébként na­gyon keményen, lelkesen ját­szottak. Bosszankodva folytatta: — Sajnos, Coliban többen is megsérültek, például Mészöly, Bodor, Sárosi és Farkas is. Ők nem is játszottak San Joséban. Megtudtuk a két csapat ösz­­szeállítását is. Vasas: Szentmi­­hályi — Ihász, Bundzsák, Ba­kos — Sas, Berendi — Pál II, Kékesi, Machos, Mathesz, Szim­­csák I. Alajuelense: Tyrell — Chambers, Zuniga, Cordero — Sanchez, Salas — Pearson, Go­mez, Elizondo, Gonzales, Da­niels. — Most már sokkal jobban játszottak a fiúk, mint az első mérkőzésen. Folyamatosabb, gyorsabb, pontosabb volt az összjátékunk. Az első félidőben a hazaiak többet kezdeményez­tek, s a 15. percben megszerez­ték a vezetést, mégpedig bal­­összekötőjük révén. Szünet után a mieink erősítettek, sok szép támadást vezettek, de gólt csak szabadrúgásból sikerült elér­nünk, a 61. percben Machos ré­vén. Kemény, érdekes, izgal­makban bővelkedő volt a hajrá, Szentmihályira bizony elég ne­héz feladat hárult. ! ! — Milyen volt a mérkőzés visszhangja? — A szurkolóknak tetszett a Vasas szünet utáni játéka, s a lapok is elismerően írtak csa­patunk teljesítményéről, a for­más kombinációkról. — Mikor játszanak legköze­lebb? — Magyar idő szerint pénte­ken hajnalban a Deportivo Sap­­rissa ellen játszunk. A mérkő­zés iránt élénk az érdeklődés. Ha győzünk, akkor további ér­deklődésre lehet számítani, s ezért ebben az esetben hétfő hajnalban — itt vasárnap este — újabb mérkőzést játszunk San Joséban. Ha nem, akkor negye­dik mérkőzésünket január 6-án Guatemalában vívjuk. Elmondta Rózsa Győző azt is, hogy Illovszky mester nagy gondban van, sok a sérült. A listát már Sas is gyarapítja. Azok játszanak majd, akik egészségesek. Aztán így folytatta: — Egyébként kitűnően érez­zük magunkat. Az időjárás itt San Joséban nagyon kellemes, 21—22 fok a meleg. A fiúk most éppen kiskabátban sé­tálnak a városban. Hozzátartozóinkat, s az otthon maradt vezetőket ez­úton is szeretném megnyugtat­ni: jól vagyunk! Végül így búcsúzott: — Boldog új évet kívánunk mindenkinek! A beszélgetés véget ért... Április 23-án Londonban lesz az UEFA-torna döntője A hírügynökségek csütörtö­kön adták hírül, hogy 1963-ban Angliában milyen napokon ren­dezi meg az UEFA az Ifjúságiak labdarúgó-tornáját. A döntés szerint a csoporto­kon belüli mérkőzéseket április 12-én, 13-án, 15-én és 17 én bo­nyolítják le, az elődöntőik 19-én lesznek, a harmadik helyért 22-én játszanak, a döntő pedig április 23-án lesz Londonban, a Wembley-­stadionban. Ismeretes, hogy a magyar ifjúsági válogatott a lengyelek legyőzésével kiharcolta a 16-os döntőben való indulás jogát. Fiataljaink nemsokára hozzá­kezdenek az alapozáshoz. Hoffer József szövetségi kapi­tány közölte, hogy 22 játékossal, január 20-án kezdődik az alapo­zás Tatán. — Néhány olyan játékos is he­­lyet kap a keretben, aki még egyszer sem szerepelt az országos válogatottban, sőt, még a keret­ben sem — mondta Hoffer. — Az FTC csapatából bekerült például a keretbe Páncsics és Lukács. A 16-os döntőbe való jutásért néhány csapat még verseng. A napokban megegyezés született, amelynek értelmében az Auszt­ria— NSZK selejtezőt február 24-én Bécsben, március 10-én pedig az NSZK-ban játsszák le. Január 10-éig pihen a Bp. Honvéd Eredetileg úgy volt, hogy a Bp. Honvéd labdarúgó-csapata nyugati portyára megy, a négy mérkőzésre tervezett portya azonban elmaradt, így aztán a piros-fehérek programja alapo­san megváltozott. A tatabá­nyaiak elleni mérkőzés után a kispestiek még tartottak néhány levezető edzést, s csak pénte­ken fejezik be a mozgást. Az­tán néhány napra teljes pihe­nőre tér a gárda. Ezt az időt felhasználják arra is, hogy a kisebb sérüléseket teljesen ki­heverhessék a játékosok. Vági­­nak és Marosinak a napokban kiveszik a manduláját, s lehet, hogy a mandula­ műtétnek Tichy is aláveti magát. Január 10-ig tart a pihenő, 11-én orvosi vizsgálaton vesz­nek részt az együttes tagjai, majd 14-én a Margitszigeten kezdődik az alapozás, s február 2-áig tart. Az első kétkapus mérkőzésre január 20-án kerül sor. IPsázmány Szal*®!c® Bejerte a MAFC sífutó-versenyét — Megmondom a nagymamá­nak, hogy ma nem volt öröm versenyezni. Én nem akartam el­jönni, ele ő erőszakolt. Azt mondta: — Ered­ csak ki fiacskám a hegyre, síelő vagy, miért ne ver­senyeznél, ha hó van. — S most tessék megnézni, ki­nek volt igaza? Az igazság természetesen a nagymama oldalán állt, még ak­kor is, ha a panaszkodó unoká­nak a társai zömmel hátat for­dítottak hétfőn a hegynek, a hó­nak és a MAFC sífutó-versenyé­nek. Az előjelek nem biztattak sok jóval, a folytatás még kevésbé. Pénteken este még kellemes ün­nepeket kívántak egymásnak a sibírák, s miután senki sem szán­dékozott versenyt rendezni, így búcsúztak egymástól. Viszontlátásra az ünnepek után. Szombaton azonban a Zakopa­néból hazaérkezett MAFC- síelők bejelentették: — Ne hagyjuk ki ezt a hetet, rendezzünk egy futóversenyt. Szándékukat nehezen lehetett már közzétenni, s aki értesült róla, az is dünnyögött, morgott, mondván: „mit kell ilyen nagy ünnepek előtt szívóskodni.** Ami ezután történt, az már csak következménye lehetett a történteknek. A hídnál egy edző várakozott a villamosra: — Tartsunk együtt! — Nehéz lesz! — mondta. Befutott a villamos, elindult a Marx-tér felé, s az edző felszállt. ■— Nincs időm, karácsonyfát kell még vásárolnom! — kiáltott bú­csúzóul. Egy ember nem a világ, sies­sünk. Ám a továbbiakban is csak jajveszékelést hallottunk, összesen 30 embert lehetett összetoborozni. Az óramutató fél l1-et mutatott, s ha tízre kiírt versenynek még nyoma sem volt, Serák Mihály versenybíró a fejét vakarta.­­ Mindössze négy bíró jelent­kezett. A rossz arányt természetesen a versenyzők is tartották. Először csak a MAFC futói készültek, az­tán a Normafa felé tévedt né­hány Előre-fiú. Ők legalább ed­zést tartottak, az erre tévedt dó­­zsás Nádorral. — Álljatok közénk! — biztatják őket a többiek. Az agitáció „meghozta” az ered­ményt, háromnegyed tizenegykor 30 futó részvételével megkezdőd­hetett az idény második futóver­senye. Egy órával később már csak hűlt helye volt a verseny­nek, a szél még a nyomokat is betakarta. De nehéz megválni a kényel­messég, az akar­­tnélküliség hatots szellemétől... (szabó) Jó hóban, mendesisze harminc induló részvételével rendezett hétfőn sífutóversenyt ,a MAFC. A gyér érdek lödé©­ből kísért esemé­nyen Pázmány Szabolcs biztosan nyerte a felnőtt férfiak verse­nyét Komlóhegyi előtt. A férfi ifjúságiak között Geicser ugyan­csak tulzatosan győzte le Bognárt és Nádort. A serdülő lányok te úttörők küzdelmében mindössze 1 —­1 kislány indult. Felnőtt férfiak (12 km, 11 In­duló): Dr. Pázmány Szabolcs (MAFC) 33:50. 2. Ko­mlóhegyi (Előre SC) 34:51. 3. Körmendi (MAFC) 37:35. 4. Pázmány B. (MAFC) 37:40. 5. Star (Előre SC) 37:45. 6. Buna (MAFC) 38:19. Ifjúsági férfiak (9 km, 8 induló): il. Geiger (MAFC) 33:04. 2. Bog­nár (MAFC) 33:56. 3. Nádor (II. Dózsa) 34:312. 4. Hieth J. (MAFC) 35:08. 5. Kálmán (­MAFC) 36:34. Serdülő fiúk (3 km, 6 induló): 1 Bánfalvi (Előre SC)­­14:55. 2 Bu­mbaum (Előre SC) 15:59. 3. Detre Zs. (MAFC) 17:20. Úttörő fiúk (3 km, 3 induló): 1. Piros­­ (MAFC) 19:2­2. 2. Lencse (MAFC) 21:45, 3. Wildner (MAFC) 21:55. Serdülő lányok (3 km, 1 induló): I. Bognár Júlia (MAFC) 21:46 Úttörő lányok (3 km, 1 induló): II. Kálmán Judit (MAFC) 23:50. mi min­k­óm is min szórakoztunk vitlík \ ( Nem könnyű a dobogó felső­­ fokára jutni. ! Különösen szűk szoknyában­­ nem, mint ahogyan azt kará­­­­csony első napjának délutánján ! Egerváry Márta példája bizo­­­­nyította a Sportcsarnokban.­­ Úszóbajnoknőnk segélyt kérő­­ pillantással nézett körül, ami­­­­kor a hangszóró hívására a do­­­­bogóhoz lépett, hogy átvegye­­ az év legjobb sportolójának járó­­ díjat.­­ Persze, mindjárt akadt segítő­­ kéz, így Égi végül is feljutott­­ a dobogó felső fokára, s meg­­­­illetőtlen mosollyal köszönte­­ meg a közönség lelkes ünneplé­­­­sét.­­ Zúgott a tapsvihar, a zsúfolt­­ nézőtér derűs hangulatban ün­­­­nepelte­ ­ az év legjobb sportolóit,­ ­ Pólyák Imrét, Egerváry Mártát­­ és a vízilabda-válogatottat. Aztán a televízió bájos be­­­­mondónője, Takács Marika lé­­­­pett a mikrofon elé, nagy taps­­ köszöntötte szellemes bevezető­­ szavait, majd felcsendültek­­ Zsoldos Imre zenekarának vi­­­­dám melódiái: megkezdődött a­­• Sportturmix,­­ Mi volt a Sportturmix? Elsősorban kitűnő ötlet, amelynek révén nem maradt sportesemény nélkül a közönség karácsonykor sem. A zsúfolt nézőtéren lelkesedő sok sport­barát ismét viszontláthatta ked­venceit, akik azonban ezúttal nem versenyeztek, nem küzdöt­tek, hanem­­ maguk is szóra­koztak. A kardvívók — a régi lovagi tornák emlékét idézték, ami­kor az egymás mellére, sisak­jára tűzött lila papír virágokat igyekeztek levágni a karddal. A kosárlabdázók bemutatták, miből lesz a cserebogár. Szabó „Dzsoni" apró gyerekei sokat sejtetően bántak a labdával, majd rögtön utánuk a nagyok mutatták meg, hová lehet eljut­ni a fejlődésben. A birkózók pedig önmagukat múlták felül. Még ma is állandóan visszatérő beszédtéma „nagyhatású” rug­­by-mérkőzésük, nem különben a twist-zenére bemutatott be­melegítő gyakorlatuk. Leírha­tatlan hatást keltett, amikor ezek a jégkorong felszerelésbe öltözött, hatalmas termetű fiúk twistelni kezdtek a Sportcsar­nok parkettján. És attól kezdve szűnni nem akaró, harsogó ne­vetés kísérte minden megmoz­dulásukat, míg csak le nem vonultak a pályáról Matúra Miska bácsi vezényszavára. A kerékpáros póló láttán pe­dig eszünkbe jutott, hogy ille­nék már meghonosítani nálunk is ezt a sportágat, amely egyéb­ként világbajnoki szám és amely igen alkalmas arra, hogy növelje a versenyzők kerékpá­ros tudását. Sikerét már eleve biztosítja az a tény, hogy ebben a sportban a kerékpárral­­ gólt lehet lőni. A „különlegességeket” a meg­szokott bemutatók foglalták ke­retbe. Ismét megtapsolhattuk az I. kerületi Táncművészeti iskola kicsijeinek és bajnokai­nak szépen, művészi színvona­lon előadott gyakorlatait, nem­különben a tornász élverseny­zők, a TF-hallgatók, az Angyal­földi Sportiskola fiataljainak bemutatóját. No, és persze, az FTC—MTK örökrangadót, amely — még a Sportcsarnok­ban is! — MTK-győzelemmel végződött. Úgy indult, hogy csak játszadoznak Alberték és Ke­­szeiék, a végén aztán annyira belemelegedtek, hogy a küzde­lem kezdett „vérre” menni. A közönség is megfeledkezett róla, hogy ezúttal tréfáról van szó, így aztán néha a Népsta­dionban éreztük magunkat. Ám az asztalugrók pompái ? — befejező — bemutatója újrais az eredeti hangulatot idézte: „ Nem csodálkoztunk rajta, ami­? kor egymás után gratuláltak a $ nézők Molnár Józsefnek, a mű-­­ sor egyik fő szervezőjének. Va-4 lóban kellemes délutánt szerzett? a közönségnek és a televíziós­­ nézőknek. Ügyesen kapcsolta­m egybe a sport és a művészet ? vonatkozásait, s ebben a tekin- $ tetben a két énekesnek, Sárossi Katalinnak és Koós Jánosnak­? is érdeme van. Jól szórakoz-/? tünk, s noha maguk a résztvé- 4 vők is inkább csak szórakoztak, ? a műsor nem tévedt az attrak-­­ció területére, megmaradt? a sport talaján. Egyik-másik szám lehetett vol- ’­? na rövidebb, s itt-ott a kap­ír­kodó felkészülés jeleit is észre- ? vehettük, de mindent egybe-? vetve olyan eseményt láttunk,­­ amelyből hagyományt kell esi-4 nálni. ?v A műsor végén az öltözővé 4 ,előléptetett" igazgatói irodá­ ? ban Takács Marika megkönnye-­­ bűit sóhajjal mosta le arcáról­­ a sminket: ?y — Tartottam kicsit ettől az úg előadástól — mondta. — Nem? könnyű terület a sport, féltem,? nem találom fel magam a Sport- 4? csarnokban. Örülök, hogy min­? den simán „lement”. Arra pe-­­dig külön büszke vagyok, hogy 4, a barátnőm is ott állt a dobó-4 gón i­s. Igen, együtt járt iskolába 4 Kontsek Jolánnal. ? Izgalmas jelenet az MTK kapuja előtt. Balról: Keszei, Varga, Rákosi (7-es számmal) és Laczkó. feledhetetlen a pillanat a birkózók rugby-mérkőzéséről. Ifjúsági verseny kezdőknek A XVIII. ker. Sportiskola szer­dán délelőtt rendezte meg kez­dők számlára kiírt versenyét. A kezdeményezés remekül bevált, a fiatalok nagy érdeklődést ta­núsítottak a küzdelmek iránt. 8 egyesület, köztük a Dorogi B-1 nyász 45 versenyzője lépett sző­nyegre a hat súlycsoportban, ki­eséses rendszerrel lebonyolított verseny során. Lepkesúly: 1 Elek (ITSK), 2. Hudák (ITSK), 3. Szilágyi (XVIII. Sí). Légsúly: 1. Landharter (II. Dózsa), 2. Hor­váth (XVIII. Sí), 3. Rózsahegyi (ITSK). Könnyűsúly: 1. Gogh (XVIII. Sí), 2. Katona (XVII. Sí). 3. Kosipos fll. Dózsa). Váltósúly: 1. Krausz (MTK), 2. Juhász (Hon­véd), 3. Pirovits (ZTSK). Fől­e­hézsúly: 1. Magas (MTK), 2. Szi­­kora (U. Dózsa), 3. Pintér (Ki­nizsi Konzerv). Nehézsúly: 1. Hencs (Kinizsi Konzerv), 2. Ko­vács (U. Dózsa), 3. Huray (XVIII. Sí). __________________________ A Totó 51. heti nyereményei Beérkezett 501 359 db szel­vény, felosztásra került 902 447 forint. 12 találat (8 db) = 28 201 Ft. 11 találat (224 db) = 1007 Ft. 10 találat (2484 db) = 121 Ft. A 10 találatos nyereményeket de­cember 31-től, a többit pedig január 3-ától fizetik ki.

Next