Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-28 / 41. szám
két a magyar hadügyminiszerem helybenhagyása alá terjesztvén, csak jóváhagyó jegyzésével ellátva küldhetik át az illető ezrednek, a magyar hadügyminiszerem ezen tulajdonosi jog igazságos gyakorlata fölött őrködni, és ha a kinevezés ellen méltó kifogás forogna fen , a tulajdonost más egyén kinevezésére, s illetőleg fölterjesztésére utasitandja, a nádorhuszárok ezerede tulajdonosára ezen megszorítás ki nem terjedvén, 2- szor. A szabális tisztségekre kinevezendő egyének neveit az ezredek tulajdonosai magyar hadügyminiszeremnek terjesztendik föl, ki ezen fölterjesztés vagy helybenhagyó vagy más egyént fölajánló saját véleménye kíséretében a legmagasabb személyem körüli miniszerem által Nekem be fogja mutatni, legfelsőbb elhatározásom pedig ugyanazon miniszerem ellenjegyzése mellett magyar hadügyministeremnek, rendeletem foganatosítása és az ausztriai hadügyminiszerem kellő értesítése végett ki fog adatni, 3- szor. Az őrnagyvezéreknek kinevezendő magyar ezredesek nevei és a magyar hadügyministerium alá rendelt főhadi kormányzókra kinevezések, magyar hadügyministerium által, ki magát a fönforgó körülményekhez képest az ausztriai hadügymisterrel értekezésbe teendi, legkegyelmesebb elhatározásom alá személyem körüli miniszerem útján terjesztendők. 4szer. A határőri ezredeknél eddig az udvari haditanács által betöltött katonai hivatalokra] kinevezések, az illető ezredesek meghallgatása mellett, magyar hadügyminiszeremet illetik, a horvátországi bán tulajdonosi jogainak gyakorlata iránt az eddigi szokás megmaradván; a slabális tisztek magyar hadügyminiszerem felterjesztésére, melly a személyem körüli ministerem utján bemutatandó, általam neveztetnek ki. E legfelsőbb rendeletemet magyar hadügyministerem végrehajtandja, és napiparancs által a magyar hadseregnek, az ezredek tulajdonosinak pedig szokott hivatalos utón tudtára adandja. Kelt Insbruck városában, junius 15-én 1848. Ferdinand s. k. Hg. Eszterházy Pál s. k. Rendelet. Jelen rendeletemmel a nemzetőrségi zászlóaljaknál ő fensége a nádor és királyi helytartó jóváhagyása reményében őrnagy és parancsnokul kinevezem. Bácsmegyében Zombor alatt összehúzódó nemzetőrséghez : Demcsa János, Dedinszky Antal és Karassiay József nyugdíjas századosokat. Csongrádmegyében Szegednél összehúzódó nemzetőrséghez : Somogyi József és Kun Bálint nyugdíjas századosokat Pesten, junius 26 án 1848. Gróf Batthyány Lajos. A magasztos lelkesülés, melly igazságos ügyünk iránt az egész országban, főleg pedig az alvidéki megyékben nyilatkozik, minden hőn érző magyart örömmel és foganat iránti bizodalommal tölt el. Magam, és mindenki hálával veszi azt, hogy az állandó nemzetőrség előjáróik vezérlete alatt a zombor és szegedi táborba nagy számmal gyülekezik. Azonban nehogy reményünk azáltal csorbát szenvedjen, hogy a nép bizodalommal biró, de hadműtanban nem avatott előjárók, csapataiknak sorsát koczkára tegyék, kötelességemnek tartom, a megye és városi hatóságokat felszóllítani, hogy azon nemzetőrségi osztályok, mellyek szeretett előjáróik vezérlete alatt táborba indultak, oda érkezvén, hogy ha innen kinevezett őrnagyaik állomásukat még el nem foglalták volna, ideiglenes vezérlésül katonai hadtiszteket a táborparancsnoknál magoknak kérjenek. — Pest, junius 26 án 1848. Gr. Batthyány Lajos. (Közlöny.) Követválasztások. Pestmegye ráczkevi kerületében: Nyáry Pál közlelkesedéssel; a vácziban: Hajnik Pál egyhangúlag; a szendreiben: Eckstein Rudolf fősz.biró; a gödöllőiben: Beniczky Ödön; N.Kőrösön: Tanárki Béla. Temesmegye kis-becskereki kerületében: Vukovics Szabbás kir. biztos s alispán egyhangúlag, az orczifalvi kerületben: Góröve István szinte közakarattal; a csákóvári kerületben: Várkonyi Ádám, a rékási kerületben: Fisser István; az uj-aradiban: Rőtth Sándor hasonlag egyhangúan, végre a rilbergi kerületben: Kis Miklós szótöbbséggel. . Csanádmegye bacsonyi kerületében Glatz Antal, a nagylakiban: Dedinszki József; Makóváros részéről pedig: Bánhidi Albert. Bácsmegye almási kerületében, mint már említettük , Kossuth Lajos pénzügyminister; Bajaváros részéről: Mészáros Lázár hadügyminister; a rigyiczai kerületben: Zákó István; az ó-moraviczaiban Manics Péter; Zentaváros részéről: Tomcsányi Endre. Tolnamegye széni kerületében: Gedeon János, a görgeiben pedig Soltész János. Győr megye sokorói kerületében: Kálóczi Lajos, a pusztai kerület részéről: Bai Antal, Csilízközben pedig: Balogh Kornél. Komárommegye udvardi kerületében Halassy Eduard közlelkesedéssel. Pozsonymegye szentgyörgyi kerületében: Boldizsár István tiszti ügyész szótöbbséggel. Somogymegye lengyeltői kerületében, gr. Festetits Miklós egyhangúlag. Szentes város részéről: Horváth Ferencz városi jegyző szótöbbséggel. Buda várbeli választói Házmán Ferenczet, a vízivárosiak pedig Perczel Móriczot választák meg. 159 Verseczváros részéről Szemere Bertalan belügyminister közakarattal. Sárosmegye szebeni kerületében: Pillér Gedeon másodalispán, eperjesi kerületben: Kapy Ede főbíró; héthársi kerületben: Dobay Hugó; bánfai kerületben: Fábry István bártfai polgármester; kurimai kerületben: Szirmay Pál; zborói kerületben Jakovics József. Pestvárosban 29-én leend a választás. Jelöltjeink eddig elé következők: a belvárosban Kossuth Lajos, terézvárosban Trefort Ágoston, lipótvárosban Irányi Dániel, ferenczvárosban Tóth Gáspár, Józsefvárosban Kenderényi akarna lenni, megmeg Holovics Boldizsár és Ledniczky Mihály ügyvéd. Pest megye pilisi járásának jegyzői nyugdíjintézetük tőkéjét, melly 600 pftot túlhalad, a haza közszükségeire kamat nélkül kölcsönkép fölajánlák. Azon olvasóinknak, kik talán nem tudnák, ezennel értésükre adjuk, hogy S túr, ki a múlt országgyűlésen követ volt, most pedig szláv izgatásairól tette magát országosan ismeretessé, ez előtt Pozsonyban a magyar nyelv tanára volt, s ezen minőségben olly dicséretesen tüntette ki magát, hogy tanítványai a tanév végeztével nem csak hogy magyarul beszélni, de még csak olvasni sem tudtak. — A bukott kormány illy gyönyörűen gazdálkodott magyar nyelvünk körül, s csoda e aztán, ha az nem csak hogy nem terjedt, de sőt inkább még az irániai rokonszenv is kioltatott a fogékony keblekből. S ez nem volt újság az elött, hiszen ha végig néztünk akadémiáinkon, majd nem mindenütt incarnatus tótokat találtunk a magy.nyelv tanszékén, kik többnyire nem is csőd utján, hanem mas pártfogói kegy következtében lettek bitorlói azon tanszéknek, mellyen a leglelkesebb magyarral kelle vala találkoznia az idegen ajkú ifjúnak. — Illy creaturák közül még most is létezik egy pár!! Megjelent: „Az erődítés tudománya.“ Irta Sztrokay Elek főhadnagy. A szerző arczképével és 8 képlet-táblával. Mészáros Lázár hadügyminister urnak ajánlva. — A korán elhunyt derék szerző jelen tárgyavatottan köt munkáját annál is inkább ügyelmébe ajánljuk mindenkinek, miután olly korszakban élünk, mellyben főleg a hiadtan alapos ismeretétől igényelhetünk magunknak előnyt, úgy támadó mint más védelmi helyzetben. Vidéki mozgalmak. Újvidék. Junius 21. Miután az első attaque Karlovicznál megtörtént, a lehullott bombák fölöt bizonyára már mű is növekedett, ha csak valami lelkes illiinika kötőre nem szedte őket. Most a két tábor csak egymásra sűrűn kilövöldözött, szemvillámokkal harczol, itt is amott is valami, elöltünk, kik ide szorítva, a halállal állunk szemközt, ismeretlen és megfejthetlen politica vonható össze a gyeplőszárakat, mintha mind a két tábornak egyegy Fabius Cunctatora lenne. Az ellencsapatokban a péterváradi cunctatorság a reménynek legélénkebb szikráit kelti föl, úgy annyira, hogy azok is, kik eddig az első tűzpróbák alatt jobb érzelemből vagy gyávaságból elmaradoztak, ismét fölszedik eldobott fegyvereiket s a lázadók rendei közé állanak, s irányivetiségök újra latolatlan szitkokban s hetyke kihívásokban nyilatkozik. Magyar katonáinkat kis lábuk ujja hegyéig eszi a méreg, mert szive, szeme egyiránt nyitva van, — szive le hazaszerelemmel, szeme pedig igen furcsa dolgokat lát, miket kebelébe nyúlva saját érzelmeivel nem tud összeegyeztetni. Nem lehetne — talán ha századokon át fáradoznék s tanulmányzaná egy festő, tarkább quodlibetet összerakni,mint ha a ministerium ,,a haza veszélyben van“ proclamatióit, a megyék erős fölgyürközését, a szerb s ikrektől üldözött egyes családok keserves álllapotját és végtére azon kedélyes látományt — rajzolná ugyan egy ráma alá , — hogy Pétervár és Karlovicz hogy néznek egymással farkasszemet, mindkettője a feszítéstől már vérbeborult, de azért meredten áll mind a kettő, így már már kétes kéz előttem lenni, mellyik hunyja be elébb! A bizottmány Karloviczon folytonosan működik, a tagok mindannyian fiatalemberek, erély és tűz egyiknél sem hangzik, hogy többet füstölnek, mint amennyi tűzök van, az tagadhatatlan; most hadseregük rendezésével foglalkoznak, léhning nem igen van az igaz, de nem csak kenyérrel él az ember, — elég ha két adjutánst neveznek ki egy közlegényre. A horvát cassába könyökig belemarkolt a bizottmány, emissariusainak igen sok pénzt kiosztogatott, pedig ezek már nagyrészint a magyar törvényhatóságok házi pénztárából koszolnak. Nugent még folyvást Karloviczon tartózkodik, ottan a bizottmányban elnököl, estve a péterváradi tisztekkel szivarozik, beszélget a szebb jövőről, melly alatt illetőleg ámultát érti; az olasz katonákat jónak látja egy kissé fölborsolni a mgyarok ellen, s fölvilágosítani őket, hogy az az alkotmányrai esküvés megtörve sem hozza az ég villámát fejükre; hogy-hogy ? talán már ezt is lekenyerezte? — Mindezt Nugent egész kényelemmel teszi, s jókat mosolyoghat ollykor ollykor, ha délnyugatra és éjszakkeletre néz két nép küzdelmein, itt is ott is annyi szív feszül s ölet még a nadrág hevedere sem szorítja. Pét érv árad most ollyan mint egy római őrszoba, ahol katonák koczkáznak — de nem mondta a rátét, hanem a hazafiele. Katonáink közt csak a közlegénységben s altisztekben van hazafius érzelem, a lisztek nagyobbára schwarzgelbek, ezen — ha hazánkban a rend és béke, s ennek biztos aegise alatt az elvetett magvak felvirágzása szivünkön fekszik — javítanunk kell. Nemzetgyűlés, fölhívom reá figyelmedet! A karloviczi bizottmány egy fölszólitást intézett Olaszhonba s az ott levő haláról őket hazajövetelre hívja fel.— Itt van ez a gyönyörű lázongó csapat, melly működéseit a császári hűséggel palástolja, most Ausztriától elvonja a segélyt, vezére nyílt felségsértést követ el, s mindezen tettek jönnek e legkisebb számításba is? nem folytathatják e büntetlenül rakonczátlankodásaikat! Jellasics nem száll-e saját udvarából a királyi udvarba és vissza, „szabadon, mint a madár“ ? Ők visszahívják a határőröket, mert országuk veszélyben van, mondják, ezt tenni kötelességük, — ez az ígért hűségnél is előbb jár — a haza minden előtt! Bezzeg veszélyben van a mi hazánk, mertünk-e még csak egy katonánknak is frakkja szárnyához nyúlni? Hja de bezzeg aztán ugye magyarjaim, a „Belobungsdecret“ csak mégis a miénk—nem lesz.— A zimonyi megbetegedett parancsnok Ungerhoffer helyébe ideiglenesen Mayerhoffer eddig Belgrádban consul neveztetett ki. Ezen ember a rebellis gr. Nugenttel barátságos viszonyokba lépett s ez utóbbinak kérelmére a mélyen járó „Duna“ gőzös helyett a „Tisza“ gőzöst lefoglaltatta, hogy Sziszekről a lázadókat a Száván Zimonyba hordja. Egyszersmind a Mitroviczon állomásozó „Don Miguel“ gyalogságot Zimonyba parancsolta. A dologból kiokosodni nem lehet. — Fejér templomból június 23-ról írják : Borzasztó, mit kell önnel s az egész hazával tudatom. Már rég szárnyalt hire, hogy Sztanimirovics főnöklete alatti ilir rablócsoport, melly a szomszéd helységben tanyáz, városunkat megtámadni s kizsákmányolni szándékozik. Nemzetőrségünk az első hir hallatára megrendült, de csak hamar győzött a lelkesülés, s valamennyien utósó csepp vérükig megvédeni határozák a várost. S a kósza hír tegnap iszonyúan valósult. Tegnap reggel mintegy 10 egyénből álló küldöttség érkezett városunkba a rablótanyáról, alkudozás végett. A parancsnok felszólíttatott, hogy az ágyukat, s fegyvereket adja nekik által, különben megrohanják a várost. S a parancsnok, a helyett, hogy a gaz czimborákat elfogatta s szemtelen vakmerőségüket illően megjutalmazta volna; daczára annak, hogy 1200 lelkes nemzetőr állt csatakészen , kellőleg felfegyverezve, s daczára annak, hogy a fegyvertelen rablócsorda alig volt 700 főnyi, ő meghallgatva a rablókat, szives készséggel engedett követelésüknek, s az egész világ gyalázatára, a nélkül, hogy a rablókkal megütközött volna, három ágyút, mintegy 250 fegyvert s 30 mázsa lőport szekereken táborukba viteté. Ez nem ármány hazafiak! ez árulás, s vérbosszút igényel!. v.i. Neve a nyomorultnak: Dreihann, alezredes. Verseczről ugyancsak jun. 23-dikáról írják: Épen most halljuk, hogy Fejértemplom feladta magát. Boldog isten! és milly gyalázatos árulás által! A rablók vérszemet kaptak, s holnap minket akarnak megtámadni. Csak ide ide bitang csorda, mi megmérkőzünk veletek, s hisszük, hírmondó is alig marad közületek. Visszaküzdjük mindazt, mit a fejértemplomiaktól az ármány gonoszsága kicsikart, s ráadásul még vérfürdőt is készítünk. Ügyünk szentségének győzni kell. Temesvárból junius 24-kéről írják: Fejértemplom elfoglalásának hire, mellyet egy futár hozott városunkba, iszonyúan leverte a lakosok kedélyét. Verseczet ma akarják megrohanni a lázadó ikrek, s ha azt elfoglalják, egyenesen Temesvár alá jövendnek. Rögtön intézkedések történtek. A Rukavina ezredből 2 század gyalogság tegnap este kocsikon szállittatott Verseczre, hova már — mint halljuk — 2 század huszárság is összevonatott. Az őr seregből is sokan készültek a rablók ellen. Váljon elment-e valaki, nem tudjuk. Letenye, jun. 16. A zalamegyei polgárságnak nagyszerű követválasztási ünnepe mind a kilencz kerületben tegnap volt. Legtöbb kerületben, hol lelkesen okos vezérek igazgaták szabad választásra a szabad népet, az ünnep úgy ment véghez, mint igazán mondhatni, hogy a nép hosszas kínai, s úgy szólva több százados holta után dicső föltámadását ünneplé. De Zalamegyének két kerületében , fájdalom ! a nép ezen föltámadási ünnepe, a néhai rendszer, korteskeltés, s lélekvásárlás ördögleskü emberei által előidézett vér sőt halállal fertőztetett meg. A szegény, jó, de ifjú szabadságának élvezésén ügyetlen népnek barátaiul tolakodtak Kanizsán Rumi Károly. Leadván mint mondják maga a követnek megválasztott? Gyika főbíró, s egy pár vad szívű embere, s itt is, ott is vér folyt, sőt amott egy két ártatlan polgár halálig elvérzett. Sajnos azonban a Lndvai verekedés, a kanizsai vérengzésnél , mert Kanizsán magyar, magyar ellenében dühöngött, de Lendván a béke, rend, és szelídségről ismeretes muraközi népen garázdálkodott a gyikaparti magyarság. A muraközi horvát nép választásra jött Lendvára, hogy magyar testvéreivel az ifjú, szép szabadság terén ölelkezzék.