Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-07-01 / 44. szám
Készítményei mi neműek, mennyiségre s értékre? mennyiek évenkint s megrendeléseket mennyi időre s minő nagyságban kész elfogadni, képes teljesíteni? Hol van piacza ? A kézműiparra vonatkozólag: A czéhek, testületek és egyesületekelőterjesztendik társulatok fönálltának korát, mestertársaiknak, kőtáraiknak , legényeiknek, tanulóiknak számát, ha ezt ha lehet , a lefolyt időkre nézve, tiz-tíz évi időszakot véve egybehasonlítva a mostani állapottal. Előadandják mesterségük netaláni akár emelkedése, akár hanyatlása okait. Kijelölendik, hogy nyersanyagzataikat, szerszámaikat hol és honnan veszik, s körülbelül mennyit és mennyi árut dolgoznak föl évenként ? Előterjesztendik , hogy készítményeiknek egy évi quantuma és értéke körülbelül mennyi ? Vásárokra, vagy megrendelésekre dolgoznak, s ha az előbbi áll, hol vannak vásáraik ? Visszatérőleg személyzetökre, kiszámitandják , hogy legényeik és tanulóik meniyien írástudók és rajzképesek? Budapesten, junius 26-án 1848. Földmivelési, ipar és kereskedési minister Klauzál Gábor s. k. A pénz- és igazságügyi ministeriumtól A pénz és igazságügyi miniszerek által f. é. jun. i7én egyetértőleg kiadott rendeletnél fogva elhatározott függetlensége s elkülönítése a kerületi bányatörv.székeknek a főbányahivataloktól, szükségessé teszik, hogy, kivéve az alsó magyarországi kerületet, hol külön kerületi bányatörv.szék Selmeczen már létezik, a 3 bányakerületben hasonló külön kerül, bányatörv.székek állíttassanak fel, mi oknál fogva, a bánáti kerületben illy bányatörv.szék felállítása a szükséges előmunkálatok bevégeztéig függőben maradván, ezennel csőd nyittatik, egy, a felső magyarországi kerület számára a XVI. szepesi városok kerületéhez tartozó Igló városában s egy a nagybányai kerület számára Nagybányán felállítandó kerületi bányatörv.székek állomásaira. Mindegyike ezen kerületi bányatörv.székeknek egy elnök, három ülnök és egy szinte szavazattal biró jegyzőből, a segédszemélyzete pedig egy iktatóból, ki egyszersmind levéltárnok is lesz, és két írnokból álland. Az ülnökök egyikénél a bányamérnöki képzettség is megkívántan. Fizetése ezen bányatörvényszéki tisztségeknek követkedező letz: az elnöké . . . 1200 pft. mindegyik ülnöké . 800 „ igtatós levéltárnoké 500 „ egyik írnoké . . 350 „ másiké . . . 300 „ Az iroda járulékoknak egy átalános összegben való megállapításáig irodai szerek szolgáltatnak ki. Ezen állomások valamellyikét elnyerni kívánó egyének megkivántató képzettségüket igazoló bizonyítványukkal ellátott folyamodásaikat a hirdetés napjától számítandó 4 hét alatt az igazságügyi ministeriumhoz adják be. Budán, jun. 28. 1848. A pénz- és igazságügyi ministeriumok által. A hadügyministeriumtól. Miután a törvény rendelete szerint az ország hadügyeire vonatkozó tárgyalások a felelős magyar ministerium kormányzata alá helyeztetvén, az országbeli minden katonai hatóságoknak a bécsi hadministerium és haditanácstóli függése megszűnt, az egyházi és katonatörvénykezési ügyekre nézve, mellyek felebbezés utján ezelőtt a bécsi haditanácsnál intéztettek, az ezentúli kormányzat módjának elvei kidolgozásával egy egy külön választmány bízatott meg, melly e részbeni munkálatát legközelebb előterjesztendő Kelt Budapesten, jun. 24. 1848. Ezennel felszólítom mindazon nyugdíjazott vagy nyugalmazott s a magyar nyelvet értő hadügyész urakat , hogy ha a honvédseregnél alkalmazásba jöni, s igy hazájuknak még szolgálni kívánnának , jelentéseiket az országos nemzetőrseregi tanácsnak hova előbb benyújtani siessenek. hadügyminiszer Mészáros Lázár, Rendelitek. A nemzetőrségi tanács aziránt értesültetett, hogy több helyen — kivált nagyobb városokban — a nemzetőrök összeírása nem egészen a XXII. törvény értelmében hajtatott végre, hogy abból több odatartozó lakosok kihagyattak volna. A ministerelnök meghagyásából rendeltetik, hogy a netalán hiányos összeírásokat szorosan a törvény értelmében kiigazítsák, azokból senkit ki ne hagyjanak, s mindenkit őrseregi szolgálatra szorítsanak, felelősség nehéz terhe alatt máskép ne tegyenek. Budapesten jun. 28. 1848. B a 1 d a cci. Fölhívás. Hazánkban az annyira szükséges gyors- és málhaposték fölállítását leginkább a roszkarban levő utak akadályoztatják. Ezen akadályt czélszerű, az utak minőségéhez alkalmazott szerkezetű szekerek, vagy kocsik használata által kevésbbé érezhetővé tehetni. Fölszólitatnak tehát hazánk iparosai, hogy a mennyiben olly alkatú szekereket, vagy kocsikat halnának föltalálni, mellyek a hazánkbeli utakon postai szántásokra czélirányosabban használtathatnának, mint az eddigi postakocsik, azoknak tervrajzait akár közvetlenül, akár pedig a főpostaigazgatóságok és postahivatalok utján mielőbb a földművelési , — ipar- és kereskedési ministeriummal közöljék. — A gyors vagy málhapostákhoz használandó kocsik, vagy szekerek kellékei következendők: 1. hogy bennök legalább három utazónak, és egy postavezetőnek kényelmes ülése legyen ; 2. hogy az ülések egészen fedve, és az idő viszontagságai ellen tökéletesen biztosítva legyenek; 3. a postavezető ülése úgy legyen alkalmazva, hogy az, az útra, kocsisra, és általában a szállításra fölügyelhessen ; hogy tehát a vezető mindig előre de nagyobb alkalmatlanság nélkül hátra is nézhessen; 4. hogy ezen kívül a postakocsisnak ülése legyen, melly azonban fedetlenül is maradhat; 5. hogy a levélcsomók , és más nyalábok fölvételére mintegy 8 — 12 köblábnyi szekrénnyel (ládával) ellátva legyen, mellyhez az utazók háborgatása nélkül minden állomásnál könnyen hozzájutni, s abba a levélcsomókat elrakni lehessen, és hogy ezen szekrény úgy legyen szerkezve, hogy abban a levélcsomók és nyalábok bár minő tartós esőzések alatt is meg ne ázzanak; 6. hogy ezen szekerek minél könnyebbek, azaz aránylag kevesek előfogattal könnyen vontathatók ; 7. az útközbeni igazítások és javítások kerülése végett minél tartósbak, és 8. minél biztosabbak legyenek, azaz netalántáni rablók általi megtámadás esetében annak szekrényei s ládái egy könnyen föl ne törettethessenek; 9. hogy könnyen föl ne dűljenek, végre 10. hogy rugókon feküdjenek, és csinos külsejüek legyenek. Egyébiránt óhajtandó, hogy a tervezők rajzaikhoz, amennyiben szükséges lészen, mind az egyes részekhez használandó anyagokra, mind pedig az egész kocsinak és főbb részeinek mértékére, valamit arra nézve is írásbeli felvilágositást függesszenek, elfogadnák-e, és mi azért a tervezett kocsiknak készítését. — Budán, junius 26-án 1848. (Közlöny.) A postaigazgatóság. Az aldunai vidékről következő hireket beszélnek hiteles szemtanuk. Jún. 28-án (tehát két nappal később az alább közlöttek után) délelőtt Újvidéken a szerbek között zavargások támadtak, hihetőleg azért is, mert Csernovits biztos azelőtti napon a statáriumot újra kihirdette. Hrabovszky személyesen ment át Újvidékre, s a város kapitánnyá, Sztratimirovicsot, ki az egész zavargást minden politikai jelentőség nélküli utczai verekedésnek lenni mondotta, heves indulattal keményen megdorgálván azzal fenyegette, hogy ha 1 óra alatt a csendet helyre nem állítja, életével játszik. Hirtelen a város előtt termett a Temetinnél őrködő rendes katonaság, ami a szerbeknek igen váratlan eset lévén, azon ugyancsak meghökkentek. Pétervárad falai ágyutelepekkel hatalmasan megvalának rakva, készen a tüzelésre, így állottak a dolgok délelőtti 16 órakor, midőn „Eridried“ gőzös onnan megindult. Holnap alkalmasint bizonyosabbat hallhatunk. Ugyanezen gőzösön jött Nikolovich szerb minister Péterváradra Jarabovszkihoz azon ígérettel, hogy a szerb kormány mindent elkövetend a Szerviából átszökött rablóknak 170 Pest, június 30. Hitelt érdemlő egyének biztos kútfő után tudni akarják, hogy Kossuth Lajos pénzügyminiszer határzottan kijelenté, miszerint tárczáját letenni szándékozik. A jelen körülményeknél fogva mi ezt nagyon valószínűnek látjuk, miután ismét hitelt érdemlő egyének állítják, hogy a miniszeri tanácsban csak Kossuth volt az, ki a horvát ügy körüli ministerialis eljárást mindig határzottan roszallá, s ahoz beleegyezésével soha sem járult. Most a horvát ügy olly fordulatot von, mellyből a vak is kitapogathatja, hogy ministerumunk politikája itt szörnyet bukott; mert a lázadóknak vagy concessiókat kell engedni gyalázatosan, vagy pedig eret vágni rajtok, s őket a kellő engedelmesség útjára igy visszatéríteni. Más expediens nincs. A ministerium elfogadván János főherczeg közbenjárását, tettlegesen bebizonyítá, hogy az elsőt szándékozik foganatba venni, mert különben vérnek kellene folynia. És Kossuth Lajos épen azért, mivel a horvát ügyre nézve a ministériummal soha sem volt egy értelemben, mondatik leköszönni akarni. Mint legújabban halljuk, ha ismét hitelt érdemlő egyéneknek hinni szabad, a ministérium, átlátván Kossuth elveinek s nézeteinek egyedüli czélszerűségét, politikájára tért át, s igy Kossuth tárczáját letenni nem fogja. Hogy miben álljon azonban ezen politika, még nem tudjuk. Egyébiránt reménljük, hogy az eddiginél még is csak jobb lesz valamivel. Ha ministerumunk Jelasics bánnal, kit ő felsége minden hivatalában fölfüggesztett, a horvát ügyre nézve egyezkedni fog, a nemzet akarata, beleegyezése nélkül; méltoztassék meg nem feledkezni, hogy Jellasics azon férfiak egyike, ki pénzt tud teremteni. A ministeriumból őt kihagyni nem lehet. Érdemes méltánylatául neki ministernek kell lenni minden áron, mert különben horvát katonáival egytül egyig föl fog bennünket konczoltatni. Éljen Jelasics a magyar minister! Szépen hangzik nemde? Bizony pedig már csak ez hibázik még !..!... István nádor s kir. helytartó ő fönsége tegnap érkezett meg innsbrucki utjából, visszatérésére nézve, kiknek átszökését minden őrködés mellett sem sikerült meggátolni. Ezen szerb rablók számra kevesen vágynak s nagyobb részint szerb ruhába öltözködött ikrek, kik azért, mert a horvátok semmi rokonszenvvel irántuk nem viseltetnek, sőt ezen rácz zavargásokat akadályozzák, a magok bőrébe föllépni nem merészelnek. Temerin körül 7000 székely van családostól, kik többé hazájukba visszamenni nem akarnak s a helyett nagy kedvük volna Újvidéken és Karloviczon megtelepedni. Igen természetes, hogy a ráczoknak megrohanásával és kiűzésével egy perczig sem késnének,ha tőlük függne azt tenni! Fejértemplomban egy derék német tiszt találkozott, ki megesküvék, Dreihann urammal, a rablók irányában követett gyalázatos tette végett, élethalálra megvivni. "Orsován öt szerb kalandor a szerb zászlót minden ellentállás nélkül kitűzte. Követválasztások. Pestmegye abonyi kerületében gróf Teleki László egyhangúlag. Biharban NI.Várad és V.Olaszi részéről Szacsvai Imre szótöbbséggel; a bihari kerületben Eresei Zsigmond és az élesdiben gróf Haller Sándor szótöbbséggel. — B. Újfaluban Szivák Miklós szinte szavazattal. A bárándi kerületben Miskolczi Károly első alispán egyhangúlag. Székelyhidon Bernáth József, fölkiáltásai: az ugrai kerületben Nagy József; a tenkei kerületben Ambrus József szabó, a csékei kerületben Gozmán János ügyvéd szótöbbséggel. A hosszupályi és margitai kerületben verekedés miatt a választás még meg nem történt. A szalontai és belényesi kerületből pedig bizonyosat még nem tudni. Vas megye czeli és sárvári kerületében a ministerelnök egyhangúlag; a rumi kerületben Széll József; a muraiban gróf Szapári Antal; a kőszegiben Bezerédi László; a felsőőriben Reiszig Alajos; a németujváriban Hettyei István ; szombathelyiben Horvát Boldizsár; sz. gothardiban Szabadfi Sándor; és a körmendiben Hettyei Vincze. Nógrádmegye füleki kerületében Repeczki Ferencz, a többi már közöltetett. Somogymegye csurgói kerületében Fekete Lajos uradalmi ügyvéd. H. Böszörményben Sillye Gábor. Somogymegye sz.jánosi kerületében Imrédi Lipót szótöbbséggel. Mármarosmegye aknasugatagi kerületében Mánn József szótöbbséggel; az ökörmezői kerületben Selevér Elek, a felvisóiban Mihály Gábor. Szigethőváros részéről Szaplonczai József. Krassó megye lugosi és facséti kerületében Murgu Euphim; a nagyzorlencziben: Vlád Alajos ; a bogsániban Joanneszko István. Sakolcza részéről Vagyon Antal. Hajduvárosok nánási kerületében Molnár György; a szoboszlóiban Kovács Miklós. Zemplén megye helmeczi kerületében Sennyei Pál; a megyaszaiban Lónyai Gábor; a homonnai kerületből még nem tudatik. Vidéki mozgalmak: Ujvidékről, jun. 26-án. Újvidék városa utcráit magyar és német vér borítja. Mára lévén a követválasztás kitűzve, már reggel jókor nagyszámú vegyes népcsoport gyűlt össze a zöldkoszorú vendégfogadó előtt. Az udvarban épen indulófélben levő néhány ókori táborbeli nemzetőrök kocsija mellé gyülekezve, némelly magyarok és ráczok egymással szóváltásba ereszkedtek. Jelesen a magyarok által szemökre hányatott az utóbbiaknak, miszerint fegyveres szerbeket rejtegetnek pinczéjeikben. Erre a lárma mind hangosabbá kezdett válni, s az ugyanazon vendéglőben szállást tartó állodalmi biztos két tanácsbelit magához hivatott. Az ezek által adott tanács folytában a nép a követválasztásra a városházához hivatott, s ez által a lárma kissé csilapult. — Alig múlt azonban egy félóra, midőn ismét iszonyú zaj támadt. Mint állittatik: bizonyos Szabó János nevű magyar ember egy fegyveres szerbbel valami bolt előtt összeveszvén, verekedni kezdettek. Ezt a városháza s vendéglő előtt álló népcsoport meglátván, oda rohant, s iszonyú nagy rudakkal, kutakról leszaggatott szakétákkal, a nevezett magyart űzőbe vették. S a közeliévé sorházba menekülőt — berontván reá az ajtókat — azonnal agyonverték. Állodalmi biztos Csernovics Péter, lejött ugyan ekkor a bőszült nép közé, s igyekezett azt csilapítani, de hosszas köztökléte után sem boldogult velük. Ekkor már a harangok félrevezettek. A pinczékben csakugyan elrejtve volt fegyveres szerbek előjöttek, s a vérszomjuhozó nép közé vegyültek. Igen sok ráczok s ezek között nemzetőrök is saját s hivatalos fegyvereikkel a piaczkra tódultak,s elkezdették gyilkolni a megkérdhetett magyart és németet, személyválogatás nélkül. — Borzasztó jelenet! egy szegény, közel 56 éves német vándorló mesterlegény, senkihez nem szólva, senkinek nem ártva, midőn a borzasztó eseményeket egykedvűleg nézné: tulajdon szemem láttára veretett, agyon a többször nevezett vendéglő ablaka alatt; több mint 50 iszonyú nagy rudakkal s mindenféle más fegyverekkel fegyverzett bőszült tömeg által. Hasztalan emelték égfelé rimánkodó kezeiket. Midőn a vérszomjazó tömeg már martalékot a piaczon nem talált, sorba járta az utczákat, s a merre magyar vagy németre akadt, azt iszonyú dühösséggel agyonverte, részint agyonlőtte; sőt az igen derék nemzetőrök két magyar embert s két tejes sváb asszonyt szuronyaikkal szurkáltak — százszororosan sebesitve — halálra. Mindenütt hallatszott az utczákon az iszonyú orditás, lődözés és segítség utáni kiálló-