Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)
1873-03-30 / 13. szám
nököt, 1 titkárt, 1 jegyzőt, 1 pénztárnokot és 3 ellenőrt, kiknek feladata lesz minden pártügy végrehajtása, a pártközlönyök vezetése és gondozása, szükség esetére pártgyűlések összehívása, hasonlóképen egy év folyama alatt munkás congressus egybehivása, mely utolsónak főképen a czélja leend egy részletes pártprogramm megállapitása. Továbbá nyújtatott be Essl és Lukács Mária a gyűlés részéről egyhangúlag elfogadott két toldalék Indítványt. A központi választmány megbizatik tevékenységére nézve házi szabályok kidolgozásával és ennek közlésével a pártközlönyben. 2. A központi választmány megbizatik a mai napon hozott határozatokat a kormánynak tudomásul vétel végett előterjeszteni. Egyenkint javaslatba hozattak és a gyülekezet által megválasztottak központi választmánynak Elnök : Ihrlinger Antal , titkár: Külföldy Viktor; pénztárnok: Farkas Károly; jegyző: Rauchmann Károly; ellenőrök: Stürzenbaum János, Essl András és Rauch György. Póttagok: Lukácsy József, Vollbrecht Róbert, Kovács Károly, Falussy és Grünfeld. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére választatott: Madarász János, Spindler József és Sldinrich Henrik. A választások megtörténte után felolvassa az elnök egy a pécsi elvtársaktól a tanácskozmány folyamában megérkezett táviratot, mely örömzajjal fogadtatott. A tanácskozmány erre a magyarországi munkáspártra kitört háromszori éljenzéssel fejeztetett be. A rend, mint a munkáspárt minden gyűlésében, példás volt. Társadalmi s gazdászati szemle. — Rimaszombatból értesítik az „Ellenőr--t a bourgeois gazdálkodásölési története egy igen komoly fejezetéről, melyet nevezett lap ajánl a belügyministérium figyelmébe megvizsgálás és mielőbbi orvoslás végett. A dolog következő : Bachstein Hermann porosz születésű fővállalkozó, ki a bánréve-feled-füleki vasútvonalat építi, s legközelebb a feled tiszolczi vonal építését is elnyerte, azon szívtelen emberek közé tartozik, ki embertársai érdekében , holott ezt vállalkozói kötelességénél fogva tartoznék tenni, nem tesz semmit, hanem hideg vérrel nézi, hogyan ragadja el a halál nagyszámú munkásait, kik között már több mint négy hónapja dühöng a keleti t yp h u s. A fővállalkozó nemhogy beteg munkásai számára egészséges barakkokat épített volna, miáltal a betegeknek egy részét a haláltól meg lehetett volna menteni, hanem betegeit Serke községében csak két parasztházban helyezte el, mely földszinti házikókban egy-egy szobában 15 vagy 20 beteg fekszik, kik a földön a szalmán, mintha nem is lennének emberek, hanem valami állatok, fetrengnek ; az igy elhelyezett betegek közt oly nagy mértékben pusztít a ragály, hogy 20 beteg közül alig egy épül ki. A betegeket ápoló orvosok közül már az ötödik halt el; azon orvosok közül, kik még életben vanmik, már alig akadt égvén, ki az ápolást magára vállalja. Sőt a serki egészségtelen kórházból a ragály annyira elterjedt, miszerint Serke községének egyharmadrész lakosai a ragály áldozataivá lettek, amely házba a ragály bevette magát, onnét három négy áldozatot vesz ki; a lakosság a legnagyobb mértékben zúgolódik. Mindenki csodálkozik, hogy Gömörmo érve még eddig erélyesen nem lépett fel, s a belügyministériumhoz fel nem írt, hogy a kormány az emberiség érdekében, valamint a közönség megnyugtatására erélyes intézkedéseket tegyen, egyszersmind Bachstein Hermann fővállalkozót oda kényszeríttesse, hogy beteg munkásai számára humanitási szempontból egészséges barakk-kórházat építtessen, vagy hogyan ? ezen büntetés nem ér föl, itt az életbiztonság elleni bűnténye forogjon, s át kellene adni Bachsteint, a „jámbor és istenfélő poroszt" a bűnfőnyitő törvényszéknek, mert tudomása lévén a keringő járványról, nem tett legcsekélyebbet sem ennek elterjedésének megakadályozására s a munkások életének és egészségének megóvására. Idézhetnénk nagyszámú szakaszokat törvényeinkből, különösen pedig az ipartörvényből, melyek követeléseinket, hogy bűnvádi eljárás indíthassék meg, jogosnak felderítik. A dán országgyűlés előtt valahára tárgyalás alá kerül a socialdemokraták panasza a rendőrségi igazgató durva rendszabályai ellen, mely a király és igazságügy előtt nem lett meghallgatva. A parlamenti bizottság azon indítványt tette az országgyűlésnek, hogy következő határzatot hozzon: „Az országgyűlés felszólítja az igazságügyminiszert, miszerint közölje a bizottsággal mindazon rendelvények s más hasonló hivatalos irományok másolatait más felvilágosításokkal együtt a múlt évi május 4-én kimondott tilalomról a nordesfeldeni nyilvános gyűlések ellen, azon vonakodásról, hogy Pio nevezetű tisztnek ne engedtessék meg oly dolgokat nyomtatni, melyek a rendőrség által történt átvizsgálás folytán azon ügygyei, mely miatt perbe fogatva lett, összeköttetésben állónak nem találtatott, valamint a „Szocialista" czímű lap múlt évi május 4 és 5-ikének éjjelén történt elkobzása felőli felvilágosítást, s végre mindazon tekinteteket, melyek határozók voltak a miniszerre nézve. Ítéletében a nevezett cselekedetek megegyeztetésénél az alaptörvények intézkedéseivel." Az igazságügyminiszer tudniillik vonakodott a bizottságnak mindazon felvilágosításokat adni, egyszersmind kijelentvén, miszerint ő nem tarthatja az országgyűlést a fórumnak, melynél a panasznak helyesen kellett omolni. A bizottság kisebbsége még egyszer akart tárgyalásba ereszkedni a ministerrel, de a túlnyomó többség azt határozta, hogy ama indítvány tétessék az országgyűlés előtt, mely kétségkívül ettől el is fog fogladtatni. Az ifjazságüggyminiszer ezáltal a p o o. kellemetlen dilemmába jutna, vagy engedni, vagy pedig országos törvényszéki panasznak kitéve lenni. Oroszországból tudósítanak, hogy az ottani kormány a társas munkát az előbbi üldözésekkel ellentétben támogatja. Így nyújtott termelő társulat alakítására Pétervárott 20,000 Rubelt, ugyanolyanra Kievben 10,000 s több másra, késznek kijelentette már, magát, a kezességet több nagy pénzöszszegekről magára vállalni. A „N. fr. Pr." erről írja, hogy Oroszország összes nagypolgársága az orosz kormány ezen eljárását kisebb nagyobb mértékben roszalja , s igen következés nélkülinek találja, hogy az orosz kormány ma oly törekvéseket támogat, melyek néhány hónappal ezelőtt fogsággal és dologházi büntetéssel fenyíttettek. Példaképen ítéltetett el röviddel ezelőtt ötven munkás strike miatt 2 és 3 évi kényszermunkára. A „N. fr. Pr." ehhez megjegyzi a következőket: hogy a munkásmozgalom Oroszországban ezen szigorú rendszabályok daczára nyert kiterjedésén — mert az orosz munkások igen SZÍVÓS természetűek — s ezen törekvések elnyomatása, valamint a Lassale-féle iratok eltiltása által odavonzódtak ehhez. — Eltekintve az orosz kormány ezen sakk-fordulatán, szám lelhetővé teszi nekünk „N. fr. Pr." eme levelezése a munkásmozgalom fokát a medvék országában. Gyermekhalandóság. Az iparjárásokban növekvő gyermekhalandóság főokául hozza fel Neuman tanár Baselben azon körülményt, hogy általában s különösen azon gyári kerületekben, hol nők és leányok foglalkoztatnak — a nő munkája mindinkább a munkáscsalád fentartásának szükségesebb tényezőjévé lett, miáltal mindinkább rövidítetik az anyának a szülés előtti nyugalomra szükséges ideje, valamint a szülés után az utánszülött ápolására és táplálására megkívánt idő. Ha magának a nőnek, amint ez a gyári kerületekben nem gyér, a család fentartására szükségeseknek harmadrészét kell megszereznie, akkor munkaszünetelésük minden napja súlyosan esik a mérlegbe. S mikor Mühlhausenben a société industielle mindezek daczára keresztül vitte, hogy a nők ott a szülés előtti és utáni bizonyos számú hetekben a gyárba munkára nem mentek, akkor ennek mindjárt érezhető következménye volt a gyermekhalandóság jelentékeny apadása. Ugyanezen következése volt, könynyen magyarázható okokból, az angol gyári városokban 1860-ik évben a pamuthiány idején. Arról is értesülünk, hogy Svédországban , hol a gyermekhalandósági viszonyok folytonosan javulnak, hogy rendelvénynek, mely az anyák kötelességévé tette büntetés terhe alatt gyermekeit szoptatni, jó befolyása volt. Hasonlóképen tett jó hatást Glarus Cantonban a gyártörvény intézkedése 1864-ről, mely szerint női személyeknek a szülés előtt és után összesen 6 hétig gyárban dolgozni nem szabad. A táplálkozási tényező roppant fontosságát mutatja már azon körülmény, hogy az emésztési akadályoztatások azok, melyek a kis gyermekeknek felnyitják sírukat — Ez új bizonyíték, vagy helyesebben — mert ezen tény már régóta mindenki előtt ismeretes, aki ezen tárggyal foglalkozik — a tőkoszerű termelés összeférhetlenségének új bizonyítványa az emberiesség legegyszerűbb követeléseivel. A bourgeois urak semmiképpn nem ábrándoznak ezen tekintetben, ők nem vetkeznek öntudatlanul, hanem teljes öntudatukkal, az már az iparstatistika ellen tanúsított ellenszenvükből kiviláglik. Ezen ellenszenv csak rész lelkismeretnek magyarázható. Munkavásár. A bel- és külföld asztalosai Pestre való jövetettől szigorúan iizeznek. Arad. Itt is indult meg már egyszer a munkások szelleme. Vasárnap márczius 23-án gyűltek össze a ruhakészítő segédek értekezletre, melyben helyzetük felől tanácskoztak. El is határozták, hogy a munka jobbítassék 30% (százalék) bérfelemelés által és a gépek szabadon használhatók legyenek. Ezt felterjesztettük már a munkaadóknak. Felkérjük szaktársainkat ezen ügy kimenetele előtt az ide való meneteltől szigorúan inteni. Hesz H. Bécs, márczius 22-én. A Bécsbe való meneteltől szigorúan intetik! Elvtársak ! A nyergesek strikoja itt kitört svan kilátás, hogy legrövidebb idő alatt a szijjártóké fog bekövetkezni. Társak! kérünk tehát titeket, miszerint ereitekhez képest támogassatok, de mindenek előtt arra kérünk titeket, hogy a Bécsbe való menetelt tartsátok vissza. Levelek és segélyzések küldendők . Langl Ernőhez Bécs III. Brz. Löwengasse 29. Hübner K. választmányi tag. A nyergesek szakegylete nevében-