Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)
1905-10-18 / 209. szám
A Fejérváry-kormány kinevezése és programmja az általános választói jog eszméjének oly csatanyerése, amelyet nyomon kell, hogy kövessen a végső diadal. És annak a hatalmas erőnek a bizonysága egyúttal, mely benne foglaltatik s amelyet semmiféle mesterkedéssel sem lehet többé legyűrni. Az öntudatos proletárság küzdelmei történetének lapjain a mostani napok a siker, a teljesülés napjai közé fognak soroztatni. A kitartásnak, a fáradhatlan, emberfölötti harcnak, a csodás áldozatkészség fényes példáitól ragyogó küzdelemnek érlelődnek most a gyümölcsei. A Fejérváry-kormány kinevezése csak külső jelensége ennek. Mint ilyen azonban nagy fontosságú, nagy jelentőségű esemény ez — az egész válság során az első igazi esemény! Új formát ölt most a harc, új képe lesz a küzdelemnek, más alakulások következnek az eddigiek helyére, minden megváltozik, formálódik, alakul az új helyzethez képest — csak mi maradunk helyünkön, csak nekünk nem kell helyet változtatnunk, csak nekünk nem kell alkalmazkodnunk. Mi vagyunk, akik voltunk és maradunk, akik vagyunk, tántoríthatatlan harcosai a nép jogainak. SZEMLE, Budapest, október 17 Amin érdemes hajbakapni.. ugyanezen egyezmény alól és a maga részéről is szervezkednék sok, igen sok olyan mai függetlenségi kerületben, ahol a néppárt nélkül sohasem lehetett volna függetlenségi képviselőt megválasztani. Panasza van ma ugyancsak koalíciós támadás miatt a demokrata Aolgár-nak is. A koalíció esti szemétdombja a „Magyarország" egyetlen szóval sem vett tudomást a lapvezér Vázsonyi urnak békéscsabai szerepléséről. Ez több, mint amennyit Vázsonyinak a koalícióért hőn dobogó szíve elbír. Szerkesztői üzenetben önteti ki szíve keservét, amelyből búbánatosan ii ki a méltatlanul hallgatással bántalmazottnak keserűsége. A koalíció megvívhatatlannak híresztelt bástyáján ime egy nagy nap két léket is ütöttek. Nem az elvi eltérések ütődtek át a vastag falon. Nem a megoldásra váró feladatok kérdésében ütköztek össze a különböző kiegyenlíthetetlen fölfogások. A politika általános irányának, meg a részletkérdéseknek a dolgában szépen megfér valamennyi dudás egy csárdában. Az egyik a feudális reakció nótáját, a másik a polgári radikalizmus dalát fújja, de azért meg van az összhang. De a szomszéd mandátumának a tájékára ne kalandozzon el egyik párt sem, a másiknak hiúságát hallgatással meg ne sértse senki sem, mert akkor vége az egységes koalíciónak. Magyar ipart minden áron! A sárvári vérfagyasztó katasztrófa alkalmából megint kiderült, hogy mily lelkiismeretlen módon fejlesztik a magyar ipart. Évtizedek óta általánosa sóvárgás nálunk ipar után; minden áron, még a természetellenes fejlődés árán is erőszakolják gyárak és ipartelepek létesítését s a kormányhatalomtól kezdve a közélet minden tényezője valóságos lázas buzgalommal dolgozik azon, hogy az ipari statisztika mentül tündöklőbb legyen. Ebben a törekvésben egyetértenek mindannyian s az ezirányú hangzatos jelszavakkal olyan szemfényvesztést űznek országszerte, hogy minden kritika nélkül dobálja a törvényhozás a nép filléreit „iparfejlesztési célokra", ami alatt élelmes és befolyásos kapitalisták szubvencionálását s mindenféle állami kedvezményekkel való megajándékozását kell érteni. Az iparfejlesztési láz annyira elkábít Magyarországon mindenkit, hogy nincs, aki csak szóval is figyelmeztetne az erőszakos módon megteremtett ipar gazdasági következményeire s nincs, aki a sebtében felállított ipartelepeken követelne védelmi intézkedéseket — a munkások részére. Ilyen követelések a munkások köréből elég sűrűn hangzanak ugyan fel, sajnos azonban, a munkásság maga sem gondoskodik még arról, hogy követelései elég hatásos formában nyilvánuljanak meg s figyelmét és törekvéseit még a bérharcok sokkal inkább lekötik, semhogy munkásvédelemre vonatkozó követeléseit elég nyomatékkal és elég hatályosan juttatná kifejezésre. Az intézkedésre hivatott kormány pedig egész tehetetlenül áll a kapitalisták jól szervezett érdekcsoportjával szemben. Nemcsak tehetetlenül, de jórészben közönyösen is, mert legfőbb gondját természetesen neki is a kapitalisták érdekeinek megoltalmazása képezi s e feladatának teljesítése közben szándékosan, vagy a befolyásos összeköttetések által elnémítva, és munkásokat a kizsákmányolás martalékául minden védelem nélkül engedi át. Így történhetik meg, hogy milliókat, külföldi és klerikális tőkét, fektetnek be egy ipari vállalatba, mely nem is Magyarország számára termel, de csupán csak azért létesítik itt, mert nálunk olcsó a munkaerő és olcsó a munkás élete. A milliós befektetésnek természetesen dúsan kell jövedelmezni, s így nem jut néhány ezer korona sem arra, hogy a máskülönben is vérig kizsákmányolt munkás testi épsége és élete megóvására a legprimitívebb intézkedések is megtétessenek. Van ugyan egy nevetségesen silány törvényünk a balesetek elhárítása iránti óvintézkedésekről és iparfelügyeletről, de ugyan kinek volna bátorsága egy törvénynek végrehajtását megkövetelni, mikor a nagytőkéről, esetleg magas állású tőkések érdekeiről van szó? Az egész iparfelügyelet, — mint azt mi már számtalanszor kifejtettük, — egy fakovát sem ér, mert nemcsak hiányosan, sokszor a szakértelem teljes hiányával történik, de az iparfelügyelőknek intézkedési joga nem lévén, a szolgabiráktól, jól értsük meg, a magyar szolgabiráktól és rendőrkapitányoktól függ, szereznek-e érvényt az iparfelügyelő óhajainak vagy sem.Nincs tehát gondoskodás a munkások egészségéről és életéről, nincs gondoskodás a baleset következtében szerencsétlenül jártak segélyezéséről, a tőke rokkantjai és nyomorékjai a közjótékonyság gondoskodására utaltatnak, az özvegyek és árvák pedig az utcasarkokon várhatják az irgalom filléreit. A sárvári rémes katasztrófának azonban aligha lesz meg az a hatása, hogy a kapitalista államot becsületes szociálpolitikára serkentse. Továbbra is kapkodnak majd mindenféle rendeletekhez, de a munkaidő szabályozására, az egészségre ártalmas ipari vállalatok megrendszabályozására s a szükséges óvintézkedésekre — ha ezek költségesek — ezentúl sem kerül a sor, mindaddig, mig a munkás élete oly olcsó marad. A munkásságra hárul tehát a kötelesség, hogy érdekeit e téren is megvédje s addig is, mig politikai küzdelmei sikerre jutnak, az államot becsületes és hatályos munkásvédelmi intézkedésekre kényszerítse. A néppárti Alkotmány ma Szelíd figyelmeztetés" címen kegyetlen fenyegetéseket irányít a függetlenségi párt felé. A függetlenségi párt ugyanis népgyűlést tervez Szombathelyen, amit a néppárt szerzett jogai megsértésének minősít. A néppártnak, hogy mi címen, azt tudja ki, szerzett joga van népgyűlések irányában Szombathely városára s nem akarja tűrni, hogy ott függetlenségi gyűlést tartsanak. Figyelmeztetjük a 1. függetlenségi pártot — igy i — ne szegje meg ezt az egyezményt és respektálja a néppárt jogait, — mert ellenkező esetben a néppárt feloldozottnak érezné magát munkásországának. „Az emberi jog! Az emberi jog!" „A haza! A haza!"*) Ez a zene, a nagy kórus a mise. Miért ne higyjünk? Hinni azt, hogy van valami nagy dolog a levegőben, hogy valami nagy dolog jön a világba az Ígéretek e városából . Nem, dolgoznom kell. Bemegyek a szokott kávéházba. Ugyanaz-e? A diákhangoknak ugyanaz a kórusa. Mint máskor, száll sűrün a füst felfelé és kedveseik szemét cigaretta füstje szép zománccal ellepi. De tévedek-e? Nem piszkosabbak e ma az arcok? Ni, itt az én bolgárom ! Vagy román, vagy szerb vagy micsoda. Egyedül, elgondolkozok mint máskor. De reám néz. Most először. Bizonyára nem érzi már belül azt a haragot, ha az ajtó nyilik. Talán úgy érzi mint én, — valahányszor az ajtó nyilik — hogy kivin a Boul Midiben egy bimbó pattan. Talán azon kapja rajt magát, hogy hallgatja a hárfa mellett csendülő szerelmi dalokat. Nem, még nem. Még nem. * Mert ne hidd, hogy itt a tavasz! Még ne vesd le a téliruhát! Tavasz, tavasz, hangzott gyakran a gondolat és a munka az Ígéretek városában. Tavasz! Új idő! Ne hidd ! Ne hidd ! Mert azok a néhány kevesen, akik az első tavaszt érzik, amikor itt van, már éltek és szenvedtek vala, amikor a téli tavasz jön. És akik a tavaszt csak akkor veszik észre, amikor itt a szénagyűjtés ideje, soha sem hallották a bimbók fakadását. Ne fagyj, ne higyj az első tavaszban te, aki nem hordod őt magadban ! Zord napok, útj fagy jön még. És ezek megkívánják a legnagyobb egészséget. *) Újságcímek. NÉPSZAVA 1905. október 18. As alkotmányválság. Harc az általános választói jogért. (Saját tud,Síitánktól.) Budapest, október 17. A Fejérváry-kormány kinevezése a hivatalos lap holnapi számában megjelenik. Egyben királyi kijelentés keretében megerősítik majd, hogy a kinevezés a király által jóváhagyott programm alapján történik. A programmot azonban hiteles formájában még nem ismerjük. A bennünket legélénkebben érdeklő általános választói jog kérdésében is mindenfelé megszorítást, csonkítást jeleznek jobbról-balról egyaránt. A programii többi részének még a körvonalait sem ismerjük határozottan. A legközelebbi napok a minisztérium megalakulásával egyetemben teljes világot vetnek majd az összes részletekre is. Azoknak ismerete nélkül, puszta feltevések alapján, ítéletet alkotni nem akarunk. Az új kormány, Fejérváry Géza báró miniszterelnök, Vörös László kereskedelmi miniszter és dr. Popovics pénzügyminiszteri államtitkár ma délben hazaérkeztek Bécsből. Fejérváry báró bécsi útjának eredménye az, hogy a király újból őt bízta meg kormányalakítással ama, programm alapján, amit egy régebbi minisztertanács határozata alapján mutatott be a királynak. A miniszterelnöki kinevezést a hivatalos lap szerdai száma fogja közölni, meghagyván egyben Fejérvárynak, hogy a kormányalakításra nézve tegye meg előterjesztéseit. A királyi kéziratban lesz olyan részlet is, amely a Fejérváry-minisztérium újból való kinevezését meg fogja okolni. A kormányzati programm, amelynek elfogadásával nevezte ki újból a korona a Fejérváry-kabinetet, csak később fog nyilvánosságra jutni. Az új kormány szakminisztereinek kinevezését a hivatalos lap szombati száma fogja közölni. A megüresedett három tárca új gazdájával különféle nevek kerültek forgalomba. Tisztára puszta kombináció valamennyi. Széchen Miklós grófról, akit a király sze