Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-28 / 151. szám

1914 junius 28. •Ilii I— !•• MII I !!• !• I • llll — II NÉPSZAVA Ilii •• Il—IIM II I II •• I ••! 1 !•! IIBII III >" vaslat indokolásából csak a tradícióra való hi­vatkozás fogadható el, mert, hogy a társada­lom és államhatalom közötti kapcsolat föntar­tását, a vármegye lakossága részéről bizalmat élvezve, a főispán biztosítsa, arra semmi kilá­tás nem lehet, mert a főispáni állás a közigaz­gatás demokratizálódását éppen nem szolgálja, lévén határozottan arisztokratikus, tehát a he­lyes fejlődésnek útjában álló intézmény. A fönnálló törvények a főispán jogkörét szinte példátlan nagyra szabják. Felelőssége semmi. Biztosítékot csak személyi tulajdonai nyújta­nak. Az új javaslat a jogkört tágítja, a felelős­ség­ megállapítása nélkül. Egy ilyen közfunkcionárius csak arra a sze­repre jó, amit eddig is betöltött. A mindenkori kormány pártpolitikai céljainak előmozdítá­sára és uralmának föntartására, amiből a köz­igazgatásnak előnye nem, csak hátránya lehet. A most már vele egy rangosztályban levő alispán, mint teljesen állami tisztviselő, sok­kal jobban láthatná el a főispán közigazgatási jogkörének területén az államhatalom képvise­lőjére háruló feladatokat és eredményesen tarthatná föl a vármegye társadalma és a­ kor­mány közötti kapcsolatot is, mert hivatali ha­talmának a felelősség súlyával kiegyenlített összhangja, állásának demokratikusabb jellege, a vármegye közönsége és társadalma részéről inkább biztosítják részére pártkülönbség nél­kül a tiszteletet, tekintélyt és bizalmat Az 1907 : LX. tc. által a vármegye részére biztosított jogok képviseletére hivatott tábla­bíró igen szép, hagyományos címet visel, de az a meggyőződésünk, hogy ezeknek az érdekek­nek nagyon vérszegény képviselője, sőt a köz­igazgatási szervezetnek valóságos „Pry Pál"-ja lesz, ha az 51. § első bekezdésének intézkedése, amely a gyakorlatban arra vezet, hogy mindig későn értesül, valahányszor a­ fölírási joggal élnie kellene, föntartatik. Egyénisége szerezhet majd tekintélyt, de hivatása aligha lesz meg­becsülés tárgya. Célszerűtlen és szerencsétlen kísérlet a memorandum szerint a járási bizottságok önkormányzati testületté alakítása, amely­ben pedig Tiszáék mint jogkiterjesztéssel dicsekednek. "A jegyzők fölfogása szerint az egész államosítás, ahogy a kormány ter­vezi, félmunka, úgy néz ki, mintha a kor­mány alapfalak nélkül, a főfalakat a tetőhöz akarná ragasztani. Sürgetik a szolgálati pragmatikát és az új községi törvényt. A miniszter, aki még nem ismerte a me­morandum tartalmát, kilátásba helyezte a küldöttség előtt, hogy „lehetőleg" fölhasz­nálja a javaslat végleges szövegezésénél a memorandum kritikáját. Az államtitkár pe­dig „megnyugtatta" a küldöttséget, hogy az államosítás tovább fog folyni: készül a köz­ségi törvény, reformálják a városokat, álla­mosítják az ország rendőrségét, gyorstalpal­nak új fővárosi törvényt is. A jegyzőket­ta­a legrosszabbul fizetett fekete minimális órabére is 47 fillér, az ügyesebb napszámosé (rendesen fehérbőrű) 1 koronáig is fölmegy, szakmunkás 3, sőt 4 koronákat is kereshet óránként Ingyen lakás, nevetségesen olcsó élelmezés, ingyen uta­zás, ingyen világítás, ingyen jég, olcsó ruház­kodás, a gyerekeknek ingyen iskola, ingyen klubok, olvasótermek, ingyen orvosi kezelés, stb. mellett ennek a bérnek kétszeres értéke van: a csatornázó szakmunkásról nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy hét alatt többet keres, mint a magyar szakmunkás egy hónap alatt Ezt a rengeteg költséget, amibe a munkásság helyzetének tűrhetővé tétele a trópusok alatt kerül, nem valami önzetlen proletárimádat adatja ki az amerikai kormánnyal, hanem az a praktikus tapasztalat, hogy gyors és jó mun­kát csak a tűrhető helyzetben élő munkás pro­dukál Ha valahol, akkor a Panama-csatorná­nál kifizeti magát a szociálpolitikai befektetés, mint a sztrájkellenes biztosítás költsége. Az építkezés kezdetén, amikor még nem alakult ki Goethals ezredesnek, az üzem katonai abszolu­tizmussal uralkodó parancsnokának szociál­politikai rendszere, zavarok fenyegettek, sztrájk készült agitátorokat utasítottak ki a területről, Goethals rendeletet adott ki, hogy minden elégedetlent menten bocsássanak el és ingyenjegyet adjanak neki a hazai hajóra... Ekkortájt tették rendszerré a tanult és tanulat­lan, az arany- és ezüstvalutával fizetett munká­sok mesterséges elválasztását (még az élelmi­szer-áruló üzemekben is külön pénztárnál kell, bár ugyanazon az áron vásárolniuk, külön kocsi­ban utaznak a vasúton, gyermekeiknek külön iskoláik, maguknak külön klubjaik vannak, stb.). A fajok és nyelvek különbözőségét alapján megnyugtatta ez az ígéret, de az ország annál több aggodalommal nézhet az új ter­vek elé.­­Az Állami Tisztviselők Országos Egye­sülete a tervezetek dolgában június 28-ára sürgősen rendkívüli közgyűlést hívott össze. A közgyűlés elé a kormányhoz intézendő emlékiratot terjesztenek, amely a közigaz­gatási javaslatokkal foglalkozik. A memo­randum mindjárt kezdetnek bejelenti, hogy a javaslatok az állami tisztviselők körében „lesújtóan fájdalmas csalódást" okoztak. A legfontosabb sérelmeket ebben a két pontban foglalják össze: 1. A vármegyei tisztviselők automatikus előlépés­ét rendező 1912. évi LVII tc.-et „A vár­megyei alkalmazottak kinevezéséről" szóló törvényjavaslat a magyar törvénytárból telje­sen kitörölni szándékozik. 2. A benyújtott javaslatokkal egyidejűleg nem nyújtatott be az állami alkalmazottak összes modern jogállamhoz méltó szolgálati pragmatikájáról szóló törvényjavaslat és ,,A vármegyei közigazgatási alkalmazottak lénye­gesebb személyi és szolgálati viszonyairól" szóló (1063. sz.) törvényjavaslatban, sőt annak indokolásában a pragmatika leglényegesebb követelményéről, a független fegyelmi bíróság­ról szó sem esik, az úgynevezett „szolgálati érdekből való áthelyezés" intézménye pedig törvényileg és széles arányokban nyer polgár­jogot. Megokolásképen ahhoz a kéréshez, hogy ezeken a sérelmeken segítsenek, a következő megjegyzéseket fűzi az emlékirat: Teljes mértékben osztjuk ugyanis „A vár­megyei közigazgatási alkalmazottak kinevezé­séről" szóló (1062. sz.) törvényjavaslat indoko­lásának azt az álláspontját, amely szerint: „A köziggazgatás nagyfontosságú nemzeti és szociális feladatainak megoldásához egysége­sen szervezett, egységes és szakszerű irányítás alatt egyöntetűen, szabatosan, pontosan mű­ködő gépezet kell, amelyben az egyes alkotó­részek gondos megválasztása és megfelelő el­helyezése biztosítja az egész gépezet súrlódás és zökkenés nélküli összevágó működését." Ehhez csupán azt tesszük hozzá, bár ez folyik az előzményből, hogy e „gépezet" kerekei és csavarjai érző és gondolkodó emberek, öntuda­tos polgárnők és szavazó polgárok, akiktől, ha a meszekolás ..egyéni rátermettség"-et, „helyes érzék"-et ,.szakképzettség"-et, „gyors és biztos ítélőképesség"-et vár — és jogosan vár —, meg kell adni azoknak az anyagi jólét föltételeit, a tisztes alap­javadalmazást és a bizonyos ha­tárig biztos előmenetelt, de meg kell adni a közérdek és közigazság, a törvény és alkot­mány iránti hűség feltételeit, a kötelességeket és jogokat szabatosan körülíró és a független fegyelmi bíróság palladiuma alá helyezett szol­gálati pragmatikát is. Nosan kiélezik: a tanult jenki-proletárnak szinte módja sincsen a képzetlen néger, hindu, indián munkásokkal való érintkezésre, de még az olasz és spanyol munkásokkal sem beszédes. Az amerikai „elit"-munkást sikerült egészen meghódítani a sportversenyeknek és szabad idejét nem a hazai proletárproblémákon, ha­nem a panamai labdaversenyeken való gondol­kodás foglalja le. Az amerikai nagyüzemeknek sporttrükkje bevált itt is : a sport proletárlel­ket tompító intézménnyé lett Meg kell azonban adni, hogy nem kapzsiság­ból alkalmazták ezt a trükköt, hogy az üzem­vezetők nem anyagi érdekből akarják biztosí­tani az üzem zavartalan menetét ilyen kapita­lista fogásokkal. Ugyanaz a Goethals, aki az agitátorokat kitiltotta a csatorna mentéről, erőteljesen lépett föl a tisztességes bérek érde­kében is és nemcsak azt a munkást ítélte rög­tönös elbocsátásra, aki a munkahelyen ponto­san meg nem jelenik, hanem azt a munkaveze­tőt is, aki nem beszél udvariasan a munkások­kal. Csúfolták is érte eleget de — Frazer meg­figyelése bizonyítja — a csatorna mentén nincs is káromkodás munka közben, szinte szalonba való hangon kérik a munkást, hogy tegye ezt vagy azt és az eredmény : szívesebben teljesí­tik a kérést, mintha parancs lenne. Goethals megcsinálta azt a csodát, hogy ka­tonai fegyelmet tart fönn katonai hatalom nél­kül, de jó bérrel, munkáskíméléssel, emberi bá­násmóddal. A nagy üzemvezetés technikájának egyéb te­rein is minta lehet ez az üzem. Amint takaré­koskodnak a munkás javára még azzal is, hogy olcsó ruhamosót állítottak, úgy takarékoskod­nak a drága munkaerővel­­­ az állam javára. Ilyen hangon, ilyen elkeseredéssel védel­mezi a tisztviselők szabadságjogait és köve­teli a pragmatikát az emlékirat amelynek tanúbizonysága szerint az államosító javas­latokkal a tisztviselők között talán kortese­ket tud szerezni magának a kormány, de ott, ahol a szavazás titkos, szavazókat nem fog szerezni. A jövő választásokon bizonyára kifejezést fog adni a tisztviselői kar, ahol csak teheti, annak az elkeseredésnek, melyet ez az emlékirat tükröztet. A pomázi basa még mindig nem nyugszik, még mindig ragaszkodik ahhoz az elvéhez, hogy a járásban nincs gyülekezeti jog mun­kások számára. A legutóbbi gyűlést azzal az ürüggyel tiltotta be, hogy a gyűlés napján, azaz vasárnap — vasárnap van. Ilyenkor a csendőrőrsök el vannak foglalva. Nem volna nehéz az ilyen ürügyeket azzal szállítani le a maguk értékére, hogy bebizonyítja az em­ber : ezzel a logikával télen be lehet tiltani a gyűlést, mert hideg van, nyáron, mert me­leg van és tavasszal, mert mindig esik az eső. El lehetne mondani azt is, hogy a csend­őrség elfoglaltsága közömbös a gyűlést össze­hívókra nézve, hiszen a szónokok nem a csendőröknek, hanem a munkásoknak akar­nak beszélni és csendőrökre gyűléseken semmi szükség nincs. A főbíró konokságával azonban sem­­viccesen, sem komolyan fog­lalkozni nem érdemes már a nyilvánosság előtt hanem a vármegyeház uraihoz kell appellálni: mikor lesz már vége ennek a gyalázatos és tűrhetetlen jogfosztásnak ? / 3 A választójogi vizsgák Újpesten befeje­ződtek, 2760 vizsgázó közül csak 10 bukott el, viszont a jelentkezők közül, mintegy 2000 elmaradt. Remélhetőleg az elmaradtak jó­része azért nem tett eleget a­­vizsgázás köte­lességének, mert időközben megszerezte a bizonyítványát és így a vizsgázás fölösle­gessé vált rájuk nézve. A munkáltató terrorizmus az Országos Pénztár igazgatóságának tisztviselőt vá­lasztó ülésén abban nyilvánult meg, hogy a munkáltató uraknak az a töredéke, amely minden áron munkásgyűlölőket akar a pénz­tárra hivatalnokoknak kényszeríteni, távo­zásával akarta lehetetlenné, tenni a válasz-45 ezer munkás ereje rengeteg erő, — de mi lenne a feladathoz képest gépek nélkül ! Néhány szám elég lesz jellemzőnek a munka mekkoraságára: A csatorna a partmenti tenger­mélyítés hosz­szával 81 kilométer s hogy ezt a csatorna­ágyat megteremthessék, annyi föld-, kő- és iszap­anyagot kellett kiásni­­és elhordani, hogy az a tehervasút, amelyre ráraknák, 155 ezer kilométer hosszú lenne, azaz négyszer körül­érné a földet , ehhez a tömeghez hozzá kell még számítani az előre nem látott földcsu­szamlásokat amelyek vagy 15 millió köbméter földet zuhintottak rá a már kiásott csatorna­ágyra ! Ezeket az elképzelhetetlen tömegeket évszázadok alatt sem lehetett volna kiásni és eltalicskázni. Az amerikai mérnök rövidebb úton járt el, fölrobbantotta a kő- és földtö­meget (negyedmillió kilogram dinamit fogyott el), azután óriási darukkal kanalaztatta föl a törmeléket, kocsikba rakatta és a vonatok szá­zaival vitette tovább az emberi kézimunkának szinte teljes kiküszöbölésével. Vagy száz daru­óriás dolgozik a csatorna mentén, közülük 14 olyan, amelyik 1050 mázsát emel, 32 pedig 850 mázsát szed föl a földről, rak vagonokra egy­szerre és­­ egyetlen munkás felügyelete alatt. 158 lokomotív van állandóan üzemben, naponta átlag 175 tehervonat teszi meg az útját a mun­kahelyről a feltöltendő mocsárig, de volt egy nap, amelyen 333 vonat 1.280.000 mázsa földet hurcolt el. Minden vonaton egy vonatvezető, egy fűtő, minden rakodódarun egy gépész , és a daru fölszedi a tonnák százait szépen elosztja a vagonokba, a vonat elmegy, a daru óriási kanala újra kotor és mire más vonat áll alá, már abba szólja a föld, a kő­­tonnáit.

Next