Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-08 / 159. szám
10 Tróntermet tessék venni! Minden mulandó en a világon, kedves felebarátaim! Hatalmat keletkeznek és hatalmak pusztulnakel. Mi minden árverésre kerül ezen a világon, kedves felebarátaim, még a trónokat is ellicitálják. A hatalom, a nép fölött való uralkodás szimbólumát éppen úgy megtapogatja az árverési hiéna, mint az én zálogban veszett téli kabátomat vagy kedves feleséged piacra dobott fehérneműit. Minden egyenlő lesz valamikor, drága felebarátaim és mindnyígan a licitálók kezeire jutunk és eldobolják az én hizámat, a te utolsó párnádat és egyik-másik uralkodónak a legutolsó trónját is. Igenis, a portugál királyság utolsó ingóságait most ütötték dobra Lisszabonban, ahol eilicitáltak egy trónt is. Az új köztársaságnak semmi szüksége nincs erre a bútordarabra. Beleesnek a moly, kirágnak az egerek. A múzeumban se sok látogatója akadna. Mit nézzen az ember olyan trónon, amelyre már csak a múzeumszolgák ülnek le beszélgetni Aztán a köztársaság azt akarja, hogy pusztuljon a területéről minden olyan valami, ami a régi monarchiára emlékeztet. Hiába siránkoztak a királypártiak, hogy ne licitáltassa el a kormány a trónterem berendezését a trónnal együtt, mert mi lesz, ha mégegyszer beüt a királyság, mire ül a király, állva csak nem uralkodhatik — a köztársasági kormány hajthatatlan maradt és mindent ellicitáltatott. Most került sorra a portugál királyokkal rokonságban volt II. Don Pedro brazíliai császár ingóságainak az elárverezése. A trónterem berendezése, a baldachinostrónszék, egyéb bútorzat és egy toalett-garnitúra került dobra. Nem igen törekedtek értük az uralkodók vagy a milliomos műgyűjtők és így az egészet régiségkereskedők nem •-•i^vwy,«^« i..niJ.Ww Nejitóalvára, valamelyik régiségkereskedés kirakatában láthatjuk majd a braziliai császár trónját. Aki nem sajnálja érte a pénzt, megveheti és ha úgy tetszik, a délutáni szunyókálást benne végezheti. Egyébre márnem igen alkalmas, mert császári hatalmat és népet bajos licitáción venni vagy kereskedés útján beszerezni. — A suffragettek. Az angol királyi pár úton van Skócia felé. Amikor Edinburgba érkeztek, a suffragettek petíciót akartak a király kocsijába hajítani. A pályaudvarral szemben korcsma van, ennek az erkélyére állt két suffragett és amikor a vonat a pályaudvarról kirobogott, egy papírgolyót dobtak el. Kísérletük azonban nem sikerült, a papír a földre esett. A két nőt azonnal letartóztatták. A tömeg bántalmazni akarta őket, de a rendőrség megvédelmezte a sufragetteket. Azt a suffragettet, aki vasárnap behatolt a Buckingham-palotába és akinek ridiküljében két, éles golyókkal töltött revolvert találtak, az elmeállapotának megvvizsgálásával megbízott orvosok gyógyíthatatlan elmebetegnek jelentették ki. Tűz volt a tűzoltók jubileumán. Kőhalom erdélyi szász községben az önkéntes tűzoltóegyesület 25 éves jubileumán éppen, mikor az összesereglett vendégek az ünnepi banketten mulatoztak, hirtelen tüzilárma riasztotta meg az ünneplőket. Az oláh negyedben kigyulladt egy pajta és a váratlanul kerekedett viharban a tűz olyan rohamosan terjedt, hogy rövid idő múlva hét nagy szűz és sok kisebb melléképület csaknem egyszerre lángban égtek. Az ünnepélyre egybegyűlt kőhalmi, brassói és segesvári tűzoltócsapat azonnal a vész színhelyére sietett és gyorsan megakadályozta a tűz terjedését. Eltűnt fiuk. A főkapitányságon kedden öt fiú eltűnését jelentették be. Az eset azért feltűnően érdekes, mert mind az öt fiú tizenhárom éves. Bináth Miklós 13 éves, eltűnt a Ferenckörút 36. szám alól. Horváth György soproni születésű, 13 éves, Bécsből Bory Dénes 13 éves, István út 16. szám alól. Rozenfeld József 13 éves, a Csap utca 1. szám alól. Selinger Miksa 13 éves, a Csillag utca 2. szám alól. A rendőrség az eltűnt fiukat nyomozza.— Egy virágzó iparág. A leánykereskedésen kívül még egy virágzó iparág van Magyarországon, a pénzgyártás, bár ezzel kissé nagyobb kockázat jár. Az utóbbi napokban néhány lapényi kereskedő feljelentést tett a rendőrségen, hogy Lapényben pár nap óta tetemes mennyiségű hamispénz került forgalomba. A rendőrség nyomozást indított, amelynek eredményeképen letartóztatta Teutsch Ferenc lupényi szerelősegédet, akinél tizenkét hamis ötkoronás volt. Hosszas faggatás után Teutsch bevallotta, hogy egy pénzhamisító bandának a tagja és hogy a pénz forgalomba hozatalával ő volt megbízva. Teutsch megnevezte a banda tagjait, akiket a rendőrség letartóztatott. A vallatásnál kitűnt, hogy a banda feje Dusek András volt, aki pankotai illetőségű s akit Aradról küldtek Lupénybe, hogy vasúti munkálatokat teljesítsen. Hamis 2 és 5 koronásokat gyártottak le ezekből, vallomásuk szerint, eddig 4000 koronát hoztak forgalomba. A pénz Dufek pankotai lakásán készült, amelynek padlásán volt elrejtve a gép. Innen hozták be kéthetenként a hamis pénzt és adták át Teutschnak értékesítés céljából. Munkaközben, Zebegény és Nagymaros között a zsolnai gyorsvonat elgázolta szerdán Varga József és Szilasi távírómunkásokat. Varga meghalt, Szilasit súlyos sérülésével a váci kórházba szállítotték. — A menyasszony oroszlánjai, Emerson D. Dietrich állatszelidítő borzalmas véget ért vasárnap Chicagóban. Egy seprőnyéllel bement a ketrecbe, amelyben hat kölyökoroszlán volt. McCord, az állatok őre figyelmeztette, hogy jó lesz villát vinni magával, de Dietrich visszautasította, hisz az oroszlánok még fiatalok s porozással is szelídre verheti őket. Amikor belépett a ketrecbe, az egyik oroszlán, Teddy, játszani akart vele, de Dietrich erélyesen rendreutasította. Négy oroszlán gyanúsan morogni kezdett, Teddy pedig egy óvatlan pillanatban a hátára ugrott. Ekkor a többi négy oroszlán is nekitámadt s borzalmasan marcangolni kezdte. Dietrich időnként kiszabadult karmaik közül s halálfélelemtől reszketve kiabált, hogy adják be neki a villát. A hatodik (legöregebb) oroszlán, amely nőstény volt, a kölykök és Dietrich közé vetette magát, meg akarván védelmezni az állatszeliditőt, de a vérszagtól földühödt oroszlánok a nőstényt ellökték, újra Dietrichre vetették magukat s nemcsak marcangolták, de már falni is kezdték. Mire segítség érekezett, az állatszelidítő már kiszenvedett s holttestét csak ugy tudták kampóval kihúzni a ketrecből, hogy, kábitószert fecskendeztek az oroszlánokra. A gyilkos oroszlánok Adgie Castillo cirkusztulajdonos állatai voltak, akivel Dietrich jegyben járt s nemsokára lett volna az esküvő. — Eltűnt ügyvéd. Néhány nap óta eltűnt dr. Casparek lembergi ügyvéd. Hir szerint egynegyed millió koronát sikkasztott el ügyfeleitől. Ezt az összeget Casparek egy nagyarányú mozgófényképszínházban vesztette volna el. — A trafikos, aki haragszik a szocialistákra. A trafikosok rendesen a kormányra haragusznak, amely kizsákmányolja őket és olyan kevés jutalékot ad nekik, hogy abból ugyan megélni alig lehet. Dörner Ignác úr, a Sziv utca 28. szám alatti trafik tulajdonosa kivételesen a szocialistákra haragszik, ámbár ők nem zsákmányolják ki a trafikosokat, sőt a trafikosok nagy része a szociáldemokrata munkásoktól él. Nem olyan nagy ember Dörner úr, hogy az ő haragjáról érdemes volna megemlékeznünk, de Dörner úr kissé túlságosan nyíltan hangoztatja érzelmeit és egy iparost, egy idősebb embert, aki nem tudta, hogy a trafikban Népszavát nem árulnak és a lapot meg akarta vásárolni, csirkefogónak nevezte, sőt azt is kijelentette, mindenki csirkefogó, aki ezt a lapot olvassa vagy vásárolja. Miután a környéken nagyon sok szociáldemokrata munkás lakik, akiket Dörner úr, ha nála vásárolnának, szintén csirkefogóknak nevezhetne s miután a munkások között vannak olyanok, mégpedig nagyon sokan, akik az ilyen szóra nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sértést követnének el a trafikos áron, talán célszerűbb, ha az elvtársak ebben a trafikban min, vásárolnak e... Népszavát...* — „Kórház-ügy". (Kórházat a száguldó guillotine áldozatainak!) „Kórház-ügy". — ezt a szerény címet viseli az a kis, érdekes röpirat, amely ma érkezett szerkesztőségünkbe és azzal az indítvánnyal lép a nyilvánosság elé, hogy a törvényhozás kötelezze a villamostársaságokat külön balesetkórházak föntartására. A röpirat, amelyet egy budapesti könyvkereskedő írt, részletesen kifejti, hogy miért van szükség balesetkórházra. Elmondja, hogy a fővárosban ma a villamostársaságok a kórházak legnagyobb szállítói. Évenként ezrekre rúg azoknak a száma, akik a villamosok kerekei alól kerülnek a kórházakba, ahol hetekig, sőt hónapokig elfoglalják a helyet azok elől, akik másmilyen betegségükkel kórházi ápolásra szorulnának. Az elgázolt emberek, akiket a villamosok tesznek tönkre egész életükre, a legtöbb esetben maguk tartósnak viselni a kórházi költségeket, úgy hogy évenkint százan és százan válnak anyagilag is koldusokká amiatt, hogy a pesti villamosok embervérben fürösztik meg kerekeiket Minderre való tekintettel a kereskedő azt indítványozza, hogy a villamostársaságok a saját költségükön állítsanak föl egy-egy kórházat, amelyben ingyen ápolást nyújtsanak a villamosok áldozatainak. A milliomos társaságok ezzel eleget tennének kötelességüknek és egyúttal segítenének a pesti kórházmizériákon, mert helyet csinálnának a közkórházakban az azokból kiszorult szegény betegeknek. A lelkes röpiratba a két nagy nyomatott oldalra terjedő indítványát a minisztériumok, képviselők, törvényhatósági bizottságok és az egész polgárság figyelmébe ajánlja, remélve, hogy a közérdeklődés majd rászorítja a törvényhozást arra, hogy az indítványt a jelzett formában megvalósítsa. Az indítványozó könyvkereskedő példája azt mutatja, hogy vannak még naiv emberek a fővárosban. A derék polgárember azt hiszi, hogy a bőven és helyesen megokolt indítványa nyomán a kormány és a főváros hatósága nyomban sorompóba lép a hatalmas villamostársaságok ellen. Mekkora naivitás ! Ha a kormány és a főváros tesz valamit a villamosügyben, az csak a dúsgazdag társaságok javít, szolgálhatja, a közönség minden esetben csak kiszipolyozott adófizetője és áldozata marad a nagykapitalista vállalatoknak. Egyébként, ha az indítvány valamely csoda révén valóra válna, még mindig kétséges maradna, hogy megoldaná-e a kérdést. Várjon az az ápolás, amit a villamostársaságok nyújtanának, megfelelne-e a célnak ? Mi — és azt hiszszük, velünk együtt nagyon sokan—nem kérnénk abból a gyógykezelésből, amit Hüvösék és Sándor Pálék juttatnának áldozataiknak a „balesetkórházakban", mi Tüzek Oroszországban. Oroszország nyugati részén, hatalmas kiterjedésű erdőségében, több nap óta nagy tűz dühöng. Pétervár környékén és a varsói vasút mentén nagy kiterjedésű tömegterületek állanak lángokban. Dwinsk és Ljuzin kerületekben a tűz katasztrófális jelleget öltött. A tűz 5000 deslatina területet borított lángba. A tűznek nagy területen buza-és egyéb vetések is áldozatul estek. Szaraja Kussa községet a végpusztulás fenyegeti. Opocska kerületben a nagy szárazság folytán kigyulladtak az erdő,ségek, ugyanigy Tichwin kerületben is. Nagyszámú fatelep a tűz martaléka lett . A vasút kerekei alatt. Kedden délután a szegedi gyorsvonat Cegléd és Pilis állomások között hirtelen megállott a nyilt pályán. Valaki a vonat elé dobta magát. Az utasok izgatottan néztek körül és a következő pillanatban egy szőkehajú leány bújt ki az utolsó vagon alól és lefutott a mezőre. Az utasok hozzárohantak, de mire odaértek a leány hanyatt esett A vonaton orvos is volt, aki megvizsgálta az eszméletlen állapotban levő leányt és az utasok megnyugvására konstatálta, hogy az életuntnak semmi baja nem történt A lokomotív, az összes vagonok keresztülszáguldottak a leányon, de nem érintették testét mert szerencsésen éppen a sínek középső részére esett amikor a gyorsvonat keresztülment rajta. A vasúti alkalmazottak fölemelték a leányt, lefektették egy elsőosztályú fülkébe. Csak hosszas vallatás után mondotta meg a nevét P. Zsófinak hívják, Albertirsán gróf Szapáry, Istvánéknál volt szobaleány. Elbocsátották, és elkeseredésében akart meghalni. » NÉPSZAVA 1911 Julius 8.