Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-08 / 159. szám

10 Tróntermet tessék venni! Minden mu­landó e­n a világon, kedves felebarátaim! Hatalmat keletkeznek és hatalmak pusztul­nak­­el. Mi minden árverésre kerül ezen a vilá­gon, kedves felebarátaim, még a trónokat is ellicitálják. A hatalom, a nép fölött való uralkodás szimbólumát éppen úgy megta­pogatja az árverési hiéna, mint az én zá­logban veszett téli kabátomat vagy kedves feleséged p­iacra dobott fehérneműit. Minden egyenlő le­sz valamikor, drága felebarátaim és mindnyígan a licitálók kezeire jutunk és eldobolják az én hizámat, a te utolsó pár­nádat és egyik-másik uralkodónak a leg­utolsó trónj­át is. Igenis, a portugál királyság utolsó ingó­ságait most ütötték dobra Lisszabonban, ahol eilicitáltak egy trónt is. Az új köztársaság­nak semmi szüksége nincs erre a bútor­darabra. Beleesnek a moly, kirágnak az egerek. A múzeumban se sok látogatója akadna. Mit nézzen az ember olyan trónon, amelyre már csak a múzeumszolgák ülnek le beszélgetni Aztán a köztársaság azt akarja, hogy pusztuljon a területéről minden olyan valami, ami a régi monarchiára em­lékeztet. Hiába siránkoztak a királypártiak, hogy ne licitáltassa el a kormány a trón­terem berendezését a trónnal együtt, mert mi lesz, ha mégegyszer beüt a királyság, mire ül a király, állva csak nem uralkod­hatik — a köztársasági kormány hajthatat­lan maradt és mindent ellicitáltatott. Most került sorra a portugál királyokkal rokonságban volt II. Don Pedro brazíliai császár ingóságainak az elárverezése. A trónterem berendezése, a baldachinos­­trón­szék, egyéb bútorzat és egy toalett-garni­túra került dobra. Nem igen törekedtek ér­tük az uralkodók vagy a milliomos mű­gyűjtők és így az egészet régiségkereskedők nem­ •-•i^vwy,«^« i..niJ.Ww Nejitóalvára, valamelyik régiségkereskedés kirakatában láthatjuk majd a braziliai csá­szár trónját. Aki nem sajnálja érte a pénzt, megveheti és ha úgy tetszik, a délutáni szu­nyókálást benne végezheti. Egyébre már­nem igen alkalmas, mert császári hatalmat és népet bajos licitáción venni vagy keres­kedés útján beszerezni. — A suffragettek. Az angol királyi pár úton van Skócia felé. Amikor Edinburgba érkeztek, a suffragettek petíciót akartak a király kocsijába hajítani. A­ pályaudvarral szemben korcsma van, ennek az erkélyére állt két suffragett és amikor a vonat a pályaudvarról kirobogott, egy papírgolyót dobtak el. Kísérletük azonban nem sikerült, a papír a földre esett. A két nőt azonnal le­tartóztatták. A tömeg bántalmazni akarta őket, de a rendőrség megvédelmezte a sufra­­getteket. Azt a suffragettet, aki vasárnap behatolt a Buckingham-palotába és akinek ridiküljében két, éles golyókkal töltött re­volvert találtak, az elmeállapotának megv­vizsgálásával megbízott orvosok gyógyítha­­­tatlan elmebetegnek jelentették ki.­­ Tűz volt a tűzoltók jubileumán. Kőhalom erdélyi szász községben az önkéntes tű­zoltó­egyesület 25 éves jubileumán éppen, mikor az összesereglett vendégek az ünnepi banketten mulatoztak, hirtelen tüzilárma riasztotta meg az ünneplőket. Az oláh negyedben kigyulladt egy pajta és a váratlanul kerekedett viharban a tűz olyan rohamosan terjedt, hogy rövid idő múlva hét nagy szűz és sok kisebb melléképü­let csaknem egyszerre lángban égtek. Az ün­nepélyre egybegyűlt kőhalmi, brassói és se­gesvári tűzoltócsapat azonnal a vész színhelyére sietett és gyorsan megakadályozta a tűz ter­jedését.­­ Eltűnt fiuk. A főkapitányságon kedden öt fiú eltűnését jelentették be. Az eset azért feltű­nően érdekes, mert mind az öt fiú tizenhárom éves. Bináth Miklós 13 éves, eltűnt a Ferenc­körút 36. szám alól. Horváth György soproni születésű, 13 éves, Bécsből Bory Dénes 13 éves, István út 16. szám alól. Rozenfeld József 13 éves, a Csap­ utca 1. szám alól. Selinger Miksa 13 éves, a­­ Csillag­ utca 2. szám alól. A rendőr­ség az eltűnt fiukat nyomozza.­­— Egy virágzó iparág. A leánykereskedésen kívül még egy virágzó iparág van Magyaror­szágon, a­­ pénzgyártás, bár ezzel kissé na­gyobb kockázat jár. Az utóbbi napokban né­hány­ lapényi kereskedő feljelentést tett a rend­őrségen, hogy Lapényben pár nap óta tetemes mennyiségű hamispénz került forgalomba. A rendőrség nyomozást indított, amelynek ered­ményeképen letartóztatta Teutsch Ferenc lu­pényi szerelősegédet, akinél tizenkét hamis öt­koronás volt. Hosszas faggatás után Teutsch bevallotta, hogy egy pénzhamisító bandának a tagja és hogy a pénz forgalomba hozatalával ő volt megbízva. Teutsch megnevezte a banda tagjait, akiket a rendőrség letartóztatott. A val­latásnál kitű­nt, hogy a banda feje Dusek An­drás volt, aki pankotai illetőségű s akit Aradról küldtek Lupénybe, hogy vasúti munkálatokat teljesítsen. Hamis 2 és 5 koronásokat gyártot­tak le ezekből, vallomásuk szerint, eddig 4000 koronát hoztak forgalomba. A pénz Dufek pan­kotai lakásán készült, amelynek padlásán volt elrejtve a gép. Innen hozták be kéthetenként a hamis pénzt és adták át Teutschnak értékesítés céljából.­­ Munkaközben, Zebegény és Nagyma­ros között a zsolnai gyorsvonat elgázolta szerdán Varga József és Szilasi távíró­munkásokat. Varga meghalt, Szilasit sú­lyos sérülésével a váci kórházba szállítot­ték. — A menyasszony oroszlánjai, Emerson D. Dietrich állatszelidítő borzalmas véget ért va­sárnap Chicagóban. Egy seprőnyéllel bement a ketrecbe, amelyben hat kölyökoroszlán volt. Mc­Cord, az állatok őre figyelmeztette, hogy jó lesz villát vinni magával, de Dietrich vissza­utasította, hisz az oroszlánok még fiatalok s porozással is szelídre verheti őket. Amikor be­lépett a ketrecbe, az egyik oroszlán, Teddy, ját­szani akart vele, de Dietrich erélyesen rendre­utasította. Négy oroszlán gyanúsan morogni kezdett, Teddy pedig egy óvatlan pillanatban a hátára ugrott. Ekkor a többi négy oroszlán is nekitámadt s borzalmasan marcangolni kezd­te. Dietrich időnként kiszabadult karmaik­ kö­­­zül s halálfélelemtől reszketve kiabált, hogy­ adják be neki a villát. A hatodik (legöregebb) oroszlán, amely nőstény volt, a kölykök és Dietrich közé vetette magát, meg akarván vé­delmezni az állatszeliditőt, de a vérszagtól föl­dühödt oroszlánok a nőstényt ellökték, újra Dietrichre vetették magukat s nemcsak mar­cangolták, de már falni is kezdték. Mire segít­ség érekezett, az állatszelidítő már kiszenve­dett s holttestét csak ugy tudták kampóval ki­húzni a ketrecből, hogy, kábitó­szert fecsken­deztek az oroszlánokra. A gyilkos oroszlánok Adgie Castillo cirkusztulajdonos állatai vol­tak, akivel Dietrich jegyben járt s nemsokára lett volna az esküvő. — Eltűnt ügyvéd. Néhány nap óta eltűnt dr. Casparek lembergi ügyvéd. Hir szerint egynegyed millió koronát sikkasztott el ügy­feleitől. Ezt az összeget Casparek egy nagy­arányú mozgófényképszínházban vesztette volna el. — A trafikos, aki haragszik a szocialistákra. A trafikosok rendesen a kormányra haragusz­nak, amely kizsákmányolja őket és olyan ke­vés jutalékot ad nekik, hogy abból ugyan meg­élni alig lehet. Dörner Ignác úr, a Sziv­ utca 28. szám alatti trafik tulajdonosa kivételesen a szocialistákra haragszik, ámbár ők nem zsák­mányolják ki a trafikosokat, sőt a trafikosok nagy része a szociáldemokrata munkásoktól él. Nem olyan nagy ember Dörner úr, hogy az ő haragjáról érdemes volna megemlékeznünk, de Dörner úr kissé túlságosan nyíltan hangoz­tatja érzelmeit és egy iparost, egy idősebb em­bert, aki nem tudta, hogy a trafikban Népsza­vát nem árulnak és a lapot meg akarta vásá­rolni, csirkefogónak nevezte, sőt azt is kijelen­tette, mindenki csirkefogó, aki ezt a lapot ol­vassa vagy vásárolja. Miután a környéken na­gyon sok szociáldemokrata munkás lakik, aki­ket Dörner úr, ha nála vásárolnának, szintén csirkefogóknak nevezhetne s miután a munká­sok között vannak olyanok, még­pedig nagyon sokan, akik az ilyen szóra nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sértést követnének el a trafikos áron, talán célszerűbb, ha az elvtársak ebben a trafikban min, vásárolnak e... Nép­szavát...*­­ — „Kórház-ügy". (Kórházat a száguldó guillo­tine áldozatainak!) „Kórház-ügy". — ezt a szerény címet viseli az a kis, érdekes röpirat, amely ma érkezett szerkesztőségünkbe és azzal az indítvánnyal lép a nyilvánosság elé, hogy­ a törvényhozás kötelezze a villamostársaságo­kat külön balesetkórházak föntartására. A röpirat, amelyet egy budapesti könyvkereskedő írt, részletesen kifejti, hogy miért van szükség balesetkórházra. Elmondja, hogy a fővárosban ma a villamostársaságok a kórházak legna­gyobb szállítói. Évenként ezrekre rúg azoknak a száma, akik a villamosok kerekei alól kerül­nek a kórházakba, ahol hetekig, sőt hónapokig elfoglalják a helyet azok elől, akik másmilyen betegségükkel kórházi ápolásra szorulnának. Az elgázolt emberek, akiket a villamosok tesz­nek tönkre egész életükre, a legtöbb esetben maguk tartósnak viselni a kórházi költségeket, úgy hogy évenkint százan és százan válnak anyagilag is koldusokká amiatt, hogy a pesti villamosok embervérben fürösztik meg kere­keiket Minderre való tekintettel a kereskedő azt indítványozza, hogy a villamostársaságok a saját költségükön állítsanak föl egy-egy kór­házat, amelyben ingyen ápolást nyújtsanak a villamosok áldozatainak. A milliomos társasá­gok ezzel eleget tennének kötelességüknek és egyúttal segítenének a pesti kórházmizériákon, mert helyet csinálnának a közkórházakban az azokból kiszorult szegény betegeknek. A lelkes röpiratb­a a két nagy nyomatott oldalra ter­jedő indítványát a minisztériumok, képvise­lők, törvényhatósági bizottságok és az egész polgárság figyelmébe ajánlja, remélve, hogy a közérdeklődés majd rászorítja a törvényho­zást arra, hogy az indítványt a jelzett formá­ban megvalósítsa. Az indítványozó könyvke­reskedő példája azt mutatja, hogy vannak még naiv emberek a fővárosban. A derék polgár­ember azt hiszi, hogy a bőven és helyesen meg­okolt indítványa nyomán a kormány és a fővá­ros hatósága nyomban sorompóba lép a hatal­mas villamostársaságok ellen. Mekkora naivi­tás ! Ha a kormány és a főváros tesz valamit a villamosügyben, az csak a dúsgazdag társa­­ságok­ javít, szolgálhatja, a közönség minden esetben csak kiszipolyozott adófizetője és áldo­zata marad a nagykapitalista vállalatoknak. Egyébként, ha az indítvány valamely csoda révén valóra válna, még mindig kétséges ma­­radna, hogy megoldaná-e a kérdést. Várjon az az ápolás, amit a villamostársaságok nyújtaná­nak, megfelelne-e a célnak ? Mi — és azt hisz­szük, velünk együtt nagyon sokan—nem kérnénk abból a gyógykezelésből, amit Hüvösék és Sán­dor Pálék juttatnának áldozataiknak a „bal­esetkórházakban", mi Tüzek Oroszországban. Oroszország nyugati részén, hatalmas kiterjedésű erdősé­gében, több nap óta nagy tűz dühöng. Péter­vár környékén és a varsói vasút mentén nagy kiterjedésű tömegterületek állanak lán­­­gokban. Dwinsk és Ljuzin kerületekben a tűz katasztrófális jelleget öltött. A tűz 5000 des­latina területet borított lángba. A tű­znek nagy területen buza-és egyéb vetések is ál­­­dozatul estek. Szaraja Kussa községet a vég­pusztulás fenyegeti. Opocska kerületben a nagy szárazság folytán kigyulladtak az erdő­,­ségek, ugyanigy Tichwin kerületben is. Nagy­számú fatelep a tűz martaléka lett . A vasút kerekei alatt. Kedden délután a szegedi gyorsvonat Cegléd és Pilis állomások között hirtelen megállott a nyilt pályán. Va­laki a vonat elé dobta magát. Az utasok izga­tottan néztek körül és a következő pillanatban egy szőkehajú leány bújt ki az utolsó vagon alól és lefutott a mezőre. Az utasok hozzáro­hantak, de mire odaértek a leány hanyatt esett A vonaton orvos is volt, aki megvizs­gálta az eszméletlen állapotban levő leányt és az utasok megnyugvására konstatálta, hogy az életuntnak semmi baja nem történt A loko­motív, az összes vagonok keresztülszáguldot­tak a leányon, de nem érintették testét mert szerencsésen éppen a sínek középső részére esett amikor a gyorsvonat keresztülment rajta. A vasúti alkalmazottak fölemelték a leán­yt, lefektették egy elsőosztályú fülkébe. Csak hosszas vallatás után mondotta meg a nevét P. Zsófinak hívják, Albertirsán gróf Szapáry, Istvánéknál volt szobaleány. Elbocsátották, és elkeseredésében akart meghalni. » NÉPSZAVA 1911 Julius 8.

Next