Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-11 / 162. szám

1914 julius II NEP8%A¥A Eitner Sándor Pál elmulasztott kötelességét akarja pótolni, amikor a szegény kisiparos és kiskereskedő osztály érdekeit hangoztatja, hi­szen a legtöbb per a kiskereskedők és kisipa­rosok ellen folyik. Ez a két osztály azt a jogos kérelmet hangoztatja, hogy az illetékfokozato­kat az alsó régiókban alacsonyabban állapítsák meg, mert a javaslat rendelkezései igazságtala­nok. Az ellenzék teljes erővel magáévá teszi ezt a kívánságot A munkapárt tárgyalási rend­szerét bírálja ezután. A képviselőház működése most mindenképen egyoldalú. Az ellenzék telje­síti a munkát, hogy a­ nemzetet a zsarolásoktól megszabadítsa, a munkapárt néma és a folyo­sókon szundikál. Pető Sándor elhibázottnak tartja a javasla­tot, mert a polgárságra jogcím nélkül újabb­ terheket ró. Nem hagyhatja szó nélkül, hogy ez a kormány az utolsó négy esztendő alatt egyetlen olyan javaslatot sem nyújtott be, amely csak egy fillérrel is javította volna a polgárság helyzetét. Micsoda morál van ebben a javaslatban, amely szerint annak, aki nem tud fizetni, még nagyobb illetéket kell fizetni. Magyarországon már ma is szép kamatoztatás mellett és nagyon lassan szolgáltatják az igaz­ságot. A kormány hozzá még jogfosztással te­tézi az újabb megadóztatást. A javaslatnak a szegényjogra vonatkozó­­része bizonyítja ezt, Magyarországon nem tudnak rájönni, hogy valamely törvényalkotás jobb is lehet az elő­zőnél, vagyis javítani is lehet az előbbi álla­potokon. Magyarországon a kodifikáció annyit jelent, hogy mindig újabb, meg újabb terheket rónak a polgárokra. Sorra vette a legkirívóbb szakaszokat és kimutatta, hogy a­ javaslat semmibe sem veszi a polgárok jogos érdekeit. Szmrecsányi György: Nem az ország, ha­nem a munkapárt érdekében csinálták ezt a javaslatot is. (A munkapárton többen disku­rálnak.) Nem vagyok hajlandó addig beszélni, míg odaát kaszinóznak. Elnök (csönget): Nem zavarják a képviselő urat. Szmrecsányi: Az én hallóidegeim érzéke­nyebbek, mint az elnök úré. Az ügyvédi kama­rákat megint semmibe vették. Vadász Lipót államtitkár: Huszonhat ka­mara kiküldöttje vett részt a tanácskozáson. Polónyi Dezső: Ötszázezer koronáért! Eny­nyit kapnak. Szmrecsányi: Állítom, hogy egyetlen ügy­védi kamarát hivatalosan meg nem kérdeztek, hanem kiküldöttekkel operáltak és gondos­kodtak róla, hogy a „gutgesinnt" elemeket vá­logassák össze. Nem kérdezték meg az ügy­védi kamarákat, mert tudták, hogy azok az ellenzék mellett foglalnak állást. Pár évvel ez­előtt az ügyvédek csak 10.000 koronát kértek nyugdíjintézetük céljaira a kormánytól. Ak­kor azzal utasították el őket, hogy nincs pénz. Annyira megjavult volna azóta az ország pénz­ügyi helyzete, hogy most már ötszázezer ko­rona is jut erre­ a célra ? Kortesfogás ez, amellyel le akarják kenyerezni az ügyvédi kart De nagyon csalódik a kormány, a haza­fias ügyvédi kart ilyen adományokkal le nem kenyerezheti. Egyetlen kereskedő sem adta őlá a szavazatát, de kötelessége hangoztatni, amint a­ Házhoz érkezett föliratok is mutat­ják, hogy a javaslat igazságtalanul sújtja a kereskedő osztályt. A munkapártnak csak ak­kor jó mindenki, amikor választás van, egyéb­ként­­jobbra-balra sérti az osztályok érdekeit. Szünet után Szmrecsányi az egységes illetékrendszer hát­rányait bizonyítja az általános rendszerrel szemben. Tisza István gróf: Annyira ért hozzá ! Szmrecsányi: Mondtam már, hogy szociális szempontból bírálom a javaslatot. De ha­ a minis­zterelnök úr ért hozzá, hát szólaljon föl. Tisza: Én nem értek hozzá, azért nem beszé­lek. (Gúnyosan nevet.) Szmrecsányi: Megszoktuk már a miniszter­elnök úr kihívó magatartását. Ez a modor nem ismeretlen előttünk. Elnök: Én nem hallottam olyan kijelentést, amely miatt a képviselő urat meg kellett volna vérlenem. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Szmrecsányi: Én nem kértem védelmet sen­kitől, meg tudom magamat védeni. (Zajos taps a baloldalon.) Elnök: Ha nem is kérte a képviselő úr, ha szükség van rá, meg fogom védeni. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Szmrecsányi kimutatja a javaslat rendelke­zéseiből, hogy az nem az ország, nem a nép érdekében készült, hanem rideg, önző pártér­dekből. Az ellenzék tudja, mivel tartozik az országnak, mivel tartozik a népnek. Nem fo­gadja el a javaslatot, Benedek János. A mai súlyos viszonyok kö­zött, az mikor százezrek vándorolnak ki az or­szágból, tiltakoznia kell minden olyan javas­lat ellen, amely újabb terhet rak a kisemberek vállaira. A munkapárton nagy averzióval fo­gadták Szmrecsányinak azt az állítását, hogy a javaslat százpercentes emelkedést jelent. A százalékot így általában kiszámítani nem le­het, de bizonyos az, hogy egyes tételeknél ezer­százalékos emelkedés is van. Amikor minde­nütt látjuk az emelkedést, nem lehet elfogadni, hogy csak pár milliós emelésről van itt szó. Sorra veszi a javaslat rendelkezéseit, kimu­tatja igazságtalanságait, amelyekkel túlságos terhet rak nemcsak a nagyközönségre, hanem az ügyvédi karra is. Helyteleníti, hogy nem tértek át a külföldön már kipróbált általány­rendszerre. Se igazságszolgáltatási, se pénz­ügyi, se szociális tekintetben nem áll meg ez a javaslat. Egy igazi kulturáltamban éppen úgy, mint a népoktatásnak, az igazságszolgáltatásnak is ingyenesnek kellene lennie. Ha ezt az, ideális állapotot nem is tudjuk megvalósítani, még­sem szabad megfeledkezni legalább arról, hogy ezekben a kérdésekben méltányosak legyünk. A kormány azzal is próbálja indokolni a bé­lyegdrágítást, hogy az új perrendtartás új bí­róságok fölállítását teszi szükségessé és így a­ jogszolgáltatás költségei is emelkednek. Az új bíróságoknak azonban nyomát sem látjuk, a kormány egyre késik az erre vonatkozó javas­latokkal. Ezenkívül pedig már az eddigi ilr­tékbevétel is­ bőségesen fedezhetné a költség­többletet. A javaslat, ha törvénnyé emelkedik, nem fogja csökkenteni a pörök számát. Nem a pörösködés lesz kevesebb, hanem a tönkrement, ember lesz több Részletesen ismerteti ezután a javaslatot és kifejti, hogy ez az ügyvédség­gel szemben is nagyon méltánytalan, mert az illetékek szempontjából a megbízottat teszi fe­lelőssé és nem a megbízó pörlekedőt. Az ügy­védi karnak az a­ véleménye, hogy ez a javas­lat az ügyvédi kar megnyomorítására való. Úgy, hogy ha ez a törvény életbe lép, nagyon sok ügyvéd becsukhatja a boltot. Ezt a­ javas­latot akkor sem fogadnám el, ha a többség so­raiban foglalnék helyet. Eg­y hang balfelől: Ott is vannak néma hely­telenítők. Benedek János: Az igazságszolgáltatás nem jövedelmi forrás, hanem egy magasabb köte­lesség. Szegény ország az, amely a maga állami feladatainak teljesítésében ennyire megsarcolja a polgárait. Hiszen már eddig is annyira meg­terhelték a polgárságot, hogy a teherviselő ké­pességét már teljesen kimerítették. A javasla­tot nem fogadja el. (Taps és éljenzés balról.) Rendreutasítás Amerikába. Elnök: Kérik a Házat, megengedi-e Ábrahám Dezsőnek, hogy személyes megtámadtatás cí­mén fölszólaljon. (A többség megengedi.) Ábrahám Dezső: Fölolvassa a gyorsiroda kommünikéjét, amely szerint szerdán nem Ráth Endrét, hanem Ábrahám Dezsőt utasítot­ták rendre. Tudvalevő, hogy Ráth Endre Ame­rikában van. Ha Amerika nem a sóiparáról volna híres ... Elnök (csönget): A képviselő úr maradjon a felszólalása keretében. Fölszólalások balfelöl: Hiszen ott van. — A sóról nem szabad beszélni? Ábrahám Dezső: Bizonyítja, hogy a rendre­utasitásra nem szolgált rá, mert akkor egyet­len szót sem szólt. Igaz ugyan, hogy az elnöki rendreutasitás ázsiója nagyon leszállott... Tisza István gróf: Rendre! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Ábrahám Dezső: Elvártam volna, hogy az el­nöki rendreutasítást az én személyemre vonat­kozóan is visszavonják. Elnök: Bebizonyíttatott, hogy a gyorsírók tévedtek. A kiadott kommüniké pedig nem irá­nyul a képviselő úr ellen. A napló úgy marad, amint van. (Zaj a baloldalon.) Javasolja ezután, hogy a legközelebbi ülés kedden legyen, a mai napirenddel. (Elfogadta­tott.) Ülés vége negyed hét órakor. GYAKORI. KÉZIKÖNYV - IRATMINTÁKKAL • Az országgyűlési képviselők választásáról, a választójog büntetőjogi védelméről, a ke­rületek beosztásáról szóló tölrvények és az öaszis sildig mecstelSFit rentreistek alapján irta: Dr. PONGRÁCZ JENŐ. KAPHATÓ A NÉPSZAVA-KÖNYVKERES­KEDÉSBEN VI. ERZSÉBET­ KÖRÚT 35. a nagy készülődé­ sild­omdd­ori réptések Belgrád.­tan. — ijesztgeti*fa Szerba*iát. A kormányokhoz nagyon közel álló lapok napok óta tárgyalják „a legilletékesebb" helyről szerzett információk alapján mind­azokat az intézkedéseket, amelyeket a közös minisztertanács elhatározott a sarajevói me­rénylet dolgában. A fölsorolt intézkedések legtöbbje olyan, hogy egy csöppet sem vál­toztatja meg a monarchia kormányainak bölcseségéről való meggyőződésünket. Most „illetékes" helyen kijelentik, hogy az intéz­kedésekről szóló hírek merész kombinációk, amelyek hitelt nem érdemelnek. Természe­tes, hogy senki sem veszi komolyan e cáfo­latot és a „jól értesült" lapok tovább tár­gyalják a készülő intézkedéseket. Annyi mindenesetre, kiderül, hogy a monarchia leg­közelebb diplomáciai lépéseket tesz Belgrád­ban. De hogy milyen természetű lesz ez a lépés, azt még mindig nem lehet pontosan megállapítani. Ha csak arra akarják föl­szólítani a szerb kormányt, hogy a merény­letnek állítólag Belgrádba vezető szálain tovább nyomozva, megbüntesse a bűnrésze­seket, ahhoz nem kell hetekig tartó titokza­tos diplomáciai tanácskozás és nem kell föl­vonultatni a nagyhatalmak és Németország nyilatkozatait, amelyek szerint ezek vala­mennyien a monarchiának adnak igazat és a német szövetséges megnyugtatja a mon­archia vezetőit, hogy ebben a kérdésben is számíthat a német birodalom teljes és­ tett­erős támogatására. Ha a vizsgálat megállapította, hogy a me­rényletnek Belgrádban is vannak részesei, csak egész természetes, hogy Szerbia nem fog elzárkózni azok megbüntetése elől. Eh­hez tehát nem kell segítségül hívni a nagy­hatalmak és szövetségesek támogatását. De éppen a szövetségesek teljes és tetterős tá­mogatásának a hangsúlyozása, ez a fölös­leges nagy lárma teszi gyanússá a diplo­mácia készülődéseit. Flourens volt francia külügyminiszter igen komoly véleményt mondott a mon­archia legközelebbi feladatairól. Elmondta a francia államférfi, hogy a monarchiának föltétlenül békés egyetértést kell teremtenie a déli szláv államokkal, mert amíg ezt meg nem teremti, Ausztria-Magyarország nem az európai béke támasza, hanem egy európai háború kitörésének az okozója. Flourens a monarchia létérdekében valónak tartja Magyarország liberális alapon való megerő­sítését és ipari fejlődésének előmozdítását­. Mindezeknek a tárgyilagos és jóakaratú tanácsoknak a megszívlelését azonban hiába ajánlanánk a külügyi politika vezetőinek. Flourens véleménye szerint ugyanis olyan politikára van szükség, amely a monarchia érdekeit szolgálja. De ilyesmire a bécs. copf még tévedésből sem képes és nem is haj­landó. • " ' TM ' * a Mit kivárunak Szerbiától? Az osztrák kormányhoz közelálló „Neue Freie Presse" írja pénteki számában. A hely­zet még mindig nem tisztázódott. A sarajevói vizsgálat még nincs befej­ez­ve és ezért a bécsi diplomáciai körökben sem tudtak eddig végleges ítéletet formálni. Bizonyos csak annyi, hogy úgy Franciaország, mint Orosz­ország elítéli a merényletet és egészen ter­mészetesnek találja, hogy az osztrák-magyar kormány Belgrádban lépéseket tesz egyrészt az ott kompromittált személyiségek megbün­tetése céljából, másrészt azért, hogy ilyen gyászos események a jövőben ne történhes­senek. Mind a két kormány kívánja, hogy ne kerüljön a sor komoly, bonyodalmakra és különösen a szajnaparti kormány mindent elkövet arra, hogy a béke föl ne bor­ol­jon. Ami szövetségeseink magatartását illeti, ezt a dolgok állása egyszen pontosan írja elő.

Next