Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-11 / 162. szám
1914 julius II NEP8%A¥A Eitner Sándor Pál elmulasztott kötelességét akarja pótolni, amikor a szegény kisiparos és kiskereskedő osztály érdekeit hangoztatja, hiszen a legtöbb per a kiskereskedők és kisiparosok ellen folyik. Ez a két osztály azt a jogos kérelmet hangoztatja, hogy az illetékfokozatokat az alsó régiókban alacsonyabban állapítsák meg, mert a javaslat rendelkezései igazságtalanok. Az ellenzék teljes erővel magáévá teszi ezt a kívánságot A munkapárt tárgyalási rendszerét bírálja ezután. A képviselőház működése most mindenképen egyoldalú. Az ellenzék teljesíti a munkát, hogy a nemzetet a zsarolásoktól megszabadítsa, a munkapárt néma és a folyosókon szundikál. Pető Sándor elhibázottnak tartja a javaslatot, mert a polgárságra jogcím nélkül újabb terheket ró. Nem hagyhatja szó nélkül, hogy ez a kormány az utolsó négy esztendő alatt egyetlen olyan javaslatot sem nyújtott be, amely csak egy fillérrel is javította volna a polgárság helyzetét. Micsoda morál van ebben a javaslatban, amely szerint annak, aki nem tud fizetni, még nagyobb illetéket kell fizetni. Magyarországon már ma is szép kamatoztatás mellett és nagyon lassan szolgáltatják az igazságot. A kormány hozzá még jogfosztással tetézi az újabb megadóztatást. A javaslatnak a szegényjogra vonatkozórésze bizonyítja ezt, Magyarországon nem tudnak rájönni, hogy valamely törvényalkotás jobb is lehet az előzőnél, vagyis javítani is lehet az előbbi állapotokon. Magyarországon a kodifikáció annyit jelent, hogy mindig újabb, meg újabb terheket rónak a polgárokra. Sorra vette a legkirívóbb szakaszokat és kimutatta, hogy a javaslat semmibe sem veszi a polgárok jogos érdekeit. Szmrecsányi György: Nem az ország, hanem a munkapárt érdekében csinálták ezt a javaslatot is. (A munkapárton többen diskurálnak.) Nem vagyok hajlandó addig beszélni, míg odaát kaszinóznak. Elnök (csönget): Nem zavarják a képviselő urat. Szmrecsányi: Az én hallóidegeim érzékenyebbek, mint az elnök úré. Az ügyvédi kamarákat megint semmibe vették. Vadász Lipót államtitkár: Huszonhat kamara kiküldöttje vett részt a tanácskozáson. Polónyi Dezső: Ötszázezer koronáért! Enynyit kapnak. Szmrecsányi: Állítom, hogy egyetlen ügyvédi kamarát hivatalosan meg nem kérdeztek, hanem kiküldöttekkel operáltak és gondoskodtak róla, hogy a „gutgesinnt" elemeket válogassák össze. Nem kérdezték meg az ügyvédi kamarákat, mert tudták, hogy azok az ellenzék mellett foglalnak állást. Pár évvel ezelőtt az ügyvédek csak 10.000 koronát kértek nyugdíjintézetük céljaira a kormánytól. Akkor azzal utasították el őket, hogy nincs pénz. Annyira megjavult volna azóta az ország pénzügyi helyzete, hogy most már ötszázezer korona is jut erre a célra ? Kortesfogás ez, amellyel le akarják kenyerezni az ügyvédi kart De nagyon csalódik a kormány, a hazafias ügyvédi kart ilyen adományokkal le nem kenyerezheti. Egyetlen kereskedő sem adta őlá a szavazatát, de kötelessége hangoztatni, amint a Házhoz érkezett föliratok is mutatják, hogy a javaslat igazságtalanul sújtja a kereskedő osztályt. A munkapártnak csak akkor jó mindenki, amikor választás van, egyébkéntjobbra-balra sérti az osztályok érdekeit. Szünet után Szmrecsányi az egységes illetékrendszer hátrányait bizonyítja az általános rendszerrel szemben. Tisza István gróf: Annyira ért hozzá ! Szmrecsányi: Mondtam már, hogy szociális szempontból bírálom a javaslatot. De ha a miniszterelnök úr ért hozzá, hát szólaljon föl. Tisza: Én nem értek hozzá, azért nem beszélek. (Gúnyosan nevet.) Szmrecsányi: Megszoktuk már a miniszterelnök úr kihívó magatartását. Ez a modor nem ismeretlen előttünk. Elnök: Én nem hallottam olyan kijelentést, amely miatt a képviselő urat meg kellett volna vérlenem. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Szmrecsányi: Én nem kértem védelmet senkitől, meg tudom magamat védeni. (Zajos taps a baloldalon.) Elnök: Ha nem is kérte a képviselő úr, ha szükség van rá, meg fogom védeni. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Szmrecsányi kimutatja a javaslat rendelkezéseiből, hogy az nem az ország, nem a nép érdekében készült, hanem rideg, önző pártérdekből. Az ellenzék tudja, mivel tartozik az országnak, mivel tartozik a népnek. Nem fogadja el a javaslatot, Benedek János. A mai súlyos viszonyok között, az mikor százezrek vándorolnak ki az országból, tiltakoznia kell minden olyan javaslat ellen, amely újabb terhet rak a kisemberek vállaira. A munkapárton nagy averzióval fogadták Szmrecsányinak azt az állítását, hogy a javaslat százpercentes emelkedést jelent. A százalékot így általában kiszámítani nem lehet, de bizonyos az, hogy egyes tételeknél ezerszázalékos emelkedés is van. Amikor mindenütt látjuk az emelkedést, nem lehet elfogadni, hogy csak pár milliós emelésről van itt szó. Sorra veszi a javaslat rendelkezéseit, kimutatja igazságtalanságait, amelyekkel túlságos terhet rak nemcsak a nagyközönségre, hanem az ügyvédi karra is. Helyteleníti, hogy nem tértek át a külföldön már kipróbált általányrendszerre. Se igazságszolgáltatási, se pénzügyi, se szociális tekintetben nem áll meg ez a javaslat. Egy igazi kulturáltamban éppen úgy, mint a népoktatásnak, az igazságszolgáltatásnak is ingyenesnek kellene lennie. Ha ezt az, ideális állapotot nem is tudjuk megvalósítani, mégsem szabad megfeledkezni legalább arról, hogy ezekben a kérdésekben méltányosak legyünk. A kormány azzal is próbálja indokolni a bélyegdrágítást, hogy az új perrendtartás új bíróságok fölállítását teszi szükségessé és így a jogszolgáltatás költségei is emelkednek. Az új bíróságoknak azonban nyomát sem látjuk, a kormány egyre késik az erre vonatkozó javaslatokkal. Ezenkívül pedig már az eddigi ilrtékbevétel is bőségesen fedezhetné a költségtöbbletet. A javaslat, ha törvénnyé emelkedik, nem fogja csökkenteni a pörök számát. Nem a pörösködés lesz kevesebb, hanem a tönkrement, ember lesz több Részletesen ismerteti ezután a javaslatot és kifejti, hogy ez az ügyvédséggel szemben is nagyon méltánytalan, mert az illetékek szempontjából a megbízottat teszi felelőssé és nem a megbízó pörlekedőt. Az ügyvédi karnak az a véleménye, hogy ez a javaslat az ügyvédi kar megnyomorítására való. Úgy, hogy ha ez a törvény életbe lép, nagyon sok ügyvéd becsukhatja a boltot. Ezt a javaslatot akkor sem fogadnám el, ha a többség soraiban foglalnék helyet. Egy hang balfelől: Ott is vannak néma helytelenítők. Benedek János: Az igazságszolgáltatás nem jövedelmi forrás, hanem egy magasabb kötelesség. Szegény ország az, amely a maga állami feladatainak teljesítésében ennyire megsarcolja a polgárait. Hiszen már eddig is annyira megterhelték a polgárságot, hogy a teherviselő képességét már teljesen kimerítették. A javaslatot nem fogadja el. (Taps és éljenzés balról.) Rendreutasítás Amerikába. Elnök: Kérik a Házat, megengedi-e Ábrahám Dezsőnek, hogy személyes megtámadtatás címén fölszólaljon. (A többség megengedi.) Ábrahám Dezső: Fölolvassa a gyorsiroda kommünikéjét, amely szerint szerdán nem Ráth Endrét, hanem Ábrahám Dezsőt utasították rendre. Tudvalevő, hogy Ráth Endre Amerikában van. Ha Amerika nem a sóiparáról volna híres ... Elnök (csönget): A képviselő úr maradjon a felszólalása keretében. Fölszólalások balfelöl: Hiszen ott van. — A sóról nem szabad beszélni? Ábrahám Dezső: Bizonyítja, hogy a rendreutasitásra nem szolgált rá, mert akkor egyetlen szót sem szólt. Igaz ugyan, hogy az elnöki rendreutasitás ázsiója nagyon leszállott... Tisza István gróf: Rendre! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Ábrahám Dezső: Elvártam volna, hogy az elnöki rendreutasítást az én személyemre vonatkozóan is visszavonják. Elnök: Bebizonyíttatott, hogy a gyorsírók tévedtek. A kiadott kommüniké pedig nem irányul a képviselő úr ellen. A napló úgy marad, amint van. (Zaj a baloldalon.) Javasolja ezután, hogy a legközelebbi ülés kedden legyen, a mai napirenddel. (Elfogadtatott.) Ülés vége negyed hét órakor. GYAKORI. KÉZIKÖNYV - IRATMINTÁKKAL • Az országgyűlési képviselők választásáról, a választójog büntetőjogi védelméről, a kerületek beosztásáról szóló tölrvények és az öaszis sildig mecstelSFit rentreistek alapján irta: Dr. PONGRÁCZ JENŐ. KAPHATÓ A NÉPSZAVA-KÖNYVKERESKEDÉSBEN VI. ERZSÉBET KÖRÚT 35. a nagy készülődé sildomddori réptések Belgrád.tan. — ijesztgeti*fa Szerba*iát. A kormányokhoz nagyon közel álló lapok napok óta tárgyalják „a legilletékesebb" helyről szerzett információk alapján mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a közös minisztertanács elhatározott a sarajevói merénylet dolgában. A fölsorolt intézkedések legtöbbje olyan, hogy egy csöppet sem változtatja meg a monarchia kormányainak bölcseségéről való meggyőződésünket. Most „illetékes" helyen kijelentik, hogy az intézkedésekről szóló hírek merész kombinációk, amelyek hitelt nem érdemelnek. Természetes, hogy senki sem veszi komolyan e cáfolatot és a „jól értesült" lapok tovább tárgyalják a készülő intézkedéseket. Annyi mindenesetre, kiderül, hogy a monarchia legközelebb diplomáciai lépéseket tesz Belgrádban. De hogy milyen természetű lesz ez a lépés, azt még mindig nem lehet pontosan megállapítani. Ha csak arra akarják fölszólítani a szerb kormányt, hogy a merényletnek állítólag Belgrádba vezető szálain tovább nyomozva, megbüntesse a bűnrészeseket, ahhoz nem kell hetekig tartó titokzatos diplomáciai tanácskozás és nem kell fölvonultatni a nagyhatalmak és Németország nyilatkozatait, amelyek szerint ezek valamennyien a monarchiának adnak igazat és a német szövetséges megnyugtatja a monarchia vezetőit, hogy ebben a kérdésben is számíthat a német birodalom teljes és tetterős támogatására. Ha a vizsgálat megállapította, hogy a merényletnek Belgrádban is vannak részesei, csak egész természetes, hogy Szerbia nem fog elzárkózni azok megbüntetése elől. Ehhez tehát nem kell segítségül hívni a nagyhatalmak és szövetségesek támogatását. De éppen a szövetségesek teljes és tetterős támogatásának a hangsúlyozása, ez a fölösleges nagy lárma teszi gyanússá a diplomácia készülődéseit. Flourens volt francia külügyminiszter igen komoly véleményt mondott a monarchia legközelebbi feladatairól. Elmondta a francia államférfi, hogy a monarchiának föltétlenül békés egyetértést kell teremtenie a déli szláv államokkal, mert amíg ezt meg nem teremti, Ausztria-Magyarország nem az európai béke támasza, hanem egy európai háború kitörésének az okozója. Flourens a monarchia létérdekében valónak tartja Magyarország liberális alapon való megerősítését és ipari fejlődésének előmozdítását. Mindezeknek a tárgyilagos és jóakaratú tanácsoknak a megszívlelését azonban hiába ajánlanánk a külügyi politika vezetőinek. Flourens véleménye szerint ugyanis olyan politikára van szükség, amely a monarchia érdekeit szolgálja. De ilyesmire a bécs. copf még tévedésből sem képes és nem is hajlandó. • " ' TM ' * a Mit kivárunak Szerbiától? Az osztrák kormányhoz közelálló „Neue Freie Presse" írja pénteki számában. A helyzet még mindig nem tisztázódott. A sarajevói vizsgálat még nincs befejezve és ezért a bécsi diplomáciai körökben sem tudtak eddig végleges ítéletet formálni. Bizonyos csak annyi, hogy úgy Franciaország, mint Oroszország elítéli a merényletet és egészen természetesnek találja, hogy az osztrák-magyar kormány Belgrádban lépéseket tesz egyrészt az ott kompromittált személyiségek megbüntetése céljából, másrészt azért, hogy ilyen gyászos események a jövőben ne történhessenek. Mind a két kormány kívánja, hogy ne kerüljön a sor komoly, bonyodalmakra és különösen a szajnaparti kormány mindent elkövet arra, hogy a béke föl ne boroljon. Ami szövetségeseink magatartását illeti, ezt a dolgok állása egyszen pontosan írja elő.