Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-12 / 163. szám

1914 július 12. NÉPSZAVA Gyermekek a tarlón. * Az apák mehetnek Amerikába. * Levél Nagyszénásról. Nagyszénást köröskörül nagybirtok övezi. A nagybirtokosok előrelátó megfontoltsággal úgy gazdálkodnak, hogy állandó legyen a nagy munkaerőfölösleg. A gépek mind több munkást szorítanak ki; a belterjes földmivelés: a kerti és kereskedelmi növények sok munkást kívánó termelése még mindig csak a gazdasági iskolák elméleti tudománya , ellenben a nagy agrárvámokkal védett szesztermelés, a répa és dohány, mint a nagy jövedelmet biztosító és kevés befektetést igénylő növények — ezek a nagybirtokosok külterjes gazdálkodásának a szemefényei. És még ezekben is, ahol csak tehe­tik, gyermekeket alkalmaznak embert kivánó nehéz munkára. A mezőgazdasági proletár leláncoltan, a rab­szolgánál is rabszolgább helyzetét tűrni kény­telen. Nincs menekülés. Itt el kell pusztulni annak", aki dolgozni akar. A határ lezárva, az emberi munkaerő száműzve, a gyermekek igába szorítva , a bölcs törvény oltalma alatt duzzad a nagybirtokos jövedelme és pusztul a nép. Az apák, a felnőtt munkások a piacon álldo­gálnak, várják, hogy munkába fogadják. A gyermekek a 10—12 éves iskolaköteles gyerme­kek pedisz egyötöd résznyi bérért véerzik a fel­nőttek munkáját. Arról ne is beszéljünk, h­ogy sok szülő még kényszerhelyzetben van és hány árva- és lelencgyermek áll készen arra, hogy valami kereset révén egy kis ruháravalót sze­rezzen. Székács József, a milliomos nagybirtokos, há­rom aratógéppel dolgozik, alkalmaz mellé: 3 kocsist 4 másik embert, akik a 15 serdületlen és 13 éves gyermekeket dirigálják és az össze­hordott kévéket keresztbe rakják, a gép kiha­gyásait lekaszálják. 200 holdat, esetleg többet­ is fog így a milliomos úr learattatni. Fizet a gyermekeknek fejenkint 1 mázsa búzát. Egy­egy géphez jut 5 gyermek, holott rendes gazda­ságban felnőtt emberekből is legkevesebb 6 embert szoktak alkalmazni egy-egy géphez, de ez a szám a kimerülésig való munkát eredmé­nyezi összehasonlítás kedvéért említsük meg, hogy például egy felnőtt embernek Károlyi Mihály uradalmán 4 mázsa 50 kilogram a bizto­sítéka, ami azt jelenti, hogy ennél kevesebbet nem kereshet és ezenkívül a heti szokásos kon­venció 15 liter buza, 1 kilogram szalonna, fél kilogram só, 1 liter kása. Egy kis számítással megállapíthatjuk, hogy a három aratógép mellett alkalmazott agyon­hajszolt, iskolaköteles gyermekeken mennyit nyer a milliomos úr, aki maga is egész nap ott hajcsálkodik. A hajtón és kocsison kívül kellene egy géphez 6 ember, 3-hoz , 18 - 4,50 mázsa búzával, ez 81 mázsát tenne ki a heti konvención kívül. E helyett alkalmaz a kocsi­sokon kívül 4 embert, akik közül 3-at a gép vezetéséhez kell leszámítani, tehát az előbbi 18 ember helyett: 1 ember és 15 gyermek, vagyis 4­0 + 15 mázsa búza, vagyis így a kiadása — mondjuk kerekszá­nka — 20 mázsa búza és semmi konvenció, ami legalább 5 mázsa búzát jelent; nyer tehát ez a milliomos rrr­a 200 hold learatásánál a gyönge kis gyermekteste­ken 60—65 mázsa búzát. Nem egyedülálló ez az eset Ugyancsak itt terül el Berchtold gróf, külügyminiszter ur* több ezer holdas egyik uradalma. Itt már ,nagyban" intéződik a dolog. 8 aratógép dolgo­zik 30 gyermek segédletével és aki még felnőtt ember van ott, az a cselédségből telik ki Itt már modernebbül, nem terménnyel hanem készpénzzel fizetnek és pedig nagyság szerint. Nem nézik — ámbár megkívánják —, hogy minden gyermek egyformán dolgozik, nem, hogy ki fiatalabb­ vagy idősebb, — aki a leg­nagyobb, az kap 30 krajcárt is, a kisebbek: 25, 20 és a legkisebbek 15 krajcárt. Akkor háboro­dik még csak föl igazán az ember, ha meg­tudja, hogy ezek a kis rabszolgák kora reggel­től — késő estig 10—15 kilogram nehéz kévéket hordanak össze folytonos derekat törő hajlon­gálással Wolfinger nagybérlő is a gyermekmunká­sok bőrén akar meghízni. Megfogadta, a gy­er­­mekeket a dohányföldre bogarászni azután fölhasználja szénát gyűjteni, meg nehéz vá­lyogot hordani. A gyermekek fél 10-kor érnek haza halálra fáradtan. Nem kell a vacsora, csak a pihenés. És reggel hajnalban újra kez­dődik a gyilkos robot és a hét végén: a be­ígért 30 krajcár helyett 25-öt fizetnek. Ugyanúgy, csakhogy egészen modern, nagyvárosiasan dolgozik a másik nagybérlő, nemes nagybánhegyesi Montagh úr. Itt már blokkot adnak a gyermekmunkásnak, de nem mindeniknek. Aki föl tudja mutatni a blokkot csak az kapja meg a megígért 30 krajcár he­lyett a 25 krajcárt. Aki pedig nem kapott blokkot az nem kap semmit így nő a tiszt, a nagybérlő és a nagybirto­kos urak jövedelme és igy megy tönkre, igy jut koldusbotra a munkásnép. Nem segít itt, sőt ront a közigazgatás. A munkásnép hiába megy panaszra ez em­bertelenségek ellen, nem kap igazságot. Ha a kivándorlás nem volna szinte lehetetlenné téve a nehezen vagy egyál­talán meg nem szerezhető útlevéllel és a 100 koronás biztosíték megnehezítésével és ha a hajójegyet meg birnák fizetni, ugy Nagyszé­nás már rég Amerikába települt volna át. De hány ilyen Nagyszénása van ennnek a száz seb­ből vérző Magyarországnak ? ! — A mi szerencsénk. A legnagyobb tiszte­let hangján jelentjük, hogy egy lépéssel me­gint közelebb jutott a szívünkhöz Károly Ferenc József főherceg, az új trónörökös. A legőszintébb igazság hangján megvallhat­juk, hogy eddig kevés­ alkalommal volt sze­rencsénk őfensége előtt a kalapunkat len­getni és nem igen emlékezünk arra, hogy oly körülmények közé juttatott volna bennün­ket a végzet, hogy őfensége szeretetreméltó egyéniségét megismerhettük volna. A képes újságoknak köszönhetjük azt is, hogy őfensé­gének és fenséges családjának kedves arc­vonásai már a lelkünkbe vésődtek. Már tud­juk, látjuk, hogy daliás ember és délceg családapa. Hogy őfensége mennyire ismer bennünket, azt bizony nem igen tudtuk. Ez oldalról szer­zett tapasztalataink hiányosak voltak és ör­vendenünk kell azon, hogy e hiányokat ki­pótolja az a debreceni tudósítás, amely el­mondja, hogy az ifjú trónörökös előtt nem vagyunk vadidegenek, mert hiszen tizen­három éves korában vagy mikor, szóval ez­előtt tizenhárom évvel a fenséges úr a neve­lője kíséretében rövid tanulmányutat tett Magyarországon. Nagyon természetes, hogy az ilyen rövid tanulmányút keretében nem lehetett töviről­hegyire megismerni Magyarországot, ámde a tanulmányul előkészítői meglepő ügyesség­gel úgy osztották be a rövid időt, hogy a leg­jelentősebb, legtanulságosabb és legjellem­zőbb magyar helyeket népszokásaikkal egye­temben bemutatták a középiskolai tanulmá­nyokat folytató fenséges urnák. Nevezetesen három napig tartottak Debre­cenben és­­ idő alatt több napot a Horto­bágyon töltöttek, amelyet bemutattak a fiatal fenséges urnák. Gróf Degenfeld főispán he­lyes pedagógiai érzékkel elvonultatta a fő­herceg előtt a gulyát, a ménest, a gulyást, a csikóst és a délibábot. Fölvonultatták to­vábbá a bográcsban főtt gulyást, amely pap­rikás lében rotyogott, de amit a fiatal fő­hercegnek nem volt szabad megkóstolni, mert a nevelő úr félvén a gyomorrontástól és a paprikától, erősen megtiltotta. "A­ hortobágyi jeleneteket akkoriban fény­képfölvételekkel örökítették meg és nagyon valószínű, hogy ezeket a fölvételeket a fensé­ges úr a legkedvesebb diákkori emlékei kö­zött őrzi. Nem kell tehát félni attól, hogy bennünket, magyarokat, a jöve­ndő uralko­dónk nem ismer. Ha valamicskét felejtett volna: előveszi a diákkori emlékeit, kiterí­geti a fotográfiákat és mindjárt kedvesen emlékezik ránk a hortobágyi fölvételekből _ Ei­nek a debreceni tudósításnak a kapcsán­­ örvendetesen konstatálhatjuk, hogy íty, ma­gyarok, valami különös véletlen folytán abba a kellemes helyzetbe kerültünk, hogy bennünket mindenki ismer, aki velünk va­lami összeköttetésbe kerül. Nincs a világ­történelemnek olyan kiválóbb alakja, akiről már ne konstatálták volna, hogy ismerősünk, jóbarátunk, szomszédunk, kománk, sógorunk volt. Sőt az első emberpárról is bebizonyítot­ták már, hogy magyar eredetük kétségtelen. Ádám csizmában járt, pipált, káromkodott és amikor az úristen a paradicsomból kila­koltatta, fiskális után szaladgált, de nem ka­pott és így pörvesztes lőn. Éva is tűzről pat­tant magyar menyecske volt, aki parancsolt az urának és megetette vele a£ almát. Kain agyonbicskázta Ábelt. Hát nem magyar vo­nás ez? Tessék említeni valakit, akinek nincs va­lami magyar vonatkozása? Napóleon T Ál­ruhában billiárdozgatott a pesti kávéházak­ban, hogy propagandát csináljon a nemzeti királyságnak. Garibaldi? Bujdosó magyar betyár vala és az igazi neve Gara Bandi volala. Nem csoda, hiszen nekünk rokonaink a törökök, a tatárok, az oroszok, a japánok, a finnek, az ugorok és a világnak minden nemzetsége sógorunk. Tegyünk föl egy lehetetlenséget: Ha va­lami csodálatos viszonyok össze-vissza ke­vernék a mai állapotot és legfőbb közjogi méltóságunkba afrikai törzsfőnököt ültetne, akkor sem jönnénk zavarba és már a máso­dik órában konstatálnánk, hogy nini, nem­ is olyan furcsa! Őfensége fekete, mint a fény­máz és a magyarok mindig szerettek fény­mázos csizmában járni. Nagyon szerencsések vagyunk ezzel a jó tulajdonságunkkal, mert sohsem jöhetünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy bárkivel­­ szemben is idegenül érezzük magunkat. Mert ne konstatáljuk hát ujjongó lelkese­déssel, hogy jövendő uralkodónk már diák­kori tanulmányai révén is ismer bennünket, mert látott már pusztát, csikóst, gulyást és délibábot — Arcübasev beteg. "Arcübasev orosz re­gényíró, a „Szanin" cím­ű regény ismert nevű szerzője, súlyosan megbetegedett. Az író ez­időszerint a kaukázusi Fiatigorsk fürdőhe­lyen időzik, ahova üdülés céljából ment. Ar­cubasev utoljára „Féltékenység" címmel egy drámát írt, amely szintén nagy sikert aratott. — Tűz a Csillagbörtönben. Pénteken este nyolc órakor tűz támadt a szegedi Csillag­börtönben, ami óriási riadalmat okozott a rabok között. A tűz a harmadik udvar 124. számú cellájában keletkezett, ahol Balog József három évre elitélt rab fölgyújtotta ágya szalmazsákját. A rabot „rossz maga­viselete" miatt büntetésből külön cellába zárták, amiért először éhségsztrájkba fogott, dühöngött, majd valahogyan gyufához ju­tott és valószínűen öngyilkossági szándék­ból fölgyújtotta ágyának szalmazsákját. A cella ablakán keresztül sű­rű füst tódult ki az udvarra, az őrök föllármázták a tüzérsé­get, amitől a rabok természetesen megijed­tek. A kivonult tűzoltók csakhamar eloltot­ták a tüzet, a rabot pedig szigorúan meg­büntették. Ezenkívül vizsgálat indult meg annak kiderítésére, hogyan jutott a gyufá­hoz. Hogy miért akart öngyilkos lenni, arra nem kíváncsi a börtön „humánus" igazga­tója ? — 1A vonat elgázolta az automobilt !A Ko­penhágából Helsingőr felé haladó gyorsvo­nat Helsingőr közelében elgázolt egy auto­mobilt, amelyben négyen ültek. Az automobil teljesen elpusztult, utasai közül kettő, Beh­rens bankigazgató és egy kis­gyermek meg­halt a két másik utas súlyosan megsebesült. r­- öngyilkoskísértet a vendéglőben. Szom­baton délután a Király­ utca 21. számú ven­déglő egyik asztalánál revolverrel magára lőtt G. Lipót 48 éves kereskedő. A golyó nem ölte meg, de veszedelm­es sebet ejtett rajta. Az életunt kereskedőt a mentők a­­Rókusba vitték. Tettének okát nem tudják. i!

Next