Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-17 / 167. szám

1914. július 15. Teleszky pénzügyminiszter nem fogadja el a benyújtott módosításokat, kivéve az Almássyét.­­(Egy hang balról. Megrendelt módosítás.) Azt bizonyítja ezután, hogy a polgári igazságszol­gáltatás kiadásai sokkal nagyobbak, mint az illeték­jövedelem. Nem fogadja el Platthy indít­ványát sem, mert a városok már amúgy is nyolc­­­millió államsegélyben részesülnek. (A többsé­g az eredeti szakaszt fogadja el Almássy módosításával. A többi módosítást elveti.) Következik a 2. szakasz. Polónyi Dezső és Jármy Béla szólnak a sza­kasz ellen. Utóbbi nem pénzügyi, hanem igaz­ságügyi szempontból bírálja a szakaszt és rá­mutat azokra az erkölcsi károkra, amelyeket a szakasz rendelkezései az­ ügyvédségnek okoz­nak. Csermák Ernő méltányosnak tartaná, ha a büntetés jellegével bíró kétszeres illetéket csak egyszer rónák le. Erre nézve módosítást is nyúj­t be. Elnök javasolja, hogy a legközelebbi ülés pénteken legyen a mai napirenddel. Az ü­lés végén szavaznak az üléseket két órával meg­hosszabbító indítvány, fölött. Az ülés V­ 7 órakor ért véget Újabb letartóztatáson. — A statárium. A sarajevoi merénylet dolgában a vizsgá­lat még tart. Az eddigi vizsgálat eredményé­ről még semmit sem lehet tudni és így nyil­vánvalóan koraiak mindazok a vádaskodá­sok, amelyeket a merénylettel kapcsolatban egyre hangoztatnak. A letartóztatások még mindig napirenden vannak és örömmel je­lentheti a nyomozó hatóság, hogy vannak családok, amelyeknek minden tagja fogság­ban ül. Ez természetesen nem bizonyítja a vizsgálat alaposságát. A statárium miatt a Boszniában szol­gáló katonákat nem engedik haza júliusban az aratásra. Majd augusztusban — talán — hazaeresztik őket aratni, ha ugyan­akkor lesz mit aratniuk. A hadsereg vezetői azon­ban nagylelkűen szabadságolták magukat és ennek még örülnünk is kell, mert amíg szabadságon vannak, nem csinálhatnak bajokat. A merénylet dolgában Belgrádban teendő lépésekről egyelőre hallgat a diplomácia és így erről a részről sem fenyeget még bonyo­dalom. Újabb híreink a következők: A vizsgálat. „Az Est" jelenti, hogy a merénylet ügyében a vizsgálat még mindig folyamatban van és sem annak eredményéről, sem az újabb for­dulatokról semmit sem lehet megtudni. Kö­rülbelül nyolc-tíz nap múlva a vizsgálat vé­get ér és akkor hivatalos kommüniké fog megjelenni, amely egész részletességgel nyil­vánosságra hozza a vizsgálat eredményét Letartóztatások. (Tuzla, július 16.) Tuzlán és környékén újabb letartóztatások történtek. Tegnap a tuz­lai rendőrségre hoztak egy orvosnövendéket, aki állítólag előre tudott a sarajevói merény­letről. Letartóztattak még egy jogászt is, to­vábbá egy Csubrilovics nevű tanítónőt, aki rokona a már fogságban levő Csubrilovi­csoknak. Most már úgyszólván az egész Csubrilovics-család fogságban van. Zsornik mellett két parasztot fogtak el, akik állítólag szintén tudtak a készülő merényletről. A statárium. (Bécs, július 16.) Híre jár, hogy tekintettel a Boszniában fennálló kivételes állapotra, a 15. és 16. hadtest keretében júliusra terve­zett aratási szabadságolásokat augusztusra halasztották és egyébként is beszüntették egyelőre úgy a tisztek, mint a legénység szabadságolását e két hadtest keretében. A program szerint július közepétől augusztus közepéig mind a két hadtestnél katonai gya­korlatok vannak és pedig az ezredek és dan­dárok kisebb kötelékében, az illető csapat­testek állomáshelyének közvetlen környékén. Amennyiben a kivételes állapotra vonatkozó rendelkezések már nem lesznek szükségesek, augusztus közepétől kezdve a megengedhető legtágabb keretben kiadják a szabadságot a katonáknak. Ez a hír sem­mi kép sem lehet nyugtalanító, mert kizárólag a két tarto­mányban fönnálló helyzet természetes követ­kezménye. (Bécs, július 16.) Conrád báró vezérkari főnök tegnap kezdte meg szabadságát. Ezzel kapcsolatban a „Neues Wiener Tagblatt" azt írja, hogy a helyzetben beállott megnyugvás igazolása az a körülmény, hogy most már a hadügyi vezetőség minden magas funkcioná­riusa szabadságon van, mert Krobatin had­ügyminiszter, Hazai és Georgi honvédelmi miniszterek és most már Conrád báró, a ve­zérkar főnöke, is megkezdte szabadságát. Megerősítése ez annak az általános nézet­nek, hogy most már bizonyára nincs semmi ok az idegességre és teljes nyugodtsággal várhatjuk a helyzet továbbfejlődését. Megrendszabályozott szerb követ. (Bécs, július 16.) A szerb kormány vissza­hívta Georgievicset, konstantinápolyi köve­tét. A szerb diplomatának ez a váratlan fel­mentése megrendszabályozást jelent és pe­dig Ausztria ellen irányuló támadásai miatt. Georgievics körlevelet intézett a török sajtó­hoz, amelyben nem egészen kifogástalan mó­don tiltakozott az Ausztria-Magyarország-i sajtónak Szerbiával szemben használt hangja ellen és rövid idő múlva megjelent intervjú­ban olyan kijelentést tett, hogyha a mon­archia Szerbiától a nagyszerű propaganda elnyomását fogja követelni, ezt a követelést vissza fogják utasítani. Szerbia békés szel­lemű, ha azonban Ausztria ki akar kezdeni vele, akkor a sarkára áll. A szerb ügyvivő megrendszabályozását e nyilatkozatok kö­vetkezményének tekintik. A szerb kormány beavatkozása, amellyel ilyen spontán módon vonta felelősségre Georgievicset, éppen most nagy jelentőséggel bír és talán kedvező mó­don járul hozzá a válság tisztázásához. A „Times" tanácsa. (London, július 16.) A „Times" mai vezér­cikkében azt a tanácsot adja Szerbiának, hogy indítsa meg a maga jószántából azt a vizsgálatot, amelyet Ausztria és Magyar­ország Szerbiától valószínűleg követelni fog és azután a vizsgálat eredményéről terjesz­szen részletes jelentést a hatalmak elé. Ha Szerbia ezt a vizsgálatot azonnal megindítja és őszintén és minden pártoskodás nélkül keresztülviszi, ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Európa közvéleményét meg­nyugtassa. Ausztria és Magyarország eddig a legnagyobb önuralommal és mérséklettel járt el és remélhető, hogy ezt a magatartását végig megtartja. NÉPSZAVA 241 a választói navjegyzék összeállításáról, s címen jelent meg Rónai Zoltán tollából a szocialista agitációs iratok 5. száma. A népszerűen megírt füzet világosan megmagyarázza, hogy: Kinek van választójoga ? Miképen lépjü­nk föl az összeíró kül­döttség előtt ? Mely okmányokkal kerülünk be a vá­lasztók névjegyzékébe ? Ha visszautasítanak valakit, mely után kereshet jogorvoslatot ? A füzet a szükséges kérvény és feleb­bezési mintákat is tartalmazza. It fizet ára 6 fillér. A pártszervezetek, az ismert feltételek szerint, azonnal rendeljék meg a szüksé­ges mennyiséget, hogy a szállítást hala­déktalanul elvégezhessük. § Kapható a Népszava-könyvkereske-H désben, Budapest, Erzsébet­ körút 35. Durazzó utolsó órái. Az albán tragikomé­dia a vég felé közeledik. A teljes vég felé. Durazzó eleste már csak napok kérdése lehet Ha Valonát az egyesült fölkelő csapatok ha­talmukba kerítik, akkor Durazzóra kerül a sor. Úgy látszik, Vilmos fejedelem teljesen tisztában van azzal, hogy a város nem tart­hatja magát és csak fölösleges vérontás lenne, ha mégis fölvenné a harcot a fölkelők túlere­jével. Erre vall, hogy mindenáron összekötte­tést keres a fölkelőkkel, akik azonban ridegen visszautasítanak minden közeledést. A párisi „Figaro"-nak jelentik Durazzóból, hogy a fejedelem legutóbb megint parlamentaiieket küldött a fölkelőkhöz, még­pedig azzal az ajánlattal, hogy húzzanak telefondrótot a fölkelők táborától a fejedelem palotájáig, hogy közvetlenül érintkezhessenek a fejede­lemmel. A fölkelők azonban ezt vissza­utasították és kijelentették, hogy nem tárgyalnak addig, amíg Valona el nem esett. A fejedelem vigasztalan helyze­tén csak a nemzetközi beavatkozás se­gíthetne, erről azonban megint nem lehet szó, mert a hármas entente hallani sem akar róla. Párisi jelentés szerint Anglia kereken elutasította Ausztria-Magyarországnak és Olaszországnak ilyen irányú tervét és kije­lentette, hogy a nemzetközi expedíció szük­ségtelen, mert Vilmos fejedelem lemondása és egy mohamedán fejedelem trónralépése már magában véve is biztosítani tudja a bé­két. Az önként való lemondásról azonban megint Wied herceg nem akar tudni, ami némiképen érthető, ha igaznak bizonyul az a h­íradás, hogy a hatalmak arra az esetre, ha kénytelen volna lemondani az albán feje­delemségről, kétszázhatvanezer frank évi nyugdíjat biztosítottak neki. Ő tehát meg akarja várni a hatalmaknak erre vonatkozó fölszólítását, mert az önkéntes lemondással elvesztené a nyugdíjat. Nem tudjuk még, hogy mi igaz ebből a hírből, de nem tartjuk teljesen valószínűtlennek. Az albán komédia körül annyi visszaélés, annyi vakmerő kalan­dorság és hihetetlen pénzpocsékolás történt, hogy ez szinte csak méltó betetőzése volna az elkövetett disznóságoknak. Nem elég, hogy eddig is már százmilliókat pocsékoltak erre az albán szamárságra, most még ezt a tehe­tetlen porosz herceget is velünk akarják el­tartatni. Éjszaka Rómából érkezett jelentés szerint a Valonából érkező hírek igen aggasztóak. A felkelők és epiróták már csak négy óra járásnyira vannak a várostól. Valonában egy milíciaféle alakult a város védelmére , nem hiszik azonban, hogy a csapatok sokáig tudnának az ostromnak ellentállani. A la­kosság attól tart, hogy amennyiben a felke­lők beveszik a várost, o­tt vérfürdőt fognak rendezni, ellenére annak, hogy a kikötőben egy osztrák-magyar, egy olasz és egy orosz hadihajó horgonyoz. A hadihajók azonban katonákat nem szállítanak partra. Valona el­estét minden pillanatban várják. Huerta lemondott. (Mexikó, július 16.) Hi­vatalosan jelentik, hogy Huerta tegnap dél­után 4 órakor a kongresszusnak benyúj­totta lemondó okmányát. Huerta lemondási okmányának fölolvasásakor a képviselők és a karzat látogatói viharosan éltették a volt elnököt. Este Carbajal külügyminiszter a képviselők és szenátorok előtt letette az esküt mint Mexikó elnöke. Ezután Huerta gárdistáitól kisérve, a tömeg lelkes ovációi közben, a kormányzópalotához ment. (Mexikó, július 15.) Huerta lemondását a kongresszus 121 szavazattal 17 ellenében elfo­­­gadta. Huerta lemondása ügyében adott ü­ze­­netében hangsúlyozza a béke érdekében te­tt fáradozásait és azokat az nehézségeket ami

Next