Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-21 / 170. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy h évre.... fél év. , 21—, tor. I negyed évre­«».»Von. pre.... ..... ll.— kor. | egy hévre „ —- 2.— kor. A „SZOCIAIlIZMIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több, EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VHS, CO­STI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIAD­ÓHIVATAL: VIH., CONTI-UT­CA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ­ Másutt és nálunk­. Ha a föld isten kalapja, úgy hazánk bok­réta rajta. Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán. Magyarország Európa éléskam­rája. A magyar a világ legelső nemzete. Ilyen és efféle szép és igaz dolgokat ver­nek belénk az iskolákban, sőt ilyeneket me­sélnek még a felnőtteknek is az akadémiai poéták meg a kifogástalan hazafiságú új­ságok. A valóságos élet azonban mást mutat. Magyarország népe között nagyobb a ha­landóság, mint bármely európai kultúrnép között. A gyermekeknek majdnem fele el­pusztul hét éven aluli korban. . Magyarország népe százezerszámra ván­dorol ki az éh­enhalás meg a közigazgatási basáskodás elől. Magyarország népe­ annyira satnyul, hogy a katona mértéket­ folyton lejjebb kell szállítani és némely járásban még így is ne­hezen tudják kiállítani a kiszabott létszámot. Miért van ez így­? Az angol sokkal erősebb, egészségesebb és munkabíróbb, mert nemcsak hogy sok­kal jobban keres, hanem olcsóbb a tápláléka is, tíz fillérrel olcsóbban kapja a kenyeret, negyvennel a húst, negyvennel a cukrot, mint a magyar munkás. A francia, a belga, a német, a svájci, mind sokkal jobban ke­vés és olcsóbban — tehát jobban is — táp­lálkozik, mint a magyar. Miért van ez így? A magyar munkás vénségére kiállhat az utcára koldulni. A német, a francia, az an­gol, a belga nyugdíjat kap. Miért van ez így?! Az egyre növekvő hadügyi kiadások költségeinek födözésére nálunk megdrágít­ják a dohányt, a vasutat, a bélyeget, a ke­nyeret. Németországban progresszív jöve­delmi adóval és progresszív vagyonadóval teremtették elő az újabb százmilliókat. Fran­ciaországban szintén a jómódúak és gazda­gok jövedelmét terhelik meg progresszív adóval. Angolországban is erre az útra ké­szülnek térni.­ Miért van ez így?, Más országokban egyre-másra csinálják a munkásvédő­ törvényeket, javítják a ré­gebbi szociális törvényeket, behozzák a rok­kantsági és az aggkori biztosítást. Nálunk elrabolják a munkásoktól még a régi szegé­nyes szabadságukat is. Miért van ez így ? Azért, mert azokban a haladottabb orszá­gokban sokkal demokratikusabb választó­jog van, mint minálunk.­­Azokban az orszá­gokban tehát a munkások is beleszólnak a törvények alkotásába. Nagy dolog a vá­lasztójog! Hatalom! Fegyver! Akinek az megvan, az részese az állam hatalmának és így részt szerezhet magának az állam ja­vaiból is.­­ Ki kételkedik ebben? Ausztriában, ahol még csak pár éve van demokratikusabb vá­lasztójog, egész sor törvényen meglátszik már ennek a hatása. Olaszországban csak egy éve terjesztették ki a választójogot és a kormány máris kénytelen komolyan fog­lalkozni az aggkori és rokkantsági biztosí­tással, meg is fogja csinálni rövidesen, mert muszáj neki, hiszen a nép képviselői ott ül­nek mögötte. Angolországban azóta indult meg a munkásjóléti törvényhozás, amióta a munkások szakítottak régi politikájukkal és nem a polgári pártokat támogatják, ha­nem külön pártot alkotnak és munkáskép­viselőket választanak". Belgiumban az igazi általános választójogért való agitáció kény­szerítette a kormányt az aggkori és rok­kantsági biztosítás behozatalára, mert csak így tarthatja meg látszólagos többségét ideig-óráig. Mindenfelé a demokratikus vá­lasztójog óriási hatását, megbecsülhetetlen értékét látjuk. Hát nálunk. Itt nincs demokratikus vá­lasztójog. A Tisza-féle „jogkiterjesztés" a leggyalázatosabb népcsalás. De mégis ki kell "használni. Ha egyébre nem jó, arra jó lesz, hogy verekedhetünk vele a becsületes jogkiterjesztésért, egy értékesebb választó­jogért, amely azután megszerzi a munkás­ságnak a törvényhozásban az őt megillető befolyást. Milyen nagy hiba volna, ha a munkásság most elszalasztaná az alkalmat ennek a harci fegyvernek a megszerzésére! Gondol­junk csak arra, hogy milyen a nép sorsa a demokratikusabb országokban és milyen nálunk. Aki ezt meggondolja, az, ha eddig még meg nem tette, bizonyára siet magának biztosítani az őt megillető jogot, siet az ösz­szeírű küldöttség elé, hogy ki ne maradjon a választók névjegyzékéből. v­ ­ér a kaszán. A magyar földön ismét vér folyt. Most ez egyszer nem munkásvér. Nem a gép vas­karjai törtek össze munkástagokat. Nem csendőr mártotta munkásvérbe szuronyai Elkeseredett munkások ontottak vért, egy szegény gazdatiszt vérét, aki urának, a hi­res agrárius Zselénszky grófnak földjára­dékát védelmezte az aratómunkásokkal szemben... Sajnáljuk az áldozatot­­és helytelenítjük a munkások eljárását. Helytelenítjük, de nagyon jól meg tudjuk érteni. Az az évez­redes, mély és minden tekintetben jogosult elkeseredés, amely ott él a magyar föld­munkások lelke mélyén, hozza létre ezeket az évről-évre ismétlődő­, céltalan kitöré­seket. Mit is tehet a magyar földmunkás, hogy sorsán javítson? Ha ki akar, vándorolni,­ a határrendőrség visszakergeti a nagybirto­kosok rabigájába. Ha földet akar szerezni, hogy a bérmunkás keserves sorsát a kisbir­tokos valamivel tűrhetőbb sorsával cserélje föl, a nagybirtok messze terjeszkedő földte­rületei fogják körül, amelyekből nem eladó egy talpalattnyi sem! Ha mégis földhöz jut, a kapzsi uzsorabankok martalékává lesz, amelyek olyan áron sózzák rá a földet, hogy napszámlát is alig bírja megkeresni rajta. Ha pedig mint bérmunkás akar sor­sán javítani, a nagybirtokosok államilag szervezett hatalmával, a fegyveres erősza­kot találja szemben magával. Ha szervez­kednek, szervezetüket a nagybirtokosok zsoldjában álló közigazgatás szórja szét, mihelyt annyira megerősödnek, hogy a munkabérek alakulására befolyást tudná­nak gyakorolni. Ha pedig szervezetlenül próbálnak szembeszállni kizsákmányolóik­kal, ha élnek azzal a joggal, amelyet min­den kulturállam minden munkása bármi­kor szabadon gyakorolhat, ha leteszi a szer­számot és megtagadja a munkát, akkor rögtön megjelennek a közigazgatási ható­ságok, a szolgabíró és a csendőrök ,és töm­löcbe vetik a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokat! A magyar földesúri osztály, amidőn megalkottatta saját osztályparlamentjével a rabszolgatörvényt, amidőn törvénybe ik­tatta azt a jogi abszurdumot, hogy egy munkaszerződés megszegését közigazgatá­silag börtönbüntetéssel sújtják, azt hitte, hogy ezzel biztosította a kizsákmányolás zavartalanságát. Azt hitte, hogy a föld munkásn­épe, amelyet erős korlátokkal, csillogó szuronyokkal vett körül, csöndes megadással fogja tűrni az igát. De ebben csalódott.­­A magyar, föld munkásainak sorsa olyan rossz, hogy ezt nyugodtan, el- mar Lapunk mai száma 18 oldal

Next