Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-21 / 170. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy h évre.... fél év. , 21—, tor. I negyed évre«».»Von. pre.... ..... ll.— kor. | egy hévre „ —- 2.— kor. A „SZOCIAIlIZMIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több, EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VHS, COSTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Másutt és nálunk. Ha a föld isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta. Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán. Magyarország Európa éléskamrája. A magyar a világ legelső nemzete. Ilyen és efféle szép és igaz dolgokat vernek belénk az iskolákban, sőt ilyeneket mesélnek még a felnőtteknek is az akadémiai poéták meg a kifogástalan hazafiságú újságok. A valóságos élet azonban mást mutat. Magyarország népe között nagyobb a halandóság, mint bármely európai kultúrnép között. A gyermekeknek majdnem fele elpusztul hét éven aluli korban. . Magyarország népe százezerszámra vándorol ki az éhenhalás meg a közigazgatási basáskodás elől. Magyarország népe annyira satnyul, hogy a katona mértéket folyton lejjebb kell szállítani és némely járásban még így is nehezen tudják kiállítani a kiszabott létszámot. Miért van ez így? Az angol sokkal erősebb, egészségesebb és munkabíróbb, mert nemcsak hogy sokkal jobban keres, hanem olcsóbb a tápláléka is, tíz fillérrel olcsóbban kapja a kenyeret, negyvennel a húst, negyvennel a cukrot, mint a magyar munkás. A francia, a belga, a német, a svájci, mind sokkal jobban kevés és olcsóbban — tehát jobban is — táplálkozik, mint a magyar. Miért van ez így? A magyar munkás vénségére kiállhat az utcára koldulni. A német, a francia, az angol, a belga nyugdíjat kap. Miért van ez így?! Az egyre növekvő hadügyi kiadások költségeinek födözésére nálunk megdrágítják a dohányt, a vasutat, a bélyeget, a kenyeret. Németországban progresszív jövedelmi adóval és progresszív vagyonadóval teremtették elő az újabb százmilliókat. Franciaországban szintén a jómódúak és gazdagok jövedelmét terhelik meg progresszív adóval. Angolországban is erre az útra készülnek térni. Miért van ez így?, Más országokban egyre-másra csinálják a munkásvédő törvényeket, javítják a régebbi szociális törvényeket, behozzák a rokkantsági és az aggkori biztosítást. Nálunk elrabolják a munkásoktól még a régi szegényes szabadságukat is. Miért van ez így ? Azért, mert azokban a haladottabb országokban sokkal demokratikusabb választójog van, mint minálunk.Azokban az országokban tehát a munkások is beleszólnak a törvények alkotásába. Nagy dolog a választójog! Hatalom! Fegyver! Akinek az megvan, az részese az állam hatalmának és így részt szerezhet magának az állam javaiból is. Ki kételkedik ebben? Ausztriában, ahol még csak pár éve van demokratikusabb választójog, egész sor törvényen meglátszik már ennek a hatása. Olaszországban csak egy éve terjesztették ki a választójogot és a kormány máris kénytelen komolyan foglalkozni az aggkori és rokkantsági biztosítással, meg is fogja csinálni rövidesen, mert muszáj neki, hiszen a nép képviselői ott ülnek mögötte. Angolországban azóta indult meg a munkásjóléti törvényhozás, amióta a munkások szakítottak régi politikájukkal és nem a polgári pártokat támogatják, hanem külön pártot alkotnak és munkásképviselőket választanak". Belgiumban az igazi általános választójogért való agitáció kényszerítette a kormányt az aggkori és rokkantsági biztosítás behozatalára, mert csak így tarthatja meg látszólagos többségét ideig-óráig. Mindenfelé a demokratikus választójog óriási hatását, megbecsülhetetlen értékét látjuk. Hát nálunk. Itt nincs demokratikus választójog. A Tisza-féle „jogkiterjesztés" a leggyalázatosabb népcsalás. De mégis ki kell "használni. Ha egyébre nem jó, arra jó lesz, hogy verekedhetünk vele a becsületes jogkiterjesztésért, egy értékesebb választójogért, amely azután megszerzi a munkásságnak a törvényhozásban az őt megillető befolyást. Milyen nagy hiba volna, ha a munkásság most elszalasztaná az alkalmat ennek a harci fegyvernek a megszerzésére! Gondoljunk csak arra, hogy milyen a nép sorsa a demokratikusabb országokban és milyen nálunk. Aki ezt meggondolja, az, ha eddig még meg nem tette, bizonyára siet magának biztosítani az őt megillető jogot, siet az öszszeírű küldöttség elé, hogy ki ne maradjon a választók névjegyzékéből. v ér a kaszán. A magyar földön ismét vér folyt. Most ez egyszer nem munkásvér. Nem a gép vaskarjai törtek össze munkástagokat. Nem csendőr mártotta munkásvérbe szuronyai Elkeseredett munkások ontottak vért, egy szegény gazdatiszt vérét, aki urának, a hires agrárius Zselénszky grófnak földjáradékát védelmezte az aratómunkásokkal szemben... Sajnáljuk az áldozatotés helytelenítjük a munkások eljárását. Helytelenítjük, de nagyon jól meg tudjuk érteni. Az az évezredes, mély és minden tekintetben jogosult elkeseredés, amely ott él a magyar földmunkások lelke mélyén, hozza létre ezeket az évről-évre ismétlődő, céltalan kitöréseket. Mit is tehet a magyar földmunkás, hogy sorsán javítson? Ha ki akar, vándorolni, a határrendőrség visszakergeti a nagybirtokosok rabigájába. Ha földet akar szerezni, hogy a bérmunkás keserves sorsát a kisbirtokos valamivel tűrhetőbb sorsával cserélje föl, a nagybirtok messze terjeszkedő földterületei fogják körül, amelyekből nem eladó egy talpalattnyi sem! Ha mégis földhöz jut, a kapzsi uzsorabankok martalékává lesz, amelyek olyan áron sózzák rá a földet, hogy napszámlát is alig bírja megkeresni rajta. Ha pedig mint bérmunkás akar sorsán javítani, a nagybirtokosok államilag szervezett hatalmával, a fegyveres erőszakot találja szemben magával. Ha szervezkednek, szervezetüket a nagybirtokosok zsoldjában álló közigazgatás szórja szét, mihelyt annyira megerősödnek, hogy a munkabérek alakulására befolyást tudnának gyakorolni. Ha pedig szervezetlenül próbálnak szembeszállni kizsákmányolóikkal, ha élnek azzal a joggal, amelyet minden kulturállam minden munkása bármikor szabadon gyakorolhat, ha leteszi a szerszámot és megtagadja a munkát, akkor rögtön megjelennek a közigazgatási hatóságok, a szolgabíró és a csendőrök ,és tömlöcbe vetik a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokat! A magyar földesúri osztály, amidőn megalkottatta saját osztályparlamentjével a rabszolgatörvényt, amidőn törvénybe iktatta azt a jogi abszurdumot, hogy egy munkaszerződés megszegését közigazgatásilag börtönbüntetéssel sújtják, azt hitte, hogy ezzel biztosította a kizsákmányolás zavartalanságát. Azt hitte, hogy a föld munkásnépe, amelyet erős korlátokkal, csillogó szuronyokkal vett körül, csöndes megadással fogja tűrni az igát. De ebben csalódott.A magyar, föld munkásainak sorsa olyan rossz, hogy ezt nyugodtan, el- mar Lapunk mai száma 18 oldal