Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-23 / 172. szám

XLII. évfolyam. Budapest, 1914 julius 23. csütörtök. 172. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 14.— kor. 1 negyed évre...... 6.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm. CSONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Elvtársak ! Az isszeirő küldöttségek mir csak­ ezen a héten műkidnek­. AScS item ^ aisik­ kiiw^raitai a választók névlajstromiSsóh­ mz Haladéktalanul Jelentkezzék! Minden mwsikás szavazatira szük­sége lass: a szociáldemokrata pártnak! «.m^wi.ii.ii..mi..i»1.«.i.j.puI..ijíIi.-mw .»uwiiii.m Min K'HiinimHWlWinill' mUMHllMmiWMl. i ii»»iMliJiw»MUllJL.i-lMlB.llMIBIMii«iW»MgJAJMEJeaiJ«fcat-Blt>FI». WlUUllUMlKJaMUlPJIUtJMUMIjailllB^HBUIIU.liWlltMMIBIIIIWMllllW JLLIIIMIIIII Lapunk­­aak száma 18 oldal 1 --M­y ' mr- A háború réme kísért. 14 háború réme kísért. Nehéz aggodalom szállja meg milliónyi ember szívét. Talán már maholnap el kell szakadni a békés fog­lalkozástól, fegyvert kell ölteni és gyilkolni menni. Ádáz öldöklés képe rajzolódik elénk; magyar és szerb, német és orosz, francia és román fegyveresek milliói tör­nek egymásra. Százezernyi özvegy, millió árva emlegeti, siratva az ítélet esztende­jét... 14 háború réme kísért. És azok, akik ezt a világcsapást föl akarják idézni, honfitár­saink soraiban vannak. Nem lehet tagadni, a monarchiában egy erős háborúpárt léte­zik, erős és tevékeny. Nem látjuk világo­san kicsodák, de látjuk átkos működésü­ket. A polgári sajtó csupa uszítás. Nap-nap után új rémmesék látnak napvilágot. A tőzsde meg van rémülve. A gazdasági élet pang. A magyar járadék árfolyama 77.20-ra sülyedt. A tőkések lapjai nyíltan hirdetik, hogy inkább törjön ki már a há­ború, semhogy ez a rettenetes feszültség még tovább is tartson. 14 háború réme kísért. Kik azok a sötét­ben bujkáló alakok, akik a világháború ré­mét idézik föl? Ostoba államférfiak csa­pata, akik semmiféle nehézséget másképen, mint kardcsörtetéssel megoldani nem tud­nak; nagyravágyó katonatisztek, akik a háborúban gyors előmenetelre számítanak; profitéhes hadseregszállítók, akik nyeresé­güket a vérontás révén remélik megsokszo­rozni! Ezek alkotják a háborúpárt magját, ezek uszítanak a vérontásra. És az uszítás nem eredménytelen. "A rendszeres hajsza fölkelti a tömegek vérszomját; az uszítók szolgálatában álló sajtó a hazafiságra, a magyarságra, az ősi dicsőségre hivatko­zik. A mindennapos uszítás kezdi gyümöl­csét megteremni; az emberek elnyomják, elszorítják természetes iszonyukat; az em­berek kezdenek megbarátkozni a vérontás gondolatával. '.•» i vi"**-*"*"".' 14 mi föladatunk, a mi kötelességünk, hogy fölemeljük tiltó szavunkat a háború­párt vészes uszítása ellen, nehogy az uszí­tók azzal kérkedhessenek, hogy az egész ország mellettük áll. Mi oka van Magyar­ország munkásságának, mi oka van a ma­gyar parasztnak vagy a magyar munkás­nak, hogy gyilkolva rátámadjon szerb test­véreire? Van-e Magyarországon csak egyetlen egy ember, aki azt merné állítani, hogy ő maga, saját személyében bármiféle sérelmet szenvedett volna a szerbek részé­ről? A magyar népnek a világon semmiféle oka nincs arra, hogy fegyvert fogjon szerb­­ testvérei ellen, hogy gyilkoljon vagy maga áldozatul essék a gyilkoló golyónak! A szerb nép soha semmivel sem bántotta a magyar népet. És az, hogy egy esztelen gonosztevő két emberéletet oltott ki Sara­jevóban, nem elég ok arra, hogy miatta százezrek pusztuljanak el a csatatéren; folyjon bár milliók vére, a galádul legyil­kolt trónörököspár ettől életre kelni nem fog! A mi feladatunk és kötelességünk Ma­gyarország dolgozó népének nevében tilta­kozni minden vérontás ellen! A dolgozó nép ellenségei nem Szerbiában laknak. A mi ellenségeink a kizsákmányolók, akik hitvány bérért dolgoztatnak bennünket; akik mindenünkből kifosztanak; akik örö­kös jogtalanságban akarnak bennünket tartani; akik rendőröket és csendőröket uszítanak ránk, ha több bért követelünk; akik szuronyfalat állítottak a határra, hogy visszakergessenek bennünket, ha menekül­ni akarunk innen. Nem Szerbiában, itt kö­zöttünk laknak a mi ellenségeink, a kasté­lyok és paloták lakói. A szerb dolgozó nép nekünk nem ellenségünk, semmi okunk sin­csen ellene hadba szállni! De nemcsak az ország dolgozó népének, de az ország egész népének, az uralkodó osztályt beleértve, nincs semmi oka a háború rémségeit fölidézni! A monarchia győzelem esetén nem nyerhet semmit. A monarchia nem hódíthatja meg Szerbiát és —«Hill MIMIUBB—•— Montenegrót, mert a monarchia területén már most is annyi ellenséges érzelmű nem­zetiség él, hogy csak a legnagyobb erőfeszí­téssel képes őket fékentartani a mai abszo­lutisztikus rendszer keretében. A mon­archia képtelen újabb hódításra. A győzel­mes háború nyeresége tehát előreláthatóan semmi. A vesztett háború esélye pedig: a "monarchia teljes szétbomlása. .Vesztett háború után ez a rosszul kormányzott, egy­mással farkasszemet néző osztályok és nemzetiségek" által lakott államterület menthetetlenül szétbomlik. Nyert háború esetén semmi nyereség, vesztett háború esetén teljes bukás :­ ez a helyzet világos képe. Esztelen gonosztevő az, aki ilyen­­ körülmények között háborúra uszit! 14 háború réme kísért. A magyar szocia­lista munkásság kötelessége, hogy az uszí­tással nyíltan és határozottan szembeszáll­jon, hogy útját állja a hangulat megmér­gezésének, útját állja annak, hogy a hábo­rús láz, amelyet nagyravágyó katona­tisztek, kapzsi hadseregszállítók és ostoba államférfiak szítnak, magával ragadja az ország népét. A háborús uszítással mink ismételjük lépten-nyomon azt az egyszerű kérdést: testvér bántott-e téged valaha egy szerb ember, hogy gyilkolni akarod őket? Nem-e testvéred neked a szerb proletár, aki éppen úgy nyögi a kapitalizmus igáját, mint jó magad? Nem harcra, hanem na­gyobb egyetértésre volna szükség, hogy kö­zösen vívjátok meg küzdelmeteket közös ellenségnek, a nemzetközi kapitalizmus el­len. 14 háborús uszítással szemben hirdes­sük mindenfelé a munkásosztály nemzet­közi szolidaritását, a véres háborúval szem­ben a nemzetközi együttműködést. Ez a kötelessége most minden öntudatos szocia­lista munkásnak. Nem szabad megenged­nünk, hogy a háborús láz elragadja a dol­gozó tömegeket! Bátran és nyíltan kell hirdetnünk: Magyarország dolgozó népe nem akar, nem tűr, vérontást!

Next