Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-26 / 175. szám

1914 július 26. és a II.. Skerleez bánnal értekezletet tartottak, hogy az országgyűlésen nyilatkozatra kénysze­rítsék és legalább a vizsgálatot megígértes­sék­ vele. A hatalom azonban Khemen had­testparancsnok, nem pedig Skerleez báró, az alkotmányos bán kezében van. A kardcsör­tetők e délszláv országokban olyan befolyást gyakorolnak a polgári kormányzatra, hogy nagyon elérkezett az ideje gondolkozni ar­ról, hogy az ilyen kormányzat hová vezet. Így a nép a hatóságban saját belső ellensé­gét fogja látni. Az ilyen állapotok okozzák a merényleteket. Végre ezt Bécsben és Buda­pesten is be kellene látniuk azoknak, akik a kormánygyeplőt kezükben tartják. A szociáldemokráciának semmi köze a polgári ifjúság nacionalista mozgalmához, de azt nem tűrheti, hogy ostoba rendőrfic­­­kók, akiknek csak ahhoz van tehetségük, hogy életük fogytáig ki nem fizethető adós­ságokat csináljanak, a nehezen kiküzdött népjogokat csizmájukkal letapossák. Szo­morú dolog, hogy a szociáldemokrácia ebben a harcban elszigetelve áll. Szégyene ez a pol­gári pártoknak, amelyeket tegnap még ül­döztek­ és ma gyáván meglapulnak, de ame-­­lyek holnap arra ébredhetnek, hogy ők is a munkásság sorsára jutnak. Mind világo­­sabb­ lesz, hogy a horvát alkotmány hiányát olyan törvényekkel kell pótolni, amelyek a rendőrmaffia dühöngését lehetetlenné te­szik­. A horvát országgyűlés­­polgári pártjai saját akaratukból nem csinálják ezt meg, de rá fogja őket kényszeríteni a legszélesebb néprétegek nyomása. Ez legyen most a szo­ciáldemokrácia feladata. A nagyszerb propaganda elleni rendsza­bályok, amelyeket Tisza a magyar képvi­selőházban bejelentett, már nagyon érezhe­tők Horvátországban. Mintha csak a Randi­uralom rémnapjai térnének vissza. A kül­ügyi helyzet ismét áldozatokat követel, amelyeket elsősorban a monarchia déli ré­szének kell hoznia. Bár nyolc hónap óta a horvát-szerb koalíció a legmélyebb odaadás­sal támogatja a Tisza—Skerlecz-uralmat, bár néhány nappal ezelőtt Tisza a koalíció két küldöttjével szemben megelégedésének és kegyességének adott kifejezést, mégis lát­hatók már Horvátországban a többé nem szokatlan rémuralom előjelei. Elsősorban szerte az országban a hatósá­gok támogatása mellett pogromot rendeznek békés szerb polgárok ellen. Azután a szo­ciáldemokrata újságírók ellen, akik e teljesen jogtalan szerb hajszával szemben állást foglalnak, drákói szigorral járnak el. De természetesen ennek semmi hatása nincs a a szociáldemokraták további küzdelmére, amelyet az utóbbi napok eseményei még inkább igazolnak. Minden látszat arra mu­tat, hogy Horvátországban a hírhedt haza­árulási per újabb kiadását készítik elő. Tegnap és ma Zágrábban több szociáldemo­kratát, leginkább szerbeket tartóztattak le és házkutatást is tartottak náluk. Újabb ki­tiltások is tervben vannak. Egész Horvát­országban házkutatást tartanak a szerb So­kol-egyletekben. Eszéken egy fiatal szerb törvényszéki gyakornoknak a törvényszék épületében kutatták ki a zsebeit. A sok erő­szakosság, ami itt most napirenden van, csak nehezen derül ki, mert mindent szigo­rúan titokben folytatnak. Eközben a szociáldemokrata párt szilárdan folytatja küzdelmét. A hatóság semmiféle gyűlést nem enged meg, a Szlobodna Rijecs­et napról-napra elkobozzák, a munkásszerveze­tek nagybizottsága tegnapelőtt óta perma­nenciában van és az esetleges döntő harcra mindent előkészít. A kormány még nem határozott a két szociáldemokrata újságíró kiutasítása és a népgyűlések betiltása tár­gyában. Zágráb tegnap óta sok tekintetben ostromállapotban van. Minden téren erős rendőrőrszemek vannak fölállítva, a­ rend­őrség szerfölött kihívóan viselkedik, úgy hogy gyakran támadnak kisebb összeütkö­zések közte és a munkásság között. Komoly rendzavarások eddig még nem történtek, mert előbb meg akarják várni a kormány döntését. Ha ez a döntés a szociáldemokra­ták ellen szól, akkor minden készen áll az általános sztrájk rögtöni kitörésére. A horvát szociáldemokraták között nyugalom és teljes óvatosság uralkodik s ez biztosítja azt, hogy a nehéz küzdelmet Skerbecz rémuralmával diadalmasan fogja megvívni. MEFSLAVA Nem lelkesedünk a háborúért. Ezt a sú­lyos vádat vágja szemünkbe Tisza István. A vád alapján mindjárt el is ítélhet ben­nünket teljes joggal, mert őszinte beisme­résben vagyunk. Nincs szükség bizonyító eljárásra velünk szemben. A cikkek ezrei, amiket fönnállása óta a Népszava írt, bizo­nyítják a vád alaposságát. A soha el nem tagadott és önmagunk, a tu­domány és emberszeretet alapzatán nyug­vó világnézetünk megtagadása nélkül soha meg nem tagadható meggyőződésünk, szent hitvallásunk hangoztatásáért ki is mondotta reánk a lesújtó ítéletet Tisza István, aki mint Berchtold íródeákja, most kéjjel úszik soha nem remélt népszerűsége tengerén. A­ munkapárti klubban hirdette ki pénteken este az ítéletet, amely így hang­zik: örömmel állapítom meg, hogy a sajtó orgá­numai pártkülönbség nélkül olyan lelkesen, szépen, öntudatosan és hazafiasan teljesítették fontos feladatukat, hogy ezentúl is fönn aka­rom tartani velük a kontaktust és minden na­gyobb esemény alkalmával magam kívánom informálni úgy, mint csütörtökön este. Az egyetlen kivétel a szocialisták lapja, amely is­mét kizárta magát a magyar nemzet polgári közösségéből és hazafias együttérzéséből. Nemcsak megnyugszunk ebben az ítélet­ben, hanem nagyon szépen, teljes őszinte­séggel köszönj­ü­k Tisza Istvánnak. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphattunk volna. Amint a Népszava volt az egyetlen bu­dapesti napilap, amely nem szerepelt a kor­mánypaulálék jegyzékében, hát csak le­gyen az egyedüli, amely nem teljesítette a háborúra uszítás feladatát. Büszkék vagyunk arra, hogy kirekesztet­tük magunkat ebből a közösségből, amely­nek most Tisza István az apostola és büsz­kén teljesítjük az egész polgári sajtóval szemben elszigetelt nagy magányosságunk­ban súlyos feladatunkat. A belső politikában a háborús bonyodalom természetszerűen megszüntetett minden mozgolódást. A képviselőház kedden ülést tart ugyan, napirendjére a szeszjavaslat van kitűzve,­­ de az ülést minden bizonnyal nem­ tartják meg és a képviselőházat bizonyta­lan időre el fogják napolni. Az elnapolás, illetve a szeszjavaslat tár­gyalásának ügyével foglalkoztak szombaton este a függetlenségi pártban. A pártnak a kérdésekben illető álláspontját félhivatalo­san a következőkben ismertetik: „Ami a sú­lyos események közepette a párt magatartá­sát illeti, fölmerült az a kérdés ennek kap­csán, hogy ilyen viszonyok között folytat­hatja-e a parlament tanácskozásait. Az álta­lános hangulat és nézet az volt, hogy a lehető legnagyobb hibát követné el a kormány, ha javaslatai tárgyalásának folytatását forszí­rozná. Ebben az esetben, amíg egyrészről kész a függetlenségi és 48-as párt a haza és király iránti kötelességét hűségesen teljesí­teni, másrészről, ha a képviselőház a javas­latok tárgyalását folytatná, a kormánnyal szemben a küzdelmet továbbra is fölvenné, sőt éppen az ilyen provokálás folytán a kor­mány elleni harc még csak fokozódnék." A függetlenségi párt tagjai a legközelebbi időben összejönnek, hogy magatartásukat a jövőt illetőleg megállapítsák. Kedden a kép­viselőház ülése előtt a Házban beszélik meg az ellenzéki képviselők a szükséges teen­dőiket. A függetlenségi pártból kábelsür­gönyben értesítették Károlyi Mihály grófot és társait az eseményekről, úgyszintén Justh Gyulát Tornyára, Apponyi Albert grófot Westend­be küldött távirattal. Gyülekezési jog Zsolnán. Zsolnai elvtár­saink most vasárnapra gyűlést jelentettek be a Főtérre, amelyet még eddig minden ilyen célra átengedtek. A főkapitány a pol­gármesterhez utasította a gyűlést bejelentő elvtársakat. A polgármester úr azt mondta: nem lehet a Főtéren gyűlésezni, mert össze­tapossák a virágokat. Megjegyezzük, hogy a zsolnai Főtér olyan nagy, hogy ott a virágok érintése nélkül is több ezer ember elfér ké­nyelmesen, mint amennyi a népgyűlésre föl szokott vonulni. De elvtársaink vállalták is a teljes felelősséget. Erre a virágkedvelő pol­gármester úr azzal állott elő, hogy: „mise van és a gyűlés a harangszót megzavarja". Eddig azt tapasztaltuk, hogy a szentatyák szokták a nekik nem tetsző gyűlés szónokát zavarni a harangozással. Majd amikor nagynehezen belátta a misézés meg haran­gozás patrónusa ennek a kifogásnak képte­lenségét, mint a közrend őre nyilatkozott meg, mondván, hogy ő fél a verekedéstől. 9

Next