Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-26 / 175. szám
1914 július 26. és a II.. Skerleez bánnal értekezletet tartottak, hogy az országgyűlésen nyilatkozatra kényszerítsék és legalább a vizsgálatot megígértessék vele. A hatalom azonban Khemen hadtestparancsnok, nem pedig Skerleez báró, az alkotmányos bán kezében van. A kardcsörtetők e délszláv országokban olyan befolyást gyakorolnak a polgári kormányzatra, hogy nagyon elérkezett az ideje gondolkozni arról, hogy az ilyen kormányzat hová vezet. Így a nép a hatóságban saját belső ellenségét fogja látni. Az ilyen állapotok okozzák a merényleteket. Végre ezt Bécsben és Budapesten is be kellene látniuk azoknak, akik a kormánygyeplőt kezükben tartják. A szociáldemokráciának semmi köze a polgári ifjúság nacionalista mozgalmához, de azt nem tűrheti, hogy ostoba rendőrfickók, akiknek csak ahhoz van tehetségük, hogy életük fogytáig ki nem fizethető adósságokat csináljanak, a nehezen kiküzdött népjogokat csizmájukkal letapossák. Szomorú dolog, hogy a szociáldemokrácia ebben a harcban elszigetelve áll. Szégyene ez a polgári pártoknak, amelyeket tegnap még üldöztek és ma gyáván meglapulnak, de ame-lyek holnap arra ébredhetnek, hogy ők is a munkásság sorsára jutnak. Mind világosabb lesz, hogy a horvát alkotmány hiányát olyan törvényekkel kell pótolni, amelyek a rendőrmaffia dühöngését lehetetlenné teszik. A horvát országgyűléspolgári pártjai saját akaratukból nem csinálják ezt meg, de rá fogja őket kényszeríteni a legszélesebb néprétegek nyomása. Ez legyen most a szociáldemokrácia feladata. A nagyszerb propaganda elleni rendszabályok, amelyeket Tisza a magyar képviselőházban bejelentett, már nagyon érezhetők Horvátországban. Mintha csak a Randiuralom rémnapjai térnének vissza. A külügyi helyzet ismét áldozatokat követel, amelyeket elsősorban a monarchia déli részének kell hoznia. Bár nyolc hónap óta a horvát-szerb koalíció a legmélyebb odaadással támogatja a Tisza—Skerlecz-uralmat, bár néhány nappal ezelőtt Tisza a koalíció két küldöttjével szemben megelégedésének és kegyességének adott kifejezést, mégis láthatók már Horvátországban a többé nem szokatlan rémuralom előjelei. Elsősorban szerte az országban a hatóságok támogatása mellett pogromot rendeznek békés szerb polgárok ellen. Azután a szociáldemokrata újságírók ellen, akik e teljesen jogtalan szerb hajszával szemben állást foglalnak, drákói szigorral járnak el. De természetesen ennek semmi hatása nincs a a szociáldemokraták további küzdelmére, amelyet az utóbbi napok eseményei még inkább igazolnak. Minden látszat arra mutat, hogy Horvátországban a hírhedt hazaárulási per újabb kiadását készítik elő. Tegnap és ma Zágrábban több szociáldemokratát, leginkább szerbeket tartóztattak le és házkutatást is tartottak náluk. Újabb kitiltások is tervben vannak. Egész Horvátországban házkutatást tartanak a szerb Sokol-egyletekben. Eszéken egy fiatal szerb törvényszéki gyakornoknak a törvényszék épületében kutatták ki a zsebeit. A sok erőszakosság, ami itt most napirenden van, csak nehezen derül ki, mert mindent szigorúan titokben folytatnak. Eközben a szociáldemokrata párt szilárdan folytatja küzdelmét. A hatóság semmiféle gyűlést nem enged meg, a Szlobodna Rijecset napról-napra elkobozzák, a munkásszervezetek nagybizottsága tegnapelőtt óta permanenciában van és az esetleges döntő harcra mindent előkészít. A kormány még nem határozott a két szociáldemokrata újságíró kiutasítása és a népgyűlések betiltása tárgyában. Zágráb tegnap óta sok tekintetben ostromállapotban van. Minden téren erős rendőrőrszemek vannak fölállítva, a rendőrség szerfölött kihívóan viselkedik, úgy hogy gyakran támadnak kisebb összeütközések közte és a munkásság között. Komoly rendzavarások eddig még nem történtek, mert előbb meg akarják várni a kormány döntését. Ha ez a döntés a szociáldemokraták ellen szól, akkor minden készen áll az általános sztrájk rögtöni kitörésére. A horvát szociáldemokraták között nyugalom és teljes óvatosság uralkodik s ez biztosítja azt, hogy a nehéz küzdelmet Skerbecz rémuralmával diadalmasan fogja megvívni. MEFSLAVA Nem lelkesedünk a háborúért. Ezt a súlyos vádat vágja szemünkbe Tisza István. A vád alapján mindjárt el is ítélhet bennünket teljes joggal, mert őszinte beismerésben vagyunk. Nincs szükség bizonyító eljárásra velünk szemben. A cikkek ezrei, amiket fönnállása óta a Népszava írt, bizonyítják a vád alaposságát. A soha el nem tagadott és önmagunk, a tudomány és emberszeretet alapzatán nyugvó világnézetünk megtagadása nélkül soha meg nem tagadható meggyőződésünk, szent hitvallásunk hangoztatásáért ki is mondotta reánk a lesújtó ítéletet Tisza István, aki mint Berchtold íródeákja, most kéjjel úszik soha nem remélt népszerűsége tengerén. A munkapárti klubban hirdette ki pénteken este az ítéletet, amely így hangzik: örömmel állapítom meg, hogy a sajtó orgánumai pártkülönbség nélkül olyan lelkesen, szépen, öntudatosan és hazafiasan teljesítették fontos feladatukat, hogy ezentúl is fönn akarom tartani velük a kontaktust és minden nagyobb esemény alkalmával magam kívánom informálni úgy, mint csütörtökön este. Az egyetlen kivétel a szocialisták lapja, amely ismét kizárta magát a magyar nemzet polgári közösségéből és hazafias együttérzéséből. Nemcsak megnyugszunk ebben az ítéletben, hanem nagyon szépen, teljes őszinteséggel köszönjük Tisza Istvánnak. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphattunk volna. Amint a Népszava volt az egyetlen budapesti napilap, amely nem szerepelt a kormánypaulálék jegyzékében, hát csak legyen az egyedüli, amely nem teljesítette a háborúra uszítás feladatát. Büszkék vagyunk arra, hogy kirekesztettük magunkat ebből a közösségből, amelynek most Tisza István az apostola és büszkén teljesítjük az egész polgári sajtóval szemben elszigetelt nagy magányosságunkban súlyos feladatunkat. A belső politikában a háborús bonyodalom természetszerűen megszüntetett minden mozgolódást. A képviselőház kedden ülést tart ugyan, napirendjére a szeszjavaslat van kitűzve, de az ülést minden bizonnyal nem tartják meg és a képviselőházat bizonytalan időre el fogják napolni. Az elnapolás, illetve a szeszjavaslat tárgyalásának ügyével foglalkoztak szombaton este a függetlenségi pártban. A pártnak a kérdésekben illető álláspontját félhivatalosan a következőkben ismertetik: „Ami a súlyos események közepette a párt magatartását illeti, fölmerült az a kérdés ennek kapcsán, hogy ilyen viszonyok között folytathatja-e a parlament tanácskozásait. Az általános hangulat és nézet az volt, hogy a lehető legnagyobb hibát követné el a kormány, ha javaslatai tárgyalásának folytatását forszírozná. Ebben az esetben, amíg egyrészről kész a függetlenségi és 48-as párt a haza és király iránti kötelességét hűségesen teljesíteni, másrészről, ha a képviselőház a javaslatok tárgyalását folytatná, a kormánnyal szemben a küzdelmet továbbra is fölvenné, sőt éppen az ilyen provokálás folytán a kormány elleni harc még csak fokozódnék." A függetlenségi párt tagjai a legközelebbi időben összejönnek, hogy magatartásukat a jövőt illetőleg megállapítsák. Kedden a képviselőház ülése előtt a Házban beszélik meg az ellenzéki képviselők a szükséges teendőiket. A függetlenségi pártból kábelsürgönyben értesítették Károlyi Mihály grófot és társait az eseményekről, úgyszintén Justh Gyulát Tornyára, Apponyi Albert grófot Westendbe küldött távirattal. Gyülekezési jog Zsolnán. Zsolnai elvtársaink most vasárnapra gyűlést jelentettek be a Főtérre, amelyet még eddig minden ilyen célra átengedtek. A főkapitány a polgármesterhez utasította a gyűlést bejelentő elvtársakat. A polgármester úr azt mondta: nem lehet a Főtéren gyűlésezni, mert összetapossák a virágokat. Megjegyezzük, hogy a zsolnai Főtér olyan nagy, hogy ott a virágok érintése nélkül is több ezer ember elfér kényelmesen, mint amennyi a népgyűlésre föl szokott vonulni. De elvtársaink vállalták is a teljes felelősséget. Erre a virágkedvelő polgármester úr azzal állott elő, hogy: „mise van és a gyűlés a harangszót megzavarja". Eddig azt tapasztaltuk, hogy a szentatyák szokták a nekik nem tetsző gyűlés szónokát zavarni a harangozással. Majd amikor nagynehezen belátta a misézés meg harangozás patrónusa ennek a kifogásnak képtelenségét, mint a közrend őre nyilatkozott meg, mondván, hogy ő fél a verekedéstől. 9