Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-05 / 157. szám
1914 július 65. És ha már kész a választók névjegyzéke, az éretlenekre, a megbélyegzettekre vár az a nagy munka, hogy a szavazásra jogosult munkásokat és kispolgárokat lehetőleg kivétel nélkül a mi pártunknak szerezzék meg és le is szavaztassák a mi jelöltjeinkre. Minden éretlen, minden huszonnégy-huszonkilenc éves gyerke szemeljen ki magának egy vagy több szavazásra jogosult munkást vagy kispolgárt, aki még ingadozik a pártok között vagy teljesen idegenkedik a mi pártunktól. Az ilyen kiszemelt szavazót már mostantól fogva állandóan figyelemmel kell kísérni, kezébe kell adni a Népszavát és röpiratainkat, füzeteinket; el kell vezetni az értekezletekre és a gyűlésekre ; csatlakozni kell hozzája minden lehető alkalommal, kirándulásokon, mulatságokon. Nem szabad nyugodni, míg az ingadozót vagy idegenkedőt teljesen meg nem győztük, teljesen nem biztosítottuk pártunk számára. Amikor azután egy ilyen meghódított munkás vagy kispolgár szavaz, akkor tulajdonképen az szavaz, aki őt meghódította : az éretlen, a jogokra még nem érdemes, a megbélyegzett. De itt van a választókerületi szervezetek állandó, mindennapos, aprólékos munkája. Ebben is az éretleneket illeti meg a legnagyobb rész, akikben még több az erő, több a reménység és akiket még nem nyom anynyira a családi gond. Ebből a fiatal gárdából kell hogy kikerüljön a mi harcunknak sok ezer lankadatlan hőse. Ti éretlenek, gondoljatok arra a szegény bányászra, gondoljatok a hasonló sorsban tengődő százezrekre, gondoljatok magatokra. Ha jó munkát végeztek, magatok is hasznát látjátok majd. És ti jó munkát fogtok végezni. Meg fogjátok mutatni, hogy erős akarattal még szavazati jog nélkül is tudtok szavazni. ••• Egy pilóta magában nem indulhat útra. Sőt nem indulhat el, ha csak az életébe kerülő biztos kudarcra nem szánta el magát rendes légjárón sem: olyan gépre kell ülnie, amellyel leszállhat a csöndes vízre és fölröppenhet róla. Az ilyen gép, a hidroplán pedig nehezebb és lassúbb, mint a rendes aeroplán. De még azután, ha véletlenül sikerülne is a mai gépekkel a halálos út, mi volna az eredménye ! Az, ami a Garros útjának vagy a bukfencező aviatikusok mutatványának, több volna egy sikerült mutatvánnyal, de a közlekedés nem javulna, nem gyorsulna meg. Hogy technikai lehetősége és gyakorlati haszna is legyen az útnak, ahhoz tehát az kell, a pilóta ne legyen egyedül, hanem sokad magával, hogy pihenhessen, étkezhessen közben, hogy ne egy, hanem több hatalmas motor zárja ki a motorromlás révén gyakorta beálló szerencsétlenséget, szóval, hogy a szokott aeroplán helyett óriási légi omnibusz, aerobusz épüljön. A. Dumas, amint a „La Nature" írja, ebből az okoskodásból kiindulva, tervezett meg egy rengeteg nagyságú hidro-aerobuszt. A légjáró óriás a maga nemében. Tartófelülete 400 négyzetméter (aeroplán van már 12 négyzetméter tartófelület-kicsiségű is) és a saját súlyával együtt 90 mázsa a teherbírása. Négy — egyenként 200 lóerős — motorja kettőnként fölváltva fog működni és tíz embert vihet magával. Hogy ebben a géptervben semmi lehetetlen nincs, azt az eddigi aerológusok sikere igazolja. Sikorszky, az orosz tervező, már régóta végez sikeres repüléseket egy tucat emberre szánt óriási gépével A Coulleux-Jeansin féle francia kétfedelű NÉPSZAVA . *' * * ©sstrák-magyar lassítás* szerb tiltakozás. — tüntetések Bécsben. — Műk^ílik a statárium. — Mindenki aki él« A sarajevoi pogrom. Az osztrák-magyar abszolutizmus nem tanul és nem felejt semmit. Nem tanul semmit abból, amit az utolsó száz esztendő fejlődése tanit, nem tudott tanulni semmit abból, amit a Napóleon forradalmi korbácsa, amit az olasz egység szuronya, amit a német egység ágyúja próbált a fejébe vernti a lehető legszemléltetőbb oktatással. Nem tanul semmit abból, hogy csak a nemzeti fölszabadulás és csak a demokrácia lehet ma valamely birodalom összetartó alapja. De nem is felejtett semmit. Mindazt, ami lovagi cafrang, ami gőgös etikett kialakult a Habsburgok régi császársága idején, amikor még a középkor élte világát és vele hatalma csúcsát a Habsburg-dinasztia, mindazt még ma sem felejtette el a bécsi abszolutizmus. És nem felejtette el azt sem, ami későbbi századok folyamán vált vérévé: a pedáns bürokratikusságot, a szőrszálhasogató szent formula vallását. Ami most lejátszódik a trónörökös temetése körül, mintha csak az egész abszolutizmus rettentő karrikatúrája volna. Amit arisztokrata gőgösség, amit középkori etikett és amit a XVIII. századbeli bürokrata pedánsság magából kiteremthet, az mind megjelent és kezet fogva találkozott ezen a temetésen. Talán semmi sem bizonyítja annyira, hogy ez az egész osztrák-magyar abszolutizmus mennyire immár csak a múlté és mennyire nem a jelenbe és még kevésbé a jövőbe fúródtak bele gyökerei, mint az, hogy ezekben a számára olyan válságos és pánikos napokban, valósággal múmiák abszolutizmusává lett. Rettentő iróniája a történelemnek, hogy éppen akkor, amikor a hidroplán is negyven mázsás, két motora 200—200 lóerős és egész kis vasúti kupéra való utast visz magával. S ha a gépóriás beválik, akkor elsősorban nem a legrövidebb útvonalat akarja választani Dumas. Nem Írországból akar Újfundlandig röpülni, hanem Franciaország nyugati csúcsáról , Brestből kiindulva röpülne az Azori-szigetekre és onnan vagy a Bermuda-szigetek vagy Ujfoundland érintésével menne Newyorkba. Az előbbi útvonal 6850 kilométeres, tehát majdnem kétszerese az ír—ujfoundlandi vonalnak és az utóbbi alig valamivel kevesebb, — minthogy azonban mindkettőnek két állomása van útközben és egy-egy útszakasz magában véve rövidebb az ir vonalnál, — ez a beosztás praktikusabb. Sőt megvan az az előnye is, hogy az éghajlat ezen a vonalon meleg és nem kell a magasabb légrétegekben sem védekezni a hideg ellen, a széljárás is jobb, — no és főként az amerika—európai forgalmat francia földön és nem angol birodalmi területen használja ki. Mert A. Dumas nem fantaszta, nem regényíró, hanem praktikus ember és komolyan üzletnek nézi a dolgát: nem szép aviatikussikert akar elérni, hanem üzletileg hasznosítható levegőbeli közlekedést akar csinálni két világrész között. Menetrendjét így állítja össze: Páristól az Azori-szigetekig 34 óra, onnét Újfoundlandig 31 és ettől az állomástól Newyorkig 10 óra — kényelmes és nem rekordverő menetsebességgel. A két állomáson eltöltött 5—5 óra beszámításával ez az út 97 órát tenne ki, kereken négy napot. A gép a legrövidebb, de a széljárás és hideg miatt legveszedelmesebb útvonalon egy nap alatt megtenné az utat az európai legnagyobb erővel, teljes vértezetben és készültségben kellene védenie a maga sorsát, amikor egyetlen komoly embere és a maga állítása szerint is legerősebb oszlopa dőlt ki, hogy ekkor egy térdnadrágos, selyemharisnyás, vékony pálcájú, öregségtől apróvá aszott, elegáns kis figura válik ennek az abszolutizmusnak a szimbólumává. Történelmi fordulatok előtt áll az osztrák-magyar abszolutizmus. Messziről idehallik régi vetélytársa, az orosz cárizmus fegyverkezésének a csörgése. Itt a határán üvölt a nemzeti önérzetében megbántott, a gazdasági életében nyomorba döntött Szerbia átkozódó jajongása. A határain belül pedig fenyegetően emeli föl a fejét a délszláv, a román, az olasz irredenta, a mindenfajta nemzetek kifelé kívánkozása ebből a monarchiából. Ha valaha, hát most kellene ennek az abszolutizmusnak nagyszerű és hősi mozdulattal ledobnia magáról minden középkori cafrangot, minden bürokrata pedánsságot, most kellene kiölnie szívéből minden középkori gőgöt, most kellene eldobnia minden korbácsát. Ha valaha, hát most népjogokat két kézzel öntőnek, demokráciáért száz nyelvvel harcolónak kellene lennie, ha valaha, hát most bölcsnek, fölényesnek, zseniálisnak, találékonynak, a népek és osztályok érzéseihez és érzékenységéhez simulónak kellene lennie, ha nem akar csúfosan elpusztulni. Mindennek kellene lennie az osztrákmagyar abszolutizmusnak, tehát roppant történelmi áldozattal meg kellene szűnnie abszolutizmusnak lennie. És ime, ehelyett az történik, hogy még csak imperiális ariporttól az amerikai partig, de Dumas-nak nem ez a rekord kell, hanem az út megbízhatósága és a Paris—New york összeköttetésének időbeli gyorsítása. Ma Parisból az Unió gazdasági központjába rekordidő alatt eljutni is 9—10 napot jelent, a Dumas-gép útja 5—6 nappal kevesebbet Dumas-nak ez az imponáló gyakorlatiassága több értéket jelent, mint például Wanamaker rekord-terve, amely a legrövidebb, de megállás nélkül való és legveszedelmesebb utat választja, — csakhogy az ő nevének csapjon reklámot az óceánt átszelő első repülés. De akár amerikai repülőgép jut át először Európába, akár európai kezdi meg a tenger fölött való közlekedést, az elvégre is csak árnyalatbeli különbség. Blériot röpülésének lelkesítő kezdete és a mai tervek komolysága között öt esztendő van mindössze, Wrighték első, sikerültebb kísérletei óta alig múlt el egy évtized, s az aviatikának ez az igazi gyorsasági rekordja a technikai és társadalmi haladás szempontjából. Csakhogy ennek az értékes haladásnak is van bökkenője: bár szteroplán tapasztalat szerint annál biztosabb, mennél nagyobb a tartó felülete és mennél erősebb a motora, a Dumas-gép sem lesz teljesen megbízható stabilitás dolgában, nem fog megállni tudni a levegőben, ha minden motora elromlik, menten lezuhan s merőleges vonalban leszállani vagy fölemelkedni képtelen. Úgy látszik, az aeroplánnak ezeket a hibáit sohasem fogják kiküszöbölni. A külföldi szakfolyóiratok tele vannak ugyan Wright egyensúlyozó készülékének dicséretével, de ha ez az automakus stabilizálás sikerül is, még mindig megoldatlan marad a többi veszedelem és hiba rejtvénye — az aeroplán szánjára.