Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-13 / 193. szám

1914 augusztus 15. HEFSZAVA 133 UTOLSÓ HIHE1C ft ft ft A cár levelet irt a bolgár királynak ? (Szófia, augusztus 12. ... A­ „Nemzetközi Távirati Hírlap" jelentése.)­ Ferdinánd ki­rály tegnap külön kihallgatáson fogadta a konstantinápolyi orosz nagykövetség kato­nai attaséját, Romanov ezredest. A kihall­gatás több mint egy félóra hosszat tartott. Beavatott körökben tudni vélik, hogy az orosz katonai attasé Miklós cár sajátkezű levelét adta át Ferdinánd királynak. ft. ft. ft Az angolok támadása egy második német gyarmat ellen ? (Berlin, augusztus 12.) A Wolff-ügynök­ség jelenti : Angol lapok azt a hírt hozzák, hogy az angolok megtámadták Dar-es-Salam kikötőt és az ottani dróttalan táv­iratozásra szolgáló szikratávíró állomást elpusztították. (Dar-es-Salam német Keletafrika főkikötő­helye és kormányzósági székvárosa, az Indiai Óceán partján, Zanzibár- szigettől délre.) HÍREK. ft ft ft — Megindult a Kossuth Lajos-utcai villa­mos. Szerdán délelőtt tartották meg a Kossuth Lajos-utcai vonal mütanrendőri be­járását Rohrm­ann Ferenc vasúti és hajózási felügyelő vezetésével. A mütanrendőri be­járás reggel 9 órakor a központi városháza tanácstermében vette kezdetét és azon az ér­dekelt hatóságok képviselőin kívü­l számos bizottsági tag is megjelent. A bejárás veze­tője bejelentette, hogy a kereskedelmi kor­mány a mutanrendőri bejáráshoz az enge­délyt megadta és hozzájárult ahhoz, h­ogy amennyiben semmi kifogás föl nem merül, az ú­j vonalon a forgalmat föl lehessen venni. A bizottság a bejelentés után és miután meg­állapították, hogy úgy a menetrend, mint a tarifa dolgában megegyezés jött létre, a Ká­roly-körútra ment, ahol két különvonat várta. A mutanrendőri bejárásnak számos nézője akadt. A forgalmat az új vonalon a Közú­ti vaspályatársaság szerdán délután megkezdte.­­ Megölte és megégette a feleségét. A budapesti főkapitányságot a paksi csendőr­őrs arról értesítette, h­ogy Geip Gyula 57 éves kádármester a múlt hónap 28-án megölte és földarabolta a feleségét. Geip e h­ónap 10-én reggel hajóval Budapestre utazott ott lakó rokonai meglátogatására és a paksi csendőr­őrs kéri a budapesti főkapitányságot, h­ogy Geipet nyomozza ki és tartóztassa le. Geip elutazása után vették csak észre, hogy az asszony eltűnt. Keresni kezdték, fölkutatták az egész házat, de nem találták sehol. Egy kamrában m­egtalálták Geip Gyulának véres ruháit, egy véres kést és fejszét és ebből egész bizonyosra vették, hogy Geip megölte a fe­leségét. A holttest azonban nem került elő. A budapesti főkapitányság megállapította, hogy Geip, ha Pesten van, az Orient-szálló­ban szokott megszállni vagy a nővérénél la­kik Csángó-utca 3/b. alatt, vagy pedig leá­nyánál, Rákospalota-Uj­falun, a Bethlen-utca 101. szám alatt. A detektívek ezeken a helye­ken kezdték keresni. A Rákospalota-Uj­falu-i rendőrőrszobán megtudták, hogy ott megje­lent Geip Gyula és bejelentette, hogy a fele­sége eltűnt Paksról. Valószínűleg Budapestre jött, ő tehát utána utazott és kéri a rendőrsé­get, hogy nyomozza ki a feleségét. Az őrszo­bán a főkapitányságra utasították Geipet, aki azonban nem jelentkezett. A detektívek ezen a nyomon elindulva, egész nap lesték Geip leányának Rákospalota-Ujfalu-i laká­sát és el is fogták őt, amikor éjjel haza akart menni. Bevitték a főkapitányságra, ahol min­dent tagadott és megmaradt amellett, hogy a felesége megszökött tőle és ő keresi. Kihall­gatása közben megérkeztek a paksi csend­őrök, akik jelentették, hogy a kemencében összeégve megtalálták az asszony földarabolt holttestét. A rendőrség erre átadta Geipot a paksi csendőröknek és a maga részéről meg­szüntette a nyomozást. Most a paksi csend­őrség vette az ügyet a kezébe. — Pusztító jégeső. A gyergyószentmiklósi járásban e hó 7-én több helyen óriási jégeső pusztított. A vonatot — amely Vaslábról in­dult ki — tojásnagyságu jégeső rongálta meg, a nyugati oldalon levő ablakokat mind betörte és a vonat mintegy húsz percig kény­telen volt .Vaslábon vesztegelni. — Elutaztak a haditudósítók. A kelenföldi pályaudvaron szerdán reggel 8 órakor utaztak át a magyar és a külföldi haditudósítók a had­ügyminisztérium Hauptpress-i cartierjával. Az újságírókat, akik között az Arbeiter-Zeitung haditudósítója, Max Winter elvtárs is leutazik a harctérre, a Budapesti Újságírók Egyesüle­tének képviselői üdvözölték. — Gyári tűz. Szerdán éjszaka 12 órakor a Gyömrői­ út 105. szám alatt lévő Egyesült Tégla­gyár kigyulladt. A tű­z elhamvasztotta a gép­házat és fenyegette a közeli petróleumgyárat is. A nagy készültséggel kivonult tüzérség elfoj­totta a tüzet. 1­. Élelmiszeruzsora. A­­VII. kerületi kapi­tányság Klemensits Károly Murányi­ utca 59. szám alatti pékmestert 5 napi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre ítélte, mert 1­ kiló kenyeret 1 koronáért árusított. — Az újpesti kapitányság Steiner Vilmosné és Herzog Ödön rákospalotai fűszereseket, mert a cukor kilóját 86 fillér helyett 90 fillérért árusitotta, egyenként 3—3 napi elzárásra és 50—50 korona pénzbüntetésre itélte. Elitélte továbbá Gidra Károly rákospalotai piaci árust, mert a paradicsom kilóját 20 fillér he­lyett 24 fillérért adta, 1 napi elzárásra és 25 korona pénzbüntetésre; Szász Imréné piaci árust 1 napi elzárásra és 10 korona pénzbün­tetésre, mert egy kiló zöldbabot 16 fillér he­lyett 28 fillérért árusított. — Nem kell az élet. F. Margit huszonhárom éves házvezetőnő kedden a Klauzál-téren mor­fiummal megmérgezte magát. A Rókus-kór­házba vitték.­­ A Mexikói­ út 53. számú ház előtt egy munkáskülsejű férfi fölakasztotta magát és meghalt. A­­nála talált munkakönyv után Pitzer József szabó volna. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — A Rákóczi-úti Metropole-szállóban Fischer Viktor balatoni gazdálkodó öngyilkos lett és meghalt. A tör­vényszéki orvostani intézetbe vitték. Tettének oka ismeretlen. — F. Dezsőné 31 éves háztartás­beli nő Újpesten a Wolffner-gyár előtt a Du­nába ugrott, de egy Lázár Antal nevü ember kimentette. A mentők a rákospalotai lakására vitték. — Ismét autószerencsétlenség. Szentgott­hárdról jelentik: Szentgotthárd körül Geiszt Jenő földbirtokos autójára rálőttek és a benne ülő Heinrich Mór dr. súlyosan megsebesült. Itt is a milliókat vivő franciákat akarták föltartóztatni. Az autót 2—300 lépésnyi tá­volságból érte a lövés, mert a megállásra­­való fölszólítást a soffőr nem hallotta. — Gyilkolt a lift. Szerdán reggel fél hét órakor az Alkotmány­ utca 29. számú házban halálos szerencsétlenség történt. Bencze Já­nos viceh­ázmester és felesége tévedésből a liftajtóban hagyták a kulcsot és reggel, a ko­rai órákban nem vették észre, hogy egy 15—16 éves tejkihordóleány, a­kinek a nevét eddig nem lehetett megállapítani, kinyitja a lift­ajtót, megnyomja a VI. emeletre szóló gom­bot és fölfelé halad. Amikor a leány a hatodik emeletre érkezett, kinyitotta a lift ajtaját, de már az emeletet elzáró ajtót nem tudta kinyitni és a visszafelé haladó lift a falhoz nyomta és fejét teljesen szétroncsolta. A leány kilétét eddig nem tudták megállapítani. — Tévedésből mérget ivott. Gopcsa Béla ti­zenkét hónapos fiúcska véletlenül megivott egy üveg lugkőoldatot. A Mária­ utca 22. szám alatti lakásukról a gyermekkórházba vitték. • vv TÁRSADALMI RAJZ 38 BSIYA FARKAS ANTAL Csakhogy más oldalról is kezdték nógatni. Müller úr az álammal szerződéses viszonyú üzletekből is szedte a hasznot. Müller úr kö­tött olyan szerződéseket is, amiknek az ér­vényessége a minisztérium jóváhagyásától függött. Müller urnak üzleti érdeke diktálta, hogy a mindenkori kormánnyal barátságos viszonyban éljen. Jöttek a választások, aztán a kormány embere valamit súgott Müller úrnak a fü­­lébe, amire Müller úr a kezét dörzsölte, mint valamikor régen boltoslegény korában. — Igazán szép, hogy rám is gondol az ex­cellenciás ur. — De Müller bácsi, magának is gondolni kell ám az excellenciás urékra. — No, és mibe kerül nekem az én gondo­latom ! — Kerek egy milliócskába, Müller bácsi. Müller úr nem volt falusi zsidó, aki szeret alkudni vagy sopánkodni. Minden gondolko­zás nélkül rámondta, hogy jó. Egy milliót fizetett be a választási kasz­szába Müller bácsi és a miniszterelnök meg­lepetésben részesítette Müller bácsit. Magyar­ nemességet kapott Rákházi előnévvel. Nem az őseinek bölcsője ringott Rákházán, ha­nem a szeszgyára füstölög Rákházán. Müller úr nem az az ember, aki egy mil­liót ad holmi cafrangokért. Sokkal intelli­gensebb, számítóbb volt, semhogy a magyar nemességet, az előnevet egy millióra érté­kelte volna. Hiszen ha hercegi címe volna, azt is szívesen odaadná egy millióért akár­melyik útszéli koldusnak, csak halássza elő azt az egy milliót a tarisznyából. Az össze­köttetést, a kormánnyal való jóbarátság­ot értékelte ő egy millióra és ebben a számítás­ban nem is csalódott. A Müller bácsi ipari és kereskedelmi ér­demeit, nagyon is méltányolták a miniszté­riumokban. Mindenhová benyithatott, min­denki ismerte és mindenkinek volt hozzá ba­rátságos szava. Oh, hogyne, kérem, amikor az excellenciás uraknak olyan kedves ba­rátja volt és soha, de soha nem utasította el a kölcsönkérőket. Nagyon jószívű volt Mül­ler bácsi, úgyis mint magyar nemes, úgyis mint Rákházi és úgyis mint szeszgyáros és építési vállalkozó. Az ő eszméje volt az, hogy csináljon vagy támogasson a kormány iparvállalatokat, amik az Alföld munkaverő-fölöslegét foglal­koztatják, amik fölfrissítik a pangó ipari és kereskedelmi élet vizét. A kereskedelmi miniszter úrnak annyira tetszett az ötlet, hogy már a költségvetési vitában fölhasználta. Milliókat kért az Al­föld begyárosítására. Az ellenzék okoskodott, tiltakozott, de a­ többség megszavazta a költ­ségelőirányzatba belepréselt milliókat és Müller úrnak nem volt egyéb teendője, mint az, hogy bemászkálja az Alföldet, alkalmas területet találjon új gyárak építésére. Így jutott el Mocsárhátra. Az igaz, hogy nem tisztelgett a polgármes­ter úrnál, nem beszélt a terveiről a Város gazdasági tanácsosával, de már első látoga­tásakor fölkereste Salánky Pistát. (Aki látta, azt hihette, hogy a nagyságos úrhoz most valami tolakodó gigéc nyit be és majd mindjárt röpül.) A nagyságos urat ismerte Müller úr még képviselő korából. Nagyon örültek és Müller úr elmagyarázta, hogy mit akar: telkeket a város körül, alkalmas telkeket, pár száz hold­nyit, ahová majd gyárak épülnek. Salánkynak­ volt annyi esze, hogy elsősor­ban is a magáét ajánlotta. Müller bácsi nem szeretett sokáig beszél­getni, legközelebb a mérnökeivel rándult le Mocsárhátra és megnézték a telkeket. Ide jön ez a gyár, ide az a gyár, itt csatornázni kell, itt iparvágányt kell építenünk. Ezen veszekedtek egy pár óráig az indzsellérek, aztán úgy eltűntek, mint a kámfor. Másnap már Salánky Pista a Rákh­ázi Mü­ller jogtanácsosának az irodájában alá­írta az adásvételi szerződéseket. Idehaza, Mocsárháton arról álmodoztak az emberek, hogy kinek milyen gyárat kéne alapítani. A Rákházi Müller mérnökei nem álmodoz­tak, nem töprengtek, hanem téniát, papírt, körzőt, iront vettek elő és kezdték csinálni a terveket. .(Folytatása következik.)

Next