Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-14 / 194. szám

2 kénytelen volt hadat üzenni Oroszországnak, mert az a határokon elrendelt mozgósítással nyilván fenyegette Ausztria-Magyarországot. 2. Ausztria-Magyarország nem küldött csapa­tokat a francia-német határra és ezt a körül­ményt a francia kormány kérdésére hivatalos kijelentésben közölték is. A francia kormány érvelése tehát nemcsak önkényes ferdítése a tényállásoknak, hanem tudatos hazugság is. Ha Anglia elhatározta magát arra, hogy a monarchiához fűző hagyományos barátságot oly könnyű­ szívvel elejtse, hogy Franciaország ügyét képviselje, úgy ez egy igen sajnálatos tény, mely azonban nem találja készületlenül a monarchiát, mely tudatában annak, hogy az igazság mellette van, egykedvűen megy el fölötte. Hogy szakadt meg a diplomáciai viszony ? (Bécs, augusztus 13.) Az Havas-ügynökség tendenciózus értesítésével szemben illetékes helyen megállapítják, hogy amikor Pichon nagykövetünkkel, gróf Széchennel tegnapelőtt beszélgetett, közölte vele, hogy nézete szerint nagykövetünk többé nem töltheti be sikeresen küldetését, annál kevésbé, mert Dumaine, Franciaország bécsi nagykövete utasítást ka­pott, hogy kérje ki útleveleit. Ennek folytán gróf Széchen szintén kikérte útlevelét. Ilyen körülmények között Franciaország volt az, amely a diplomáciai szakítást előidézte és az Agence Havas ferdít, ha azt állítja, hogy előbb gróf Széchen kérte ki útleveleit. A TENGEREN. ' Az angol és francia flotta. (Róma, augusztus 12. — A „Nemzetközi Távirati Hírlap" jelentése.) Máltából sü­r­gönyzik ide. A Földközi tengeri angol flotta egyesült a francia Földközi tengeri flottával. 'Az angol hajók közü­l csak az „Inflexsible" cirkáló maradt Máltában. (Róma, augusztus 12. — „N. T. H.") A la­pok jelentései szerint az egyesült francia­angol hajóraj Malta magasságában ketté­vált. Az­ egyik rész az észak-afrikai partok felé hajózott, a másik pedig a Földközi ten­ger keleti részében cirkál. Brindisiből érkező jelentések szerint a Jóni tengerben is láttak néhány angol hadihajót. Hir szerint ezek a hajók meg fogják­ kísérelni az Adriai ten­gerbe való behatolást. A gyarmatokon is hadiállapot van. (Hamburg, augusztus 13. — „Magyar Távirati Iroda".) Az itteni kereskedelmi hajózási és ipari bizottság kérdésére a kül­ügyi hivatal azt a fölvilágosítást adta, hogy a Kongó­ állam belga gyarmatnak tekin­tendő és ezért éppen úgy, mint Belgium, Németországgal háborúban áll. Ugyanez mondható az angol gyarmatokról is a néme­tekkel szemben, de természetesen ugyanez áll megfordítva is. 1*1 FRANCIÁK ÉS ANGOLOK EGYÜTT, Francia tisztek Londonban. (London, augusztus 13.) Két magasrangú francia tiszt Londonba érkezett, hogy meg­beszélje Angolország és Franciaország közös eljárását a háború alatt. Egyetemi tanárok az angol háborús politika ellen. (Berlin, augusztus­ 12.) A „Times" augusz­tus 1-i száma még angol tanároknak a há­ború ellen való fölhívását közölte. A fölhívás aláírói kijelentették, hogy Németországban azt a népet látják, amely a művészet és tu­domány terén vezet. „Mi — mondja a föl­hívás — valamennyien tanultunk német ku­tatóktól és tanulunk tovább is tőlük. Szerbia és Oroszország érdekében való háború Né­metország ellen: bűn a civilizációval szem­ben. Ha szerencsétlenségre a háborúba sodor bennünket a kötelesség, a hazaszeretet be­fogja majd a szájunkat. De ebben a pillanat­ban tiltakozunk, hogy harcba vonjanak ben­nünket olyan nép ellen, am­ely közeli roko­nunk.­" A fölhívást kilenc oxfordi és cam­bridgei professzor írta alá ANGOLORSZÁG ÉS OROSZORSZÁG. Táviratváltás az angol király és az orosz cár között. (Bécs, augusztus 13.) A „Times" augusztus 5-iki száma egész terjedelmében közli azt a táviratot, amelyet György király intézett a cárhoz és közli a cár válaszát is. A „Times" szerint György király megtudta, hogy a né­met birodalom magát Oroszországgal szem­ben hadiállapotban levőnek nyilvánította és erre megtáviratozta a cárnak azt a jegy­zéket, amellyel a német birodalom az orosz mozgósítás ellen tiltakozott. György király távirata e szavakkal végződött: " Kénytelen vagyok" azt hinni és föltételezni, hogy ez a végzetes elhatározás félreértésből keletkezett. Forró vágyam, hogy semmi alkal­mat el ne mulasszak, amellyel esetleg el le­hetne hárítani az egész világot fenyegető ka­tasztrófa veszedelmét. Ezért önhöz fordulok azzal a személyes kéréssel, hogy oszlassa el ezt a félreértést, amely véleményem szerint elosz­latható és megkértem arra is, hogy kísérelje meg még egyszer a béketárgyalásokat. Ha jó­nak találja, fölajánlom közvetítésemet vala­mely módon ebben a rendkívül fontos kérdés­ben Mindent el fogok követni, hogy a félbe­szakadt tárgyalások a nagyhatalmak között ismét fölvehetők legyenek. Véleményem szerint önt épp úgy, mint engem, mindkettőnket az a vágy vezérel, hogy megtegyünk mindent, ami lehetséges, a világbéke föntartására. Miklós cár erre a következő választ küldte : — Örömmel elfogadtam volna az ön javasla­tát, ha a német nagykövet tegnap délután kor­mányomnak át nem nyújtotta volna a had­üzenetet. Az osztrák ultimátumnak Belgrádban történt átnyújtása óta Oroszország minden kísérletet megtett, hogy az Ausztriától fölve­tett kérdések békés megoldását hozza létre. Ausztria célja az volt, hogy a szerbeket elűzze és Szerbiából vazallus államot csináljon. Ha Ausztriánál­ ez sikerülne, ugye a balkáni egyen­súly meg lenne zavarva, ami pedig az én biro­dalmamnak létérdeke. Németország és Ausztria kormányomnak minden javaslatát elutasította. Csak amikor már elmúlt a kedvező pillanat, hogy Ausztriára nyomás gyakoroltassék, ak­kor jelentkezett Németország mint közvetítő, de még akkor sem tett határozott javaslatokat. Ausztria Szerbiának elküldött hadüzenete arra kényszerített, hogy részleges mozgósítást ren­deljek el, jóllehet a fenyegető helyzetre való tekintettel katonai tanácsadóim arra ösztökél­tek, hogy Németország példájára teljes mozgó­sítást rendeljek el. El kellett magunkat erre határoznunk, minthogy Ausztria is általános mozgósítást rendelt el, azonkívül bombázta Belgrádot, Galíciában csapatokat vont össze és Németország titokban katonai előkészülete­ket tett. Hogy jogom volt így cselekedni, bizo­nyítja Németország hirtelen hadüzenete, amely egészen váratlanul jött, mert én Vilmos csá­szárral szemben határozott garanciát vállal­tam, hogy csapataim még a helyükből sem mozdulnak ki mindaddig, amíg tárgyalások és közvetítések folynak. Ez ünnepélyes pillanat­ban nagy súlyt helyezek arra, hogy önt újból biztosítsam arról, hogy mindent megtettem a háború meg­gátlására, ami hatalmamban állott. Most azonban, amikor erre rákényszerítenek, bizton remélem, hogy az ön országa Francia­országot és Oroszországot nem fogja cserben­hagyni. Isten áldja önt és vegye mindenható védelmébe. stbfbzava 1914 augusztus 14. ¥ * HADJÁRAT BELGIUMON ÁT. A belga nők az os­tromban. (Berlin, augusztus 13. — A „Magyar Táv­irati Iroda" útján.) A Wolff-ü­gynökség je­lenti Kopenhágából, Herbesthalból érkezett távirat szerint a Liége-i fegyvergyárakban alkalmazott nők is részt vettek a vár védel­mében. Forró vizet öntöttek a rohamra menő német katonákra. Brüsszelben agyonlőtt németek, (Köln, augusztus 13.) Taepper jezsuita lel­kész azt írja a „Kölnische Zeitung"-ban, hogy augusztus 8-án Brüsszelben kémkedés gyanúja miatt tíz németet agyonlőttek, köz­tük Arenberg Prosper herceget és Tacke dr. szemorvost, a flandriai herceg orvosát, aki már 50 éve lakik Brüsszelben. Tudósítás a liégei diadalról. (Páris, augusztus 9. — Olaszországon át ér­kezett.) A németek már rég a kezükben tartot­ták Liége-t, valamennyi elődével együtt, ami­kor a párisi lapok még mindig lelkesült h­angú tudósításokat közöltek a belgák ellenállásáról. A kormány fölszólítására a párisi községta­nács azonnal intézkedett, hogy az eddigi Ber­lini-utcát (rue de Berlin) nevezzék el Lüttichi­utcának (rue de Liege). Pár óra múlva a fran­cia közoktatásügyi miniszter sürgős fölter­jesztésére a köztársaság elnöke aláírta a be­csületrend adományozásáról szóló diplomát: — ez volt az első eset arra, hogy a becsületrend kitüntetésében külföldi várost részesítettek. A nagy kitüntetés hírét azonnal közölték a belga királlyal is, aki azonnal válaszolt Poin­carénak. Poincaré elnök távirata így végződik: A francia csapatok büszkék arra, hogy se­gítségére lehettek a vitéz belga seregnek a Belgium függetlenségéért vívott dicső harc­ban. Liége ostromáról és bevételéről a Parisba érkezett magánjelentésekből és a hírlapok köz­léseiből a következőket lehet megállapítani. A németek Liége bekerítését már kedden, augusztus 4-én este teljesen befejezték. Magát a várost, az erődítéseit ekkor még nem támad­ták meg, sőt az egész német seregnek csak mintegy kétharmadrésze foglalt el fenyegető állást Liége-zsel szemben, míg a s­ereg har­madrésze Curtre felé vonult. Hogy Liége-t mi­lyen nagy haderő védelmezte, azt egyelőre nem lehet megállapítani, mert úgy a franciák, mint a belgák a lehető legkisebb csapatokról­ adnak hírt. De maguk a francia hivatalos jelentések is bevallanak annyit, hogy az erődítményekben benn volt a belga hadsereg harmadik hadosz­tálya és egy „vegyes­­dandár", összesen mintegy harmincötezer katona. Hogy a „vegyes dan­dár"-on mi értendő, az egészen nyilvánvaló: belga és francia katonaság értendő rajta.­­ Az első nagy támadás a késő esti órákban kezdődött, szerdán. Az erődök között való har­cokon kívül a németek megtámadták magukat az erődítményeket is, bár a helyzetük rendkívül kedvezőtlen volt. Az idő ugyanis nagyon tiszta volt: az erődökből kitűnően lehetett látni nem­csak a támadó német hadsereget, de még egy kilométer távolságról is meg lehetett különböz­tetni minden egyes embert. Bár a belgák na­gyon hevesen tüzeltek a németekre, a német csa­patok szinte gépies pontossággal és nyugalom­mal láttak hozzá m­unkájukhoz. Az első sorban felvonult német katonaság tájékozott volt arról, hogy minden erődöt a szöges drótkerítések egész hálózata veszi körül és ezért az első vo­nalban fölvonult katonaság nem a tüzeléshez látott hozzá, ha­nem óriási ollókkal fölfegyve­rezve, a szöges drótokat vágta le a karókról, amelyek egész erdőként vették körül az erődö­ket. Eközben természetesen a németek is tüzel­tek az erődökre, de csak tarackkal. Néhány óra alatt sikerült a németeknek két szomszédos erő­döt eléggé megtisztítani a drótsövényektől. Ez­ a két erőd Fléron és Evagnée volt. Itt tehát az út most már meglehetősen szabad volt és Fléron és Evagnée között a németek óriási erővel előre is nyomultak. Ezt látva Liege parancsnoka, Leman tábornok, mint francia és a belga jelen­tések mondják, „a folyó bal partjára koncen­trálta haderejét", azaz hátrálni kezdett, maga pedig bement a városba. Hogy mi célból, nem tudni. A jelentésekből azonban nyilvánvaló, hogy körülbelül ugyanabban az időpontban, amikor Leman tábornok az erődítmények közül bement a városba, megjelent az városban egy német parlamenter is, akinek az volt a feladata, hogy a város és az erődítmények átadásáról tárgyal­jon. Amíg ez a tárgyalás tartott, addig a ném­e­tek n­em folytatták a harcot. Ezt a nyugalmat, úgy látszik, nagyon félreértették a belgák, mert

Next