Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-14 / 194. szám
2 kénytelen volt hadat üzenni Oroszországnak, mert az a határokon elrendelt mozgósítással nyilván fenyegette Ausztria-Magyarországot. 2. Ausztria-Magyarország nem küldött csapatokat a francia-német határra és ezt a körülményt a francia kormány kérdésére hivatalos kijelentésben közölték is. A francia kormány érvelése tehát nemcsak önkényes ferdítése a tényállásoknak, hanem tudatos hazugság is. Ha Anglia elhatározta magát arra, hogy a monarchiához fűző hagyományos barátságot oly könnyű szívvel elejtse, hogy Franciaország ügyét képviselje, úgy ez egy igen sajnálatos tény, mely azonban nem találja készületlenül a monarchiát, mely tudatában annak, hogy az igazság mellette van, egykedvűen megy el fölötte. Hogy szakadt meg a diplomáciai viszony ? (Bécs, augusztus 13.) Az Havas-ügynökség tendenciózus értesítésével szemben illetékes helyen megállapítják, hogy amikor Pichon nagykövetünkkel, gróf Széchennel tegnapelőtt beszélgetett, közölte vele, hogy nézete szerint nagykövetünk többé nem töltheti be sikeresen küldetését, annál kevésbé, mert Dumaine, Franciaország bécsi nagykövete utasítást kapott, hogy kérje ki útleveleit. Ennek folytán gróf Széchen szintén kikérte útlevelét. Ilyen körülmények között Franciaország volt az, amely a diplomáciai szakítást előidézte és az Agence Havas ferdít, ha azt állítja, hogy előbb gróf Széchen kérte ki útleveleit. A TENGEREN. ' Az angol és francia flotta. (Róma, augusztus 12. — A „Nemzetközi Távirati Hírlap" jelentése.) Máltából sürgönyzik ide. A Földközi tengeri angol flotta egyesült a francia Földközi tengeri flottával. 'Az angol hajók közül csak az „Inflexsible" cirkáló maradt Máltában. (Róma, augusztus 12. — „N. T. H.") A lapok jelentései szerint az egyesült franciaangol hajóraj Malta magasságában kettévált. Az egyik rész az észak-afrikai partok felé hajózott, a másik pedig a Földközi tenger keleti részében cirkál. Brindisiből érkező jelentések szerint a Jóni tengerben is láttak néhány angol hadihajót. Hir szerint ezek a hajók meg fogják kísérelni az Adriai tengerbe való behatolást. A gyarmatokon is hadiállapot van. (Hamburg, augusztus 13. — „Magyar Távirati Iroda".) Az itteni kereskedelmi hajózási és ipari bizottság kérdésére a külügyi hivatal azt a fölvilágosítást adta, hogy a Kongó állam belga gyarmatnak tekintendő és ezért éppen úgy, mint Belgium, Németországgal háborúban áll. Ugyanez mondható az angol gyarmatokról is a németekkel szemben, de természetesen ugyanez áll megfordítva is. 1*1 FRANCIÁK ÉS ANGOLOK EGYÜTT, Francia tisztek Londonban. (London, augusztus 13.) Két magasrangú francia tiszt Londonba érkezett, hogy megbeszélje Angolország és Franciaország közös eljárását a háború alatt. Egyetemi tanárok az angol háborús politika ellen. (Berlin, augusztus 12.) A „Times" augusztus 1-i száma még angol tanároknak a háború ellen való fölhívását közölte. A fölhívás aláírói kijelentették, hogy Németországban azt a népet látják, amely a művészet és tudomány terén vezet. „Mi — mondja a fölhívás — valamennyien tanultunk német kutatóktól és tanulunk tovább is tőlük. Szerbia és Oroszország érdekében való háború Németország ellen: bűn a civilizációval szemben. Ha szerencsétlenségre a háborúba sodor bennünket a kötelesség, a hazaszeretet befogja majd a szájunkat. De ebben a pillanatban tiltakozunk, hogy harcba vonjanak bennünket olyan nép ellen, amely közeli rokonunk." A fölhívást kilenc oxfordi és cambridgei professzor írta alá ANGOLORSZÁG ÉS OROSZORSZÁG. Táviratváltás az angol király és az orosz cár között. (Bécs, augusztus 13.) A „Times" augusztus 5-iki száma egész terjedelmében közli azt a táviratot, amelyet György király intézett a cárhoz és közli a cár válaszát is. A „Times" szerint György király megtudta, hogy a német birodalom magát Oroszországgal szemben hadiállapotban levőnek nyilvánította és erre megtáviratozta a cárnak azt a jegyzéket, amellyel a német birodalom az orosz mozgósítás ellen tiltakozott. György király távirata e szavakkal végződött: " Kénytelen vagyok" azt hinni és föltételezni, hogy ez a végzetes elhatározás félreértésből keletkezett. Forró vágyam, hogy semmi alkalmat el ne mulasszak, amellyel esetleg el lehetne hárítani az egész világot fenyegető katasztrófa veszedelmét. Ezért önhöz fordulok azzal a személyes kéréssel, hogy oszlassa el ezt a félreértést, amely véleményem szerint eloszlatható és megkértem arra is, hogy kísérelje meg még egyszer a béketárgyalásokat. Ha jónak találja, fölajánlom közvetítésemet valamely módon ebben a rendkívül fontos kérdésben Mindent el fogok követni, hogy a félbeszakadt tárgyalások a nagyhatalmak között ismét fölvehetők legyenek. Véleményem szerint önt épp úgy, mint engem, mindkettőnket az a vágy vezérel, hogy megtegyünk mindent, ami lehetséges, a világbéke föntartására. Miklós cár erre a következő választ küldte : — Örömmel elfogadtam volna az ön javaslatát, ha a német nagykövet tegnap délután kormányomnak át nem nyújtotta volna a hadüzenetet. Az osztrák ultimátumnak Belgrádban történt átnyújtása óta Oroszország minden kísérletet megtett, hogy az Ausztriától fölvetett kérdések békés megoldását hozza létre. Ausztria célja az volt, hogy a szerbeket elűzze és Szerbiából vazallus államot csináljon. Ha Ausztriánál ez sikerülne, ugye a balkáni egyensúly meg lenne zavarva, ami pedig az én birodalmamnak létérdeke. Németország és Ausztria kormányomnak minden javaslatát elutasította. Csak amikor már elmúlt a kedvező pillanat, hogy Ausztriára nyomás gyakoroltassék, akkor jelentkezett Németország mint közvetítő, de még akkor sem tett határozott javaslatokat. Ausztria Szerbiának elküldött hadüzenete arra kényszerített, hogy részleges mozgósítást rendeljek el, jóllehet a fenyegető helyzetre való tekintettel katonai tanácsadóim arra ösztökéltek, hogy Németország példájára teljes mozgósítást rendeljek el. El kellett magunkat erre határoznunk, minthogy Ausztria is általános mozgósítást rendelt el, azonkívül bombázta Belgrádot, Galíciában csapatokat vont össze és Németország titokban katonai előkészületeket tett. Hogy jogom volt így cselekedni, bizonyítja Németország hirtelen hadüzenete, amely egészen váratlanul jött, mert én Vilmos császárral szemben határozott garanciát vállaltam, hogy csapataim még a helyükből sem mozdulnak ki mindaddig, amíg tárgyalások és közvetítések folynak. Ez ünnepélyes pillanatban nagy súlyt helyezek arra, hogy önt újból biztosítsam arról, hogy mindent megtettem a háború meggátlására, ami hatalmamban állott. Most azonban, amikor erre rákényszerítenek, bizton remélem, hogy az ön országa Franciaországot és Oroszországot nem fogja cserbenhagyni. Isten áldja önt és vegye mindenható védelmébe. stbfbzava 1914 augusztus 14. ¥ * HADJÁRAT BELGIUMON ÁT. A belga nők az ostromban. (Berlin, augusztus 13. — A „Magyar Távirati Iroda" útján.) A Wolff-ügynökség jelenti Kopenhágából, Herbesthalból érkezett távirat szerint a Liége-i fegyvergyárakban alkalmazott nők is részt vettek a vár védelmében. Forró vizet öntöttek a rohamra menő német katonákra. Brüsszelben agyonlőtt németek, (Köln, augusztus 13.) Taepper jezsuita lelkész azt írja a „Kölnische Zeitung"-ban, hogy augusztus 8-án Brüsszelben kémkedés gyanúja miatt tíz németet agyonlőttek, köztük Arenberg Prosper herceget és Tacke dr. szemorvost, a flandriai herceg orvosát, aki már 50 éve lakik Brüsszelben. Tudósítás a liégei diadalról. (Páris, augusztus 9. — Olaszországon át érkezett.) A németek már rég a kezükben tartották Liége-t, valamennyi elődével együtt, amikor a párisi lapok még mindig lelkesült hangú tudósításokat közöltek a belgák ellenállásáról. A kormány fölszólítására a párisi községtanács azonnal intézkedett, hogy az eddigi Berlini-utcát (rue de Berlin) nevezzék el Lüttichiutcának (rue de Liege). Pár óra múlva a francia közoktatásügyi miniszter sürgős fölterjesztésére a köztársaság elnöke aláírta a becsületrend adományozásáról szóló diplomát: — ez volt az első eset arra, hogy a becsületrend kitüntetésében külföldi várost részesítettek. A nagy kitüntetés hírét azonnal közölték a belga királlyal is, aki azonnal válaszolt Poincarénak. Poincaré elnök távirata így végződik: A francia csapatok büszkék arra, hogy segítségére lehettek a vitéz belga seregnek a Belgium függetlenségéért vívott dicső harcban. Liége ostromáról és bevételéről a Parisba érkezett magánjelentésekből és a hírlapok közléseiből a következőket lehet megállapítani. A németek Liége bekerítését már kedden, augusztus 4-én este teljesen befejezték. Magát a várost, az erődítéseit ekkor még nem támadták meg, sőt az egész német seregnek csak mintegy kétharmadrésze foglalt el fenyegető állást Liége-zsel szemben, míg a sereg harmadrésze Curtre felé vonult. Hogy Liége-t milyen nagy haderő védelmezte, azt egyelőre nem lehet megállapítani, mert úgy a franciák, mint a belgák a lehető legkisebb csapatokról adnak hírt. De maguk a francia hivatalos jelentések is bevallanak annyit, hogy az erődítményekben benn volt a belga hadsereg harmadik hadosztálya és egy „vegyesdandár", összesen mintegy harmincötezer katona. Hogy a „vegyes dandár"-on mi értendő, az egészen nyilvánvaló: belga és francia katonaság értendő rajta. Az első nagy támadás a késő esti órákban kezdődött, szerdán. Az erődök között való harcokon kívül a németek megtámadták magukat az erődítményeket is, bár a helyzetük rendkívül kedvezőtlen volt. Az idő ugyanis nagyon tiszta volt: az erődökből kitűnően lehetett látni nemcsak a támadó német hadsereget, de még egy kilométer távolságról is meg lehetett különböztetni minden egyes embert. Bár a belgák nagyon hevesen tüzeltek a németekre, a német csapatok szinte gépies pontossággal és nyugalommal láttak hozzá munkájukhoz. Az első sorban felvonult német katonaság tájékozott volt arról, hogy minden erődöt a szöges drótkerítések egész hálózata veszi körül és ezért az első vonalban fölvonult katonaság nem a tüzeléshez látott hozzá, hanem óriási ollókkal fölfegyverezve, a szöges drótokat vágta le a karókról, amelyek egész erdőként vették körül az erődöket. Eközben természetesen a németek is tüzeltek az erődökre, de csak tarackkal. Néhány óra alatt sikerült a németeknek két szomszédos erődöt eléggé megtisztítani a drótsövényektől. Ez a két erőd Fléron és Evagnée volt. Itt tehát az út most már meglehetősen szabad volt és Fléron és Evagnée között a németek óriási erővel előre is nyomultak. Ezt látva Liege parancsnoka, Leman tábornok, mint francia és a belga jelentések mondják, „a folyó bal partjára koncentrálta haderejét", azaz hátrálni kezdett, maga pedig bement a városba. Hogy mi célból, nem tudni. A jelentésekből azonban nyilvánvaló, hogy körülbelül ugyanabban az időpontban, amikor Leman tábornok az erődítmények közül bement a városba, megjelent az városban egy német parlamenter is, akinek az volt a feladata, hogy a város és az erődítmények átadásáról tárgyaljon. Amíg ez a tárgyalás tartott, addig a németek nem folytatták a harcot. Ezt a nyugalmat, úgy látszik, nagyon félreértették a belgák, mert