Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-16 / 196. szám

4 1914 augusztus 161. p • .n." jfe . Megakad a perös eljárás. Újabb rendelet a moratóriumról. A moratórium tárgyában eddig két ren­deletet adott ki a kormány. Az elsőt július 31-én és ebben a magánjogi kötelezettségek teljesítésére augusztus 14-ig, illetőleg, ha a kötelezettség augusztus 14-ig járt le, ettől számított tizennégynapi halasztást engedett — az ismert kivételekkel. Augusztus 12-én a második rendelet ezt a halasztást két hó­napra nyújtotta ki olyképen, hogy ez a két­havi idő a lejárattal vagy ha a lejárat augusz­tus 1 előtt történt, augusztus 1-től számí­tandó. Ez a rendelet már bővebben rendezte a kivételeket a fölhangzott kívánságok rész­ben való figyelembevételével. Most pedig az igazságügyminiszter bocsá­tott ki rendeletet a moratórium következté­ben a polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok megállapítása tárgyá­ban. Ez a rendelet tehát azt szabja meg, hogy miképen kell most a bíróságnak eljárni. A legfőbb rendelkezés abban áll, hogy a mora­tórium alá eső követelésért pert indítani nem lehet, sőt ha már az ilyen perben ítélet van is, nem lehet végrehajtást elrendelni vagy foganatosítani. Kiemeljük, hogy a morató­rium nem terjed ki a szolgálati és munka­viszonyból származó követelésekre, munka­bérét tehát mindenki jogosan követelheti. A rendelet így­ hangzik: 1. Moratórium alá eső pénztartozás iránt az 1914. évi augusztus 15. napjától kezdve kerese­tet indítani ne­m lehet és a bíróság hivatalból köteles visszautasítani az oly keresetlevelet, amelynek tartalmából nem tűnik ki, hogy az azzal érvényesíteni kivánt pénztartozás mora­tórium alá nem esik. Az­ 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt érkezett keresetlevél alapján a peres eljárást mind az első bíróság előtt, mind a fellebbviteli bíróság előtt, a­ fennálló eljárási szabályok szerint folytatni kell a 3. és a 4. §­-ban meghatározott eltérésekkel. 2. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet az 1893:XIX. tc. 4. §-ának alkalmazá­sával vissza kell utasítani, ha a kérelem tartal­mából nem tűnik ki, hogy a meghagyással érvé­nyesíteni kívánt pénztartozás moratórium alá nem esik. Ez a szabály az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt érkezett és e nap előtt meg­hagyás kibocsátásával még el nem intézett ké­relemre is áll. Ha az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt kibocsátott fizetési meghagyás ellen ellentmondást adnak be, az előterjesztett idézési kérelem alapján az ügy tárgyalására határnapot kell tűzni akkor is, ha az ellent­mondást augusztus hó 15. napján vagy ké­sőbb adták be. 3. Ha az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt beadott sommás váltókeresetre e nap előtt a bíróság sommás végzést, még nem bocsá­tott ki, vagy ha a kibocsátott sommás végzés ellen kifogást adtak be, a váltókeresetnek ren­des váltóeljárás szerinti tárgyalására határna­pot kell kitűzni akkor is, ha a kifogást augusz­tus hó 15. napján vagy később adták be. 4. §: Ha a bíróság az 1. § 2. bekezdésében em­lített perben moratórium alá eső pénztartozás­nak megfizetésében, vagy ily pénztartozás iránt indított per költségének megfizetésében marasz­taló határozatot hoz, határozatában a teljesítés határidejét úgy köteles megállapítani, hogy az az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó an­nak az időnek a leteltét követő nappal kezdőd­jék, amely időt a m. kir. minisztériumnak a mo­ratórium hatályon kívül helyezéséről szóló ren­delete fog megállapítani. A határozatban, amely az alperest az előbbi bekezdésben meghatározott pénztartozás megfizetésében meg nem jelenése alapján marasztalja, az alperest csak a kereset­levéllel okozott költségben lehet a felperes ja­vára marasztalni. Moratórium alá eső pénztar­tozás megfizetésében marasztaló határozatot nem lehet fellebbvitelre tekintet nélkül végre­hajthatónak nyilvánítani. 5. Ha a bíróság moratórium alá nem eső pénztartozás tekintetében hoz marasztaló hatá­rozatot, határozatában kimondja, hogy a hatá­rozat moratóriumra tekintet nélkül végrehajt­ható. 6. Moratórium alá eső követelés behaj­tására­ vagy biztosítására az 1914. évi augusz­tus hó 15. napjától kezdve kielégítési, vagy biztosítási végrehajtást elrendelni, az előbb el­rendelt ily végrehajtást foganatosítani, to­vábbá az 1881. évi LX. törvénycikk 104. §-ának esetein (romlásnak kitett vagy­ aránytalan­­ költséggel eltartható ingók) Minl árverést el­rendelni vagy foganatosítani nem lehet te­kintet nélkül arra, hogy a végrehajtó közokirat mikor keletkezett. Ez a­ rendelkezés nem gá­tolja az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt foganatosított végrehajtás alapján: 1. az árverés alapján befolyt vételárnak a fölosztását; 2. a közpénztárból vagy letétből fölvehető követelések utalványozását; 3. ingatlan haszonélvezetére vezetett végre­hajtási eljárásnak tovább folytatását. Az 1. bekezdés rendelkezése nem gátolja az 1914. évi augusztus hó 15. napjától 1914. évi augusztus hó 22. napjáig terjedő időben sem (1945/1914. M. E. szám­ú rendelet 15. §-a) biztosítási végrehajtás elrendelését vagy foga­natosítását olyan követelés biztosítására, amely az 1914. évi július hó 31. napján 5715/ 1914. M. E. szám alatt kelt rendelet szerint moratórium alá esett, de az 1914. évi augusz­tus hó 12. napján 6045/1914. M. E. szám alatt kelt rendelet szerint nem esik morató­rium alá. Az 1914. évi augusztus hó 2. napján 5761/1914. M. E. szám alatt kelt rendelet 8. §-a moratórium alá nem eső követelés tekinteté­ben érintetlenül marad, hogy a követelés, amelynek kielégítésére vagy biztosítására a végrehajtás irányul, moratórium alá nem esik, ezt a bírói határozatban, a végrehajtást elren­delő végzésben, valamint a letiltó rendelvény­ben ki kell mondani. 7. A moratórium tartama, alatt hitelező kérelmére csődnyitást elrendelni nem lehet, az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt csődnyi­tás iránt hitelező részéről beadott kérelem tárgyában az eljárás e naptól kezdve szünetel. A csődtörvény (1881 : XVII. tc.) 27. §-ának utolsó bekezdésében megszabott hat hónapi határidőbe nem számitható be az 1914. évi augusztus hó 1. napjától a moratórium hatá­lyon kivül helyezéséig terjedő idő. 8. Az 1914. évi augusztus hó 2. napján 5761/1914. M. E. szám alatt kibocsátott rende­let 9. §-a nem gátolja moratórium alá nem eső követelés kifizetése céljából közpénztárból vagy letétből fölvehető követelésnek az utalványo­zását. 9. A moratóriumnak hatását a birtok­rendezési ü­gyek menetére az igazságügymi­niszternek külön rendeleti vagy külön rendel­kezése szabja meg. * * A magánalkalmazottak szervezetei a mi­­­niszterelnöknél. A Biztosítási­­ Tisztviselők Országos Szövetsége, a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szö­vetsége, a Műszaki Vállalatok Tisztviselőinek Országos Szövetsége és a Pénzintézeti Tiszt­viselők Országos Egyesülete küldöttei pénte­ken megjelentek Tisza miniszterelnöknél. A küldöttség szónoka rámutatott arra a nehéz helyzetre, amelyben a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak vannak, mert egyes munkáltatók a háború gazdasági nyo­mása ellen olykér kerestek védekezést, hogy alkalmazottaikat elbocsátották, vagy fizeté­süket leszállították, holott nagyon sok helyütt ez az eljárás indokolatlan volt, mert az üzemek oly mértékben nem csökkentek, legfeljebb kevesebb hasznot hajtottak. Utalt továbbá arra, hogyha a főnökök nem tudtak arra a magaslatra emelkedni, hogy az áldo­zatkészség legszélsőbb határáig elmenjenek, rendelettel kell szabályozni a magánalkalma­zottak fölmondási idejét, hogy a törvényes fölmondás helyett ne 3-8 napos fölmondás­sal dobják az utcára azokat az alkalmazot­takat, akik éveken át, becsületes munkával szolgálták a főnök érdekét. Átnyújtották az alkalmazott szervezetek memorandumát, amelyből a következőket közöljük: “ Az állam egyik legfontosabb érdeke, hogy a gazdasági élet rendjét a háború a lehető leg­kisebb mérvben zavarja meg. Elbocsátott al­kalmazottak növelik azoknak a nyomorgóknak seregét, akik csak a közhangulat megrontására és a kétségbeesés növelésére alkalmasak. Egye­nesen állampolgári, hazafias kötelezettséget teljesít az a munkáltató, aki alkalmazottait el nem bocsátja és fizetésüket ugyanolyan mér­tékben adja meg, mint ahogy azt a béke idejé­ben tette. Az a főnök, aki a jelenlegi válságos időt arra használja föl, hogy a társadalmi nyo­mor nagyságát növelje, akinél az alkalmazottak mai helyzete ürügy arra, hogy nyerészkedés­ből fizetésüket csökkentse, az állami élettel és közérdekkel ellentétes cselekedetet művel. Ké­rik ezért a miniszterelnököt, lépjen közbe, hogy a főnökök egy része körében az elbocsátásra és fizetéscsökkentésre szervezett akciót hagyják abba és miután a moratóriumról szóló rendelet erre módot nyújt, minden főnök alkalmazottait a régi számban, régi feltételek mellett továbbra is tartsa meg. Különös nyomatékkal követel­heti meg az állam azoktól a vállalkozóktól, amelyekkel az állam vagy egyéb hatóságok összeköttetésben állanak és állami kedvezmény­ben részesülnek. Az alkalmazottak jelentős része kölcsönös megegyezés alapján a törvé­nyesnél rövidebb fölmondási időre van alkal­mazva. Nagy számban nyolc, sőt három napos, vagy még ennél is rövidebb a fölmondási idő. A minden fölmondási idő nélkül elbocsátott igen sok alkalmazott most, a­ legna­gyobb nyomorba jutott, mert újabb állást nem kaphat. Kérik, hogy a minisztérium az 1912. évi LXIII. tc. 6. alapján rendeletileg mondja ki, hogy a jelenlegi viszonyok közepette a törvényes fölmondási időtől eltérés nincs és a törvényben meghatározott, felmondási idők feltétlenül betartandók. Az állásnélküliség eny­hítése érdekében kérik, hogy az alkalmazottak részére munkaalkalmakról gondoskodjék a kormány, az állásnélküliek közvetítése és segé­lyezése érdekében pedig országos akciót kezd­jen. A kereskedelemügyi miniszter a vasár­napi munkaszünetet egész terjedelmében föl­függesztette. A háború által érintett üzemek­ben, ha a felfüggesztés indokolt, is, de cisz he­lyeken, ahol a munkaszünet fölfüggesztésére semmi szükség nincs, ott kérik a vasárnapi munkaszünet föntartását. Tisza válaszában biztosította a küldöttség tagjait­, hogy a kormány egyik legnagyobb feladatának tekinti,­­hogy a súlyos megráz­kódtatás mélyebb nyomokat ne hagyjon és a lehetőséghez képest enyhíttessenek a most fölsorolt bajok is. Ő és minisztertársai telje­sen át vannak hatva az e téren rájuk váró feladattól és máris tettek ebben az irányban bizonyos kezdeményezéseket és intézkedése­ket. Arra kéri a magántisztviselőket és ke­reskedelmi alkalmazottakat, tegyék meg ők is azt, ami erejüktől telik, hogy üdvös kez­deményezéssel és szervezéssel a támogatás és segélyezés ne megszégyenítő alamizsna­ként, hanem támogatásként jusson a bajba jutott kartársaknak. A kormány törekszik, hogy a társadalomnak segítségére és támo­gatására legyen. Mindenesetre appellálni fog a munkaadók hazafiságához és méltányossá­gához és ez irányban biztosíthatja az alkal­mazottakat a legmesszebbmenő támogatás­ról. A­­,Budapesti Hirlap" olcsón nem köt békét. Ezt hirdette szombati számában és mi el is hisszük, hogy ha pénzről van szó, abból a „Budapesti Hirlap" mindenkitől sokat követel. Minthogy azonban a szerbbel, orosszal és egyéb ellenségeinkkel a békét mégsem Rákosiék fog­ják megkötni, hát Tisza István szájába adják be kívánságaikat, hogy minél többet jövedel­mezzen a győzelmes háború, mert nyilvánvaló, hogy ha a haza sokat kap,­annak fizetett védői is számíthatnak valamire. Ez a soha nem szü­netelő üzleti spekuláció szüli azután azokat az „eredeti" tudósításokat, azokat a Tisza István ajkáról röptükben elfogott nyilatkozatokat, amelyeket Tisza István kénytelen megcáfolni. A munkapárti klubban ellesett szavakból föl­fújt ilyen tudósítások ellen szól a „Bud, Tud." következő cáfolata. Egyes lapok a miniszterelnöknek tegnap a munkapárti körben beszélgetés közben tett nyilatkozataiból hoznak közleményeket, ame­lyek számos félreértést tartalmaznak s egészen téves benyomást keltenek a miniszterelnök által mondottak felől. Ezeknek lényege az volt, hogy a siker isten kezében van, de mindaz, ami eddig történt, mindenekelőtt pedig az a tettre­kész, férfias elszántság, amely úgy a hadsere­get, mint a monarchia két államának egész la­kosságát áthatja, a legjobb reményekre jogo­sít és garanciát nyújt az iránt, hogy a reánk kényszerített nagy mérkőzésben meg fogjuk állani helyünket. Csüggedésre, kishitűségre a nagy küzdelem bárminő változatos fordulatai között sem volna okunk. Arról egy szót sem mondott a miniszterelnök, hogy ne kössünk olcsó békét, ha az egész vonalon mienk a győ­zelem. Hiszen ilyen hadjárat után rendszerint a közvélemény igényeinek mérséklése a fele­lős állásban levők feladata. Hanem azt mon­dotta, hogy amilyen nehéz szívvel tudta magát a háborúra elhatározni, épp olyan határozott meggyőződése, hogy a küzdelmet végig kell küzdenünk, s nem szabad addig nyugodnunk, amíg meg nem szereztük jövő biztonságunk állandó garanciáit. Egyelőre tehát még ne nyújtogassák viszke­tős markukat a háború budapesti hírlapi kür­tösei a hadisarc felé, inkább szálljanak ma­gukba és ne kompromittálják a kormányt az­zal, hogy hazugságokat keltenek Dungyevszki­ről és Tiszáról. A Népszava legközelebbi száma hétfőn a rendes időben jelenik meg. A kiadóhivatal. :*: :*. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szüksé­ges az előbbi lakcím pontos megadása. Vi­dékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­k feet közli be velünk. A kiadóhivatal.

Next