Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-16 / 196. szám
4 1914 augusztus 161. p • .n." jfe . Megakad a perös eljárás. Újabb rendelet a moratóriumról. A moratórium tárgyában eddig két rendeletet adott ki a kormány. Az elsőt július 31-én és ebben a magánjogi kötelezettségek teljesítésére augusztus 14-ig, illetőleg, ha a kötelezettség augusztus 14-ig járt le, ettől számított tizennégynapi halasztást engedett — az ismert kivételekkel. Augusztus 12-én a második rendelet ezt a halasztást két hónapra nyújtotta ki olyképen, hogy ez a kéthavi idő a lejárattal vagy ha a lejárat augusztus 1 előtt történt, augusztus 1-től számítandó. Ez a rendelet már bővebben rendezte a kivételeket a fölhangzott kívánságok részben való figyelembevételével. Most pedig az igazságügyminiszter bocsátott ki rendeletet a moratórium következtében a polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok megállapítása tárgyában. Ez a rendelet tehát azt szabja meg, hogy miképen kell most a bíróságnak eljárni. A legfőbb rendelkezés abban áll, hogy a moratórium alá eső követelésért pert indítani nem lehet, sőt ha már az ilyen perben ítélet van is, nem lehet végrehajtást elrendelni vagy foganatosítani. Kiemeljük, hogy a moratórium nem terjed ki a szolgálati és munkaviszonyból származó követelésekre, munkabérét tehát mindenki jogosan követelheti. A rendelet így hangzik: 1. Moratórium alá eső pénztartozás iránt az 1914. évi augusztus 15. napjától kezdve keresetet indítani nem lehet és a bíróság hivatalból köteles visszautasítani az oly keresetlevelet, amelynek tartalmából nem tűnik ki, hogy az azzal érvényesíteni kivánt pénztartozás moratórium alá nem esik. Az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt érkezett keresetlevél alapján a peres eljárást mind az első bíróság előtt, mind a fellebbviteli bíróság előtt, a fennálló eljárási szabályok szerint folytatni kell a 3. és a 4. §-ban meghatározott eltérésekkel. 2. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet az 1893:XIX. tc. 4. §-ának alkalmazásával vissza kell utasítani, ha a kérelem tartalmából nem tűnik ki, hogy a meghagyással érvényesíteni kívánt pénztartozás moratórium alá nem esik. Ez a szabály az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt érkezett és e nap előtt meghagyás kibocsátásával még el nem intézett kérelemre is áll. Ha az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt kibocsátott fizetési meghagyás ellen ellentmondást adnak be, az előterjesztett idézési kérelem alapján az ügy tárgyalására határnapot kell tűzni akkor is, ha az ellentmondást augusztus hó 15. napján vagy később adták be. 3. Ha az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt beadott sommás váltókeresetre e nap előtt a bíróság sommás végzést, még nem bocsátott ki, vagy ha a kibocsátott sommás végzés ellen kifogást adtak be, a váltókeresetnek rendes váltóeljárás szerinti tárgyalására határnapot kell kitűzni akkor is, ha a kifogást augusztus hó 15. napján vagy később adták be. 4. §: Ha a bíróság az 1. § 2. bekezdésében említett perben moratórium alá eső pénztartozásnak megfizetésében, vagy ily pénztartozás iránt indított per költségének megfizetésében marasztaló határozatot hoz, határozatában a teljesítés határidejét úgy köteles megállapítani, hogy az az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó annak az időnek a leteltét követő nappal kezdődjék, amely időt a m. kir. minisztériumnak a moratórium hatályon kívül helyezéséről szóló rendelete fog megállapítani. A határozatban, amely az alperest az előbbi bekezdésben meghatározott pénztartozás megfizetésében meg nem jelenése alapján marasztalja, az alperest csak a keresetlevéllel okozott költségben lehet a felperes javára marasztalni. Moratórium alá eső pénztartozás megfizetésében marasztaló határozatot nem lehet fellebbvitelre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítani. 5. Ha a bíróság moratórium alá nem eső pénztartozás tekintetében hoz marasztaló határozatot, határozatában kimondja, hogy a határozat moratóriumra tekintet nélkül végrehajtható. 6. Moratórium alá eső követelés behajtására vagy biztosítására az 1914. évi augusztus hó 15. napjától kezdve kielégítési, vagy biztosítási végrehajtást elrendelni, az előbb elrendelt ily végrehajtást foganatosítani, továbbá az 1881. évi LX. törvénycikk 104. §-ának esetein (romlásnak kitett vagy aránytalan költséggel eltartható ingók) Minl árverést elrendelni vagy foganatosítani nem lehet tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtó közokirat mikor keletkezett. Ez a rendelkezés nem gátolja az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt foganatosított végrehajtás alapján: 1. az árverés alapján befolyt vételárnak a fölosztását; 2. a közpénztárból vagy letétből fölvehető követelések utalványozását; 3. ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtási eljárásnak tovább folytatását. Az 1. bekezdés rendelkezése nem gátolja az 1914. évi augusztus hó 15. napjától 1914. évi augusztus hó 22. napjáig terjedő időben sem (1945/1914. M. E. számú rendelet 15. §-a) biztosítási végrehajtás elrendelését vagy foganatosítását olyan követelés biztosítására, amely az 1914. évi július hó 31. napján 5715/ 1914. M. E. szám alatt kelt rendelet szerint moratórium alá esett, de az 1914. évi augusztus hó 12. napján 6045/1914. M. E. szám alatt kelt rendelet szerint nem esik moratórium alá. Az 1914. évi augusztus hó 2. napján 5761/1914. M. E. szám alatt kelt rendelet 8. §-a moratórium alá nem eső követelés tekintetében érintetlenül marad, hogy a követelés, amelynek kielégítésére vagy biztosítására a végrehajtás irányul, moratórium alá nem esik, ezt a bírói határozatban, a végrehajtást elrendelő végzésben, valamint a letiltó rendelvényben ki kell mondani. 7. A moratórium tartama, alatt hitelező kérelmére csődnyitást elrendelni nem lehet, az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt csődnyitás iránt hitelező részéről beadott kérelem tárgyában az eljárás e naptól kezdve szünetel. A csődtörvény (1881 : XVII. tc.) 27. §-ának utolsó bekezdésében megszabott hat hónapi határidőbe nem számitható be az 1914. évi augusztus hó 1. napjától a moratórium hatályon kivül helyezéséig terjedő idő. 8. Az 1914. évi augusztus hó 2. napján 5761/1914. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet 9. §-a nem gátolja moratórium alá nem eső követelés kifizetése céljából közpénztárból vagy letétből fölvehető követelésnek az utalványozását. 9. A moratóriumnak hatását a birtokrendezési ügyek menetére az igazságügyminiszternek külön rendeleti vagy külön rendelkezése szabja meg. * * A magánalkalmazottak szervezetei a miniszterelnöknél. A Biztosítási Tisztviselők Országos Szövetsége, a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége, a Műszaki Vállalatok Tisztviselőinek Országos Szövetsége és a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete küldöttei pénteken megjelentek Tisza miniszterelnöknél. A küldöttség szónoka rámutatott arra a nehéz helyzetre, amelyben a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak vannak, mert egyes munkáltatók a háború gazdasági nyomása ellen olykér kerestek védekezést, hogy alkalmazottaikat elbocsátották, vagy fizetésüket leszállították, holott nagyon sok helyütt ez az eljárás indokolatlan volt, mert az üzemek oly mértékben nem csökkentek, legfeljebb kevesebb hasznot hajtottak. Utalt továbbá arra, hogyha a főnökök nem tudtak arra a magaslatra emelkedni, hogy az áldozatkészség legszélsőbb határáig elmenjenek, rendelettel kell szabályozni a magánalkalmazottak fölmondási idejét, hogy a törvényes fölmondás helyett ne 3-8 napos fölmondással dobják az utcára azokat az alkalmazottakat, akik éveken át, becsületes munkával szolgálták a főnök érdekét. Átnyújtották az alkalmazott szervezetek memorandumát, amelyből a következőket közöljük: “ Az állam egyik legfontosabb érdeke, hogy a gazdasági élet rendjét a háború a lehető legkisebb mérvben zavarja meg. Elbocsátott alkalmazottak növelik azoknak a nyomorgóknak seregét, akik csak a közhangulat megrontására és a kétségbeesés növelésére alkalmasak. Egyenesen állampolgári, hazafias kötelezettséget teljesít az a munkáltató, aki alkalmazottait el nem bocsátja és fizetésüket ugyanolyan mértékben adja meg, mint ahogy azt a béke idejében tette. Az a főnök, aki a jelenlegi válságos időt arra használja föl, hogy a társadalmi nyomor nagyságát növelje, akinél az alkalmazottak mai helyzete ürügy arra, hogy nyerészkedésből fizetésüket csökkentse, az állami élettel és közérdekkel ellentétes cselekedetet művel. Kérik ezért a miniszterelnököt, lépjen közbe, hogy a főnökök egy része körében az elbocsátásra és fizetéscsökkentésre szervezett akciót hagyják abba és miután a moratóriumról szóló rendelet erre módot nyújt, minden főnök alkalmazottait a régi számban, régi feltételek mellett továbbra is tartsa meg. Különös nyomatékkal követelheti meg az állam azoktól a vállalkozóktól, amelyekkel az állam vagy egyéb hatóságok összeköttetésben állanak és állami kedvezményben részesülnek. Az alkalmazottak jelentős része kölcsönös megegyezés alapján a törvényesnél rövidebb fölmondási időre van alkalmazva. Nagy számban nyolc, sőt három napos, vagy még ennél is rövidebb a fölmondási idő. A minden fölmondási idő nélkül elbocsátott igen sok alkalmazott most, a legnagyobb nyomorba jutott, mert újabb állást nem kaphat. Kérik, hogy a minisztérium az 1912. évi LXIII. tc. 6. alapján rendeletileg mondja ki, hogy a jelenlegi viszonyok közepette a törvényes fölmondási időtől eltérés nincs és a törvényben meghatározott, felmondási idők feltétlenül betartandók. Az állásnélküliség enyhítése érdekében kérik, hogy az alkalmazottak részére munkaalkalmakról gondoskodjék a kormány, az állásnélküliek közvetítése és segélyezése érdekében pedig országos akciót kezdjen. A kereskedelemügyi miniszter a vasárnapi munkaszünetet egész terjedelmében fölfüggesztette. A háború által érintett üzemekben, ha a felfüggesztés indokolt, is, de cisz helyeken, ahol a munkaszünet fölfüggesztésére semmi szükség nincs, ott kérik a vasárnapi munkaszünet föntartását. Tisza válaszában biztosította a küldöttség tagjait, hogy a kormány egyik legnagyobb feladatának tekinti,hogy a súlyos megrázkódtatás mélyebb nyomokat ne hagyjon és a lehetőséghez képest enyhíttessenek a most fölsorolt bajok is. Ő és minisztertársai teljesen át vannak hatva az e téren rájuk váró feladattól és máris tettek ebben az irányban bizonyos kezdeményezéseket és intézkedéseket. Arra kéri a magántisztviselőket és kereskedelmi alkalmazottakat, tegyék meg ők is azt, ami erejüktől telik, hogy üdvös kezdeményezéssel és szervezéssel a támogatás és segélyezés ne megszégyenítő alamizsnaként, hanem támogatásként jusson a bajba jutott kartársaknak. A kormány törekszik, hogy a társadalomnak segítségére és támogatására legyen. Mindenesetre appellálni fog a munkaadók hazafiságához és méltányosságához és ez irányban biztosíthatja az alkalmazottakat a legmesszebbmenő támogatásról. A,Budapesti Hirlap" olcsón nem köt békét. Ezt hirdette szombati számában és mi el is hisszük, hogy ha pénzről van szó, abból a „Budapesti Hirlap" mindenkitől sokat követel. Minthogy azonban a szerbbel, orosszal és egyéb ellenségeinkkel a békét mégsem Rákosiék fogják megkötni, hát Tisza István szájába adják be kívánságaikat, hogy minél többet jövedelmezzen a győzelmes háború, mert nyilvánvaló, hogy ha a haza sokat kap,annak fizetett védői is számíthatnak valamire. Ez a soha nem szünetelő üzleti spekuláció szüli azután azokat az „eredeti" tudósításokat, azokat a Tisza István ajkáról röptükben elfogott nyilatkozatokat, amelyeket Tisza István kénytelen megcáfolni. A munkapárti klubban ellesett szavakból fölfújt ilyen tudósítások ellen szól a „Bud, Tud." következő cáfolata. Egyes lapok a miniszterelnöknek tegnap a munkapárti körben beszélgetés közben tett nyilatkozataiból hoznak közleményeket, amelyek számos félreértést tartalmaznak s egészen téves benyomást keltenek a miniszterelnök által mondottak felől. Ezeknek lényege az volt, hogy a siker isten kezében van, de mindaz, ami eddig történt, mindenekelőtt pedig az a tettrekész, férfias elszántság, amely úgy a hadsereget, mint a monarchia két államának egész lakosságát áthatja, a legjobb reményekre jogosít és garanciát nyújt az iránt, hogy a reánk kényszerített nagy mérkőzésben meg fogjuk állani helyünket. Csüggedésre, kishitűségre a nagy küzdelem bárminő változatos fordulatai között sem volna okunk. Arról egy szót sem mondott a miniszterelnök, hogy ne kössünk olcsó békét, ha az egész vonalon mienk a győzelem. Hiszen ilyen hadjárat után rendszerint a közvélemény igényeinek mérséklése a felelős állásban levők feladata. Hanem azt mondotta, hogy amilyen nehéz szívvel tudta magát a háborúra elhatározni, épp olyan határozott meggyőződése, hogy a küzdelmet végig kell küzdenünk, s nem szabad addig nyugodnunk, amíg meg nem szereztük jövő biztonságunk állandó garanciáit. Egyelőre tehát még ne nyújtogassák viszketős markukat a háború budapesti hírlapi kürtösei a hadisarc felé, inkább szálljanak magukba és ne kompromittálják a kormányt azzal, hogy hazugságokat keltenek Dungyevszkiről és Tiszáról. A Népszava legközelebbi száma hétfőn a rendes időben jelenik meg. A kiadóhivatal. :*: :*. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szükséges az előbbi lakcím pontos megadása. Vidékre utazó olvasóinknak is csak azon esetben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímük feet közli be velünk. A kiadóhivatal.