Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-19 / 199. szám

6 színhelyen. Eladdig pedig Oroszország a 16 hadtestre van utalva, amelyeket aránylag még elég gyorsan tudnak a határra szállítani. Offenzíváról tehát nem is lehet beszélni. Csak egy lehetőség van számukra: csökö­nyösen megmaradni a deffenzíva mellett, ami ebben az esetben az erősségek mögé való visszahúzódást jelenti. Ebből a célból a ha­tártól 100—200 kilométernyire az erődítések­nek egész sorát építették. Ezek között bizo­nyára a Visztula és a Bug mentén épült oroszlengyelországi erődítések a legfonto­sabbak. Az első vonalban levő erődítéseknek az a rendeltetésük, hogy a Nyugatról, tehát a német csapatoktól már megszállott Kalis és Sosnovice irányából való betörést meg­akadályozzák. A többi erősségeknek viszont az a feladatuk, hogy a határ északi részét fedezzék az ellenséggel szemben. Az első vé­delmi vonal mögött van a bresti erősség, amelynek dél felől az osztrákok betörését kell megakadályoznia. A Niemen partján épült kovnoi és grodnoi erősségeknek pedig a Königsberg irányából előtörő németekkel kell szembeszállaniuk. Ezekben az erősségek­ben elhelyezett csapatoknak azonban az a feladatuk is van, hogy megakadályozzák Oroszlengyelország hátbatámadását. A tér­kép megmutatja nekünk, hogy Oroszlengyel­ország nyugaton és délen egyaránt belenyú­lik német és osztrák területbe. Az a vesze­delem tehát, hogy háború esetén minden ol­dalról körülfoghatják az oroszokat, éppen nem alaptalan. Oroszországnak ezt a szigorúan katonai szempontból való fölötte kedvezőtlen hely­zetét súlyosbítja még az orosz flotta teljes tökéletlensége. A papiroson persze több „mo­dern páncélos"-uk van, a valóságban azon­ban hiába keresünk ilyeneket. A cári kor­mány töméntelen milliókat pocsékolt már a japánoktól Csuzimánál tönkrevert flotta újjászervezésére. Ennek a pénznek a fele azonban, még mielőtt a hajókat vízre bocsá­tották volna, elúszott a hivatalnokok kezén. Az orosz flotta a 2000 kilométer hosszú ke­leti tengeri partvidéket sem tudja megvé­deni. Az olyan központokat pedig, mint Eiga, Helsingfors és Pétervár, mindössze két erős­ség védi: Helsingforsot Sveaborg és Péter­várt Kronstadt. Ezzel azonban a helyőrségi csapatok legnagyobb részét lekötik. A péter­vári katonai kerület négy hadtestéből leg­följebb kettőt küldhetnek a határra. A cári birodalomnak azonban még egy harmadik ellenféllel is számolnia kell: a „belső ellenség"-gel, a proletársággal és a fölvilágosodott parasztsággal. Ettől van leg­több rettegni valója. Az utolsó hetek nagy­arányú munkássztrájkjai arra kényszerítik majd a kormányt, hogy „készenlétben" tartsa a katonák százezreit — de jó messzire a német-osztrák határtól. A „belső ellenség" ellen, amelynek egyetlen fegyvere az igaz­ság, nyugodtan ropoghatnak majd a gép­fegyverek. De azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy a határrészeken lakó zsidók, lengyelek és litvánok végre is csak fölszaba­dítóikat láthatják a kulturállamok csapatai­ban. Az is elengedhetetlen föltétele a had­viselésnek, hogy a katona egészséges, jól táp­lált és betegségekkel szemben ellenálló­képességű legyen, hogy a háborúval járó fá­radalmakat elviselhesse. Az orosz hadsereg ebben a tekintetben is hátrányban van az ellenséges államokkal szemben. A japán há­ború óta, amikor az orosz katona papiros­talpú csizmában verekedett és éhezett, nem sokat javult a helyzet. Jellemzi már a viszo­nyokat az is, hogy a hadsereg mostani fő­intendánsának az elődjét sikkasztás miatt el­csapták. Tolvajlás miatt lett különben ön­gyilkos a napokban a ciborgi katonai in­tendáns is. Mindezeket tekintetbe véve, bizonyos, h­ogy a cári birodalmat ugyanaz a veszedelem fe­nyegeti, mint tíz év előtt Az orosz kormány, maga ássa meg 51 sírját. 3­1 Háborúba vonult elvtársaink hátra­maradottjainak segélyezésére a napokban „10.000 korona összegben élelmiszerre szóló "utalványokat adtunk át az egyes szak­szervezeteknek. Értesülésünk szerint nagyon nagy az utalványokért jelentkezők száma, ez is azt bizonyítja, hogy elvtársaink családtagjai — sok esetben apró gyermekek — a leg­nagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. Fölhívjuk tehát munkában levő elvtár­sainkat , adakozzanak, hogy mielőbb újabb segély­összeget adhassunk át a szervezeteknek, amennyire csak tehetjük, enyhítsük az ín­ségben maradt munkásgyermekek hely­zetét ! Azokat pedig, akik gyű­jtőivet vittek ki, de azzal még nem számoltak el, fölhívjuk a haladéktalan elszámolásra, mert most gyors segítség kell! A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége. A behívottak családtagjainak segélyezé­sére hozzánk befolyt összegek kimutatása : Textilmunkások szervezete 20.—. A 285. számú gyűjtőiven adakoztak Ganz-törzsgyári munká­sok : Budinszky -.80, Krén -.80, Halina —.50, Beoz —.80, Tar­tier —.80, Schnezel­­—, Scheu —.80, Czolba 1.—, Partch­er —.50, Scheithauer —.50, Fluvi —.20, Riedl —.30, Pehém —.80, Fi­nócskó —.80, Hottener —.40. összesen 10.—. A 29®. számú gyüjtőiven adakoztak Láng-gyári munkások : Weisz I.—, Hzögyéni —.50, Panolik —.50, Zimmer —.60, Haupt —.50, Jons —.40, Ka­lmni —.40. .furcsák —.50, Marik 1.—, Böjti —.60, Tich­y —.60, Müller —.50, Bernáth —.20. Prausc —.20. Hagemann —.30, Pilcz —.30. Domsits 1­, Hustyecsek —.50, összesen 9.60. A 299. számú gyűjtőiven adakoztak Danubiue-gyári munká­sok : Schmiedt 1.—. Gattyán 1.—. Bóna 1.—. Ku­bik 1.—. Pápai —.80, Ivánszky 1.—. Szabó 1.—. Szigetváry 1.—. Foki —.50, Szabó 1.—. Babicz 1.—. Csonka 1.—. Topits 1.—. Zuber 1.—. Peterle 1.—. Mathisz —.50. Oplatek 1—. Fett 1.—. Ren­dőr 60. Storekmann —.50, Szuszke 1.—. össze­sen 18.90. Gazdasági gépgyár munkásai : Nirák 1.—. Weiser 1.—. Kletska 1.—. Schrödl 1—. Konta —.40, Schraub —.60. Bodor —.50, Wiel­kevics —.50, Molnár —.50, Bolla 3.—, összesen 7.50. Eldorádó-mozi közönségének gyűjtése 50.—. A 141. számú gyüjtőiven adakoztak : N. N. -.20, S. J. 1.-. G. Zs. -.30, Csomortány —.20, K. L. —.30, dr. Hoffer —.50, Angyal —.30, Székely 1.—, K. J. 1.—, Sz. L. —.20, E. G. —20, N. N. —.20, K. A. —.30, Jávor —.50, Seiler 1.—, Rakofszky —.20, Schatz 1.—, Peidl Margit és Karolin 2.—, összesen 10.40. A 116. számú gyüj­tőiven adakoztak: Berger 2.—, Fuchs 2.—, M­.I­zsik 2.—, Arvai és Salzer 3.—, Horthi 5.—, Viola 2.—, Karup 1.—, Heller 2.—, Demény 1.—, Wei­ler 1.—, Moller 2.—, Jungreisz —.40, Deutsch 1.—, Hoffer 1.—, Halász —.50, Hermann —.50, Mandel —.50, Weimann 2.—, R. D. 1.—, W. G. —.40, Moritz 1.—, Löwinger 10.—, összesen 41.30. Tintner Ármin 2.—. A 85. számú gyűjtőiven adakoztak: Liehtmann 10.—, Alb —.50, Tóth —.80, Varga —.40, Mihál —.40, Gönczy —.70, Kö­vessy —.30, Varga —.20, összesen 12.80. A 138. számú gyűjtőiven adakoztak: Vágó 5.—, Pető 2.—, Hercz 2.—, Majkierer 2.—, Korkán 2.—, Bozsik 1.—, Bözse 2—, Fodorné 1.—, N. N. 2.—, Grünbaum 1.—, Szatmáry 2.—, Rosner 1.—, Zakfr. 4.—, összesen 27.—. Aigner útján 24.92. A 373. számú gyűjtőiven adakoztak Láng-gyári munkások : Faulgetter —.40, Fresli —.40, Feyk —.40, Havarde —.40, Streimann — .40, Si­nabek —.40, Schönberger —.40, Schönber­ger —.40, Lurt —.40, Pituk —.40, Raczid —.40, Simon —.40, Molnár —.40, Gollen —.40, Tonhauser —.40, Barna —.40, Brulák —.40, Bartolovi­cs —.40, Koller —.40, Kovács —.40, And­rá­ssy —.40, Wirmann —.40, Petrárits —.40, Valz —.40, Menczel —.40, Jenker —.40, Hegyi —40, Balogh —.40, Laszlovszky —.40, Osvald —.40, összesen 12.— A 374. szám­i gyüj­tőiven adakoztak : Schmiedl —.40, Tarnovszky —.40, Erdélyi —.40, Misek —.40, Szabó —40, Schindler —.40, Szente —.40, Tor —40, Somogyi —.40, Fricskó —.40, Popik —.40, Besznyai —.40, Sztoncsik —40, Mull —40, Ilubor —.40, ősze­sen 6.— Szanéti Emma Székesfehérvár 10.—, Egy radikális 10.—. Újpesti elvtársak gyűjtése 51.42. Hungária-fürdő cipészműh­elye 7.20. A 348. számú gyűjtőiven adakoztak: Nagy 1.—, Rhiftbauer 1.—, Hegodüs —.20, Kúti —.20, Ku­ruca —.40, Tike —.20, Péter —.40, Túrok —.40, Geszler —.40, Tóth —.20, Kermann —.50, Holló —50, Lőrinci -.50, Gensler 1—, Nagy 1.—. ösz­szesen 7,90. A 34­. számú gyüjtőiven adakoztak: Ludak 1.—, Horváth 1—, Krizsán —.20, Horváth , Pirkhofiov —.20, Tamási —.80, Mandel 1—, Miklós 1.—, Kronberger 1.—. összesen 6.70. Mai gyűjtésünk 345.64 Eddígi szyü­jtésünk _ 14.354.03 Összesen 14.609.67 * Plávics Ferenc mészáros­­és hentes (Simor­utea­­") .A mai napon 50 kilogram töpörtyűt adott a háborúba vonultak hozzátartozóinak. Az adományt kedden kiosztották. NÉPSZAVA 1914-4 augusztus­ 17.' Sebesültek­ Budapesten Egyre érkeznek a sabáci harcosok. A sabáci harctéren megsebesült katonák egyre érkeznek a fővárosba. Minden nap ér­kezik egy-két vonat Budapestre néhány ko­csi sebesülttel. A Sabác bevételénél megse­besült katonák egy részét kedden reggel há­romnegyed nyolckor szállították Budapestre. A keddi szállítmánnyal százhatvanöt sebesült érkezett, valamennyi lőtt sebbel. A sebesül­tek közül egynek sem aggasztó az állapota és futólagos orvosi megállapítás szerint a se­bek gyógyulási időtartama két-három hét. A Sabác alól érkező sebesülteket a keleti pályaudvar érkezési oldalán a mentők és a Vöröskereszt kiküldöttei fogadták. A pá­lyaudvarnak a királyi váróterem mellett lévő parkjában­­volt elhelyezve a Vörös­kereszt üdítőállomása, ahol a Vöröskesztes megbízottak és az önkéntes ápolónők kávé­val, rum nélküli teával, málna- és citrom­szörppel, hideg fölvágottal, gyümölcsökkel és cigarettával látták el a sebesült katoná­kat. Nyolc óra előtt néhány perccel érkezett a hosszú sebesültszállító vonat. A mentők a vonatot a perronon fölállított hordágyakkal várták és a kivonult medikusok, ápolók és cserkészek segítségével néhány perc alatt az összes sebesülteket a pályaudvar parkjában elhelyezett üdítőállomásra vitték. Itt történt ellátásuk után autókon a XVI. helyőrségi kórházba szállították a sebesülteket, akik­nek legnagyobb része saját lábán tudta az autókig az utat megtenni. A­ sebesülések túl­nyomó része lábseb, a térden alul, néhány karsebesülés és összesen két fejseb. Az ösz­­szes sebesültek egybehangzóan előadták, hogy a mi hadseregünk vesztesége alig né­hány száz sebesült és legföljebb néhány ha­lott, viszont a szerbeknél aránytalanul több a sebesült és nagyon sok halott. A­ sebesültek érdekes részleteket beszélnek el a sabáci harcról. Egy kisborkényi születésű, 25 éves őrmes­­ ter így adta elő a történteket: — Harmincöt kilométert tettünk meg gyalog a Száváig. A K­iszlángot ledobtuk és Klenákról csónakokon mentünk át a túlsó partra. Hurráh! Hurráh! kiáltotta egész ezredünk, mikor a partot elértük. Hajnalban voltunk a parton és délután bevonultunk Sabácba. Két napig voltunk az elfoglalt városban. Én egy hét emberből álló őrjárattal mentem túl a városon. Elfogtunk több komitácsit, akiket be­vittünk kihallgatásra. Ezért a cselekedetemért a brigadérostól ceruzával irt papiroson elisme­rést kaptam. Később visszamentem a száza­domhoz, de akkor nem történt semmi. Tizen­egyedikén délelőtt alarmot fújtak s akkor megkezdődött a harc, mert egy szerb csapat megtámadott bennünket. Bajonett-rohammal mentünk neki az ellenségnek. A tüzelés után egy szakaszvezetővel és egy gyalogossal to­vább­ üldöztem az ellenséget, hét embert agyon­lőttünk s egynek a fejét vágtam szét kardom­mal. A kardom el is törött, ezt a kardot, ami most nálam van, egy tiszttől kaptam. A nad­rág, amit hordok, szerb katonai nadrág. Meg­jegyzem, hogy amint tetszik látni, sokaknak közülünk van szerb sipkája is. A sebesültek elszállítása közben megje­lent a perronon egy síró asszony, az ura szá­zados és részt vett a sabáci harcokban. Két­ségbeesetten érdeklődött a kapitányné a se­besült katonáktól, hogy mi történt az ő fér­jével és a babák egybehangzóan megnyug­tatták: a százados él, meg sem sérült. A zo­kogó asszony alig akarta elhinni az öröm­hírt és csak hosszas bizonyga­tásra csönde­sedett el, * Bécsből jelentik'. A­ „Neue Freie Presse" jelentése szerint a harctérről negyvenkét se­besültet­, köztük több tisztest hoztak Bécsbe és a Rudolfinenhaus Vöröskereszt kórhá­zába szállították őket.

Next