Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-19 / 199. szám
6 színhelyen. Eladdig pedig Oroszország a 16 hadtestre van utalva, amelyeket aránylag még elég gyorsan tudnak a határra szállítani. Offenzíváról tehát nem is lehet beszélni. Csak egy lehetőség van számukra: csökönyösen megmaradni a deffenzíva mellett, ami ebben az esetben az erősségek mögé való visszahúzódást jelenti. Ebből a célból a határtól 100—200 kilométernyire az erődítéseknek egész sorát építették. Ezek között bizonyára a Visztula és a Bug mentén épült oroszlengyelországi erődítések a legfontosabbak. Az első vonalban levő erődítéseknek az a rendeltetésük, hogy a Nyugatról, tehát a német csapatoktól már megszállott Kalis és Sosnovice irányából való betörést megakadályozzák. A többi erősségeknek viszont az a feladatuk, hogy a határ északi részét fedezzék az ellenséggel szemben. Az első védelmi vonal mögött van a bresti erősség, amelynek dél felől az osztrákok betörését kell megakadályoznia. A Niemen partján épült kovnoi és grodnoi erősségeknek pedig a Königsberg irányából előtörő németekkel kell szembeszállaniuk. Ezekben az erősségekben elhelyezett csapatoknak azonban az a feladatuk is van, hogy megakadályozzák Oroszlengyelország hátbatámadását. A térkép megmutatja nekünk, hogy Oroszlengyelország nyugaton és délen egyaránt belenyúlik német és osztrák területbe. Az a veszedelem tehát, hogy háború esetén minden oldalról körülfoghatják az oroszokat, éppen nem alaptalan. Oroszországnak ezt a szigorúan katonai szempontból való fölötte kedvezőtlen helyzetét súlyosbítja még az orosz flotta teljes tökéletlensége. A papiroson persze több „modern páncélos"-uk van, a valóságban azonban hiába keresünk ilyeneket. A cári kormány töméntelen milliókat pocsékolt már a japánoktól Csuzimánál tönkrevert flotta újjászervezésére. Ennek a pénznek a fele azonban, még mielőtt a hajókat vízre bocsátották volna, elúszott a hivatalnokok kezén. Az orosz flotta a 2000 kilométer hosszú keleti tengeri partvidéket sem tudja megvédeni. Az olyan központokat pedig, mint Eiga, Helsingfors és Pétervár, mindössze két erősség védi: Helsingforsot Sveaborg és Pétervárt Kronstadt. Ezzel azonban a helyőrségi csapatok legnagyobb részét lekötik. A pétervári katonai kerület négy hadtestéből legföljebb kettőt küldhetnek a határra. A cári birodalomnak azonban még egy harmadik ellenféllel is számolnia kell: a „belső ellenség"-gel, a proletársággal és a fölvilágosodott parasztsággal. Ettől van legtöbb rettegni valója. Az utolsó hetek nagyarányú munkássztrájkjai arra kényszerítik majd a kormányt, hogy „készenlétben" tartsa a katonák százezreit — de jó messzire a német-osztrák határtól. A „belső ellenség" ellen, amelynek egyetlen fegyvere az igazság, nyugodtan ropoghatnak majd a gépfegyverek. De azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a határrészeken lakó zsidók, lengyelek és litvánok végre is csak fölszabadítóikat láthatják a kulturállamok csapataiban. Az is elengedhetetlen föltétele a hadviselésnek, hogy a katona egészséges, jól táplált és betegségekkel szemben ellenállóképességű legyen, hogy a háborúval járó fáradalmakat elviselhesse. Az orosz hadsereg ebben a tekintetben is hátrányban van az ellenséges államokkal szemben. A japán háború óta, amikor az orosz katona papirostalpú csizmában verekedett és éhezett, nem sokat javult a helyzet. Jellemzi már a viszonyokat az is, hogy a hadsereg mostani főintendánsának az elődjét sikkasztás miatt elcsapták. Tolvajlás miatt lett különben öngyilkos a napokban a ciborgi katonai intendáns is. Mindezeket tekintetbe véve, bizonyos, hogy a cári birodalmat ugyanaz a veszedelem fenyegeti, mint tíz év előtt Az orosz kormány, maga ássa meg 51 sírját. 31 Háborúba vonult elvtársaink hátramaradottjainak segélyezésére a napokban „10.000 korona összegben élelmiszerre szóló "utalványokat adtunk át az egyes szakszervezeteknek. Értesülésünk szerint nagyon nagy az utalványokért jelentkezők száma, ez is azt bizonyítja, hogy elvtársaink családtagjai — sok esetben apró gyermekek — a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. Fölhívjuk tehát munkában levő elvtársainkat , adakozzanak, hogy mielőbb újabb segélyösszeget adhassunk át a szervezeteknek, amennyire csak tehetjük, enyhítsük az ínségben maradt munkásgyermekek helyzetét ! Azokat pedig, akik gyűjtőivet vittek ki, de azzal még nem számoltak el, fölhívjuk a haladéktalan elszámolásra, mert most gyors segítség kell! A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége. A behívottak családtagjainak segélyezésére hozzánk befolyt összegek kimutatása : Textilmunkások szervezete 20.—. A 285. számú gyűjtőiven adakoztak Ganz-törzsgyári munkások : Budinszky -.80, Krén -.80, Halina —.50, Beoz —.80, Tartier —.80, Schnezel—, Scheu —.80, Czolba 1.—, Partcher —.50, Scheithauer —.50, Fluvi —.20, Riedl —.30, Pehém —.80, Finócskó —.80, Hottener —.40. összesen 10.—. A 29®. számú gyüjtőiven adakoztak Láng-gyári munkások : Weisz I.—, Hzögyéni —.50, Panolik —.50, Zimmer —.60, Haupt —.50, Jons —.40, Kalmni —.40. .furcsák —.50, Marik 1.—, Böjti —.60, Tichy —.60, Müller —.50, Bernáth —.20. Prausc —.20. Hagemann —.30, Pilcz —.30. Domsits 1, Hustyecsek —.50, összesen 9.60. A 299. számú gyűjtőiven adakoztak Danubiue-gyári munkások : Schmiedt 1.—. Gattyán 1.—. Bóna 1.—. Kubik 1.—. Pápai —.80, Ivánszky 1.—. Szabó 1.—. Szigetváry 1.—. Foki —.50, Szabó 1.—. Babicz 1.—. Csonka 1.—. Topits 1.—. Zuber 1.—. Peterle 1.—. Mathisz —.50. Oplatek 1—. Fett 1.—. Rendőr 60. Storekmann —.50, Szuszke 1.—. összesen 18.90. Gazdasági gépgyár munkásai : Nirák 1.—. Weiser 1.—. Kletska 1.—. Schrödl 1—. Konta —.40, Schraub —.60. Bodor —.50, Wielkevics —.50, Molnár —.50, Bolla 3.—, összesen 7.50. Eldorádó-mozi közönségének gyűjtése 50.—. A 141. számú gyüjtőiven adakoztak : N. N. -.20, S. J. 1.-. G. Zs. -.30, Csomortány —.20, K. L. —.30, dr. Hoffer —.50, Angyal —.30, Székely 1.—, K. J. 1.—, Sz. L. —.20, E. G. —20, N. N. —.20, K. A. —.30, Jávor —.50, Seiler 1.—, Rakofszky —.20, Schatz 1.—, Peidl Margit és Karolin 2.—, összesen 10.40. A 116. számú gyüjtőiven adakoztak: Berger 2.—, Fuchs 2.—, M.Izsik 2.—, Arvai és Salzer 3.—, Horthi 5.—, Viola 2.—, Karup 1.—, Heller 2.—, Demény 1.—, Weiler 1.—, Moller 2.—, Jungreisz —.40, Deutsch 1.—, Hoffer 1.—, Halász —.50, Hermann —.50, Mandel —.50, Weimann 2.—, R. D. 1.—, W. G. —.40, Moritz 1.—, Löwinger 10.—, összesen 41.30. Tintner Ármin 2.—. A 85. számú gyűjtőiven adakoztak: Liehtmann 10.—, Alb —.50, Tóth —.80, Varga —.40, Mihál —.40, Gönczy —.70, Kövessy —.30, Varga —.20, összesen 12.80. A 138. számú gyűjtőiven adakoztak: Vágó 5.—, Pető 2.—, Hercz 2.—, Majkierer 2.—, Korkán 2.—, Bozsik 1.—, Bözse 2—, Fodorné 1.—, N. N. 2.—, Grünbaum 1.—, Szatmáry 2.—, Rosner 1.—, Zakfr. 4.—, összesen 27.—. Aigner útján 24.92. A 373. számú gyűjtőiven adakoztak Láng-gyári munkások : Faulgetter —.40, Fresli —.40, Feyk —.40, Havarde —.40, Streimann — .40, Sinabek —.40, Schönberger —.40, Schönberger —.40, Lurt —.40, Pituk —.40, Raczid —.40, Simon —.40, Molnár —.40, Gollen —.40, Tonhauser —.40, Barna —.40, Brulák —.40, Bartolovics —.40, Koller —.40, Kovács —.40, Andrássy —.40, Wirmann —.40, Petrárits —.40, Valz —.40, Menczel —.40, Jenker —.40, Hegyi —40, Balogh —.40, Laszlovszky —.40, Osvald —.40, összesen 12.— A 374. számi gyüjtőiven adakoztak : Schmiedl —.40, Tarnovszky —.40, Erdélyi —.40, Misek —.40, Szabó —40, Schindler —.40, Szente —.40, Tor —40, Somogyi —.40, Fricskó —.40, Popik —.40, Besznyai —.40, Sztoncsik —40, Mull —40, Ilubor —.40, őszesen 6.— Szanéti Emma Székesfehérvár 10.—, Egy radikális 10.—. Újpesti elvtársak gyűjtése 51.42. Hungária-fürdő cipészműhelye 7.20. A 348. számú gyűjtőiven adakoztak: Nagy 1.—, Rhiftbauer 1.—, Hegodüs —.20, Kúti —.20, Kuruca —.40, Tike —.20, Péter —.40, Túrok —.40, Geszler —.40, Tóth —.20, Kermann —.50, Holló —50, Lőrinci -.50, Gensler 1—, Nagy 1.—. öszszesen 7,90. A 34. számú gyüjtőiven adakoztak: Ludak 1.—, Horváth 1—, Krizsán —.20, Horváth , Pirkhofiov —.20, Tamási —.80, Mandel 1—, Miklós 1.—, Kronberger 1.—. összesen 6.70. Mai gyűjtésünk 345.64 Eddígi szyüjtésünk _ 14.354.03 Összesen 14.609.67 * Plávics Ferenc mészárosés hentes (Simorutea") .A mai napon 50 kilogram töpörtyűt adott a háborúba vonultak hozzátartozóinak. Az adományt kedden kiosztották. NÉPSZAVA 1914-4 augusztus 17.' Sebesültek Budapesten Egyre érkeznek a sabáci harcosok. A sabáci harctéren megsebesült katonák egyre érkeznek a fővárosba. Minden nap érkezik egy-két vonat Budapestre néhány kocsi sebesülttel. A Sabác bevételénél megsebesült katonák egy részét kedden reggel háromnegyed nyolckor szállították Budapestre. A keddi szállítmánnyal százhatvanöt sebesült érkezett, valamennyi lőtt sebbel. A sebesültek közül egynek sem aggasztó az állapota és futólagos orvosi megállapítás szerint a sebek gyógyulási időtartama két-három hét. A Sabác alól érkező sebesülteket a keleti pályaudvar érkezési oldalán a mentők és a Vöröskereszt kiküldöttei fogadták. A pályaudvarnak a királyi váróterem mellett lévő parkjábanvolt elhelyezve a Vöröskereszt üdítőállomása, ahol a Vöröskesztes megbízottak és az önkéntes ápolónők kávéval, rum nélküli teával, málna- és citromszörppel, hideg fölvágottal, gyümölcsökkel és cigarettával látták el a sebesült katonákat. Nyolc óra előtt néhány perccel érkezett a hosszú sebesültszállító vonat. A mentők a vonatot a perronon fölállított hordágyakkal várták és a kivonult medikusok, ápolók és cserkészek segítségével néhány perc alatt az összes sebesülteket a pályaudvar parkjában elhelyezett üdítőállomásra vitték. Itt történt ellátásuk után autókon a XVI. helyőrségi kórházba szállították a sebesülteket, akiknek legnagyobb része saját lábán tudta az autókig az utat megtenni. A sebesülések túlnyomó része lábseb, a térden alul, néhány karsebesülés és összesen két fejseb. Az öszszes sebesültek egybehangzóan előadták, hogy a mi hadseregünk vesztesége alig néhány száz sebesült és legföljebb néhány halott, viszont a szerbeknél aránytalanul több a sebesült és nagyon sok halott. A sebesültek érdekes részleteket beszélnek el a sabáci harcról. Egy kisborkényi születésű, 25 éves őrmes ter így adta elő a történteket: — Harmincöt kilométert tettünk meg gyalog a Száváig. A Kiszlángot ledobtuk és Klenákról csónakokon mentünk át a túlsó partra. Hurráh! Hurráh! kiáltotta egész ezredünk, mikor a partot elértük. Hajnalban voltunk a parton és délután bevonultunk Sabácba. Két napig voltunk az elfoglalt városban. Én egy hét emberből álló őrjárattal mentem túl a városon. Elfogtunk több komitácsit, akiket bevittünk kihallgatásra. Ezért a cselekedetemért a brigadérostól ceruzával irt papiroson elismerést kaptam. Később visszamentem a századomhoz, de akkor nem történt semmi. Tizenegyedikén délelőtt alarmot fújtak s akkor megkezdődött a harc, mert egy szerb csapat megtámadott bennünket. Bajonett-rohammal mentünk neki az ellenségnek. A tüzelés után egy szakaszvezetővel és egy gyalogossal tovább üldöztem az ellenséget, hét embert agyonlőttünk s egynek a fejét vágtam szét kardommal. A kardom el is törött, ezt a kardot, ami most nálam van, egy tiszttől kaptam. A nadrág, amit hordok, szerb katonai nadrág. Megjegyzem, hogy amint tetszik látni, sokaknak közülünk van szerb sipkája is. A sebesültek elszállítása közben megjelent a perronon egy síró asszony, az ura százados és részt vett a sabáci harcokban. Kétségbeesetten érdeklődött a kapitányné a sebesült katonáktól, hogy mi történt az ő férjével és a babák egybehangzóan megnyugtatták: a százados él, meg sem sérült. A zokogó asszony alig akarta elhinni az örömhírt és csak hosszas bizonygatásra csöndesedett el, * Bécsből jelentik'. A „Neue Freie Presse" jelentése szerint a harctérről negyvenkét sebesültet, köztük több tisztest hoztak Bécsbe és a Rudolfinenhaus Vöröskereszt kórházába szállították őket.