Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-30 / 210. szám
1914 augusztus 30. (Genf, augusztus 29.) Minden jel arra vall, hogy azok a hivatalos kommünikék, amelyeket a francia kormány a háború eseményeiről kiad, a francia sajtót és a közvéleményt kezdi nyugtalanítani. A „Temps", „Matin", l'Humanité, „Petit Journal" azt írják, hogy ezek a hírek nem adnak tiszta áttekintést a történtekről. Jól tudja ugyan mindenki, írják ezek a lapok, hogy ilyen háborúban nem lehet mindig győzelmet jelenteni, de miért titkolják akkor az esetleges visszavonulást vagy éppen kudarcot, amelyekről kerülő utakon a külföldi sajtó révén amúgy is tudomást szerez a közvélemény? A nyilvánosság meg akarja tudni azt, amit megtudhat és meg kell tudnia, még ha kedvezőtlenek is a hírek. A kormánytól ugyanazt a bizalmat követeli a közvélemény, mint amellyel a kormányt megajándékozza. Ha az igazság egy részét elhallgatják, akkor a népet csalódásnak teszik ki, amelynek visszahatásától kell félni. A helyzet Franciaországban. A Kormány Kiáltványa. (Páris, augusztus 29. — Érkezett éjjel Rómán át.) Poincaré elnökletével ma az Elysée-palotában minisztertanács volt, amely jóváhagyta a kormánynak a néphez intézett kiáltványát. A kiáltvány szövege a következő: " Franciák! A kormány elfoglalta küzdőterét. Az ország tudja, hogy éberségére és erélyére számíthat és hogy minden gondolata az országé. A kormány tudja, hogy számíthat az országra. Fiai vérüket ontják a hazáért és a szabadságért az angol és belga hősi csapatok oldalán. Rettegés nélkül álljuk a vasnak és a tűznek ezt a borzasztó ostromát, amely valaha népet elárasztott. Mindnyájan szilárdan állunk. Dicsőség az élőknek, dicsőség a holtaknak. Emberek esnek el, de a nemzet fönmarad. A végleges győzelem biztosítva van. Annyi bizonyos, hogy nagy, de nem döntő ütközet folyik. Akármilyen legyen a kimenetele, a harc tovább tart. Franciaország nem olyan könynyű zsákmány, mint ahogy azt a türelmetlen ellenség képzeli. Franciaország kötelessége tragikus, de egyszerű: visszaverni a betolakodót, üldözni őt, hazánkat megtisztítani jelenlététől és fölszabadítani a szabadságot bilincseiből, kitartani a végsőkig és ha kell a legvégsőkig és szivünkkel a veszedelem fölé emelkedni, urává lenni sorsunknak. Orosz szövetségeseink ezalatt határozott lépésekkel közelednek a német főváros felé, amely remegéssel teli. Szövetségesünk nagy vereségeket okoz az előtte visszavonuló csapatoknak. Minden áldozatot ki fogunk kérni az országtól, amit csak emberekben és más erőben adhat. Legyünk erősen elhatározottak. A szolgálati és adminisztratív intézkedésekkel támogatott nemzeti életben nem fog fönnakadás előállani. Hadd bízhassunk saját magunkban és hadd feledkezhessünk meg mindenről, ami nem a hazát érinti! Vessük tekintetünket a határokra! Van akaratunk és rendszerünk és a győzelem a miénk lesz! (A kiáltványt valamennyi miniszter aláírta.) Delcassé elkeseredett. (Bécs, augusztus 29. —• „Bud. Tud.") Delcassé római lapok képviselői előtt kijelentette, hogy Franciaország még sohasem volt olyan komoly helyzetben, mint most. Oktalan dolog volna, ha, úgymond, csalódásba ringatnók mohunkat a német győzelmek fölött, amelyek " 'gy olyan nagy, mint kellemetlen meglepetést . "Döntenek a francia államférfiak számára. Delcassé így fejezte be szavait: „Ha Németország végképen legyőzné Franciaországot, ezt nem tudnám túlélni." (Théophile Delcassé, a mostani külügyminiszter mintegy vezére volt mindig a németekkel leszámolni akaró francia sovinizmusnak. Hirlopkó volt, 1893-ban gyarmatügyi helyettes államtitkár lett, 1898-ban meg Brisson kormányában a külügyminiszteri tárcát kapta, amelyet még négy kabinetben megtartott. Ebben az időben francia-orosz-osztrák-magyar szövetséget akart létrehozni. Kilenc évvel ezelőtt, az algecirasi konferencia, előtt, a Marokkó-ügy miatt heves támadások megbuktatták. Azóta több izben volt tengerészeti miniszter.) 'M A hadjárat hírei. Antwerpen veszedelme. (Berlin, augusztus 29.) Antwerpenben nagy riadalmat idézett elő egy Zeppelin-léghajó, .amely több bombát dobott le Antwerpenre. A gázgyár elpusztult s a város este sötétségbe borult. Az egyik bomba lerombolt egy házat a királyi palota közelében. Egyes bombaszilánkok a palotáig röpültek. A léghajóra erősen tüzeltek, de az épségben viszszatérhetett a főhadiszállásra. (Bécs, augusztus 29. — „Bud. Tud.") Berlini távirat szerint augusztus 26-ikán Zeppelin léghajó jelent meg Antwerpen fölött és hét bombát dobott le a városra. A bombák mind explodáltak, tizenkét embert megöltek és számos épületet tönkretettek. Egyes bombaszilánkok behatoltak a belga király hálószobájába. (Rotterdam, augusztus 28.) György angol király a következő táviratot intézte Albert belga királyhoz: „Borzalommal értesültem arról a veszélyről, amellyel téged egy német léghajóból ledobott bomba fenyegetett. Remélem, hogy a királyné és a gyermekek nem szenvedtek semmit az ijedelemből. Csodálattal kísérem vitéz seregeidnek hőstetteit." (Tetschen, augusztus 29.) Az Elba mentén legnagyobbrészt gyalogszerrel, de kocsikon is ötszáz magyar katonaköteles visszavándorló érkezett ide Antwerpenen át, akiket ott visszatartottak, amikor amerikai hajókról kiszállottak. Ezek a magyar visszavándorlók hozták hírül, hogy a királyi család készül menekülni Antwerpenből. A belga nép Antwerpenben és messze vidéken, amerre a visszavándorlók jártak, mindenütt föl van bőszülve az angolok és a franciák ellen, azt mondja, hogy cserben hagyták Belgiumot. Amikor a Zeppelin-léghajóról a bombákat lezúdították, az antwerpeni hatóság szabadon engedte ezeket a magyarokat, Löwen pusztulása angol világításban. (London, augusztus 28. — Rómán át.) A sajtóiroda egy kommünikéje közli, hogy a németek fölgyújtották Löwen városát. A belgák veszteségei. (Amsterdam, augusztus 29.) Ide érkezett hiteles jelentések szerint a belga hadsereg az eddigi küzdelmekben már eddig is több mint tízezer embert veszített halottakban és sebesültekben. A legsúlyosabb veszteségek a tisztikart érték. Akárhány ezred tisztjeinek legnagyobb része elesett. (München, augusztus 29.) Az ide érkezett sebesültek beszélik, hogy egy lövészárokban hetvenkét franciát találtak, akiket egyetlen egy srapnel-lövés ölt meg. Namur bevétele. (Berlin, augusztus 27.) A „Vossische Zeitung" harctéri tudósítója a következőképen írja le a német csapatok bevonulását Namurbe: Szerencsém volt, hogy ott lehettem dicsőséges csapatainknak namuri bevonulásánál. A mieink magatartása összehasonlíthatatlanul nagyszerű volt. Egy külföldi katonai attasé könnyes szemekkel mondotta: „Irigyelni kell magukat azért, hogy németek lehetnek." Se drótsövény, se barrikád, se a puskák és gépfegyverek gyilkos tüze nem tudta a mieinket föltartóztatni. Tisztjeink — mindig elől járván — a legnagyobb bátorság és önmegtagadás példáit adták. A legénység sziklaszilárdan bízik bennük. Az ellenség megrettenve, őrült futással menekült csapataink elől. Kilométernyire mentem és mindenütt eldobott fegyvereiket és uniformisuk darabjait láttam a földön. Mikor Namurbe bevonultunk, még dörögtek nehéz ostrom ágyúink, hogy elhallgattassák a legutolsó sortokat, amelyek igen vitézül tartották magukat. Aki nem látta, el nem tudja képzelni ezeknek a mázsás gránátoknál a hatását. Láttam erődöket amelyek egy mély kráterhez hasonlítottak. Több méter vastagságu cementépítmények romokban hevertek, vagy egymásra torlódtak, mint sziklatömbök. Egy helyütt százötven belga katona tetemét láttam, akik inkább meghaltak parancsnokukkal együtt, semhogy megadják magukat. Ahol alkalom nyílik rá, a belga lakosság még mindig alattomos módon megtámadja a mit sem sejtő, egyedülálló katonákat vagy a patrouilleokat. Ahol ez megtörtént, ott ismertem meg igazán a háború borzalmait . . . De ott, ahol a lakosság semleges maradt, a házakat senki se bántotta, férfiak és gyerekek nyugodtan ültek a kapu előtt, gyakran német katonákkal együtt. Láttam franktizer-falvakat, amelyeket a méltó bosszú fegyvertelen, sebesült német katonák legyilkolásáért egyetlen égő romhalmazzá lövetett, hogy elrettentő példát adjon. Megfoghatatlan előttem a lakosság magatartása. Namur előtt ott állottak az emberek, szinte mellettünk, és bár rettentő katasztrófa szakadt rájuk, jókedvűen, mosolyogva csevegtek. Bámulatos, hogyan dolgozik, szinte magától, a hadsereg óriási gépezete. Két órával a namuri bevonulás után megkezdte munkáját a tábori posta, bevonultak a kolonnák és megkezdődött a hidak helyreállítása. Most látszott meg igazán, mit jelentett Lüttich gyors bevétele. Ez a vár Franciaország kapujának a kulcsa, amely lehetővé tette számunkra a Franciaországba való bemasírozást. Eddigi nyugati sikereinknek a titka az, hogy a hadvezetőség meglepően nagy csapattömegeket vetett oda, ahol döntő csapást akart mérni az ellenségre. Azután, amit, tegnap láttam, nem hiszem, hogy ezt a föld bármely más népe utánunk tudná csinálni!... # *: '*• Itt, a németek hadjáratáról szóló tudósítás végén, közöljük, hogy a polgári lapok képtelen címek alatt a következő táviratot közlik: (Berlin, augusztus 29.) A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" írja. A szociáldemokrata párt birodalmi szövetsége a vezetőség közlése szerint beszüntette tevékenységét. Ezt az elhatározást, tekintettel az egész német nép által minden párt különbség nélkül tanúsított áldozatkészségére, örömmel üdvözöljük. E határozat arról tanúskodik, hogy a vezetőség helyesen ítéli meg a helyzetet, amelyben nincsenek pártok, hanem csak egyöntetű akarattól áthatott nép, amely az utolsó csöpp vérig védelmezni akarja a hazát. Egyúttal azonban szemléltetően mutatja e határozat a még netán kételkedő külföldnek, milyen hiú az a számítás, amely soraink pártpolitikai megbontásában bízik. Valószínű, hogy a német pártunk birodalomgyűlési frakciója működésének a háború tartamára való fölfüggesztéséről van szó; ezt a fogalmat egyébként: „a szociáldemokrata párt birodalmi szövetsége", nem ismerjük. Nem került hozzánk a „N. A. Z."-nak az a közleménye sem, amelyet fönt idéztünk. Bizonyos, hogy e sovén német lap kommentárjai félreértésre adhatnak okot. Erre a kommentárra és magára a „tevékenység beszüntetéseinek a tényére is visszatérünk még, ha németországi pártlapjainkban akármiféle ilyen közleményre akadunk. A balkáni államok magatartása és készülődése egyre nagyobb figyelmet érdemel. Azok az országok, amelyektől Szerbia segítséget várt, aligha tehetnek eleget ígéretüknek. A balkáni államok Görögország kivételével, a hármas szövetség mellett állanak és a hármas antánt minden házódása és fenyegetése ellenére sem hajlandók Szerbiának támogatástnyújtani vagy lehetővé tenni, hogy az antant segítségét a szerbek igénybe vehessék. Románia semleges. A Bukarestben tanácskozó szociáldemokrata kongresszus határozati javaslatban követeli a semlegesség megőrzését és élesen elítélte Oroszország mohóságát, amellyel fölidézte a világháború borzalmait.• 1A román kormány — hír szerint — megtette a szükséges óvintézkedéseket. Törökország szintén készenlétben áll. Erre szükség volt mind a két országban, mert hír szerint az orosz hadihajók útban vannak már. A görögök fészkelődése, úgy látszik, alább hagy. Erre mutat az a hír, hogy a görög önkénteseknek Szerbia számára való toborzását betiltotta a görög kormány. Az antant igyekszik a görög kormányt minden meggondolatlan lépéstől visszatartani, főként olyan lépéstől, amely Olaszország érdekeivel ellenkezik. "