Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-30 / 210. szám

1914 augusztus 30. (Genf, augusztus 29.) Minden jel arra vall, hogy azok a hivatalos kommünikék, amelye­ket a francia kormány a háború eseményei­ről kiad, a francia sajtót és a közvéleményt kezdi nyugtalanítani. A „Temps", „Matin", l'Humanité, „Petit Journal" azt írják, hogy ezek a hírek nem adnak tiszta áttekintést a történtekről. Jól tudja ugyan mindenki, írják ezek a lapok, hogy ilyen háborúban nem lehet mindig győzelmet jelenteni, de miért titkolják akkor az esetleges vissza­vonulást vagy éppen kudarcot, amelyekről kerülő utakon a külföldi sajtó révén amúgy is tudomást szerez a közvélemény? A nyil­vánosság meg akarja tudni azt, amit meg­tudhat és meg kell tudnia, még ha kedvezőt­lenek is a hírek. A kormánytól ugyanazt a bizalmat követeli a közvélemény, mint amellyel a kormányt megajándékozza. Ha az igazság egy részét elhallgatják, akkor a népet csalódásnak teszik ki, amelynek visszahatásától kell félni. A helyzet Franciaországban. A Kormány Kiáltványa. (Páris, augusztus 29. — Érkezett éjjel Rómán át.) Poincaré elnökletével ma az Elysée-palotában minisztertanács volt, amely jóváhagyta a kormánynak a néphez intézett kiáltványát. A kiáltvány szövege a következő: " Franciák! A kormány­­ elfoglalta küzdő­terét. Az ország tudja, hogy éberségére és erélyére számíthat és hogy minden gondo­lata az országé. A kormány tudja, hogy szá­míthat az országra. Fiai vérüket ontják a hazáért és a szabadságért az angol és belga hősi csapatok oldalán. Rettegés nélkül áll­juk a vasnak és a tűznek e­zt a borzasztó ostromát, amely valaha népet elárasztott. Mindnyájan szilárdan állunk. Dicsőség az élőknek, dicsőség a holtaknak. Emberek es­nek el, de a nemzet fönmarad. A végleges győzelem biztosítva van. Annyi bizonyos, hogy nagy, de nem döntő ütközet folyik. Akármilyen legyen a kimenetele, a harc tovább tart. Franciaország nem olyan köny­nyű zsákmány, mint ahogy azt a türelmetlen ellenség képzeli. Franciaország kötelessége tragikus, de egyszerű: visszaverni a betola­kodót, üldözni őt, hazánkat megtisztítani je­lenlététől és fölszabadítani a szabadságot bilincseiből, kitartani a végsőkig és ha kell a legvégsőkig és szivünkkel a veszedelem fölé emelkedni, urává lenni sorsunknak. Orosz szövetségeseink ezalatt határozott lé­pésekkel közelednek a német főváros felé, amely remegéssel teli. Szövetségesünk nagy vereségeket okoz az előtte visszavonuló csa­patoknak. Minden áldozatot ki fogunk­ kérni az országtól, amit csak emberekben és más erőben adhat. Legyünk erősen elhatározot­tak. A szolgálati és adminisztratív intézke­désekkel támogatott nemzeti életben nem fog fönnakadás előállani. Hadd bízhassunk saját magunkban és hadd feledkezhessünk meg mindenről, ami nem a hazát érinti! Vessük tekintetünket a határokra! Van aka­ratunk és rendszerünk és a győzelem a miénk lesz! (A kiáltványt valamennyi mi­niszter­ aláírta.) Delcassé elkeseredett. (Bécs, augusztus 29. —• „Bud. Tud.") Delcassé római lapok képviselői előtt kijelentette, hogy Franciaország még sohasem volt olyan ko­moly helyzetben, mint m­ost. Oktalan dolog volna, ha, úgymond, csalódásba ringatnók mohunkat a német győzelmek fölött, amelyek " 'gy olyan nagy, mint kellemetlen meglepetést . "Döntenek a francia államférfiak számára. Delcassé így fejezte be szavait: „Ha Német­ország végképen legyőzné Franciaországot, ezt nem tudnám túlélni." (Théophile Delcassé, a mostani külügyminisz­ter mintegy vezére volt mindig a németekkel leszámolni akaró francia sovinizmusnak. Hir­lopk­ó volt, 1893-ban gyarmatügyi helyettes államtitkár lett, 1898-ban meg Brisson kormá­nyában a külügyminiszteri tárcát kapta, ame­lyet még négy kabinetben megtartott. Ebben az időben francia-orosz-osztrák-magyar szövet­séget akart létrehozni. Kilenc évvel ezelőtt, az algecirasi konferencia, előtt, a Marokkó-ügy miatt heves támadások megbuktatták. Azóta több izben volt tengerészeti miniszter.) 'M A hadjárat hírei. Antwerpen veszedelme. (Berlin, augusztus 29.) Antwerpenben nagy riadalmat idézett elő egy Zeppelin-léghajó, .amely több bombát dobott le Antwerpenre. A gázgyár elpusztult s a város este sötét­ségbe borult. Az egyik bomba lerombolt egy házat a királyi palota közelében. Egyes bombaszilánkok a palotáig röpültek­. A lég­hajóra erősen tüzeltek, de az épségben visz­szatérhetett a főhadiszállásra. (Bécs, augusztus 29. — „Bud. Tud.") Berl­­ini távirat szerint augusztus 26-ikán Zep­pelin léghajó jelent meg Antwerpen fölött és hét bombát dobott le a városra. A bom­bák mind explodáltak, tizenkét embert meg­öltek és számos épületet tönkretettek. Egyes bombaszilánkok behatoltak a belga király hálószobájába. (Rotterdam, augusztus 28.) György angol király a következő táviratot intézte Albert belga királyhoz: „Borzalommal értesültem arról a veszélyről, amellyel téged egy német léghajóból ledobott bomba fenyegetett. Re­mélem, hogy a királyné és a gyermekek nem szenvedtek semmit az ijedelemből. Csodá­lattal kísérem vitéz seregeidnek hőstetteit." (Tetschen, augusztus 29.) Az Elba mentén legnagyobbrészt gyalogszerrel, de kocsikon is ötszáz magyar katonaköteles visszaván­dorló érkezett ide Antwerpenen át, akiket ott visszatartottak, amikor amerikai hajók­ról kiszállottak. Ezek a magyar visszaván­dorlók hozták hírül, hogy a királyi család készül menekülni Antwerpenből. A belga nép Antwerpenben és messze vidéken, amerre a visszavándorlók jártak, mindenütt föl van bőszülve az angolok és a franciák ellen, azt mondja, hogy cserben hagyták Belgiumot. Amikor a Zeppelin-léghajóról a bombákat lezúdították, az antwerpeni ható­ság szabadon engedte ezeket a magyarokat, Löwen pusztulása angol világításban. (London, augusztus 28. — Rómán át.) A­ sajtóiroda egy kommünikéje közli, h­ogy a németek fölgyújtották Löwen városát. A belgák veszteségei. (Amsterdam, augusztus 29.) Ide érkezett hiteles jelentések szerint a belga hadsereg az eddigi küzdelmekben már eddig is több mint tízezer embert veszített halottakban és sebe­sültekben. A legsúlyosabb veszteségek a tisztikart érték. Akárhány ezred tisztjeinek legnagyobb része elesett. (München, augusztus 29.) Az ide érkezett sebesültek beszélik, hogy egy lövészárokban hetvenkét franciát találtak, akiket egyetlen egy srapnel-lövés ölt meg. Namur bevétele. (Berlin, augusztus 27.) A „Vossische Zeitung" harctéri tudósítója a következőképen írja le a német csapatok bevonulását Namurbe: Szerencsém volt, hogy ott lehettem dicsősé­ges csapatainknak namuri bevonulásánál. A mieink magatartása összehasonlíthatatlanul nagyszerű volt. Egy külföldi katonai attasé könnyes szemekkel mondotta: „Irigyelni kell magukat azért, hogy németek lehetnek." Se drótsövény, se barrikád, se a puskák és gép­fegyverek gyilkos tüze nem tudta a mieinket föltartóztatni. Tisztjeink — mindig elől járván — a legnagyobb bátorság és önmegtagadás példáit adták. A legénység sziklaszilárdan bízik bennük. Az ellenség megrettenve, őrült futás­sal menekült csapataink elől. Kilométernyire mentem és mindenütt eldobott fegyvereiket és uniformisuk darabjait láttam a földön. Mikor Namurbe bevonultunk, még dörögtek nehéz ostrom ágyú­ink, hogy elhallgattassák a leg­utolsó sortokat, amelyek igen vitézül tartották magukat. Aki nem látta, el nem tudja képzelni ezeknek a mázsás gránátoknál­ a hatását. Lát­tam erődöket amelyek egy mély kráterhez ha­sonlítottak. Több méter vastagságu­ cement­építmények romokban hevertek, vagy egy­másra torlódtak, mint sziklatömbök. Egy he­lyütt százötven belga katona tetemét láttam, akik inkább meghaltak parancsnokukkal együtt, semhogy megadják magukat. Ahol al­kalom nyílik rá, a belga lakosság még mindig alattomos módon megtámadja a mit sem sejtő, egyedülálló katonákat vagy a patrouilleokat. Ahol ez megtörtént, ott ismertem meg igazán a háború borzalmait . . . De ott, ahol a lakosság semleges maradt, a há­zakat senki se bántotta, férfiak és gyerekek nyugodtan ültek a kapu előtt, gyakran német katonákkal együtt. Láttam franktizer-falvakat, amelyeket a méltó bosszú fegyvertelen, sebe­sült német katonák legyilkolásáért egyetlen égő romhalmazzá lövetett, hogy elrettentő példát adjon. Megfoghatatlan előttem a lakosság ma­gatartása. Namur előtt ott állottak az emberek, szinte mellettünk, és bár rettentő katasztrófa szakadt rájuk, jókedvűen, mosolyogva cseveg­tek. Bámulatos, hogyan dolgozik, szinte magá­tól, a hadsereg óriási gépezete. Két órával a namuri bevonulás után megkezdte munkáját a tábori posta, bevonultak a kolonnák és megkez­dődött a hidak helyreállítása. Most látszott meg igazán, mit jelentett Lüttich gyors bevétele. Ez a vár Franciaország kapujának a kulcsa, amely lehetővé tette számunkra a Franciaországba való bemasírozást. Eddigi nyugati sikereink­nek a titka az, hogy a hadvezetőség meglepően nagy csapattömegeket vetett oda, ahol döntő csapást akart mérni az ellenségre. Azután, amit, tegnap láttam, nem hiszem, hogy ezt a föld bármely más népe utánunk tudná csinálni!... # *: '*• Itt, a németek hadjáratáról szóló tudósí­tás végén, közöljük, hogy a polgári lapok képtelen címek alatt a következő táviratot közlik: (Berlin, augusztus 29.) A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" írja. A szociáldemo­krata párt birodalmi szövetsége a vezetőség közlése szerint beszüntette tevékenységét. Ezt az elhatározást, tekintettel az egész né­met nép által minden párt különbség nélkül tanúsított áldozatkészségére, örömmel üdvö­zöljük. E határozat arról tanúskodik, hogy a vezetőség helyesen ítéli meg a helyzetet, amelyben nincsenek pártok, hanem csak egyöntetű akarattól áthatott nép, amely az utolsó csöpp vérig védelmezni akarja a ha­zát. Egyúttal azonban szemléltetően mutatja e határozat a még netán kételkedő külföld­nek, milyen hiú az a számítás, amely soraink pártpolitikai megbontásában bízik. Valószínű, hogy a német pártunk biroda­lomgyűlési frakciója működésének a háború tartamára való fölfü­ggesztéséről van szó; ezt a fogalmat egyébként: „a szociáldemokrata párt birodalmi szövetsége", nem ismerjük. Nem került hozzánk a „N. A. Z."-nak az a közleménye sem, amelyet fönt idéztünk. Bi­zonyos, hogy e sovén német lap kommentár­jai félreértésre adhatnak okot. Erre a kom­mentárra és magára a „tevékenység beszün­tetéseinek a tény­ér­e is visszatérünk még, ha németországi pártlapjainkban akármi­féle ilyen közleményre akadunk. A balkáni államok magatartása és készü­lődése egyre nagyobb figyelmet érdemel. Azok az országok, amelyektől Szerbia segít­séget várt, aligha tehetnek eleget ígéretük­nek. A balkáni államok Görögország kivé­telével, a hármas szövetség mellett állanak és a hármas antánt minden házódása és fe­nyegetése ellenére sem hajlandók Szerbiá­nak támogatást­­nyújtani vagy lehetővé tenni, hogy az antant segítségét a szerbek igénybe vehessék. Románia semleges. A Bukarestben tanácskozó szociáldemokrata kongresszus határozati javaslatban követeli a semlegesség megőrzését és élesen elítélte Oroszország mohóságát, amellyel fölidézte a világháború borzalmait.• 1A román kor­mány — hír szerint — megtette a szükséges óvintézkedéseket. Törökország szintén ké­szenlétben áll. Erre szükség volt mind a két országban, mert hír szerint az orosz hadiha­jók útban vannak már. A görögök fészkelő­d­ése, úgy látszik, alább hagy. Erre mutat az a hír, hogy a görög önkénteseknek Szerbia számára való toborzását betiltotta a görög kormány. Az antant igyekszik a görög kor­mányt minden meggondolatlan lépéstől visszatartani, főként olyan lépéstől, amely Olaszország érdekeivel ellenkezik. "

Next