Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-06 / 186. szám

1914 augusztus 6. NE­PEZ­AVA Csatározások a francia területen. (Milánó, augusztus 5.) A „Corriera della Sera" jelenti Parisból: „A­ hadüzenet még nem történt meg Franciaország és Németor­szág között, azonban a német előőrsök már átlépték Elszász-Lotharingia és Franciaor­szág határvonalát. A német lovasság felde­rítő útjai közben három helyen ütközött meg a francia csapatokkal: Delle közelében, ahol a francia föld benyúlik Elszász területébe, továbbá Luneville mellett és Luxembourg­ban. Delle tájékán egy ulánusokból álló csa­pat jelent meg és Fiorimont község irányá­ban haladt. Itt francia gyalogság állott a né­met csapat útjába. Apró összetűzés keletke­zett, amelyben egy ulánus hadnagy és há­rom közlegény, francia részről pedig egy szá­zados és két közlegény elesett". " A párisi Temps" így ír az említett csatározásokról: „Katonai szempontból ezeknek a betörések­nek nincs különösebb jelentőségük. Mind­össze a német lovasság felderítő kirándulá­sairól van szó oly területen, amelyet a fran­cia haderő felsőbb parancsra megszállás nél­kül hagyott. Ezek a német támadások újra szembeötlően igazolják a francia kormány mérsékletét. Ami pedig Luxembourg meg­szállását illeti, amely kicsi állam nem tudta megvédeni semlegességét, ezt előre látta a francia hadvezetőség. A németek évek során át igen nagy haderőt vontak össze Belgium és Luxembourg határán, megteremtették az elsenborni és wasserlieschi tábort s mindez­zel jelét adták annak, hogy konflikuts esetén ezen az oldalon fognak támadni. A németek haditerve nyilván az, hogy északon lekötve a lehető legnagyobb francia haderőt, a Meuse és Oise folyók völgyében haladva, rövid idő alatt néhány ,kilométernyire megközelítse — Párist". „Ám — teszi hozzá a „Temps" —, francia részről minden stratégiai intézkedés megtörtént ennek a német tervnek a meg­­akadályozására". Hadifoglyok Elszászban. (Köln, augusztus 5.) Koblenzben tegnap tizennyolc foglyot hoztak katonai fedezettel a várba, közöttük a metzi prépostot. Ma ide hozták Nikolai cohemi vendéglős feleségét és leányát. Nikolai tudvalevően föl akarta robbantani a cohemi alagutat, pincéjében sok robbanó­anyagot találtak és ezért 6 fa­­ ár­iás­­san agyonlőtték. A németek hazatérése. (Berlin, augusztus 5.) Párisból Belgiumon át ideérkezett emberek beszélik, hogy az utolsó napokban több mint negyvenezer né­­­met hagyta el sietve Párist. Amíg a vona­tokba beszálltak, katonák őrködtek rajtuk töltött karabéllyal. A hangulat Parisban. (Köln, augusztus 5.) Egy Párisból mene­kült német kijelentette Kölnbe való meg­érkezésekor, hogy Parisban általános a le­hangoltság, férfiak és asszonyok hangosan sírnak, a tömeg kiabál: — Nem akarunk háborút! A párisi pályaudvaron legalább húszezren várták, hogy elutazhassanak. A kocsikban egy-egy helyért élethalálharcot kell vívni. A belga határon a sínek föl vol­tak szakítva és az utasoknak gyalog kellett menni hat és fél kilométert. Huszonkét óra hosszat élelem nélkül voltak. „Le kell mondani a sztrájkról." (Milánó, augusztus 5.) Á „Corriere della Sera" jelenti Párisból. A szocialista szö­vetség, amely mozgósítás esetére mindig általános sztrájkot ajánlott, a francia mun­kássághoz manifesztumot adott ki, amely­ben azt mondja, hogy miután nem sikerült a nemzetközi szociáldemokráciának a bé­két föntartani, bele kell törődnie az elke­rülhetetlenbe­­és le kell mondania a sztrájkról vagy bármely más tiltakozásról. *: A francia szocialista képviselők­ a háború ellen. (Páris, július 29. — Megkésett.) Az egye­sült szocialista párt parlamenti csoportja tegnap tanácskozásra ült egybe, amelynek eredménye a VHumanité ma reggeli számá-­­ban megjelent következő deklaráció : A szocialista csoport ma reggel megvizsgálta a nemzetközi helyzetet. Teljes egészében egy­hangúlag helyesli a pártvezetőségnek a párt nevében közzétett kiáltványát. A táviratok, ame­lyek Ausztriának szerb területre való benyomu­lását jelentették és amelyek a válság tovább­terjedését jelezték, arra késztették a csoportot, hogy ennek az eseménynek a lehető következ­ményeit tanulmányozza. Az a véleménye, hogy Oroszországnak fegyveres beavatkozása csak kiterjesztené a veszedelmet és fokozná a bajo­kat, anélkül, hogy a legcsekélyebb pozitív és állandó biztosítékot hozhatná a szerencsétlen Szerbiának, amely a valóságban minden oldal­ról veszélyeztetve lenne a függetlenségében. A csoportnak az a­­véleménye, hogy Francia­ország és Európa minden fáradozásának arra kell központosulnia, hogy Angolország java­solt közvetítése sikerüljön és az a véleménye, hogy Oroszország bármilyen fegyveres akciója károsítaná ezt a bölcs és magasröptű tervet. Hozzáfűzi, hogy Franciaország, amely 40 év óta a béke legfőbb érdekének rendelte alá El­szász-Lotharingiára való igényét, nem enged­heti magát bevonni egy olyan bonyodalomba, amelyben Szerbia a tét. A csoport hangosan ki­nyilatkoztatja, hogy Franciaországnak csak Franciaország fölött szabad rendelkeznie, hogy semmiesetre sem szabad a többé-kevésbé önké­nyesen értelmezett titkos szerződések és isme­retlen kötelezettségek útján borzalmas kon­fliktusba keverednie és meg kell őriznie teljes cselekvési szabadságát, hogy békés befolyást gyakorolhasson Európára. A csoport megbízza az irodát, hogy lépjen összeköttetésbe a kor­mánnyal, nyilvánítsa előtte a békére irányuló szilárd akaratát, amely az országot betölti és kérdezze meg, milyen szándékai vannak a ka­mara egybehívására nézve. A csoport ülésén ötvenkét képviselő vett részt. A többiek, akik a meghívó táviratot későn kapták meg, kimentették magukat. Elhatározták, hogy biztosítják az állandó összeköttetést a képviselők és a csoport ve­zetősége között. A csoport küldöttségét dél­után a miniszterelnök képviseletében Bien­venu-Martin fogadta, aki beszámolt Schoen német nagykövettel folytatott beszélgetésé­ről és az angol javaslatról. A miniszter cél­talannak minősítette a kamara egybehívá­sát, mert a kormányok között folyamatban levő tárgyalások következtében a kormány nem lenne abban a helyzetben, hogy közlése­­­ket tehessen. A francia szakszervezeti szövetség a háború ellen. (Páris, július 29. — Megkésett.) A munkás­konföderáció vezetősége tegnap rendkívül látogatott gyűlésen lááltványt intézett a francia munkássághoz és az egész néphez, amely így szól: A jelen komoly helyzetben a munkáskon­föderáció emlékeztet arra, hogy kérlelhetetle­nül ellentáll minden háborúnak. Kötelessége minden szervezett munkásnak, hogy az esemé­nyek magaslatára emelkedjék, amennyiben kollektív, tudatos, az egész országban és nem­zetközileg egyértelműen megindított akcióval megakadályozza, hogy a legnagyobb világve­szedelem valósággá váljék... A munkáskon­föderáció kijelenti, hogy minden európai hábo­rút el lehet és el kell kerülni, ha a munkásság tiltakozása, a béke minden barátjával együtt, elég erős arra, hogy elhallgattassa a háborús lármát... A munkáskonföderáció szilárd meg­győződése, hogy a nép akarata meg tudja aka­dályozni azt a borzalmas összeroppanást, ame­lyet egy európai háború jelentene... Emlékez­tet az Internacionale nyilatkozatára: „Minden nép testvér" és az országos kongresszusok ha­tározataira: „Minden háború merénylet a munkásság ellen, véres és borzalmas eszköz arra, hogy követeléseitől eltávolítsák"... A munkáskonföderáció minden munkásszerveze­tet a munkának a békében megszerzett jogai iránt való gondoskodástól diktált szilárd ma­gatartásra szólít föl. A manifesztum azzal a fölszólítással vég­ződik, hogy a városok és a vidék tiltakozó akcióját lehetőleg erőteljesen fejtsék ki és ezzel a kiáltással végződik : Le a háborúval! Éljen a békét A hadüzenet. (Berlin, augusztus 5. — A „Magyar Távirati Iroda" útján.) A Wolff-ügynök­ség jelentése szerint tegnap este kevéssel 7 óra után Edward Goshen angol nagykö­vet megjelent a külügyi hivatalban és megüzente a háborút. A nagykövet egy­úttal kérte útleveleit.­­(Berlin, augusztus 4. Föladták éjjel 12­­órakor. •( A Wolff-ü­gynökség jelentése.) Délután röviddel a birodalmi kancellár be­széde után, amely a belga területre való át­vonulás által a nemzetközi jog ellen elköve­tett sérelmet őszintén beismerte és a német birodalomnak a következmények jóvátéte­lére vonatkozó szándékát is hangsúlyozta, Goshen angol nagykövet megjelent a biro­dalmi gyűlés palotájában, hogy kormánya nevében Jagow külügyi államtitkárnak köz­lést tegyen. A nagykövet rövid határidőre a német kormánytól választ kért arra a kér­désre, vájjon megígérheti-e, hogy a belga semlegességet nem fogja megsérteni. Az ál­lamtitkár nyomban azt válaszolta, h­ogy ez lehetetlen és ismét kifejtette az okokat, amelyek Németországot kényszerítik, hogy a francia hadsereg belga földön át való be­törése ellen biztosítsa magát. Röviddel este hét óra után a brit nagy­követ megjelent a­ külügyi hivatalban, hogy megüzenje a háborút és követelje útleveleit. Értesülésünk szerint a német kormány a ka­tonai szükségletekre való tekintetet föléje helyezte minden más megfontolásnak, bár számolnia kellett azzal, hogy ilyen módon Anglia okot vagy­ ürügyet nyerne a be­avatkozásra. Hamburg öt milliót ad. (Hamburg, augusztus 5.) A szenátus a pol­gársági testület elé sürgős javaslatot terjesz­tett, amelynek értelmében a hadiállapotból elő­álló költségekre Hamburg szabad város öt millió márkát fordíthasson. 3 „Hét front ellen." —• A bécsi sajtó. (Bécs, augusztus 5. — „Budapesti Tudósító".) Az egész bécsi sajtó ma Németország szerepé­vel foglalkozik, amely már két front ellen harcol.. A „Fremdenblatt" csodálattal van eltelve a német birodalom ereje és bátorsága iránt. A hármas entente, írja ez a lap, most egyesülve lép föl Németország ellen. Mi összetartunk szövetségesünkkel részben és halálban. — A „Neues Wiener Tagblatt" úgy véli, hogy az önvédelem adta a német nép kezébe a kardot. Nálunk is eltűnt minden belső ellentét és mi keményen és büszkén állunk Németország ol­dalán. — A „Neue Freie Presse" azt írja, hogy az a háború, amelyet Anglia akar Németország ellen folytatni, borzalmas gaztett­­volna. A lap arra számít, hogy az események gyorsan fog­nak lejátszódni és reméli, hogy az erőviszo­nyok alaposan tisztázódni fognak. — Az Arbeiter-Zeitung cikkének egy része szó szerint így hangzik: „A német szociáldemokraták mind egy szálig megszavazták a hadi kölcsönt. Mint az egész nemzetközi szociáldemokrácia, úgy német testvérpártunk az osztályt­udatos proletariátus szervezetének ez a koronája is a leghevesebb ellensége a háborúnak, a legszen­vedélyesebb védője a népek egyetértésének és szolidaritásának. Meg is próbált mindent, hogy ezt a világháborút, amely, mindenek­fölött a németség ellen irányul, megakadá­lyozza, hogy az emberiséget az egész világ eme rettenetes megrázkódtatásától megóvja. Bi­zonnyal nem ő az oka, ha a német birodalom és vele az egész Európa érzi a háború ostorát. De most, amidőn a német haza veszélyben van, amidőn a nép nemzeti függetlensége forog koc­kán, a szociáldemokrácia a haza védőjéül sze­gődik és a „hazátlan bitangok", a „vörös horda", mint a császár őket egykor szidal­mazta, a munkástömegek életét és­ vagyonát

Next