Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-02 / 213. szám

ILXI. évfolyau­s. Budapest, 1914 szeptember 2. szerda. 213. szám. AZ ELOFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 2.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FIXILÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG : VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Egyenlő elbánást! Néhány esztendő előtt nagy föltűnést keltett a szocialista sajtónak leleplezése azokról az utasításokról, amelyeket egy Bissingen nevű­ német hadtestparancsnok utcai harcok és polgárháború esetére a né­met katonaságnak adott. Noha nyíltan nem volt megnevezve, a rendelet éle a szo­ciáldemokrata párt ellen irányult, a német munkások pártja ellen, amelyet a magas­rangú katona „belső ellenség­­ett" nevezett és tekintett. Ugyanez a Bissingen tábornok néhány nap előtt másik rendeletet adott ki. A ren­delet arról szól, hogy tilos a hadsereg szá­mára végzendő munkáknál a munkások pártállását, valamely szervezethez való tartozását kutatni s­ bizonyos szervezethez tartozó munkásokkal kedvezőtlenebbül bánni, mint másokkal. Ebben a rendeletben sincsenek megemlítve nyíltan a szociál­demokrata párt és a szakszer­vezetek , de a rendelet világosan ezek javára szól. A szervezett és szociáldemokrata munkáso­kat — a néhány esztendő előtti „belső el­lenséget" — védi meg méltánytalanság el­len ez a rendelet, amelyhez hasonló azóta már egynéhány jelent meg. A Népszava keddi számában adtunk hírt arról, hogy a bajor hadügyminiszter ren­delete megengedi a szocialista lapok ter­jesztését a kaszárnyákban s ezzel meg­nyitja az utat a kaszárnya-agitáció előtt, amelyet csak a legmerészebb antimilitaris­ták követeltek és hangoztattak régebben. Ha a szocialista párt föladta volna meg­győződését s azért kapná ezeket az enged­ményeket jutalmul , akkor szégyenkezve és megbotránkozással kellene erről tudo­mást vennie minden öntudatos munkásnak, akinek lelkében ott élnek ma is, a világ­történelem nagy orkánjának zúgása köz­ben, a szocializmus tanításai. De nyugodt hittel és meggyőződéssel mondhatjuk : ez nincsen így. Nem a szocializmus változott meg, hanem ama legendák pusztultak el, ame­lyek az uralkodó osztályok és a hivatalos világ képviselőinek sorában a szocializmus céljairól és szelleméről éltek. S most, ami­kor a helyzet rettenetes szüksége megta­nította arra a hatalmasokat, hogy a szo­ciáldemokráciát ne ellenségeinek rágalmai, hanem tetteik alapján ítéljék meg , ámulva veszik észre, hogy a szocialisták nem szol­gáltak rá arra, hogy velük szemben kivé­telesen szigorú, a polgári és állami egyen­jogúság elveit lábbal tipró módon bánja­nak. A szociáldemokraták sohasem mon­dották magukat hazátlanoknak, csak ellen­ségeik rágalmazták őket ezzel. Sohasem hirdették magukat a nemzet ellenségeinek, csak ellenfeleik állították ezt róluk. Most, amikor a tények előtt a legelfogultabbak sem zárkózhatnak el : joggal várhatják a szociáldemokraták nem azt, hogy előnyök­höz juttassák, hogy engedményekkel le­kenyerezzék őket, hanem azt, hogy úgy bánjon»*« velük, mint a többi állampolgá­rokkal és a többi állampolgárok pártjaival és sajtójával. Ez bekövetkezett Németországban. De ezt jogunk van elvárni és megkövetelni nekünk, magyarországi szociáldemokra­táknak is. A szociáldemokrata párt Ma­gyarországon már az általánosan bekövet­kezett kivételes hadi­állapot előtt is kivé­teles rendelkezések alatt állott. A szocia­lista párt legfontosabb szerve, a Népszava ki volt és ki van tiltva az utcákról és a tőzsdékből. S a nagy kivételes állapotban is megmaradt számunkra ez a kivételes többlet­törvény. Hogy egyebet ne is említ­sünk, a munkásokról, a szegény és vagyon­talan emberekről általában azt állapította meg a magyar választójogi törvény, hogy harminc éves koruk előtt "éretlenek arra, h­ogy az ország dolgainak intézésébe sza­vazatukkal beleszóljanak. Most ezek az ,,éretlenek" hősiességükkel, kitartásukkal, önfeláldozásukkal az északi és déli csata­tereken nemcsak az ország, hanem a világ dolgát és sorsát intézik s olyan érettségi vizsgát tesznek, amelynek hitelességét ép­pen azok vonhatják legkevésbé kétségbe, akik régebben „éretleneknek" hirdették őket. Ha minderre és a német példákra gondolunk, akkor jogunk van azt várni, hogy a munkások és pártjuk, intézményeik és szervezeteik nálunk is megkapják­­ az egyenlő elbánást, amely nem kedvezmény, hanem természetes joga az ország minden lakosának. TTT Lapunk mai száma 10 oldal. * * * * # * ASiaglsars 10©—11© kilométerr« Paris eloSS. — Páris a kapi'$wSísiás e!őtti orosz német fogságban. — A «Söntés az Északon már csak rövid s«S®! kérdése, — máskor« a gyarmatokon. Szedán ... Szeptember másodikára h­osszu jelenteni­valója teremtődött ismét a német hadjára­tok krónikásának, Stein főhadiszállíj-parancsnoknak. Szeptember másodikán volt a negyvennegyedik fordulója annak, hogy a porosz-francia háborúban Szedán­nál, azon a vidéken, amelynek a környé­kén a mostani német—francia-belga had­járat egyik nevezetes része folyik, meg kellett adniuk magukat a francia hadaknak. Napóleon, e néven a harmadik, aki kép­viselőből köztársasági elnök, majd állam­csínnyel császár lett, meggörnyedten hajolt meg „testvére", Vilmos porosz király em­bere előtt. Akkor mondotta Bismarck: „Franciaország kell nekünk, Franciaország kardja kell nekünk, nem a császáré." Szep­tember másodikán jelenti a német tábornok­krónikás egyszerre az oroszok Szedánját és jelzi a franciák második Szedán­ját... És jönnek a kedvező hírek a háborús monarchia lakosai számára szeptember ele­jére arról, hogy azon a sokszázkilométeres vonalon: Galiciában, Lemberg fölött, az­után északnyugatra ettől, már Oroszország belsejében, Lublin felé és keletre attól. Bu­kovina fölött győzelmesen folyik­ a mon­archia seregei részéről is­ az orosz seregek összeroppantása. Az oroszok ellen való küzdelemben két titáni hadsereg fenyegeti összezuzással a cári börtönnel és véráradat­tal való kormányzás szégyenrendszerét. Stein tábornok szeptember elsejére beje­lentette, hogy a német hadak kiverték Po­roszországból a garázdálkodó orosz csapa­tokat és Neidenburgnál úgy nekimentek azoknak, hogy három hadtest megsemmi­sült és fogságba került hatvanezer ember, még szeptember elsején megérkezett ennek a hírnek a kiegészítése: a németek nem tú­loznak, az első jelentés keveset mondott,­­ hetvenezer az elfogottak száma. Ez fönt van, fönt egészen Keleten, egészen Észa­kon. Délebbre, keletebbre a monarchia kato­náinak a százezrei dolgoznak. Dolgoznak immár hetedik napja. A monarchia ellen, Galícia ellen vonultatták a háború kitörése után mindjárt az orosz főhaderőt és Po­roszországot csak néhány hadtest nyugta­lanította. A monarchia seregei fölállottak, elfogadták, némely helyütt kikényszerítet­ték a találkozást és a négyszáz kilométeres roppant hadiszintéren a támadó oroszság közepét akarják összezúzni és két oldal-

Next