Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-15 / 226. szám

1914. szeptember 16. NÉPSZAVA — A honvédelmi miniszter figyelmébe. Kap­tuk a következő sorokat: A nagyméltóságú honvédelmi miniszter úr­hoz. A polgári lapok vasárnap megjelent szá­maiban a következő nyilatkozat jelent meg: — A szabók panasza. Dr. Bárczy István polgármester fölterjesztést intézett a hon­védelmi miniszterhez a katonai munkára be­hívott szabó iparosok panasza ügyében. A hadköteles szabóiparosok és munkások fő­ként a csekély munkakereset miatt tettek panaszt és helyzetük javítását kérték. A hon­védelmi miniszter most arról értesíti a pol­gármestert, hogy a panaszok ügyében vizs­gálatot indított, de a vizsgálat a panaszok alaptalanságát derítette ki, mert a honvé­delmi miniszter közlése szerint a csekély keresetnek kizárólag maguk a dolgozni nem akaró, sőt abban másokat is megakadályozó, de azért mégis magas napibért igénylő mun­kások voltak az okai. Mi nem tudjuk, hogy a honvédelmi minisz­térium milyen alapon és hogy vizsgáltatta meg a dolgokat, csak magunk részéről kije­lentjük, hogy mink, akik a panaszt a polgár­mester úrhoz terjesztettük, fogunk elég adatot is szolgáltatni ahhoz, hogy a nagyméltóságú honvédelmi miniszter úr meggyőződjön arról, hogy ez ügyben tartott vizsgálatot sikerült hamis vágányokra átterelni és kérjük a nagy­méltóságú miniszter urat, szíveskedjék a vizs­gálatot pártatlan személyek útján megejteni és akkor meg fog róla győződni, h­ogy munká­sok, akik a legnagyobb szorgalommal dolgoz­tak ott, nem voltak képesek napi egy koronát keresni. Az ott dolgozott mun- Az ott dolgozott kis­kások megbízásából, iparosok megbízásából: Schwarcz Gábor, Spitz Lajos. — Elmaradnak az analfabéta-tanfolya­mok. A „Hitcsarnok" jelenti: A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete folytán az analfabéta-tanfolyamok az 1914/15. tan­évben, tekintettel a háborús viszonyokra el­maradnak. A béke helyreállítása után a tan­folyamok ujóbbi szervezését a királyi tan­felügyelők közölni fogják. — Orosz hadifoglyok érkezése. Hétfőn éj­jel fél kettőkor az angyalföldi pályaudvarra hatszáz orosz fogoly érkezett, akiket innen félóra múlva tovább vittek Kenyérmezőre. Hétfőn reggel fél hét órakor kétszáz fogoly jött a rákosi rendezőpályaudvarra. A fog­lyok valamennyien a Lemberg körüli csaták­ban kerültek katonáink kezére. A pálya­udvaron reggelit, teát és kenyeret kaptak és azután nyolc órakor két vonattal elvitték őket is a kenyérmezei táborba.­­ Betörések Békéscsabán. Békéscsabán mint­egy két hét óta tömegesen törnek be az üzle­tekbe, ahonnan készpénzen kívül trafikárut és főleg pezsgőt, konyakot és egyéb szeszes italo­kat visznek el. A betörők minden esetben a padláson keresztül törtek be. Legutóbb Gutt­mann és Schwarcz Andrássy-úti nagy fűszer­kereskedő cég üzletébe törtek be és az árukért cserébe egy fél kenyeret hagytak. A spiclik ellen. Nagyon emberséges és okos rendeletet adott ki az államvasutak igazgatóságának elnöke. A háború sok nem­telen indulatot is váltott ki. Többek között számtalan névtelen följelentés érkezik az igazgatósághoz egyes alkalmazottak ellen. Sok aljas érzelmű ember úgy akar bosszút állani­vasutas haragosain, hogy névtelen föl­jelentést ad be ellenük, arra számítva, hogy az olyan kényes helyen, mint a vasutasoké, nem tűrnek meg olyan embert, akihez a gya­núnak csak az árnyéka is férhet. Arra szá­mítottak az aljas gondolkodásúak, hogy az államvasutaknak nem lévén módjában h­osz­szas vizsgálatot indítani, minden további nélkül el fogják távolítani a megvádolt em­bert. Ezt a számítást keresztülhúzta az ál­lamvasutak igazgatósága, amiről most a kö­vetkező hivatalos h­íradás szól: A névtelen följelentések és panaszok ellen erélyes h­angú rendeletet adott ki Tolnay Kornél, a Máv­ igazgatóságának elnöke. A névtelenség homályában bujkáló eljárást a férfias nyíltsággal és tisztességgel össze nem egyezhetőnek bélyegzi Tolay elnök és kije­lenti, h­ogy a névtelen feljelentéseket és pa­naszokat, mint eljárásra teljesen alkalmatlan irományokat, félretéteit. # $ # 63 ram FARKAS ANTAL — Tán az uri nem eladó, ha veszi valaki. — Az is eladó. A kormány nincs abban a helyzetben, hogy egy-egy kerületért egy mil­liót reszkírozzon meg, mert ezt nem győzné. Egy kerületet azonban Müller Mór mind­nyájunknál jobban győz, jobban még a kor­mánypárti választási kasszánál is. — Tehát itt Müller az atyaisten? — És az is marad, amíg gyárai lesznek, amíg milliói, amíg összeköttetései lesznek. Igenis, ebben a negyvenezer lelkű városban, ebben a megyében ő most a leghatalmasabb ur. A nemzetes uram köpött egyet és a tanár úr pedig megigazította a cvikkerét. A szegény polgármester úrnak az volt a szerencséje, hogy estében beütötte az orrát és folyt a vére. Ez fölért egy idejében alkal­mazott érvágással. A gutaszél a fejét érte, de nem végezhetett vele. Lassanként majd föl­épül, de még nem tud beszélni. Ott ül az ágyában. A fejére folyton jeges zsacskókat raknak. A barátai nem látogathatják meg, mert a doktorok mindenkit eltiltottak, ne­hogy egy-két véletlenül kiejtett nyilatkozat­tal föl­ingereljék. A barátok, a képviselők, a fölfüggesztett tanács tagjai azért be-beosonnak a házába és kint a kertben a tekintetes polgármesternővel tárgyalnak. Most már kitör az asszony, a feleség Zsuzsi­kámból: — Ne Müller Mórt szidják az urak, hanem engemet. Én nem akartam, h­ogy lemondjon, hogy a magánéletbe vonuljon. Pedig lássák az urak, még az utolsó napokban is ott akarta hagyni a hivatalát. Én nem engedtem, én vagyok a bű­nös. Zsuzsikám siránkozik. Ki tudna a lelkébe látni, hogy kit vagy mit sirat? Az urát vagy a polgármesterséget. Az emberek halk hangon beszélgetnek, visszafojtott keserűséggel káromkodnak. — Bitangok azok, akik odafönt vannak. Müller Mór megvette a minisztereket, meg­vette a megyét, a képviselőnket. Minket nem tudott megvenni, minket, agyon akar taposni. A lába először szegény Bandira tiport rá. Zsuzsika fölzokog. Kint az utcán automobiltülkölés hallik. Ki lehet az? Ki lehetne más, mint a vörös Müller még vörösebbre festett ördögszekere. Az az isten­telen masina, amely végiggurult az autonó­miánkon és pozdorjává tör­te a hatalmunkat, az önállóságunkat, amely végighurcol ben­nünket a megaláztatások országútján Jaj, emberek, ne nézzetek ki, mert csak­ugyan ő az. Ó, a félelmetes, a kegyetlen, a gyűlöletes, a hatalmas, a mindent fölemésztő és a mindent teremtő, ökölbe szorul a keze­tek, eszetekbe szalad a szivetek, megzavarod­tok és fölborítjátok, darabokra szeditek azt a vörös automobilt gazdástul együtt. Jaj, asszonyok, várandós asszonyok, ne nézzetek ki most az ablakon, mert meglátjá­tok ezt az embert és szörnyet szültök! . . . A megye embere nem sokat teketóriázott. Először is a villanyvilágítást készítette el. Igazán szükség volt rá. A 20—30 éves petró­leumlámpák már szégyenlően pislogtak a nagy téglaházak előtt, az akácokkal beülte­tett, szoborral díszített főtér szélén. Aztán a kórházépítkezéshez fogtak. A régi kórház igazi szégyene volt ennek a városnak. A Müller-cég ajándékait nem lehetett a szemetesládába hajítani. Az urak haragudja­nak Müller Mórra, ahogy jólesik, de a köz­érdekre nem szabad haragudni. A közvilá­gítás is, a kórház is közérdek és ezeknek a létesítését nem szabad magánérdekek érvé­nyesítéséhez fűzni. Esténként berakták a polgárm­eter úr bázánál az ablaktáblákat, hogy be ne süssön a villanyfény, hogy meg ne lássa, észre ne vegye, h­ogy Müller Mór világít már Mo­csárháznak, hogy ennél a fénynél meg ne pillanthassa a megdöglött autonómia puf­fadt hulláját. .(Folytatása következik.) VENYSZER * # # (•1) Az utcai leány gyilkosa. Tizenkét éves kora óta cseléd volt Hugli Márton s 21 éves korában, mint egy szerencsétlen utcai leány gyilkosa került a törvény elé. Közben egy cselédtársát ölte meg a gondatlanságból, egy kalapáccsal dobta fejbe. Ezért x­égyh­avi fogházra ítélték. Azután hajóslegény lett, majd hagymázba esett s négy hétig feküdt kórházban. Megnősült, de dolgozni nem szeretet, felességét és anyósát folyton pénzér­t zaklatta. Február 26-án Budapestre jött állí­tólag munkát keresni. Itt a Páva­ utcában Friss Eszter behívta magához. A leányt megfojtotta, kijött a házból s a legelső rend­őrnél jelentkezett. A nyári szünet után megnyílt esküdtbiró­sági ülésszaknak ez volt az első bűnügye. Hugli Márton beismerte bűnösségét, védel­mére csak azt hozta föl, hogy a leány késsel támadt rá, mert nem akarta neki előre ki­űzetni a pénzt. Védekezése közben elkapta a leány karját s ártalmatlanná akarta tenni. Eközben a leány görcsösen markába szort­ 9 tott késsel megszúrta őt. Ezután történt, h­ogy torkánál fogva elkapta a leányt s az ágyra dobta. Csak rövid néhány másodper­cig tarthatta szorítva a leány nyakát s ekkor rémülten hallotta, hogy a leány hörögni kezd. Hogy a zaj ki ne hallassék az udvarra, a szőnyeget dugta a torkába. Nem volt szán­déka megölni a leányt, akinek ékszereit ott hagyta. Az esküdtek bűnösnek mondották ki erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntettében. A bíróság h­árom évi börtönre ítélte, amelyből hat hónapot kitöl­tött a vizsgálati fogsággal. A büntetés kisza­básánál a bíróság súlyosító körülményül vette, hogy a vádlott egy ízben emberölésért már büntetve volt. Az ügyész a minősítés miatt és súlyosbítás végett semmiségi pa­naszt jelentett be, de semmiségi panasszal élt a büntetés enyhítéséért a védő is. (2) Ájulás a tárgyalóteremben. Csupor Er­zsébet ellen volt lakásadónője, özvegy Auspeck Istvánné följelentést tett, azt panaszolva, hogy a neki átadott 13 darab 176 korona értékű zá­logkölcsönről szóló zálogcédula közül h­árom darabot ellopo­tt és 10 koronáért eladott. A bí­róság Csupor Erzsébetet sikkasztás vétsége miatt egy hónapi fogházra ítélte. Az ítélet ki­hirdetése után a panaszosnő a tárgyalóterem­ben hirtelen elájult és eszméletlenül esett a padlóra. Hosszas éleszgetés után nyerte csak vissza eszméletét özvegy Auspeckné, aki azért lett rosszul, mert a három ellopott zálogcédu­lája folytán mintegy 300 korona kárt szenve­dett . PART 31 * * A kispesti végrehajtóbizottság az, ellenőrző bizottsággal együtt e hó 36-án, este 8 órakor, a szokott helyen ülést tart. Minden tag ok­vetetlenül jelenjen meg. Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fele­lősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal, szivarkapapirok ás szivarkahi­vslysk a legdrágábbak, de a leg­jobbak iS. Gyárak­: FIUME, ^fU^tsOn*­, PRIEST, ROMAHS. Európai háboru óriási 136X200­0•/» nagyságú, 6 szinnyomatban készült politikai-, hegy- és viz- , , „«nk­ rajzi egyesített térképe ara csak J.oO K. Ugyanez 84X116 %t nagy­ ,­ságban ara csak l­ao­k. Az összeg és 30 fillér előzetes beküldése elle­nében bérmentve küldi a Népszava­ könyvke­reskedése, Budapest, VII. Erzsébet-körút 33.

Next